Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

I testtömegek etemte tar- pttourttaeip csalt ömrtö- ncaoB vttatttík magukénak kiirtásét, hanem inkább a hitéit fat bizonyítja az is, hogy az 889T. mágus X-i orosházi tüntetés ünnepi /asztarjára me« a polgári ior­i «,da4ona jelszavát — Szabad­ság, Egyenlőség, Testvériség — ártak. Az ideológiai kép- retlemteg azonban nem aka­dályozta • meg őket abban, hogy a zászló vedekmében veriiX&et « áldozzák ... Ezaoi a névbe fullasztott ninaabétasci. azért is érdemes jbuefaba» foglalkozni, mert oc-wuit-tttt- nőét egy éveken kenmttfll tartó forradalmi ouHanmak, amelynek sok ha­lotti aebesüét es sok súlyos boiélMaünástes a mérlege . .. Á vöm* dátumra vonaíkozó- Lag megpróbáltam fajúmban olyan embereiket lakúm es ii onéintinmi akác szemta­nút, «aoHeg taten rész*wewói is -wattaét a ietvonuteeraok, ameéynt esendórsortfe gyá- s/jos nünafnimi >n eetaesetett be. Keanen Snefc már m tk- korktemecs nemaedétobőfc kát a vüé^ábort negyem« jár­ván»* teát el, kát a tawte- .»'«an keanésaeeesnefc mon­dott, *e eoraosaarnnái nyo- monúság kepeben korán ott- k sértő batet. Anyám, afcssol sók igaz mesét habottam a regi v#a»ói és négs embe­rekről, üaemharorm éves ser- dúiöltániy vote meg bokor —, de már a tanyán szolgált, mirtt esazemedós cseléd. Ö csak «nnyit tud, hogy for- . adálomrai beszeltek az em­berek^ és végigszaladt a hír a tanyák kozott: visszajött Kossnfti Lajos, igazságot ten­ni a snegeayetoaek... Szabó József „kiérdeme­sülte ioíSdtmuakas. túl a het­venen, talán az egyetlen, még elő harcosa 189(1. május el­sejének. Dolgozati már nem tud, csalt buzgó foglalatos­kodást nőiméivé totyog a ház laörül, e® jó időben sá­riin tool alacsony zsámolyán a kapni elé, mintha ennyivel is elébe menne a báláinak, mert a nyomorúság hajszájá­val ki»rü Ivett öregek csak sa­ját haszon nétküii esetüket .atják. es mindenkinél szem­ben előzékenyek akarnak ten­ni. Mikor mr^rsr-liw, hagy becsét jen a Mreainai, végi fények «deneneeiie jött ww sza a seemsébe, mánMaa egy­szerre tudatara ébredt voéta. hogy azért ő se éli egesaen hasaorrtatenol. & eset ki is mondta, ssnnrte mentegetve mostani gyamoitaiamsagát: — Hát biz az régen vote. Ha jé* számolom, talán negy­venöt eve, de mintha éppen csak tegnap történt volna. Negyjnenöt éne — mondja még egyszer, mu útba hitet­lenkedne, és meg » csóvál­ja hozza a fejét — Hogy te­lik az idő! Akkor még nem voltam ilyen teddide-teddoda ember! Tele voltam remény­kedéssel meg erővei. De mar átadtam a helyem a fiata­loknak, mert én, tőlem tel­hetőén, megtettem a köteies- ségemért, hárt folytassák ők. Csák ae bánt, hogy már vé­lekedni se merek a munká­juk fÖSVtt, mert köanyen azt mondhatják: aki nem dolgo­zik, az ne is besaóljem. Pe­dig, maradom, mink is meg­álltuk a helyünket • mi időnkben;! Az a dolog meg úgy tör­tént, hogy az asszonyaink készítettek egy nagyon szép, fehér lobogót, ami 91-ve kel­• RteM A te«nagy«*>fe magyar fata étnél regenyML Weöres Sándor A szekér Szénás szekér ökrös szekér égre nem ér mélybe se tér rögös úton billeg halad sose szalad el se marad lassan viszi a sima tér s mikorra kell céljába ér, *» kft Un, A ktegW­■raen voát, de nem tutUkká' srentotoi, mert nem -nőét pénzünk, arnnriboL fbdoeaiOk a kiadásokat Ügy hatanaetank, hogy majd gyűjtünk zá ma­gánk köpött, es akkor meg- cswaáljuk a fölavatást. Sge* ám, de közbejött május else­je, a mi legnagyobb ünne­pünk. Mert akkor mink még nagyon megünnepeltük a május elsejét! Ügy gondol­tuk, ha