Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

történetekre. A fiatalember a szakérettségi után — a már jó előre kiszemelt Pécsi Ta­nárképző Főiskola vagy a budapesti Oleg Ko- sevo.i Intézet helyett a párt rendelkezésé­re állt. Az egyetemi tanulmányokra csak ké­sőbb kerülhetett sor, történelem, filozófia, szociológia, végül francia nyelv és irodalom szakon. A hőskort jórészt az államigazgatás­ban töltötte Balázs József. Vajon hogyan iga­Az intézeti munkamegosztásban Balázs Jó­zsefnek korábban az azóta megszűnt elmé­leti osztály vezetése, négy esztendeje pedig a nyugati tőkés országokkal foglalkozó osztály irányítása jutott. Természetesen van önálló kutatási területe is: az európai biztonság és együttműködés témaköre. — gyakorlati ta­pasztalatai sem hiányoznak, hiszen. 1974-bea egy évig dolgozott Genf ben az európai biz­tonsági konferencia előkészítő tanácskozá­sain — valamint Franciaország külpolitikája Helyismeretet számos rövidebb utazásán kí­vül egy hathónapos párizsi tartózkodása so­rán szerzett a híres egyetem, a Sorbonne szociológiai ösztöndíjasaként. Valamennyi téma sokrétű felkészültséget igényel: jártas­ságot a történelemben és más társadalomtu­dományokban, egyik vagy másik nép szokás- rendszerének, mentalitásának alapos ismere­tét, irodalmi műveltséget, művészeti tájéko­zottságot Egyszóval: „mixelt” tudomány ez. — De nélkülözhetetlen a gyakorlatiasság, a rugalmasság is, az a képesség, hogy képze­letben bele tudjunk bújni a tárgyalópartner bőrebe, mégértsük véleményének indítékát S ez nem összeegyeztethetetlen elvi álláspon­tunkkal. A megértés ugyanis még nem jelent egyetértést. A Magyar Külügyi Intézet a legkisebb testvér a kelet­európai országok politikaku­tató intézményei között. Nem kerülhetem hát el a kérdést, miközben házigazdám felesé­ge. a nagyon elfoglalt, sokat utazó szakértő türelmes hit­vese, a Vasas egykori kitűnő kézilabdázója ínycsiklandó szendvicseket tesz elénk a be­szélgetés sokadik órájában: — Gyakran taláikozdk-e a realitások alapján gondolkodó szakember előregyártóit köz­helyekkel? — Korábban előfordullak összezördülések, hiszen ismert fény. hogy a politika tudo­mányos megalapozásának ná­lunk nincsenek olyan régi hagyományai, mint Nyugaton vagy néhány testvérország­ban. Az utóbbi évekből azonban nem emlék­szem ilyen afférokra. Magam is zöld utat és igen nagy bizalmat kaptam ahhoz, hogy ku­tatóként, előrejelzések megfogalmazójaként — a tévedések kockázatát is vállalva — tár­gyalópartnerként, de hazai és külföldi publi­kációimban, így például a Külpolitika című, intézetünk gondozásában megjelenő folyóirat hasábjain is az értelmes kompromisszum ál­láspontját kép­viseljem. (1967 óta kb. 150 ta­nulmánya, bro­súrája és cikke jelent meg, eb­ből mintegy húsz idegen nyelven is.) A beke, a biztonság ügyét szolgaija Balázs József gyakori rádiószereplé­seiben, első könyvében és a hamarosan megjelenő má­sodikban, s a Nyugaton a magyar elet enciklopediajanak számító New Hungarian Quarterly című folyóiratban. Ugyancsak a fentebb említett elvek misszionáriusaként jár-kel a magyar vidéken. Mert sokszor hív­jak előadásokra gyárak, üzemek dolgozol, egyetemek es főiskolák diákjai, értelmiségi közösségek. — Jobb, ha mi mondunk el őszintén bizo­nyos dolgokat, ha mi tárjuk föl az igazságot, mint ha az emberek rövidhullámú rádióadá­sokból szereznek ^egyoldalú információkat. Persze nem csupán a tájékoztatás tartalma lenyeges: a formája, a külsőségei is. A kö­zönség unja az egyhangú felolvasásokat, a hangulat nélküli, száraz tényközlést. Ezért szeretem, s tartom nélkülözhetetlennek elő­adóként is a politikai ,.show”-t Az oklottság, a könnyedség, a humor stb. szerintem, nem túlzás, a demokratizmus egyik megjelenési formája. Van azonban ennél sokkal lényege­sebb tanulsága is vidéki útjaimnak: a magyar társadalom valamennyi osztálya és rétege, többségében felnőtt állampolgár, s elvárja, hogy így is kezeljék. Sajnos, van másfele ta­pasztalatom is. Többször ta­lálkoztam már olyan vezetők­kel, akik ma, a reformok, a demokratizmus továbbfejlesz­tése idején is úgy gondolkod­nak: az állam én vagyok, én mondom meg, mi a szocializ­mus, s aki ebben kételkedik, az magára vessen, azzal „baj” van. Kötelességemnek tartom, hogy küzdjek az ilyen szem­lélet ellen. A reformok szele szük­ségszerűen elsöpör az útból minden elöregedett tilalom­fát, idejétmúlt szempontokat, és felold bénulásos görcsö­ket. S a szél irányának meghatározásában, sebessé­gének szabályozásában egy­re n'agypbb szerep jut a po­litika higgadt kutatomak, az elkötelezetten is tárgyilagos szakértőknek. A szakértő, aki például a Willy Brandt­tal vagy Egon Bahrral Budapesten folyta­tott egyik-másik konzultáción is részt vett, akinek kapcsolatai a moszkvai Amerika- kutató Intézettől a Francia Szocialista Párt vezető ideológusaiig és külpolitikusaiig vagy a washingtoni State Departmentig terjednek, s aki most Japán iránt kezd komolyabban érdeklődni — ,,a japánok a politológiában épp olyan nagyok, mint az eletkronikában” —, a kiadós beszélgetés vé­gén a lelkemre köti: ne felejtsem el megem­líteni. hogy első somogyi előadását egykori munkahelyén, a Kutasi Állami Gazdaságban tartotta, s erre módfelett büszke. S ha eltet­tem is már jegyzetfüzetemet, ne hagyjam ki az arcképvázlatból: szülein kívül rengeteg barátja, ismerőse él Somogybán,; elsősorban Kaposváron és szülőföldjén, a nagyatádi já­rásban. Nyugdíjasként is Somogybán szeretne majd letelepedni egy falusi házban, es élni szenvedélyének, a kertészkedésnek. Termé­szetesen nem azzal a rezignáltsággal, zárkó­zottsággal, amely fiatalkori olvasmányainak akkoriban csodált hőseit. Julien Soréit, Du­cién Leu went, Fabrizio del Dongót vagi’ Da­vid Séchard-t jellemezte életük vege felé Ma más szél fújdogáí. SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Showman — így összegezi véleményét egyik közös ismerősünk Balázs Józsefről, a Magyar Külügyi Intézet osztályvezetőjéről, a szerve­zett hazai politikakutatás egyik úttörőjéről. A tömör jellemzést bizonyítja, hogy az épp ötvenéves férfi neve rendszeresen szerepel a Budapestre érkező külföldi újságírók „kíván­ságlistáin”. Évente húsz-huszonöt háttérbe­szélgetést folytat, illetve interjút ad, többször nyilatkozott olyan világlapok munkatársai­nak. mint a Le Monde és „testvére”, a Le Monde Diplomatique, valamint a Die Presse, a Stem, a Die Zeit, a Journal de Génévé. A nemzetközi tudományos tanácskozásoknak, amelyeken ő is képviselte a magyar politoló­giát, se szeri, se száma, s jó egy évtizede ott bábáskodik a legfontosabb külpolitikai dön­tések előkészítésénél. Óraadó tanára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek, itt nemzetközi politikatörténetet tanít, az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatóságán több mint húsz éve filozófiát ad elő, az MTA es a TIT szakbizottságainak és tucatnyi más szervezetnek is tagja. Műn ka nyel ve a fran­cia, de olvas más nyelveken is. Tehát showman .. . Kényelmes intézeti szobájában, majd tágas budai lakásán, a fa­lakat szinte- elborító töméntelen könyv és népművészeti tárgy árnyékában már-már ki­csúszik a számon a kérdés: milyen volt a gyerekszobád. De megelőz. — Szabásról származom, nagyon egyszerű és nagyon szegény családból. Apám urasági cselédként, majd napszámosként kereste a kenyeret öt gyermekének. Nemcsak gyerek­szobám nem volt, de 1948 előtt saját házunk sem; sokszor az istállóban aludtam a hely­szűke miatt. Nyolcéves ko­romban aratni jártam, s ka­pálni. Később, az elemi isko­la elvégzése után hasznát is vettem az ott szerzett ta­pasztalatoknak a Kutasi Álla­mi Gazdaság dolgozójaként, s tizenhárom éves fejjel a föidosztó bi­zottságnak aféle póttagja voltam. írnok­ként. Tudato­mat tehát a paraszti lét formálta. Ma sem tudom elvisel­ni a felelőtlenséget, a lezserséget, ma sem savasén hagyok félbe munkát, ahogyan gye­rekkoromban, kapálás közben sem egyene­sedtem ki egy pillanatra sem, amíg végére nem jutottam a sornak. Serdületlen kölyök- kémt kezdtem ismerkedni a marxizmussal, hála Császár Imre bácsinak, a föidosztó-bi­zottság elnökének. Kitörölhetetlenül élnek emlékeztemben az evakuálás szörnyűségei, azok a napok, amikor a Zsebében elkallód­tam családomtól. Szovjet katonák találtak rám és juttattak vissza, néhány napi keresés után, apámékhoz. Ma is lehangol, ha arra gondolok: nyolc rokonom pusztult el a hábo­rúban. Ezért is gyűlölöm az erőszakot, ezért vallom, hogy sem az emberi, sem a politikai konfliktusokat nem szabad hatalmi eszközök­kel megoldani, ezért törekszem, ahol lehet, értelmes és egészséges kompromisszumokra. Élve a spontán beszélgetés lehetőségével, faggatni kezdem a könyvespolcot. Déry, Füst Milán, Németh László, Cseres Tibor, odébb külföldi klasszikusok: Stendhal, Balzac, Flau­bert; Maupassant, Zola szinte valamennyi műve. Albert Soboul hatalmas Könyve a nagy francia forradalomról, Tarle munkája Napó­leonról. Tekintetemből értheti a kérdést Bá­lám József, mert máris nevet, máris felei: — Igen, frankofil vagyok. Könnyedségük, műveltségük, gondolkodásuk tisztasága miatt szeretem a franciákat. Éamaszkoromban szinte faltam klasszikusaikat, s vollak iro­dalmi ambícióim is. De a sors másfelé sodort. Ami itt következik, sok vonatkozásban emlékeztet az ötvenes évekről olvasott típus­zodott el az akkori politika útvesztőiben az akkor még tapasztalatlan ifjú, fölismerte-e a torzulásokat, mennyi időre volt szüksége ah­hoz, hogy megszabaduljon az esetleges elő­ítéletektől ? Rflvkl időre szakítsuk meg az életpálya állomásainak felidézését, mert a magyar po­litikakutatas egyik szervezett intézményéről van szó. Ennek a közvéleményünk előtt meg­lehetősen kévéssé ismert intézetnék három osztályán összesen negyvenen dolgoznak. A pártvezetés és a Külügyminisztérium négy feladattal bízta meg a politológusokat. Az első es talán a legfontosabb: tudományos elemzések' készítésé a világpolitika esemé­nyeiről, az egyes országok, gazdasági és kato­nai tömbök helyzetének alakulásáról, a kö­zeli és távoli jövőben várható fejlemények­ről. A második feladat: szakértői vélemé­nyek készítése a külpolitikái döntésekhez. A harmadik funkció: a kapcsolatok fenntartása és fejlesztése más államok politológiai kuta­tóintézeteivel, rendszeres eszmecsere a baráti és a tőkés országok szakértőivel, rész.vétel nemzetközi tanácskozásokon. Nem kevésbé lényeges a negyedik funkció, a külpolitikai propaganda sem. hiszen jól tudjuk: az utóbbi években rohamosan nőtt állampolgáraink in­formációéhsége. — Ez valóban a mai ötvenesek nemzedé­kének dilemmája, nagy próbatétele volt. Jó­magam, ellentétben jó néhány okos kortár­sammal, sohasem állítottam, hogy már ak­koriban tudtam volna, melyik a helyes irány. Egy kérdés megítélésében azonban, ezt nyu­godtan mondhatom, egy szemernyire sem ha­tottak rám a a kötelező teóriák. Szüleim ott­hon látástól vakulásig dolgoztak, mégis üres volt a padlás. Apám öt gyerek után tizen­négy hold földet kapott negyvenötben, tehát egyből közepparaszt lett, de az adó, illetve a kötelező beszolgáltatás teljesítésébe nekem is be kellett segítenem, a fizetésemből. Érthető, hogy ez nekem nem tetszett, nem . látszott szocializmusnak. S itt-ott a nyilvánosság előtt el is mondtam véleményemet. Megdorgáltak, lehordták, mert állítólag túlságosan enged­tem befolyásolni magamat a parasztság hely­zetétől. Rám sütötték a „narodnyikság” bé­lyegét, de különösebb bántódásom nem esett. Maradhattam az állami apparátusban. Ké­sőbb pedig a budapesti V. kerületi KISZ- bizottság szervezőtitkáraként, több évig ta­nárként is tevékenykedtem, 1970-ben a Kül­ügyminisztériumba kerültem, 1972-ben pedig az újonnan alapított Magyar Külügyi Intézet osztályvezetőjévé neveztek ki. Egy politikakutató Szabásról Lengyel András

Next

/
Thumbnails
Contents