Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
A wlrágerdő mindig nyíiik A megszelídített villamos áram KILENCVEN ÉVE KAPOSVÁRON Munkájukat dicséri a sok virág a ke rtészetben.. j Múlt évi gazdálkodásáért kiváló vállalat címet kapott a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat; virágkertészete pedig a Társadalmi munkáért emlékplakettet vette át. A fák állva halnak meg. És a dísznövények? Láttam egy haldokló fikuszt a kertészet üvegházában: levelei fonnyadtan-kókadtan csüngtek, életjelt már alig adott magáról. Reménytelen esetnek látszott — a dolgozók mégsem dobták ki,' abban bíztak, hátha szerencsésen túljut a krízisén, itt, ahol körös körül ezerszám pompázik a szebbnél szebb virág, s gondos kezek ápolnak minden növényt. Tegnap, még palánták zöldje sorjázott, mára kipattantak a bimbók és virágszirmokon pásztázhat a tekintet; ma elviszik az apró cserepeket a boltokba, holnap új növények nőnek a helyükön, friss földben. — Aki hosszú éveket tölt Ilyen munkával, attól nem kell kérdezni, sáereti-e azt, amit csinál. A trágya büdös, a föld sáros, az ünnepeken és pihenő napokon ügyeletét kell tartani, szóval itt csak az boldogul, aki kedvvel lát hozzá. Doboly Jenóné telepvezető szavait megerősíti a közelben serénykedő szakmunkás, Dávid Lajosné: — Nyolc éve dolgozom a kertészetben, s jól érzem magam. Már szakmunkásként jöttem ide, öreglakon kaptam bizonyítványt. Munkatársaim közül is sokan szakmunkások vagy betanított munkások: Tatán, Villányban,' Bogláron, Kecskeméten tanulták a kertészkedést. Társadalmi munkát is szívesen végzünk szabad szombatokon, jeles ünnepek előtt, hogy a vállalat boltjaiban legyen friss virág .. Huszonketten dolgoznak a vállalat Füredi úti kertészeti telepén, háromnegyedük nő. Tizennyolcán tagjai a Várnai Zseni szocialista brigádnak. A közösség tavaly elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet, most meg döntő szerepet játszottak abban, hogy a kertészet megkapta a városi népfrontbizottság emlékplakettjét. Kaposvár parkjaiban, közterületein vizsgáznak; ide kerülnek az üvegházakból a virágpalánták, a boltokba pedig tízezerszám a vágott virág. Doboly Jenőnével és dr. Vékony László főmérnökkel arról beszélgetünk, hogy tavaly a kertészet a tervezett 2,6 millió forint bevétel helyett 2,8 milliót ért el, s egymilliót tett ki az itt nevelt palánták értéke. — Palántát nemcsak any- nyit nevelünk, amennyit a vállalat kiültet, hanem évente mintegy húszezret juttatunk a lakosságnak is; ezt társadalmi munkában ültetik el a kaposváriak — tájékoztat a telepvezető. — A mi kertészetünk látja el — a különlegességek kivételével — cserepes és vágott virággal Kaposvár négy virágboltját. Nő majd az igény, ha befejeződik a Béke—Füredi városrész üzletének átalakítása és megnyílik Ady Endre utcai új boltunk ... Háromezer négyzetméternyi üvegházi és mintegy három hektárnyi szántóföldi kertészet a birodalmuk. Sok itt a tennivaló. És májusban kezdődik a közterületek virágosítása. A hónap végétől — péntekenként — egynyári virágot adnak a lakosságnak; ezt a városi főkertész irányításával ültetik el. — Brigádunk elhatározta a csecsemőotthon patroná- lását; fákat ültetünk, parkosítunk az intézményben — ... és Kaposvár parkjaiban, terein mondja a telepvezető, aki maga is kilenc éve tagja a szocialista brigádnak. — Kertészszakkört vezetünk a Toldi Miklós utcai iskolában, és segítünk a gyerekeknek a palántaültetésben. A kisegítő iskola tanulóival pedig itt, a telepen ismertetjük meg a munka fortélyait. Ugyancsak társadalmi munkában segítünk a park- fenntartóknak és a virágigényes ünnepek előtti szabad napokon is dolgozunk... Tíz év alatt több brigád- tag kapott kitüntetést, igazgatói dicséretet. Okkal büszkék a legfrissebb elismerésre, a vállalat által kiérdemelt címre, s különösen arra, amelyik a kertészetieket közvetlenül érinti; az emlékplakettra. Hernesz Ferenc Sötétben tapogatódaom. A székek belémrúgraak. Előtte itt még ajtó volt, de lehet, hogy most a szekrénybe nyitók. Elment a villany ,,. Beszélgetünk, csendesen és elbizonytalanodva. Egy film jár a fejemben: a New York-i áramszünetről készült dokumentumdráma, amikor napokig gyilkoltak, raboltak az éjszaka hiénái. Amikor besötétedett, rettegés szállt a városra, mint valami bibliai átok. Pedig csak egy kósza villám csapott New York legnagyobb transzformátorába. Kigyulladt végre a lámpa. A lemezjátazán fölgyorsult a korong, a tévében jó estét kíván a szép szemű bemondómé, a hűtőszekrény álmosa tó morgásba kezd- Kislányom hunyorogva fújja el a gyertyát; árad a fény, az élet megy tovább. Hurokban — Hazánk villamosenergiarendszere eleve kizárja a New York-ihoz hasonló helyzetet — Sebestény Gyulát, a Dédász kaposvári üzemigazgatóját hallgatom. — Az országot behálózza a villamos- vezetók-hurok. Nézem a térképet Megnyugtató, hogy mindenhová eljut az áram, és nem sugarasan, hanem körben, egy- egy pontot több irányból megerősítve. Leltárba veszem az erőműveket: Ajka, Kazincbarcika, Budapest, Százhalombatta, Gyöngyösvison- ta, Várpalota, Oroszlány, Pécs, Tatabánya — ezek hóerőművek. Aztán a tiszai vízi erőmű és Paks. — Kaposváron 1883 óta van villamos energia — folytatja az igazgató —■; a belvárosban állt egy áramfejlesztő gép, úgy tudom, a cukorgyárnak is lett, s a környéket is ellátta árammal. Ma Kaposvár és az üzemigazgatósághoz tartozó Kö- zóp-Somogy, valamint Dombóvár és környéke a paksi atomerőműtől és Inotáról kapja a villamos energiát. A megyeközpont környékén ötfelé ágazik a vezeték. A Mező Imre úti transzformátorállomásunkról — húszkilo- valtos vezetéken — az egész területnek szállítunk energiát. Erről ágazik le a kisebb transzformátorállomásokhoz az áram. A húszkilovoltos hálózattal nincs gondunk, ki tudjuk elégíteni az igényeket; a kisfeszültségű hálózaton biztosítjuk a háztartások energiáját Hőtárolós kályhák — A hőtárolós kályhák felszerelése során keletkezett igényeket nehezen követjük. — Mi az oka? — Müelőtt valaki megvásárolja a hőtárolós villany - kályhát tőlünk kell engedélyt kérnie. Tavaly a jelentkezők negyven százalékának adtunk engedélyt: ennyit lehetett a vezetékre kapcsolni. Ha az utcában, a hálózat műszaki állapota megengedi, akikor is csak az elsőknek tudunk energiát adná. — És ha egyszerre jelentkezik az egész utca? — Az baj. De ilyen nincs, mert nem olcsó — tizenkétezer forint — a kályha. Űj berendezések sora csak addig kapcsolható a hálózatra, amíg a biztosíték ki