Somogyi Néplap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-02 / 27. szám
Napkollektorok a bares! tsz-ben Beszélgetések, viták Előtérben a pártalapszervezetek tevékenysége Napenergia - csak Ízületeknek A barcsi kollektor felemás útja Kiemelt feladatok hárultak az alapszervezetekre 1982-ben a párt XII. kongresszusa határozatának szellemében. Ez megmutatkozott a decemberi beszámoló taggyűléseken, amelyeknek nyílt, őszinte beszámolói és vitái igen sok általánosítható .tapasztalattal szolgálnak. Most már a legtöbb helyen megkezdték ezeknek hasznosítását az idei munkában. A taggyűléseket megelőzően egyébként az alapszervezeti vezetőségek egyénileg vagy kis csoportokban beszélgettek a párttagokkal. Elemezték az alapszervezetek -munkamódszerét, munkarendjét, egyezették a párttagság adatait és értékelték az alapszervezetek évi munkáját. Mindez az alaps-zervezetek jelentékeny többségében nem vált céltalan eiméletieskedéssé, sőt igen kedvező tapasztalatokat hozott. A párttagság összességében elismerően szólt a politikánkról, a termelőmunkáról, a feladatok megoldásáról. A számos tanulságból különösen az szűrhető le, hogy a jövőben még több figyelmet kell fordítani a párttagság tájékoztatására, különösen a helyi kérdésekben. A határozatokat részletesen és érdemben meg kell ismertetni, mert csak így tudnak részt venni a döntésben, azonosulni a feladatokkal, a felsőbb pártszervek határozataival. Ehhez tartozik az is, hogy mindenütt értelmes, tartalmas vitákban tisztázzák a feladatokat, alakítsák ki az egységes álláspontot, a megoldás legcélravezetőbb módjait. Sok helyen igénylik, hogy a vezetőségek minden esetben adjanak számot a két taggyűlés közötti munkáról, és kapjanak nagyobb figyelmet a pártcsoportok. A pártfegyelem betartásában nagyobb szigorúságot, a munka tervezésében, a helyi politikai igényekhez jobban igazodó tevékenység megszervezésében viszont nagyobb rugalmasságot várnak. A beszámolók alapjául ily módon szolgáltak a párttagsággal folytatott beszélgetések. örvendetes tapasztalat, hogy a beszámolók őszintén tartalmazták a párttagság kritikai észrevételeit is, önkritikusan szóltak a vezetőség munka- módszeréről. Az ütköző vélemények esetében az egységes értelmezést állásfoglalásukkal segítették. Érezhető volt az a tendencia az egész országra kiterben térjenek ki a munka- módszer, munkarend helyzetének értékelésere. a továbbfejlesztés feladatainak a mégha tá roz ásá ra. Több más értékes észrevétellei együtt a tapasztalatok azt mutatták, hogy az alapszei-vezetekben levő helyzetet a viták jól tükrözték, feltárták a hibákat, szóltak a továbbfejlesztés szükségességéről. Mindez arra hívja fel az irányító pártszervek figyelmét, hogy az alapszervezetsk teljesítő- képességét tovább kell erősíteni, fejleszteni. Több, hatékonyabb és differenciáltabb segítséget kell adni a munkában, elsősorban az előkészítésben és a vezetőségek felkészítésének időszakában. Az alapszervezeti vezetőségeket segíteni és ösztönözni kell az igényesebb munkára, a követelményeknek megfelelő politikai tevékenységre, a helyi tennivalók időbeni fölismerésére, önálló megoldásra. Az alap&zervezeti pártmunka feltételeit az irányító pártszerveknek tovább kell javítaniuk és biztosítaniuk. Megállapítható, hogy a községekben nőtt a pártszervezetek tekintélye, de a követelmények is fokozódtak. Ezért döntő tényező a káderfeltételek megteremtése, a tervszerűbb foglalkozás a képzéssel és az utánpótlással. Ugyancsak a községi pártalapszervezetek tevékenységének a segítése érdekében jobban a munka középpontjába kell állítani az üzemekben, tsz-ektoen dolgozó idősebb parttagok nyugdíjaskorra felkészítését, átjéientkezesük előkészítését. Az elmúlt időszakban lezajlott alapszervezetó személyes beszélgetések, párt- taggyűlési viták és tapasztalataik