Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
Az egész iskola érdeme Négy tánc a Ki mit tud?-ra A Somogy Táoeegyötfce* fiataljai továbbjutottak a Ki mit tud? válogató versenyén. öt tánccal jelentkeztek, s ebből négyet a képernyőn is láthatunk. Nyolcvanhét táncos produkciót tűz műsorára a Televízió népszerű műsora. A Somogy Táncegyüttes a Jókai ver- bunkot, a TuHpánozást matatja be, és két páros táncot is. A Mosóczi István vezette együttes remek táncosai újszerű koreográfiával arattak megérdemelt sikert. Egyszer egy nagy zenekarban játszani Velem szemben SÍ — a Táncsics gimnázium igazgatói szobájában — egy diáklány. Vidám, mint bármelyik társa. Mi különbözteti meg mégis a többitől ? Mosolya is miért más? Szavai miért annyira „felnóttesen” elgondolkodtatóak. Zöld Csilla azt vallja, a zene a csodálatos zongoramuzsika miatt— — Négyéves karomban ae- neóvodába jártam; szüleim művészetpártol ása sokat jelentett. Az általános iskola harmadik osztályától rendszeressé vált számomra a zenetanul áa. Kaposvári vagyok, így a zeneiskolába kerültem; ott Galtst Istsoánmé óráin csodálatos világot Ismertem meg. — A fiatalok manapság inkább panaszkodnak ... — Tehetném én is: naponta kettőig gimnázium, elfoglaltságok, a hét minden napján gyakorlás, szolfézs- órák, zenetörténet. Diszkóba, tűrázni, sportolni ezért keveset járok. Kárpótol az olvasás. A budapesti IX. kerületi zeneiskola és a megye közös versenyén Beethoven, Bartók és szovjet zeneszerzők legjobb interpretálásáért járó díjat hozta el. A Ki mit tud? megye vetélkedőjén továbbjutott az országos elődöntőbe. Az elődöntőn a meghallgatás már megtörtént, most a postás a főszereplő az életében: várja a levelet. A gimnázium tanulójaként nagyon sok bien- nálén, találkozón vett részt. — Jövőre végez. Mik a további tervei? — Az általános Iskola végén gyermekeket gyógyító orvos szerettem volna lenni. Orvos, aki gyógyít és zenél. Aztán kicsit „közelebb szálltam a földhöz”: kezdtem belátni, hogy ha az ember egy dolgot nagyon jól akar csinálni, ne kacérkodjon mindenfélével, tegye, amit a legjobban tud. Havonta egyszer felutazom Pestre, a zeneakadémiai előkészítőre Keveházi Gyöngyi tanárnőhöz. Zenepedagógusnak vagy zenetörténésznek készülök. — Most sok somogyi diák készül a helikonra. — Egy Kodály- és egy Liszt-müvet szeretnék előadni. Kodály és Bartók zenéje olyan, mint a mi arcunk, a vívódó fiataloké. A helikonhoz szép emlékem fűződik: két évvel ezelőtt ezüstérmet nyertem ... A csengetés, akár a tóba hullott kavics szétfröccsen ti a csendet. Még a kovácsoltvas kapunál is motoszkál bennem Csilla egyik mondata: „Egyszer egy nagy zenekarban szeretnék játszani nagyon sok hallgató előtt, egy kertben sok-sok embernek ...” A mese ezúttal rendhagyó. Egyszer volt, hol nem volt három leány: a legidősebbet Ildikónak, a középsőt Eszternek, a legfia- talabbat Máriának hívták. Édesanyjuk valamennyiüket a zene szeretetére nevelte. Így Ildikó magyar—ének szakra jelentkezett, Eszter zongorázott, de betegsége miatt le kellett mondania a művészi pályáról, így orvosnak készült. Szerencsét próbált a legkisebb leány, Mária is: a gitárral jegyezte el magát, s a zeneszerzéssel, meg a szövegírással... Esztendeje még alig ismerték a nagyatádi Nyeső Mária nevét. Pedig illett volna tudni róla, hiszen jóformán ki sem lépett az általános iskola kapuján, szakmai berkekben már akkor elismeréssel beszéltek róla. Tavaly nyáron Székesfehérváron a mai dalok előadói közül őt tartották az év fölfedezettjének, róla szólt legelismerőbben a kritika. Azóta sok minden történt. A 16 éves kislány gimnáziumba került, s némi huzavona után jelentkezett a Ki mit tu.d?-ra is. Egyszerre két kategóriában: népdalokat énekelt, illetve saját dalait adta elő gitárkísérettel. Sikerrel. Mindkét kategóriában továbbjutott. Ám a‘ megyei versenyen Nyeső Mária már nem vállalta a népdal- cneklest. gát a fiú a férfi szerepébe, hogy az előadás után alig győz bocsánatot kérni a kémény pofonokért, amit lany- kérőben adott... — Milyen újabb darabokkal készülnek ? — Mikszáth Bede Anna tartozását több szereposztásban tanuljuk meg. Dédelgetett tervem Dugonics András Etelka című regényének színpadra alkalmazása. Csakhogy az Etelka című regény sehol sem lelhető föl. Talán a Széchenyi könyvtár a segítségemre lesz. Örkény egyik művének a bemutatóját is tervezzük. — Gazdag program. — A nyáron lesz időnk arra, hogy előkészítsük ezeket a darabokat. Az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében Szegeden részt veszünk a szakmunkástanulók színjátszó-tanfolyamán. Nagyon hasznosnak tartom ezeket a továbbképzéseket. E tanévben húsz előadást tartott a kaposvári 512. számú Szakmunkásképző Intézet diákszínpada. Budapesten két alkalommal: a Térszínházban, illetve a Műszaki Egyetem Szkéné színpadán. — A legnagyobb sikert a Műszaki Egyetemen arattuk. Alig akarták leengedni a színpadról a szereplőket... — Miért? — Ha ngszalaggyufi adással betegeskedtem; csak mikrofonnal tudtam énekelni. Azért aem volt túlontúl nagy baj: továbbjutottam a saját dalaimmal. Mostanában voltam Pesten a televíziós vetélkedő előtti selejtezőn; szerintem nem sikerült. .. De hát lesz még Ki mit tud?... — Saját dalokról beszélt. — Én írom a lenét és a szöveget is. Nem tanultam, de nem is segítenek benne. Nem engedem! Ha beleszólnak, akkor a dal már nem az enyém. Magamat akarom adni, i a barátaimról énekelek. Ezért is örülök, ha valami tetszik nekik és őszintén gratulálnak. Amikor az ősszel először találkoztunk, Nyeső Mária megannyi elfoglaltságról beszélt. összeszámolni is nehéz volna, hány szakkörbe járt, mivel foglalkozott. Azt mondja, most a tanulás a legfontosabb. A versenyek és betegsége miatt van bőven pótolnivalója. És a gitár sem maradhat el. Tóle hallottam; még nagyon sok lehetősége van, hiszen csupán 16, azaz: csak 15 és fél éves.., A hét végén Keszthelyen szerepel a diáktalálkozón, minden bizonnyal nagy taps kíséretében. Sokszor élvezhettem hangversenyen vagy társadalmi ünnepségen, s tucatnyiszor a rádióból a kaposvári Munkácsy gimnázium leánykarának tiszta és stílusos éneklését, ám — mert a méltatáshoz számok, adatok kellenének — beszélgetésre invitálom Dorogi Istvánt, az iskola tanárát, az együttes vezetőjét. Nincs könnyű dolgom: az együttes még az órák közötti szünetekben is a keszthelyi ünnepségekre, a szombati föllépésre készül, s rengeteg lótás-futással jár a nyárra tervezett finnországi vendégszereplés előkészítése is; a munkácsysok a Kórusok Országos Tanácsának javaslatára és közvetítésével repülnek az ezer tó országába. A karnagy mégis szakít rá időt; a következő szünetben aztán újra a Kodály- és a Bárdos-műveket próbálja. Szorítkozzunk hát a lényegre! Igaz, szelektálni korántsem egyszerű: a kórus az utóbbi másfél évtizedben több mint háromszázszor állt közönség elé művészeti szemléken, éneklő ifjúság versenyeken, helikoni ünnepségeken, üzemekben, óregek napközi otthonaiban es másutt. Tevékenységüket oklevetek, tárgyjutalmak tucatjai dicsérik, s három A harmadik A máét hét végén nw nősítő bemutatón vett részt a kaposvári 512. számú szakmunkásképző diákszínpada; a Karinthy műveiből összeállított műsoráért bronz, Csehov Lánykérés című színpadi művének előadásáért arany minősítést kapott az együttes. A színpad vezetője Török Tamas. Vele beszélgettünk. — A keszthelyi közönség előtt a Lánykéréssel mutatkoznak be. Mennyi ideig dolgoztak a színpad tagjai, míg ilyen remek, kiforrott előadássá érett a darab? Az országos diáknapok megyei bemutatóján osztatlan sikert arattak vele. — Három hónapig próbáltunk. Hogy mennyi munka fekszik benne, nem lehet Időben mérni. — Három szereplő játszik a Csehov-darabban. Egyikük néma szerepet játszik. Kik közül válogathat a diákszínpad rendezője? — Egyre nagyobb az érdeklődés színpadunk iránt. Más iskolákból is fölkerestek bennünket diákok, hogy befogadnánk-e őket. Végzett tanulóink sem váltak meg tőlünk: visszajárnak a próbákra. Tizennyolc-húsz tagú az együttesünk, ennyien kaptak az idén szerepet. — Csehov Lánykérés című művét sokféleképp el lehetett volna játszani. Idillien, kicsit bárgyúan; ez az együttes a legnehezebbet választotta: kritikailag minősítette a két szereplő életét, felfogását. — Láttam a darabot, több változatban is. A mi előadásunkban a hangsúly a férfi és a nő rivalizáló ellentétére tevődött. Cupido, a szerelem nyilas istene is maró gúnynyal veszi körül őket. Időnként cipőjének orra hegyét is használja ... Ahogy szorosabbra fonódik a kötelék, a férfi is, a nő is megmutatja, mi lakozik benne — Korántsem idilli a kép, ahogy a két szerelmes találkozik a döntő pillanatban. — Nagy alku a két nem kapcsolata. A Jóka ördögében is ezt próbáltuk megmutatni. — A diákok Is osztják a tanár rendező véleményét a szerelemről, a házasságról, a két nem kapcsolatáról? — Néha úgy beleéli mavaskos kötetben a krónika, olyan kiválóságok írásos gratulációival, jókívánságaival, mint Bárdos Bajos vagy Karai József. Az éneklő ifjúság mozgalomban — a lemezfelvételen kívül — az énekkar mindent elért, amit csak elérhetett: aranydiplomát, tucatnyi rádiófelvételt, jutalomüdülést Killian - telepen, külföldi meghívást. A jó szakmai munka, a sok és gondos hangképzés, a körültekintő músorváiasz- tás mellett feltétlenül ki keil emelnünk egy — korántsem minden iskolára jellemző — okot: a kórus mögött „szurkolótáborként” ott áll a gimnázium és egészségügyi szakközépiskola diáksága, tantestülete. Föllépésükről sohasem hiányoznak a diáktársak és a pedagógusok, sőt híveik, patrónusaik gyakran követik őket más megyékbe is. Nemcsak egy kitűnő közösség és egy szakmai szempontból remekül fölkészült, szinte fanatikusan lelkes karnagy érdeme hát az eddigi sikersorozat és az újabb bizonyítási lehetőség a helikonon, hanem az egész iskoláé. Az országos diáknapok és a Ki mit tud? megyei bemutatóján nagy élmény volt hallgatni Mother z Adélt, a kaposvári Táncsics gim- názáana tanulóját: Szilágyi Domokos „Kényszerleszállás” etesd versét haflottek tőle. — Verset nesn régóta mondok. Tavaly az iskolai txa ▼alóversenyen figyelt iöl rám K tejkor László tanár úr; egy verset mondtam el, s estnek alapján kezdett foglalkozni velem. A szép magyar beszéd versenyeken kislány elmaradt a »iker. Azt, bogy mit köszönhetek ezeknek a versenyeknek, csak most tudom: vers mondóként tti első dicséretet a szép beszédemért kaptam .. — Boép beszéd néDrCd elképzelhetetlen költőt gondolat tolmácsolása. — Selyp!tettem az általános iskolában, as első két évben. Logopédus!*» jár tam, s néhány hónap alatt elhagytam a beszédhibát. Chrodás koromban hiába próbálkoztak vetem, akkor nem sikerűit. Most nem kel- leit egy pillanatig sem gondolkodnom azon, hogyan ■madjam. Egymásra találások éa és a vers. Szöágyi Domokos a bedstone MMibje. kieAé sorakoo- taája Tóth Erzsébetet, Szóé* Gázát, Hagy Lászlót, Weöres Páladért. Pittnazky iá ■esi. i — Mi tesz a helikonon? — Pifltgri Domokos Sze- génylegényak naiifl versét mondom st Á ti snit tud?- •s voltam a „kameraaelcj- teaőn”; nagyon sok jó vers- mondót hallottam, várom az értesítést... Az idei művészeti szemle mellett nagy erőpróbát jelentett a somogyi amatőrmozgalomnak az országos diáknapokra és a Ki mit tud?-ra való felkészülés. A tavasszal lezajlott bemutatók után sem pihennek azok az együttesek, szólisták, amelyek továbbjutottak a helikonra, illetve a Ki mit tud?-ra. A hét végén Keszthelyen rendezik neg a hagyományos ifjúsági találkozót, hamarosan a televízióban is megkezdődik a nemes versengés. Mai összeállításunkban azokat a fiatalokat szólaltattuk meg, akik tehetségükkel kitűntek, s Keszthelyen vagy a televízióban megyénk omatőrmozgalmót képviselik. SOMOGYI NÉPLAP FIATALOK A SZÍNPADON Pofonok és sikerek Kényszerleszállás — szárnyalva
