Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

Egyén! ÍT.lést szerint Munkaruha-divat Jogos igény: legyen tartós, álljon jól a* % — Hát idenézzen — tar­tott „divatbemutatót” né­hány dolgozó az szb-titkár irodájában —, hogy áll raj­tam ez a munkaruha! Az ujja és a szára hosszú, a dereka bő ,.. Mondja meg, lehet ebben maga szerint dolgozni ?! A Dél-dunántúli Vízügyi Epítővállalat ezernégyszáz fiakai dolgozója kap mun­karuhát. . Soknak különféle védőruhát, felszerelést is adnak a különleges ba­kancstól a kesztyűig, szem­üvegig. A kollektív szerző­dés pontosan rögzíti, hogy ki milyen munkaruhát kap. es mennyi időre. Akik például szabadban dolgod­nak, jogosultak meleg ru­hára, sapkára. kesztyűre. Még a vállalati központból helyszíni ellenőrzésre kijáró szakembereknek is adnak gumicsizmát, a művezetők pedig esőköpenyt és bakan­csot is. A munkavédelmi szabályzat intézkedik a . vé­dőruháról és -fölszerelésről. Ennyi ember ellátása ak­kor sem könnyű, ha min­dent simán lehet beszerez­ni. Sajnos, a gyárak és a kereskedelem hibája sok gondot okoz minden olyan nagyvállalatnak, amely ennyi embert ruház. — Mivel volt eddig a leg­több bajuk? —: kérdeztem Antal János szb-titkártól. — Ügy mondóm, ahogy ran: a vállalat nem, tudta rendesen kiadni a munka­ruhát a dolgozóknak. Hol a csizma, hol a bakancs vagy a kesztyű hiányzott. A ke­reskedelem nem tudott se­gíteni rajtunk. Csak példa­ként mondom, hogy hóna­pokig nem volt gumicsizma. A munkaruhahiány 1981 végén kezdődött. tavaly szinte egész évbeá tűrtőtf. Aztán a múlt év végéin eny­hült valamit a helyzet. A mérettel,, a minőséggel azonban változatlanul van bajunk. — Pontosabban mi? — A méret a dolgozók harminc százalékának felel meg, a többinek nagy, vagy iciesi a ksabát, a nadrág. Eh­hez még hozzá lehetem, hogy előfordultak varrás-, sőt szabáshibák is. Volt mit hallgatni, amikor bejöttek hozzánk panaszkodni... Sok mindent kipróbált már a vállalat, hogy minél gyorsabban ellássa a dolgo­zókat. Így a Somogy Áru­ház segítségét is kérte; egy ideig ők küldték ki a meg­adott méret és a cím alap­ján a munkaruhákat a dol­gozóknak. Kiderült azonban — főleg amikor mindenből hiány volt —, hogy ez az út nem járható. Az áruház nem pontosan a kért mére­tet küldte ki, hiszen hiány­zott a választék, a dolgozók pedig állandóan reklamálták miatta — Sok gondot okozott ez a dolgozóknak, aztán a vál­lalatnak is — emelte föl a hangját az szb-titkár. — Mihez kezdtek? — Amikor láttuk, hogy az áruház nem tudja ellátott a dolgozókat, kitaláltuk, hogy mindenki utalványt kap s maga veszi meg a munka­ruhát a lakóhelyéhez leg­közelebbi városban, nagy­községben. — Mióta van ez így? — Szeptember óta. . . őszintén megmondom, hogy ez tulajdonképpen kényszer- megoldás. Természetesen sok felvilágosító, meggyőző szó előzte meg ennek a be­vezetését. Aláhúztuk, hogy ez a rendszer addig marad fenn. amíg vissza nem él­nék vele. Nem bánjuk, hogy valaki kék vagy zöld mun­karuhái vesz. azt azonban nem engedjük, hogy „ron­gyokban” jelenjen meg a munkahelyen. Az utalvá­nyok egyébként csak mun­karuhára» válthatók be min­denhol. — Most már nincsenek panaszok? — Azért akad ... Például többe kerül a ruha, a csiz­ma. mint a kiadott utalvá­nyok értéke. Reklamáltak ilyenért olyanok is, akik extra méretűek. Ezt rugal-' másán megoldjuk: ,a követ­kező alkalommal az* illető égy utalvánnyal többet kap, másrészt figyelemmel kísér­jük az árak alakulását is. Mindenesetre ennek a rend­szernek több az előnye, hi­szen a dolgozó azért csak összeválogatja, ami jó neki, s nincs akkora baj a mére­tekkel sem, mint azelőtt. Nem változott viszont a védőruhák és -fölszerelések kiadása (raktárról), hiszen a követelmények szigorúak. Nagy körül tekintést igényel, hogy minden megfeleljen a célnak. Így is sok kifogás hangzott el például a védő­kesztyűkre, az orrmeievítős bakancsokra. Amióta az utóbbit gumitalppal ' szerzik be. a dolgozók is meg van­nak vele elégedve. — Most például az a ter­vünk, hogy minden brigád­nak meghatározott pár szegecselt, sima kesztyűt, te- nyérvédőt adunk ki. A he­gesztőknek beszerzőnk olyan szikrát) iztos ruhát, amilyet a kohászok hasz­nálnak, hiszen fontos a tes­ti épségük védelme a szűk árkokban. Csaknem hárommillió fo­rintot költ a vállalat mun­ka- és védőruhára, fölsze­relésre az idén. A több mint ezerhétszázötven dolgoaó ‘ ISjzűl mindössze néhány aikad. akinek semmi sem jár. Ezért fordítanak gondot a minél jobb ellátásra. L. G. Faiskolai pillanatok Egyszerű piaci képiét: ha valamilyen áruval elárasztják a piacot, hát hamarosan fa­batkát sem adnak érte. A jól sikerült év aztán így válhat gazdaságtalanná, a mennyisé­gi dömping szétoszlatja a nyereseg szép álomképet. A Fejér megyében lévő, de a Siófoki Állami Gazdasághoz tartozó alsótekeresi faiskola több mint egy em béről tőnyi múltra tekint vissza. Kaphat itt az útról betérő gyümölcs- és díszfát, díszcserjét, örök­zöldet. A rózsakedvelők száz fajtából választhatják ki a kedvükre valót. Ha pedig el­vinni nem akarjak, hát után­véttel szállítják nekik házhoz. Természetesen a magánvásár­lásoknál jelentősebb lenne a nagygazdaságok és gyümöl­csösök ellátása. Csakhogy' az utóbbi években mérséklődte* a nagyüzemi telepítések. Ilyen körülmények' között kü­lönösen nagy feladatot jelen­tett az évi 45 millió forintos árbevételi terv teljesítése. Csaknem egymillió oltványt értékesítettek. Látogatásunkkor váloga­tást, osztályozást végeztek éppen a faiskola dolgozol. Méret és a gyökér minősége szerint kötegelték a facseme­ték sokaságát. Az itt dolgozó 94) embernek több mint a fe­le szakmunkás. A munka­hely-változtatás ismeretlen Alsó tekercsen. Nem ritka a 3fl éves munkaviszony. Ko­vács Vendel 1933- ban költö­zött ide a szomszédos Ba la­ton bozsokra családostul. 1951 óta részese a faiskola törté­netének. Szakiskolát is vég­zett, de a szakmai szeretetet, a fák megbecsülését minden­nél többre tartja. A hatalmas csemetehalmaz­ból a kéz és az olló csak kis köteget választ ki. Hiaba, a jó szem és tapasztalat a leg­fontosabb. A raktárból időközben megkezdték egy nyugatémet kamion megtöltését. Ez is bi­zonyítja: Kovács Vendel es munkatársai előtt magas a mérce. Kedvező tapasztalatok Hulladékiszapból fűtőanyag Az Afar Csepel-szigeti te­lepén fél évszázad alatt fel­halmozódott hulladékiszap — a savgyánta — haszno­sítására dolgozott ki eljárást a Magyar Szénhidrogén- ipari Kutató-fejlesztő Inté­zet, együttműködve a Doro­gi Mészművel. A környeze­tet, az élővizek tisztásé ®rt veszélyeztető hulladékból folyékony — a fűtőolaj pót­lására alkalmas — fűtő­anyagot állítottak elő, amely az éghető anyag egy részét kisméretű szemcseként, le­begő állapotban tartalmazza. Az áj anyagnak és tecfe­A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Igazi téllel vívtunk kisebb­nagyobb csatát, ezen a héten. A közlekedésben gondokat okozott a hó, a magyar ten­ger lassú befagyásának meg­kezdődése azonban nagy örö­meit szerzett azoknak, akik, a nyári idegenforgalmi idényre jeget vágnak. A téli sportok kedvelői szintén út­ra kellhet'tek síelni, korcso­lyázni a közeid dombokra, a megnyitott jégpályákra és műiden olyan helyre, amely sportolásra alkalmas, Somogy belpolitikai ese­ményekben gazdag hetet zárt. Fontos témát tárgyait meg a megyei pártbizottság szerdán. A testület meghí­vott szakemberek vélemé­nyét meghallgatva készített mérleget az állami oktatás helyzetéről. A megye mező- gazdaságának szép eredmé­nyeit összegezték a folyta­tódó zárszámadásokon. A tabin ott volt Benke Valé­ria, a Politikai Bizottság tagja is. A látogatás gazdag programja, alkalmat adott rá, hogy átfogó képet kap­jon a nagyközség es a kör­nyék gazdasági, politikai, kulturális helyzetéről. Szép hagyományuk van a városrészi fórumoknak a megyeszékhelyen. E csak­nem másfél hónapig tartó akció hétfőn kezdődött meg két igen jól sikerült tanács­tagi beszámolóval. A Kré- nusiz is,kólában tartott gyű­lésen tizenhatan, a textil­művek leányotthonában megrendezett beszámolón pedig tizemketten mondták el a véleményüket, tették szóvá a városrész good tant Nagyon jók az első ta­pasztalaitok, . hiszen sokkal nagyobb az aktivitás, minit tavaly volt. Ez azt bizonyít­ja, ' hogy megvan a nyílt várospolitika eredménye, az embereket érdekli, mit csi­nál a tanácstag, milyen) ha­tározatot hoz a testület az egész város, az ő kornyék ük érdekében. Azt sem rejtik persze véka alá, ha valami­vel nincsenek megelégedve. Az évek óta kialakult ha­gyományoknak megfelelöe*)- több tanácstag vesz részt egy-egy beszélgetésen, közü­lük azonban egy tart beve­zető- vitaindító előadást, tá­jékoztatót. Persze, ha szük­ség van rá. akkor együttes erővel válaszolnak a föltett kérdésekre. Az ötéves terv felénél járva különösen fon­tos a tanács és a városla­kók közötti eszmecsere. Egész biztos, hogy a további fórumokon sem csökken az érdeklődés, hiszen még a gazdaságpolitikai pártnapo- kon is szóba került, mi épül a városban, mire van pencz és mire nincs, milyen most, és milyen lesz a vá­roskép. Most sokkal nagyob­bak a fejlesztés feladatai, így az is szükséges, hogy a lakosság pénzzel, munkával járuljon hozzá a tervek meg­valósításához. . Egyre nagyobb a gazda­ságpolitikai agitáció szerepe a mindennapi munkában. Ezért tárgyalta meg a váro­si pártbizottság agitáeiós és propaganda munkabizottsá­ga a kaposvári feladatokat csütörtök0». Jó alapot ad a tevékenységhez, hogy a párt­szervezetek és a gazdasági vezetők szerint is nélkülöz­hetetlen az agitáció a terme­lési feladatok sikeres megol­dásához. A gazdasági munka jelen­legi keretei, beleértve a külső és belső körülményeik változását, a szabályozók módosítását, a piac igényei sízerint gyorsain változó ter­melést, valóban feladják a leckét mindazoknak, akik irányítják, illetve végzik ezt a párton unkát a gyárakban, a vá Hala tokinál . Sokkal bo­nyolultabb, összetettebb a jó agitáció minden munkahelyen. A jól fölkészült aktívák képgsek hatni társaikra, ha őszintén, nyíltan beszélnek az ered­ményekről és a gondokról. Jelenleg sokkal több az al­kalmas személy Kaposvá­ron, mint amennyit megbíz­nak agitacióval. . Ez valóban nagy tartalékot jelent e te­vékenység korszerűbbé, ha­tékonyabbá tételében. Szakmai rendezvényekkel segítette a Textilipari és Mű­szaki Tudományos Egyesület megyei szervezete a’ tagok továbbképzését ezen a. heten. Kiemelkedett a Magyar Ag­rártudományi Egyesület me-- gyei szervezetének növény- termesztési szakosztályával közösen tartott rendezvényük penteken a megyei könyvtár előadótermében. Ezen a Ka- pospiastnal gyártott mű­anyag huzalok és kötősaala- gok kertészeti alkalmazásá­ról hangzott el előadás. Lajos Géz» noiógiának a Dorogi Mész- műben elvégzett nyolcnapos üzemi próbája kedvező ta­pasztalatokkal zárult. A kí­sérlet eredményei alapjan bővítik a savgyanta-kiter- melő és folyékony fűtőanya­got előállító berendezéseket. Ezzel a második félévben a Dorogi Mészműben lehetővé válik a mészégetéshez hasz­nált fűtőolaj több mint fe­lének — 1500—1800 tonná­nak — a helyettesítése a hulladékból előállított folyé­kony fűtőanyaggal. Kedvező üzemi tapasztalatok esetén a Magyar Szénhidrogén­ipar! Kutató-fejlesztő Inté­zet szabadalma alapján 1984-től az évi fűtőolaj-meg­takarítás elérheti a négy­ezer tonnát is. A szakemberek szertant az Áíor dsepel-szigeti telepén felhalmozódott veszélyes hulladék kitermelésével és hasznosításával 15—18 évig fedezhetik a Dorogi Mész­műben szükséges fűtőener­gia jelentős részét. Olajütés tök magból Megkezdődött az őrségben és környékén az évszázados téli munka, az étkezési cé­lokra szolgáló tökmagoiaj készítése. A kőpesztést — a mag kibontását héjából — a családok otthon, közösen vegizik a téli esteken, azután kerül az ütőbe, azaz sajtoló­helyre a mag. Ilyen egykor minden faluban volt, de ma már ö&szesen 4—5 tsz-ma- jorban maradt meg az öre- giecsíke géppark, amelyen a csemegeként és gyógyszer­ként is kedvelt tökmagoiaj készül. A héjáitól megfosztott tök­magot az üzemekben lisztté őrlik. vízzel kásaszerűvé gyúrják, pirítják, majd saj­tolják,' vagyis ütik. Minőség­től függően 3—4 kiló tisztí­tott magból lesz egy liter olaj, ez magyarázza a bor­sos árat, hiszen az arany­sárga folyadékéit az elmúlt években 400 forintot is kér­tek literenként., Egyszerűb­bé teszi az egész eljárást a héjat ián magot adó tökíaj- ták termesztése, mivel itt a köpeszitee elmarad, ára a hozzáértőik seerint — az ilyen magból gyengébb, ízet­lenebb olaj készül. A tökmagolajat ünnepi ételek főzéséhez, saláták íze­sítésére, étvágygerjesztőként használják, gyógyszerként emésztési zavarok, vesepana- 6ZOK. ellen alkalmazzák. A sajtmoster Furcsa, félkör alakú, reees szélű késféie, úgynevezett sajtfúró van a kezében. Sorra vizsgálja a hatalmas sajttöm­böket a tizenöt vagonnyi áru befogadására alkalmas érlelő­ben. Egyiknek az oldalába, a másiknak a tetejébe fúr lyu­kat néhány gyors, határozott mozdulattal. Óvatosan emeli ki a 10—15 centiméter hosszú sajtdarabot, figyelmesen vizs­gálja, esetenként megízleli.-7- Ide, az érlelőbe a sózó­kádakból kerül a sajt — 48 óra sózást követően — s itt öt-hat hétig érleljük. Ez idő alatt naponta többször ellen­őrizzük, vizsgáljuk a minősé­get. Ilyenkor arról győződünk meg. hogy a szükséges lyukak száma, távolsága megvan-e. Ebből a Balaton sajtból na­gyon sokat exportálunk. Más minőséget kérnek a görög, a holland megrendelőink es a hazai vásárlók. Ügyelnünk kell arra, hogy csak kifogás­talan minőségű termék kerül­jön ki üzemünkből. Eddig még nem kaptunk minőségi kifogást. Művezető, gajtmester, érle- lő.mester Horváth Lajos a tej­ipari vállalat marcali sajtüze- meben. Október 1-én megy nyugdíjba, több mint 40 évi munkaviszony után. — Tejbegyűjtőként, illetve átvevőként kezdtem, aztán többféle beosztásban dolgoz­tam. Elvégeztem, a minőségi ellenőri és a művezetői ta-i- folyamot. Készítettem jó né­hány sajtot és más tejtermé­ket. Amikor rtt, Marcaliban 1948-ban elkezdte ezt a mun­kát — előtte Zalában, majd Niklán dolgozott — naponta 5—6 ezer liter tejet vett át az akkor még magánkézben le­vő üzem. Égy mázsa vajat gyártottak, a többi, megma­radt tejet a fővárosba szállí­tották. Mast naponta 60—65 ezer liter tej érkezik az üzem­be, s ebből évi 200 vagon Ba­laton sajt készül. Nemcsak szakmai szem­pontból képezte magát; elvé­gezte a marxista—leninista esti egyetemet is. Hosszú ideig, majdnem 20. évig volt az üzem párttitkára, s 1960- től napjainkig a marcali Ko­vács József egységben mun­kásőr, századparancsnok-he- lyettes. A kétszeres kiváló dolgozó munkáson tevékeny­ségéért háromszpr érdemelte ki a Kiváló Munkásőr, egy al­kalommal a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany foko­zata kitüntetést. Ebben a hó­napban elköszön a testülettől, tartalékállományba vonuL Sok ezer vagont töltene, meg az a sajt, amelyet Hor­váth Lajos készített, illetve minősített. Keze alatt sok fia­tal ismerkedett meg ezzel a mesterséggel. — Arra oktattam őket, hogy nagyon figyelmesen dolgozza­nak, és szeressék ezt a mes­terséget. Horváth Lajos érti, szereti a szakmáját, ezért maradt meg négy évtizeden át a tej­iparban. — Vajon szereti-e a sajtot, a tejet, a tejtermékeket? — Igen. Egészséges, jó táp­lálék. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents