Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Újlaka postások Hét újsággal kezdték Szép 'családi ház. Balaton- újlak köapfTi'tjában. Csupán az előtte levő' néhány tábla hívja föl rá a figyelmet: itt van a kis település parányi postahivatala és a takarék­szövetkezet befizetőhelye. Bor ezt Gyula hivatalveze­tő: — Jóval több mint har­minc esztendeje lettem pos­tás, 1950 januárjában.. Ami­kor a posta átvette a hír­lapok terjesztését, .kézbesítő voltam. Tíz évig az újságért, a levelekért a balatonmáriai postára jártam biciklivel. Akkor összesen hét újságot fizettek elő. Ma csak Somo­gyi Néplapból 122 jár ide. ám az országos napi- és he­tilapok, folyóiratok iránt is állandóan nő az érdeklődés. Tavalyi lapértékesítési ter­vüket — 140 ezer forint volt — tízezerrel túlteljesítették. Aromáik is több mint -húsz éve, hogy családi házának mindössze nyolc négyzetmé­teres helyiségét kettéválaszt­va kialakították a balatonúj- laki postahivatalt. Két-há- roim ügyfélnél több nemigen fért el itt- egyszerre. S ha valaki inmen akar telefo­nálni, nehéz helyzetben van. Kiesd a település, kiesd a hivatal, de sok a munkája Börczi Gyulának. Főként az­óta, hogy nagyon sóik tele­fonhívás érkezik az IKR kö­zeli telepére, s a községben megnyílt szövetkezeti mü- anvaghegesztő üzem. Ez, két esztendeje önálló értékesíté­si jogot kapott, s van olyan nap, hogy 150—200 csomagot is föladnak itt, különböző címekre. Tavaly összesen 15 ezer' csomagot adtaik föl. Negyedszázada lett Börczi Gyula felesége ,is postás; ő kézbesíti az újságokat, leve­leket, a nyugdíjat, összesze­dd a tv- és vülanydijakat Reggelente a férje is segít. — A családból, a rokon­ságból többen is dolgoznak a postán, ezért nem vetetten, hogy mi is közösen vállal­tuk eat a munkát. . . A hivatali és a kézbesítés­sel járó feladatokat kifogás­talanul ellátják Borcziek. Erről tanúsko­dik a négy ki­váló-oklevél és a hivatal előtti tábla, amelyen ez olvasható: „Pécsi Posta­igazgatóság ki­váló hivatala”. Börczi Gyu­lához; amióta megszűnt a ha­la tonúj laki ta­nács. sokan tér­nek be szemé­lyes dolgaikkal vagy a telepü­lés fejlesz­tésével, ellá­Börcziné kézbesíteni indul. I tásával kapcsolatos kérdések dolgaiban. 1954-től ugyanis tanácstag, tagja a balaton- mariai áfész igazgatóságának és intéző bizottságainak, a községben pedig népfront- elnök. — Szeretnénk, ha Balaton- újlak mielőbb önálló posta­hivatalt kapna — mondotta búcsúzóul. — Akikor még színvonalasabban végezhet­nénk a postai szolgáltatáso­kat, és családi életünk is végre elszakadhatna a hi­vatal működésétől. Szalai László Gyöngyi új életei kezdene) Ladával jártak lopni Tavaly júniusban szaba­dult, • feltételesen, kiiencho- napi börtönbüntetéséből a 18 éves Jakab Gyöngyi, s szeptember végétől már új­ból börtönben ül. Egy csa­ládi alapon szerveződött nyolctagú bűnszövetkezet vezetőjeként lett — a lebu­kás után — elsőrendű vád­lott. , Az ország különböző részein 25 lopást követtek el, s az általuik okozott kár meghaladja a 712 ezer fo­rintot. A vád ez volt: bűn­szövetségben üzletszerűen elkövetett lopás és más bűn­tettek. A társaság hét tagja előzetes letartóztatásban vár­ja a tárgyalás véget. Szép arcú, barna hajú lány ül velem szemben. Csak a bemutatkozást követő első szavak íéiszegek. — Ismeri a mondást? Ad­dig jár a korsó a -kútra, amíg . .. Velünk is ez tör­tént. Érden laktunk, s onnan jártuk az országot a bátyárn 1200-as Ladájával. Először térkép nélkül, határozatlan úticéllal, később már előre meghatározott helyre men­tünk. Az Alföldet is jól is­mertük, de legszívesebben a Balaton-partra és Somogyba jöttünk. Előzőleg — 1979- ben — több mint fél évig jártam a falvakat; bőrkabát­tal házaltam. Ismerem a vi­NÉPLAP défcet, a falusi emberek szo­kásait. — Miként döntötte el. hogy melyik házba menjen? Sokszor a véletlenre bíztam. És voltak megérzéseim. Szí­vesebben léptem be egy ré­gebbi, kis._se ütött-kopott ház ajtaján. Ha nyitva volt a kertkapu, már nyert ügyünk volt. Mindig vittem magam­mal egy kis élelmet a ku­tyáknak; a ház kulcsát gyor­san megtaláltuk, aztán leg­följebb pár perc, es fölku­tattam a szobában a pénzt. A bátyám az utcán várit a kocsival, kissé távolabb. Egyik társa — Aranka — az udvarig követte, s jel­zett, ha jött valaki... — Nem féltem. Mondtam már; sok mindent előre meg - érzek. Nem boszorkányság ez. Azt is megéreztem ké­sőbb, miikor fognak el ben­nünket. Ha bementem egy szobába, rögtön tudtam, hol keressem a pénzt. Régi szek­rény fiókjai, vitrinek, rossz cipők voltaik legtöbbször a rejtekhelyek. Talán Zsambón történt, hogy miután a kam­rában megtaláltam a lakás­kulcsot, bementem a szobá­ba... 70 ezer forint és 14 ezer forint értékű ékszer volt az aznapi zsákmány. De nem ez volt a legna­gyobb összeg, amit elvittek. Kecskédről 86 ezer forinttal, egy 56 ezer forintról szóló ta­karékbetétkönyvvel és 15 ezer ionn t értékű ékszerrel tér­tek haza A legtöbb pénzt — 105 ezer forintot — Sző­lőskislakon szerezték. Bala­tonszárszón, Kőröshegyen is jártak, onnan 42 ezer forin­tot vittek magukkal. — Erdőkövesden történt, hogy egy lakásban egy bon- bonosdobozban találtam hat aranygyűrűt és két arany nyakláncot. Nem volt gond továbbadni a 40 ezer forint értékű tárgyakon. Szakértő szemmel nézi a gyűrűmet. — Tizennégykarátos tört arany — mondja. — Mi ál­talában a fazon arannyal fogja lkuzt urnk. — Sokat számít a föllépés is. — Egyszer úgy kutattam a szobában, hogy tudtam, a háziasszony a konyhában főz. Hatezer forintot talál­tam, de mar hallottam is a közeledő lépteket. Kirohan­tam az udvarra. Rámripa- kodott a háziasszony, hogy mit kelesek ott, meg hogy lopok; kikértem magamnak, és még én fenyegettem meg, hogy följelentem a rendőrsé­gén, Nem is mert követni bennünket. Könnyedén kacag saját történetén, kivillan hófehér fogsora. Később elsaomoro- dáik. — Persze, nem volt köny- nyű ez' az elet. Abba akar­tam hagyni, de az élettársiam nem engedte. Vert, és azt mondta, hogy az igazi fele­ség eltartja a férjét... Váltott műszakban dolgo­zott mint eladó. Utána kö­vetkezett a „második mű­Az Illetékes válaszol Megértést kérünk a desedai horgászoktól A Somogyi Néplap aiz 1983. március elsejei számában „Heves vita — horgászok közt” cím alatt tudósított arról, hogy a Kaposvári Hőr- gászegyes ü let közgy ülésén heves vitát és el lenérzést váltott ki vállalatunknak a MOHOSZ és a TEHAG együttműködésével a Dese- dán kezdeményezett kísérleti busatelepítés. Ezt az ellenér­zést mi már korábban is tapasztaltuk, és a megye, valamint a város vezetőihez irt tájékoztató levelünkkel próbáltuk eloszlatni. Az em­lített tudósítás azonban ar­ra 'késztet miniket, hogy most a sajtóban megismételjük ezt a tájékoztatást. Szándé­kunk ezzel az. hogy ha az érdekkülönbözőségen alapuló ellenérzést megszüntetni esetleg nem is tudjuk, leg­alább tűrhető mértékre csök­kentsük. A probléma megismerésé­hez és megértéséhez mindéi nékelött tudni kell. hogy a Deseda tározó, elsődlegesen vízgazdálkodási célokat szol­gál, s létesítésének költségeit is a vízügyi szolgálat pénz, eszközeiből — a többi között a DRW fejlesztési alapjából is. —, fedezték. A jelen eset­ben az említett vízgazdálko­dási cél : az árvízi csúcstáro- zás; a Kapos medrében fel­gyülemlett szennyezettség ,, 1 «mosatásához’ ’ szükség esetén „öblítővíz” tartaléko­lása; az igények szerint víz­bázis biztosítása ipari vágj7 mezőgazdasági hasznosítás­hoz. A tározó üzemeltetését szi­gorú rendszabályok írják elő. A többi között azt: is. hogy a vízminőség védelmére ésfel.- frissiteskent kezdetben évente — későbbiekben eset­leg ritkábban — intenzív vízieeresztést kell végrehaj­tani. Az elmondottakból is következik, hogy a szabad idő hasznos eltöltését, dé még a bizonyos főkig gazda­sági hasznot is nyújtó hor­gászást ebben az esetben szak” — a fárasztó autózás­sal és állandó feszültséggel. — Sokszor ittam, hogy éb­ren tartsam magam. Mivel én vittem a bőrömet a vá­sárra, úgy éreztem, nekem nagyobb rész járna, minit a többieknek. — A zsákmány egy részét megtartotta magának .. — Nem vagyok babonás, de voltak íratlan szabálya­ink. Akció előtti napon nem volt szabad verekedni, ká­romkodni, még durván be­szélni sem. Ha útközben üres vödröt vivő emberrel találkoztunk, inkább vissza­fordultunk. Hétfőn sosem in­dultunk el. — A vége felé, már érez­te, hogy előbb vagy utóbb de lebuknak. — Szeptember 23-án Or­dacsehi volt az úti cél. Dél­előtt tíz óra karül értünk oda. Reggel már összevesz­tem az élettársanamal-; nem akartaim aznap útra kelni. Mikor a falu széléhez értünk-, mégis bementem az első ház­ba: később másik kettőt is átkutattam, de ott sem volt pénz. A társnőm, akinek az lett volna a feladata, hogy figyeljen, úgy berúgott út­közben, hogy az egyik lakás­ban részegen bekapcsolta a lemezjátszót. Amint a har­madik ház udvaráról kilép­tünk, már várt bennünket a rendőrség. Tudtam, nem csalit elöórzetem ... Rámnéz, aztán még hozzá­teszi : — Lehet, hogy nem hisz nekem, de úgy érzem, jobb, hogy így történt Tudom, hogy hosszabb börtönbünte­tés vár ram. de utána új életet akarok kezdeni. Mezei István csalk másodlagos hasznosítá­si lehetőségnek kell tekinte­ni. El kell mondaná azt is, hogy hazánkban a halászati jog az államot illeti és az erről szóló törvényerejű ren­delet — amely lehetővé te­szi e jog átengedését — ki­mondja. hogy a halászat jo­gát csak a vízi létesítmény elsődleges rendeltetésével összhangban lehet gyakorol- •ni. Ezt pedig a horgászok képviselői is vállalták, ami­kor a MOHOSZ részére meg­szerezték ezt a jogot. Vállalatunk eddigiekben sem törekedett az elsőd'leges- ségi jog merev alkalmazásá­ra, valamennyi intézkedé­sünket koordináltuk a sza­badidős hasznosítás „gazdá­jával”, a városi tanáccsal vagy a kaposvári horgászok képviselőivel. Úgy érezzük, sikerült harmonikus együtt­működést teremteni. Rátérve a kísérleti busa- telepítés indítékára el kell mondanunk, hogy7 a tározó fenntartása sok pénzbe ke­rül (tavaly megközelítette az 1.6 millió forintot), s ne­künk arra kell törekednünk — mint minden gazdálkodó szervezetnek —. hogy a ki­adásokat legalább azonos szintű bevételekkel ellensú­lyozzuk. A tározó ipari és mezőgazdasági célú haszno­sítására — igények és part­nerek hiányában — még nem érett meg a helyzet, s ezért más lehetőségek után kellett néznünk. A megoldást a halászati hasznosításban találtuk meg, hiszen a víz­felület eltairtóképessége nagy tartalékokkal -rendelkezik. Elgondolásaink megvaló­sításában sem jártunk el ön­célúan: megkerestük a ha­lászatta jogosult MOHOSZ-t Az ötvenhat Fejér, Győr- Sopron, Somogy. Vas, Veszp­rém és Zala megyei gazda­ságot tömörítő dunántúli fű- és aprómagtermelési rend­szer tavaly, megalakulása óta első ízben megtermelte a belföldön szükséges fűmagot. Sőt 250 tonnát már exportált is Hollandiába és az NSZK- ba . .. Az idén. mint a rend­szer tegnap Szombathelyen tartott évi közgyűlésén el­mondták. tovább akarják ja­vítani az eredményeket. E tervüket jól megalapozták: ez évben már együttesen mint­egy tizenötezer hektáron ter­melnek fűféléket, vörösherét, lódiherét, szarvaskerepet, bí­borherét, gyepalkotó pillan­és az ország egyik legkivá­lóbb halászati szakvállalatát, a TEHAG-ot, mely szervek­kel közös kockázat- és ered- ményvállaiási szerződést kötöttünk. Rögzítettük cél­jainkat : a tározó halhozamá­nak növelését a tőkés ex­portra alkalmas busával, a horgászvizek több célú hasz­nosítási lehetőségeinek vizs­gálatát, a víztározók lehalá­szási módszereinek tovább­fejlesztését, továbbá a terü­let vízügyi fenntartásához és a haltelepítéshez szükséges pénzügyi alapok növelését. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a. tiszta árbevétel egyharma- dát horgászati célú haltele­pítésre lehet fordítani. A szerződés — amit a kí­sérleti jelleg hangsúlyozásá­val és meghatározott időre kötöttünk — tartalmazza még azt is, hogy a program, megvalósítása során a hor­gászérdekeket messzemenő­en tiszteletben tartjuk. Miért éppen busát telepí­tünk? Az említett exportle­hetőségeken "tói a többi kö­zött még környezetvédelmi, vízvédelmi okokéból is: a busa ugyanis algáikkal táp­lálkozik és ezáltal tisztítja a vizet. Még csak annyit, hogy a lehalászást a szakvállalat aa úgynevezett „szöktetéses módszerrel” tervezi; ami nem jelenthet az eddigieket meghaladó vízleeresztést. A tározó utántöltése még a legnagyobb mértékű vízle­eresztést követően is zavar­talan volt, ha okozott is ki­sebb, ám elkerülhetetlen ké­nyelmetlenségeket. Reméljük, hogy így meg­ismerve törekvéseinket, azok iránt a desedai horgászok is több megértésit tanúsíta­nak. Topscháll József, a DRW igazgatója gósokat. Többek között fű­magból száz vagonnyit akar­nak értékesíteni. A felsorolt növényeket el­sősorban kedvezőtlen adott­ságú talajokon: a Vas me­gyei Őrségben, a cseri és a hegyháti tájegységen telepí­tik. A termésnek jelentős ré­szét nyugati tökésországokba exportálják. Külön is ügyel­nek a minőségi követelmé­nyekre. Fontos feladatnak tartják, hogy a technológiai fegyelem pontos betartásával csökkentsék azt a nagy szó­ródást, amely a hozamokat tekintve az egyes gazdasá­gok között ma még mutatko­zik. Fölveszünk a Volán 13. sz.Vállalat exportcsomagoló üzemébe férfiakat: asztalos szakmunkásokat, betanított munkásokat, csomagotokat, segédmunkásokat. Bérezés a vállalati kollektív szerződés szerint: Vállalatunk autóbuszjáratain Somogy megye terüle­tén dolgozóinknak ingyenes utazási igazolványt adunk. Családtagok korlátozott mértékben utazási kedvezményben részesülnek. Jelentkezni Kaposvár, Izzó u. 1. sz. alatt levő export­csomagoló üzemünkben lehet. Bejárat az új tejgyár mellett. (80297) Aprómag 15 ezer hektárról

Next

/
Thumbnails
Contents