Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
48-as honvédeink csákója . Vásári ajándékként, a farsangi jelmezek kiegészítő darabjaiként még ma is fel-feltűnik a csákó, ez a jellegzetesen csúcsos, elöl szemellenzővel ellátott fejfedő, amely egykor előírásos hadi viselete volt több ország katonáinak. Mi, magyarok különös szeretettel emlékezhetünk a csákóra. Épp akkor vált jelképesen szép viseletté, amikor nemzeti történelmünk egyik legemlékezetesebb korszaka érkezett el: nevezetesen az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején. A csákó a hegyes magyar parasztsüvegből alakúit ki. Eredetileg nemezből vagy fekete posztóból készült, mégpedig két főbb formában. Egyrészt megtartotta összefüggő hengeres alakját, másrészt nyújtott háromszögletű anyagból sodorva varrták össze. Ez utóbbinak a csücske vagy lecsüngött vagy „csákósan” — ferdén — elállt. Nos, eme „ferdeség” miatt lett a csákó csákó. Ismereteink szerint már az 1700-as években csákót hordtak többek között a Győrben állomásozó katonák/ s azok a magyar példára megalakult huszárezredek is, amelyeket francia, svéd, hannoveri, porosz stb. zászlók alatt állítottak föl. A franciák shako néven is emlegették ezt a magyar származású hadi ruhadarabot. Azt, hogy a csákóból a mai értelemben vett csákó lett, szintén a franciáknak köszönhetjük. Mégpedig azért, mert a korábban ellenző nélkül használt hengerfélére ők szerkesztették először egy kis szemellenzőt. Pontosan azért, amiért az efféle kiegészítéseket máig alkalmazza a kalaposmesterség meg a sapkaípar: védjenek az esőtől, takarják el a szemkápráztató napot. Az 1800-as évek elején még tovább egyszerűsödött a csákó. Leffentyűjét posztóból való testéhez szorították, a felső peremén pedig erős drótot futtattak körbe — hogy felfogja a kardcsapásokat. Homloki részére különféle díszek kerültek — aszerint, hogy mely hadnem katonái számára készült. Ezt a formáját elnyervén valóságos diadal- utat járt be a csákó. Elsősorban azért, mert könnyebb volt a korábban használt bőrsisaknál, másodsorban meg azért, mert a maga hetykeségében igen mutatós, katonás volt. A monarchia hadseregében 1806-től rendelték el a csákó viselését, természetesen úgy, hogy a hadnemek mindegyikében megkülönböztető jelzést kapott. A huszárok például fekete-sárga rózsát raktak csákójuk csúcsára, a fejfedő jobb oldalán pedig díszes zsinór lógott le. Mindemellett még egy úgynevezett forgó is fölmagasodott a huszárcsákó legelején; ez ékes, szép toliakból készült. • Amikor 1848. március 15-én kitört a forradalom, a Habsburg-birodalomhoz tartozó népek katonáinak túlnyomó többsége már csákót hordott. A felkelő magyar seregbe tömő48-as honvédek. (Benczúr Gyula festményének részlete) rülő katonák is. Igaz, nem egészen úgy, mint korábban, mert előbb a magyar címer lett a csákók ékessége, később pedig egy babérkoszorún átszúrt kard. (Akkortól, hogy a császári családot megfosztották a magyar tróntól.) A szabadságharc csákói aztán megannyi díszt, megkülönböztető jelzést kaptak. A nemzetőrök szemellenzöje fölé például egy fölira- tos bádögszalag került; a tüzérek szintén bádogszalaggal tudatták hovatartozásukat. A huszárok — ezredeik szerint — más és más, különösen élénk színű csákót hordtak. A csákó — ez a magyar származású és a magyar történelem különösen szép napjaiban oly fontos szerepet játszó katonai viselete — akkor kezdett eltünedezni, amikor a toborzást fölváltotta a sorozás. Az ékes fejrevaló ugyanis egykor a hadi élet önkéntes vállalását jelképezte. Aztán pedig jöttek a mind nagyabb és mind gyilkosabb fegyverek, amelyeknek kezelőihez már semmiképp sem illett a köny- nyed, legényes csákó. Az 190ü-as évek elejétől monarchiaszerte kényszerű katonai ruházattá lett a sokat emelegetett csukaszürke. A tarka, mutatós csákók múzeumi tárgyakká nemesedtek... A. L. A szikira, ami Kovács István gépiaezslő feléből kipattant, fö- lötbélblb renkémy-tfae&tóíniefc látszott. Lényege a zár. Vagyis mérnek. keM mindéin épülő ház lakásárnak minden ajtajára. kulccsal! zárható zár? Megteld helyette a jóval olcsóbb, egyszerűbb, kömy- nyelbben kezelhető mágneses zár, kelt műanyag fogantyúval. Kovács élete attól a naptól fogva megváltozott. Az első hetekben éj jel-nappal •számolt, mert beadványt, javaslatot, újítást vagy találmányt csaik írógéppel írva, élbráíktkail, pontos ár- és egyéb számtényezőkkel kiegészítve lehet ae illetékes vezető elvtárs elé terjeszteni. Üjsáigok, statisztikai adatok böngészése kóvetlkezett. Nem volt nehéz mégtudmáia: ha eredményekben gazdag építési tervet zár szép hazánk, akkor egy évben százezer íiaikás készül el. S egy lakásban átlag — ha csak kétszobásait veszünk alapul, a bejárati ajtót ügyeimen kívül hagyva — hat olyan ajtó vám, amire nem keU zár. Következésképp: évente hatszázezer fölösleges zárat szerelünk föl. Az ötéves terv ideje alatt hárommiJliiót. ÍJo már most: a szokványos, belső ajtökiiincs ára: 33 foriint 10 fillér. Zár nélkül. A zár- hozzá 25 forint 90 fiiüjér. Hozzászámolhatunk még írem besróitüMk. a 'köz- tócím), 4,70 forint per da- rafo. Két nagyméretű mágneses zár ára. 2 forint 80 filler, a fogantyúé műanyagból 23 forint 60 fillér. Összeadva: a zárral ellátott, 'belső ajtókiaSmcs 73 forint 40 fillérbe kerül, míg a mágnes- zánas csak' 44 forint 40 fillérbe. Egy évet alapul véve 18 millió forint! Az ötéves tervidőszak alatt fölszerelt hárommillió kilimcses zár esetéiben 90 millió... A napinál világosabb: ekkora össziegat kidobni az ablakon luxus. Mi több: egyenesen marhaság! S még köziéi sem teljes a kép. Hány és hány koaimtézimény-, szociális létesítmény épüil, amelynek, ajtajára szántén f üliösilegets a záir. És akkor még nem beszélitünik a taöes- vetive {kapcsolódó j árulélkos hasznokról: munkaidő, munkaerő stb. Joggal kérdezhetnék: mi ebből Kovács István haszna? Nem lebecsülendő. A törvény' adta lehetőség szerint a haszon 2—4 százaléka. Hősünk szerény emlber; megelégszik a két százalékkal. Lesz mit a tejbe aprítania! Legalábbis így gondolta. Hónapok teltek, múlták, ügye azonban egy tapodtat sem haládt előre. Ismét próbálkozott. A vállalati fő .., elvtársinál Az előszobáiban hangosam köszönt, iitemitu- dóain, ahogy gyerekkorában tanulta. Szépen magyarul — szépen emberül \ Virágok, út szélére vetve • i Szécs/ Margit Március 15 Zsír fogytán, bor apadtán tengtek' a jobbágyfalvak. Füsttelen tűzhelyeken főzték a forradalmat. Nemzetiszín lobogó röpült a szemek előtt, behasadt fecskefarka verte a zöld levegőt. Félelmes tavaszidő láttatott seregeket... Gyönyörű elgondolni azt, ami nem lehetett. Tóth Bálint IKARUSZ Már csak a csönd, a csönd szempilláí, karod immár nem tud szárnnyá válni. Válik inkább szélzendítő ággá, gyökeret versz, nem szállhatsz világgá. Jeles költőnk, Baróti Szabó Dávid (1739—1819) „a magyarság virágaidnak nevezte szólásainkat, közmondásainkat. Igaza is van, ha j elentésüknek megfelelően használjuk őket. A jó stílushoz éppúgy hozzá tartozik egy-egy szólás, közmondás használata, mint például a változatosság. A virág akkor szép, ha nyílik és illatozik. A szólások és a közmondások akikor teszik stílusunkat mozgalmassá, beszédünket sérüléssé, ha nem változtatunk rajtuk önkényesen. Sajnos, az önkényes változtatgatás- ra jó néhány példa van (nem a véletlenül elkövetett vétségekről beszélünk). Bizony, megesik, hogy két közmondást összekevernek, mert úgy vélik, hogy így humorosabb, .és a mondanivalót is [jobban kifejezi. Még ez utóbbi is alig hihető. Ugyan milyen mondanivalójuk lehet számunkra az alábbi kevert közmondásoknak? Alamuszi macska partot mos; Ki mint veti ágyát, maga esik bele; Addig nyújtózkodj, amíg meleg! Első hallásra méhanyám talán még humorosnak érzik az efféle ki jelein léseket, amelyek sokszor már az ízléstelenség határát súrolják, mint például: Néma gyereknek híg a leve. Hamar rájöhetünk, hogy a nyelv tudatos rombolásáról van szó. Másodszor hallva már aligha nevet rajtuk bárki is. A másik gyakori jelenség a szólások és közmondások eltorzítása. A mondat második része az elsőnek általában szó szerinti kiegészítése, esetleg megmagyarázása. Ezziel épp a lényeget vonják el: Aki másnak vermel ás, az sírásó; Addig jár a korsó a kútra, míg el nem lopják; Ki korán kel, az álmos. Van agyafúrtabb módon kitalált torzítás is. A megállt bennem az ütő szólásunk jelentése: a meglepetéstől megmémultam. Nyelvjárásainkban a következőképpen is ismeretes: megállt a szívem ütője. A torzított változat a következő: megállt a vesémben a velő (jelentese nem változott; kitalálására a vesevelő ételnév is hatással lehetett). Az már ritkább, ha torzítás is. keveredés is történik: Kicsi a borsó, de falra hányják. Az erőltetettség itt már nagyon szemünkbe öt- lik. A szellemességen szívesen derülünk, ezeken a kiforgatott szólásokon és közmondásokon azonban nem. Akik a bemutatott módon használják őket, humoros hatást akarnak elérni, de legföljebb fanyar mosolyt csikarnak ki. Mivelhogy az általuk „alkotott” mondásokat nagy jóindulattal lehet csak sael- íemeskedésnek avagy jópo- fáskodásmak felfogná. Az út szélére vetett, eltiport virág már nem szép. Szólásainkat, közmondásainkat se tiporjuk, el, mert épp lényegüktől fosztjuk meg őket! Erre is érvényes Arany János egyik versének alábbi mondata: „Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal ? . . " M ízser Lajos — Sajnos, -nem fogadhatja fő.», eivitáirs — Bízóik rá a negyven körüli, felborzolt vönös tollú, sovány hölgy, aki már. ismerte, emlékezve koraibbá jöveteleire. Kovács nem hagyta magáit. Elmondta, . hogy egyetért f ő... eüívtáirs legutóbbi véleményével, miszerint a vállalat azért nem fogadhatja el jetenflieg bevezetésre ta- tefrnamyait, mert az bomyo- dafllmakat dkoania a népgiazi- daságraalk. Mit esd málnának sídkor a zárat késizítő gyárban? Márpedig a szociaiiz- muslban elvi és politikai ókból nem tehet munkatnéil&ü- lisélg. Épp ezért átmeneti megoldást javasol: a zárat készítő gyárak dolgozóit Bartha Szabó József A ZÁR hívják aiz építőiparba, ott úgyis krónikus »a munkaerőhiány , .. Kovács beszélt, beszélt — hiába. M ikor Kovács maga mögött becsapta az ajtót, megfenyegette az épületet. Megálljatok, megfizetek ezért! Majd ő meg- muiíiatja. Mert nem lehet miindenkd annyira barbár, hogy ikidobja a jó ötleteket. És altkor győztesen vdssea- jömi, megnézi, azért is megnézi, milyen pofával hajtják végre ezek a nagyszájúaik a miniszterek utasítását. — Azért sieim engedek! Ha beüedögiliölk, sem engedek — morogta, és újabb épületeiket, hivatalokat vett célba. A legmagiasabbakait. Rendkívüli előrehaladásról tett tanúbizonyságot az újítás és a találmány elméleti teién. Valóságos entellielkitü- eí!é képezte magát. Perfékit idézte a rendelkezéseket, teás. ujjáfból rázta a jogszabályokat, és mellényzsebébe gyűrte a hivafetaoikókat, szakértőket, szaikitanácsadólkait. Idegen nyelveket tanult, nemzetközi folyóiratokat olvasott. Megtanult beszélni, szónoklatai is. Olyan cirádés, hosszú, jól hangizó mondatokat tudott fogalmazni, hogy fényesen megélhetett volna bedolülk, ha felelős társadalmi és gazdasági vezetőiknek vagy újságoknak írja. Mégis: amíg tudálékos, te- nyenestailpais, jó szándékú, alázatos, örökké zavarban levő kérelmezőként jelent meg az irodáikban, nem volt különösebb baja. Mindenhol akadt egy-egy jóiin- dullaitú hivatalnok, aki lel- kiiásmerete tisztulásának érdiekében pétyolgatta az egyszerű emlber ötletét. Ha nem is segítették, legalább meg- haillgaitták, miközben háta mögött jókat kiacairásiatak. Mire észbe kapott, minden fóruma, aameljTiík ügyével fogjlalkoaoitt, megfogalmazta : tolalkodió, nemkívánatos, sót veszélyes egyén. Sehogy sem értette. Az isteninek sem értette. Midláósiaor eümagyairázita, leírta, bebizonyította, mennyire hasznos, amit kigondolt. Mégsem kéü. senkiinek. Hát emnyire ©aadágtoik vagyunk!? Valójában azonban létra vélte az arcokon az irigységet. Igjen, imigyMk őt, mert neki jutott eszíélbe, és nem nekik. Álmáiban láibta magiát aa újságok első oldalán fény. képpel, hatalmas szaűfegu címmel: „Egy egyszerű munkásember zseniális ötr tette”. És levelezett, tárgyául;, ötletét megismertette a világgal Védettségiét szerzett rá a föld mindem országában. Kapva ikaptak rajta Keletem, Nyugaton egyaránt. Versengtek érte Európáiban, Amerikáiban. És mindenütt rájöttek, hogy a zár megszüntetése zseniális találmány! ö maga személyesen kereste föl az eszkimókat, több afrikai torzs-főnököt... Leszokott az egyenes1 tartásról, megvastagodott a lelke, mint a koravén fák, és görnyedt, akár a falusi ötvemévesek. Legszavesébbem gyalogolt. Ment, ment, s pusmogott, számolt folyamatosan; belerúgott minden komaervesdo- bozba, mélyen maga elé nézett, mintha keresne valamit. Néha egészen éles kanyarokat vett és oly hirtelen állt még, mint aki valóban talált vadaimat... Hetedük érzéke mintha azt súgiía volna, követük. Az a két suhainc mér félórája a nyomában van. Dobálják. De őt nean tehet, őt aztán egyáltalán nem tehet i Ilyen olcsó manipulációval megtéveszteni. És kiabálhatnak akármit, aiz is csel. Csakhogy ezt sem eszi meg. Ezt sem, meg maist sem. Pöiíbéreliék őket. Egész biztosain fölibé- relték! Értelmes ember tudja, hogy sohasem értették meg a saját korukban a nagy gtondoiikodókat... Inkább meghal, de akkor sem adja oda a beadványokat, a tulajdonjogi bizonyító iratokat ... Többen megáHUtaik, figyelve a párharcot. Kacagtak, almáikor orra bukott, és mint egy eszelős hajtkurászmá kezdte szélhordta papírjait. Fenyegetőzve kergette, iratait követelte, tolvajnak, béf- remenék titulálta a két síu-: haricot _ Senki nem tudta hogyan, a kisebbiket utolérte, össs- szes keserűsége, ami benne duzzadt, dagadt mérges fce- lievénmyé, sugárban spriccelve fakadt föd. Hosszú . idő után először húzta ki gerincét, előrefüggesetett .karókkal ment előre. Eszébe jutott átkosi kálváriája, meg- attázottsága; végre egy közülük, die most megfizet nekik mindenért. .. A rendőrség - idejébe® érkezett. Még nem történt emberfiáinál. Odabent, a fejben, a mellben, a gyomorban, mintha elfordítottak volna scfoezer kulcsot, a másodperc töredéke alatt. Hallaná vélte a szerv gúnyos hangját: — Ne féljen, majd mi rendre tanítjuk magát! Rendire! S aíkkior ott, abban a pillanatban megvilágosodott agya. Rájött, miért kell a zár a világban: a rend miatt ! És nevetett. Öblös; mélyből jövő nevetéssel nevetett. De úgy, úgy, hogy még a könnyei is vé- gigfolytak az arcán. Victor Vasarely műve
