Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
Mátyás király és kora ) ALTALANOS LESZERELÉS Mátyás király portréja. Ismeretlen festő müve a XVI. század elejéről (a bécsi Kunsthistorisches múzeum tulajdona). tó rész: sokrétűen illusztrálja az uralkodó és környezete ünnepeit és hétköznapjaik 1473 és 1490 között volt legaktí-t vabb az uralkodó, ekkor virultak leginkább olasz- országi kapcsolatai. Kereskedők, diplomatáik és főpapók jártak- keltek Buda és az itáliai , városok között. Felesége, Aragónia! Beatrix méltó társa volt a nvűveltA budai palota fényűző berendezését az olasz Bofi- fi-ni, a király történetírója örökítette meg számunkra. Képet alkothatunk azonban róla a vagyont érő arany- brokát trónkárpitja a kiállított galgócd kárpit szépsége alapján. A király és udvara drága mívű, arannyal átszőtt selyem és bársomy- ' brokát díszruháikat viselt; ilyeneket ajándékozott a püspökségeknek és kedvelt templomainak, például a szegedi ferenceseknek. A Mátyás és felesége címerével hímzett fojnácai mise- ruhát Firenzében. Francesco Malocchi műhelyében szőtték. Kincstára pompájáról többen is. megemlékeznek; a kincstárából való a reneszánsz ötvösség máig felülmúlhatatlan remeke, a nagyméretű, színes, zománcos Mátyás-kálvária is — jelenleg az esztergomi főszakes- egyház tulajdona. A budai palotát gazdag majolikapadlózat díszítette. Az alezredes teljes &fsi£ ben,, pompázó paradicsomsisakban elvágtázik. S hogy a világ tökéletlenségein ja-t vítsunk valamit, követi Sí a huszados. Semmivel sera gyávább, mint a többiek, a* új ranghoz méltóan viselkedik. — Te amikor katona vdSl tál, hánynak parancsoltál? — Egynek se — vallonS be férfiasán. Ezen kicsit elmélárfSj hosszasain nézd az arcomat. — Szóval nuHados voltát Ez szíven üt Ez a nagy nulla. — Tudod, azért egy titkos alattvalóm nekem is volt — mentegetőzöm. — Annak parancsoltál? — Annak igen. — Ki volt az? — Én magam. Igen, Megpróbáltam eldönteni, mi a jó, mi rossz, mit kell megtennem akikor is, ha nincs kedvem hozzá, és mit nem keffl. megtennem, ha szeretném is. Azt persze már nem vallom be, hogy mindez hányszor, de hányszor nem sikerült. Olyankor persze írni- lados voltam, ez kétségtelen. Most aztán pironkodhatok. — Aklsor te egyedes vc*- tál — Körülbelül —^ mosv dom zavartan. Közben őrmesterek, hadi nagyok, közlegények tűnnek el a színről. — Ha katona leszek, én is egyedes akarok lenni! — Ez nagyszerű •— fi** vendek —; de tudod, ahhoz nem is kell katonának lené ned. Ha akarod, máris egyedes lehetsz. — Hogyan? — Például nem rohangátsa a nagykéssel föl-le a lakásban. Mint egyedes gondol-? kozol előtte; és eszedbe jut? hogy eleshetsz és megsérted magad. Nem verekszel esi* re-szőra a testvéreddel. Ha a mama kér tőled valamik nem morogsz, mert jobb volna játszani, hanem megcsinálod. látom az arcán, hogy «* egyedesség sokat vesztett vonzerejéből. Nem szól. Közben a büszke táboe^ nők egyedül maradt az akikul óíé-ren, eljött az ő ideáé is* elvágtat hadserege után, — Most, ugye, csatáznak odabent? — Eszük ágába se Jut 4» mondom ijedten —, mind letette a fegyverét, vaJa- menmyi ükből egyedes lett, ét építkeznek. — Mit építkeznek? — Hát, hogy fényesebb te^ gyen a szemed, keményebb legyen az izmod, nagyobbat tudjál rúgni a labdába* ne fáradj el hamar, és könnyebben tanuld meg a betűket meg a számokat — Mert ha harcolnának, akkor fájna a hasam? — De még mennyire! — Akkor inkább legyenek egyedesek. — Én is úgy gondolom. Lecsúszik a székről* kiterjeszti a karját és elberreg. Semmi kétség, itt egy repülőgép emelkedik a levegőbe. Nagy elégedettség száll meg; mi most ennek az öreg bérháznak a harmadik emeletén a függőfolyosóra néző konyhában megvalósítottuk az általános leszerelést Most már csak az hiányzik, hogy nagy országok, kicsik és közepesek kövessenek bennünket Példát mutattunk. A repülő közben a sztratoszféráiba emelkedett, ott köröz, könnyedén és boldogan. Bennem meg égy parányi félelem fészkelődik. Harci gép ez vagy utasszállító? Egy egyedes repül odafönt, vagy egy huszados? Na majd ha leszáll, megkérdezem. Mátyás egykori, Európa- szerte csodált fényűző palotája helyén, a budai Várban nyílt, meg az utóbbi évtizedek legnagyobb kiállítása — a Magyar Nemzeti Galériában. Több tudományág hazai és külföldi kutatóinak együttes munkája nyomán minden eddiginél részletesebben mutatkozik be a magyar reneszánsz, történelmünk utolsó európai rangú korszaka. A sok száz tárgyat szemléltetően. didaktikus rendbe* felvonultató kiállítás központja. Mátyás király legendás alakja, akit a mai nemzedék számára sem árt föl- idézni a történelem sárgult lapjairól, egyénisége annyi tanulsággal szolgál. Az elmúlt évszázadok sem fakí- tották meg okosságát, bátorságát, közmondásos igazságosságát. Hunyadi János fiaként kötelességének érezte hazájáért a halállal is szembenézni — a csatame- zori ért tragikus véget. Békében azonban a felvirágzást. az egységet adta népének jó törvényekkel, bia- topsággal, a hatalmaskodők megfékezésével. Uralkodása nemzeti létünk fénykora volt. Emlékeit még a török pusztítás sem tudta teljesen megsemmisiteni. A páratlanul gazdag kiállítás megpróbálja nyomon követni Mátyás hatalmas életművét, s vele a reneszánszot Sza pólyái István nádor síremléke Szép «helyről (1499) Ott működtek az udvariban A humanizmus a középkor századai után hazánkban már Mátyás uralkodása előtt jelentkezett, Mátyás nevelője, Vitéz János és Janus Pannonius, a korán elhunyt európai hírű költó és pécsi püspök udvarában. Mátyás már humanista szellemben nevelkedett. Hatalmas könyvtára szerint kora egyik legműveltebb koronás fője volt,. Trónra lépése után a reneszánsz humanista életeszményt valósította meg udvarában. E kiállítás két évszázadot ölel föl, az előzményektől a stílus utóéletéig. A leggazdagabb azonban a Mátyás királyt és udvarát bemutaségben és a művészetek pártfogásában egyaránt Mátyás maga köré gyűjtötte a kor neves művészeit és íróit (Bonfimt, Gaieottót, Callimaohust s Európa égjük legnevezetesebb humamsta központjává tette Budát. Palotáit az új stílusban építették a firenzei építészek és kőfaragók; mint a budai ásatásból származó faragvá- nyok, a nyéki vadászikastély építészeti töredékei, kedvenc tartózkodási helyének, a budaszenttórinci pálos kolostornak vörös márvány emléked, és a nagyszabású, példásan helyreállított visegrádi nyaralópalota mutatja. a híres könyvmásoló iDumd- nátordk, könyvkötők és más külföldi művészek, mesteremberek társaságában. A király legbüszkébb messze földön híres könyvtárára volt; állandóan és sokat olvasott, humanistáit is gyakorta a könyvtárteremben fogadta. Rábában, FiremzóKaposi Levent« — Jó reggelt! — Jó reggeli! — Ma mintha kissé sápad- tabbnak látszana... '— Sápadtabbnak! Sevetnem kell!... Mondja csak meg őszintén, hogy úgy nézek ki, mint egy kicsavart citrom. — Na ne, túlozzon! — Én túlzók? Hát nézzen rám, ember! Ez a szín már nem is sárga, hanem szürke. Hatosam képest a nemespenész olyan, mint a Jonathan alma. ' > — De hát ná baja volt? — Volt? Most is van, barátom! Kétoldali mellhár- tyagyulladás, azon túlmenően kideríthetetlen szívzöreje k, általános legyengülés, a többit nem is sorolom, — És maga ezzel járkál? — Miért, feküdjek koporsóba? — Ember! Ne legyen morbid1 ßencze /ózsef Nyitány Jégpáncél takarja a zord Balatont, március csörgeti a tél bilincseit Vízi börtöncella, vak öbölként virrad, rab hullám paskolja, part köve sikkan, a mélyben bóbiskol balgatagon a hold — nádas tisztáson karcsú csuka. Kövék kacatjáért megváltok vi&zhangot, megfeneklett csónak merengve lankadok. Kisírt szemű sirály, foszlott vitorla, eretnek hegyekért szívem is kjrohad. Milyet parancsol? — Kacagnom kell! Én morbid? Uram! Engem tanulmányoznak az egyetemen. Szinte nincs olyan betegség, amit én el ne kaptam volna. Vörheny, skarlát, kanyaró, szamárköhögés... —De hát ezek gyerekbetegségek... — Na és? Én is altkor kezdtem. És onnan jutottam el idáig. A vizenyős mell- hártyáig ... Tudja, az orvosok már rég lemondtak rólam. A múltkoriban a körzeti orvos úgy nézett rám, mint Hamlet az apja szellemére Helsingőrben. — És milyen tünetekkel jár ez a vizenyős mellhár- tya? Tudja, nekem is szúr itt, hátul, baloldalt... — Csak ott? Akkor nem lehet baj. Nekem szúr jobbról is, balról is, oldalról is, keresztül is... Néha úgy érzem magam, mintha a szamurájok késpárbajt vívnának bennem. De már fel sem tűnik. Megszoktam. — Megszokta? Az iszonyú fájdalmakat? — Naná! Ha éveken át treníroz az ember... Hozzám képest egy fakir olyan, mint a harci mén, ha rheg- haüja a trombitaszót... No, de nem is tartom föl, sietnem kell. Tudja, lei akarnak vinni az orvosi világkiállításra, és most intézem a vízumokat Persze, ha megérem ... Mert most is majd szétrobban « fejem ... Apropó! Nincs valami tablettája? — De van.il Nézze csak! Melyiket parancsolja? —- Azt a sárgát. Illetve ... Talán inkább azt a pirosat. — Köszönöm. Viszlát! — Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk... A sereg föl sorakozott az alakulótéren. Zömök paripák táncolnak a fénylő arcú katonák -alatt, a napsütésben csillognak a zöld, sárga és piros csákók. Mert szerencsére besüt a függőfolyosóra néző komyhaablakon a nap. A sorok ugyan elég kesze- kuszák, egy jobb tábornok bizonyára rájuk dörren ne, hogy balra nézz!, igazodj!, mik maguk, szabadnapos kereskedősegédek vagy katonák? De az itteni tábornok nem ennyire rigolyás, és szerencsére a tábornok fölötteseí sem rigolyásak, aminek külön örvendek, mert a fölöttesefc mi vagyunk: a gyerek meg én, — Ez ki? — bök a gyerek az egyik vitézre. — Ez egy tizedes — mondom, mert valóban olyan tizedes formája van. Űgv látszik, a tizedes ellen semmi kifogás, mert nagyra tátja a száját, s hogy félelmetesebb legyen a dolog, zord pofát vág, s hozzá egy rettenetes csatakiáltás, egy hosszan elnyújtott áá. A tizedes tudja, mi a kötelessége, máris ugratja pé- celi kenyérből készült lovát, szakamaarcán példamutató elszántság, zöld papírcsákója meg se readül — vágtat be a tettek mezejére. A hős tizedes eltűnik. — Most egy századost kérek! Aááá! A százados némán tétovázik, micsoda bátor hadsereg ez! — A következő legyen egy ezredes — mondom a rangoktól megrészegülten —, s az ezredes csörömpölő fci- tüntetésekkei, méltóságtet- jesem bevégzi küldetését. — Most egy húszadéért kérek — kiáltja a gyerek. — Huszadost? Olyan rang nincs. — Miért nincs? Tényleg, miért nincs? Kicsit bambán nézek magam elé, azt fontolgatom, hogy magyarázat helyett itt, ebben a mi hadseregünkben, se szó, se beszéd, kinevezhetnénk valakit huszados- nak. — Húsz katonának nem kell parancsolni? — szakítja félbe a ranglétrát forradalmasító gondolataimat a gyerek. — De azt hiszem, kell —. bizonytalankodom. — Hát akkor?! Mert az ugye úgy van, hogy a tizedes tíznek, a századhs száznak, az ezredes meg ezernek parancsol? — Nagyjából úgy — mondám* s hogy ne látsszam katonai dolgokban járatlannak, hozzáteszem: — az alezredes meg kilencszázki- lencvenkäesncnek. —• Az mennyi? — Eggyel kevesebb, ntínt az ezer. — Aha.;; Aktor egy olyat kérek! Herkules szobor. Bertoldo di Giovanni munkája (1492—91) ben a legjobb illusztrátorokat foglalkoztatta. Könyved — a híres, saját ízlését mutató corvinák — közül akiállításon nemcsak a házai kötetek, a Phiilostmatusz-kó- dex, Bonfini Remim Unga- ricarum Decadese és Cronicá- ja, hanem a külföldi gyűjtemények féltve őrzött kincsed is láthatók — ezeket londoni, vatikáni, párizsi, bécsi könyvtárok és múzeumok kölcsönözték. Mátyás korszerű, Jól fölfegyverzett hadseregének fegyvereit és fölszerelését is bemutatják. A ^király és kancellárjának munkás hétköznapjait az oklevelek,! nyomtatványok címeres levelek és pecsétek illusztrálják — némelyik igen magas művészi színvonalon. Mátyás udvarában a magyar főpapok és főnemesek de. hadvezérei is. megbarátkoztak az új stílussal, és amikor az uralkodó éiete virágjában tragikus hirtelenséggel elhunyt, a reneszánsz már gyökeret eresztett Magyarországon, bár a királyi udvar elveszítette stílusformáló jelentőségét Mátyás halála után készült el a Ba- kócz-kápolna, a magyar reneszánsz legszebb épségben fennmaradt emléke az esztergomi székesegyházban. Báthory Miklós váci, Vetési Albert veszprémi, Emuszt Zsigmond pécsi püspök, Vá- radd Péter kalocsai érsek építkezései, Geréb László püspöknek, Mátyás unokatestvérének gyulai vára, had. vezérének, Kinizsi Pálnak nagyvázsonyi, Báthory Istvánnak nyírbátori építkezései az egész országban edterjesztették a reneszánsz szettemét. Brestyánszky Ilona Lázár Ervin
