Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

Á fájdalom Száz éve született Juhász Gyula .kiihász G-yn&a toSütószeté- nekrte megvan a maga sorsa: volt idd, am is a távoli rmúMbOB, mMte Ady Endre motett át Nyugat „jsagyneaa- xedétaénekf iegistaiW) nép­szerű kö95©je wnK. Alakját mostanában halványabb lény világítja meg, pedig megér- d emelné a nagyobb ügyei* met, s épp maik, «Kötetesé­nek századik évfordulóján. Ady, Habits, Kosztolányi es Tóth Árpád meöett ö is a magyar kötészet forradalmi megújító« köré tartoaott, nen egyszer « forradalmi meg­újulás veréregyémséger veit. SOMOGYI NÉPLAP sértetek szakították megen- nefc az életnek, az alkoké pe­riódusait: a szenvedés mint súlyos és fojtó légkör vette körül Juhász Gyulát. A ver­seket mindez halóvá nyabban szőtte át, a szegedi költő sze­líd elégiákban, mindest le- SBÜttéöü indulat nélkül adott számot emberi sorsának gyöx- rekmes tapasztaltairól. Ér­deklődéssel tekintett a külső világ mozgalmas eseményei­re, elgyönyörködött az alföl­di tájban, őszinte szeretettel mutatta be a tájban élő, dol­gozó ember küzdelmes életéi- Szivéből sohasem hunyt ká az érdeklődés es a szeretet, a mélyben örvénylő fájdalmak nem bontották meg érezhe­tően a költői harmóniát. Kevesen láttak bele a szív­nek ezekbe az örvényeibe. Babits, aki talán legjobban ismerte Juhász Gyula fájdal­mát, így beszéd Béla, egy­szersmind arról a felszaba­dító erődül is, amely a köl­tészet varázsában öltött ala­kot: ^Miikor hajdan mint if­jú, leätesWö és erőt adó kéz­fogással távoztam az Ipar utcai házból, nem gondoltam, hogy börtönt hagyok ei, mely­ben a vidéki rabság éscsdg- gedés életfogytiglani elítéltje ÜL Ez kergette a kétségbe­esésbe, a ez nyomtat bélyegét kötoésaabéra is, mely nem olyan, mánk a nagy boldog dalnokoké, mindent átfogó g egész világok bejáró. De bír­ja a titokzatos érvérig vará­zsát, amely egy hasiam, egy jelzőbe éraekal mélységét tud sűríteni, a aéfaa ertbetette- nfil tandem fit egy hanglejtés­sel, egy aáütecácáónai. Se mas, as nem faSbáVíaa^ és mégis olykor aií vcisefaben nyúlánk érte a poénra, mént a nagyokért”. Ogy ven, Ju­hász Gyula veeaetért testemen neksflsűt is a kö*j^*e*p*icra nyóítoi: testvért ásót, biztató emberséget kapnak vétók. »ng«li Ma Rövid életék — hiszen mindössze ötvennégy éveit élt — feszült eSentmoadásonc vezérejtófe: a sees nem egy- - -er állította az új költészet elére, hogy azatán nagyob­bat kettjen. zabnnstaa. A szó­id első éveibe» ő is a ou- Mpesö egyetem bölcsészka­rának hallgatója veit, a nevezetes Négyesy-szeomá- iujn (fiáfcjai közé tartozott; ■Kikor ikötött baxátsá&ot Bá­li ts-csai és KoszlouányivaL Kétségtelenül neki volt ek­kor a legnagyobb tekintélye a fiától költők között: bará­tai úgy néztek rá, mint a születő modem líra csillagá­ra Levelek egész sora taad- sítja Juhász Gyula vezető szerepét; minrt költő s mint tudós egy ifjú nemzedék re­ménysége volt. Tanári diplomat aaeraett, s minthogy nem voltak párt­fogói, az isten háta mögé: Ma rarnarosszigefcre küldtek tanítani. Szinte minden tan­evet más-más iskolába» töl­tött, s mindenütt konfliktus­ba körülit konzervatív szelle­mű elöljáróival; Léván, majd Nagyváradon, Szakolean, Ma­kón kényszerült áj meg áj életeit kezdeni. X városok kö­zött Nagyváradnak, az ottani lazas szélién» fejlődésnek volt kiemelkedő szerepe. Juhász Gyula ebben a gyorsam pol­gárosító városban talált új