mán kész a lobogó, máért ne dugnánk ki ? Kidug­hatjuk azt fölszentelés nél­kül is. Korán reggel ünnep­lőbe öltöztünk, bementünk a föidmumkásegyletíbe, és ki­dugtuk a lobogót az utca­részre. Olyan szép volt, hogy mindenkinek könnyes lett a szeme, és csudájára jöttek az emberek. Majd úgy nyolc. DARVAS JÓZSEF* Vihar­sarki május óra körű! jött két csendőr is, és kérte az engedélyt, ami persze nem volt. Erre meg­parancsolták, hogy tüstént vegyük be — de méník meg kijelentettük, hogy azt ugyan nem tesszük. Sokan voltunk, hát elmentek, de tíz óra fe­lé újra tesszajöttek a szol­gáén no utasításával, hogy ha nem vesszük be, elkobozzák, és az egyletet is bezárják. Mit volt mit tenni, bevettük az utcarészről, és kidugtuk az radvaron. Gondoltuk, tu­dónk mink befelé is ünne­peted. Nem tudom, ők lát­ták-e meg. vagy elárulta va­laki, de visszajőtfek, es az ttaaitár alapiján elvitték a lobogót, ** egyletet meg le­zárták. Az udvar tele vett ünneplő mcmkásokikni, akik megbotránkoztak ezen az el­járáson. Rögtön. bizottságot választottak , és mentek a szoágstoírősagra, de nemcsak a bizottság, hanem az ösz- szes jelenlevők is. Űtköáben nagyon sokan csatlakoztak hozzánk, és mire odaértünk, mar elleptük az egesz uccái. A bizottság bement az épü­letbe. és kérte a lobogót de a bíró, nevezetesen Ördög Lajos, nem volt erre hajlan­dó. A tömeg, makor ezt megtudta, zúgolódni kezdett. A bíró kinyitotta az ablakot, és szónokolni kezdett, hogy „Emberek, menjenek csak szépén haza, majd én instéz- kedék. hogy a lobogót hama­rosan megkapják”. De azok erre se tágítottak, hanem ilyesféle szavakat vágtak a fejéhez: — ZS**6 Ttom Ml Mé gyfink, inted* tt bőgjünk —■ Az OndBg wmmim m. ördögbe! —, — Me httégfcedjen. hanem a lobogót adja nines!—. Lassan dél is eteoúSt, de mi naég mindig nem mazdul- tunk, Egyne többen és töb­ben tettünk, mert a tanyá­kon az a hír terjedt el, hogy a faluban kitört a forrada­lom, mire a béresek is ott­hagytak a gazdájukat. Ahogy múlt az idő, mindjobban el­keseredett lett a hangulat, mert az éhség is bántott már bennünket Azért nagyon szép dolog vote, hogy az evés ked­véért senki nem ment haza közülünk, meg az asszonyok is ott voltak, és ők kiabáltak ieghamgosabhan. A szoilgatoí- ró nem mert semmit csinál­ni, csak kuksolt a lefüggö­nyözött ablak mögött Csen­dőrnek színét se lehetett lát­ni. Ügy két óra tájban az­után hírül hozta valaki, hogy a Nagy utcán, az állomás fe­lől egy század katona jön rodamlépésiben. Először ,nem akartuk elhinni, hogy kato­náikat hoznak ellenünk, pe­dig csakugyan igaz volt a híradás. Nemsokára feütónt az uoca végén a század, ahogy szuronyszegezve jött felénk. Az elkeseredés tető­fokára hágott. Nem hangzott el közöttünk semmiféle ve­zényszó, csak egy elkesere­dett morajlás zúgott végig a tömegen, mindenki tégJada- rabakat, göröngyöket, kavi­csokat szedett föl a földről, és a következő pübamatban recsegve tört be a járásbí­róság összes ablaka. Mire odaért a katonaság, nem volt egy ép üvegtábla se. A szu­ronyokkal persze nem lehe­tett szemfbeszáilm, mert a tenyér az csak tenyer, nem puska. Nagy zűrzavar kez­dődött, mindenki menekült. A katonák nem is sebesitet- tek meg senkit. De egyszer­re csak nagy porfelhő kísé­retében hanom csendőr ér­kezett meg Apáca felől. Tő­lünk nem messzire leszálltak a kiizzadt lovakról, megszo­rongatták a nyerget, aztán újra fölültek, kirántották a kardot, és föiiviagvia nekihaj- tottak a tömegnek. Ütöttek, szúrtak, tapossak, akit csak értek. Kékooóeee