Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-26 / 72. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Az elnök tízezer napja Tűfcágosam. sírnának és egyenesnek éreztem ezt az életútat. Sehol egy hajtűkanyar, se+vrl egy rúgótöre&sel fenyegető makadám Még 1966 nyomasztó heteiben sem döceent a kerék.. Pedig akkor sok út keresztezödőtt; itt is, ott is nagy volt az ütközésveszély. A kanyarok utón gyakran következett beláthatatlan, meredek lejtő. A balatonöszódi tsz és M éves elnöke. Bognár József eközben hatod* tovább saját aszfaltos útján. Lehetséges volna? Tény. hogy a tsz már korábban is békésen él* együtt az egyéni gazdákkal. Segítették egymást, többes közülük a* elnök barátainak is vallották magukat. Nyilvánvalóan összefügg ezzel, hogy 19S6- ban nem zilálódott szét a közös, sőt november 3-án négy új tag jelentkezett. Az életrajzok rendszerint hónapokat és éveket gyúrnak tömör mondatokká. Az emlékezés nagy lyukú szitáján rendre kihullnak a hétköznapi erőfeszítések, kudarcok, ketsegtoeesesek, ütközések. Megmarad a mázas csupor képe., de elillan a nedves agyag saaga. elhal a formázókorong nyikorgása. A már hét falut — köztük Őszödét is — átfogó baUtonszársződ szék helyű, a Vörös CswBtag nevét őrző tsz (ki éves elnökének sarulei uradalmi cselédek voltak. Tizenkét éves korában már ő maga is napszámba járt. .. 1949 szeptemberében apjával együtt alapító tagja lett a balatonőszödi iszcs-nek. A brígádvezetökén t töltött hónapok után három évre a Siófoki Járási Tanács mezőgazdasági ^osztályára került; sokszor kellett ütköznie másokkal és önmagával. A józan éaz és elkötelezett hit hol szembekerült benne, hol meg egymást támogatta. Visszatért (vagy hazamenekült?) , az őszödi szövetkezetbe, s ott nem sokkal' később elnökké választottak. Azóta az életút es a gazdaság fejlődésének vonala elválaszthatatlan. Mindkét képzeletbeli grafikon íve folyamatos; nincsenek nagy ugrások, és visszaesések sem. A tsz vagyona és az elnök tekintélye gyarapodott. Mindez igaz, mégis túl egyszerűnek látszik. Hiszen a fejlődés e sokat boncolt éveiben sokszor az asztalra is kellett csapnia, máskor meg elharapni a kikí- vánkozó szót... Így juthatunk el a nagy tudású, tapasztalt, közéleti bizalmat élvező, tisztességben megőszült elnök képéhez. A legtöbben már Jóska bácsiként szólították, mikor az ipar- szerű mezőgazdaság kialakult, s vele jött a változások sora. Jött a számítógép és a holstein-fríz. jött az automatikákkal fölszerelt kombá jn és a folyékony műtrágya.. Egyre kevesebb lett a „központi előírás”, de egyre többet kellett tenni, hogy a gazdaság megőrizze eredményességét. A tapasztalatra és józan paraszti észre alapozó, gazda típusú elnökkel szemben a modern közgazdasági szemléletű menedzsert kezdték példaként emlegetni. Megyei értekezleteken, elnöki továbbképzéseken egyre újabb arcok jelentek meg. A régi ismerősök fogyatkozó sorában azonban változatlanul ott állt Bognár József. Voltak-e, akik csodálkoztak ezen? A bala- tonszársződ tsz imponáló eredményei nem nyitottak rést, ahol a személyével kapcsolatos kétkedés vagy bizaLmatlanság megtelepedhetett. volna. Vajon hogy tudott egy ember három évtizedet eltölteni ugyanazon a poszton, miközben többször változott a gazdaságpolitaka. a mezőgazdaság megítélés«“, a szakmai követelmen.vrendszer? Változtak a közvetlen és magasabb szintű irányítók,, és velük együtt az ágazat irányításának szemlélete, stílusa is. Hogyan lehel követni ezt úgy. hogy az ember ne kerüljön ellentmondásba korábbi önmagával? Ezt kutattam Józsi bácsiról beszélgetve. Eat amikor egymással szemben ültünk az. egyszerűen berendezett elnök; irodában. — Kereken megtagadtam, hogy kendert és krumplit vessünk — mondta. — Persze, hogy ésszerűtlen lett volna! Ma könnyű kimondani. Akkor majdnem a fejemet vették érte... Volt. hogy meg kellett alkudnom vagy önmagommal is nehéz volt megbékélnem. Nem egyszer csak formailag teljesítettük az előírásokat, s közben csináltuk, ahogy jónak láttuk. Amikor a tényleges munkánál, az eredményességnél fontosabb volt. hogy élettől elrugaszkodott rendeietek betű szerint megvalósuljanak, akkor a közösség érdekében ügyeskedni is kellett. A vetésszerkezetet úgy állítottuk ösz- s«e, hogy jusson hely a j. f mindenkori .spent növénynek” is. Hogy meg im tér- 14 mett a ma |y|| adottságaink, között, az nem fW számított. Ily >é módiin mentesültünk pét- dáu'. a beszol- gá Itatási kötelezettségek egy réséé alól. Nem volt mindegy, hogy egy liter tejért 2g vagy 60 fillért kapunk-e. 40 forint volt a beszolgáltatott, 80 az eladott búza ara . .. Keményen dolgoztunk, és közben jelentettük. amik kellett. így a tsz is fejlődésnek indult, és a jelentések továbbjelentóinek akna is nyugodt volt. De ez csak látszólag ilyen egyszerű. Ismertem tsz-vezetőt, akit börtönbe zártak azért, mert a fölvett hitelből —az előírttal szemben — azt az ágazatot fejlesztette, amely azóta hírnevet szerzett a gazdaságnak. Alig szabadult, mikor ' ’ utódját ugyanazért a beruha— * • zásért kitüntették. 19öÖ-ben én is majdnem belebuktam, mikor bevezettük a készpénzes fizetést az akkor nálunk már túlhaladott munkaegységes rendszer helyett Valahogy mégis meg úszta m . . . — Sohasem rendült meg a . hite és bizakodása? — A legnehezebb években is meggyőződésem volt, hogy j jó a szövetkezeti forrna, ha .■:[?% emberségesen és ésszerűen . csinálják. Hittem ebben, pe diig a járási tanácsnál sok ke- ; serű élményben volt részem. J/f''r Túl sokat tapasztaltam ah- 'f'í* hoz, hogy hazatérésem u'.ár. ■,.XÉ. tudjak örülni annak, h így elnökké választottak. Szerettem azonban az itt élő, szorgalmas embereket, és úgy érez lem, értük érdemes dolgozni. — Először mégsem akarta elfogadni az elnökséget, pedig akkoriban irigyelt tisztség volt... — Később lett azzá, de akkor is azért, mert sokan csak a hintát meg a Volgát látták . Először biciklivel jártam a határt, majd panaszts-aekerrel. Csak később lett hintőnk . . . Meghallottam, hogy az egyik munkahelyen valaki megjegyezte. „Megjött az urasag”. — Adja csak ide a kapáját. János bácsi! — mondtam neki —, aztán üljön fel a hunióba, legyen maga az ura- <ág . . . Megijedt az öreg. Talán akkor gondolt először arra, hogy azon a hinton sok gondot kell elvinni. Elnök társai közül többen irigylik. Hallottam rosszmájú véleményt, mely szerint ..könnyű a Bognárnak.' akkor is jól megy a tsz, ha felé se néz .. .” Valaki azt válaszolta rá: „Azért van, mert belevaló fiatal szakembereikkel vette köröl magát. A gépezet olajozottan megy, de ebihez ÜO év munkája kellett.” — Nem egy korombek elnök társam rokkan* bele képletesem, olykor a szó valódi érteimébe« Í6 abba, hogy képtelen volt val- toztaánj egykori rmmkastüusán . .. Az egyesülések után többszörösére nőttek a gazdaságok, némelyikük mégis ezután is minden fogaskereket maga akart forgatni, mindenben egyedül dönteni. így elveszett a részfeladatok ban, s végül a fától nem latta az erdőt. Nekem talán szerencsém volt, hogy idejében lépést tudtam váltani. Valóban körülvettem magam jó szakemberekkel, rászorítottam őket az önállóságra. Hagytam őket dolgozni. Csak elvétve fordult elő, hogíy valaki visszaélt ezzel a kötetlenséggel. — Szabad-e a szárszói tisztien egy szakembernek hibáznia? — Mindig tiszteletben tartottam a tévedés szabadságát, hiszen magam is tévedtem. Volt úgy, hogy vitatkoztunk \ ezetőlársaimmal. De soha- ,om használtam végső érv- cent, hogy itt én vagyok az r.nök. — Könnyebb dolguk' van-e a pályályukat most kezdő fiataloknak? — Ha azt nézem, hogy jobbak a feltételek, min* az én kezdő éveimben s hogy' az eredményes munkához va«jm nak megfelelő escákőzok, akkor azt mondom, könnyebb. Csakhogy időközben bonyolultabbak lettek' a dolgok. Már a jó és a rossz fogadnia sem mindig egyértelmű; a rekordtermés például néha inkább gondot, mint őrömet ad. . . Sokkal több a lehetőség, de ezek közül választani nehéz és íelelössegteljes feladat. Az en nemzedékem előtt világosabb, kézzelfoghatóbb célok álltak. Igaz, reményeink egy részé illúzió volt, akkor mégis úgy ereztük, hogy könnyen eligazodunk1 a világban és latjuk a jövőt. Ez 'belső erőtartalékokat adott; amit a maiaknak nehezebb kiaknázniuk. — Ma a tsz-elmök. fő erényének a közgazdasági szemléletet, a nigaknassagot es * kockázatvállalást tartják ... — Számolni mindig kellett Régebben is tudtuk például, hogy, az ötvenmazsas kukorica olykor 'óbb nyere.seget hoz, mint a hatvan mázsás, csakhogy akkor ez nem számi tort. A mennyi sog novelese volt a követetSnenv. Most a költséggazdálkodás a fejlődés kulcskérdésé. A kényszerűség megköveteli a közgazdasagi elemzőmunkát; ennek ellenére meggyőződésem. hogy a modern vezetőnek is ismernie kell a szakmát és az embereket. Az a lefe- jobb, ha a gazda es a közgazdász egy emberben található. Mellesleg: mindig hajlamosak voltunk az. uj technológiák, lajtak tuleitekelese- re. Divat volt például kitűnni a műtrágyaadag emelésével vagy holstein-frizzel fölváltani a magyar tarkát. Divat volt beton szaktelepeket épiteni... Ezek jó ügyet szolgáltak, csak hát túlbecsültük a szerepüket. A műtrágyáról kiderült hogy önmagában tuladagolva o-ai. ei- savanyitja a talajt, a hois- teinról, hogy csak mintaszerű feltételek között hoz árához méltó eredményt, s hogy egy-egy piaci szélirány változás után a húst nehéz értékesítem. . A szaktelepek ésszerűtlenül drágák voltak. A divathullámok mindig sokba kerültek. Jobban bánt azonban, hogy a mindenáron való újat keresés közben olykor mezőgazdaságunk hagyományos értékeit — ide sorolom a magyar tarkat. — adtuk fel. Nálunk, a szárszói tsz-ben ma is folynak kísérletek, szívesen vállalkozunk új módszerek kipróbálására. Sok korszerű technológiát vagy fajtát hasznosítunk, de ezek túlértékelését igyekszünk elkerülni. . — Mondták, hogy a megnövekedőt* szárszói tsz-ben Józsi bácsi személyiségének súlya tart egyensúly*. Hursmne év alatt a harag vagy a neheztelés is tiszteletté oldódik . .. — Kitűnő munkatársaim vannak; olyanok, akik bizonyították tudásukat, emberségüket. Jól látják az adottságokat, és Ismerik az embereket Van tehát kinek átadnom a stafétabotot. Beszélgettünk, s közben észrevétlenül telt el a nap. Oldalakat jegyeztem föl az egykori / 250 holdas őszödi tszcs fejlődéséről, „Nagy sző volt mikor ötvenben két pár lovat vettünk. Az egész tagság körüláilta”’ A notesz utolsó lapjaira a 6700 hektáros, 1320 tagot számláló gazdaság legutóbbi eredményei kerültek. A kettő között egy munkás élet is eltelt. — Hogy meddig pörgetném vissza életem magnószalagját? Nem tudom. Nemhogy a napok, már az évek is összefolynak. A tót- ezer nap alatt mindig volt valami gondom, keserűségem es bosszúságom, örömöm, derűs perceim, s reményteli tervem is. Jobban visszagondolva mégis mintha az utóbbiakból lett volna több. Bíró Ferenc