barátokra, méltó tenni vadéra. Éltkor készült A Holnap cí­mű költői antológia, » mo­dem. magyar fka nagy se­regszemléje, s ennek az an­tológiának a kiadásában ne­ki is fontos feladat jutott. Aztán isméit a méltatta» sfeámüaetés következett: a feledés, » magány. Hányattat torsában még egyszer halált igazi otthon­ra, befogadó emberi közös­ségre: az 191»—1919-es for­radalmak idején. Juhász Gyu­la akkor Szegeden újságírós- kodott, az ottani polgári ra­dikális mozgalom vezetőd kö­zé tartozott, az „őszirózsás” forradalom napjaiban a Nemzeti Tanács alapítói kö­zött foglalt helyet. Később lelkes publicista, forradalmi versekkel hívta föl magára a f;gyeimet, a szegedi színház vezetője, add munkáseWSeda- sofc rendezésével vett* ki ré­szét ax áj kottára kárérérftá- sábőL Nagyraiátó tervek ma­gasáról bukott ismék a ma­gányba, az efoaJlga itatásba; félelmek és fájdalmak, közé. Sok volt benne a esdthtt energia, rnúndazonáttaí alig néhány hónapig csinálhatta, amtt «Keretest. Nemcsak a társadalom és a történelem kényszerei következtében :aá- lyos mélánk* tfiá ja is arra ítél­te. hogy magányosan, estigge- dciacfc és szorongások között étga tó nehéz életét, Ossae- rwppanások, öngjriHkosságí kf­ÖNARCKÉP, 1923 Balaton. Vörös Ferenc rajza. F. Nagy István K esernyés, avanliatú al­konyat. Békessége«, mint ősszel szokott, amikor elfárad a természet. Az udvarra oyüó kiskonyha ajtaja tárva, a küszöbön Bezle boihásgkoriik, odakint az Erben ' békák untangnak. Ide verődik az esti harang- szó. Az asszony szigorú arccal matat a tűzhelyen. Fakanál­lal böiködi a lábos fenekét, hogy egyemieteeen piruljon a vöröshagyma. Csípi szemét a hagyma, s miközben ide-oda nyomkodja a köténye sarkát, oldalvást ránéz az emberre. Meg tudná ölni. Az ember- az asztalnál gör­nyed. Mint egy rakás szeren-v esetlenség, ügy fest ott, han­gosan szuszogva. Érzi, hogy az asszony semmire se ki­várnak, csak a répára. Arra, amit mi sem hozott. Nem sokkal előbb jött meg az asszony i& Az ispánék- nái nopszámosloodik évek óta; mos, takarít, főz, ellát­ja a >«zagot, csinálja, arrut mondanak neki. Soha nem engedik el napnyugta előtt, így nincs megállása itthon se. Kitenaszazban esküdtek, aszóéa feszt csak a robot. Le­hajol, megigazítja a lángot, s esküdni merne, hogy neki vas n leghesaorntalanahto em­ber*. Ez még ama sem ké­pes, hagy vessen néhány eo- kosrépát a hátizsákba, úgy sétái haza, mink vakum nagy- sáftosúr. — Hoztál? Olya* tónusban kérdezi, hogy az ember szuszogása fölerősödik tőle. Ránéz sze­gény a faira akasztott kis ötós lámpára, mintha attól várna megfelelő választ. — Agyon, kéne ütata a* olyat, aki nem tevődik: • családjává Meg mindig nmnil. Az ember hallgat Egy-tiaet ad az unasag száz kvadrátjáért: ásóval föl kell a kötött, réti talajból feszegetni a répát, aztán össaehajigákvi kanmá­ba, majd bunkóé hegyű kés­sel lecsapkodtni roia a boro­nát, megpucomi a ragacsáé földtől, végűi kupacba do­bálni, ál saját levelével le­takarni, Csak így veszi át a pallér. Másfélszeresére nyúj­tott nap keB hozzá, különben fuhász Gytda Szakállszárító A hóhérok nem szívese* hatnak meg. Attól leknek, a halál majd szemrehányást tesz »ek*t, hagy nem vatták eléggé szoqgaknasak. Az bmeneáion Katómé ha­lálát ismerős politikusok okozták. Petőfi Apostolát az arany Középszer kritikusai különös­nek es végletesnek találják. Oiyam ess, mintha valaki sze­mére vetné a Vezüvoedc, hogy a lávája nagyon forró! A kiráiy tragédiák főhőse a nép. A legtöbb költó szári ír egy életen át, hogy egy vers­sel bMfaatatkuaaá lehessen. KSfierf amytt tesz, néni elfelejteni az elmúlást. Safcam azért szeretik és ámért írják a feavcasttSkus re- géroyefeeit, mrvel tttócaettíaiv- tíaséjsk. A női «Svaiban sem a m- ha a lényég, hanem a test. A stílus ss ember — mondotta Buffom. A stílus írtam «telve nagyon sok ma­jom ár ezen a földön. Minden vád ellem lehet vedekeam, csak az önvád el­len nem. A fiadrengés nem lamer országhatárokat, akár a gon­dolat. A dolgozók verejtéke a fold drágagyöngye. Némelyek úgy szeretik a költőket, mrmt a szárnyaso­kat. meglkicpasTtiHBEl ETjő nég sx Idő, midőn egyetlen nagyhatalom lesz e földön: a munka! Mennyi szépségversenyt rendesnek ebbe* a csúnya •CS*-ttlBKÍBZáeá.-FnfLA A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elho­mályosítja. Ki volt Csokornál idejében a debreceni kollégium rek­tora? Nem tudom, de azt tu­dom, hogy kicsapta Csoko­nait. A lipcsei csatát népek csa- tá jónak »evezik. A népek ugyanis vereztek es a feje­delmek nyertek. Egy kezdő koldust láttam a napokban. Először állott, ki a sarokra, és megnatóan nagy lámpaláza volt Olyan test­vérinek éreztem szegény, kedves öreget Elpirulit, mi­kor kinyújtotta a kezét Min­den kezdet nehéz, tattá* ez mégis a legnehezebb. A kez­dő gazdagok nem ilyen sze­mérmesek. A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelet ■éh* égj émsm, emse éwe (Aforizmák) zem, egy píBanafibaa kell ki- fej^zoem az örökkévalót Én magyar költő vagyok. Mátyás királynak persze, nincsen szabna Bécsiben. Igaz, hogy Pesten sincsen. De Hewteänek szobrot emeltek Budán. Bizonyosan észrevették már, hogy Beethoven nevé­nek aranyi betűje van, ahány szimfóniát szerzett. Ez a vi­lág legdücsőbb és J«gnm- dandóbb kilencágú koronája. Vannak, akik a scaülőváro- íMukban is száműzetésben él­nek. Az én SBocáalizmusom nem egyenlőségeit akar, hanem A forradalmak *em kér­nek útlevelet. A szocializmust nem Marx és Enge ls csinálták^ hanem a tánsadeüitó éeaiődétettoBtow»»­jte, » ágy JeafidBIá bogy aűg «"""»ú* *x ádáaacsatká- já. i ) | ^ ^ M hekoppoStva * poharat, cáré: hogy mtmdjoa valamit A bar oéliMyík fáradt tes­tébe*. és büjeagetná kezdi tom*«» vérét. Betetoarap a paprikás-só* kenyérbe, és benaéjhebaékk tárnád: — Rávett, hogy, hozzak ®eká uámnépát WolfángertőL. Meet sandig Meszel valamit, s mondja, mondja vég nél­kül. Nem akartam én bede- Btoaná itvea boltba, tárttá m, hogy oagjmcctea répa te má- atoar* ■riMMHdlifc- ilyen bosz- koé úton. Aatáa úgy voltam vele, ássa hői. a bSoesség IwnlélSíat. vetek pózai a háti­zsákba. tán «Hk sem dogtól*. I^e* átíapréban'msn utesítt ífiS™** * J — IgtenntSD eäbocrtam én vagy hónom küomótert. Tknctn Mrirorára úgy elhalt a váttsm a hevederek elatt, hagy nem éreztem. Ott zi­háltam kucorog«» * kanális pacáján, rajtam * pakk. Nem akartam letenni, nehogy baj legyen a ®fc*é»eaei. Sajgó tt minden tagom, de gondoltam, nőtt már untodén mindegy; ezt a ttaenSt répát hazaho­zom, ha a fene fenét eszik is. Aztán songja letettem a imáinqS A toSt blSárék» mér oda­füJeL Leaafcják a bo­tot, és feőoeáebb hú­zódtatok. — Nem értem et a Kisla­káét* tanyáig se, megi«túgy éreetem, megszákartók. El- »yújúfetara a lesárgult, na­pi paiéjlban, rmot egy hulla, é* vártám, mikor syitogatják ssemüket a csiölagok. Lehűlt a levegő, éreztem a hátamra razadt ing hidegét De nem bántam, hadd legyen boldog az asscaony — — Hány répa repüli ki megfut? — tareSmeűenkedik az egyik lepényke nevetős képpeL — öt, fiam, fit — néz föl rá mz ember, de a maradék is nehezebb volt már, mint induláskor az összes. Még vi­lágos volt, de bármerre for­dultam, srtradenütt fények ci­káztak. színes karikák tán­coltak a «aemmn előtt... Föömjtja a maradék bort, s már majdnem derűsen me­sék — Már Ms híján beerten. a faluiba, amikor megbotlot­tam valamiben, és nyéki*:. A pofám tele lett porral. Nem látta senki, azt hiszem, de ha nem restelltem volna. bizástan óvásiba fogok. Ügv hasaltam tehetetSeaiül a ko esi úton, mint egy hulla. Be letelt tán félóra is, mire n tudtam fejteni magamról i, hátizsákot. Iszonyatos erővel fölálltam, hogy majd a zsá­kot csücskénél fogva megsza­badítom a maradék répától. Mintha téglával lett volna tömve, kicsúszott a markom­ból. Egyéniként kellett kih.v jigálnom a répát mind, egy jó hajításnyira a háztól. Ott­hon meg az asszony »ekem esett __ A kocsmára« Irömimög, bó­logat, csóválja a fejét, azján nevetgélve elmegy poharat mosogatni. Az ember kivö­rösödve néz utána, s torz vigyoroal kérdezi tőle, nem kaphatna-e még egy; pohár vörös bort, 'hozomEi. Tizenöt répa Ott maron uemue», um «r­öleztek. A csend ittáflli ai a» szenytt. — hfinek « a* réten. «U Rtnayi fáradságot sete vesz, hagy bagahoara, «ott nana térid pénzbe. Ha már eofcoc grains a háznál, teeadáhh melasza, főzhettem voto»... M egreccsen * szék, «soá- ből tudj» »z asszony, hogy amit mondott, annak indul » hatása. Br izántan mondja hát tovfeta — Gazsi sógor tegnap fta hozott__Ax étettewató, team o ly** tedd «de, hadd hüljő* kL ember, csak telehörpóntt «Bo­gát levegővel, aztán nagy erővel, kifújj». Ez a fújás azonban már amsét a Isé*- ségtelen jele, hogy nem fte odabent a tehetetlen dfit S mivel az assaooy cvak nem hagyja békén, két ká­nén nvegtamaszkodte, kúannt- bajjal föl tápászdeodik. ÁB, kissé bizonycalanuí, sxánaí- tmas póában, aztán kitör: — Rogynssza rád as tee* a magas eget! Es túródul az sjtén. Wt% hallja az asszony erősített »»régét, de rá a* bederít. Csak megy, vien a Baémg. Már éjeinek áb* IstjSk a« este, amLkor benyit a kocs­mába. A leghátsó zugba tén- tereg, egy terítetten a^ttré- hcst Akkor látja, hogy rajta kívül csak két aüg-legényk« Inkdoré a biSárdoC Len őkad a feje, jöhet akármi. A kocs­im áros ismeri, látja, hogy megtört baj ven, és ntegsuAa- ja. Abbahagyja a könyvelést, bemegy a pult mögé, rakos­gat, majd ráérős léptekkel odamegy a késel vendéghez. — Az essaoep? — kenderé néateéttei. Az ember bankká néz ■ iá. — Í6te meg. jót teszi ítyOván nem is evett még. — Jói van. Less másképp k. — És léte, hagy hall ja, oá tórtént. Az ember stójáboc eme* s poharait, s .tartja remegő kézzel. Szagolja acr. kait. Az­tán hirtelen hátrarvágja a fe­Tmvtist, ajÚRtt ösasfis te téten Ifi, Már mosoépofin* résaa az agat, Hdyn * tép sáasréc dóba »cm M, fit ezer fenve hásó* taréapsá. Derűs, azetfá te- te* saappiir ég ax. Sem ér idáig vsán te hérv*áltat. Időét** emlék te jtré »esiésy ax, Toaámtj féké camk, ssfippsréf caiUagáex: latom émearag még a por és m átok, Kérés sröret veti, és * mad vadénak Még iifcimTíg IbsAv, fcívpcMk, Sn vésem, bogp at ást, égi paszták Pásztóit özeinket biztatva gyújtják, S* mórom., tanig magvirrad megint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents