Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

Horgászok a vizek portján

Készei Károly sajtótájékoztatója a mozgatómról és a fejlődés útjáról

Hailat 4326 tonnányit zsákmányoltak tavaly, azaz személyenként átlag 18,3 kilót. Mert csaa nem 250 ezer felnőtt és tizenéves ifjú veti vízbe horgait — ennyi- embernek egészséges éo hasznos hobbija nálunk a horgászat: A magyar horgásztársadalom fejlődését, eredményeit, illetve a horgászegyesületek gondjait és az előrehaladás további útjait ismertette Készéi Károly, a Magyar Országos Horgászszövetség főtitkára Budapesten a MUOSZ székházéban tegnap tartott sajtótájékoztatóján.

Rámutatott, hogy gyors ütemben növekedett nálunk a horgászok tábora. Négy évtizeddel ezelőtt — a szövetség megalakulásakor — alig negyven horgá-szegyeső- let volt az országban, s mindössze ötezer tagot számláltak, jelenleg viszont a ne- gyedmilliós tagság 717 egyesület közreműködésével éli ki nemes szenvedélyét, s egyúttal társadalmi munkával is hozzájárul a közös szórakozás tárgyi lehetőségeinek fejlesztéséhez. Az egyesületeknek több mint fele bekapcsolódott a víz és a partszakaszok tisztaságának megőrzését, fejlesztését célzó környezetvédelmi mozgalomba is.

A szövetség éo egyesületeinek kezelésében 21 ezer hektár tó, víztároló, holtág stb.

van. Ez az ország összes horgászható vízterületének alig egy hatoda, ám ebből fogják ki a halzsákmány több mint hetven százalékát. S a horgászok rendszeresen gondoskodnak az utánpótlásról is: tavaly 1S30 tonna egy- és kétnyaras halat, valamint ivadékot telepítettek ezekbe a vizekbe. (Tehát csaknem annyi a pótlás, mint a kifogott zsákmány negyven százaléka.) A haiasitás költsége majdnem 90 millió forint volt. A horgászok a különböző vízterületek használatáért a tavaly kiadott összesen 680 ezer éves, heti és napi engedélyért 115 millió forintot fizettek, horgászcikkekre és csalira mintegy 250 millió forintot költöttek, s így az egyéb fizetnivalókkal, kiadásokkal — egyesületi tagdíjjal, állami engedéllyel stb. — együtt a hazai hor- gászíábor kiadása évente megközelíti a félmilliárd forintot. Ebből viszont kiderül, hogy átlagos fogás esetén a zsákmányolt hal kilója meghaladja a 100 forintot (tehát drágább, mintha az üzletben vásárolnák). Ám mégis megéri, mert megtérül az egészséges kikapcsolódásban, a pihenésiben, az élmények gazdagodásában, a horgász szellemi és fizikai regenerálódásában.

Az aktív pihenés feltételeként a szövetség és az egyesületek horgásztanyáin, évenVissza a természetes tápláláshoz

Hazánkban visszatérnek a természetes tápláláshoz az anyák: a csecsemőknek a 37 százalékát szoptatják — legalább négyhónapos korukig —, 47 százalékukat

anyatejjel és más élelemmel táplálják. E kedvező tényről számolhat be a magyar kormánydelegáció az Egészségügyi Világszervezet ez évi, május 5-én kezdődő közgyűlésén, amelyen számba veszik azt is, hogy a tagországok megvalósítják-e a csecsemők táplálására 1979-ben elfogadott határozatukat — mondotta dr. Űry Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője.

Az újszülötteknek csak a 15 százaléka nem kap anyatejet, megszűnt tehát a szoptatás húsz évvel ezelőtt kezdődött csökkenése, a tápszerek kultusza. A magyar küldöttség tájékoztatja majd a közgyűlést arról, hogy országunkban — a nemzetközi határozathoz híven — nemzeti program segíti elő az anyatejes táplálást. Az orvosok, védőnők ismertetik a kismamákkal: az anyatej

szinte nélkülözhetetlen a csecsemők egészséges testi, szellemi fejlődéséhez, és előkészítik őket a szoptatásra.

Az orvosi egyetemeken, az egészségügyi szakiskolákban az eddigieknél hangsúlyosabban oktatják: a szoptatás létfontosságú a csecsemők számára. Szakorvosok, kutatók tanulmányozzák az anyatej képződés elősegítésének, a szoptatás megkönnyítésének lehetőségeit. Vizsgálják az anyatej meny- nyiségének és minőségének változásait előidéző tényezőket.

E gondoskodás eredményei

számottevőek, de még mindig nem kielégítőek. Vas megyében például az újszülötteknek a 97 százalékát, ám Tolna megyében 70, Győr-Sopron megyében a 75 százalékát szoptatják legalább négy hónapig. Még mindig sok csecsemőt táplálnak csak tápszerrel, bár a mesterséges táplálás a csecsemőknek csak egy vagy két százalékánál lehet indokolt. Hazánkban — miként az Egészségügyi Világ- szervezet vizsgálata során végzett felméréskor tapasztalták — az anyák általában a mesterséges táplálást vélik legmegfelelőbbnek. Ez azt bizonyítja, hogy sok szülő, főleg a fiatalok nem ismerik az anyatej, a szoptatás fontosságát. Ezért az egészségügyi intézmények a következőkben még szélesebb körben, a vöröskeresztes és más társadalmi aktívák közreműködésével ismertetik: az anyatej tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, vitaminokat, védőanyagokat, amelyek szükségesek az egészséges testi, szellemi fejlődéshez, védik a csecsemőt a fertőző betegségektől, könnyebben

emészthető, miként más élelem.

te hét—nyolcezer horgász vesz részt legalább egyhetes szervezett üdültetésben, ezenkívül mintegy harmincezernek van saját vízparti tanyája, amelyet a hozzátartozók és a barátok is használhatnak. A szakszervezeti és a vállalati üdültetéstől függetlenül így évente több mint ötvenezer horgász pihen a vizek partján.

A szövetség évről évre bővíti a tizenéves ifjú horgászok üdülési lehetőségeit is: az idén már ezer fiatal vízparti pihenését és horgászati oktatását szervezi meg jelentős anyagi hozzájárulással.

Sokat tesz a szövetség a horgászturizmus fejlesztéséért is. Új kísérleti szolgáltatása, hogy a gyakorta látogatott Velencei-tó, a Tisza II. víztároló és a délegyház! tavak vendég horgászai a szokásos egy helyett öt alkalomra szóló napijegyet kapnak (tehát nem kell minden esetben újabb engedély után szaladgálni), kedvező tapasztalatok esetén majd a Balatonra is kiterjesztik ezt a szolgáltatást.

Nagy figyelmet fordítanak a horgászcikkellátásra, s a Triállal együtt új lehetőségeket kutatnak föl az eddig importból beszerzett eszközök hazai gyártásának ösztönzésére, megszervezésére — hangsúlyozta sajtótájékoztatóján Készéi Károly. A behozatal összehangolásával arra törekednek, hogy lényegesen növeljék a félkésztermékek beszerzését és hazai feldolgozását, mert ezzel a megoldással majdnem kétszer annyit bocsáthatnak a horgászok rendelkezésére, mintha készterméket vásárolnának külföldről. Ily módon a legfontosabb fogyóeszközökből, horgászzsinórból és horogból az idén is kielégítik az igényeket.

A horgászkezelésű vfzterO- letek bővítése érdekében eredményes tárgyalásokat folytatott a szövetség. Ennek alapján például az alpári halászati szövetkezettől hor- g ászkezel és,be veszik át a Tisza sziklai holtágát; ez 51 hektárral növeli a Kecskemét környéki horgászok lehetőségeit. Heves megyében a száz hektáros egers zalóki víztárolót kapják meg, s még az idén megkezdik a halasztást A vízügyi szakemberekkel közösen a főváros 40— 50 kilométeres körzetében több célra, öntözésre és horgászatra is alkalmas tavakat kutatnak föl a mielőbbi hasznosítás érdekében.

Múzeumalapító

Hopp Ferenc, a róla elnevezett keleti művészeti múzeum alapítója 1833. április 28-án — százötven éve — született a morvaországi (csehszlovákiai) Fulnekben. Az elemi iskola és a gimnázium néhány osztályát szülővárosában végezte, s tizenhárom éves korában, 1845-ben Pestre került, Cal- deroni István optikusüzletébe. A szokásos tanulóévek után itt lett segéd, s néhány év kivételével e cégnél élte le egész életét — előbb mint alkalmazott, később mint üzlettárs, végül tulajdonos.

Tanulóévei alatt Hopp Ferenc a pesti kereskedelmi iskolát látogatta, majd vándorútra kelt, s 1853-tól 1855- ig Bécsben dolgozott. Személyére azonban legnagyobb hatással azon útja volt, amikor 1857-től 1861-ig New

Yorkban az amerikai üzleti

Jávái démonfigura (vulkanikus kő XI—XIII. sz.JÍ

élettel ismerkedett meg. A

fiatal optikussegéd ott volt azok között, akik 1857-ben New. Yorkban végignézhették a felkelő nap országának követségi felvonulását. Lehetséges, hogy ekkor ébredt föl benne az érdeklődés e távol-keleti ország iránt. Amerikai főnöke, Benoit Khan nagyon megszerette, s meg akarta nyerni üzlettársának, ez azonban nem sikerült, mert Hopp visszatért Magyarországra a Calderoni-céghez.

Ma már nehéz nyomon követni, hogyan lett a Morva országból Pestre kerülő fiatal Hopp Ferencből lelkes pesti polgár, magyar hazafi. Az 1848—1849-es szabadságharc lázas forradalmi napjai őt is tűzbe hozták, később is tisztelte ennek emlékét, de ő elsősorban az iparűzés és a kereskedelem embere volt. Hopp felismerte az iskola szemléltetés fontosságát, ezért taneszközöket szállított a közoktatási intézményeknek. Ezzel az volt a célja, hogy a hazai ipart fejlessze, s az ország pénze ne kerüljön külföldre.

Kertjét és a házát — ahol ma a róla elnevezett múzeum áll — nagyon szerette. Ez a valaha híres pesti keleti kert a jávai világhírű holland botanikus kert, a Buytensorg (Gondűző) mintájára épült. A múzeum kertjében még ma is ott állnak a Kínából, Japánból és Indiából hazaküldött szobrok, szentélyek, továbbá a kínai pavilon kapuja.

Hopp Ferenc hozzájárult a magyar fotóművészet föllendítéséhez is, nagy örömmel fényképezett, s a gépek- hek kitűnően értett. Sajnos gazdag fotóarchívumát nem a keleti múzeum örökölte, és valószínűleg elkallódott.

Felvinczi Takács Zoltán (a

Szibériai bronzveret i. e. VI—III. század

De most már mégiscsak várnia kell, majd csak kiderül, hogy jól gondalja-e, ez a puskás ember az oka mindennek.

— Nem értesíthetted őket, hogy jövünk — hallotta a puskás ember gúnyos megjegyzését

— Miről beszél? — fordult felé egész testévet, Li- bus.

— Letagadnád a csillagot az égről — válaszolt a puskás helyett az egyik civil rendőr. — Lehúztál egy évet, ne akarj visszakerülni a börtönbe! — hangja inkább barátságos volt mint rideg.

— Az is igazságtalanság

volt, mert bizonyíték nélkül ültettek le — mondta Libus, abban reménykedve, hogy ha ilyen hangnemben folytatódik a beszélgetés, valamit mégiscsak megtudhat

— Jól van ... Nem elég bizonyíték, hogy most is itt vagy...? Hol az egyik faluban, hol a másikban...

— Zenész vagyok, tánciskola meg a sok bál ..

— Tudjuk — vágta el a mondókáját kurtán a rendőr.

18.

Közben visszaért Kerczák is az állomásról. Neviczky- vel együtt hallotta az egész disputát, látta a házkutatást, ami abból állott, hogy egy- egy rendőr bement az udvarokra, vékony, hosszú acélpálcákkal beleszürkült a szalma meg a szénaboglyába, belesett a vermekbe meg a pincékbe. Nem mondták meg, hogy mit keresnek, csak nagy igyekezettel kutattak valami titokzatos, ám annál fontosabb dolog után.

— Tudod, hogy mit keresünk? — kérdezte a puskás ember.

— Nem — válaszolta Libus.

— Fegyvereket rejtegetnek. Följelentés érkezett, hogy a faluban több helyen fegyvert rejtegetnek. Te tudod a legjobban, hogy nem ez az első eset... — magyarázta fölényesen a puskás ember.

— Mindig azt hallom, hogy fegyvereket rejtegetnek — válaszolt megkönnyebbülten Libus. Már tudta, hogy nagy baj nem lehet, hogy ezt a puskái ember találta ki, ő akar jó pontokat gyűjteni az elöljáróságnál. Akkor olyan nagy veszedelem már nincs is. Miközben ezen morfondírozott, Ker- czákot kereste a szemével, s a fiú intett neki: beszélt az állomásfőnökkel, tudják már az állomáson, hogy házkutatást tartanak.

— Valami tankról is beszélnek.

— Eltévedt egy tank? — kérdezte Libus nagy ártatlanul.

— Nos? — ütötte föl a fejét a puskás ember.

— Hogyan tévedhet el egy tank? — élénkült föl a beszélgetés újabb fordulatán Libus.

— Hihetetlen, hihetetlen. De több följelentés érkezett a járásra, minden följelentést- kivizsgálunk — bólogatott a puskás ember. — Mindazonáltal látták a sza- mosszegi erdőben.

— Hol? — hökkent meg Libus.

n — Zárt körű gyűlésen vitattuk meg ezt a tankügyet... Volt egy elvtárs, aki azt mondta, hogy kóbor tank nincs, csak valamilyen mozgó akármi, hol itt bukkan

föl, hol ott... Ez az ember azt is mondta, hogy Libus Oszkár, a hírhedt zenész erről sokkal többet tudna mondani.

— Nem maga volt az az ember? — nézett a puskásra Libus.

— Tudsz valamit vagy nem? — keményedett meg a férfi hangja.

— Nem tudok — Libus csak most fogta föl, hogy ez az alak a beszélgetés elejétől tegezi. Tiltakozni kellene. Olyan megérzése volt. hogy a puskás ember nem is olyan biztos a dolgában, egyre zavarosabb a viselkedése, a gondolatmenete, az érvelése is. Egészében megfoghatatlan, hogy mit akar elérni, kiült az arcára saját bizonytalansága: nem bizik már az embereiben sem, magában sem. A világ pedig egyre kiismerhetetlenebb; valami tankról suttognak, de hogy az igazság végére járjon, már nincsenek meg az eszközei. Az eszközök, amiket még néni is olyan régen oly természetesen használt. Most is sorba állítaná ő szívesen a falut, hogy kifaggassa a tankról az embereket, de nem lehet. Nem és nem lehet megcsinálni, és Libus belelátott. Mintha kiszivattyúzták volna belőle a szúrós fölényt, amellyel — mint társai — mindennap fölkelt és lefeküdt, a puskás ember már szinte kérlelte Libust.

(Folytatjuk.)

keleti múzeum első igazgatója) találóan irta, hogy Hopp Ferencben a világ járás-utazás ébresztette föl a műgyűjtőt. A Földközi-ten- geri országok meglátogatása után újra Amerika következik, majd bejárta az észak-európai államokat s csak 1882-ben indul első világkörüli útjára. Akkor látta először Indiát, Jávát, Kínát és Japánt. Darjeeling- ben fölkereste Körösi Csorna Sándor sírját. Ötször kelt világ körüli útra (1882, 1893, 1903, 1908, 1913), de közben 1899-ben afrikai útján a Kongó folyón a zuhatagokig fölhajózott.

Utazásai közben eleinte barátainak szánt emléktárgyakat vásárolt, de gyűjtőszenvedélye nem tett különbséget a, természet és az emberi kéz alkotta tárgyak között, mivel nagyon kedvelte az ásványokat, a drágaköveket, a finom gépeket és műszereket, egyéb ritkaságokat. Végül gyűjteményében mégis a művészeti alkotások kerültek többségbe. Kitűnő érzékkel és nagy szerencsével vásárolt, ezt elősegítette iparos és kereskedő munkássága is. Életrajzírója helyesen mutatott rá, hogy Hopp Ferenc nem volt művészettörténész, de kifinomult ízléssel egyre igényesebben vásárolt pesti gyűjteménye részére. A Sugár úti villája valóságos múzeum lett. A múlt század utolsó éveiben megvásárolta Xantus János hagyatékának egy részét, s voltak megbízottai, akik a budapesti mii- tárgykereskedésekbe került keleti tárgyakról azonnal értesítették, s ezek rendszerint a Hopp-villába kerültek.

Az első világháború kitörése előtt, 1913-ban érkezett haza utolsó világjáró útjáról; 81 éves, testi és szellemi ereje, kedélyállapota kitűnő volt, foglalkoztatta gyűjteményének sorsa. Végrendeletében 1919-ben az egész keleti műtárgygyűjteményét és az Andrássy út 103. sz. alatt levő villáját és kertjét a magyar államra hagyta. Ez önálló ázsiai múzeum létesítését jelentette, mivel Hopp Ferenc végrendeletében azt is kikötötte, hogy az állam tulajdonában levő egyéb keleti művészeti gyűjtemények is a Hopp Múzeumba kerüljenek. Az ajándékozási okirat a Tanácsköztársaság idején keletkezett, s különös szerencse, hogy ezt az ellenforradalmi-rendszer nem semmisítette meg. Ma már 64 éve áll fenn a múzeum, műtárgyainak a száma meghaladja a húszezret, és kitűnő keleti művészeti könyvtárral rendelkezik.

Dr. G. K.

Mini stadion a műhelyben

Fizikai terhelésre minden embernek ugyanúgy szüksége van, mint levegőre. Mit tehetnek ennek érdekében a kevés mozgással járó szakmák képviselői, mint például a hengersorok kezelői? Az Uraiban található verh-iszeti kohászati kombinátban közvetlenül a műhelyekben alakítottak ki úgynevezett „sportsarkokat”, ahol futópálya, bordásfal és más sporteszközök állnak a dolgozók rendelkezésére. 15—20 perces foglalkozás során ezekben a mini stadionokban csökkenthető a fáradtság, erősödik az egészség.