Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

A város vonzásában Felsorolni is ne­héz volna, hány utca vár kövezés­re a megyeszék­helyen. Tegnap is tapasztaltuk: az építésben érdekelt terület lakosságá­nak zöme nincs híján az önzetlen segítőkészségnek: szívesen vállal munkát, ha lakó­helyének fejlesz­téséről van szó. Kaposváron a Benedek Elek ut­cában kertes csa­ládi házak sorjáz­nak mindkét ol­dalon; néhány üres telket most építenek be- A járda már koráb­ban elkészült, a járművek közle­kedését azonban mindmáig nehe­zítette a földút sara. — A húsvét előtti héten kezdték meg itt a földmun­kákat, társadalmi összefo­gással — mutatja a készülő utat Zsoldos József nyugdí­jas, a lakóterület tanácstag­ja. — A cukorgyár két na­pig ingyen adta hozzá a gé­peket. A gyár hét dolgozó­ja lakik ebben az utcában, őket ugyancsak dicséret ille­ti, s a városgazdálkodási vál­lalatnak is elismerés jár. Régi igénye az itt élő embe­reknek ez az út, de a tanács képtelen minden igényt egy­szerre kielégíteni, s ezt meg kell érteni. Az idei tervek­be aztán bekerült a mi ut­cánk is, az induláshoz azon­ban a lakosság segítsége kel­lett... Csökkenthető a költség A hazai konzervipar, amely évente több mint egymillió tonna nyersanyagot dolgoz fel, és termékeit hetven or­szágba exportálja, csomagoló­eszköz-gyártási gondokkal küzd. Az iparág versenyké­pességét nagymértékben ront­ja, hogy itthon a fém cso­magolóeszközöket drágábban gyártják, mint külföldön. Az Országos Műszaki B'ejlesztési Bizottság közelmúltban el­készült tanulmánya megálla­pítja; a költségek elsősorban szervezési intézkedésekkel és kisebb fejlesztésekkel — jelentősebb beruházások nél­kül — lényegesen csökkent­hetőek. Magyarországon a konzerv­dobozok, a konzervüvegek záró elemeit nem külön ipar­ág — mint más hasonló fej­lettségű országban —, ha­nem a konzervipar állítja elő. Évente több mint 400 millió doboz és 300' millió üvegfedő készül hazad és részben külföldi alapanyag­ból. A gyártáshoz több tíz­millió dollár értékben hasz­nálnak fel lemezt. A forrasz­tóónt, lakkokat és festékeket. A gyártás meglehetősen szét­tagolt — a 15 konzervgyár­ból kilencben készítenek kon­zervdobozokat —, a hazai és az import anyagokat pazar­lóan használják fel. Egyes konzervgyárak azonos termé­kekhez eltérő méretű ónbe­vonatú és lakkozású acélle­mezeket rendelnek, illetve alkalmaznak. Egy-egy válla­laton belül ugyanazon ter­méknél sem következetes az anyagfelhasználás. Például azonos típusú automatánál és ugyanolyan méretű dobo­zok gyártásánál is esetenként eltérő összetételű forrasztó­ónt alkalmaznak. Mindez lé­nyegesen -növeli a beszerzési és a készletezési költségeket. Gond az is, hogy a vállala­tok esetenként eltérő mé­rettel, más-más űrtartalom­mal készítenek azonos kon- zerveket, emiatt az egyik gyárban készült fedő nem alkalmas a másik üzem do­bozainak zárására. A szétta­goltság miatt az automata palástgyártó ' berendezéseit, lakkozó és litograíálógépek kihasználása alig haladja meg az 50 százalékot. A be­rendezések karbantartása, a szerszám- és alkatrész- utánpótlás is a szükségesnél nagyobb költséggel jár, rá­adásul a minőség sem ki­elégítő. Az OMFB-tanulmány ké­szítői megállapítják: zömé­ben szervezési és műszaki­fejlesztési intézkedésekkel több mint százmillió forint­tal csökkenteni lehet a cso­magolóanyag-gyártás költsé­geit Például lehetőség van arra, hogy a konzervdobozok gyártásához nagyobb tábla­méretű lemezeket használja­nak föl, így termelékenyebbé válhat a feldolgozás, s csök­kenthetik az egységnyi bér- és energiaköltségeket Úthenger tapossa a mint­egy hétszázméteres úton az alapozó követ; egy pótkocsis vontató kőzúzalékkal érke­zik' Hat-hét alkalmi útépítő — gyárak, intézmények dol­gozói — serénykedik a gé­pek körül. — A lakók többsége első szóra felajánlotta anyagi és kétkezi segítségét. Házan­ként négyezer-ötszáz forint a hozzájárulás összege, s rész- vállalás az útépítés munkái­ból — mondja Józsi bácsi, akiről a társadalmi munká­sok azt állítják: ő a szorgal­mazója, serkentője, szervező­je a Benedek Elek utcai megmozdulásnak. Különbö­ző foglalkozású emberek fog­tak össze azért, hogy szilárd burkolatú útjuk legyen — Dömötör Ferenc nyugdíjast és a fiát említik, aztán Szi­li Dezsőt, Bajer Lászlót és másokat... — Miután az alapozókö­vet megfelelően tömörítette a henger, jöhet rá a bitumen, aztán a zúzalék — magya­rázza Jung László. — Ha minden jól megy, a jövő héten rákerülhet az út­ra az aszfaltszőnyeg — teszi hozzá Nyers János. A neki- gyűrkőzött munkás reggel hatkor ’’tette le a műszakot’- a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, s ami­kor tegnap délelőtt az út­építésnél találkoztunk vele, mosolyogva mondta: délután még lesz ideje arra, hogy aludjon egyet a tízórai mű- szakbalépés előtt •.. így fogott össze a lakos­ság, a tanács, a cukorgyár, a városgazdálkodási vállalat a Benedek Elek utcai útépítés­ben. S a jelek szerint igen­csak eredményesen. H. F. Szép hosszú a Kossuth La­jos utca, a település főút­vonala, virágzó, egyformán metszett koronájú, piros- és vérlevelű díszmák — alma, galagonya — teszik hangu­latossá. — Amikor befejeztük a vízvezeték építését, az erdő­rendezőségtől ezer díszfát kaptunk, társadalmi munká­ban ültettük, s mindenki vállalta háza előtt a gondo­zását. A koronák alakító metszését Suszter József nyugdíjas végzi rendszere­Kiegészített forintok Farkas Imre tanácselnök kérdés nélkül meséli: — A napokban a pártveze­tőség tárgyalta Zimány és társközségünk, Őrei tízéves fejlődését. Sok értékekkel gyarapodtunk egy évtized alatt; ez annak az eredmé­nye, hogy sikerült szót érte­nünk az emberekkel, az el­járókkal, a tsz-ben és a ház­tartásban dolgozókkal, s segí­tünk a nyugdíjasoknak is- Megértették, hogy a rendel­kezésre álló kevés pénzt a legésszerűbben csak akkor tudjuk felhasználni, ha a legfontosabbakra költjük, s terveink valóra váltását anyagiakkal, társadalmi munkával segítik. Mindenki tudja: amit így létrehozunk, az nemcsak a mi boldogulá­sunkat szolgálja, hanem gyermekeinket és unokáinkat is. összefogással épült meg előbb Zimányban, tavaly pe­dig Orciban a vízmű. Csalá­donként 18 ezer forinttal és társadalmi munkával járul­tak hozzá a lakók az építés­hez. Ma már szinte minden épületbe bevezették a vizet, s alig akad olyan ház, ahol nincs fürdőszoba. Segített a Kapos-táj Tsz is: átadta két hidroglóbuszát, a zimányi te­lepén levő kutat, anyagilag és ingyen fuvarral is segítet­te a beruházás megvalósítá­sát, A régi tanácsházból óvoda lett: negyven apróság elhe­lyezéséről gondoskodnak itt. Mindkét községben új helyi­séget kapott a könyvtár, a zimányi fiatalok szépen be­rendezett ifjúsági klubhoz jutottak társadalmi munká­juk révén. Párbeszéd a lakókkal Farkas Imre tizenkét éve a tanácselnök. Nem zimányi, de ma már odatartozónak vallja magát­— Sok falu- és utcagyű­lést tartottunk egy nagyobb feladat előtt. Megbeszéltük, hogy mire használjuk a pén­zünket, s azt is, hogy miben segíthetnek. A tanácstagok és a népfrontaktívák érveltek egy-egy fejlesztés fontossága mellett, s megértették az em­berekkel, hogy segítség nél­kül nem valósulhat meg. Az eredmény: a két településen több mint hatszázezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek tavaly. Valamivel több mint ezer­egyszáz ember él a két fa­luban. A munkaképes ko­rdáknak körülbelül kéthar­mada Kaposváron, egyhar­mada pedig a Kapos-táj Tsz­ben dolgozik. A ragaszkodást — a települések érdekében végzett társadalmi munkán kívül — jelzi az is, hogy az utóbbi években negyven új családi ház épült. Közös döntés Évek óta rendszeresen megtartják a bejárók fóru­mát- Ennek eredménye, hogy a kaposvári üzemek — köz­tük a Sáév, a VBKM, az elektroncsőgyár, újabban pe­dig a Csepel — szocialista brigádjai részt vállalnak a település fejlesztésében. Já­tékokat készítettek az óvo­dához, segítettek az iskolák fölszerelésének gazdagításá­ban, a padlózat kicserélésé­ben, a világítás korszerűsíté­sében. Az elnök azt mondja: — Tavaly a vízmű elké­szülte után tizenkétezer fo­rintért vettünk díszfákat, a tsz-től pedig . kétszázhatvan hárscsemetét kaptunk. Az autóbontó dolgozói parkot alakítottak ki az üzem előtt, fákat ültettek oda, s vállal­ták gondozásukat. Az idén befejezzük Őrei fásítását is. A tervidőszak végére min­den utcában lesz aszfaltjárda. Az iskolák külső tatarozása még hátravan. Zimányban egy régi épületet átalakítva kultúrtermet építünk a la­kosság egyetértésével és se­gítségével. Zimány nagy tőkéje az ott élő emberek faluszeretete, amely minden új létesítmény átadása után gyarapodik­Szalai László Oltás — minden áprilisban A tamási KOP-KA ÁFÉSZ bútoráruházának ajánlata Student ifjúsági íróasztal 1780 Ft Peti tanulóasztal 1180 Ft Kombi gyermekágy 1680 Ft Telefon: Tamási 14. (60576) A biciklis káromkodott, karjánál fogva visszarántot­ta, kényszerítette, hogy üljön fel a bicikli vázára, úgy gyorsabban hazaérnek. Nagynehezen elindultak, erre a fiúk is feltápászkod- tak a földről, és a biciklis után iramodtak. A férfi ész­revette őket. — Nem takarodtok innen! — kiáltotta hátra a szemére húzott 'kalap alóL A két fiú mégsem tágított, sokáig futottak így a bicikli után. Kerczák végül egészen közelről a férfi fejéhez vág­ta a labdát, aki annyira meglepődött ezen, hogy letért az útról. Se fékezni, se kor­mányozni nem tudott, nyíl­egyenesen a meredek Sza- mos-part felé tartott, ám az utolsó pillanatban úgy dön­tött, hogy a vízbe repülés helyett mégis inkább a boru­lást választja. Lerakta a lá­bát, zöttyent egyet a Licikli, és vezetője úgy terült el a földön, ahogy azt a két fiú is elképzelte; tehetetlenül a hátára zuhant. Szerencsére Lili továbbgurult a kormá- nyozhatatlanná vált kerékpá­ron, s úgy zöttyent le a váz­ról, hogy semmi baja nem lett. A fiúk gyorsan elindultak, a csizmás férfi feltápászkod- va lépett párat utánuk, de aztán csak fenyegetőzött, ká­romkodott. A fiúk már nem halottak semmit, mert a sar­kukban volt az eső. A fül­ledt réten elcsendesedtek a pacsirták is. ök vissza sem nézve rohantak hazafelé és lihegve, boldogan, hogy fel­bosszanthatták a Lilire tá­madó idegent, álltak meg az elnéptelenedett falusi utcán, még mielőtt utolérte volna őket a Beregszász felől kö­zeledő fekete felleg. IS. Neviczky hamarosan meg­tudta a Vak Légióstól, hol találkozhat Lilivel. A táncis­kolában Libussal is beszélt, s megkérdezte tőle, hogy tud-e valamit az eltévedt tankról. — Tank? — nevette el ma­gát Libus, és sárgás, hosszú fogait sunyin megvillogtatta, miközben, mintha bolhák el­len harcolna, a mellét, a hónalját vakargatta. — A tank — ismételte Ne­viczky. — Szóval a tank — vaka- ródzott tovább Libus, aztán a szaxofonját fújkálta illő szakértelemmel. — Mi van veled? — kér­dezte a Vak Légiós. — La- postetü fészkelt a furulyád­ba? — mutatott a szaxofon­ra. — Egy lapostetű tíz évig is elél az emberen *- öltöt­te ki a nyelvét Libusra. Neviczky nem kérdezősköd­hetett tovább, mert Libus már a Vak Légiósra figyelt. A szaxofont emelte fel, mintha azzal akarná megüt­ni, aztán együtt nevettek va­lamin. Ezt már Neviczky nem nagyon értette, ám nem is bánta, a legfontosabb mé­giscsak az volt, hogy a Vak Légiós falujában megtalálja Lilit. Kerczáknak nem volt kedve Lili után futkosni, nem is igen fogta fel, hogy mit is szeretne * baratj*, in­kább maradt a tánciskolá­ban, és figyelte Ottilia asz- szony kompániájának a já­tékát. A biciklijét és a zseb­lámpáját kölcsönadta Ne- viczkynek, de csak arra az időre, amíg megkeresi á nőt. Zseblámpa nélkül nem vág­hatnak neki a legkisebb út­nak sem, egyébként is az övé volt a legjobb a faluban: csak az ő lámpájának a té­nye érte fel a templom tor­nyán a gombot. Neviczky egykettőre meg­találta azt a házat, amelyik­nek a hátsó végében Lili lakott. A tornácos, hosszú házon mégsem akart végig­menni, hogy csak úgy, min­den előzetes körülnézés nél­kül beállítson; először csak körözött a ház előtt, aztán a kerítéshez húzódott, s úgy bámulta az udvart Sokáig várt, amíg be mert világí­tani az udvarra meg arra a helyre, ahol Lili szobájának a bejáx'atát gondolta. Zseblámpája kis kerek fé­nyénél semmit sem fedezett fel az idegen udvaron. Fa­rakás, ott felejtett vesszőko­sár, szétesni készülő láda he­vert a tornác előtt. A hátsó udvaron sűrűbb volt az ár­nyék, az ólak előtt eperfa magasodott, mindenféle felis- merhetetlen formájú tákol­mány zsúfolódott egymás mellett (Folytatjuk.) Kutyaoltás volt a napok­ban az egész megyében. Dr. Bánáti Henrik, a megyei állategészségügyi állomás igazgató főállatorvosa mond­ta: t— A veszettség elleni vakcinával díjtalanul vé­gezzük az oltást. A megye 110 állatorvosát vontuk be e munkába, s minden három hónaposnál idősebb kutyát beoltunk. — Hány kutya van a me­gyében? — Tavaly 50 ezer 4t)0 eb kapott oltást, és 480-at kellett kóbornak nyilváníta­ni, vagyis kiirtani. Az idei oltással szinte párhuzamo­san végezzük az összeírást: ezt még csak most összege­zik. — S ha valamelyik kima­rad? — Az ebek gazdái általá­ban pontosan elhozzák a kijelölt napon a kutyákat, s a helyszínen az oltásról iga­zolást kapnak. Ez egy évig érvényes. Ha valamilyen okból mégsem tudnának megjelenni, akkor később a körzeti állatorvos elvégzi az oltást... B. J. fi többség első szóra mozdul Utópltós társadalmi összefogással Zimány segítői

Next

/
Thumbnails
Contents