nem olvad. — Vannak-e „kivételes" fogyasztók? — Voltak éa vannak. Nyolcvanegytől megváltozott a kisfogyasztói órák leolvasásának rendje. Évente egyszer regisztrálják a fogyasztást, éa ennek alapján készül el a számla; így az előző évi fogyasztás alapján hatodrészt kell fizetni, kéthavonta. A hatodik alkalommal történik a részkiegészítés. Van, aki ilyenkor sokat fizet, mert esetleg új, nagy teljesítményű készüléket állított üzembe, de akad olyan is, akinek mi űzetünk.. A fogyasztók egyébként évközben is kérhetik a részfizetés megváltoztatását. — Vannak-e áramtolvajok? — Igen. ötleteket nem akarok adni; nem is az a fontos, hogyan csinálják. Akkor volt áramlopás, amikor a biztonságos üzem miatt korlátoztuk az energiafelhasználást. Sajnos, ezeknek a száma nem csökkent — Önök kinek fizetnek? — Mi csak „szállítással” foglalkozunk. A befolyt ösz- szegiből kifizetjük a termelőknek a villamos energiát Takarékosan — A vásárait és eladott energia közötti különbséget adózás után felosztjuk. Eredményünket az határozza ugyan meg, hogy mennyi villamos energiát értékesítettünk, de a takarékos fedhae»- nálás érdekünk. A hálózatfejlesztés az energiatakarékos áramátalakítás jegyében folyik. A legdxasztikusaibb takarékoskodás, ha nem lehet felhasználni az energiát. A jó hatásfok a célunk. — És a közvilágítás? — 1970—81 között kicse- rÄtük a korszerűtlen izzókat nyolcvan wattos higanygőzlámpáikra. Minden körzetben fényérzékelő kapcsoló dönti el a világítás időtartamát. — Hogyan alakult a környék fogyasztása? — 1978 után csökkenés következett be az égésű területen. A csökkenés úgy értelmezhető, hogy a felhasználás növekedésének üteme csökkent. 1960-ban nyolc százalék, 1981-ben tizenkettő, lGflE-ben öt százalék. 1981- ben jelentek meg a hőtárolós villanykályhák. Áramszünet Kétféle üzemzavart különböztetnek meg; a nagyobb területre vonatkozót és a lakásban keletkezőt Az utóbbi általában egyszerűen megszüntethető; értesíteni kell az ügyeletet * ók este tízig a helyszínre mennek. A másik sokkal nehezebb feladatot jelent A legnagyobb kiterjedésű üzemzavarokat az időjárás okozza: szélvihar, villámcsapás, zúmiara képződés. Könnyen megsérülnek a porcelán szigetelők, szakad a vezeték. A földkábeleknél mechanikai sérülés, technológia! vétség okoz zavart Ezek megszüntetését a központi ügyelet irányításával végzik. Átlag két óra alatt hárítják el az üzemzavart Tavaly százhatvanszor kellett beavatkozni ... A villámok testvére, a megszelídített áram nem torokszorító tragédiákra teremtődött, hanem arra, hogy pörögjön a motor, hogy a kórházakban ne hüljön ki az Inkubátor, hogy szóljon a rádió, s az életet, az éjszakái beragyogja a fény. Kőszegi Lajaa ZM BALÁZS JÓZSEF | _ Ctíiicimola KGST-kapcsolataink A Vak Légiós észrevette a zavart a bőgőst pár szóval kioktatta, hogyan is játsz- szon, hogyan kövesse őket, aztán maga mellé állította, mondván: a hegedű, meg a bőgő olyan, mint az édestestvérek, ók nem fogják egymást zavarni. Az első szünetben a dobos megkérdezte a Vak Légióst: — Honnan szerezted a bőgőst? — Évekig távol volt — legyintett, és próbált kitérni a válasz elől a Vak Légiós. Haklit ez nem érdekelte, mert úgy ítélte meg: „Ha távol volt, ha nem bőgőzni, azt nem