Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

Békenagygyűlés Budapesten a győzelem napja alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) — A mo6t kezdődő béke és barátsági hónap rendezvé­nyeinek, akcióinak időszerű- séigét, jelentőségét növeli, hogy világszerte felerősödött a tömegek aktivitása a fe­nyegető veszélyek elhárításá­ért — mondotta a további­akban Várkonyi Péter. — Az Egyesült Államokban pél­dátlan méretű tömegmozga­lom bontakozott ki a fegy­verkezési programok ellen, a nukleáris fegyverek befa­gyasztásáért. Nyugat-Európa érintett országaiban — de másutt is — egyre erősödik a tiltakozás az amerikai kö­zéphatótávolságú rakétáknak a NATO-döntés szerint ez év végén kezdődő telepítésével szemben. Izraelben százezres tömegek léptek fel a libano­ni agresszió, a palesztin nép kiirtására irányuló politika ellen. A fegyverkezés az agresz- szió ellen tiltakozó millióik ily módon válaszolnak a gyakran hallható kétkedésre: tehetnek-e egyáltalán vala­mit az — úgymond — egy­szerű emberek a legalapve­tőbb sorskérdés megoldásá­ért, saját életben maradásu­kért Határozott kiállásuk azt mutatja: megértették, hogy a moßtani veszélyek senkit nem hagyhatnak, kö­zömbösen. A mi népünknek is erős a békevágya és tettekre is kész a világháborús fenye­getés elhárításáért Egy olyan nép, amelynek hazája képletesen szólva a „hadak útján” fekszik, amely törté­nelme során számtalan há­borútól szenvedett, különösen nagyra tudja becsülni a bé­két. Egy olyan ország, amely adottságainál fogva nagy­mértékben érdekelt a nem­zetközi gazdasági munka­megosztásban, a tudományos és műszaki együttműködés­ben, különösen jól érzékeli a nemzetközi helyzet kedvező vagy kedvezőtlen irányú vál­tozásait. Népünk békevágya az el­múlt közel négy évtized so­rán új vonásokkal gazdago­dott. Dolgozóink immár nemcsak a békét féltik, óv­ják, de azt a társadalmi ren­det is, amely a béke által biztosított életet igazán,em­berhez méltó tartalommal tölti ki. Hazánk külpolitikájáról, a szocialista államok szövetsé­gi rendszerének nemzetközi törekvéseiről szólva a Köz­ponti Bizottság titkára han­goztatta: — A szocialista országok békés szándékait, a megegye­zésre irányuló őszinte kész­ségüket meggyőző erővel de­monstrálták azok a javasla­tok, amelyek az utóbbi hó­napokban a Szovjetunió ve­zetése részéről, illetve a Var­Béketiintetések az NSZK-ban Az NSZK állampolgárai­nak tízezrei vonultak az ut­cákra a hét végén, hogy tün­tetéseken és más tömegren­dezvényeken tiltakozzanak a fegyverkezés, az új amerikai rakéták nyugat-európai te­lepítése ellen. Hamburgban, Darmstadt- ban, Essenben, Mann- heimben, Kiéiben és más nagyvárosokban társadal­mi és tömegszervezetek felhívására tartottak til­takozó megmozdulásokat, amelyeken figyelmeztettek a NATO rakétatelepítési ter­veinek veszélyeire, és legfon­tosabb feladatként a béké­ért vívott küzdelem mellett foglaltak állást. sói Szerződés fórumain hangzottak el. Mint ismere­tes, a szervezet politikai tanácskozó testületének ja­nuári, prágai ülésén kezde­ményezte, hogy a két szem­benálló katonai szövetségi rendszer tagállamai kösse­nek megállapodást a katonai erő alkalmazásáról történő lemondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról. Ez a javaslat, csakúgy, mint a Szovjetunió egyoldalú köte­lezettségvállalása, miszerint elsőként nem alkalmaz nuk­leáris fegyvert, meggyőzően cáfolja az állítólagos szovjet fenyegetésről terjesztett rá­galmaikat. — A szocialista közösség országai — köztük hazánk — ily módon a békés kezdemé­nyezések kihívásával vála­szolnak az imperializmus ki­hívásaira. Ez azt jelenti, hogy erejük és igazuk tuda­tában. vállalják a békés gaz­dasági versenyt, csakúgy, mint az eszmék küzdelmét, az értékrendszerek összeha­sonlítását A szocialista ki­hívás lényege: ne a harcte­reken mérjük össze erőinket, hanem abban, hogy melyik társadalom tud többet adni saját népének, s melyik tud­ja jobban előmozdítani az emberiség globális problé­máinak megoldását, előre­vinni a haladás egyetemes ügyét Meggyőződésünk sze­rint ez olyan, törekvés, amelyhez nyugodt lelkiisme­rettel csatlakozhat minden becsületes hazánkfia, de a világ más részein élő minden olyan ember is, aki világné­zeti meggyőződésétől, tár­sadalmi-politikai törekvései­től függetlenül kész tevéke­nyen hozzájárulni az emberi' civilizáció fennmaradásához és kiteljesedéséhez, őszintén bízunk abban, hogy ez a szándék kifejezésre jut azon a világtalálkozón is, amelyet a jövő hónapban, Prágában tartanak a békéért, az éle­tért, a nukleáris háború el­hárításáért. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy az egész világon mindenütt azok vannak többségben, akik érzelmeik és értelmük, saját önös ér­dekeik szerint és az emberiség jövője iránti felelősségérzetből is a bé­ke hívei és a háború el­lenzői, akik az építés mel­lett és a rombolás ellen van­nak. Ha ez a hatalmas több­ség képes egységesen fellép­ni az immár az egész em­beriség létét kockáztató ka­landorok ellen, akkor bánmi­lyen nagyok is a veszélyek, elháríthatok — mondotta befejezésül Várkonyi Péter. Juraj Cuth, a Csehszlovák Békebizottság alelnöke, a prágai béke-világtalálkozó előkészítő bizottságának tag­ja felszólalásában méltatta az Európában kibontakozott, minid szélesebb tömegeket tömörítő békemozgalmakat, s külön kiemelte a Szovjetunió erőfeszítéseit a béke megőr­zéséért. Juraj Cuth ezután a prágai béke-világtalálkozóról szólva elmondta, hogy az előkészületek jó ütemben ha­ladnak. A fasiszta elnyomás­tól egykor oly sokat szen­vedett csehszlovák nép szív­ügyének tekinti e nagyszabá­sú seregszemlét, s mindent elkövet annak érdekében, hogy a júniusi események méltóan tükrözzék a társa­dalmi haladásért küzdő erők megtörhetetlen békevágyát. Ládonyi János, a MOM esztergályosa azok nevében kért szót, akik a felszabadu­lás után születtek, s így csak a tankönyvekből ismerhetik az akkori eseményeket. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy sosem szabad elfelejteni az emberiségre zúdult borzalma­kat. Azon kell munkálkod­nunk, hogy azok a vészter­hes idők soha többé vissza ne térjenek. Lugosi Győző, a Központi Fizikai Kutató Intézet reak­torüzemének villamos-cso­portvezetője az atomenergia békés célú felhasználásának fontosságáról szólt, ők, akik szakmájuknál, képzettségük­nél fogva ismerik a núk le­érts technika mibenlétét, jól tudják, hogy milyen lehető­ségek rejlenek ebben az energiában, amelyet az al­kotó munka s nem a pusz­títás szolgálatába kell és le­het állítani — mondotta. A munkás béke-nagygyű­lés részvevői megismerked­tek a magyar nép üzeneté­nek tervezetével is, amelyet az Országos Béketanács má­jus 6-i kibővített ülésén fo­gadott el, s amelyet a ma­gyar delegáció visz magával a júniusi prágai béke-világ- találkozóra. Végétért a PRON-kongresszus A Hazafias Népfront Üdvözlő távirata Varsóban, tegnap befejezte háromnapos, első országos kongresszusát a Lengyel Ha­zafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalom, a PRON. A kultúra és tudomány palotájában tartott tanácsko­záson a több mint 1900 kül­dött elfogadta a mozgalom alapokmányait, így a PRON nyilatkoztát és a tevékeny­ségének irányairól, módsze­reiről szóló dokumentumot. Ezek végleges formájának kidolgozásában messzemenő­en figyelembe vették a ta­nácskozás során előterjesztett több mint kétszáz javasla­tot, indítványt. Ugyancsak elfogadták a mozgalom mű­ködési szabályzatát, amely a többi között kimondja, hogy a PRON nem hatalmi szerv, a mozgalom mentes minden­fajta formalizmustól, s a közéletben betöltendő egyik fő feladatának tekinti, hogy alkotó módon közvetítsen a társadalom legszélesebb kö­rei és a hatalom között, elő­segítve az igazi, érdemi pár­beszédet a vezetők és a ve­zetettek között. A kongresszus részvevői a nemzeti megegyezés, a szo­cialista megújulás, valamint a belső és a külső béke szá­ján Dobraczynski (balra), a PRON elnöke cs Jozef Czyrek külügyminiszter az értekezleten lárdításáról szóló felhívást is elfogadtak. A tanácskozás Jan Dob- raczynskinek, a PRON or­szágos tanácsa vasárnap megválasztott elnökének zárszavával ért véget. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa táviratban üdvözölte a Lengyel Hazafi­as Nemzeti' Üjjászületési Mozgalom (PRON) alakuló kongresszusát A távirat hi­vatkozva a magyar és a len­gyel nép történelmi barátsá­gára, amelyet a szocializmus építésének gyakorlata továb­bi szálakkal fűzött szorosra, kifejezésre juttatja azt a meggyőződést, hogy a kong­resszus jelentős mérföldkő a lengyel újjászületés, a szocia­lista alapokon nyugvó nem­zeti és cselekvési egység megteremtésében. Bolgár vendégek a fővárosban Megbeszélések a magyar partnerekkel A„Szófiai napok Bitdapes- , ten” eseménysorozatára hét­főn politikai delegáció ér­kezett Budapestre Csudo- mir Alekszandrovnak, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárának, a BKP szófiai bizottsága el­ső titkárának vezetésével. A politikai delegáció részt vesz egyebek közt a szófiai napok ünnepélyes megnyitó­ján, s az ezt követő többi „ rendezvényen. Ugyancsak Budapesten tartózkodik már a Bolgár Hazafias Front szófiai bi­zottságának, a Bolgár Szak- szervezetek Szófiai Tanácsá­nak és a dimitrovi Komszo- mol szófiai bizottságának küldöttsége is. A rendezvénysorozatra ha­zánkba érkezett az a népes művészcsoport is, melynek tagjai között megtalálhatjuk a bolgár zenekultúra kiváló reprezentánsait: hírneves operaénekeseket, hangszeres szólistákat, kimagasló sike­rű kórusokat. A szófiai na­pok Budapesten eseményso­rozatra sportemberek is ér­keztek hazánkba. Délután a szófiai napok alkalmából fővárosunkban tartózkodó bolgár vendégek a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél rótták le ke­gyeletüket. Ezt követően a budapesti pártbizottságon Maróthy László tájékoztatta a politikai küldöttséget az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtá­sáról, a fővárosi pártszerve­zetek időszerű feladatairól, Budapest fejlődéséről, lakói­nak életéről. Megkezdődtek a megbe­szélések a szófiai társadalmi szervezetek küldöttei és bu­dapesti partnereik között is. Spanyol szeizmográf SOMOGYI NÉPLAP Csaknem húszonnyolc­millió ember járult Hispá­niában az urnákhoz, hogy megválassza a helyi hatósá­gokat. Az eredmény lénye­gében megerősítette azt, ami az októberi parlamenti vá­lasztásokon történt. Ismét egyfajta sarkosodásról (pola- rizalodásrol) beszelhetünk: a szavazók nagyrésze balra és jobbra adta voksát, mig a politikáé centrumot valóság­gal kiradírozta az ország köz­életéből. Ez a dolog lényege. Ami a számokat illeti: a fiatal kor­mányfő, Felipe González spanyol szocialista munkás­pártja negyvennégy, a há­rompárti jobboldali koalíció huszonhat és a különösen délen megerősödött kommu­nista párt nyolc százalékot kapott. Az eredmény gyakor­latilag azt /jelenti, hogy Gon- zálezék pozíciója a nagyobb városokban is biztos és en­nek természetesen meglesz az országos kisugárzása is. Az osztrák választások után ismét felerősödött azok hangja, akik szerint Nyugal- Europában jobboldali trend tapasztalható. Nos, a konti­nens negyedik legnagyobb országának választási ered­ménye — még akkor is, ha a voksok ezúttal helyi ér­vényűek voltak — ismét megcáfolja a célzatos proféi dókat. Az igazság az, hogy 1983 tavaszán — a Franco- diktatúra évtizedei uIán — Felipe González kormányfő nyilatkozik Madridban Spanyolország bársony szé-' kében a baloldalhoz tartozó politikus ül — méghozzá sokkal szilárdabban, mint akárcsak néhány nappal ez­előtt. A kérdés most az, mire használja fel megerősödött helyzetét a kormányfő, mennyire marad hűséges ígé­reteihez. A kormányfő mind az őszi, mind a mostani választások során fenntartotta azt a vé­leményét, hogy a NATO-tag­ságról népszavazásnak kell döntenie, és elhatárolta ma­gát az amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésétől. A dolog mégsem ilyen egysze­rű. González ugyanis a kam­pány végén Bonnba utazott és ottani beszédében lénye­gében helyeselte a rakétate- lepitést. Hazájában óriási vi­har tört ki es a legnagyobb spanyol lap jól érzékeltette a közvélemény hangulatát, amikor így írt: kissé furcsa, hogy a kormányfő Bonnban ugyanannak az ellenkezőjét jelentette ki, mint amit Madridban hangoztat. Va­jon egyszerű nyelv botlásról lehetne csupán szó? Aligha. A kormánypárt úgy látja, az ország gazdasá­gi helyzete miatt nagy szük­ség lenne a mielőbbi közös piaci tagságra. A jelek sze­rint azonban ennek az lenne az ára, hogy egyértelműen lojalitást tanúsítsanak az At­lanti Szövetség iránt. Gonzá­lez bormi kijelentése valószi- nűleg már ennek a nyomás­nak a következménye. ’’A spanyol milliók — mondta pártja győzelméről ő maga — a békére, az enyhü­lésre, a demokráciára mond­tak igen.” Ebből az igen-bői a kor­mány számára bizonyos brüsszeli és washingtoni fel­szólításokra a nemet mondás kötelezettsége következik. H. E. Nagy-Britannia Választások június 9-én Nagy-Britanniában június 9-én tartják az általános vá­lasztásokat. Margaret Thatcher minisz­terelnök hétfőn kora délután kihallgatáson jelent meg II. Erzsébet királynőnél, és uralkodói jóváhagyást kért a parlament május 13-i ha­tállyal való feloszlatásához. Röviddel ezután a minisz­terelnökség bejelentette, hogy a kormányfő „a nem­zet érdekét szem előtt tart­va, véget vetendő egyszers­mind a kétségeknek”, az ál­talános választások június 9-i megtartása mellett dön­tött. A Biztonsági Tanács előtt Nicaragua panasza Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa hétfőn megkezdte a vitát Nicaraguának arról a panaszáról, hogy az Egyesült Államok és Honduras támo­gatja a közép-amerikai or­szág ellen támadó, somozista elienforradalmárokat. Az ülésen Miguel d’Escoto Brockman nicaraguai kül­ügyminiszter felkérte a BT-t: hatalmazza fel Javier Perez de Cuellar ENSZ-fő- titkárt arra, hogy segítse elő Nicaragua, illetve Honduras és az Egyesült Államok kö­zötti párbeszédet. A kül­ügyminiszter felszólította a Reagan-kormányt, hogy szüntesse be a Nicaragua el­leni agresszió támogatását. „Ismét kinyilvánítjuk készségünket haladéktalan, feltétel nélküli, megfelelő szintű tárgyalásokra az Egyesült Államokkal, hogy valódi megoldást találjunk az amerikai agresszió által előidézett súlyos helyzetre. Az agresszióra mi azzal vá­laszolunk, hogy őszinte és építő jellegű párbeszédet ja­vasolunk” — mondotta d’Es­coto. Rámutatott: Reagan elnök május 4-i sajtóérte­kezlete és az egy héttel ko­rábban . elhangzott kong­resszusi beszéde valóságos Nicaragua elleni hadüzenet­nek minősül — különösen azzal, hogy „szabadságharco­soknak” nevezte a somozis- tákat. Nicaragua ENSZ-képvi- seletének szóvivője hétfőn közölte: a sandinista kor­mánynak nincs szándékában felkérni a BT-t. hogy küld­jön ENSZ-békeíenntartó erő­ket a nicaraguai—hondurasi határra.

Next

/
Thumbnails
Contents