Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

Csaknem 2,2 milliárd nyugdíjra Somogybán 78 ezren kapják Társadalombiztosítási jo­gon alapuló ellátásként csaknem kétmilliárd 826 millió forintot, az előző évinél 9,5 százalékkal többet kaptak tavaly a somogyiak. Ebben a MÁV-nyútdíjasok­nak kifizetett összeg nem szerepel. Az emelkedésben szerepet játszik számos, az állampolgárokról való gon­doskodást tükröző, tavaly életbe lépett rendelkezés. 1982. január 1-től például tovább bővült a biztosítottak köre, újabb kategóriák vál­tak jogosulttá táppénzre, családi pótlékra: fölemelték a temetési segély összegét... Ahhoz, hogy a társadalom- biztosítási ellátás állandó fejlesztésének somogyi vo­natkozásaiba betekintsünk — v : anyithassunk, következ­tetéseket vonhassunk le —, kuűnő anyag a megyei tár­sadalombiztosítási igazgató­ság tavaszonként megjelenő évkönyve. Olyan összegek­ről olvashatunk ebben a tá­jékoztatóban, amelyek me­gyénk lakosságához „borí­tékon kívül” jutnak el, s kü­lönböző címeken könnyíte- nek a rászorulók helyzetén. Kapnak ebből a pénzből a joérből élők, ha megbeteg­szenek vagy különféle segé­lyekre, illetve családi pót­lékra jogosultak, s részesül­nek belőle — ez teszi ki az ellátások nagyobb részét — az aktív munkát betegségük vagy koruk miatt nem foly­tatók: a nyugdíjasok. Szá­mottevő ai az összeg is, amely állampolgári jogon jár azoknak, akik gyógyá­szati segédeszközt, gyógyfür­dőt vesznek igénybe. Figye­lemre méltó az utazási költségekhez nyújtott hoz­zájárulás is: ilyen címen majdnem 5,9 millió forintot kaptak a múlt évben a so­mogyi betegek, 40,7 száza­lékkal többet, mint 1981-ben, ugyanis tavaly- szeptember­től emelkedtek a távolsági személyszállítás díjai. Megyénkben a nyugdíja­sok száma 1200-zal nőtt s elérte a 78 ezret (ez a me­gye lakosságának 21,7 száza­léka). A kifizetett nyugdíj­összeg 1982-ben kétmilliárd 177 millió forint volt, s hogy az emelkedés igencsak szá­mottevő, emlékeztetünk rá: 1978-ban egymilliárd 272 millió forintot vittek a pos­tások a somogyi nyugdíja­soknak. Figyelmet érdemel az arányok változása is: az ipari nyugdíjasok száma 1300-zal nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti nyugdíjasoké 200- zal csökkent. Akinek jó az egészsége és csak ritkán dől ágynak, alig hiszi, pedig igaz: megyénk­ben tavaly naponta átlag 6840 dolgozó volt táppénzen — legtöbben, 7702-en má­jusban maradtak távol a munkahelyüktől egv-egy nap betegség miatt. Az egész évben kifizetett táppénz pe­dig megközelítette a 213,4 millió forintot. Pécs zenei névjegye . —i—————————— I M ilyen a magyarság? Populációgenetikái vizsgálatok A gemetikusok újabb ada­tokkal gyarapíthatják a ma­gyarság eredetére vonatkozó ismereteinket, a gének által közvetlenül meghatározott, ősi-elemi jellegek tanulmá­nyozása révén. Az egyik ha­zai populációgenetikái vizs­gálat céljáról és eredményei­ről dr. Czeizel Endre orvos- genetikus, az orvostudomá­nyok doktora, az Országos Közegészségügyi Intézet hu­mángenetikai laboratóriumá­nak vezetője tájékoztatta Molnár Erzsébetet, az MTI munkai társát. ' Elmondta: e vizsgálatokat elsősorban nemzetközi együttműködéssel valósítják meg. A hannoveri humánge­netikád intézet munkatársai­nak kezdeményezésére tavaly végezték el a tejcukor-felszí­vódási vizsgálatot. Ennek eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar népesség 37 százaléka, vagyis több mint egyharmada nem képes a tejcukor emésztésére. Emiatt a tejfogyasztás kellemetlen tüneteket (hasfeszülést, bél­gázképződést, esetleg hasme­nést! okozhat. Mindez arra is utalhat, hogy népünkben sok a keleti gén. Az ázsiai ere­detű, úgynevezett keleti- mongolid főrasszhoz tartozó emberek emésztőrendszeréből ugyanis — akárcsak az afri­kaiakéból — hiányzik az az enzim, amely elbontja a tej­cukrot. Az észak- és nyugat- európai emberek 85—95 szá­zaléka viszont képes a tej­cukor emésztésére. A ma­gyarság tehát mintegy átme­netet jelent az európai és az ázsiai — keleti eredetű — népek között. Ezt bizonyítja az ABO és az RH-vércsoport magyarországi megoszlása is. Mindezek igazolni látsza­nak a történészeknek és az antropológusoknak azt a fél- tévését, hogy a magyarság az európai nagyrasszhoz tar­tozó finnugor ösmagyarok • és a keleti-ázsiai nagyrasszból származó türk népek keveré­ke. — Ez a genetikai lelet újabb bizonyítéka annak, hogy történelmünk során sok­féle néppel keveredtünk — hangsúlyozta Czeizel doktor. Az ösmagyarok, miután finn rokonaiktól elváltak, az Urai­tól nyugat felé vándoroltak, s közben a hunokkal, szabi- rakkal, avarokkal, o&ogur türikökkel, kazárokkal és má­sokkal keveredtek. A honfog­lalás után — már hazánk területén — pedig befogadták a besenyőkét, a tatárok elől menekült kunokat, a jászo­kat, s több germán szárma­zású és más< népcsoportot. A genetikailag észlelt „kevert­ség” tehát összhangban van a történelmi tényekkel. Sok ma­gyar ember külsején is lát­hatók a két »agyrassz voná­sa: : az ázsiaiakra jellemző széles, lapos áré, a keskeny szemrés és az európaiaknál előforduló fejlett cimpajú, az arc síkjából kiálló ott, a mongol redő nélküE szem. A remélhetőleg széles kör­ben végezhető, humángeneti­kai kutatások eredményei tö­véiből sajátosságokra is rávi­lágíthatnak. A szakemberek megállapíthatják majd, hogy a magyar népességben, előfor­dulnak-e olyan örökletes be­tegségek vagy rendellenessé­gek, amelyek a magyarság­ban gyakoribbak, mint más népekben. Ez ideig ugyanis ilyeneket nem ismertek. A csipőficaimra való hajlana ta­lán az egyetlen rendellenes- I ség, amely gyakoribb volt I Magyarországon, mint a nyu­gat- és az észak-európai, va­lamint az észak-amerikai or­szágokban. A többi geneti­kai eredetű, öröklött rendet- lenesség nem gyakoribb, mint más európa i népekben. A sokfajta keveredésből szár­mazó népeknél a lappangó génártalmak is ritkábbak, mivei jobbára a beltenyésze­tek növelik ezeknek az elő­fordulását. Mi, történelmünk során, sokfajta néppel keve­redtünk, s ez genetikai szem­pontból előnyös — mondotta befejezésül Czeizel Endre. jmBALÁZS JÓZSEF | | Canciskolci Szívesen inna egy kis bort vagy pálinkát, dehát azért el kellett volna mennie a kocs­mába, bár némelyik asz­talnál már előkerült a csa- tos üveg, amiből a bá­mészkodók elkezdtek iszogat­ni, de arra egyelőre nem számíthat — épp az iménti kis összekoccanás miatt —, hogy megkínálják. A beto­non azért egyre többen tán­coltak. Holocsák a történtek után csendes beletörődéssel üldö­gélt, kissé mosolygó fensőtob- séggel, megbocsátóan, amely mögül — oly gyakran elő­fordul vele — saját sorsának a kilátástalamsága is feltola­kodott a tudatáig. Épp ez az élénkülő, nyüzsgő látvány váltotta ki belőle, hogy szo­morúbbnak , lássa az eléje táruló képet, idétlen totyo- gásnak a táncot, savanyúnak a révült boldogságot az ar­cokon, hamisnak és kétség- beejtőnek a tánc mámorát, amelyet azonban a követke­ző pillanatban mégis irigyelt, hiszen az ő barátjának zene­kara játszik: éppen elegendő ok arra, hogy jókedve le­gyen. Talám ott követte el a legnagyobb hibát, hogy az állomásról egyenesen a kul- túrházba jóét, és nem a kocsmába, mert az asztal mellett üldögélő ismerősed sűrűn emelgetik ugyan a csatosüvegeket, de őt seho­gyan sem akarják észreven­ni. Elégedetten figyelte a ze­nekar játékát A Vak Lé­giós tangót énekelt, majd csárdást Libus is ráhagyta a játékot Most minden a Vak Légiós nyakába sza­kadt, muszáj azt hegedülnie, amit a többség kér, nem kockáztathatnak holmi váro­si muzsikával, mert kihaji- gálják őket- az utcára. Egyre többen jönnek, együtt éne­kelnek a Vak Légióssal — még mindig jobb, ha így zajlik a bál, mintha vere­kednének. Igyekeztek is mi­nél rövidebb szünetet tarta­ni, s a jókedvet állandósíta­ni, Ottilia asszony is egyre csak bíztatta őket „a leg­jobb zenekar lesz a mienk”, súgta Libusnak, aki egyetér­tőén bólintot, mindketten a Vak Légiósban bíztak, csak bírja ezt a tempót egész éj­jel, hajnali ötig. — Jobbak vágyónk, mint a szálkái zsinagógában — mosolygott Ottilia asszony Haklira, s boldogan járt­kelt a teremben, a szünetek­ben pedig leült ő is egy-egy asztalhoz, hogy ejénekelje a Varga Julcsát. Este van már, csillag min me égen. Varga Julcsa mezítláb a réten. Sajnálja a cipőjét felhúzni, Garzó Péter nem vesz többet néki. De legtöbben mégis akkor csúsztattak pénz a Vak Lé­giós zsebébe, ha rázendített a legnépszerűbb dalra: Uccára nyílik a kocemaajtó, Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó, Sört ide, bort ide, te szép barna lány, Hadd mulatom ki magam igazán. A Vak Légiós nem sajnál­ta fáradságot, .végigjárta az asztalokat, és röviden, de megbízhatóan eljátszott min­dent, amit kértek, tudván, hogy hamar elmegy az éj­Yastaps a Máté-passióért Ritka zenei csemegével ör­vendeztették meg a pécsiek Kaposvár hangversenyláto­gató közönségét, amikor Jo­hann Sebastian Bach Máté- passióját szólaltatták meg — eredeti német szöveggel — hétfőn este a Latinka Sán­dor Művelődési Központban. Tegyük hozzá, hogy e mű előadása még a fővárosban is nagy eseménynek számít, hiszen hatalmas előadói ap­parátust igényel. Örömet szerzett minden kaposvári zenebarátnak, hogy a budapesti együttesek tavalyi János-passiója után most a Máté-passiónak tap­solhatott. A művet a Liszt­díjas Antal György vezény­let ével a Zeneművészeti Fő­iskola pécsi tagozatának ze­nekara, a Liszt Ferenc Kó­rus adta elő; közreműködött a pécsi Kodály Zoltán gim­názium leánykara (karigaz­gató: Kertész Attila). Az énekes szólisták — Ardó Mária, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Berczelly István, Bor­dás György — budapestiek voltak. Büszkék lehetnek a pécsi Liszt Ferenc Kórus tagjai arra, hogy Kodály Zoltán ösztönzésére harminc éve énekelnek oratóriumokat, s a mester személyes útmutatá- , savai húsz évvel ezelőtt elő­ször ők vállalkoztak vidé­ken a Máté-passió előadásá­ra. Azóta rendszeresen fel­újítják Bach monumentális alkotását, most épp ötödször szaka, s az a pénz, arait így keres, mind az övék lesz, mert a belépőjegyek árából csak nagyon keveset kapnak. Ezért igyekezett hát a Vak Légiós, és Ottilia asszony is sasszemmel figyelte, hogy hová, melyik asztalhoz érde­mes még odamennie. „Ha bál, legyen bál” bíztatta az asszony a kurjongatókat, akik borral és süteménnyel is megkínálták, s ö ebben a zűrzavarban érezte magát a legjobban, ilyen mámoros éjszakákra vágyott, arra, hogy sokan emlékezzenek rá­juk, mert legközelebb újra őket hívják majd játszani. Hallotta már, hogy új zene­karok is alakultak, Számos- szegen meg Fehérgyarmaton és másutt is, de Ottilia asz- szony senkinek sem akarta átengedni a terepet A há­ború után ők kezdték ezen a vidéken a muzsikálást, 5k is akarják folytatni. Szívem zengő hegedű, rajta szíved a vonó, hangja egyszer oly vidám, oly édes és daloló. Ezt énekelte a Vak Lé­giós már többször is. Egyes- egyedül kápráztatta el a bál közönségét. Nagyon akarta, hogy megszeressék a „tan­gók tangóját”. A kultúrház közepére állt ki, görnyedte® hajlongott az egyre kapato- sabb bámészkodók között. (Vmémtattuk) Mfetek műsorra. Az együtte­sek, a szólisták az egy hét­tel ezelőtti pécsi előadás si­kerével a tarsolyukban ér­keztek a kaposvári vendég-- szereplésre. Bach szerint • zene arra hivatott, hogy felfrissítse a lelkünket Ez sugárzik egy­házi műveiből is. A zenetu­dósok úgy tartják, hogy a Máté-passió, amelyet 1729- ben írt, a zenetörténet és általában az európai kultúra egyik legnagyobb remekmű­ve A lipcsei karnagy alkotásai soha nem tapasztalt megúju­lást értek el, különösen az utolsó évtizedekben. Ez a passiók megszólaltatására is érvényes, hiszen ma már el­vetik az egykori romantikus stílust, visszatérnek a való­színű eredeti hangzáshoz. A pécsiek produkciójában szin­tén érzékeltük ezt, hiszen Antal György karmester olyan előadásmódot, tempó­kat, karaktert választott, amellyel általában sikerült kibontania a kevés húzással előadott mű általános em­beri tartalmát Sajnos, a 1-a birka ház színpada kicsinek bizonyult a nagy létszámú együttesek befogadására, a nyitó kórus­ban éneklő leánykát például a nézőtérre szorult így az­tán nehezen lehetett vissza­adni a kettéosztott énekkar és zenekar térhatású felelge- tő, vitatkozó, perlekedő szó­lamait A zsúfoltság, a nagy meleg sok helyen hátráltat­ta a képességek teljes kifej­tését Ez persze egy csöppet sem von le a zenekar, a Liszt kóros teljesítményéből, hiszen — a körülményekhez képest — kiválót nyújtottak. A nagy vállalkozáshoz mél­tó gondos betanítást végig éreztük, még ha előfordult is pontattanság, ritnnra-a»­ssóvvei megbocsátotta a kö4 zőoség. EBsmerést érdemeinek H twngnnw (fuvola, hegedű), szólisták, a csembalón, o*H» gonán, viola da gambán ko»4 reműfcödő Varga Márta, Koj vacs Endre, Kakuk Balázs. Az ót énekes szólista nem nyújtott egyenlő teljesít­ményt A János-passió ta­valyi előadásán kitűnően szereplő Fülöp Attilát most is az Evangélista szólama-; nak hivatott tolmácsolója­ként ünnepelhettük Messze kimagaslott, végig bírta erő­vel, hanggal; igazi átéléssel tolmácsolta a tenoráriákat. A két baritonista közül Ber- czeűy István nagyon szép orgánuma kitűnően érvénye­sült Jézus szólamában. Bor­dás György a többi mély hangra írt szerepet, szólamot énekelte, olykor bizonytalan­kodva. A „Jöjj, édes kereszt­fa” ... kezdetű áriát jó stí­lusérzékkel énekelte, ez Ka­kák Balázs viola da gambán játszott átélt kíséretének is köszönhető. Ardó Mária szoprán-, Bo­kor Jutta mezzoszoprán-éne­kesnő szereplésén érződött, hogy most kezdték orató- riuménekesi pályafutásukat. Bokor Jutta magvas altja tetszett, különösen jól érvé­nyesült a „Te szánj meg nagy ég” __ kezdetű áriá­b an. Ardó Mária kivált a „Megváltóm szívből hal meg értem” áriát énekelte igazán szépen. A szűnni nem akaró taps nemcsak a produkciónak szóit, hanem a Liszt kórust olyan szeretettel pártfogoló Kodály Zoltán emlékének is. Reméljük, hogy jövőre — evés közben jön meg az ét­vágy — Bach h-moll miséjét hallhatjuk Kaposváron. Lajos Géza Végéhez közeledik a fanév Érettségi vizsgák, utolsó tanítási nap Végéhez közeledik a tan­év az általános és a közép­iskolákban. A nemzetiségi gimnánnmokhan május Ki­én, a többi középiskola nL. valamint az egészségügyi szakiskolák HL osztályos tanulói szénára májas kö­tésetek asotaó áriohmáá május 27-én tartják az aki só órákat. fhii'^T a iMiitálrigl gkanMangb- ban májas 13-án, a tfnwtAj ztomok és a aaakküaépMa»- Iák nappali tagozatán «Bá­jos lá-án, a kAattaatooMk tói adaajT^némt tndSsnk sőt a diákok.. A «atomon kásképző iskolákba* páni i is UtAál iHMtvto tartják a C :.'0GY1 1SPLAP és gyorsíróiskolákban június 21—23. között vizsgáznak a végzős tanulók. A nappali tagozatos alsó fokú oktatási intézmények diákjai, a középiskolák I— HL osztályosai számára, to­vábbá a gép- és gyorsíróis­kolákban és az egészségügyi szakiskolák I—II. osztályai­ban június 17-én, a szak­bá-én lesz az utolsó tanítási atopk A* évzáró ünnepségek­en a bézonyitványosztasra az utolsó tanítási napot kö­vető héten — az igazgató Äai ktjeáött napon — kerül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents