Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
Komjáthy /enő* DAL Már nem bírok tovább magammal, Szívem csordultig tele van, Magába már nem fér e lélek, Ez üdv, e kéj határtalan! Szívemből, mint egy lángfolyam ■ tör Vágy, érzés, milljá gondolat. Ledőlt minden korlát, sorompó, Lelkem, miként a fény, szabad. Szétáradok a mindenségben, Ringatnak az örök habok S hogy lengem árad , szerte-széjjel: Vgy érzem, minden én vagyok. A lég, a fellegek, az erdő, Mikentha minden zengene... A föld, a csillagok, a tenger, Minden szivemmel van tele. És mintha mind lobogna, égne; Rajongna, élne szikla, rög ... Állat, virág, fa, sőt az ember Erezne tégedet, Örök!... Sőt mintha mind magasba törne, Szeretne, fönnen érzene. Remegne kéjtől, szent gyönyörtől, Minden dal, illat, fény, zene ... A természet átszellemülne, Mint Orfeusznak énekén . .. Az örök létnek, örök üdvnek Csodás mélységit zengem én. • És mintha mind belém ömölne, Az óceán s a csillagok, Szín és sugár, dal, illat, éter: Úgy érzem, en minden vagyok. (1891) * Komjáthy Jenő költő 125 évvel ezelőtt született. Arany Jánost követő újabb lírai törekvések jelentős képviselője volt, s Ady Endre előfutára. (Cságoly Klára rajza) Mester Attila Végül kipereg Végül kipereg lábam alól ez a vándorló szélfútta táj, Kapaszkodnék bodzáiba akácba gyökereznék földjébe, hiába, nem tart meg. Ez már nem áz a homok. Abban vaskés volt, griffes-indás nyeregcsat, konok koponyák, ebben műanyag tenyésztik, puszii thatatlan mint a rák. Nem ez már nem az a homok. Meztelen talpam kagylónyomát nem őrzi már csak az a másik csak az a sehol sincs malom' zakatol bennem halálig, — ez a mostani csak forog. Akiok, kukoricagórék. Vadász Endre grafikája (A Nemzeti Galériában rendezett kiállítás anyagából) Deák Mór* JÁTÉKRÁDIÓ (Végtelenített, egyre gyorsuló szalag, a lányos apáknak és Lázár Ervinnek ajánlva.) — Gizi néni hol van? — Anyukád ? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem itthon. Hogy mondhatsz ilyet? — És a Gizi néma nekem nem anyukám. — Ugyanúgy, ahogy a Zoli bácsi is apukád, a Gizi néni is anyukád. — Az én anyukám otthon vám. Siófokom. — Zoli bácsit hogy hívod? — Apunak. — Es őt miért? — Mert megengedte, hogy így hívhassam. — Most akkor én kid vagyok neked ? — Apukám; de nem szeretlek téged. — Miért mem szeretsz? — Elfelejtettem. — Ha szeretnél engem, úgy mint légen, akkor biztosan nem felejtetted volna el. — De így én se szeretlek, mert te nem szeretsz. — Ne butáskodj! Ha nem szeretnélek, nem hoztalak volna magammal. — Ha szeretnél, nem hagytál volna minket egyedül. — Ezt anyád mondta? — Igen; de én is túri om. — Az a fontos, hogy van már új apukád. — Nem is az a fontos, mert kaptam tőle egy játékrádiót, és mégis a te hangodat hallom belőle. — Talán magnót kaptál, nem? — Nem. já tékirád iót kaptam. És ha esténként bekapcsolom, akkor te mesélsz belőle, mert máskép úgysem mesélsz nekem. * Deák Mórnak ez az írása a Központi Sajtószolgálat 1982. évi tárcapályázatán I. díjat nyert. — Nincs miről mesélnem, kislányom. — Régebben se volt, mégis mindig kitaláltál nekem egyet. — Az régen volt. — Anyu azt mondta, hogy te rossz ember vagy. — És mit mondott még? — Hogy te már senkinek nem tudnál mesélni. — Hát ezt meg honnan vette anyád? — Onnan, hogy sóikat iszol, és aki sokat iszik, az nem lehet tiszta, és aki nem tiszta, az nem tud már mesélni. ' — fis?... Elhitted? — Nem, még nem, mert a rádióból mindig mesélsz nekem. — És miről mesélek? — Arról, hogy egyszer majd ott ingsz állni az isi előtt, és hazaviszed — Nem vagy éhes? — Meg arról, hogy a törpe fenyőt Jázminkának hívják, és karácsonykor mindig eljön látogatóba hozzánk, mint egy nógi jó barát. — Kicsiéi magát, feldíszíti a ruháját, és egy- saercsak kézenfogja anyut, hogy hozzánk vezesse. — Igen. És az csak úgy látszik, hogy anyu hozza; igazándiból mindig előreszalad, mert már nagyon szeretne nálunk lenni. — És mo6t hogy hívjátok a törpe fenyőt? — Már nincs neki neve. — Na, na, na, Dóira. Egy ekkora kislány nem sir. — De a rádió sem Or- dibenkó Zdenkó már, csak rádió! — És? A játékrádiónak biztosan van neve? — Igen. Ö Szegedi Gábor. — Szegedi Gábor én vagyok, Dóra. — Meg a rádióm. T Nem vagy éhes? — Nem. Inkább mesélj nekem! — Miért, a Zoli bácsi nem szokott? — Nem. Szerintem ő is iszik, mert ő sem tud mesélni. — Butus vagy. Nem mindenki iszik, aki nem tud. — Nektek van karácsonykor Jázm inkátok? — Mindenkinek van, Dóra. — Régen Punilla Bigybigynek szólitottál. — Mindenkinek van Jázminkája, Pundlla Bigybigy. — A Gizi néni is Nagy- bigyinek hív téged, apu? — Nem. Csak anyukád nevezett engem Nagy- bigyinek. — És Nagybigyi vagy még? — Nem tudom. De hiszem. — Ha visszajönnél, visszakapnád a nevedet. — Azt már soha nem kaphatom vissza, Dóra. — Figyusz! Az előbb hazudtam ám: a rádióit nem is Szegedi Gábor-, nak hívják. — Hanem? — Nagybigyinek. — Miket találsz ki! — Most mért nevetsz? — Mert te még legalább Pun-illa Bigybigy maradtál. — És mesélsz nekem? — Mesélek. — Mondjuk arról, hogy Gizi néni hol van? — Anyukád ? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem^iifct- hon. — Most akkor én kid vagyok neked? — És a játékrádiót hogy hívod ? — Egy ekkora kislány már nem sir. — Régen Punilla Bigy- bigynek szólítottál. Ha visszajönnél, visszakapnád a nevedet. — Miket találsz ki! — Most mért nevetsz? Szabó István domborművé (A Vigadó Galériában rendezett kiállítás anyagából) A feltaláló Szó szerint szóper götűz alá vettek a munkatársaim, almikor szabadságomról visszatérve az üzembe mentem. — Micsoda? Hát te még nem tudod? — Hiszen maga Petrov jött hozzánk! — Ügy ám, a hires Petrov! Valóban nem hallottál volna még róla? Elismertem, hogy ismereteim szerfölött hiányosak erről a híres Petrovról. — ö jelentős feltaláló! — Azt beszélik, hogy találmányainak műszaki rajzai két hatalmas bőröndben sem férnek el. — A személyzeti osztályon láttam munkáinak a jegyzékét. Hozzá képest Edison kalaposinas! — Majd meglátom, ha megnézem... — morogtam. Petrov hétfőn állt munkába. Nyomában két szekrényt cipeltek a rakodók. Erre már rendkívül kíváncsiak lettünk! Ráadásul Petrov naponta kapott leveleket. Meglestük a feladók nevét. Rendszerint tudományos kísérleti intézetek voltak, az egyiken azonban magának a tudományos akadémiának a címét olvastuk! — Ohó! — kiáltottunk föl a meglepetéstől. — Egyenest az akadémiától! Onnan pedig nem irkáinak csak úgy akárkitiek ... Most már mindent tudtunk. Csak a legfontosabbat nem :' azt, hogy mit is talált föl ez a Petrov. 