Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

Hasele emlékezete ba ír, a Roham című ma­gyar és német nyelven meg­jelenő újság szerkesztője. A Vörös Hadseregben politikai biztos lesz, majd visszatérve Prágába ismét a bohémélet következik. Ivan Olbracht a Rudé Právóban 1921-ben így mentegeti: „Omszkban kiváló ember volt, de sem­mit sem írt Prágában kocs- matölteilék lett, és megírta a cseh irodalom egyik legjobb alkotását. Szibéria még talál jó katonai biztost, Svejk, a derék katoná-t azonban nem írhatta volna meg senki más.” A Kehely, ahol ,A háború után este hatkor” adott ran­devút Svejk, szántén készül az évfordulóra. A leghíre- sefbb prágai vendéglőbe a Jozef Lada rajzaival díszí­tett kisebbik termet felújít­ják. A turisták a nagyterem­ben kóstolhatják meg Male Frantisek főszakács remekeit, a Müllerné-módra készült rostélyost, Katz lelkész knédiijét, s a pincérek do­yenje bemutat nekik néhány svejki grimaszt és idézi Svejk néhány halhatatlan mondatát... Ebben a híres kocsmában estéről estére megszólal a derék katona; mintha csak szó szerint akarná teljesíteni Hasek kívánságát: „Ha nem leszek már, Svejk fog beszélni he­lyettem.” B. P. Jaroslav Hasek 1983. április 30-án lenne százéves, ám mindössze negy­ven év adatott ne­ki, hogy megta­nulja a világról mindazt, amit le­het; hogy végig­küszködjön egy megpróbáltatá­sokkal teli életet, megteremtsen egy világirodalmi ran­gú közkatonát, és A Kehely söröző — napjainkban Jaroslav Hasek Ki tudná megmondani, hogy az erkölcsi, szellemi vagy fizikai derekasságukban oly kimagasló regényalakok mellett (helyett) miért vá­lasztják sokan kedvencüknek „a hivatalos idiótát”, a „zse­niális hülyét”, a „derék köz­katonát” az „agyafúrtan egy­ügyű, jóságos és mégis ra­vasz kópét”, Svejket? Talán azért, mert Közép-Európó- ban a kisemberek oly sokan és sokszor tapasztalták a nyílt lázadás lehetetlenségét, hogy „sokuknak nem maradt más, mint lehúzni süvegük peremét és bevárni, megmér­ni a történelmi viharok to- vavonulását”. Dobossy László — Jaroslav Hasek legkivá­lóbb magyar kutatója — szerint a svejki humor nem öncélú játék, hanem védeke­ző és visszaütő fegyver. Svejk — az antihős — e jól kipróbált fegyverrel vonul hadba a háború ellen, sőt egy egész világrend esztelen- sége és embertelensége el­len. Valahogy úgy, mintha tudná, hogy neki a győ­zelem vagy a ve­reség egyre megy, mert „egyetlen gondja, hogy a ki­alakult helyzetben, létezni tudjon; a bajokat nem le­győzni, hanem túlélni akarja” ... aztán 1923 janu­árjában ö-rök nyugalomba köl­tözzön a lipnicei temető egyik sar­kába, a feleke- zetnélküliek, ön­gyilkosok . és egyéb kitagadot­tak közé. Csehszlovákia és az egész világ megemlékezik Ja­roslav Hasek szü­letésének cente­náriumáról. Az UNESCO közre­működésével rendezik meg júliusban a szatirikus színpa­dok együtteseinek találko­zóját Prágában, s Prága ad helyet a jubileumi irodalmi emlékülésnek is. Megemlé­keznek a cseh irodalom hal­hatatlanjáról Lipnicében, a kelet-csehországi faluiban, ahol huszonegy hónap alatt írta-diktálta a Svejk fejeze­teit, s ahol munka közben érte a halál. Hasek 73 újságnak és fo­lyóiratnak volt munkatársa, 105 álnév alatt közölte mun­káit Életművében rendkívül sok a magyar vonatkozás, félszáznál több a magyar környezetben játszódó karco- latainak, elbeszéléseinek a száma; Svejk kalandjainak egy része szintén Magyaror­szágon játszódik le. HaSek az első világháború idején, orosz hadifogságban, kommunista hadifogolylapok­Az elnök keresztje Az öreg Varró a nyugdí­jasnapi találkozó után az el­nökre várt. Kitartóan állt a kultúrház verandáján, amíg csak az elnök szikár alakja fel nem tűnt, akkor aztán kimért lépésekkel elébe ment. — Itt felejtett valamit, Gá­bor bátyám? — kérdezte vi­dáman az elnök. Az öreg a fejét rázta. — Mondani akarok vala­mit neked, öcsém. Nem más előtt, csak tenéked — lépett közelebb. — Tán nem is mondani, kérni. — Elvigyem? — Engem még ebben az életben nem vittek autóban. Ez már így is marad, ha csak nem azzal visznek ki. Az a kérésem, ne vegyétek ki öcsém a felsőszögi keresz­tet a táblából. Eddig is el- fért, hát az az egy pár véka búza nem lesz könnyebb ne­ked az ítélkezéskor. — Évek óta gond van az­zal Gábor bátyám. A tábla- szélben nehezen fordul tőle a Rába. A másik oldalon a vízelvezető árok van. Kihoz­zuk száz méterrel, aztán akár oda föl is lehet állítani. Még másik kettővel is ezt kell 'ennünk . i _ — Azokat már egyszer felállították. Maradjanak ott földmozdulásig. Még egyszer nem lehet. Állíts te újat az út szélre, azt meg hagyd ott, ahol van! Ettől még nem le­szel rossz ember. Az elnök mosolygott az öreg Varró makacsságán. Hogy lehet, hogy ez az em­ber körmeszakadtáig védi a keresztet. Hiszen templomba is csak jelesebb ünnepeken vetődik el. A gazdaszemlé­letben is mindig az elsők kö­zött volt az új dolgok ki­próbálásában. — Nem erről van szó — igyekezett az öreget meg­győzni. — Vezetőségünk kö­zösen döntött így. A gépe­sített munka szempontjából lehetetlen továbbra is a táb­lában hagyni. Nem harag­szunk mi arra a keresztre, Gábor bátyám. — Az asszony megfordul a sírjába. — Milyen asszony? — Hát a szegény Dani Mart Ott vágta agyon a cséplőgép karja. Az ura más­napra meghozta rá a keresz­tet. Szegény ember volt, éle­te végéig vért izzadt • ke­reszt miatt. El U nevezték Keresztes Daninak Azt a keresztet a gróf is tisztelte, de ti megszentségtelenitené- tek. Az elnök az öreg Varrá kezére nézett. A nyolcvan- négy év bel eette magát az újakba. Az öreg kezet rázott vele, és elballagott az éj­szakába. Hazafelé az autóban lepör- gött előtte elnökségének húsz éve. Annak idején a mai nyugdíjastalálkozó öregjei választották elnökké. Azóta /ölcseperedett egy új nem­zedék, s a nyugdijaskori tét­lenségre Uélt öregek már csak a kapuból köszöntötték reggelente az irodába siető elnököt. A fiatal vezetőket is szerette a makacs munka- alcarásukért, a hibákért is, amit tapasztalatlanságuk mi­att elkövettek, de az öregek után űr maradt benne. Ezt érezte minden áldott nap. Álmatlan éjszaka után másnap reggel első dolga az volt az irodában, hogy behí­vatta a főagronómust. El­mondta a történetet. — Semmi akadálya — mondta rövid gondolkodás után a főagronómus. — A traktorosokat majd én elintézem — tette hozzá Napfényes Bulgária Vendégcsalogató a Dorottyában Napfényes Bulgária cím­mel nyílt idegenforgalmi ki­állítás tegnap Kaposváron a Dorottya szállóban. Szőtte­sek, bolgár népművészek fa­ragásai fogadják a látogatót és színes fotókon mutatják be a testvéri ország szép tá­jait, a Balkán hegyei közé ékelődött kis falvak apró vá­rosok utcaképét, s minden turista végső célját, a Feke­te-tenger partját. A kiállítók — a Balkán- tourist és a Volán Utazási Iroda — vendégcsalogatónak szánta ezt a rendezvényt. Színes prospektusokat, tér­képeket adnak a látogatónak és úti programokat kínálnak a nyárra, az elő- és az utó­szezonra. A bolgár tengerparton az idén 1100 szálláshelyet kö­tött le a Volán Utazási Iroda: többet mint eddig bármikor. Május 1-től szep­tember 30-ig váltják itt egy­mást a turisták. A Napos­parton és az Aranyhomokon levő szálláshelyek egy része már elfogyott. Obzorban és Tuzlatánban — ahol külö­nösen sok lesz a magyar vendég — külön program- szervező is dolgozik majd. Magyar filmeket visznek oda, gondoskodnak gyerek­programokról, és fakultatív kirándulásokat kínálnak az ott üdülőknek. A mostani kiállítás nem is tagadott célja a hírverés volt: az elő- és utószezonra kívánják eladni a még sza­bad helyeket. A kiállítás megnyitóján — amelyen részt vett Margaret Spiro, a Bol­gár Népköztársaság buda­pesti nagykövetének helyet­tese és Meszlényi Géza, a Magyar Utazási Irodák Szö­vetségének elnöke, a Volán- tourist igazgatója is — dr. Bors István, a Volán 13. sz. Vállalatának igazgatója hangsúlyozta: a Balkán­touristtal kapcsolatos eddigi tapasztalatok arra inditották a Volán Utazási Irodát, hogy a fizetőképes kereslet kínálta üzleti lehetőségeket kihasználva tovább bővítse a választékot. Kontantin Raev, a Balkán- tourist magyarországi képvi­selőjének igazgatója elmond­ta: 35 éves hazájában a tu­rizmus, s a forgalmat tekint­ve ma hetedik helyen állnak a világranglistán: évente — százhúsz országból — mint­egy hatmillió ember fordul meg Bulgáriában, a Balkán- tourist vendégeként. Ebből a népes turistacsoportból ne­gyedmillió a magyar; s jó emlékekkel, szép élmények­kel térnek haza. A Volántourist jelentős szerepet vállalt a forgalom növelésében. S ma előnyös helyzetben van, mert vi­szonylag olcsón tud pihenési lehetőséget kínálni vendégei­nek a bolgár tengerparton. Reklámot a rendezvényeknek Közelebb viszik a könyveket a munkásokhoz Sokat köszönhet egy mun­káscsalád a gyári közműve­lődésnek. Érdekes példát mondott el erre egy pedagó­gusnő. Szomszédja, az elekt­roncsőgyár munkásnője elő­ször tőle kért kölcsön köny­vet, később felfedezte a gyá­ri könyvtárt, aztán részletre vásárolni kezdte a világiro­dalom klasszikus műveit. Az új bútor megvásárlásakor arra is gondoltak, hogy le­gyen helye a sorozatnak. A gyárban ajánlott bérlet tette őket állandó színházlátogató­vá. Egy nap már a rézkar­cok is megjelentek a falon. A gyári fórumok jótékony hatására legutóbb már poli­tikai kérdésekben cserélték ki a véleményüket. az elnök. Röviden mondta el az egykori szomorú histó­riát, s a traktorosok rábólin­tottak. Annak a nyárnak a végén meghalt az öreg Varró. Ke­vesen voltak a temetésén; a família és néhány öreg. Az elnök a tsz nevében koszo­rút vitt a sírra. A temető­ből kifelé menet megállítot­ta a feleségét, Kati mamát. — Fájlalom nagyon a Gá­bor bácsit. Gyerekkorom óta szeretett. — Volt egy bánat ja, Sa- nyikám. A kereszt. Hogy örült, amikor megtudta, hogy benn hagyjátok. Még be is csapott miatta téged, sze­gény. — Becsapott? — kérdezte csodálkozva az elnök. — Az a kereszt nem a Keresztes Dániáké volt. Az egy fakereszt volt, húsz év alatt megette az idő; ezt ö állította a te nagyapáddal, szegénnyel, az első aratás után, negyvenötben. Hogy vége a cselédsorsnak, amiatt! Éjjel, merthogy nem akarták maguknak ellenséget; akko­riban nem szerették az ilyet. Rámondták, hogy a Keresz­tes Danié, így egyszerű volt. Az elnök szótlanul jött el a temetőből. Békés József Semmilyen statisztika nem fejezheti ki ennél érzéklete­sebben: mit jelent a szebb­re, jobbra ösztönző gyári közművelődés, ha kielégíti az emberek érdeklődését. Az elektroncsőgyár tevékenysége azért elismerésre méltó Ka­posváron, mert évről évre nő hatósugara a munkások körében. Több özem elé példaként állítható, hogy a gyár párt­vezetősége — minden alap­szervezet — rendszeresen fi­gyelemmel kíséri, számonké- ri milyen a közművelődés szervezése, tartalma, hatása. A feladatok pontos meghatá­rozása, a közművelődési bi­zottság csatasorba állítása, a szükséges támogatás megadá­sa, a kommunisták többségé­nek példamutatása megteste­sül az eredményekben. A gyári klubház tevékenysége színes, érdekes, az ifjúsági klub programja vonzó. A politikai ismeretek terjeszté­sében nagy a szerepe a marxista-leninista középis­kola nyolc éve működő ki­helyezett tagozatának. Bójás Gyula, a pártvezető­ség titkára szerint sokolda­lúan képzett, művelt embe­rekkel könnyebb áttérni a bonyolultabb, nagyobb tu­dást igénylő új termékek gyártására. Az új technika megköveteli az állandó meg­újulást, a tervszerű képzést, beleértve az önképzést is. Ezért ösztönöznek mindenkit általános és szakmai művelt­ségének növelésére. Van, aki megszerezte a technikusi mi­nősítést, mások levizsgáztak még egy szakmából. A nők szakmásító tanfolyamai már figyelembe veszik, hogy autóelektronikai cikkeket gyártanak, s további új ter­mékek várhatók. A tavaly felújított klubház programja az egész városból vonzza az érdeklődőket, hi­szen híres színészek, humo­risták, képzőművészek, fotó­sok, külpolitikusok fordul­nak meg náluk. A vetélke­dők, az előadások, író—Olva­só találkozók, kiállítások, tanfolyamok általában jól sikerültek. Évenként százezer forint értékű politikai és szépirodalmi mű talál gaz­dára. Ez került a mérleg egyik serpenyőjébe a városi párt- bizottság agitációs- és pro­paganda-munkabizottságá­nak ülésén, ahol összegezték a közművelődéspolitikai ha­tározat megvalósulásának gyári tapasztalatait. A má­sikba helyezték jószándékú bírálat, megszívlelendő ja­vaslat formájában: hogyan lehetne eltüntetni a fehér foltokat, még szervezettebbé és tartalmasabbá tenni a munkát. Bizonyos területeken ugyan­is tapasztalható érdektelen­ség. A pártvezetőség eddig is föllépett ellene. Egyik-má­sik rendezvényen, fórumon kevesen vettek részt. Első­sorban az ingázók, a szak­munkások, a termelésirányí­tók, a műszaki állományúak egy része marad távol: hol munkahelyi elfoglaltság, hol érdektelenség miatt, hol pe­dig azért* mert a mellékfog­lalkozás, másodállás, kiskert stb. foglalja le őket munka után. Sajnos, a párttagok egy része, a szocialista brigádok egyharmada sem kivétel. Sok még a tartalék a gyárban. Például jobban ki lehet aknázni a szocialista- brigád-tagok érdeklődését, ha megfelelő programokat állítanak össze. Aki a kis­kertbe siet, talán ott marad­na délután a klubházban, ha a hobbijával kapcsolatos elő­adást szerveznének. Különö­sen nagy az igény a gye­rekrendezvények iránt, bele­értve a nyári napközi meg­szervezését is. A dolgozók 72 százaléka nő — ezt pél­dául sokkal jobban figyelem­be kellene venni a tervezés­kor. Az sem árt, ha még job­ban „reklámozzák” a ren­dezvényeket és a könyvtárt. Ugyanis a hat évvel ezelőt­tihez képest felére csökkent az olvasók száma. Még az is szóba került, hogy az új mű­veket — az érdeklődés föl­keltése végett — vigyék kö­zelebb a dolgozókhoz. A klubház a könyvtárral távo­labb van a gyártól; a porta környéke kiválóan alkalmas lenne erre, hiszen ott for­dulnak meg a legtöbben. U G. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents