Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

Marx-em/ékU!és az Akadémián

Keressük a válaszokat jelenünk kérdéseire

Övári Miklós beszéde

Egyezményt

sürgetnek

Madridi találkozó

súlyozta annak fontosságát, hogy „mindenkor kritikusan és önkritikusan elemezzük munkánkat, folyamatosan feltárjuk az irányítás és a végrehajtás gyenge pontjait, és pártszerveink, ha szükséges, a követelményeknek megfelelően módosítsák korábbi elhatározásaikat”.

A két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti éleződő ideológiai és politikai harc kapcsán Óvári Miklós egyebek között kifejtette:

— Az imperializmus szélsőséges köreinek szolgálatában álló ideológusok és propagandisták napjainkban különösen heves támadásokat intéznek a marxista— leninista eszmék ellen. Egy tudományos tanácskozáson — mint amilyen ez a mostani — talán kár erre figyelmet fordítani, hiszen a marxizmus elleni propaganda- hadjáratban nem tudományos érvek állnak szemben tudományos érvekkel, nem a valóságos társadalmi folyamatok elmélyült elemzéséről van. szó, hanem a marxizmus meghamisításáról, a munkásmozgalom, a szocializmus rágalmazásáról, a tömegeik megtévesztéséről. Mégis — a történelmi tapasztalatok miatt — érdemes emlékezni arra, hogy a Kommunista Kiáltvány megjelenése óta minden korszaknak meg voltak a maga Metternichjei és Guizot-i, akik azt hitték, hogy a középkori boszorkányüldözés, a máglyák módszereivel, az erkölcsi és a fizikai terror modernebb eszközeivel vagy egyszerűen csak a tömegkommunikációs eszközök manipulativ felhasználásával meg tudják akadályozni a kommunista eszmék terjedését E törekvések kudarca törvényszerű, mert e módszerek alkalmazói figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényt, hogy a marxizmus nem az eszmék világában született, hanem a munkásmozgalom valóságában gyökeredzik, és ezért mindaddig, amíg munkásmozgalom lesz, lesz marxizmus is — hangsúlyozta Óvári Miklós.

Befejezésül a Központi Bizottság titkára rámutatott, hogy Marx szocializmus-elméletének legegyszerűbb megfogalmazásától korunk legégetőbb, legbonyolultabb kérdéséig vezet az út — s hangsúlyozta, hogy ennek az útnak a bejárása, a részletek tudományos feltárása minden társadalomtudományi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó ember fontos feladata.

Az emlékülés ma folytatja

munkáját

Nyugatnémet—olasz csúcstalálkozó. A képen Helmut Kohl kancellár és Amintore Fanfani miniszterelnök a római ünnepélyes fogadáson

Üzlet és politika

Ritkán dobálózik a világsajtó „az évszázad üzlete” kifejezéssel. Annak idején a szovjet—olasz szerződést minősítették ilyennek, amikor megvásárolták a Fiat gyár néhány típusának licencét, s megkezdődött a Zsiguli-prog- ram. Hasonlóan nagyszabású üzlet volt két évvel ezelőtt a szovjet—nyugatnémet földgázcső szerződés. ,

Most — a hamburgi Der

Spiegel szerint — újabb, minden eddiginél nagyobb szabású üzlet körvonalai bontakoznak ki. A hetilap értesülése: Moszkva a hatalr más szibériai szénmező kiaknázását szeretné nyugatnémet gépekkel és technológiával meggyorsítani. Az ásványi kincs hasznosítása megéri a befektetést. Igaz, Moszkvától legalább 3500 kilométerre húzódik a lelet, de a tudósok szerint 140 milliárd tonna barna- és kőszén lapul a föld mélyén. A szovjet elképzelés szerint gázzá, vagy benzinné dolgoznák föl

Jó jel, hogy ekkora üzlet van kilátásban. Becslések szerint 40 milliárd márkát tenne ki a szovjet megrendelés. Cserében a Szovjetunió kőolajjal, vagy szénből nyert tüzelőanyaggal fizetne. Szédületes számok, de megkockáztatható a vélemény: még az üzlet méreteinél is jelentősebb politikai vonatkozása. Éppen most, amikor

Washington szeretné rábírni szövetségeseit, hogy korlátozzák gazdasági-kereskedelmi kapcsolataikat a Szovjetunióval, a többi európai szocialista országgal — az éu- század újabb üzlete rendkívül fontos lehet a kelet- nyugati kooperáció jövője szempontjából.

Ha csakugyan megállapodásra jutnak, az vonzó példaként állítható valamennyi fejlett tőkés ipari ország elé.

Már önmagában az a tény figyelemreméltó, hogy az Egyesült Államok legtekintélyesebb nyugat-európai szövetségese a földgázcső szerződést fölülmúló értékben hajlandó a Szovjetunióval üzletet kötni. Hiszen Bonn a katonapolitikában — elsősorban az eurorakéták befogadásában — teljes mértékben támogatja Washingtont, de már a fegyverzetcsökkentés ügyében korántsem azonosul az óceánon túli szövetségessel. Az NSZK a komoly tárgyalás híve. Ügy véli: Genfben mind Moszkva, mind pedig Washington számára nyitva áll az út ésszerű kompromisz- szumhoz. S' e közben Bonn változatlanul kitart korábbi elhatározása: a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok, a két tömb párbeszéde mellett. Hiába, más az üzlet és más a politika, tengeren innen és tengeren túl.

Gy. D.

gozott fegyverkezési programjait, hogy ezzel kiharcolja az első csapásmérési képességet, vagyis a katonai fölényt. Ebben van az egész MX-terv legfőbb veszélye, hiszen ez a fegyver kifejezetten az agresszió eszköze. Szolgálatba állításával — minden ellenkező állítással szemben — nem növekedne az Egyesült Államok biztonsága. Csak a háborús fenyegetés fokozódna, hisz az MX-program az amerikai nép létét is kockáztatja.

Serfőző László

alezredes

A konferencia mielőbbi sikeres befejezését sürgették felszólalásaikban a semleges és el nem kötelezett országok képviselői a madridi találkozó szerdai plenáris ülésén. Ausztria, Jugoszlávia, Finnország, Málta, Ciprus, San Marino és Svédország delegációvezetői pozitív

hangvételű, konstruktív

szellemű felszólalásokban szálltak síkra a valamennyi résztvevő ország érdekeit tükröző záródokumentum mielőbbi elfogadása mellett.

A felszólalásokban tükröződtek ugyan az egyes semleges és el nem kötelezett országok sajátos külpolitikai törekvései, de mindegyikben kifejezésre jutott az óhaj, a törekvés a kiegyensúlyozott dokumentum minél előbbi elfogadására. Állást foglaltak az enyhülés, az európai biztonsági folyamat folytatása, a helsinki szellem továbbvitele mellett. Szükségesnek és lehetségesnek mondták a madridi találkozó lehető legrövidebb időn belüli befejezését.

MX, az első csapás eszköze

Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmából tudományos emlékülés kezdődött szerdán a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az MTA, az MSZMP Központi Bizottságának

Párttörténeti Intézete társadalomtudományi intézete, és politikai főiskolája által közösen rendezett tanácskozást a marxi életmű és eszmevilág sokoldalú bemutatásának szentelik. Főként azt elemzik, hogy a marxista tanok és érvényesítésük miképpen hatnak, gyümölcsöznek ma különféle területeken, így mindenekelőtt a politikában, de a gazdaságban, a tudományban, a kultúrában is.

Óvári Miklós, az MSZMP

Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást.

— Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulóján az első gondolat, ami eszünkbe kell jusson az, hogy a történelem e szellemóriásának életműve nem lehet csupán ünnepi megemlékezések tárgya. Marx eszmerendszere ma is folyamatban lévő, hatalmas társadalmi változások elindítója volt, s jelenleg is a szocializmusért küzdők nélkülözhetetlen vezérfonala a hétköznapi gyakorlati munkában csakúgy, mint a politikai harcokban. Nemcsak az utókor rója le tehát most tiszteletét a múlt egyik kiemelkedő személyiségének emléke előtt, hanem egy ma is élő, fejlődő eszme jegyében kutatjuk, keressük az érvényes válaszokat a jelen kérdéseire. A száz éve halott Marx eszméi azért lehetnek ma is élők, azért hatolhattak be a tömegek tudatába és válhattak anyagi erővé, mert nem elvont spekuláció eredményeként főttek létre, hanem a társadalom gyakorlatából sarjadtak.

Szólt a Központi Bizottság titkára arról, hogy a forradalmi munkáspártok saját nézeteiket is alávetik a gyakorlat próbájának: — az elmélet és a gyakorlat közötti összhang megteremtése és fenntartása, a valóságból fakadó, azt tükröző új felismerések kritikai feldolgozása, a gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosítása, az idejétmúlt vagy a gyakorlatban nem igazolódott nézetek elvetése nemcsak a forradalom időszakában, hanem a szocializmus építésének egész történelmi korszakában megkülönböztetett jelentőségű feladat á kommunista és munkáspártok tevékenységében — mutatott rá, s hangsúlyozta:

— A Magyar Szocialista Munkáspárt állandó feladatának tartja, hegy politikáját szembesítse a gyakorlattal, Ez történt a Központi Bizottság áprilisi ülésén is, amelynek határozata hangNemzetközi

Namíbia«

konferencia

A képen Sam Nujoma, a Namíbia függetlenségéért küzdő délnyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) elnöke nyilatkozik a francia fővárosban.

„Ha a kongresszus nem fogadja el az MX-rakéták telepítésére előterjesztett javaslatot, a világbéke súlyos veszélybe kerül.. .” Ugyan kinek tulajdoníthatnánk ezt a meggyőzőnek éppenséggel nem mondható kijelentést? Az amerikai „héják” legbelső kemény magvát ismerve, nem nehéz kitalálni, hogy a nyilatkozó Caspar Weinberger hadügyminiszter volt. A Pentagon főnöke — Ronald Reagan, az elnök mellett teljes mellszélességgel kiállva — váltig azt erősítgette, hogy a 100 darab MX interkontinentális ballisztikus rakéta „sűrű telepítése” mentheti csak meg az Egyesült Államokat a „kommunista rajtaütéstől”. A törvényhozásban illetékes képviselők nem kételkedtek ugyan a hadügyminiszter szándékainak

„tisztaságában”, mégis azt firtatják, jó-e a telepítési mód és egyáltalán abban a méretben kell-e végrehajtani az egyébként roppant költséges programot, ahogyan azt a kormányzat tervezte? Tágabb összefüggésben az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az MX- program ellentétes a SALT— II. egyezménnyel.

A honatyák kétségei és aggályai tehát teljesen érthetők. Nyilván nekik is pontos ismereteik vannak a terv veszélyeiről. Az MX-ek - kel kapcsolatos előmunkálatok (kutatások, kísérletek stb.) eddig már 4,5 milliárd

Az amerikai Newsweek-ben közölt vázlat szerint a nukleáris robbanás (balra) megsemmisítene néhány MX-et, de az épen maradtakkal (jebbra) végre lehetne hajtani az „ellencsapást”

sített, kevésbé sebezhetőnek Vélt silóiban. Az elnök a közelmúltban hagyta jóvá ezt a telepítési módot, s egyben indítványozta, hogy kezdjék meg egy kisebb méretű, egy-robbanófejes hadászai rakéta, a Midgetman kifejlesztését is.

A 100 MX-rakétát egy körülbelül 26—39 négyzetkilométernyi területen, egymástól mindössze 550—600 méter távolságra helyeznék el Wyoming és Nebraska államban. A hadügyminiszter a javaslat kongresszusi elfogadása érdekében azzal próbált hatni a képviselőkre, hogy — szerinte — ez a fajta megoldás azért jó, mert ha netán a potenciális ellenfél csapást mérne erre a területre, néhány MX felrobbantása egyúttal az ellenséges rakéták robbanótölteteit is „semlegesítené”, miközben az épségben maradt rakétákkal a „válaszcsapás” azonnal végrehajtható.

Bárhogyan is alakuljon az MX-ek sorsa, egy bizonyos: az amerikai kormányzat — mindenféle befagyasztási kísérlettel és fenntartással szembeszállva — tűzön-vízen keresztül akarja hajszolni a 80-as és 90-es évekre kidoldollárt emésztettek fel, s a

teljes program költsége jóval meghaladná a 30 milliárd dollárt. A hadiipar ugyanakkor felettébb érdekelt abban, hogy a Pentagon minél több ilyen, új fejlesztésű rakétát rendeljen meg. És azok, akik mellette kardoskodnak, rendkívüli előnyeit ecsetelik: azzal érvelnek, hogy a 11 ezer kilométer hatótávolságú, egyenként 10 darab 600 ki- lotonnás robbanótöltettel felszerelhető MX-ek igen

nagy találati pontosságúak (a céltól való eltérésük állítólag csak 90 méter), s mindegyik példányuk legalább 10—15 darab, eddig a legkorszerűbbnek tartott Mi- nuteman—3-as interkontinentális rakétával ér fel.

Reagant igazán nem volt nehéz meggyőzni az MX-ek szolgálatba állításának szükségességéről. Ogy gondolja, az 1986—87-es költségvetési évben az első 40 darabot már elhelyezhetik a Mi- nuteman—3-asok megerő-