Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Hőhénr perces szünet, után újból fölzúgnak a gépek. Megkezdődött a délutáuos műszak a Csepel kaposvári gyárának forgácsolóműhelyében. A korszerű gépek mellett munkások állnak, a rajzokat tanulmányozzak, a kesék es fúrók útját figyelik. Feltűnően sok köztük a fiául. A főnök — ahogyan tarsai Csizmadia Lajos mű vezetőt nevezik — szokása szerint ma is jóval korábban érkezett műszakba, hogy időben átvehesse és kiadhassa a munkákat. Kevés időt tölt áz irodában; leginkább a műhelyt járja, hol az egyik, hol pedig a másik gépnél tűnik föl. Főként ott, ahol tanulók vagy a szakmát nemrég kézdő fiatalok vannak. Kérdez, tanácsot ad, néhány szóval elmagyarázza az üj munkához mellékelt rajzot, megmutat a gépen egy-egy fogást, s ha szép a rnunka, szorgalmat lát, néni fukarkodik a dicsérettel. — Harmadéves tanulóink vannak, heten; néhány hét múlva vizsgáznak % már szakmunkásként folytatják munkájukat. Nem mindegy, mennyire értik, szeretik szakmájukat. Persze a segítséget nemcsak most, közvetlenül a vizsga előtt kapják meg, hanem azóta, hogy ide kerültek a műhelybe. Csizmadia Lajos Kaposváron érettségizett a Táncsics gimnáziumban, utána a fővárosban tanulta ki az általános esztergályos szakmát. Szabadulását követően. 1 ©70- ben jött vissza, s azóta éhben a gyárban dolgozik; előbb esztergályos volt, majd esoportvezető, 1980-tól pedig a fergácsoióüzeoa művezetője. — Elismert, jő szakember. Egyike azoknak, akik szívesen foglalkoznak a fiatalok nevelésével. Módszereit, tapasztalatait mindenkinek készségesen átadja — mondja róla Varga Janos, a párt- reeetőseg titkára. Ahogyan Csizmadia Lajos szakmájának szépségeiről, a munkához szükséges ismeretekről, a szorgalomról meg a fagyelemről beszél, egyetértek az elismerő véleményekkel. Tisztelettel emlékezik egykori oktatójára, Kocsis szikira, akitől valamikor a szakma apró, nélkülözhetetlen fogásait átvette. — Brre buzdítok minden tanulót, pályakezdő fiatalt. Megmutatjuk nekik — ebben Varga Béla csoportvezető igen sokat segít — a legfontosabb szakmai fogasokat. Ez azonban nem eleg: nem szégyen átvenni a jó módszereket a tapasztaltabbaktól... Attól kezdve, hogy önálló szakmunkásként dolgozni kezdett, mindig volt tanulója; évente tucatnyi fiatal sajátítja el műszakjában a szakmai ismereteket. Nagyon büszke arra. hogy közülük többen — mint Simon János, CHszar Ferenc. Szkénéi er a László esztergályosok — ma mar jó szakemberként dolgoznak vele, » a legkényesebb munkát is kiválóan elvégzik. — Különböző gépeket, berendezéseket, alkatrészeket készítünk nemcsak hazai, hanem külföldi megrendelésre is. Gyárunk és a szakma tekintélye megköveteli tőlünk, hogy kifogástalan munkadarab kerüljön le minden gépről. Amíg beszélgetünk, nézzük a forgácsolóban szorgoskodó- kat, az egyik tanuló hívja. Csizmadia Lajos szívesen és örömmel megy; magyaráz, aztán odaáll a gép mellé, s elkezdi a munkát, önzetlenül foglalkozik a fiatalokkal. Noha maga is fiatal — mindössze 33 esztendős — szinte atyai szeretettel egyengeti a pályakezdők beilleszkedesét, segíti munkássá nevelésüket. — Ez a törődés megtérül f — mondja. — A gyárnak is és nekem is mint művezetőnek könnyebb lesz, ha olyan szakembereket kapunk, akik szeretik és értik is a mesterségüket ... Szalai László Harmadszor is elnyerték a megtisztelő címet Egészségügyi brigádok kitüntetése A szocialista munkaversenyről szóló minisztertanácsi határozat értelmében hirdetett versenyt az Egészség- ügyi Minisztérium 1978-ban. A cél elsősorban az volt, hogy a szocialistabrigád-moz- galmat továbbfejlesszek, elősegítsek a lakosság egészség- ügyi és szociális ellátását, az egészségügyben dolgozók kezdeményező- és alkotókészségét. A felhívást követő évben Kaposvár és a járás is bekapcsolódott a mozgalomba; sorra alakultak a brigádok. Jelenleg kilenc szocialista brigád működik a bölcsődékben, egy pedig az egészségügyi alapellátásban. Az idén negyedik alkalommal értékelték munkájukat, tevékenységük eredményeit. A tapasztalatok szerint a mozgalom elősegítette a közösségi szellem kibontakozását, a jó munkahelyi légkör kialakulását. A brigádok a vállalások teljesítésével hozzájárultak a szakmai munka színvonalának emeléséhez, politikai és kulturális tájékozottságuk szélesítéséhez. A Kaposváron működő egészségügyi szocialista brigádok közül négy az idén harmadszor nyerte el a szocialista címet. Így a Rippl- Rónai utcai bölcsödé Háman Kató, a módszertani bölcsőde Martos Flóra, a Petőfi utcai bölésőde Akócsi Ágnes, valamint a somögygeszti bölcsőde Hámán Kató brigádja. Az okleveleket és a jutalmakat a hét vegén adták át a brigádoknak a Kaposvári Városi Tanácson. Kenyér és mustár Sztahánov jelvényét viselte „Sztahanovista oklevél és jelvény illeti meg mindazokat a dolgozókat, akik a termelés, a munkaverseny, itzemractonalizalás, az újítás, vagyis az alkoto mvnka a szocialista epttes területén ktváló eredményeket érnék el es példaadó maga tartó sukkal uj munkéerkölcsót valósxtanák meg.' (A sztahanovista igazolvány 1. pontja.) legendás emberek voltak. Regények, filmek, szobrok, íestmenyek ■ inspirálói: a munka hös^i. A legendát olykor úgy puffasztották á nevükhöz, ahogy a ligeti árus tölti gázzal a léggömböt. Hamar pukkan a hírnév is. Nemzedékem tagjai gyerekkorukból talán emlékeznek Pioker Náci bácsi. Muszka Imre, Gazda Géza nevére. A memória sötetebb zugaiból tálán meg össze lehet kotorni valamit a liszen- k« növénynemesítésről, a Da vidov-tervről, a Bikov- mozgalomeól stb. Egyszer- esak megfagyott a levegő a munka aranycsiltagos lovagjai korul; a cikkekben, filmekben kezdtek úgy szerepelni, mint kreatúrák, akiknek teljesitmenvé mogoti harom-negy ember. egy egész, brigád munkája volt. Most szemtől szemben ülök eletem első sztahanovista riportalanyával a szép Csalogány utcai villahazban. Kaposváron. Botondforma. köpcös ember, napbarnított arccal, ősze« haja ritkul, erős szemöldöke alól kéken tekint ram a derű. mintha biztatna — kérdezzek. — János bácsi teljesítményét a ceruza rajzolta, vagy a két keze púpozta meg? Marosi János tálán várta a kérdést. Lehet, hogy derűje éppen ebből táplálkozik? — Valamit meg kell értenie rólam, akkor egyenes útra lépünk. Én világéletemben olyan ember voltam, aki produkálni akar! Ezt taian a szüleim örökítették belem, ott a Fogarasi havasok tövében, a Székelyföld végen. Amikor a háború végén a felesegem után jöttem az ismeretlen Kapós- varra es barman megalakítottuk a nemzeti teherfuvarozási vállalat itteni csoportját, kilóra vettünk és megbütyköltünk amerikai GCM-kocsikat, összeszorítot- tuk a fogunkat: gyerekek, megpróbáljuk! Még kirendeltség sem volt, az csak később lett, Hoftman/i Sanyi bácsi vezetésével.' Produkálni ! Világos. Az ország romok ban állt, Minden járműre szükség volt az újjáépítéshez. — Mentünk. Négyszáz- negyszazötven órakat. Nem volt mese! Megjött az ember a fuvarról késő' este, Sanyi bácsi már ott állt -a kapuban az új menetlevéllel. Kevés volt a kocsi, nem lehetett ácsorogm, vagy üresen furikázni, ezt nagyon szigorúan vették akkoriban. Mi, pilóták meg kenyergőz- zel mentünk. Annyira holtpontról indult ez az ország, hogy falun sokszor nem lehetett kapni mást: mustárt es tanácselnöki engedéllyel kenyeret. Kentük mint a lekvárt. A tej jelentette a valtosatosaagot, ej. ünnepel. Ügy vegye, ahogy mondom: mindent szállítottunk, hullat a hidegházból, életet Barcs-környékéről a csoko- nvavisontai magtárba Aztán. amikor épült Komló. Sztálinváros, Inota. mi hónapokra nem láttuk a csal» dot. Ott kaptunk helyet a munkásszálláson, ettünk a közös kondérból. Deklasszált elemek, bűnözők, tisztességes munkásemberek között; egy-egy ilyen hatalmas, életet fordító építkezésre mindenféle népet odafújt a szél. Éli azokat az éveket, ahogy feleleveníti. Szinte látom mágam előtt a kátyúba ragadt teherautót, melyet mégiscsak kipörget valahogy a komlói sártengerból. — Ki volt Sztahánov? — Ügy hallottuk, hogy egy kivaló esztergályos akinek a teljesitmenye újításai révén valóban legendás lehetett. Nálunk a mozgalma egyéni vállalás kérdése volt. Régi kocsit figyelembevéve — és nem volt új! —, 79 ezer kilométert kellett vezetni födarabcsere nélkül. Szakmai szégyennek számított akkoriban mentést kérni. Leégett volna a pofámról a bor, ha autószerelő, autogénhegesztö lakatos leiemre állandóan a szerelőket hajkurászom. Mentünk durrdefektes gumikkal is: ezt mandzsettaztuk, becsavartuk, vagy drótkötéllel kötöttük bé és addig mentünk, amíg el nem vásott a drót. Kötéllel a nyakamban kiemeltem a kiégett tömité- sű hengerfejet éjjel fél egy kor is. Nem lehetett totojázni, mert hajnali háromkor indulni kellett fejezni, és nem akartam nygam kizárni a versenyrnozgalomból. Sebváltójavítást, vízpumpa cserét, mindet magam intéztem Ki lett volna az a jó boiona, aki helyettem és nekem szerez egy Sztahánöv-jelvénytl? Ötvenegyben megkaptam az oklevelet, ötvenháromban a kitüntetést. Meg a sofőri teljesítményemre, mert akkor mar műszaki osztályvezető voltam. Kitartottam a cég mellett Aköv-korában, és a Volan-korszakban is, mely meg mindig tart. Az eletem javát a teherfuvarozásnak adtam. Nem elírás: 12# újítással könnyítette meg a munkát! Kiváló újító, hatszoros kiváló dolgozó, számtalan oklevélen kívül birtokosa a városi emlékéremnek, a Béketanács oklevelének, a tröszt kitüntetésének, a munkásőri és a honvédelmi munkáját elismerő érdemérmeknek-, a közlekedés kiváló dolgozója, a Munka érdemrend bronz es arany fokozatának kitüntetettje. Fel sem tudnám sorolni, hányszor ismerték el munkáját. Ennyi oklevelet, kitüntetést együtt még nem láttam. Volt százhúsz billenős kocsi gazdája, szervizvezető is, pártvezetósegi tag, megyei partbizottsagi tag, de az igazgatótanácsban is számítottak rá, a vállalatnál nyugdíjasán ma is felelőse a pártépitesi feladatkörnek. — A hatvanas években űjabb munkaverseny-mozga- lom indult... — A brigádommal elsőnek neveztünk be a szocialista brigádhnozgalomba. Ez csak természetes, nem ? Az. Mint az is, hogy egy percet sem tölt ölhetett kézzel ma sem. Mutatja, a múlt héten kómuveskedett. Mé- hészkedik is, maga készítette a kaptarakat, meg azt a zselieszentpali kis házat, oda a hét végi kertbe, ahová a gyerekek, un kák is hivatalosak a n.v.n nden napján Leskó Las/.i Májusfa az épülő kórházon Kitűzték a má- jusfat a megyei kórház új műtéti tömbjének építői: jelezve. hogy a készülő epület északi oldalán a szerkezet szerelésével elértek a te- . tőig. A tél vége i óta , folyamatos műszakban dolgoz- I tak itt, azt mond- | jak — az adottságok miatt — ez I volt a feladat nehezebb része. Az építkezés az előre meghatározott ütemnek megfelelően folyik és minden remény megvan rá. hogy az év vegere befejezik a szerkezet szerelését. A héten kitűzött májusfa egyébként azt is jelenti, hogy félidejéhez érkezett ez a munka: eddig 6500 négyzetméter IMS-szerkeze- tet szerettek össze a SÁÉV dolgozói és megkezdték a homlokzatra kerülő panelek elhelyezését és hozzáláttak a liftaknák építéséhez. Áművezető és