ap meöétwjoeáttba meneéniUő ent- hoeknek ». még a kapukban békésen pipózgató öreg pa­rasztokon is vegigvágote, ha nem kooróritsak be idejeko­rán. Csúnya mesterség volt, mondhatom- Haláleset tud­tommal nem történt Hogy hányám sebesültek meg, azt nem tehetett megtudni, mert senki nem mert jelentkezői. Attól féltek, hogy megbünte­tik őket. Min* ahogy meg is büntettek közülünk többeket, akiknek részük volt a tünte­tésben. Néhány évre rá mégis visszakaptuk a lobogóit, és fölsaentelttiik. Most is ott van még a foldmiisektegyle* tu­lajdonéiban. Így mondta el Szabó Jó­zsef a tüntetés történetet Kiss Attila rajza Nagy László Május­fák Hajnalban állnak már vitézül, szökik az égről a felhő, haragos fejükön vigyázva szalagot ingat a szellő. Ünnepi ruhádat vedd elő, dairuAhatsz, fütyülhetsz békén, rögökön kapavas ne csengjen, gyáron se füstöl a kémény. Mióta a mezők nyugodtak s nem ragyog fű között töltény, azóta viruló ünnep ez, minekünk eleven törvény. Pernyévé égett a papiros, amire tilalmat irtaik, májnsfát magasat iUíttmk, szegfűink szabadon nyílnak. Méjtafák suhogják magasan az ember szabadult kettőét, tövükben a táncot ne járják sarkantyúi estzmájú medvék. MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKHELYEK Hol veit a nógrádi bá­nyász-ellenállók főhadiszál­lása a német megszállás ide­jén? Melyik házban műkö­dött Székesfehérvár ostroma alatt az a rádióadó, amelyről az AB» Regia című fiúm ké­szült? Hód lakott Petőfi csa­ládjával ia4ö-ben és merre- felé bujdokoit Táncsics a szabadságharc bukása után? Mindez olya* történelmi ese­mény, amely egy-egy épü­lethez, házhoz, utcához, köz­területéhez fűződik. Ma mér a legtöbb helyen márványtábla örökíti meg az ott történtek emlékét; az ar­ra járók meg-megállnak egy percre, elolvassak a szöveget, iné** el is gondolkoznak raj­ta. Ara —; valljuk be — ke­vesen vannak országszerte, akik kopásból tudnának vá­laszolni akár csak a beveze­tő bem födtett kérdésekre is. Eúkoptatott a szó, mégis igaz: muiasztásit, sok évtize­des mulasztás* pótolnak az­zal a munkával, amely mos­tanában — s ezen az 1880- as évek értendők — a Ma­gyar Munkásmozgalmi Múze­um irányításával folyik. Nagy feladatra vállalkoztak a szak­emberek : eakéseátik a ma­gyar történelmi emlékhelyek kataszterét Hogy ez mekkora munka, a resztvevők névsora is mu­tatja: részi, vese a kataszter elkészítésében a Munkásmoz­galmi Múzeumon kívül a Ha­zafias Népfront, a Művelő­dési Minisztérium, a Párt- történeti Intééaet, az Qrszágc« ft'S-V C Beayi László rajza Műemléki FeJngyeiőség, a parti záeszövefseg, a Törté­nettudományi és a hadtörté­neti intézek — s meg nem szóltunk a megyei levéltá­raikról, múzeumokról, párt- arohrvurnokról. A hete így sem teljes. Nem utolsósor­ban azért, mert a nagy mun­kában. mindenkitől szívesen várják es fogadják a segítsé­get Megtörténhet — és volt már rá példa —, hogy varo­sok, községek lokálpatrióta: olyan helybeli nevezetes helyről tudnak, amely mind­eddig elkerülte a tudomány művelőinek ügyedeaek Pedig talán ott 1» vatta u»i eOF emíéfctttotanafc.. A Kataszter cAuúuitttoa ugyani* kiét resrtxV a#). Egy - reszt azokat a helyeket tér­képezik m, amelyeket már megjelölték. Kartonra kerül minden emlék tábla, szobor és emlékmű, amelyet 1832 és 1962 között törtem esemény vagy ekkor élt nagy szemé­lyiség emtekére avattak. Ki­vételt képeznek az utcatáb­lák, Köztudott ugyanis, bogy sok helyen neveztek el utcát nagy személyiségekről, bár az illetőnek személyes kap­csolata nem vote a zzal a vá­rossal vagy községgel. Buda­pesten pedig eppen nem rit­ka, hogy az ott éte nagy ál­lamiférfi, író vagy tudós egy­kori lakásától távok kerület­ben neveztek el róla utcát, s ott mindjárt emléktáblát is eüheiyeztek. Az idén tezárják a fcatese- tert, az addig méltó helyük­re kerülő emléktáblák, szob­rok még belekerülnek. A kartonokon szerepel majd a történelmi esemény rőted le­írása, a kiemelkedő személyi­ség működésének ismertetése, az emléktábla vagy szobor, emlékmű felállításának idő­pontja. a létesítő, a tervező, a kiyitéleziő és a fenntartó neve. Ugyancsak a kartonra kerül az emlékmű fényképéi, valamint az emléktábla vagy szobortalapzat felirata, építé­szeti leírása és a mindezeket ismertető bibliográfia. Ennyiből is káderül, hogy nagy munka a kataszter el­készítése. Pedig — talán ez a könnyebbik része. A nehe­zebb a másik fete: azoknak a nevezetes helyeknek a föl­derítése, amelyeket minded­dig nem jelöltek meg. A kö­zelmúlt — tálán a legutóbbi fél évszázad — eseményeit sok helyest még élő tanúk őrzik, iíletwe többnyire párt- archivumokban őrzött vassna- emlékezeseiket is igénybe ve- szik a helybeli munkásmoz­galmi. antifasiszta, ellenállási emlékhelyek földenteséhez. Máméi tovább mennek vise- sza a múltba, annál nehezebb a történelmi emlékhelyek, a haladó személyiségekkel kap­csolatba« volt épültetek meg jelölése. Ásnál is inkább, mert a városok rekoostéruk- e™. a régi épületek bontásai során számos olyan ház tűnt ed, amelyről kevesen tiadtak (vagy vaiamaotyem wteswno- don utólag derül* ki), hogy az öreg falak nagy esetne nyék tanná voltaik egykor, (Pe­tőfi ételének például számos mozzanata szerepel marjd a kataszterben, de a nagy for- radalmánköitő olyan sok he­lyen járt, hogy brénnyos: meg mindig akad felderítetlen epizódja vándorlásainak.) Túl a pontos kataszteren a nagjüőaóiiiseg is gyakorlati liguaatoté jg^a Janid ennek az egeez országra kitérődé mun­kának. A tervek saerinrt 1885. ápnü*6 té-ne jeteeifc meg a gyűjtés eredménye egy kötet­ben. A budapestéá emlékhe­lyek részletées felsorolása ve­zeti be a könyvet, kerüle­tenként található meg itt minden, a fővárosban meg­jelölt épület, illetve »mbar es eniélmű, ami az 1882 óta lezajlott történelmi esemé­nyeik, illetve az azóta műkö­dött haladó személyiségek emléke* őrzi. ABC-sorrendben követik a fővárost a megyék, ugyan­csak részletesen bemutatva az emlékhelyeket, akár a megyeszékhelyen, akár vala­melyik üdsköasegben találha­tók. A kötetbe* 2100 fénykép és több részletes térkép kap helyet, aranyosan evostttva Budapest es a 19 megye kö­zött. Függelék egészíti let a kötetet; itt aswka* * magyar történelmi emlékhelyeket is­merteti fc. amelyek Magyar- ország jelenlegi hatarazn kí­vül vannak. Élvek óta tart: a gyűjtőmun­ka, elsősorban a Magyar Mimkasmozgaúmn Múzeum­ban, de nászt vesznek berane más könyvtárak, leveterak, intézmények is. ÉSs — nem utolsósorban — a fiatalok. Két evvel ezelőtt a KISZ pályázatot hirdetett középis- koiasok számára, s a pálya­munkákban sok oflyam, vadé­ban megörökítésre ententes helyről számoltak be, ame­lyekről addig a szakemberek sem tudlak. S ilyen házak, temek, középületek vagy akár tanyák — bizonyára meg mindig vannak. A résztvevőik, szemtanúk továbbra is- jelentkezhetnek minden, a gyűjtésbe bevont intézménynél. Hiszen saját történéknünikipől van szó, s arról lehet sokait tudni, de sohasem elegeit. Várkonyi Endre SOMOGYI I« NÉPLAP is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents