Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
t Színek a palettáról SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK — Biztatott is, mert maga is szépen dolgozott. Arra tanított, hogy bárhová is kerülsz niajd fiam. a képet mindenhol megértik az emberek, örültek is nekem mindenhol. Hétéves koromban már javában rajzolgattam. Az egyik különb lehetett a többinél, mert nagyapám szépen bekereteztette, hátára pedig ráírta: Festette Raksányi Hájas, hétéves. Nagy lökést adott ez az elismerés ahhoz, hogy később pályámról, sorsomról döntsék. — Hat testvér hatfelé ment gyerekfejjel. Mit jelentett ilyen körülmények között a család? — összetartottunk. A rokonság nagy volt, és a Szeretet is nagy. — A Raksányi név nem túl gyakori, de egyet a Lajos bácsién kivül is ismerek: Raksányi Geliertet, a kitűnő színészét. — A nagybátyám — feleli rá — Testvérei? — Bátyám orvos lett, öcséim valamennyien mérnökök. A legkisebb öcsémet Csurgón már taníthattam a gimnáziumban. Várostervező lett Már csak mi ketten élünk. — Miként került Csurgóra? — Az első polgárit Szigetváron végeztem. Különbözetivel átkértem magam Csurgóra. Itt jártam gimnáziumba. A szomszédban, a Csokonai-házban volt az internátus. Innen a budapesti rajztanárképző főiskolán» iratkoz— Révész Imrét tekintem mesteremnek, de nagyon sokat tanultam egy olyan embertől is, akinek a nevet aligha ismerik. Márton Ferencnek hívták. Idősebb rajztanár volt, az iparművészeti főiskola esti tanfolyamán tanított — Ügy tudom, többször megfordult kaposvári tartózkodása idején a Roma-hegyen Rippl-Ronai Józsefnél. — Pusztasomodori nagyapám jól ismerte a Rippl-Római édesapját, aki szintén tanító volt ö hívta föl rá a figyelmemet, hogy feltétlenül keressem meg Kaposvárop. Egyedül azonban nem volt merszem bekopogni hozzá, ezért megkértem a gimnáziumban Szabó Alajost jöjjön ki velem a Ráma-hegyre. Az első látogatást totó is követte. Bevitt az atelier-be, így hívta a műtermét, és ott meg- mutágatta a képeit Vendégszerető család volt; Rippl-Rönai és Lazarin asszony mindig kedvesen fogadott. Közösen fogyasztott ebédjüket is néiha megosztották velem. , — Nem mutatta meg Rippl-Rónainak saját képeit? — Dehogynem. El-vittem hozzá a harctéren készült képeket. Hasznos tanácsokkal látott el. Néha megtette, hogy kettévágatta velem a vásznat — Ettől jobb lesz — mondta ilyenTermészetesen Csokonairól nevezték el azt az utcát, ahol a régi barokk épület a költő rtt-tartózkodásának emlékeit idézi. Csurgón jártunk, e neves épület szomszédságában, Raksányi Lajos festőművésznél, akinek munkássága voltaképpen a somogyi tájak, emberek művészi kifejezése. Maga sem U»dja, hány képet festett életében, csupán egy ideig jegyezhette föl őket, többségük e táj iránti érzékeny fogékonyságát, az itt élő emberek életének ismeretét fejezi ki. — Egyszer megsajnált a buszsofőr — mesélte —, hogy nagy csomagokkal bajlódom. Azt mondta, elvisz egy olyan vidékre, amilyennél szebbet még nem láttam. Vártam a buszra, fötcihelődtem, és kíváncsi voltam, vajon hol tesz le a jóakaróm. Pogánywzentpé- ter határába érkeztünk. Egy gyönyörű domb lábánál fékezett a busz vezetője. Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy este értem jön, itt várjam meg, ne fáradjak a megállóig. És képzelje, aki fölkínálta a gyönyörű látványt, egy év múlva a pogányszentpétert dombókról készült képem vevője lett... Raksányi Lajos 1805-ben, az akkor még Somogy hoz tartozó Szigetváron született. Néhány év kitérőtől — tanulmányi évek Pesten, röpke idő Kaposváron, háború — eltekintve, jtehát élete javát szülőmegyéjébe* töltötte. tApja * hős szigeti védő, Zrínyi városának "kórházát irányította, s házaságából hat gyerek született. A kórházigazgató gyerekeinek 'Sent volt más a sorsa, mint a falun élőké, merthogy vidékre került mind kisiskolásoknak. Raksáijyi Lajos Pusztasomodorra, nagyapjához, aki tanító volt, s már annak idején fölfedezte az elem ista ban a tehetséget. kor .11 Csak akkor bírált meg, amikor négy- szemközt voltunk. Másszor, vendégei előtt inkább dicsért, képeimet mutogatva. Kedves emlékek. Ezek is színek Raknányl Lajos életének gazdag palettajáróL Felesége készségesen segédkezik, miközben képeit nézegetjük. ö hordja ki a hideg szobából a vásznakat A művész kedvesen megjegyzi: — A feleségem jobban kbaneri magát a képeim között, mint én. ö rendezgeti őket. Előkerülnek azok a képek is, amelyek Csurgóról beszélnek, a környéket idézik. — Milyen festői témáikat adott Csurgó, a OMték, ahol 1925-től él? — Már gyermekkoromban sok szép részletet megismerhettem Csurgónak és környékének. Sokat rajzoltam és festettem a Nagyberekben, a szép öreg erdőikben, aztán totón, és megkedveltem Pogányszentpétert is — Utcaképek Csurgóról. Számtalan vászna őrzi a patinás hely sajátos arculatát, életet. — A csurgói utcaképek a le^ieheaebb feladatot adták nekem. Házak, emberek, színek, régebben állatok, most buszok... — Hogyan tudta összeegyeztetni a tanítást és a művészi munkát? Aránylag kevés kiállítást rendezett önállóan, inkább csak az utóbbi időben, de tudóm, amikor csak tehette, festett. — A gimnáziumból néha haza szaladtam, hogy képeimmel is foglalkozhassak. De nagyon szerettem tanítani is. Tanítványaim át- yették tőlem a festészet szeretetét. Sokszor magammal vittem az iskolába is a festóesz- köeeimet, szinte nem volt tanár, akit ne örökítettem volna meg. tóm be. Igazgatóm Színyei Merne Pál volt, a Majális festője. Egy távoli rokonom is tanított a főiskolán: Raksányi Dezső. Benczúr tanítványa volt Lotz Karoly sérült képeinek restaurálását őrá bízták a háború titán- A miskolci megyeházán pedig egy saját munkáját fedeztem föL — Milyen volt a légkör a főiskolán?' — Valamennyien a TÖK szellemeben nevelkedtünk, éltünk. Testvériség, összetartás, közösség: ezt jelentette a TÖK. Tanáraink között volt Glatz Oszkár, Bosznay István, akinek az apja Csurgón volt tanár, Réti István — neves festők. Mi középiskolai tanári oklevelet kaptunk. Becses ereklye a lakásban az 1918. május 18-án kelt díszes oklevél, melyet a tanárok kézjegyükkel láttak el, de az igazgató, Sányei Merse Pál nevét is lehet olvasni rajta. — Mi történt a főiskola, illetve a háború után? , — Hazamentem íaagyapamekhoz, Szigetvár mellé. A turbéki hegyen laktak. Nem volt mást tennem, mint hogy fessek. El szoktam menni az egyik szép kilátást nyújtó dombra, ahonnan harminckét tornyot láttam, ha szétnéztem. Aztán ellátogattam sóiban a somogyi refprmátua egyházközségek papjaihoz, hogy kérjem, válasszanak meg Csurgóra tanárnak. Helyettesítésről lehetett csupán szó az első időszakban. Néhány hónap uán Kaposvárra, a Somssich gimnáziumija helyeztek, majd újabb állomások következtek. Dombóvár, Csongrád, végül Budapest Lesoványodva, gyenge á bak on érkeztem vissza Csurgóra, ahol lSGö-ben sikerült végleges kinevezést szereznem. A hosszú katonáskodás miatt nem kerestem annyit, »menyit a kollégáim. Képeim eladásával segítettem javítani anyagi helyzetemen. Mindenekelőtt a-rcképieket festettem. Ezek jövedelmeztek a legjobban. Annyit számítottam föl értük, amennyi két tanítási óra díja vote. Altatóban eny- nyi idő alatt készi tettem el egy portrét. A hideg .rámpából, amit netn használnak, de itt található Raksányi Lajos birodalma: képei, festőesAö- zei, lassan előkerülnek a vásznak. Előbb egy kisméretű hegyi tóját mutat Kilátás a címe, 1917-ben készült. Háborús kép — így nevezi, mivel a fronton festette. — Ehhez a képhez fűződik első kiállítása is. — Pécsett a 19. honvéd gyalogezred kiállításán totó festménnyel szerepeltem. Ez maradt meg közülük. — A háborúban is festett? — A vonalzó és a körző — munkaeszközeim mellett — velem volt a festékem, ecsetem is. Egy műszaki alakulatnál térképeket rajzoltunk. Éjjel mehettünk ki a terepre, mivel az első vonalban voltunk, közel az ellenséghez. Szinte úgy tapogattuk ki a térképre kívánkozó tárgyakat. Sajnos, sokan meghaltak közülünk. — Két emlékezetes találkozásról is beszélt. — Egy alkalommal találkoztam a fronton a bátyámmal. 0 tudta, hol vagyok. Mivel orvos volt, könnyebben mozoghatott. Erre a találkozásra Erdélyben került sor. A másik meglepetés: Babay Józseffel, az íróval egy fedezékben futottam össze. Ott is — ha tehette — írt Állandóan a Balatonról álmodozott ... — Festőként kiktől tanult a legtöbbet? Egy könyvet vesz le a polcról. Elém teszi az első oldalnál kinyitva. Soltra Elemér írta, a könyv címe: A rajz tanítása. És a dediká- ció szövege: Rajvsanyi Lajosnak, kedves rajz- '.anaromnak soha nem múló szeretettel és hálával, egykori tanítványa. Üjató kötet: Budapest csomópontját Az egyik szerzője Almáasy Tibor, az Autó-Motor cwnő folyóirat szerkesztője. Ebben ez áll ajánlásul: Raksányi Lajosnak őszinte nagyrabecsüléssel es szeretetteL És külön köszönettel szerény rajzkészségem ápolásáért (Al- mássy ugyanis illusztrációkkal látta el a könyvet, ezek a rajzok talán nem születtek volna meg, ha a diák mellett nem Raksanyi tanár úr áU.) — Tarut-e meg? Ügy tudom, tokáig vezette • rajzszakkört Csurgón. — Már nem tanítok, de aki tanácsért fölkeres, segítek neki. Nagy öröm,' amikor kint ülők az utcán, festek, s odajönnek hozzám a gyerekek. Milyen élénk figyelemmel kísérik munkámat! A felügyelőjüknek nem is kell rajuk szólni ilyenkor. — A megmutatott képek java az utóbbi egy-kél év termése. Meg mindig rendszerese* fest? — Néha beteg vagyok, akkor nem. Havonta egy képet azérí megfestek. Nyolcvannyolcadikba léptem ... Az öcsém tóttal segít magának. Én még nem szorultam ilyen segítség»*. Bár egyre nehezebb húzni a kis kocsit, amin a festenesgfrőzöket viszem. Tavas#?® les* egy kiállítás, kérték a megyétől, hogy küldje*. a munkáimbóL Négy képet szánok od*. Raksányi Lajost" úgy ismertem meg, hogy feltűnést keltve dolgozott Fonyódon a kikötőbe*, nagy tömeg vette körül. Készíttetett egy különös szerkezetet, amely két tükörből áll, ezeket a vásznat tartó állványra szerelve használja festés közben. — Miért? — A két tükrön keresztül úgy látom a tájat, amit megfestek, mintha a vászontól hét lépésnyire lennék. Tehát nem kell állandóan mászkálnom a vászontól, hogy megfelelő távolságból — ez a hét méter — szemlélhessem, hogyan alakul a kép. — Maga találta ki ezt a szerkezetet? — Brunelleschi is ilyesfélét használt, és még sokan mások. Több változató is van ennek a tükör&zerkezetnek. ' A tükrös szerkezet most pihen. Ám elöl van az állvány. Rajta Raksányi Lajos legutóbbi alkotása, önarckép. Nem az egyedüli, többször is megfestette saját portréját. Mindegyik más. Változnak az ember arcvonásai. ' Ráírja történeteit az ele»... . Korányi Barna