tud.” De csak nem tágított: — Ki ez az ember? A rokonod? Az apád? Nem volt mit tenni, a Vak Légiósnak válaszolni kellett: — Az apám ... — Akkor jó — nyugodott meg a dobos, — Nem foglalkozott többet a bőgőssel. Ha a Vak Légiós apja bőgőzni akar, nem küldhetik el, meg különben is, majd csak belejön előbb- utóbb. ö sem tudott már az első napon dobolni, pór hónapja támadt csak az az ötlete is, hogy színezze a dob hangját, különösen hogy tehénláncot tekerjen rá. Hogy cintányért is szerezzen, az csali a közelmúltban jutott eszébe, aztán egy aktatáska tojásért a debreceni vasutastól megvette a használt cin- tányért Most már komplett felszerelése van. Türelemre van szükség mindenhez, s bizakodott: a Vak Légiósra való tekintettel Libusnak és Ottilia asszonynak is lesz elegendő türelme kivárni, hogy a bőgős belejöjjön a játékba. A mulatság megfelelően indult. A tágas betonpadlói teremben, Libus kérésére, Kerczák és Neviczky a fal hosszába állította az asztalokat meg a székeket. Vékony csíkokra vágott színes krepp- papírt lógattak le a meny- nyezetről, a papírt a tanácsházáról kérték kölcsön. A terem bejáratánál ott ült Ottilia asszony, s a mozi jegypénztárosával együtt adta el a kék színű belépőket Kerczáknak és Neviczky- nek nem ' kellett fizetnie, mert ők rendezték át a termet. Amint tehették, a zenekarhoz húzódtak, Libushoz, akinek minden mozdulatát lesték, s akinek megjegyezték a szokásait, a szavait is. Mindenáron, mindenképpen a közelében akartak élni, olyanok akartuk lenni, mint a szaxofonos, akiről azt hitték, hogy úgy ismerik, mint egymást, pedig mindennap este újabb és újabb oldaláról mutatkozott be nekik. A szaxofonosnak titkai, különleges ügyei voltak, amelyeket alig értettek, de ez nem fékezhette rajongásukat. Lehet, hogy kiismerhetetlensé- ge miatt szerették ennyire — ha csak az utcán végigment, a lépései, a tekintete is különbözött a többiekétől. Ügy csúsztatta például a zsebébe a kezét, mint senki más: a vállát behúzta, a könyökét kifordította, s mind a két kezét eltüntette a zsebében, közben a legdivatosabb slágert fütyülte. De még a kuglit is úgy dobta a kocsma udvaron, hogy egyik keze a zsebében vélt, s minden dobás után végiggereblyézte a haját kis fésűjével. Most pedig elkiáltotta magát: „Tűz! — és ez azt jelentette, hogy a banándalt fogja játszani. Jöjj hát, gyere hát, . itt a banán, Jöjj hát, 'gyere hát, édes babám! Holocsák egy húsz év körüli lányt kért föl. A terem közepéig vitte, nem volt ott még senki rajtuk kívül. A lány rakott szoknyát és fehér blúzt hordott Holocsák úgy döntött, hogy mégsem táncol tányérsapkában. Vissza is ment hát ahhoz az asztalhoz, ahol a lény szülei ültek, flegmán az asztalra lökte a sapkáját, majd apró fésűvel — miként azt Libustól látta — a haját is megigazította. Nagyon jól tudta, hogy most mindenki őket fogja figyelni, s azt az új táncot, a rockot fogja járni, amit Libus tanított neki. Azzal is tisztában volt, hogy ezt a faluban, a környéken senki sem tudja, még Libus sem igazán, mert ő csak a külföldi rádiót hallgatta, s az után próbálkozott a tánccal, ami persze a körülményekhez képest mégiscsak tiszteletre méltó és dicséretes igyekezet volt. Libus elismeréssel beszélt Holocsák tánctudásáról, mondván „negyven év félé ez már olyan teljesítmény, amit még Amerikában is megcsodálnának”. Libus megismételte a banándalt, Holocsák átfogta táncosa derekát. Először csak egyhelyben, majd maga körül rángatta lányt, aki szívesen tanult tőle; hallotta, hogy milyen kitűnő táncos. Gyorsan meg is tanult pár lépést, pár figurát. A lábfejét úgy mozgatta, mintha maga alá akarná gyűrni, mégis sikerült a talpán folytatnia a csúszkálást, majd utánozta az állomásfőnök különös mozdulatát is, aki egyik lábát fölemelte a földről, a térdét jobbra-balra lendítette, aztán gyors ritmusban levágta a betonra, hogy újra ott pattogjon, s őt hol magához rántotta, hol ellökte, mintha célbadobná. (Folytatjuk) Sokan ismerik a témát; hazánk külkereskedelmi forgalmában a KGST-országok részesedése 50 százalékos. Ebből természetesen az is körvetkezik, hogy egyes vállalatoknál jóval nagyobb, másoknál kisebb az arány. A magyar külkereskedelem szerkezetéből adódik, hogy az élelmiszergazdaságot leszámítva vállalataink lét- és piacbiztoeiságának legfőbb záloga a KGST-kapcsolet. Még azoknál is, amelyek jelentős tőkésüzleteket írnak alá amerikai, nyugatnémet vagy más cégekkel. A Rába, az Egyesült Izzó vagy a Medicor vezetői is gyakran hangoztatják, hogy azért tudnak versenyképes árakkal — és árukkal — megjelenni a tőkés piacokon, mert a szocialista export olyan széria- nagyságot tesz lehetővé, amely már közel van az optimálishoz. Magyarán: ha a Rába nem exportálna évente 300—360 millió rubel értékű futóművet a szocialista országokba — a Szovjetunióba, Lengyelországba, illetve Csehszlovákiába —, akkor ma nem volna partnere a legnagyobb amerikai autógyáraknak, illetve mezőgazdasági gépgyártóknak sem. Az Ikarusra hasonló megállapítás érvényes. Köztudott, hogy a magyar autóbuszgyár budapesti, illetve székesfehérvári üzeméből évente több mint 13 ezer autóbusz kerül ki. Ebből több mint tízezer jut a szocialista országokba, körülbelül 1300 a hazai utakra, s a fennmaradó né« a fejlődő, illetve a fejlett ipari országokba. A járműgyártás egyébkén* jó példa arra, hogy a szocialista országok közötti munkamegosztás milyen kedvező értékesítési, beszerzési lehetőséget teremt. Köztudott, hogy a KGST-arszágokban az Ikarus a legnagyobb autó- buszgyár, ugyanakkor mi nem készítünk személygépkocsit, csupán különböző járműalkatrészeket. A veszprémi Bakony Művek például a KGST- kooperáció keretében már öt autógyárnak állít elő autóvillamossági alkatrészeket. A Lada, a Moszkvics, a Polski Fiat 126-os személygépkocsik és a Kamaz teherautók után tavaly a román Dacia is tőle vásárolja a kürtöt, a kor- mányzáras gyújtáskapcsolót és az ablaktörlőket Más iparágaink kifejezetten a szocialista országok közötti termelésszakosítás jegyében „nőttek fel”. A Videoton említhető elsőként ezek közül, hiszen a számítástechnikai termékeket az Egységes Számítástechnikai Rendszer keretében fejlesztették ki. A Videoton számítástechnikai termékeiből — amelyeknek értéke megközelíti a négy- miliiard forintot — a szocialista partnerek vásárolnak meg 75 százalékot A fejlesztési munka legújabb eredményeként megkezdték az SzM —52 nagy teljesítményű, sokoldalúan hasznosítható asá- mítógéprendszer gyártását.
