Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

« Nem egyszer a műgond hiánya, a saemiélet'beliL ol­csóság búviík még a (kísértte- tezóa fennköat programja mögött. Rajnai András té­vésorozata — például — va­laha csakugyan az elektro- nóikus képrögzítés technikai tehetőségeinek lefeményes kipróbáló ja volt, idővel azon­ban. — amikor e kísérletezés eredményeit kellett votoa magasabb minőségre válta­ni — tantázaiátlain, fáiké mun­kák füzérévé degradálódott. Ugyaniakkor a — szintén a Televízióiban működő — Fia­tal Művészek Stúdiója pénz­es szervezeti gondokkal küzd. Hányszor jelentkeztek az elmúlt évtizedben különfé­le alkotóműhelyek úgyneve­zett „renidihagyó” vallaHkozd- sokkái, amelyek jó részéről aztán kiderült: nem többek divatjelenségeknél? Tehát a kísérletezés miint cél sok­szor csaik köaönségcsialliogató áruvédjegy volt. Bonyolult a kérdés, mert ■— másfelől — a felelős kí­sérletezés is járhat kudarc­cal. Nálunk azonban a mű­vészi bukás — a szocialista művelődéspolitika védő­rendszere folytán — ritkáig érzékelhető lényege szerint,' s még ritkábban jár a mű­vész pályáját, anyagi hely­zetét érintő követkeamé- nyekkiel. Ez átonpofigáiri; ér­— Jó napot kívánok; üd­vözlöm, drága művésznő! — Tizennyolc óra ... húsz perc,., harmincöt másod­perc. — Nagyon kedves! Be­szélgetésünkhöz igazán stí­lusosan ült le. — Pontosan, mint mindig. — Azt kérdezem most ha­zánk leghíresebb, hogy úgy mondjam, barométerétől... — Barom?! — Szóval azt kérdezném öntől, drága művésznő: ho­gyan sikerült ilyen kitűnő­en regisztrálnia magnóra a huszonnégy órát... — Pontosan. — Amikor feltárcsázom a pontos időt, és Ön megszó­lal, mindig eszembe jutnak a régi nagy tragíkák. Ilyen elementáris prózatehetség talán egyik sem lehetett. Hogyan került, művésznő, erre a pályára. — Már kisgyermek korom óta foglalkoztatott, aztán so­káig nem. — Tehát tudatosan készült erre a pályára? — Pontosan. JJgyanis an­nak idején a barátnőm hí­vott magával, mert ő olvas­ta az újságban, hogy a pon­tos időre megbízható be­mondót keresnek. Elkísér­tem, da aztán bentragadtam. — £*?. — A többit már tudja. — Tehát sikerült az ál­mait megvalósítania! — Nézze, erre már nehe­zebb válaszolnom. Én olyan vagyok, mint a csörgőóra. Húzzanak fel, és én csörgők, pontosan. Imádok csörögni! Imádom, ha szükség van rám! De tudja, sokszor hi­ába húznak fel és állítják be a csörgőt. Jön valame­lyik mutató, a kicsi vagy a nagy, és puff neki, a csör­gőt magával vonszolja. Ké­rem, az élet is egy ilyen nyaktörő mutató. — Csak nem? ön elége­detlen? ■ — Természetesen. Hiszen az elégedetlenség az egyet­len mozgató rugónk, ami ketyegtet bennünket némi csodával, szépséggel. Tudfa, amikor néha magam is fel­hívom a pontos időt, elbi­zonytalanodom. Talán gyorsabban kellett volna mondanom! Az idő rohan, én meg becsaptam a drága közönségemet Becsaptam azzal, hogy tizennyolcára... negyvenöt perc... és a má­sodpercet időnként le is nyeltem. — Csodálatra méltó ön, drága művésznő! — Pontosan, mint mindig. — De azért pihenésre jut ideje? — Vgyan, kérem! Az én életem nem több, mint egy stopperóra. Tudja, mi művé­szek így élünk; jön egy fu­tam, valaki megnyom egy gombot, eldőrrenti a start- pisztolyt, mi pedig ketye­günk, amíg ki nem kapcsol­nak minket. Magánéletünket is így késsük le. De ha újra kezdeném, én akkor sem késnék. — További tervei? — Nagyok és izgalmasak! Elvállaltam a metróvonalak hangosbemondását. A na­pokban írtam alá a szerző­dést.-J- Komoly és megtisztelő szerep. — Pontosan, mint mindig. Tudja, yebben a szerepben az a csodálatos, hogy intui­tívnak kell lennem. Mert ha valaki a sínek közé esett, akkor már hiába mondom neki, hogy hagyja el a biz­tonsági sávot. És sorolhat­nám az ehhez hasonló drá­mai feszültségeket! — Mikor és hol hallhatjuk a művésznőt legközelebb? — Mivel a tüdőm egy ki­csit haszontalankodik, ki­használva ezt az alkalmat, elvállaltam a rádió pontos- idő-jelzéseit. — Gratulálok1 — jó, jó, de nem mind az ötöt; csak az ötödik síp­szót! __ Művészi kísérletezés A zavar régi keletű Minit az ördög a tömjén- füsltóőtL, úgy félünk mostaná­ban a művészt kísérletezés lehetőségének, indóboflitsá- gámak az elismerésétől. Aki teheti, tagadja művészeink közül, hogy ő maga — vagy az áiLtala is fémjelzett alko­tóműhely — kísérletezik, a Nemzeti Színház új művé­szeti vezetőjétől a Televízió Fiától Művészek Stúdiójá­nak egyik vezetőjéig. S a közönség is fölöttébb óvatos, néha türelmetlen e kérdés megítélésében. Pedig az MSZMP művetlő- diéspolitikiáj'áirjaJk irányelvei (1958) szettemében. a . kísér­letezés az alkotó mimikáinak korántsem valamiféle szé­gyenletes, leplezendő mozza­nata. „A művészetek fejlő­déséhez szükséges erkölcsi és anyagi támogatós mellett — fogalmazza meg a do­kumentum — messzemenő szabadságot biztosítunk a népet sEodgálió művészek­nek: a témaváteszitásiban, a feS/doIigocaás módjában, az irányzatok, a farmafcísérle- ték (kérdésiében.” Az 1961- ben kiadott Értelmező szó­tár az iménti megfogalma­zásnak megfejelő jelentés- ámnyalaitat nem tartalmazza, inkább homályosam és pon- tajtJaniUl utal valami ilyesm­imre. „VaDaimely író, művész bizonyos irányú törekvései, vaüámély műfajban, mű­ben, tárgyban tett próbálko­zása, első alkotása” ... A zavar eléggé régi keletű. Már Goethénél is mintha csupán aiz idősebb, beérke­zett művészek kiváltsága volna a kísérletezés, az új utak keresése; a fiatalok ér­jék be a rájuk hagyomá­nyozott örökség követésé­vé!, nagy fáiba pedig sem­miképp se vágják a fejszé­jüket. Holott a művészet, a művészi siosem elégedhet meg a készem kapott eredmányek- kel — folyton új tartalma­kat, formákat, módszerékiert keUl fölkutatnia. Csaikihogy az dfyam kísér­letezés, amely határozott művészi célt nem képvisel, amely tehát kimerül az öm- célú próbálkozásban, netán a kcfflégiák s a közönség el- képesztésében, s folytatható eredményeikre niem jut, va­llóban, imidiokalatlíam; fölös­leges ró szseiilemá s anyagi energiát vesztegetni.. Akad­nak például úgynevezett kí­sérteti Mmitípusidk — hal­lunk Jképzőművéseeü indít­tatású strukturális” filmről; divatozik a , ,seaibad filme­zés”, a „filmezés Tefiimezé- se” — amelyek. önmaguk köreiből nemigen képesek, tán nem is akarnak kijönni, i Arra jók legfőképpen, hogy afféle „borzas” feszitiváik)- kiom vegyenek részt... telemben féMétteniü! vív­mány, ám művészi értelem- bein — a társadalom érdte­két tekintve — káros. Mind­erre a XII. pártkongresszus kritikusam úgy utalt, hogy helytelen az a gyakorlat, amely a jót, s a (kevésbé jóit egyaránt eltartja. Ma, amikor az előtérbe került a társadalmi érdek, egyre inkább megkeresi s meg is találja az érvényesü­lésének megfelelő kereteket, művészet és társadalom köl­csönhatásában, (kapcsolat- remdis zéróban is énre kellene törekednünk. Ma a (kockáz­tatni merő, vállalkozó em­ber az eszmény a jelenün­ket, jövőnket meghatározó gazdaság területén; a mű­vészetben is e típusnak kel­tene uralkodnia. Anélkül, hogy hamis párhuzamokat akarnánk vonni gazdaság és kultúra — sajátos, tehát lé­nyegileg eltérő — folyamatai, jelenségei között. S van is ilyen irányba mutató ha­gyomány. Eisenstein, a szocialista fitenművészieit szovjet klasszikusa nem látott etltanitmandiást a tö­megigény kielégítése és a művészi kísérletezés között. „Kísérlet — m®fiók számá­ra”, írta szánté művészi hit­vallásaként egyik cikkében. Homokba dugnék strucc- kérat a fejünket, ha nem vennék tekintetbe: gazda­sági körülményeink joggal keltenek vészé' y érzetet a művésziét munkásad, alko­tói, de fogyasztói körében is. Ennek, még akkor is van alapja, ha jól tudjuk: a po­litikai vezetés szilárd el­határozása, hogy nem enge­di veszendőbe menmú a kul­turális forradalom eddigi vívmányait Kétszeresen fontos tehált, hogy a dema­góg — a gazdasági helyzet­re egyoldalúan utaló — óvaiboskodíás, a látszólagos takarékoskodás ne válhas- sék a művészt alkat» tevé­kenység gátjává. A gkxs, a silány tömeg­áru nem igényel fáradozást kísérfeiteaésit, s meiaiesileg igen jófl. jövedelmez, fii nem hafliaidhaituiník erre, semmi­féle gazdasági megfontolás címén. A támssadallom ak­kor jár jól, ha az értékes művészetnek ad nagyobb tá­mogatást s a tömegíalés Sizínvonaiáinalk (kétségtelen ameUkedésie — amely érzé­kelhető például az öltöz­ködésiben, a Ülakásficultúralban — mór mia is segíti az ilyen fejlődési folyamatot Zs. K. CENTES ÁR1!)M Egry József Partra lépünk a badacso­nyi kikötőben, s a móló vé­gén Egry József fogad. A maga módján magányosan, hranzalakban, ahogy Marton László szoborba á!modita. Talán így is él majd ben­nünk az idők végezetéig: mezítlábasán, feltűrt nad­rággal, lábujjaival görcsösen kapaszkodva a horgászpalló- ha; hóna alatt tósszék, s ő mered előre, hunyorgó szem- rrtei a semmi nagy víz fe­lé. Kanokul kemény vanású arcán megtörik a napfény, mint a hegy bazaltján... De lehet, hogy úgy, ahogy Borsos Miklós emlékezetből vörös márványba faragott Egry portréja Fényképről méz rám asztalom mellől, naponta most is. hogy szü­önarckép tájjal 09*1) letésének századik . évére emlékeztetek. Olyan ez a fej, akár Egry képei: a vé­sővel ütött barázdák úgy metszik át az emberi test formáit, s fogják végül is egybe, mint amilyen kö­nyörtelenül beleirajzölja a hegyet, a fát, az embert, jó­szágot a Balaton szivárvá- nyos vizébe, partjába, egé­be. „A Balaton párás fényei átalakítják a reális formá­kat, tárgyakat A távlatok, perspektívák szüntelenül változnak, alakulnak és a Szűcs Mariann t nyugalom. Megszerette a badacsonyi, katonakórházban nemcsak a Balaton világát („Én nem a Balatont, ha­nem annak világát festem” — írta), hanem Pauler Ju­liskát is, aki valóban a jó­ban és főleg a nehéz idők­ben kitartott mellette, va­gyonát rá áldozta. Med- gyessy a derűs, kerekded menyasszonyt rokonszen­vesnek találta, a Balaton- parti szőlőt házat elégnek, s rábeszélte: „Maradj csak nyugodtam az üllepeden, i meghosszabbítod az életed itt a Balaton mellett!” Csak aztán árulta el Egry: ‘félt, hogy lebeszéli a házasság­ról. Ám a jó barát kitalálta kívánságát, s Egry hű fele­séget, kitűnő ápolót kapott. Így beszélte el nekem Med- gyessy Ferenc, én is _ így adom tovább. Egry József a zalai Újla­kon született 1883. március 15-én. Apja napszámossá lett. kevés földjéből kifor­gatott parasztember volt, s együtt járták a földönfutók útját. „Homályosain emlék­szem az akkori világunkra. Különböző vándorlásainkra (apám nyalkába kapaszkod­va), nagy havazásokra — vi­zekre, idegen falukra, temp­lomokra, szentkópekre. Ura­dalmi béreslakásoíkra, biva­lyokra, vályogvetőkre, füstös odúkra, büdös trágyadom­bokra. Ordítozásokra, sírá­sokra, verekedésekre... Ereszről lecsüngő jégcsapok- ra, miket szopogattunk. Bú­csúra, édes máiéra, bábok­ra, húsvéti hímestojásoíkra. Szarvasbogarakra, mada­rakra.” Milyen szemléletes, tiszta képek — s máskor és min­dég! — annak a tollából, aki arról panaszkodott, hogy kín számára az írás. Kosa­rat hord fillérekért, nép­konyhára jár, vizet árul a ligetben ,.. Csoda-e hogy mindég a szegények zászla­ját jjprdoata? Szegények kö­zött élt Párizsban, Mün­chenben, Belgiumban s a Balatan-parti házra is több­ször borult a sors árnyéka, mint vidította a jó napok melege. Talán ezért sóvár­gott Egry úgy a fény után. „A Balatoninak nincs hét­köznapja”, s „terében mini­den figura valamilyen ün­nepi megjelenésben magasz­tosul”. Szívéből jött hogy: „A Balatont a szegény ha­lászok avatták szentté” .,. Senkit sem szeretett jobbá® a halászoknál, kikötőmunká- saknál, szőlőmúvelőknél. és semmi mást, mint a fényt, a vizet. Mikor az állam aranyérmét vitték el hozzá, éppen horgászott, s dühö­sen intette csendre a lelkes küldöttséget: „Pszt! Harap!” A megálmodott nagy halra gondolt yagy épp a nádast, az elszálló madarat, a fény ívéit, függönyeit figyelte, a minden perc bein más szí nű vizet, a levegő rezzenéseit. Mert ezt senki más úgy nem látta, meg a festészetben mint Egry. Azt mondta 6 ed a fes­tészet nyelvén, amit a ter­mészettudomány jól _ tud, hogy: a mi földünk élőlé­nyeit a nap táplálja, a nap­sugarait — viszont a föl­dünkéit körülvevő levegőre-’ teg szűri át fénnyé, alakít­ja világossá, sok ezernyi né­ven nevezhető színiné. Ami­kor Egry a Balatont fes­tette:, szivárványban és a levegő moccanásaiban az élet lényege foglalkoztatta, s ha kétkezi munkásokat fes­tett, akikor a természettel vi- askodó és barátkozó, a min­denségiben élő, alkotó em­bert. Halála előtti utolsó be­jegyzésével naplójában is a természettől búcsúzik: „Nem tudok igazán gyönyörködni a természet májusi szépségé­ben sem. Minden fáraszt, minden fáj.” A brüsszeE világkiállítá­son aratott sikerét 1957-ben már nem érte meg, de az elsők között kapott Kossuth- díjiait, még 1948-ban. A ba­rátok, a műértők megbe­csülték: életében, igaza kö­zönségsikere az emlékét is szorító csönd után mégis­csak tihanyi kiállítása volt, 1966-ban. Akkor már készü­lődött . az emlékbizottság, hogy házát múzeummá ala­kítsák. Néhány lépésre a szöbráttól, túl az országúton tíz éve áll az Egry Múze­um. Sarkán terebélyes füge­fa ontja termését évről .év­re, szinte jelképül a napóra, fényre tárulkodó természet­nek. A múzeum fehér falai áhítatra intenek, s a (képek szótlanul tanítnáik meg lát­ni a kimondhatatlant, azt, amit szóval megfogalmazná valóbn kín és képtelenség. Egry a legnagyobb festők egyike. Szemlélete a saját­ja, nem hasonlítható senki­hez. Koczogh Ákos fények maguk is képi for­mát kapnak” — jegyezte föl. Egry első gyűjteményes kiállítását Medgyessy Fe­renccel rendezte, 1928-ban. Már előtte is jó barátságban voltak: amikor Egry József 1918-ban nősülni akart, Med- gyessyt elhívta Badacsonyba, nézze meg: milyen a meny­asszony és a hozomány. Egry hozzászokott a világ- bolyongáshoz, a fővárosi szabad legényétethez, de há­borúban megromlott tüde­jének kellett a - jó levegő, Badacsony (1930) « RIPORT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents