Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
Emberélet, színes szürkében LISZT-TISZT Vámot vesz, de nem vámos, felönt a garatra, de jó- zan marad. Ki az? Ki volna más, ha nem a vízimolnár! Somogy legidősebb malmosa. Balkezes mesterség Hetyke legényember a molnár, fürge, mint a esik; gyors kézzel oldozzá ki a zsákot. a kukorica kopogva, zserregve ömlik a villanydaráló torkába. Nem kell nyeles mérősaj- tár ahhoz, hogy tudja, igazát mond a dédi menyecske, amikor huszonhét kilóra taksalja a fél zsáknyi tengerit. Kilencvenkét éve nyitotta a világra a szemét a varászloi vízimolnár, rápillantasra is le tudja merni a íelöntött kukorica súlyát. Azokba a régi esollányzsákokba hetven- wTolevan kiló gabona fért. ugyanennyi a vrászlói. asz- szonyok szútte házi .zsákokba is. melyekből -1- sohasem »ramolts — hányat emelt fel eleteben. Vijjogással, szarkát rftegsxegyenitö eserregéssel dolgozik a villanyáram; a gép gyomrában, darává porladnak a sárga szemek. A molnár nem vámos, de tíz százalék vám jár neki; tér-, mészetben vagy a napi árnak megfelelő összegben. — Hallottam, megmarad a nesze magtalanul is. Anti ba esi — kezdem ahogy az apró íaiwi malom félhomályából a hőtiszta ragyogásba lepünk. Érti a »zót a ki* öregember. aki annyi zsákot vitt mar a vállán, hogy abból tán pi- e*»M*t is lehetne emelni. — A Peti-sűrű a nevemet viseli. Olyan az tavasszal, mint egy nagy nyitott ajtajú Ualieka: megérkeznek a seregélyek. itt zsibong a hurok- rigó. a tövisszúró gébics, a fék étért gó a vasgaborgyan. a hosmcúfarkú szarka, áz ökörszem. a barázdabillegető, a stigüc, a fülemüle. Így télen megtöritek nekik dióbéllel az ablakpárkányon, jön rá a cinege, a sárgyóka, a vörösbö- gytke, a veréb. Én olyan ember voltam világéletemben, aki nem tett kárt az erdő lakóiban; puskám volt, mégsem durrogtattam az ablak alá merészkedő fácánra, nyúlta. Inkább otthont adtam nekik, kipótoltam fenyvessel a Peti-sűrűt. Most már lekezelünk, egymást nem lekezelve Peti An~ tol vízimolnárral: a birtok közepe« állunk. Legény a gáton Anti bácsi: a kis tópartján — szigetet hordott össze a vég a közepére, azon meg fák nőttek —, a zsilipnél vert gyökeret a lábunk. Hajdanában. ha jéggé fagyott a víz. a fa)* ámulatára korcsolyán »flclott a tükrön a gazdatiszt e« a tanító. Nyáron meg a ví- sxmehnar csónakáztatta a vendégeket. Olyan tó ez, amil egyetlen éjszaka feltölt a kis Határárok, ha a malomkerék lejárja a vizét. — Ezt a kereket úgy néz- ae, én csináltam meg papíron. és amikor készült, csak a nagyolását engedtem meg másnak — mutat a fehér ma- lomépület oldalán arra a ha talmas fakerékre, nem minden büszkeség nélkül a molnár. — Nézze csak a prowszat. act a két nagy kört. amelybe a levelek illeszkednek! A kerekszék tartja a tengelyt a kőrősztfákkal, minden akkurátus . .. Ha a zsilip ékét kiemelem. szépen pörögni kezd a kerék. Ügy vegye, ahogy mondom: a jó molnár asztalai i*, ács is, szíjgyártónak cent utolja, ha vasmunkát ketJ csinálnia, akkor sem kap • fejehez az ijedtségtől. Így lehet. S abban is van valami, hogy sok víz lefolyt a Határárokban, amíg a Pet~ by családnév — így hívtak nagyapját, a szobi tanítót — Petyire, majd Petire olvadt; a név változása is sok mindent elmond a történelmi fordulókról. — Nehezen találtam meg — szövöm a azol a csönd ellen, amíg lábalunk a hóban » kúriaszerü, szép epüiet fele. — Kissé távol esik a malom a járt úttól, külön épült a falutól. — Aki őrletni jött, mind megtalálta. Mert ez malom volt már 1806-ban is; a dedi főbíró építtette, úgy is hívták Bíró malom. Apám 1878- ban vette meg a megözvegyült: mohiamétól.- Írás maradt róla. Heten voltunk testverek, két fiú és öt lány. Ennyi embert el nem tarthatott a kicsi malom, gazdálkodtunk mi ia. A küszöb malomkőből. Mi1 előtt belepünk egy gyors kör- bepillantás. ahogy a filmkamera rvenkel, Két nagy hars, hatalmas vedett kőris álldogál a malomház előtt; a fenyők függönyt vonnak a sértéséi ele. Fa az «púlet meny- nyeaete ia. — Tudja-e, mi volt a molnár legfontosabb műszere — kérdi. — A balkeze utjai. Ezekkel próbálta a lisztet, ea a liszt „beszélt” az Híjainak, lőorzsolgette az ember, hogy eleg finom-e már ** őrlemény. Csoda, hogy ennek a balkezes mesterségnek a tudni a lányok után is evvel nyúltak? Mit esznek a kövek? Elhelyezkedünk szépén a barátságon konyhában. Csodaváró hangulatban nézem Ton esi bácsit — igy hivják a varászlóiak, nemesdédiek, pátiak —, valami olyasmiben reménykedem, amit a népdal ÍRT fejez ki: „A malomnak nincsen köve, mégis liiztet jár.!..” Azért egérként bujkál a padlásomon a sejtelem; a csoda ő maga. ez. az apró, sárgásfehér hajú, pici bajszú, nagyon mélyről rám pillantó ember, aid kilenc- venkét tele ellenére maga az élet! — Kairóban volna jó, ott most nyár van — csippent ram a szemével. — Nagyon srierétek utazni; jártam Jugoszláviában, Romániában. Bu lgári á ban. Kényszerből Lengyelországban, néme*- földön az eloő háborúban így téten az ütúonmyvek segítségével utazom, meg a televízió mutatta országokba, csak fejben. Nyolc lapot járat, köztük a Természettudományi Közlönyt, a Búvárt, az Éllet és Tudományt, a Magyarországot, a Népszabadságok — Mit esznek a kövek, molnár bácsi? — Ki akar próbálni maga is. ahogy fiatalabb koromban a gazdák, már látom. Éjjelnappal ment a malom, volt úgy. hogy két-három ember is várt a sorara. Az éjszaka kellős közepén egyik-másik megcsöngette a hengert, hogy ebien vagyok-e. Nem tudtak alváson kapni, mert a molnár ugyan elszunnyadt a fejét korpászsáknak vetve, de éberálom volt ez, rögtön fent voltam, ha a hang megváltozott. Mert az ember hallása úgy kiélésedéit, mint a .10 prímásé, aki rögtön meghallja a falsot, Süket emberből nem lett molnár! A zuhogó zenéje, a hengerszak meg a kövek muzsikája akkor lett csengő, ha azt a három-négy *6ák búzát lejárta a malom. Mert, hogy magának megválaszoljak: amikor, a búzát lejárták, egymást kezdik enni a kövek. Ezeket időnként megvágtuk, hogy elük legyen. Azzgl a finom ballal persze hogy érezte a különbséget az exportképes alföldi, Fehér megyei búzák, meg a gyengébb somogyi között! A miénk rétestésztává nyújtva bizony lyukadt. De sokféle lisztet dörzsölt a mutató és a hüvelyk között! Ormándi- ban inaskodott, Simonyiban, Nemestördemicen, Kisdob- szan es Nagydobszán dolgozott, ismerte a Gyöngyös-patak erejét, a Tapolca-viz milyenségét. Tördemicen a molnár másik legényével csattá" rozni mentek, két kocsival szedtek ősste a környéken az őrletni valót. — Nem nősült meg ..; — Nem volt biztonságos; a gazdasági válság riasztott el, aztan meg kezességet vállaltam eladósodott rokonnak. Azért lány, menyecske mindig akadt. A nagy szerelem Elza volt, a boroszlói hadi- korhazban. ahol a banyaigazgató szép lanya önkéntes ápolónőként segédkezett. Becsből kaptam meghívót az esküvőjére, férjhez ment Schwartz AI bért he* — Adja meg a hosszú élet receptjet, mester úr! — Csak annyit fogy aszta ni, amennyit az ember aznap le tud dolgozni. Reggelire egyharmad tea, egyharmad tej, egyharmad kávéból ital, ebedre magam savanyította nyers káposzta, egy zsemlyével, májpástétommal, vacsora ugyanaz, ami a reggeli. És dolgozni, dolgozni... Hetente átjár Zalakarnsba fürdőzni, fiatalodni. A múltkor odaült melléje egy szép fiatal nő, é* úgy nézte a cirmos szemével, hogy majdnem ki is ugrott a zsebéből az az ötszázas, amit a hölgy ki akart tőle bűvölni. Toncsi bácsi csak megpödörte legé- nyesen a bajszát, maradjon »ebben az az ady, olyan szép lila a színe! Azt mondja, a molnárok mindig szürkében jártak, az ünneplőt sem feketebői sza- batták-varratiák; a szürkén nem látszott meg annyira a liszt Az azonban biztos, hogy ő maga sohasem volt szürke ember! Ieskó lass!« Á habánnal kezdődött Ficzere Mátyás kiállítása A haban kerámia újbóli megjelenése összeforrott a kaposvári fazekasok tevékenységével. A mintegy másfél évtizede felébresztett hagyomány ápolása Tamás iMszlona-k, a népművészét mesterének a munkásságárban folytatódott, azóta a fiatalabb nemzedék is szí vesen vállalja ezt az örökségét. Közülük sajátos utat tett meg Ficzere Mátyás keramikus, aki a mesterétől kapott útra valót a maga szemléletén átszűrve fejlesztette tovább. A kaposvári halvan műhely egyik újítója Ficzere, aki robosztus tárgyaikon igyekszik megvalósítani a hagyományok és a kísérletezés ötvözetét. Így jutott el — korábbi kiállításainak a tain ulságait figyelembe véve — ara az útra, melynek eredményeiről a tegnap megnyílt bemutatója ad szamot. Sakk-készlete és két parasztfigurát ábráaoló padlóvázája a forma« megújulás fontos állomásának tekinthető. Plasztikusai)bá váltak tárgyai. BcenyáJk kmv-sót idéző kerámia gyertyatartója, néhány nagyméretű ivóedénye azt bizonyítja, hogy színgazdagságával vetekszik formai leleményessége. Az alapszínek — a zöld és a barna — nagyobb hangsúlyt kaptak, a festői díszítési igényesebb plasztikai megoldásokkal váltotta föl. Ezek a nagyméretű edények, amelyek egykor mindenné pi vagy alkalmi használatban voltak, meg ts követelték tőle, bogy háttérbe szorítsa festői hajlamát, s előtérbe helyezze a tárgyak formai sajátosságát. Noha bonyolult alakzatok ezek, mégis úgy era a néző, iámét közelebb került alkotójuk a népi kerárraához. annak szellemiségéhez. Nemesen egyszerű edenjek születtek keze alatt. Ilyenek a „kék-korszak” talai Is, amelyek — noha a habán • motivmmokaf elevenítik föl — közel a 1 Inak korunk ízléséhez, Pikkelyes díszítésű edenyei egyszerre hagyományosak és modernek. EL B. A Kilián György Ifjúvá® és Üttorö-na úvelódési Központban megrendezett kiül Utasa az érlelödés állapotát mutatja A habán díszítés, dekorativdtás ragadta el Ficzere Mátyás szemleletei, s fejlesztette önkifejezó képessegét. Kezdetben festői látásmód jellemezte: a forma es a díszítés összhangjait a látvány felöl igyekezett megközelíteni. Folna- gyított tárgyai, korsói, tálai, figurális kompozíciói ezt a törekvést tükrözik. Korábbi kiállításaihoz képeit nwst kevesebb figurális tárgyat mutat be. ezek átmenetet képeznek régebbi és legújabb munkád között. könyvespolc likus, református és evangélikus gittegyletekre, az egyháza es magániskolákra, amelyekben e Hitlerjugend egykori eihülyült nevelői okítják az ifjúságot arra, hogy a fajok egyenlők és az emberiség lenagyobb kincse a szabadság. Fröcsköl a vitriol a konzumgépezetre, az írókra, a dilettáns zsurnalisztákra, akik először a harmadik birodalomra, majd a szövetségi köztársaság alkotmányára esküdtek föl teljes meggyőződéssel, de — s ez mutatja, hogy az irónia Böll számára is csupán kábítószer, nem gyógyír — zúdulnak ránk az önemésztő, lemondó, majd lázadásra serkentő fájdalom megnyilvánulásai is. Azóta rrott művedből tudjuk: Böll nem vonult félre, *iem adta föl a harcot. Az „Egy bohóc nézetei” ezért csupán a pillanatnyi elkeseredés regénye, ám egyszersmind csodálatos kereszt- metszet is egy alszent ken- zum társadalomról. A lendületes és ötletes fordítás Bor Ambrus munkája. Lengyel András Egy bohóc nézetei TiaentoUeuc évnyi késéssel jutott el a magyar olvasóim* Heinrich Böll világszerte legismertebb és legnagyobb hatású regénye, az Egy bohóc nézetei, amelyet sokan a huszadik századi saépirodakxn egyik alapművének tartanak. A mulasztás azért is érthetetlen, mert a nyugatnémet közélet fenegyerekének munkáit eddig példás gyorsasággal bocsátották kosáré kiadóink: tudjuk, hogy a „Csoportkép hölggyel” és a „Gondviselő ostromzac” a német kiadással egyszerre jelent meg annak idején könyvesboltjainkban. A megismerés kényszerű elodázásán kívül azonban aligha érte károsodás a magyar olvasót. A regény ugyanis nem egyszerűen az adenaueri-erhandi korszak, a gazdasági csoda történelmi rajza, hanem ke- senűen gúnyon tiltakozás is egy olyan életforma ellen, amely ma. a gazdasági recesszió körülményei között sem időszerűtlen az NSZK- bam: a fogyasztásközpontúság, ax elidegenedés, a politikai és vallási szemforgató«, a fanatizmus ellen. Hasonlóan a Nobel-díjas szerző korábbi munkáihoz. Igaz, Hans Schnier, a dúsgazdag barnaszénbánya-rész- venyes idősebbik fia egészen másképp láziad a társadalom normál ellen, mint „a kölni bohóc” korábbi hősei. Nem protestál a militairiz- mus ellen Bundes wehr-páncélos felgyújtásával. mint az „Egy szolgálati út végé”-nek fiatal katonája, nem vállalja a nyílt polgár- pukkasztá? kockázatát, mint Leni, a Csoportkép hölggyel emlékezetes fiatalasszonya, aki egy török vendégmunkással kezd szerelmi viszonyt a nemzeti gőgtől fertőzött környezetben, nem igyekszik emberséges tettekkel jóvátenni náci apjának bűneit, mint Fáhmel, a „Biliárd fél tízkor” ifjú építésze, nem lövi le a szélsőjobboldali propaganda képviselőjét sem, mint Catha- rina Blum a Bil-Zeitumg gátlástalan zsurnalisztáját. Böll, aki életének legsúlyosabb emberi és írói válságát élte át a hatvanas évek eleién a jobboldali lapok hecc- kampányai és a katolikus egyház ellen indított össztüze miatt, megpróbálja ki- vomiltatni a társadalomból húszéves hősét. Schier, meggyűlölve az «tymosás gépezetét, nem fejezd be középiskolai tanulmányait, dacosan lemond az érvényesülésről. s hogy a kötelező erkölcsi normák elleni me- rénvlet teljes legyen, frigyre lép egy „kommunistagyanús” szatócs leányával, A szerelem szakítással ér véget, Hans tehát gitárt ragad. s elszegődik bohócnak; előbb exkluzív rendezvényeken, majd huszadrangú tarsaságocskák összejövetelein tart görbe tükröt a szuper elit és a kispolgárok elé, míg végül — elzüllött clown- kónt — könyöradományokra szorul. Egyetlen vigasza marad : megőrizte lelkének és gondolkodásának önállóságát, a jogot arra, hogy kikacagjon, nyelvet öltsön, fricskázzon vagy tőrdöféseket ejtsen. S teszi mindezt olya« sikerrel, hogy az olvasó szinte kapkodja a fejét a szellemesebbnél szellemesebb gégéktől. Böll, akit eddig életszemlélete, műveinek cselekménye és stílusa alapján — érzelmes, kissé rezignált alkatnak ismertünk, talán egész eddigi életművében sem' adagolta oly bőkezűen a gúnyt, mint ebben a regényben. A háromszáz oldalnyi, egyes szám első személyi!, látszatra könnyed csevelyből szinte záporoznak a nyilak a hatvanas évek nyugatnémet társadalmának egész intézményrendszerére. A szélhámosok boldogulását szolgáló jótékonysági egyesületekre, a férjük jövedelméből élő álszent szépasszonyokat tömörítő kato-