sok haszonnal járhatnak az idén nemcsak a pártéletben, hanem gazdasági, társadalmi etetünk minden területén. Ennek egyebek között feltétele az is, hogy meg jobban vegyék figyelembe és a közeljövőben tűzzek napirendre a munkamódszert, munkarendet tárgyaló taggyűlések tapasztalatait, hasznosítsák munkájukban az irányítással kapcsolatban felvetődő kritikai észrevételeket, javaslatokat. Legfőképpen pedig továbbra is mindig előtérben legyen a pártalap- szervezeteknek az egesz pártéletre meghatározó tevékenysége. A. A. Néhány éve lelkes híveket szerző és merész terveket ihlető szenzáció volt a barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat napenergia-hasznosító rendszere. Azóta leülepedett a valóban nagy reményekre jogosító újdonság körül fölkavart „iszap", s a nap melegét csapdába fogó gyártmány csöndben elindult hétköznapi útjaira. Törvényszerű volt mindez, hiszen minden meglepő találmányt körülvesz kezdetben egy sor fölösleges „kellék” — túlzott lelkesedésből es elutasító maradiságból font sallang —, azután ezektől megszabadulva kezdődhet a szürkébb. de ugyanolyan hasznos létezés. (Ki rajongana ma egy villanykörtéért, vagy ki mondaná rá. hogy agyrém ? Edison kísérleteinek idején pedig így csaptak össze a vélemények.) Rauch Jánost, az ÉSZKV igazgatóját mostanában sokszor látják a barcsi téesz szociális létesítményénél. Nem véletlenül: az épület tetején napkollektorok sorakoznak, a kazánházban pedig műszerek, csőrendszerek jelzik: működik az első napenergiával segített melegvizei Iá tó rendszer Somogybán.-— Tavaly már hétmillió forint bevételünk volt napkollektorból, az idén pedig még több lesz; megrendelőink sorra érkeznek. Közüle- teknek szállítunk kollektorokat vagy komplett rendszereket. Debrecenben például egy lakótelep melegvíz- ellátása lesz a feladatuk, Ba- latoinfüreden egy kemping vendégeinek adja majd a fürdővizet, s a Posta is érdeklődik, a vidéki kis hivatalok vízellátását kívánják így megoldani, méghozzá egységes típusterv alapján. — Minek köszönik a sikert. az üzlet föllendülését? — Tökéletesítettük a gyártmányt, csökkentettük az ' árát is. Az első kollektorok kilencezer forintba kerültek, ma már négyezer-ötszáz forintért aduink egyet. A befektetés megtérülési ideje viszont még így sem rövid: körülbelül tíz év. A vállalatok, a szövetkezetek és más szervezetek azonban állami támogatást is kaphatnak, ha kors zarűsi tik energiarendszerüket. így már jobban megéri a megrendelőknek. Segít az is, hogy az olajfelhasználást vissza kell szorítani, s ebből a lépóskónyszierbol a mi napenergiát használó gyártmányúink is ad kiutat. Az igazgató — bocsássuk előre: tudatosan — némiképp önmaga ellen is beszélt. Tíz év a megtérülési idő, s ha alaposan átgondoljuk, így is megéri a befektetést. De — nézzünk mélyen önmagunkba — mennyire elterjedt gyakorlat nálunk a tíz—tizenöt éves előrelátás? Tehát állami támogatás, a vásárlók által elnyerhető energiakor - szerűsítési pályázat nélkül nem biztos, hogy ilyen jól menne az üzlet a közös vállalatnak. Azaz menne: még alacsony ab árakkal. Nézzük, e téren mi a helyzet! — Árcsökkentés ? Elvileg lehetséges, nagyobb sorozatokkal és a rendszer további elemeinek tömeggyártásával valószínűleg még olcsóbban elérhető volna az egész. Ám a mai árak és a mai „terjedési sebesség” mellett nemigen növelhetők a sorozatok. S itt a kör bezárul. Ha ilyen szinten maradnak az igények, ha eny- nyi lesz a megrendelés, akkor sajnos, nem leszünk olcsóbbak. Terjedési sebesség. .. Nem véletlenül esett szó eddig csak közületekről. A nap hőjét fölhasználó vízmelegítést jól lehetne alkalmazni családi házakban, nyaralókban. S eddig még egy ház vagy villa gazdája sem kopogtatott a barcsiaknál. Megnézték az emberek már sokhelyütt a napkollektorokat, nemzetközi vásáron, kiállításon, a híre is elterjedt, de „egyéni” vevő nem akadt. Miért ? — A válasz egyértelmű: drága a kollektor, drága a bojler, néhány szükséges berendezést nem lehet kapná .,. — Közbe kell vágnunk. Tettek valamit azért, hogy megfelelően. kínálják az egész rendszert a vásárlóknak? — Tettünk. A Müártnál próba Irtóztunk, es a kereskedelmi cég kedvezően válaszolt. Vállalkoznak a rendszerszerű árusításra a Magyarországon elérhető legolcsóbb elemekkel. Mi adnánk a kollektort és az automatizál, valamint az ösz- szes műszaki információt, és segítjük a kereskedelmi kapcsolatszervezést, gyártót is keres ünlk egyes alkatrészekhez. Ügy tetsziik. hogy mindez hamarosan zöld utat kap. Marad hát a visszatérés az árhoz, ám egy kis vargabetűvel. Á napenergia-hasznosító berendezést családi házak esetében hozzá lehet kapcsolni a már meglevő me- legvizellátó rendszerhez. Üj házak építésekor pedig eleve be lehet szerelni egy olyan „hibrid” berendezést, amely elegendő napsütés esetén meleg vizet ad, hideg napokon pedig villanynyal melegíti a vizet. Az eniergiamegtakaritás nehány téli hónapot kivéve garantálva van. de például a mostanihoz hasonló télen napsütésben szépen működnek a berendezések. A té- esznél a tizfokos hálózati vizet a napos berendezés húsz és harminc fok közötti hőmérsékletié melegítette, s csak ezt kellett olajjal tovább melegíteni. Mezőjáró ember Több termelőszövetkezeti vezetőtől hallottam már: ..Ha nem tudok mindennap eljutni a szántóföldekre, akkor a mezőőr a határba látó szemem. Nem is mulasztom el vele a napi beszélgetést.” így változna a világ? Emlékszem gyerekkorom csőszeire: maguk építette kunyhóban élő, rejtélyes éjszakai emberek voltak. Nappal aludtak, a ^ötetben pedig lesben álltak. A jelen mezőőre szakmailag is fölkészül- tebb ember, jól ismeri a mező mindennapi, életét, így segítőtársa a vezetőnek. Kiveszett volna ebből a foglalkozásból a természetjáró, állat- és madárfigyeiő romantika? — erről faggattam Gyékényesen Horvath Imrét, a szövetkezet mezőőrét. — Semmiképpen nem — mondja. — Tizenhat év óta vagyok vadász, s mielőtt mezőőr lettem volna, azelőtt is szenvedélyem volt az erdőn- mezőn a barangolás. Szerencsés yagyok, mert ugyanaz a munkám és a kedvtelésem. Mezőőr barátaim is így vannak ezzel. Találkozásaink véget nem érő elbeszélések az er- dőn-mezőn tapasztaltakról. Lusta ember nem is lehet jó mezőőr. Naponta tizenöt-tizenhat kilométert megyek vagy kerékpározom a határban, sokszor úttalan utakon, gaztengerben. — Mi a feladata? — A napi határszemle. Ez elég összetett feladat, sok minden beletartozik: a szántók felügyeletétől az úttorla- szok eltakarításán át a felgyülemlett esővíz elvezetéséig. S ezekről jelentést is kell írnom.... Nemrég a környékünkön nagyon elszaporodott vaíjúcsapatokat ritjedő helyi számvetéseken, hogy — különösen a termelés területén — továbbra is alapkérdésnek tekintik a gazdaság pártirányításának eredményes megvalósítását, a munkamódszerek ennek megfelelő alakítását. Nagy tanulságokkal szolgáltak a taggyűlések vitái. Több helyen hangot kapott egyebek között az a követelmény, hogy javítsák a munkamegosztást a párt, ,az állami, a gazdasági es a tö- rnegszervezetek között, küiö- nös figyelemmel a párhuzamosságok megszüntetésére. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták következetesebben képviseljék a pártszervezetek véleményét, vegyenek részt a döntések kialakításában es munkájukról tájékoztassák a tagságot. A vezetőkkel kapcsolatban azt is szóvátették, hogy .egy részük fél az utódok kinevelésétől, ezért ott a fiatalok türelmetlenek, elmennek a területről. Hasonló hiba, ha a megérett kádercserék esetén is a döntések elhúzódnak, s így rontják a hangulatot. Az alapszervezet vezetőségétől pedig azt kívánják, hogy — a jelenlegi gyorsan változó körülmények miatt — rendszeresebb kítottam. A vadkár okozói azonban többnyire a nagyvadak: a szarvasok és a vaddisznók. Ezeknek a kilövését természetesen nem én végzem, de mint vadász tavaly négy disznót ejtettem el. — Ez az enyhe tél kedvező-e a mezőnjáró embernek? — Aki csak sétál annak kedvező, nekünk azonban megvannak a teendőink: például a vízelvezetés, a varjú- és vadlibariasztás a mezőre pányváz bennünket. A mindent befedő havat nem bánja a mezőőr, hiszen az megóvja a vetéseket. Az éledő fákat és a növekvő vetést figyelve most olyan érzésem van, mintha március végén volnánk. — Nyáron es ősszel sok kihágást kell-e jelentenie? — Ezerkétszáz hektárrá ügyelek, így minden fűszálat en sem vehetek észre. Néhány éve a paradicsomföldön kellett figyelmeztetnem egypár embert, s úgy vettem észre, többször nem próbáltak lopni. A mezőőrök szívesen viselik a zöld egyenruhát. Ez egy kicsit a munkájukra is figyelmeztet. Ami egész embert kíván, és feltételezi a természet szeretetet. Ilyennek ismertem meg a gyéké- nyesi Horváth Imrét. Elbúcsúztunk, s egy perccel később hatan a puskával mar el is tunt szemem elől. B. J. Fölösleges részletezni, hogy egy családi ház lakóinak mennyi meleg vízre van szükségük és ehhez mennyi szén. olaj, gáz vagy villany szüitségas, mekkora erőműveknek kell működni és mekkora erőműveket kell majd építeni... Néhány napkollektor, néhány szükséges „holmi”; egy-egy kis erőmű. Csakhogy viszonylag draga. És egy maszek nem kaphat energiakorszerűsítéshez állami dotációt. Nem kaphat? Hiszen kap. Például olajárban. A kor- s zerútlenséghez. Nem feladatunk a döntés. Ám úgy tetszik, érdemes volna a dolgot az illetékesek figyelmébe ajánlani. Döntessék el, rászolgáit-e a barcsi gyártmány arra, hogy egy magánember könnyebben hozzájusson, támogatással! Avagy nem érdemes rá, s maradjon mindig ugyanilyen drága, es mondjunk le a napenergia föl- használásának egyéni lehetőségeiről. Egyéni. ..? L. P, Műszaki konferencia a cérna- gyárban A Nagyatádi Cérnagyár műszaki konferenciáján • az 1932-és év értékelésen túl az idei év feladatairól is szó volt. Lov- ko Imre, a gyár főmérnöke vitaindítójában hangsúlyozta, hogy 1982-ben kapacitásaik kihasználása nem az éves tervhez,, hapern a vevők igényeihez igazodott. A megváltozott körülmények között gyors döntésekre, rugalmasságra, a helyzethez való alkalmazkodóképességre, hathatós intézkedésekre volt szükség, A különböző időszakokban a termelési csúcsok aránytalan terheléseket okoztak — ezeket jó munka- szervezéssel, létszámátcsoportosításokkal szüntették meg. A nehezítő körülményeknek ellenére is 2,2 százalékkal túlteljesítették készárutermelési tervüket: 1387 tonna cérnát gyártottak. Ebből 1203 tonna tőkés piacra került. Javult termékeik minősége, amelyet új keverékek alkalmazása tett lehetővé. Kevesebb volt a selejt és a hulladék, különösen a kiszerelőüzemreszben jelentős a megtakarítás. A gazdálkodás eredmenyességet bizonyítja az is, hogy a fes- tek-vé'gyszer és kiszerelő- anyagköltségeket mintegy tízmillió forinttal csökkentették. Megnövekedett feladataikat folyamatosan csökkenő létszám mellett oldották meg. Az idei év feladatainak megoldása meg nehezebb körülmények között, fegyelmezettebb, kezdeményezőbb és alkalmazkodóbb munkát követel a gyár minden dolgozójától. Fontos a termékek minősegének további javítása; ehhez elkészítettek minőségfejlesztő intézkedéseiket is. Március végére befejeződik az évi száz tonna kapacitású import fonalat helyettesítő beruházás, május végére pedig a kiszerelőüzemrész bővítése. Az idén 1950 tonna árut készítenek, ezen belül változatlanul a tőkés export növelése a legfontosabb feladat. A létszámcsökkenést a termelékenység növelésével kívánják ellensúlyozni. Jelentős szerepet szánnak az újitómozgalomnak, a szocialista vagy e címért küzdő brigádoknak.
