Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-30 / 101. szám
Uj vállalati üdülők Százötvenezer beutalt a vasiparban Május végén kezdődik a szakszervezeti és a vállalati üdülőkben a főszezon. A Vasas Szakszervezethez tartozó gyárak, üzemek dolgozói közül az idén mintegy 150 ezren kapnak beutalót — a szervezett vasipari dolgozók egynegyede. A legtöbb üdülőben már az előszezonban is telt ház volt, de most, a nyári hónapokra sokszoros a túljelentkezés a beutalókért. A Vasas Szakszervezet szociálpolitikai osztályán az MTI munkatársának ' elmondták: az utóbbi hónapokban jó néhány új üdülőt is avattak. Sokat felújítottak, korszerűsítettek, elsősorban komfortosítottak. A SZOT kezelésében Zalaka- foson és Balatonszéplakon épült új üdülőkomplexum; a vasas dolgozók és családtagjaik ezentúl ezekben az üdülőkben is nyaralhatnak. A vállalati üdülők sorában most először pihenhetnek, üdülhetnek a zalakarosi Ikarus és a balatonfüredi Magyar Hajó- és Darugyár üdülőben. Üj üdülő is készült, s ez a SZOT kezelésében üzemel. Építésében több vállalat részt vett kooperációs partnerként, így dolgozóik a beutalójegyek elosztásakor előnyben részesülnek; ilyen például a gyulai üdülő, ahol a csepeliek és a Villamos Művek alkalmazottai kapnak több üdülési lehetőséget. A szakszervezeti és a vállalati üdüléseknél a dolgozók továbbra is előnyben részesítik a balatoni és a tópart környéki nyaralást. Bővítik a festőüzemet Bővítik a nagyatádi cérnagyár festőüzemét. Két új, nagy teljesítményű Henrik- cen festőgépet állítanak be. Az áj gép jobb minőségben nyomás alatt fest; alkalmas keresztorsó és motring, pamut és szintetikus fonalak festésére. SZÖVETKEZETI GAZDASÁGI TÁRSULÁS, kaposvári munkahelyre, 44 órás munkahéttel, jé kereseti lehetőséggel felvesz: hőszigetelő szakmunkásokat Hőszigeteléshez segédmunkásokat Jelentkezést Írásban 222221-es számra a Magyar Hirdető Sra. központjába kérjük leadni. (222221) A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetitő Vállalat felvételre keres 3 szakmunkást és 3 építőipari segédmunkást kizárólag kaposvári munkahelyre. Jelentkezni lehet az 1KV telephelyén, Kaposvár, Nyár u. 23. a*. alatt, az üzemvezetőnél. Igaz, az üdülők jó része is ezekre a helyekre épült, s kevesebb a hegyvidék, illetve gyógyvíz—hévíz közelében. Évről évre visszatérő gond, hogy szinte mindenki a két- három nyári hónapra kér beutalót, főleg a családosok, hiszen a szülők az iskolásgyermekekkel csak ilyenkor tudnak több hétre elutazni. A szabad szombatok bevezetésével, az iskolai év hosz- szabbodásával a főszezon is rövidült. Az elő- és utószezont elsősorban a nyugdíjasok használják ki, olyankor olcsóbb is az üdülés. Különösen népszerű a vasasok Normafánál levő nyugdíjas- üdülője. A Vasas Szakszervezet időről időre fölméri az üdülési lehetőségeket, és azt is, hogy a vállalatok szociálpolitikai terveikben mikent foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A vállalati szakszervezeti bizottságok testületi üléseiken rendszeresen értékelik az üdültetéssel kapcsolatos feladatokat. A bizalmiak szervezetten osztják szét a beutalójegyeket. Mindenhol kedvezményeket adnak a nyugdíjasoknak, s jelentős összegekkel hozzájárulnak a nagycsaládosok és a gyermeküket eg' edül nevelők üdülési költségeihez. Értékmentő melléküzemág ITT AZ ALKATRÉSZ Az illetékesek minden évben a mezőgazdaság javuló alkatrészellátásáról beszélnek, ennek ellenére változatlanul hosszú a hiánycikkek listája. Bármelyik tsz anyagbeszerzője összetenné a két kezét, ha valahol kapna E 512-es kombájnhoz való sebváltótengelyt vagy például E 280-as silózóhoz szükséges kaszameghajtó tengelyt. Gyakori panasz, hogy olykor milliós értékű gépek állnak pár ezer forintos alkatrész hiánya miatt. Az éremnek azonban van másik oldala is. Kétségtelen, hogy akadnak hiányosságok az alkatrészellátásban, de vajon ezt nem hangsúlyozzuk-e túl. A hiányokért bíráljuk az ipart, a külkereskedőket, a külföldi szállítókat, de ugyan nincs-e egyéb oka is? Aligha készült felmérés, mégis jól valószínűsíthető, hogy a műhelyekben máig is a leggyakrabban elhangzó mondatok: „Ki kell dobni...” „Le kell cserélni...” Hadd ne merüljek bele, hányféle alkatrész esetében volna lehetőség felújításra az azonnali pótlás helyett. Elgondolkodtató, hogy gépgyártó világcégeknek ez megéri. Nálunk az alkatrészárak „rendezéséig” úgy látszott, hogy nem érdemes pepecselni. Igaz, a legtöbb üzemben a feltételek sincsenek meg az ilyen tevékenységhez. Végül is nem tagadva a gondokat, el kell fogadni a szakirányító szervek véleményét: alkatrészbehozatalunk mértéke általában reális, nem úgy a felhasználá- sé. Hozzánk látogató NDK- beli szakemberek a nekik szegezett, az akadozó alkatrészszállítást kifogásoló vádakra azt válaszolták, hogy megítélésük szerint a magyar gazdaságok „habzsolják” az alkatrészt. A maguk szemszögéből kétségtelenül igazuk volt. Az NDK-ban hagyományos módszer az elhasználódott gépek bontásából származó alkatrészek újbóli hasznosítása. Ott járó hazai szakemberek mesöték, hogy a műhelyekben .mindennapi eljárás a fémragasztás vagy a perselyezés. A szerelők keze ügyében mindig ott van a csavarlazító spray ... Ismeretlen a gépbontás nálunk még gyakoribb feszítővasas, nagy kalapácsos módszere. Az efféle összehasonlítás azonban aligha reális. A jelzett különbségek oka korántsem a külföldi és hazai szerelők szakmai szintkülönbségében keresendő. Szó sincs itt valami sajátosan magyar pazarlóhajiamról! Sokkal inkább arról, hogy PIACI KÖRKÉP A derült ég alatt tegnap megélénkült az adok-veszek a kaposvári hetipiacon. Tíz forintért kupaconként megjelent az első cukorborsó. Újdonság volt a csokronként 4 forintért kapható kapor is. A paradicsom ára esik, igaz, még így is elérhetetlennek látszó magasságokban van. Az élelmiszerboltokban és egyes kiskereskedőknél 150—160 forint, a piacon pedig már 110-ért is adták. Az eladóknak kétszer is meg kell gondolniuk, mennyit kérnek, ha nem akarják egy hét múlva is árulni 60-ért... Tegnapelőtt a városban még 80 forint volt a friss karfiol, tegnap már 50-ért is láttunk. A zöldpaprika ára a korábbinak felére mérséklődött. 5—6 forintért darabonként már elfogadható küllemű tölteni valót kínáltak. 60-ról 40 forintra csökkent az uborka ára. A fejessaláta-termelők egyre reménytelenebbül „ötöl- tek-hatoltak”, az ügyesen alkudozó vásárlók 3-ért tettek szert a savanyúságnak valóra. Kívánatos új karalábét darabonként 5-ért vettünk. A Zöldértnél 12 forintért már egy kilót adtak. Kevés még az új vegyes zöldség, így helyenként 8 forintot is kértek csomójáért. 20 forint fölé emelkedett a télről maradtnak a kilónkénti ára. Nyárt ígérő jel viszont, hogy a zeller és a petrezselyem csokra már csupán 1 forintba kerül. A friss hónaposretek 5-ért fogyott Fogytán a 24 forintos fejes káposzta. Jócskán akad viszont főzőhagyma, de csak 14-ért. Tavaszi zöldhagymából 4 forintért válogattunk. 60 forint a fokhagyma. Ti- zedennyiért mérik a jó minőségű burgonyát. A 10—14 forintos almán egyre több nyomot hagy az idő. Sokkal kívánatosabb volt, mégsem igen vették a csomónként 22—-24 forintért kínált epret A tojókat dicséri az 1,40— 1,50-re mérséklődött tojásár. Egy szirtisas-méretű kakast 170-ért adtak volna. Száz forinttal volt drágább egy pár túltáplált tyúk. 46 forint a pecsenyecsirke kilója. Előnevelt kacsát 35-ért árultak. A virágpiac szinorgiájából Is kitűnt a tulipán; szálát már 1,50-ért is adták. Hat forint egy orgonacsokor. Ehhez képest drágának látszott a tíz forintos gyöngyvirág. A szegfűből 10—14 forintért kevesen vettek, hiszen hatért már egy csokor törökszegfűvel is figyelmeskedhet- tünk. Egy hamvas rózsaszál hat forintot kóstált. B. F. korábban a mezőgazdaság gépesítésének színvonala jócskán megelőzte a műszaki ellátásét és karbantartásét. Drága gépek álltak munkába olyan gazdaságokban is, ahol nem volt megfelelő műhely. A kombájnokat egyéb lehetőség és fejlesztési erő híján leggyakrabban a szabad ég alatt, sáros gépudvarokon tartották aratástól aratásig. Gyors volt a gépek elhasználódása, a nyugati rendszergépek kivételével jórészt hiányoztak a hibamegelőzés, sőt még a megfelelő szintű javítás feltételei is. Az érdekeltségi rend sem késztetett változtatásra, még kevésbé arra, hogy új pótalkatrész helyett bárki is a lefutott fődarabok felújítására és főként az ennek feltételeit megteremtő beruházásokra gondoljon. Végül az értékeknek nem szándékos, inkább kényszerű, az érdekeltségi rendszer által is igazolt herdálásáról volt szó. A helyzet mára gyökeresen megváltozott. Drágultak a gépek és az alkatrészek, a gazdaságoknak egyre több érdeke fűződik a masinák élettartamának megnyújtásához. E munka feltételeinek javítására is mind több gazdaságban nyílt mód. A használt gépek alkatrészeinek forgalmazása, illetve felújítása sokáig csak elvben látszott ésszerűnek. Mára nyilvánvalóvá lett ennek népgazdasági szinten is jelentős haszna. A somogyi tsz-ekben egyebek közt 968 úgynevezett „nullára futott” — részben már üzemképtelen — traktort és 115 kiszolgált kombájnt tartanak számon. Nagyobb érték ez annál, hogy — mint beolvasztásra váró ócskavasat — veszni hagyjuk. Ez aj értékmentő munka — megielelő szervezéssel és szakosodással — az alkatrészhiány megszüntetésének egyik lehetősége. Ezért örvendetes, hogy a héten a zamárdi tsz-ben már a megye második gépbontó alkatrészfelújító és forgalmazó melléküzemága kezdte meg a munkát. A balatonendrédi egykori pulykaólból mindössze 1,3 milliós beruházással kialakított telepen NDK-gyártmá- nyú használt gépekből nyernek keresett alkatrészeket. Az Agrotek által ugyanitt kialakítandó tranzitraktár valószínűleg sok fölösleges utánjárástól mentesíti majd a tsz-ek anyagbeszerzőit. Bíró Ferenc (0807271 Leghamarabb a puskás embernek fogyott el a türelme: kétszer egymásután rálőtt a palánkra, oda, ahol a bújkáló embert sejtette. A vékony napraforgószál leesett a palánk elé. — Adja meg magát! — kiáltott a puskás ember. Lassan kép apró kéz jelent meg a korhadt palánkon, még lassabban előtűnt az arc is: egy kisgyerek ijesztgette az egyenruhásokat meg a puskás embert. — A kislábujjam — nyögte a gyerek, de már akkor fenn ült a palánkon, és onnan nézte a sokaságot. — Szaladj az anyjáért! — szólt oda Libus a szamárkordé mellett várakozó sokaságból valakinek. — Átment Naményba a misére, mert Bacsáki tisztelendő urat elvitték ezek — mutatott a rendőrökre. A gyerek közben lecsúszott a palánkról, leült az árokszélre, tapogatta véres lábujját. — Küldjék vissza Bacsáki tisztelendő urat, mert rossz vége lesz! — morogtak az emberek. A rendőrök a puskás ember köré hátráltak, hagyták, hogy a kisfiú lábát Libus lemossa, majd zsebkendőjével bekötözze, végül föltegye a szamárkordéra a Vak Légiós mellé. — El visszük az orvoshoz — mondta. A rendőrök doldalogtak, némán beszálltak a fekete kocsiba, és elhajtottak a faluból. A puskás ember azonban nem ment velük: megkereste a templomkert kerítéséhez támasztott biciklijét, és elindult vele valamerre a tanyák felé, ki a homokra, arra, amerre az eltévedt tankot oly sokan látták. — Akkor meglesz a bál — motyogta a Vak Légiós Libusnak, aki nem ült föl a kordéra, csak ment mellette, miközben az őket kísérő emberek arcát fürkészte. Izgatottan tárgyalták a történteket, a rendőrökről folyt a saó, meg arról, hogy a kisfiút, agyon is lőhették volna. Mégis azon csodálkoztak a legjobban, hogy a négy rendőr ilyen hamar itthagyta őket. Régebben az egész falut falhoz állították volna, ha valaki csak egy ujjal, nem egy górészállal fenyegette volna őket. Időköziben Holocsák is utolérte a szamárkordét. Megragadta Libus vállát úgy lépett le a bicikliről. — Ha aem jön az a fiú — mutatott Kerczákra —, elfogtak volna mindnyájunkat — Halkabban — csitította körülpóslogva Libus. — Máskor ne dugdossál nekem semmit sem a szállásomon — törölte meg izzadó homlokát Holocsák. — A*t az «gy ládát holnap elhozom — nyugtatgatta Libua. — A bál után — tette hozzá még a nyomaték kedvéért De hogy mi lehet abban a ládában, a két fiú, aki mindent pontosan hallott, még találgatni sem tudta. Hakld, a dobos és a Vak Légiós, akik dicsérték Libus bátorságát, nem törődtek a ládával és a feldúlt ideges Holocsákk&l, „a bál, komám, a bál”, ismételgették felajz- va, míg zötyögött velük a kordé. A Vak Légiós már hegedült is, de énekelni azért senkinek sem volt kedve. 19. A katolikusok. és reformátusok meccsét nem tartották meg, de a bált — este hét órai kezdettel — megrendezték. Az új ember, a tango- harmonikás nem volt sehol, de egy másik zenészt mégiscsak hoztak, azaz — mint az később kiderült — a Vak Légiós közbenjárásával a zenekarba fogadtak egy bőgőst. Libusnak nem volt ellene kifogása, nagyvonalúan kezelte az ügyet, megértette, miért harcolt annyira a hegedűs a tangoharmonikás ellen. Ha a harmonikás állt volna közéjük, a bőgős maradt volna ki. így aztán a Vak Légiós addig mesterkedett, amíg ő győzött, a bőgős ott támaszkodott a falnál, a dobos mögött Ám alighogy elkezdték a bált, a dobos arra kérte a bőgőst, hogy álljon messzebb tőle, mert így képtelen a ritmust tartani, arról nem is beszélve, hogy jobban is figyelhetne, mert csak rángatja, tép- desd azt a pár koszos húrt, de nem képes követni Libus utasításait. (Folytatjuk) Esnek az árak
