Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-25 / 122. szám
*"• ~ v Kádár János fogadta Ándreasz Papandreut (Folytatás az 1. oldalról) zöen fejlődik, és megerősítették készségüket a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítésére, amely megfelel a magyar és a görög nép érdekeinek. A találkozón jelen volt Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Karolosz Pa- puliasz, a Görög Köztársaság külügyminisztériumi államtitkára, valamint a két ország nagykövete. A Görög Köztársaság miniszterelnöke tegnapi napját budapesti városnézéssel kezdte. A program délelőtt a Halászbástyán kezdődött ahonnan Budapest panorámájában gyönyörködött vendégünk, majd betért a most is sok hazái és külföldi érdeklődőt vonzó Mátyás templomba. Ezután — miként a házigazdák mondták — a főváros legnagyobb középületeként számon tartott, újjáépítésével nemzeti kulturális intézmények otthonává lett Budavári Palotában a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményeit és kiállításait tekintette még. Elismeréssel szólt s középkori palota maradványait és emlékeit reprezentáló a középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai című kiállítás kincseiről, látványáról: A vendéglátók a görög kormányfő érdeklődésére elmondták: hazánkban a művelődési kormányzat kiemelkedő feladatának tekinti, nagy anyagi áldozattal is elősegíti, hogy kulturális örökségünknek tárgyi értékeit is megőrizzük és a világ elé tárjuk. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galétiában várták^ fogadták a görög miniszter- elnököt, aki — rövid program keretében — a Mátyás király és a magyar reneszánsz címmel látható gyűjteményes tárlatot nézte meg. A múzeumi sétákról a vár- . ban élő Makrisz Agamem~ non szobrászművészhez vezetett Papandreu útja. A görög származású idős mester, Kossuth-díjas, kiváló művész bemutatta a szívélyesen fogadott vendégnek, műtermét, készülő alkotása-* it. A miniszterelnök városnéző útja — a kora délutáni órákban — a kelenföldi lakótelep megtekintésével zárult. A görög kormányfő kíséretének több tagja délelőtt az Ikarus székesfehérvári gyárába látogatott. Az évi kilencezer autóbuszt — az Ikarus termelésének több mint felét — előállító járműipari nagyüzemben á vendégeket a gyár vezetői tájékoztatták a nagymúltú hazai iparvállalat eredményeiről. Az íkarus buszok egyébként nem ismeretlenek Görögországban sem. Délután kétoldalú megbeszélésekre került sor az Ándreasz Papandreu kíséretében lévő személyiségekkel. Este Ándreasz Papandreu Lázár György társaságában megtekintette a Belügyminisztérium Vörös Csillagérdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyüttese ének-, zene- és táncszámokból összeállított folklór műsorát. Az előadás kedves színfoltja volt a magyarországi göröglakta Beloian- nisz-falu gyermekénekica- rának szereplése. Esküt tett Ausztria új kormánya Kedden Bécsben letette a hivatali esküt az új osztrák kormány. Az Osztrák Köztársaság háború utáni időszakának 17. kabinetjében 11 szocialista és 3 szabadság- párti miniszter, illetve államtitkárok foglalnak helyet. A hivatalos beiktatás után megtartotta első ülését a Sinowatz—Steger-kor- mány. (Norbert Sieger al- kaocellar a Szabadság Párt elnöke, kereskedelmi és ipari miniszter. — A szerk.) Az új kabinet programját a kancellár május 31-én ismerteti; fő vonásait már tartalmazza az a 23 oldalas munkaokmány, amelyet a négyhetes koalíciós tárgyalások eredményeként dolgozott ki a két párt tárgyalóküldöttsége. Lényege, hogy a szocialista és a szabadság párt legkevesebb négyéves periódusra tervezi együttműködését. A szerzők elkötelezik magukat az aktív semlegességre épülő osztrák külpolitika folyamatossága, az enyhülés előmozdítása mellett, Az USA-ban, a kaliforniai Seal Bcach-ban, a haditengerészet fegyverraktára előtt az atomfegyver elleni tiltakozók „halottnak”'tettetve magukat tüntetnek az ellen, hogy a telepen atombombát tároljanak (Telefotó: AP—MTI—KS) A Keresziyén Békekonferencia leszerelési konzultációja „Gavallér" gyermekrabló Megszaporodott kérdőjelek Chilében Megkezdte munkáját Budapesten a Keresztyén Békekonferencia leszerelési konzultációja, amelynek fő témája: „A fegyverkezés új szakasza — vagy első lépések a leszerelés felé? Mit tehetnek az egyházak a. leszerelés érdekében?” A vendéglátó hazai egyházak nevében — amelyek is alapító tagjai a keresztyén békekonferenciának — Bartha Tibor püspök, a Református Egyház Zsinatának és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke köszöntötte a konzultáció résztvevőit: a több mint 150 vezető egyházi személyiséget, akik Európából, az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek hazánkba; a Keresztyén Békekonferencia einÓKségének afrikai, ázsiai és latin-amerikai tagjait, 8 egyházi világszervezet, valamint a nyugateurópai és észak-amerikai békemozgalmak jelen lévő képviselőit. Az ünnepélyes megnyitó ülésen megjelén- tek a magyarországi egyházak vezetői, ott volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Sarkadé Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára. A következő napokban a A mapulói áldozatok Húsz esztendeje, hogy 1963. május 25-én Addisz Abebában megalakították az Afrikai Egységszervezelet (AESZ) — azóta nemcsak a kontinensen, de világ szer e megünneplik Afrika napját. Nem is olyan régen volt még idő, amikor Libéria és Etiópia kivételével a földrész valamennyi országa gyarmati sorban szenvedett. Napjainkra viszont már csak a Dél-afrikai Köztársaság által törvénytelenül megszállva tartott Namibia csúfítja el az összképet. Igaz, a függetlenséget elnyert fiatal államok: az elmaradottság ezernyi nyűgével kénytelenek küzdeni. A több mint négyszáz millió afrikai közül minden negyedik éhezik, a visszatérő szárazság nemcsak a hírhedt Szahel-övezetben, hanem másutt is emberéletek millióit követeli. A szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, erejükhöz mérten segítenek, ahol tudnak. A napokban érkezett például egy 9500 tonnás szovjet rizs szállítmány a szárazság sújtotta Eszak-Etiópiába. Az áldozatokra jellemző az Angolában foglyul ejtett csehszlovák szakemberek sorsa, akik a reális kockázatot vállalva, sokezer társukhoz hasonlóan tanítottak, gyógyítottak, dolgoztak Afrikában. A portugál gyarmatbirodalom széthullása, a zimbabwei fordulat után különösen kiéleződött a helyzet Afrika déli részén. Ha a gyarmati időkben fölszított és a mai napig is élő ellentétek, a mesterségesen meghúzott határvonalak a még mindig meglévő befolyási övezetek, a neokolonializmus sajnálatos következményei nem szabdalnák keresztül-kasul a földrészt, a frontállamok sem lennének oly kiszolgáltatott helyzetben, s könnyebb lenne áthidalni az AESZ egyes tagállamait időnként szembeállító érdekösszeütközéseket is. Az Afrikai Egységszervezetnek és a földrész valamennyi lakójának kívánjuk az igazi egység megteremtését, hogy a sok évszázados elnyomás, háborúskodás után a fekete kontinens végre gyorsabban haladhasson a fejlődés felfelé vezető, békés utján. a, o. ni a nemzetközi pénzpiacon. Sőt — elvei ellenére — a junta kénytelen volt központilag beavatkozni, újból államosítva a korábban magánkézbe adott bankokat, vállalatokat. S ez az, ami miatt megszaporodtak a spekulációk, a hosszú távra berendezkedett diktátor jövőjével kapcsolatban, hisz emiatt megingott a tőke, elsősorban a válság terheitől leginkább sújtott kis- és középtőke bizodalma is. Napról napra többen állnak át az ellenzék táborába azok közül, akik 1973-ban a maguk eszközeivel (a fuvarozók teherautó- y ik leállításával, a gabonatermelők a kenyérsütés akadályozásával) hozzájárultak a Népi Egység hatalmának felmorzsolásához, akik a magántőke védelmezőit látták a tábornokokban. Az erősödő rengéseket érzékelve, különböző legális és fél-legális szervezetek leple alatt rendezik soraikat a betiltott politikái pártok. Ám ténykedésük megosztottsága egyelőre a diktatúra malmára hajtja a vizet. Pedig végső soron valamennyi politikai erő egyetért abban, hogy valamiféle kompromisszumra kellene jutni az egységes fellépéshez. Csakhogy például a keresztény- demokraták, akik egészen 1977-es betiltásukig a.zt hitték, hogy a győztesek táborában vannak, elzárkóztak a megegyezéstől a kommunista párttal, amely egy, — a fő témához kapcsolódóan a leszerelési tárgyalásokról és az új közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítésének kérdéséről neves külföldi szakértők — így Gerd Bastian nyugalmazott tábornok, az NSZK szövetségi parlamentjének tagja, Grigoriosz Koumanakosz, nyugalmazott görög tábornok és Alekszej Arbatov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája USA- és Kanada-kutató Intézetének munkatársa — tartanak előadást. Afrika napján Happy enddel végződött a lengyel bűnözés történetében meglehetősen példa nélkül álló gyermekrablási ügy. Múlt csütörtökön valaki a Jelenia Góra-i vajdaságban lévő Piechov. ice varosában elrabolt egy nyolcéves kis- -láívyt, és váltságdíjat követelt a gyéréi-árt. A tettes azonban úgy látszik megijedt a sajtóban közzétett jelentésektől, amelyek igen széleskörű nyomozási akciókról szóltak. Az illető .hétfőn este a szomszédos legnicai vajdaságban, Lublin városában taxiba ültette a gyereket, a gépkocsivezetőnek megadta a pontos címet —“ és előre kifizette a több mint ötven kilométeres utat, majd sietve eltávozott. tattak. s ismeretlen helyre szállítónak. A tiltakozások hulláma kirobbanó erővel jelezte azt, ami a felszín alatt már jó ideje érezhető volt: az elégedetlenség, a nyugtalanság mind szélesebb rétegekre terjed ki, s lassacskán megrendülnek a katonai rezsim támpillérei. Az erőszak, a megfélemlítés mellett eddig is csupán egyetlen magyarázata lehetett annak, hogy ebben a meggyökeresedetten demokratikus országban (amelynek politikai hagyományai kivételesek voltak Latin-Amerikában) a katonák képesek voltak tartósan megszilárdítani hatalmukat. Mégpedig a külföldi tőke kegyeire alapozott impozáns gazdasági fellendülés, az importáruktól roskadozó kirakatok, a bőség illúziója. Chilében sokáig gazdasági „csodáról” beszéltek, ám a világgazdasági válság megpróbáltatásai közben kiderült, hogy az múló délibáb volt csupán. A hazai ipar megsínylette a nyílt versenyt, a termelés tavaly majd 15 százalékkal visszaesett. Újból megugrott viszont az infláció, amelynek megfékezését az egyik legfőbb vívmányként hirdették. A munkaképes lakosság majd harmada van állás nélkül, százezrek éhbérért dolgoznak a sebtiben beindított közmunkaprogramokon. Chile kénytelen volt fizetésképtelenséget jelenteni és a tartozások átütemezését kérPinochet tábornok kereszténydemokratáktól a baloldalig terjedő — nemzeti egységfront alakítását javasolja. Az összefogási lehetőségek keresésének egyik biztató jele volt, hogy nemrég különböző pártokhoz tartozó polgári politikusok reformjavaslatban sürgették a juntát: két éven belül tartsanak választásokat és kezdjék meg a visszatérést a demokratikus kormányzáshoz. Pinochet egyelőre mégis kitart nagyratörő tervei mellett, s legalább 1989-ig fenn akarja tartani uralmát. Ehhez azonban — számos egyéb tényező mellett — a hadsereg támogatását is meg kellene őriznie. Az utóbbi hónapokban azonban a kaszárnyák környékén egyre több a puccs-híresztelés. Most már csak az a kérdés, hogy egy esetleges hatalom- átvétel tervezői az ellenzék növekvő tábora mellett vagy ellen vetik be légy véréi kel? E, E, Letartóztatott tüntetőt kimernek a rendőrségi buszból Furcsa tüntetés színhelye volt nemrég a chilei főváros: kérdőjelekkel a transzparenseken vonultak fel a tiltakozók Santiago centrumában. Beszédes kérdőjelek voltak ezek; az írásjeleket megelőző, le nem írt mondatokat mindenki magának megfogalmazhatta. S meg is fogalmazták mindazok, akik részt vettek a diktatúra elleni tüntetésekben — egy évtized óta a legjelentősebbekben. Mikor térhetnek haza bebörtönzött, száműzött rokonaink? Miért soványabb egyre a pénztárcánk? Miért nem kapunk munkát? A tragikus dátum, Salvador Allende meggyilkolásának, a Népi Egység törvényes kormányzata megdöntésének tizedik ‘évfordulója közeledtével egyre többen teszik fel a legfontosabb kérdést is: meddig maradhat még fenn Pinochet szégyenletes diktatúrája? A vádaknak is beülő, ki nem mondott kérdésekből persze értettek a pribékek is. A katonaság fegyvert használt a békés tüntetők ellen, egy 15 éves diák és egy 22 éves taxisofőr életét vesztette. Azóta megduplázódott a készültség, razziáztak a főváros munkáskerületeiben, százakat letartóz-
