Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
„Szupergyár” A titok a szervezés Sétálunk a „szupergy árban”, megszólítanánk az embereket, de nem érnek rá. Dolgoznak. Pontosan úgy, ahogy kell. Megyünk a kemence tetején. Az igazgató iö lemet egy tejeskannaiedeinyi kupakot: kukkantsunk be oda. Lyukas vannak a kupakok aiatt, azokon át látjuk a tüzet. Vörösen izzik a tégla, és lassacskán araszol előre. ■ Nem látszik a gyáron, hogy „Szu pergyár”. De mi már tudjuk, hogy az, így hát illő tisztelettel lépkedünk a hétköznapi környezetben es illendően köszönünk m, .'.Jenkinek. Ök pedig visszabic- centenek annak rendje-mód- ja szerint. liehet, hogy mondják is: Jó napot!, de a gyárban zaj van, nem hajijuk, arnit mondanak. A biccentéssel el is intéződik a dolog, de hát az a kötelességünk, hogy beszélgessünk. Borogatással is sok mindent ki lehet fejezni, ám az nem elég az üdvösséghez. Rátalálunk aztán Bi'inklni Lászlonera, aki végre szóba elegyedhet velünk. Igaz, közben mindenféle gombokat nyomogat, karokat húzogat, ide lép, oda lep. Az eifeie tevékenység nem valami nagy segítség a disputához. Azt mondja, hogy nehéz itt a munka, és nincs egy perc megállás. — Szentgyörgyi' vagyok, tizenöt éves koromtól; évtizedek óta téglás. Persze, a sis gyárban kezdtem, ahoi meg ennél is nehezebb volt a munka. Ez itt jóval köny- nyebb á gépesítés miatt. Amikor téglás lettem, a faluban. semminek se néztek minket. Most pedig irigyelnek bennünket, mert- a téglásoknak akkora hazuk van... Es egy 30 nagyot iendit a kézével. Nem csoda hat, ha fordult a kocka, és a balatonszentgyörgyiek meg a környékbeliéit ma azt mondják: szerencsés az, aki bejuthat a téglagyárba dolgozni. Itt sokát keresnek az emberek. Nem véletlenül, azt tudják. — Es tudják-e, hogy ez a legjobb téglagyár? • — Azt éppen nem tudjuk, de jólesik hallani. Rossz gyár nem lehet, mert kell, hogy látszatja legyen a munkanK- riak. Arról is tud az ember1, hogy máshol — nem épp téglagyárban — meg lógni is lehet, ha valaki nagyon akar. Itt lehetetlen, mert ha lógnék, akkor a többiek se tudnának dolgozni. Ha másodszor tenném, újra jön.ie a főnök és a kezében lenne a munkakönyvem. — Nagyon kemény ember a főnök? — Szigorú, igen szigorú. De egy cseppet sem kiabálóé. Sommás a minősítés. Megyünk a főnökhöz, akinek gálád módon elpletykáljuk, Védik a bükkösdi parkot A somogy bükkösdi Sem- sieh-ltúria parkjának farit- kaságait „leltárba” vették. Az épület körül kialakított park fáit fokozottan kívánjak védeni. Ezért volt szükség arra, hogy számba vegyek mi található itt és milyen állapotban vannak a növények. Az epületet körülölelő park — alapterületét tekintve — nem nagy: mindössze két hektárt tesz ki. A parkból a Változatos tájra nyíló kilátás azonban egyedülálló. Ezért és a faritkaságokért érdemes megvédeni, jelenlegi állapotában megtartani a parkot. Ennek első lépése volt az itt található értékek állapotának megvizsgálása, a fafajok összeírása. Ennek alapjan javasolják természetvédelmi területté nyilvánítását. hogy szigorúnak ismerik, de nem kiabáiósnak. Németh Rezső mosolyog ezen, és azt mondja: — Gyöngeség az, kerem. ha valaki ' kiabál. Hangerővel nemigen pótolható a tekintély. Szép az iroda: barna és drapp, egyszerű. — Milyen érzés vezetni egy szupergyárat? ,— Dolgozni kell: ez a titok nyitja. Ez egy típusterv alapján készült üzem. Nem rossz. Ügy kell használni, hogy sokat termeljen. Az igazgató egyébként tiltakozik mindenféle felsőfok ellen, valószínűleg a szuper- gyár kifejezést sem szereti, a nagy lelkesedés sem tölti el különösebb örömmel, de annál bölcsebb és tapintatosabb. semmint helyreigazítson. így hát zavartalanul lelkesedhetünk tovább. Közben nézegetjük a táblázatokat és hallgatjuk a magyarázatot. Végre találunk Németh Rezső nyugodt, szerény szavai között néhányat, amelyekre fö-lderül rezzenéstelen arca: — Rendkívül erősen kell akarni a jó eredményt. Ez jellemzi a mi munkásainkat. Azt is el kell mondani, hogy nem mindenki volt ilyen. Ma már ez az általános. És akkor a vezetőnek nincs egyéb dolga, mint az, hogy biztosítsa a munkát, szervezze meg a gyártást. A balatonszentgyörgyi téglagyárat tizenkét éve építették. Megtérülési idejét tíz évre tervezték, s a gyár ez idő aiatt ötször fizette ki önmagát. Egy évre tizennyolcmillió tégla volt az előirányzat, tavaly több mint negyvenöt és fél milliót gyártottak. Termelési értékük nyolcvanmillió forint volt, ennek csaknem a fele nyereség. (Közbevetve: ha minden gyár így dolgozna Magyarországon, akkor csökkenteni lehetne a tégla árát.) A téglaipar se- iejtátlaga körülbelül tíz százalék. Szemgyörgyön két és fél szaza.ék a selejt! Műszaki okok miatt a téglaipart ban átlagosan a munkaidő tíz százalékában állnak a gyárak. A balatonszentgyörgyi gyár állásideje 0,1 százalék. A gyárban kilencszer van naponta műszakváltás, így lehet biztosítani, hogy egy perc se essék ki. Napra, órára kész menetrend szerint cserélik az elhasználódott alkatrészeket. Az utolsó csavarrá! is tudják, hogy mikor és hová szerelték be, s menynyi ideig működhet üzemzavart okozó elhasználódás néiküL Gondolná az ember; így persze könnyű, így aztán lehet.. . De az igazgató mást is mondott: — Nemrég úgy volt, hogy a szomszédos, hagyományos kis gyár megszűnik. Két évre annak a vezetését is átvettem. Ráfordítottunk, néhány milliót; azt már kifizette, és nyeresége is lett. — Akkor most két gyár igazgatója ? — Nem. Azt már nem vezetem. Ne kérdezzék, hogy miért! Nem kérdeztük. Valami más érdekelt bennünket. — Nem téglások az őseim. Apám iparos, nyolcvanhat éves. Hétköznap reggeltől délutánig dolgozik, vasárnap reggeltől pont délig. Hárman vagyunk, fiúk, egyikünk sem szegény. Mondtuk apánknak: ne dolgozzék mar, majd mi ellátjuk. Mérgesen válaszolt. Azt mondta: ő akar bennünket támogatni, nemhogy belőlünk élne... Luthár Péter Szent György-napkor hajt a pásztor „Kikeletkor, Szent György-napkor, minden ember lehet pásztor, De már ősszel számadáskor, Az az ember, ki beszámol..." (Népdal) Szaladunk együtt a nappal. A vakító tűzgömb rohan velünk, arcunkat melengeti. Úti szándékunk megtudakolni: kihajt-e Szent György napján a pásztor? Első állomásunk Baté. — Ne is keressek! — mondják a délelőtti napon sütkérező öregek. — Itt már hosszú idő óta nincs. Talán Mosdóson. Egy völgy után futunk be a községbe. Szarvasmarhatartók akadnak meg. panaszkodnak is rögtön. Az idén kuszává vált az intézés módja. A nagyberki tsz különben is most épített egy gyönyörű, modern istállót. Leköti az a ;o- szágtartó kedvet es erőt. egy-két napban — mondja —, aztán irány a mező. Operálták, ezért most lassúbb a mozgása, „öt gyereket nevel, tisztességes” — mondják a faluban. Nehezen áll kötélnek, pedig születésétől pá&ztorságban nőtt fel. — Horváth Mihály a nevem, de itt csak Csordás Miskának hívnak. Ez a mesterségem. Itt lakom a pász- ornázbain, a temetőnél Ijesztgetnek is: „Elgyünnek erted. Máska”, de én nem félek Félni csak az élőtől szabad. Végigjártuk má pereputty óstul az egész megyét, mentünk, ahová hívtak bennünket Egyszer elég lett Több mint tíz éve a kisgya- láni tsz-ben vagyok. Gyalogos, de április végétől őszig csordás. Fizetésemet most a tsz-től kapom, régen a gazdák adták. Pénzt is marhánként, meg minden egyebet; terményt, tojást, tyúkot, egy- egy jobb, levetett göncöt Is elfogadtunk. — Hogyan teszi a csordás a dolgát? — Korán kell ébredni, majd összetereljük a kihajtott teheneket Durrogtattam is régebben a karikóssal, de egyszer jött egy régiséggyűjtő, es rábeszélt, adjam neA csordást hiába keressük. Nagyberkiben már nem is kutatjuk. A Balét Iga H al összekötő út mentén próbálunk szerencsét A fonói bikák valamikor országos dijakat nyertek, most mindössze hat tehén maradt hírmondónak a faluban. A kásgy alá ni tsz-ben az elnök épp délelőttre maradt reggelijét fogyasztja. A tavaszi munka szinte evésre sem hagy időt — Kihajtó kanászunk, csürhésünk régóta nincs. Pedig valamikor csak úgy párzott az út futó kocák, süldők után a gyaláni utcán. A kanász meg tülkölt, durrogtatott, fogatta kutyájával a széiedni készülő disznókat. Feküdtek azok egész nap a pocsolyában, meg gyepeitek. Alig lehetett estefelé kivakamd az állatokat a sárból. Aztán az emberek megtanultak intenzíven, hat hónapra disznót nevelni. Vége lett a kanászvilágnak. Csordásunk még van; ide, a halastó melletti gyepre hajtja a háztáji marhákat. Ügy hívja mindenki; Csordás Miska. Az inas, negyvenéves férfit Büssüben találjuk meg: csigát szed. Még ebben az ki ötszázért Most foMbfc botozok csak, meg a kutyával fogatok. Mikor az eisá nap hajtok, beszélek mindé»-; kivel, mi a tehén neve, miről ismerszik, van-e kükmöa óhaja. Első nap azelőtt szokás volt, hogy megtréfáltak.. Először egy tojást gurítottak ki a kapun: „Aztán őszre ilyen gömbölyű legyen a marha, Miska!” Szakajtóval is összegyűjtöttünk az asa- szonnyal, de attól inkább mi gömbölyödtünk ki. Mikor már összeszoktak a tehenek, nincsen baj a gulyával Este jobban tudják a hazajárást, mint a kocsmából hazatéré gazda. Ha jó a mező, a ki- hajtás aranyat ér, takarékos a tartás Ha rosszabh, sokszor a szememre vetik: „Hej, de kerek a pocakod, mennyi tej lötyög benne?” A vemhesre jobban vigyázok, nehogy baj érje Tavaly nyáron ellett egy a mezőn is; estére már saját lábán szaladt haza a borjú. Dicsértek is érte. A kisgyaiáni öregek mesélték regen, mikor a tej bagót sem ért, még haza sem hajtották a teheneket. Mindössze a sót hordták ki vasárnaponként a kérődző állatoknak. Amelyiket nem fejték, elapadt a teje. Ha valamelyik háznál kisgyerek volt, hát azt a tehenet „háznál fogták”. Volt, hogy egy egész utca gyerekét is fölnevelte. Ugyanígy voltak a disznókkal is: tavasztól óság mezőn, erdőszélen tartották a csürhét; a makkon, híztak meg jól Ősszel meg kiment a gazda: „Na, Jáno* — mondta a kanásznak —, et- gyüttem a disznóért”. Májustól alig látta, így nagy volt az öröme, ha zsíró» tokába szúrhatta a kését. Olyankor a kanásznak is jutott, igaz, legtöbbször csak az, ami már a kocsonyába se fért. Néhány somogyi faluban, így Kisgyalánban az kW« Sa kihajtott a pásztor. Esténkén* a jóllakott hazatérő tehenek rebbentik szét az utcán a futballozó gyerekeket Békés JóaaeC Kapos-táji siker Van értelme az erőfeszítésnek A kaposvári Kapos-táj Tsz elnökének, Bodnár Imrének zsúfolt a heti programja. Azt javasolta, találkozzunk szombaton vagy vasárnap. „Megtalál mindenkit a határban is, a telepeken is.” Vasárnap találtam rá az őrei úti telep mázsaházánál 1977 egyik forró júliusi napján is. Bosszankodott, mert az egyik kombájn nagy szemveszteséggel dolgozott.. Két évvel később a répási sertéstelepen hiába kerestük a nappaliőrt, az elnöb^men- tett meg a fulladástól egy 10 perce született, kétségbeesetten visítozó kismalacot. Azt írtam akkor, hogy for- dulatszám-különbséget érzek az elnök és munkatársai között. Bodnár Imrét sokan tartották maximalistának és azzal vádolták, hogy elaprózza magát. Erre any- nyit mondott az elnök, hogy nem képes elviselni a kényelmességet, a nemtörődömséget. Rádió a szervezésért Sok látványos és példaadó kezdeményezés volt akkoriban Toponáron. Több tsz- ben nem volt még üzemgazdász, amikor náluk már köz- gazdasági osztály működött. Elsők között ismerték föl a célprémiumok húzóerejét. Újdonság volt, mikor megkezdték a gépek hibamegelőző diagnosztizálását és a fogyasztás bemérést... 1979- ben mégis mélypontra jutott a szövetkezet.. Azóta figyelemre méltóak a változások. Este hatkor narancsos fénnyel világit a nap. Győré Józsefet, a fiatal agronómust kérdeztem: — Meddig tart a vetést irányító agronómus munkaideje? — Ameddig a vezetőké. Tizenkétórás a műszak. Én felelek azért, hogy egyetlen percre se álljanak meg a gépek. Este jön a váltás. Május elsejére be akarjuk fejezni a munkát. — Sötétedés után is lehet vetni? — A fotocellás jelzősor segít a traktorosoknak. Ha fennakadás van, búgni kezd a gép. Egy szerelő CB-rá- dióval fölszerelt műhelykocsival állandóan készenlétben áll... — mondta Tóth János ügyeletes szerelő. — Az üzemanyagtartály is kint van a táblák szélén, így a tankolás miatt sem kell furikázni. — Ügy emlékszem, igyekezetben korábban sem volt hiány ... — Csakhogy akkor sok erő fecsérlődött el hiába. Őrák teltek el, mire a szerelő értesült a hibáról. Szervezetien volt a munka, sokat vonultak fölöslegesen a gépek, és agronómust sem lehetett hajnalban vagy este találni. Esteledett, mikor dr. Klie Csaba főagronómus a terepjáró mikrofonjáért nyúlt. Az egyik CB-s vetőtraktort hívta: rendben van-e éjszakára a vetőmag? — Nyugodtan alhat, főnök — hangzott a válasz. Öt perc sem telt el, s véget ért a gazdaságot átfogó, napi utolsó eligazítás. — Senkit sem kell már noszogatni azért, hogy jöjjön vasárnap is dolgozni. Megtakarított forintok Tavaly 7,8 tonnás átlagtermést adott a Kapos-táji kukorica, búzatermésükkel pedig az elsők közé kerültek a megyében. Egyetlen év alatt 22 százalékkal növelték a gabonatermést, 9,7 millió forintról 14,8 millió forintra nőtt a tsz nyeresége. A gazdaságban tavaly nyolc százalékkal mérséklődtek a termelési költségek. Kivételes eredmény, hogy egy mázsa kukorica önköltsége Toponáron mindössze 160 forint. — Nem a műtrágyával vagy a vetőmaggal bántunk zsugoribban, hanem az általános költségeket igyekeztünk lefaragni — tájékoztatott Bodnár Imre. — Jórészt a CB-rádióhálózatnak köszönhető, hogy az előző évihez képest egymillió forint értékű üzemanyagot sikerült megtakarítani. Fele annyi kilométert tettek meg a gépkocsik, mégis minden munkairányító, alkatrész idejében eljutott oda, ahová kellett. Félmillió megtakarítást jelentett, hogy saját szaporítású vetőmaggal dolgoztunk, s legalább ugyanennyit, hogy egyszerűbbé és ésszerűbbé vált a munka- szervezés. Mindennél fontosabbnak érzem azonban az emberek változását. A vezetői gárda egyet akar, egy irányba húz. Az emberek is látják ezt, és azt is, hogy van értelme az erőfeszítésnek. A korábbi viharos közgyűlésekből derűs ünnepségek lettek. Azelőtt 20—25 fegyelmi ügy volt évente, tavaly csak hét. Nem fordult elő a közös tulajdont károsító vétség, és megszűnt a szakemberek elvándorlása. — Jobb az emberek hangulata, mert több időnk és erőnk va« apróbb gondjaikkal, kívánságaikkal is törődni. Következetesebb a végrehajtás A két-három évvel ezelőtti kezdeményezések és szellemi tőkebefektetések kamatozni kezdtek. A tsz-nek újabb esélyei vannak. Középtávú fejlesztési programjukat a Debreceni Agrártudományi Egyetem számítóközpontjában készítették. A gép segített a termelési szerkezet optimális kialakításában, megalapozottabbá tette a vezetői döntéseket. — Most kevesebb a koncepció, de következetesebb a végrehajtás. Adottságaink és a szabályozórendszer elemzése alapján számitógépes prognózisok szerint mindenekelőtt a sertéságazat rekonstrukciója szolgálhatja az állattenyésztés eredményességét. Lassan kalászba szökken az árpa az őrei határban. A legidősebb szakemberek sem láttak még itt ilyen ígéretes táblát. — Ilyen gabonatábl ák közt járva ugyan kit érdekel az óra — jegyezte meg valaki, Az emberek akkor már tudták, hogy a gazdaság elnyerte a kiváló szövetkezet címet. Biró Ferenc
