Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

Uj vállalati üdülők Százötvenezer beutalt a vasiparban Május végén kezdődik a szakszervezeti és a vállalati üdülőkben a főszezon. A Vasas Szakszervezethez tar­tozó gyárak, üzemek dol­gozói közül az idén mint­egy 150 ezren kapnak be­utalót — a szervezett vas­ipari dolgozók egynegyede. A legtöbb üdülőben már az előszezonban is telt ház volt, de most, a nyári hó­napokra sokszoros a túlje­lentkezés a beutalókért. A Vasas Szakszervezet szociálpolitikai osztályán az MTI munkatársának ' el­mondták: az utóbbi hóna­pokban jó néhány új üdülőt is avattak. Sokat felújítot­tak, korszerűsítettek, első­sorban komfortosítottak. A SZOT kezelésében Zalaka- foson és Balatonszéplakon épült új üdülőkomplexum; a vasas dolgozók és család­tagjaik ezentúl ezekben az üdülőkben is nyaralhatnak. A vállalati üdülők sorában most először pihenhetnek, üdülhetnek a zalakarosi Ikarus és a balatonfüredi Magyar Hajó- és Darugyár üdülőben. Üj üdülő is ké­szült, s ez a SZOT kezelésé­ben üzemel. Építésében több vállalat részt vett kooperá­ciós partnerként, így dolgo­zóik a beutalójegyek elosz­tásakor előnyben részesül­nek; ilyen például a gyulai üdülő, ahol a csepeliek és a Villamos Művek alkalma­zottai kapnak több üdülési lehetőséget. A szakszervezeti és a vál­lalati üdüléseknél a dolgo­zók továbbra is előnyben ré­szesítik a balatoni és a tó­part környéki nyaralást. Bővítik a festőüzemet Bővítik a nagyatádi cér­nagyár festőüzemét. Két új, nagy teljesítményű Henrik- cen festőgépet állítanak be. Az áj gép jobb minőségben nyomás alatt fest; alkalmas keresztorsó és motring, pa­mut és szintetikus fonalak festésére. SZÖVETKEZETI GAZDASÁGI TÁRSULÁS, kaposvári munkahelyre, 44 órás munkahéttel, jé kereseti lehetőséggel felvesz: hőszigetelő szakmunkásokat Hőszigeteléshez segédmunkásokat Jelentkezést Írásban 222221-es számra a Magyar Hirdető Sra. központjába kérjük leadni. (222221) A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetitő Vállalat felvételre keres 3 szakmunkást és 3 építőipari segédmunkást kizárólag kaposvári munkahelyre. Jelentkezni lehet az 1KV telephelyén, Kaposvár, Nyár u. 23. a*. alatt, az üzemvezetőnél. Igaz, az üdülők jó része is ezekre a helyekre épült, s kevesebb a hegyvidék, illet­ve gyógyvíz—hévíz közelé­ben. Évről évre visszatérő gond, hogy szinte mindenki a két- három nyári hónapra kér beutalót, főleg a családosok, hiszen a szülők az iskolás­gyermekekkel csak ilyenkor tudnak több hétre elutazni. A szabad szombatok beve­zetésével, az iskolai év hosz- szabbodásával a főszezon is rövidült. Az elő- és utósze­zont elsősorban a nyugdíja­sok használják ki, olyankor olcsóbb is az üdülés. Külö­nösen népszerű a vasasok Normafánál levő nyugdíjas- üdülője. A Vasas Szakszervezet időről időre fölméri az üdü­lési lehetőségeket, és azt is, hogy a vállalatok szociálpo­litikai terveikben mikent foglalkoznak ezzel a kérdés­sel. A vállalati szakszerve­zeti bizottságok testületi üléseiken rendszeresen érté­kelik az üdültetéssel kap­csolatos feladatokat. A bi­zalmiak szervezetten oszt­ják szét a beutalójegyeket. Mindenhol kedvezményeket adnak a nyugdíjasoknak, s jelentős összegekkel hozzá­járulnak a nagycsaládosok és a gyermeküket eg' edül nevelők üdülési költségeihez. Értékmentő melléküzemág ITT AZ ALKATRÉSZ Az illetékesek minden év­ben a mezőgazdaság javuló alkatrészellátásáról beszél­nek, ennek ellenére válto­zatlanul hosszú a hiánycik­kek listája. Bármelyik tsz anyagbeszerzője összetenné a két kezét, ha valahol kap­na E 512-es kombájnhoz va­ló sebváltótengelyt vagy például E 280-as silózóhoz szükséges kaszameghajtó tengelyt. Gyakori panasz, hogy olykor milliós értékű gépek állnak pár ezer forin­tos alkatrész hiánya miatt. Az éremnek azonban van másik oldala is. Kétségtelen, hogy akadnak hiányosságok az alkatrészellátásban, de vajon ezt nem hangsúlyoz­zuk-e túl. A hiányokért bí­ráljuk az ipart, a külkeres­kedőket, a külföldi szállító­kat, de ugyan nincs-e egyéb oka is? Aligha készült felmérés, mégis jól valószínűsíthető, hogy a műhelyekben máig is a leggyakrabban elhangzó mondatok: „Ki kell dobni...” „Le kell cserélni...” Hadd ne merüljek bele, hányféle alkatrész esetében volna le­hetőség felújításra az azon­nali pótlás helyett. Elgon­dolkodtató, hogy gépgyártó világcégeknek ez megéri. Nálunk az alkatrészárak „rendezéséig” úgy látszott, hogy nem érdemes pepecsel­ni. Igaz, a legtöbb üzemben a feltételek sincsenek meg az ilyen tevékenységhez. Végül is nem tagadva a gondokat, el kell fogadni a szakirányító szervek véle­ményét: alkatrészbehozata­lunk mértéke általában reá­lis, nem úgy a felhasználá- sé. Hozzánk látogató NDK- beli szakemberek a nekik szegezett, az akadozó alkat­részszállítást kifogásoló vá­dakra azt válaszolták, hogy megítélésük szerint a ma­gyar gazdaságok „habzsol­ják” az alkatrészt. A maguk szemszögéből kétségtelenül igazuk volt. Az NDK-ban hagyomá­nyos módszer az elhasználó­dott gépek bontásából szár­mazó alkatrészek újbóli hasznosítása. Ott járó hazai szakemberek mesöték, hogy a műhelyekben .mindennapi eljárás a fémragasztás vagy a perselyezés. A szerelők keze ügyében mindig ott van a csavarlazító spray ... Ismeretlen a gépbontás ná­lunk még gyakoribb feszítő­vasas, nagy kalapácsos mód­szere. Az efféle összehasonlítás azonban aligha reális. A jel­zett különbségek oka ko­rántsem a külföldi és hazai szerelők szakmai szintkü­lönbségében keresendő. Szó sincs itt valami sajátosan magyar pazarlóhajiamról! Sokkal inkább arról, hogy PIACI KÖRKÉP A derült ég alatt tegnap megélénkült az adok-veszek a kaposvári hetipiacon. Tíz forintért kupaconként meg­jelent az első cukorborsó. Újdonság volt a csokronként 4 forintért kapható kapor is. A paradicsom ára esik, igaz, még így is elérhetetlen­nek látszó magasságokban van. Az élelmiszerboltokban és egyes kiskereskedőknél 150—160 forint, a piacon pe­dig már 110-ért is adták. Az eladóknak kétszer is meg kell gondolniuk, mennyit kérnek, ha nem akarják egy hét múlva is árulni 60-ért... Tegnapelőtt a városban még 80 forint volt a friss karfiol, tegnap már 50-ért is láttunk. A zöldpaprika ára a korábbinak felére mérsék­lődött. 5—6 forintért dara­bonként már elfogadható küllemű tölteni valót kínál­tak. 60-ról 40 forintra csök­kent az uborka ára. A fejessaláta-termelők egy­re reménytelenebbül „ötöl- tek-hatoltak”, az ügyesen al­kudozó vásárlók 3-ért tettek szert a savanyúságnak való­ra. Kívánatos új karalábét darabonként 5-ért vettünk. A Zöldértnél 12 forintért már egy kilót adtak. Kevés még az új vegyes zöldség, így helyenként 8 fo­rintot is kértek csomójáért. 20 forint fölé emelkedett a télről maradtnak a kilónkén­ti ára. Nyárt ígérő jel vi­szont, hogy a zeller és a pet­rezselyem csokra már csupán 1 forintba kerül. A friss hó­naposretek 5-ért fogyott Fogytán a 24 forintos fejes káposzta. Jócskán akad vi­szont főzőhagyma, de csak 14-ért. Tavaszi zöldhagymá­ból 4 forintért válogattunk. 60 forint a fokhagyma. Ti- zedennyiért mérik a jó mi­nőségű burgonyát. A 10—14 forintos almán egyre több nyomot hagy az idő. Sokkal kívánatosabb volt, mégsem igen vették a csomónként 22—-24 forintért kínált epret A tojókat dicséri az 1,40— 1,50-re mérséklődött tojásár. Egy szirtisas-méretű kakast 170-ért adtak volna. Száz forinttal volt drágább egy pár túltáplált tyúk. 46 fo­rint a pecsenyecsirke kilója. Előnevelt kacsát 35-ért árul­tak. A virágpiac szinorgiájából Is kitűnt a tulipán; szálát már 1,50-ért is adták. Hat forint egy orgonacsokor. Eh­hez képest drágának látszott a tíz forintos gyöngyvirág. A szegfűből 10—14 forintért kevesen vettek, hiszen ha­tért már egy csokor török­szegfűvel is figyelmeskedhet- tünk. Egy hamvas rózsaszál hat forintot kóstált. B. F. korábban a mezőgazdaság gépesítésének színvonala jócskán megelőzte a műsza­ki ellátásét és karbantartá­sét. Drága gépek álltak munkába olyan gazdaságok­ban is, ahol nem volt meg­felelő műhely. A kombájno­kat egyéb lehetőség és fej­lesztési erő híján leggyak­rabban a szabad ég alatt, sáros gépudvarokon tartot­ták aratástól aratásig. Gyors volt a gépek elhasználódása, a nyugati rendszergépek ki­vételével jórészt hiányoztak a hibamegelőzés, sőt még a megfelelő szintű javítás fel­tételei is. Az érdekeltségi rend sem késztetett változ­tatásra, még kevésbé arra, hogy új pótalkatrész helyett bárki is a lefutott fődara­bok felújítására és főként az ennek feltételeit megterem­tő beruházásokra gondoljon. Végül az értékeknek nem szándékos, inkább kénysze­rű, az érdekeltségi rendszer által is igazolt herdálásáról volt szó. A helyzet mára gyökere­sen megváltozott. Drágultak a gépek és az alkatrészek, a gazdaságoknak egyre több érdeke fűződik a masinák élettartamának megnyújtá­sához. E munka feltételei­nek javítására is mind több gazdaságban nyílt mód. A használt gépek alkatré­szeinek forgalmazása, illet­ve felújítása sokáig csak elvben látszott ésszerűnek. Mára nyilvánvalóvá lett en­nek népgazdasági szinten is jelentős haszna. A somogyi tsz-ekben egyebek közt 968 úgynevezett „nullára futott” — részben már üzemképte­len — traktort és 115 ki­szolgált kombájnt tartanak számon. Nagyobb érték ez annál, hogy — mint beol­vasztásra váró ócskavasat — veszni hagyjuk. Ez aj érték­mentő munka — megielelő szervezéssel és szakosodás­sal — az alkatrészhiány megszüntetésének egyik le­hetősége. Ezért örvendetes, hogy a héten a zamárdi tsz-ben már a megye második gép­bontó alkatrészfelújító és forgalmazó melléküzemága kezdte meg a munkát. A balatonendrédi egykori pulykaólból mindössze 1,3 milliós beruházással kialakí­tott telepen NDK-gyártmá- nyú használt gépekből nyernek keresett alkatrésze­ket. Az Agrotek által ugyan­itt kialakítandó tranzitrak­tár valószínűleg sok fölösle­ges utánjárástól mentesíti majd a tsz-ek anyagbeszer­zőit. Bíró Ferenc (0807271 Leghamarabb a puskás embernek fogyott el a türel­me: kétszer egymásután rá­lőtt a palánkra, oda, ahol a bújkáló embert sejtette. A vékony napraforgószál leesett a palánk elé. — Adja meg magát! — ki­áltott a puskás ember. Lassan kép apró kéz je­lent meg a korhadt palán­kon, még lassabban előtűnt az arc is: egy kisgyerek ijesztgette az egyenruháso­kat meg a puskás embert. — A kislábujjam — nyög­te a gyerek, de már akkor fenn ült a palánkon, és on­nan nézte a sokaságot. — Szaladj az anyjáért! — szólt oda Libus a szamár­kordé mellett várakozó so­kaságból valakinek. — Át­ment Naményba a misére, mert Bacsáki tisztelendő urat elvitték ezek — muta­tott a rendőrökre. A gyerek közben lecsú­szott a palánkról, leült az árokszélre, tapogatta véres lábujját. — Küldjék vissza Bacsá­ki tisztelendő urat, mert rossz vége lesz! — morogtak az emberek. A rendőrök a puskás em­ber köré hátráltak, hagyták, hogy a kisfiú lábát Libus lemossa, majd zsebkendőjé­vel bekötözze, végül fölte­gye a szamárkordéra a Vak Légiós mellé. — El visszük az orvoshoz — mondta. A rendőrök doldalogtak, némán beszálltak a fekete kocsiba, és elhajtottak a fa­luból. A puskás ember azon­ban nem ment velük: meg­kereste a templomkert kerí­téséhez támasztott bicikli­jét, és elindult vele vala­merre a tanyák felé, ki a homokra, arra, amerre az eltévedt tankot oly sokan látták. — Akkor meglesz a bál — motyogta a Vak Légiós Libusnak, aki nem ült föl a kordéra, csak ment mellette, miközben az őket kísérő em­berek arcát fürkészte. Izga­tottan tárgyalták a történte­ket, a rendőrökről folyt a saó, meg arról, hogy a kis­fiút, agyon is lőhették volna. Mégis azon csodálkoztak a legjobban, hogy a négy rendőr ilyen hamar itthagy­ta őket. Régebben az egész falut falhoz állították vol­na, ha valaki csak egy ujjal, nem egy górészállal fenye­gette volna őket. Időköziben Holocsák is utolérte a szamárkordét. Megragadta Libus vállát úgy lépett le a bicikliről. — Ha aem jön az a fiú — mutatott Kerczákra —, elfogtak volna mindnyájun­kat — Halkabban — csitította körülpóslogva Libus. — Máskor ne dugdossál nekem semmit sem a szál­lásomon — törölte meg izza­dó homlokát Holocsák. — A*t az «gy ládát hol­nap elhozom — nyugtatgat­ta Libua. — A bál után — tette hozzá még a nyomaték kedvéért De hogy mi lehet abban a ládában, a két fiú, aki mindent pontosan hallott, még találgatni sem tudta. Hakld, a dobos és a Vak Lé­giós, akik dicsérték Libus bátorságát, nem törődtek a ládával és a feldúlt ideges Holocsákk&l, „a bál, komám, a bál”, ismételgették felajz- va, míg zötyögött velük a kordé. A Vak Légiós már hegedült is, de énekelni azért senkinek sem volt kedve. 19. A katolikusok. és reformá­tusok meccsét nem tartották meg, de a bált — este hét órai kezdettel — megrendez­ték. Az új ember, a tango- harmonikás nem volt sehol, de egy másik zenészt mégis­csak hoztak, azaz — mint az később kiderült — a Vak Légiós közbenjárásával a ze­nekarba fogadtak egy bőgőst. Libusnak nem volt ellene kifogása, nagyvonalúan ke­zelte az ügyet, megértette, miért harcolt annyira a he­gedűs a tangoharmonikás el­len. Ha a harmonikás állt volna közéjük, a bőgős ma­radt volna ki. így aztán a Vak Légiós addig mesterke­dett, amíg ő győzött, a bő­gős ott támaszkodott a fal­nál, a dobos mögött Ám alighogy elkezdték a bált, a dobos arra kérte a bőgőst, hogy álljon messzebb tőle, mert így képtelen a ritmust tartani, arról nem is beszél­ve, hogy jobban is figyelhet­ne, mert csak rángatja, tép- desd azt a pár koszos húrt, de nem képes követni Libus utasításait. (Folytatjuk) Esnek az árak

Next

/
Thumbnails
Contents