Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

I A lakodalmi arany titka Környezeti értékeink a déli parton Ebben a családban min­denkinek van valami külön­leges képessége, kedvtelése, „vasárnapi arca”. A déd­nagymama, Kovács János né, amikor a gyúródeszka fölé hajol, hogy a hajdani lako­dalmi levesek aranymetélt- jét elkészítse, nem gondol 73 éves élete sok küszködésére, keserűségére. Csak arra ügyel, hogy sikerüljön a va­rázslat . A lánya, Baracsi Istvánná a kertben, a szőlő­ben a törődést, a szakértel­met kívánó tőkék, gyümölcs­fák között talál lelki felüdü­lést. S arra. hogy a munka, amit a háztájiban végez, erős férfiembernek is a be­csületére válna, a legritkáb­ban gondol. Férjét, a Nyír­bátorból Siómarosra szárma­zott, ritka ügyes kezű mű­szerészt súlyos betegségekkel sújtotta a sors: műtötték a tüdejét, a gégéjét, a kórhá­zak steril iszonyatából jött vissza a Sió-parti levegőre, hogy valóságos kis múzeu­mot rendezzen be az öreg házikó folyosóján. A tehén- kolomptól a különböző színű és mintázatú cserépedények­ig. az enyészetből kimentett mezőgazdasági eszközökig a lehető legváltozatosabb gyűj­temény vall gazdája érdeklő­dési köréről, szaktudásáról. Két „állandó kiállítás” lát­ható az alacsony mennyeze­tű siómarosi házban. A fo­lyosón elhelyezett régészeti, néprajzi emlékek után egy egész szobára való hímzés kápráztatja a szemet. A? unoka, Baracsi Katalin (kél kisgyermek édesanyja) Ott piszkálgatta előttük a pedált is, azt hihették, hogy nemsokára felül a biciklijé­re, és elkerekezik valamerre, de nem akart elindulni. Föl­emelte a földről a fegyve­rét, forgatta, vizsgálgatta azt is — most már nyilvánvaló volt, hogy nem vette ésZre a két fiút. Aztán távolba meredt, el­gondolkodó tekintettel, ám egyetlen lökéssel fölpattant a biciklijére, s ez a mozdu­lata olyan erőt sugárzott, hogy Kerczák csak akkor merészelt megszólalni, ami­kor az imbolygó alak már eltűnt az állomásépületnél, s ráfordult az útra. — Hát ez elment — só­hajtotta Kerczák, miközben elindult a sínek közé gurult labdáért. Neviczky elkérte, dekázott vele, a térdén táncoltatta egyszer-kétszer, ha sikerült, a feje fölé rúgta, s megpró­bálta úgy levenni a levegő­ből, hogy ne pattanjon messzire a lábától. Aztári úgy döntöttek, hogy csinál­ugyanis szabad idejében té­rítőkre. párnákra, fehér in­gekre hímezi a népművészet tarka rétjéről szakított virá­gokat. Szerény és mégis gazdag ez a siómarosi ház. Fedele alatt, ilyenkor, este árnyak osonnak a rokkák, bugyoga- kotsók, buzsáki párnák kö­zött, s a vacsorazóasztalhoz elmosódott arcú emberek ül­nek le, akik nagyon régen ízleltek utoljára lakodalmi húslevest és marosi bort. Ott. ahol százéves órák zenélik el az éjfélt, különösen jól érzik magukat az ősök, s nem vesznek el a mesek, a legen­dák sem. A két csöpp dédunoka már alszik. Nehány év múltán ők is megismerik ükapjukat, a néhai dohánygyári főfelügye­lőt, aki — mesélik — üveg- kalitkaszerű helyiségben dol­gozott a pesti üzemben, s bi­zony, emiatt is nagy tekin­télynek örvendett. Dohány­színű pltönyt és magas, ke­ményített inggallért viselt, s lehetséges, hogy olyanféle ol­dalszakálla volt, mint 1 Fe­renc Józsefnek. Tény, hogy szaktekintélynek számított a dohányiparban, de az önhitt gép ezt nem méltányolta: egy óvatlanpillanatban le­vágta a kezét... — Ezután jöttünk Sióma­rosra — mondja a dédnagy­mama, Kovács Jánosné. — Három és fél éves voltam, amikor leköltöztünk (apám némi végkielégítést kapott a dohánygyártól), s mindjárt kitört az első világháború. nak két kaput, és fejelni fognak. Jól számítottak: a raktár- épület előtt letaposott tojás- dad alakú téren — mert olyan volt az, mint egy mi­niatűr tér, agyagos földje betonná szikkadt, amióta idehozták a vasutat, planí- rozta a nép az év minden szakában — nappali fényt árasztott a hold. A kertek alatt tücskök ci­ripeltek, de a faluból csak a kutyák ugatása ért el hoz­zájuk, tudták, ilyenkor már sokan alszanak. Innen jól látták a templomkert öreg tölgyeit és fenyőit, az ég gomolygó szürkeségébe ka­paszkodó templomtornyot, arra emlékeztek, hogy egy­szer már így ácsorogtak itt Holocsákkal, talán nem is volt olyan régen* akkor is ilyen nyugalom és békesség fészkelte be magát az esti faluba, és akkor közölte Ho- locsák Li bússal és velük, hogy Sztaiin meghalt. Hogy tél volt-e vagy tavasz vagy éppen nyár, mint éppen most, ezt már nem tudnák megmondani, de az biztos, hogy akkor is így emelke­dett az égen a hold a Sza­mos felől. Holocsák és Li- bus halkan beszélgetett, mindenféléről, komolyan il­Egy-két pillanatra emlékszem. Pél­dául a felbolydult utcára; mintha búcsú lett VQlna... Azután sok csa­ládnak kellet el­búcsúznia örökre az apától, a le­gény fiútól.. . Hiába, a férfiak sohasem marad­nak békében. A férfiak ebben a családban nem sok szerencsével jártak, bar egyik ügyesebb kezű iparos volt. mint a másik. Példa er­re a dédapa sze­rencsétlensége vagy éppen Bara­csi István sorsa. Kovács néni férje szintén aranykezű iparos volt. Kő­művesmester. A legjobb helyeken bízták meg mun­kával az egész Dunántú­lon, sőt Budapesten is. Csak hát... Neki meg olyan természete volt, hogy az út­jába eső kocsmákat nem bír­ta elkerülni. És ha pénze volt — egy-egy vállalkozás után vagy közben — mindig akadt hűséges ivócimbora is. Szóval: a családért az asz- szonynak kellett vállalnia a gondokat. Kovácsék voltak a tejkezelők a faluban. Az asszony, mivel férje olyankor még rendszerint nem ért ha­za, minden reggel szekérre rakta a súlyos kannákat, be­fogta a lovat, s vitte a tejet Siófokra. A ló minden kocs­mánál megállt, így emléke­zett hűtlen gazdájára. Ko­vács Jánosné erős kézzel tar­totta a gyeplőt; akkor már tudta, hogy csak magára szá­míthat. Zöldséggel, tejföllel járta az úri házakat, az üdü­lőket, a vendéglőket, s a há­ború után még Budapestre is föl-föl utazott nehéz bá­tyújával. Vonattetőn vitte az árut, de a lányait polgáriba járatta. És közben — körül­ményei ellenére is — megőr­zött minden régi álmot, amelyek valaha kislánvkorá- ban a levágott kezű dohány­felügyelő házában gyűltek köréje. Ma is ..üzletasszony”. A lánya terményeit árusítja a siófoki vásárcsarnokban. So­kan fölkeresik — még kül­földiek is —, hogy megtanul­ják tőle a lakodalmi arany metélt titkát, ö készségesen megmutat, elmagyaráz min­dent. A titok mégis titok marad. lesztgették a szavakat egy­máshoz, és az állomásfőnök­nek nem volt kedve viccel­ni, mint a régi időkben. 9. Sztálin halálakor az volt a felsőbbség kívánsága, hogy senki se csoportosuljon, hangoskodjon, „feküdjenek le az emberek és aludja­nak”. Tudták, hogy rend­őrök cirkálnak a faluban, csak éppen a raktárépület­hez nem jöttek el, ahol Ho­locsák állomásfőnök teher- vonatra várt Libus Oszkár­ral. Abban az időben egyre gyakrabban jelent meg a fa­luban Libus Oszkár. Vala- hononan csak előkerült, de Holocsák már régebbről is­merhette, mert tegezte, bi­zalmasan beszélgetett vele. Sztálin halálakor, azon az éjszakán, valamiért sürgő­sen el kellett utaznia, s a személyvonatok már elmen­tek, csak éjfél előtt jött egy teherszerelvény, s Holocsák segítségével fölszállt rá. Csak hónapok múltán látták újra a faluban. A dekázgató Neviczky mö­gött hirtelen megjelent az allomásfőnök, elkérte a lab­dát a fiútól, és többször ne­A Balaton vonzerejét a fürdési lehetőség, a kedvező klimatikus viszonyok és a balatoni táj adja. Az üdülő­körzet regionális rendezési tervének fő célja a tó és környékének védelme, az üdülés kulturált feltételei­nek megteremtése és a ter­mészeti környezet óvása. A megnövekedett üdülőforga­lom elsősorban a part men­ti területekre nehezedik. A tó tehermentesítésének leg­célszerűbb módja az üdülési övezet térbeli „széthúzása”, a természeti, táji értékek bekapcsolása az üdülésbe, a hazai és idegenforgalmi tu­rizmus céljaként. Az üdülő- vendégek a főszezon fürdés­re kevésbé alkalmas napja­in, s főként az elő- és utó­szezonban keresik a kikap­csolódási, szórakozási lehe­tőségeket. A tóparton az er­dőnek egyre nagyobb szere­pe van. A kirándulni vá­gyókat elsősorban azok a helyek vonzzák, ahol külön­leges látnivalók, műemlékek is akadnak. Az útba ejthető csárda, vendéglő ugyancsak növeli a kirándulási kedvet. A somogyi parton a Bala­ton közelében levő erdőfól- tok természetvédelmi te­rületek. A védelem biztosít­ja az erdők fennmaradását és a kulturált kirándulás le­hetőségét. A déli part nyugati térsé­gének kiemelkedő idegenfor­galmi értéke a jól ismert balatonszentgyörgyi Csillag­vár. Tőle mintegy öt kilomé­terre kék túrajelzés vezet a Bari-hegyi kápolnáig. Egy hegyháti kocsiúton tovább­haladva gyönyörű körkép tá­rul föl, a „világvégi mene- dély”. Említésre méltó táj­képi érték a közelben levő Battyánpuszta és Magyarkút is. Balatonszentgyörgy tér­ségében új erdei autóspihe­nő épült erdei kilátóval, sza­lonnasütőkkel. padokkal, asztalokkal ellátva. A Nagybereki Állami Gaz­daság területén kisvasúttal közelíthető meg a fehérvízi — országos jelentőségű — természetvédelmi terület. Rendkívül gazdag állat- és növényvilága a Kis-Balato- néhoz hasonló. A láp, mély fekvésű területein még ere­deti állapotban található meg a balatoni nád. és mo­csárvilág. A gazdáság az Ibusz-szal közösen szervez ide túrákat. A fonyódi természetvédel­mi erdőt a település három részre osztja. A Várhegy a villanegyed koronája, a Ba­laton déli partjának legma- I gasabb pontja, festői szépsé­kirúgta a raktár falának. Közben azt magyarázta, hogy a régi világban milyen nagy kapus volt ő, s hogy arra már nem emlékezhet csak pár ember, mert a többség, akikkel együtt ját­szott, ottmaradt a háború­ban ... Nem részletezte tovább a régi időket. Ügy rúgott a labdába, mintha haragudna rá, egyre erősebben és erő­sebben, dongott a raktár fa­la. Holocsáknak mind gyak­rabban kellett a visszapatta­nó labda után futnia, amíg egyszer csak megunta a for- golódást, erőlködést, s le­feküdt a kemény földre. A két fiú várta, mikor tápászkodik mar föl. A lab­da ott gubbasztott a fejétől pár lépésre, innen újra meg­célozhatja a raktár falát. Ha ehhez van kedve, akkor csinálja csak, ők hagyják, meg örülnek is neki,, látván miiyen nagy örömet okoz számára a játék. De Holo­csák csak nem mozdult. Kerczák odalépett hozzá, s alig hitt a szemének: az I állomásfőnök elaludt. Na- ' gyón sajnálja a dolgot, mert éppen el akarta neki mesél­ni a katolikusok és a refor­mátusok meccsét, s tudta jól, ha Holocsák teheti, el fog jönni, mert mindig kijött a meccsekre. Holocsák buzdí­totta a falut a legjobban, még azon az emlékezetes mérkőzésen is, amit az agi­tálok ellen játszottak évek­kel ezelőtt. (Folytat juk.) gű kilátóhely. A fölfelé tö­rő utak mellett pihenőpa­dok, esőbeállók, a Sípos-er­dei részen levő erdei torna­pálya népszerű a sportked­velő kirándulók körében. A magaspart fölötti sétány a parkjellegű Kossuth-erdő. A gerincről szép kilátás nyí­lik a tóra és a szemben le­vő Badacsonyra. Itt találjuk Szaplonczay Manó Fonyód üdülőhely-alapítójának em­lékoszlopát. A boglárlellei Várdomb is védett terület. A tetőről szép panoráma tárul elénk. Gyermekjátszótér, szalon­nasütőhely, padok, asztalok, nádtetős esőbeálló várja a kirándulókat. A szomszédos Kápolna-domb hasznosítá­sát és lehetőségeit már Európa-szerte ismerik. A Kis-hegy a leilei falurész szabadtéri művelődési köz­pontja előtt bevezető útról közelíthető meg. Az út men­tén présház, vendéglő van. A dombtetőn egyszerű kis barokk kápolna áll, mögötte kirándulóerdő. A somogytú- ri Kunffy-képtár és park könnyen megközelíthető, So- mogyváron pedig a bencés apátság föltárt romkertjét látogatják egyre többen. A falu déli oldalán parkerdő épült. Az erdőn áthaladó sé­taút a festői szépségű halas­tavak partján húzódik. A A magyar szénhidrogénipa­ri kutató intézet munkatársai a gázturbinák üzemelése so­rán felszabaduló — mind­eddig kárbavesző — hulla- ékhő hasznosítására fejlesz­tettek ki berendezést, együtt­működve a Gáz- és Olajszál­lító Vállalattal, valamint a Városföldi Állami Gazdaság­gal. A fogyasztók biztonsá­gos földgázellátása szüksé­gessé teszi, hogy gázturbi­na meghajtású nyomásfokozó kompresszorokat üzemeltes­senek az országos táweze­parkerdő közvetlenül csatla­kozik a Széchenyi-kastély parkjához; ez történelmi kertjeink közül az egyik jelentősebb. Jól ismert épület a niklai Berzsenyi-kúria, amely kert­jével együtt irodalomtörté­neti és kultúrtörténeti em­lékhely. Zala községben Zi­chy Mihály képeiből állan­dó kiállítás és szép park várja a látogatókat. Balatonföldvár és Balaton­szárszó találkozásánál a dé­li part legnagyobb forgal­mú kirándulóerdeje húzódik dél felé. A jól feltárt park­erdőhöz vendéglő, szalonna­sütők és piknikhelyek tar­toznak. Gönye-tetőn a kilá­tóról ellátni Badacsonytól Kenéséig, és a szemben le­vő Tihanyi félszigetben is gyönyörködhetnek a kirán­dulók. A kereki Fejérkő vá­ra, Kőröshegyen a gótikus műemlék templom, Szán- tódpusztán pedig az agrár­történeti és irodalomtörté­neti emlékhely várja a lá­togatókat. A felsorolt környezeti és kulturális objektumok csak töredékei a dél-balatoni üdü­lőkörzet nemzeti értékei­nek. ték-hálózaton; ezek az erőgé­pek működésűikkor hót is termelnek. A kutató inézet munkatár­sai kidolgozták annak a módját, hogyan lehet a gáz­turbinák működésékor kelet­kezőt hulladékhőt a berende­zések üzemeltetéséhez szük­séges mechanikai energiává átalakítani. ^Ezenkívül mező- gazdasági célokra is felhasz­nálják: az állami gazdaság fóliatelepét fűtik vele. Az így termelt energia költsége egy- barmada-egyötöde csak a ha­gyományosnak. Engedményes bútorvásár 1983. április 15—30-ig. Egyes lakószobák, szekrénysorok, kárpitozott bútorok 10—30 százalékos engedménnyel kaphatók. Siófok, Fő utca 142. szám alatti bútorboltunkban. SIÓFOKI ÁFÉSZ (80596) A RAPOSTÄJ MG. TERMELŐSZÖVETKEZET fölvesz autószerelőket, mezőgazdasági gépszerelőket, vagy mezőgazdasági gépszerelésben jártas egyéb szakmunkásokat. Jelentkezés a Toponári u. 35. sz. alatti tsz-irodában, a munkaügyi előadónál. (222113) Szapudi András Dr. Tarján Lászlóné megyei környezet- és természetvédelmi titkár Hulladék hőből energia

Next

/
Thumbnails
Contents