'Szégyenletes dolog és otromba figyelmetlenség is, hogy együtt dolgozunk ágy hírességgel, és nem tudjuk, mi a találmánya! Katonadalaink Honfitársaink egyikéről, másikáról borközi állapotban meglepő dolgokat tudhatunk meg. Énekelni is tud például. Ha a társaság összetétele nemcsak kor, de tájegység szerint is változó, akkor bizony egyazon dalt különböző változatokban is hallhatja, aki még figyelni tud. De tegyük félre az iróniát. Tény, hogy szeretünk dalolni. Ha öröm ér bennünket, ha bánat Nem vagyunk olyan temperamentumosak. mint a latinok, de bizony indulatok feszülnek a szóban, a daliamban. Ki ne hallotta volna már ezt a nótát? Kimegyek a doberdói harctérre. Föltekintek a csillagos nagy égre. Csillagos ég, merre van az én hazám? Merre sirat engem az édesanyám?” Ezt a dallamot az első világháború idején dúdolta a baka. De az eredeti — másféle szöveggel — másfélszáz évnél idősebb. Soltész István El kell menni katonának című könyvének legnagyobb részét a ,.mindent kibeszélő katonanóták” alkotják. Mit is beszélnek ki ezek a dalok? A kutatónak ejárulják a születési helyüket. Mindenütt az országban. A népdal (kabonadal) „lőtt, oszt van”. De nemcsak a mi országunkban. Rá kell mutatni arra is, hogy a katonadalok gazdag és mély, nemcsak időben, de távolságban is jelentkező, országokat és népeket átfogó nagyságú társadalmi mondanivalóval bírnak. Rokon vonások lelhetők fel az orosz, cseh, román dalokban. Az alaphangjuk pedig a tiltakozó keserűség. Ez az alaphang csak akkor változik, amikor a nép megérzi, hogy felcsillant a remény, a lehetőség a szabadulásra, amikor a saját ügyének érezheti még a korábbinál semmivel sem kisebb életveszélyt jelentő fegyveres harcot. Figyeljük a dal keserű hangját az elnyomatás idejéből: „Verd meg isten a nagyságos urakat, Mért sorozzák bé a ma-* gyár fiúkat? Az elejét mind elvitték huszárnak, A másodját hatvanikettes bakának.” És milyen vidám lel- kesültséget mutat egy, a borsodi Cigándon keletkezett 48-as katonanóta: „Süvegem darutalu, rózsa, Aja- kainon édes babám csókja. Nem félj rózsám nem megyek hiába, Nemzeteimnek leszek katonája.” Ezen belül azonban ezernyi árnyalata, érzelmi, indulati hullámzása, váltakozása van egy-egy korszak katonanótáinak. A népköltészet mindig a tipikusát, az általánosat, a lényegeset fejezi ki. Így szembe kell nézni azzal hogy még a forradalmi korszakban sem volt egyetlen lángoló lelkesedés az egész ország, tekintet nélkül arra, ki az úr, a paraszt, illetve a birtokos vagy a zsellér. Ez félrevezető, ha- misitóan romantikus ábrázolása lenne népünk forradalmi korszakának. De az is Pár hétig bökte az oldalunkat a kíváncsiság. Mikor már nem bírtuk, kulcsokul készíttettünk a szekrényekhez, s mihelyt Petrov kitette a lábát a műhelyből, nyomban kinyitottuk mindkettőt. A meglepetéstől szólni sem tudtunk, csak bámultunk egymásra. A szekrényben mindennapi, közönséges alumínium merőkanál volt, s annyiban különbözött a többitől, hogy fából készült a nyele. Rajta egy táblácska fityegett: ,.Egységesített kanál forró ételeknek egyik edényből a másikba való átmérésének céljából. Az átmerési művelet ideje alatt az ujjak nem égnek meg. Feltaláló: Iván Petrovics Petrov.” A Krokogyiiból fordította: Ferencz Győző tény, hogy a hazafias kwtenadalaink két legfőbb szereplője Rákóczi és Kossuth, ahogy a nevükhöz fűződő két forradalmi időszak is élménnyé és fogalommá nőtt a nép körében. Mi jellemzi még az igazi népdalt, a nép ajkán született katonanótát? Az őszinteség, a tisztesség. A „Megállj, kutya Szerbia”« szerű dalok hamisak, az ak* kori uralkodó osztály „ideológiáját” tükrözték. A né® fia az ellenfélről is tisztességesen beszélt, dalolt, meri tudta, hogy aki szemben áü vele, ugyanúgy nem tehet arról, ahogy ő is csak a kényszernek engedelmeskedett. Nem az országért, nem a hazáért kellett memná, hanem a császárért, a királyért, és az urak parancsolták ezt. Épp ezért csak a későbbi korokban lelhető föl egyáltalán az a szó, hogy nemzet vagy haza. A dalokban, az érzelmek inkább a» édesanyáikhoz és a szeretőkhöz kapcsolódtak. A katonadalokről szólva el kell mondani, hogy két egymással ellentétes hang hallik ki belőlük. Az egyik így szól: „szép élet, gyöngyélet”, a másik azt mondja; „inkább nézem az a bonyi kettőt, mint Majlandban azt a harminckettőt”. A másodikról, a kesergörői, a hazától való távolra szakadástól, az életveszélyről panaszko- dót már idéztük. Ez a másik, az úgynevezett vidámabb hang a to* -borzók, a verbunkosok hangja. De ez á könnyedség, hányavetiség bizony módolt A toborzódalok témája a katonaélet kritikátlan dicsérete, és a civil, paraszti élet fitymálása. Ha a dallama itt-ott eredeti is, a szövege már több mint gyanúsan manipulált. A legtöbbjén könnyű észrevenni a műviséget. „Állj be. Berci katonának! Jobb dóigod lesz, mint apadnák. Nem keli aratni, kapálni, Csak a lányok- után járni” ... Nem hiszem, hogy a nép- költészet katonanótás szép haj tásá val szemben elkövetett bűn lenne kimondani, hogy nem éppen azonos tóról fakadt e kétfajta szólást! dalcsokor, s ebből ered az ellentétes hang is. A toborzódalok szerzői sok esetben személyesen ismert hivatásos és hivatalos tobor- zók voltak, verbunkos altisztek. Fontos és előirt tulajdonságuk volt, hogy kedélyes természetük legyeit jól táncoljanak, tudjanak nóta zni. nótát kitalálni, cifrázni ahogy éppen a szükség és a hely megkívánta. A katanadaipK mindkét hajtása azonban — kivéve a soviniszta, uszító, más népeket gyalázó hangúakat — nemzeti kultúránk értékeit jelentik. Hala a szorgos gyűjtőknek, kutatóknak és kiadványoknak — így Soltész István könyvének is — ma már maradandóaknak mondhatjuk. Neves zeneszerzőink — Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Balázs Árpád, Daróci Bárdos Tamás, Juhász Frigyes és mások — vagy maguk komponálnák katonadalokat, vagy feldolgozzák az e' tematikájú nótákat. Költőink írják hozzá a szövegeket. Így Burányi Ferenc, Garat Gábor, Győré Imre, Gyárfás Endre szerzői a Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett együttesének. S. Gy. Győri László Gyártelep Házak cigányai. Krumplik, virágai. Szirmukon cementgyár, érdes, idegen nyár. A kó keserűi, a fény botfülűi. Fut a drójon a díszbab. Kicsi magvai híznak. Körülötte pedig vén por legyeskedik. összesúgnak a krumplik, s ő pírban élűszik. ! <
