Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

1943 őszén új filmtekercs kezdett forogni: be vonultattak a kaposvári 6. gyalogezredbe. Torma Károly hadapród őrmester azonban nem óhajtott hősi halott lenni egy rablóha- ború végjátszmájában. A bőszéníai újoncki­képző szakasztól négy alföldi bakával és egyik hadapród őrmester társával angolosan távozott, a tapsoqyi szőlőhegy felé. Ott húz­ták meg magukat Nébel János présházában. Csakhogy nemsokára két tűz közé kerültek, és egyre kisebbedett a senki földje; a szovjet alakulatok épp a szőlőhegy előtt álltak meg. aknatűzzel árasztva el a környéket, a néme­tek meg goeringekkel válaszoltak. Két tűz között nem sok választási lehetőségük ma­radt: megpróbáltak átjutni a vonalakon. Ez SOMOGYI TAJAK, EMBEREK — Mozit először Pesten* láttam, amikor anyám testvéréhez utaztunk — emlékezik vissza hatéves korára a mozizás somogyi nagykövete, sokunk Karcsi bácsija, — Néma­film volt; az a mozgásélmény annyira meg­maradt bennem, hogy ma is le tudnám raj­zóim. mit láttam. Rovidnadrágos korában dehogy is gondolt arra, hogy egyszer majd ő lesz az, aki meg­határozó szerepet játszik a somogyi mozizás fejlesztéseben, a múzeum megteremtésében, társakkal filmtörténeti munkák írásában. Pe­dig van abban valami jelképes, hogy a kö­zépiskolát az Irányi Dánielről elnevezett ut­cának abban az épületében végezte, amely korábban mozi is volt. De cikkcakkokat irt le életútja, amíg a Mozi állomásig érkezett. — Kezdjük pergetni az életűimet, Karcsi bácsi! A Vöröstelek utcai lakásban indul a be­szélgetés Torma Károllyal, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat műsorpolitikai és művé­szeti igazgatóhelyettesével. Odakint az elő­szobában könyvek sorakoznak a vitrinekben, könyvszázadokat alkotvaa filmtörténeti, -esz­tétikai tanulmányok, regények, úti kötetek. Idebent felesége herendi porcelángyűjtemé­nye kapja meg a szemet: Ludas Matyi, Ham­let, Cyrano de Bergerac, János vitéz es más irodalmi hősök is „modellt álltak” a törékeny figurákhoz. .......................... • — Kezdem l'sL'Jí>' ott, hogy eb­ben az utcá­ban születtem, 1P2S. novem- ,ber 26-an. Ügy mondták a ré­giek, hogy a Vórostelek ut­ca a terület hajdani tulaj­donosának, egy Vörös ne­vű embernek örökíti meg a nevét. Apai nagyapám Büssüben volt kovácsmester, apám itt, Ka­posváron vas­úti altiszt. Anyám szülei földműveléssel foglalkoztak Felsömoesolá­don. Elemibe az Anna iskolába jártam, érett­ségi vizsgát a felső-kereskedelmiben tettem. Az úgy volt, hogy szombaton megkaptam az érettségi bizonyítványt, hétfőn már munkába álltam Pesten, a Pénzügyminisztérium köz­ponti illetményhivatalában, mint ideiglenes kisegítő díjnok. Szorongva léptem át az in­tézmény kapuját, nyomasztott a vidékiség tudata. De az eskü letétele után egy galamto- ősz bácsi, a főnök végigvitt a szobákon es bemutatott mindenkinek. „A napnak a felét itt éljük, édes fiam. És miért ne töltenénk kellemesen?” Ezt mondta, én meg egy életre megjegyeztem magamnak, hogy nem mindig szigorral ér el az ember eredményeket, ha­nem a munkahelyi légkör családivá tételével. A siker ugyanis attól függ, hogy milyen a viszony a munkatársakkal. Munkafegyelem es jó légkör, ez alapja minden tevékeny­ségi forma eredményének! Mostanában úgy tapasztalom, mintha ezeket nem vennék olyan komolyan; mintha kimentek volna a divatból. a kikepzetlen újoncokkal azonban nem sike­rülhetett. A család élelmiszertartalékát sem élhették föl. a táboricsendőr-járőröktől is tartaniuk kellett, így tíznapi dekkolás után leballaglak a faluba és jelentkeztek a köz- ■ ségházán. Az alakulat addigra szétszóródott, ők a pótkeretbe kerültek. A négy újonctól nem sokat kérdeztek, de Torma hadapród őrmestert hadbíróság elé állították. A zala­egerszegi katonai börtön 6-os cellájának la­kója azon töprengett, hogy statáriális bíró­ság elé kerül-e vagy védekezni is lesz lehe­tősege ... A vád katonai parancs megtaga­dása és hadseregből, való szökés szervezése, végrehajtása volt. A szerencse melléje szegő­dött: ki tudta magát beszélni a bajból, s am­nesztiával szabadult a IV. hadtest bíróságá­ról. Karsdorfig sodorta a háború, ott esett szovjet hadifogságba. A prijamszki erdőben fát irtott, dolgozott a Don mentén, á pasit damoj! parancsa 1948. november ötödikén Dombaszban érte. — Szombati napon érkeztem Pestre, hétfőn mar munkába is álltam; csakúgy, mint érett­ségi után. Mi azonban mindig összetartó csa­lád voltunk.; a szeretet kohéziós ereje nélkül nem család a család. A szüleim idősödtek, egyedül éltek, így hamarosan hazajöttem. Ezerkilencszáznegyvenkilencben mar a ka­posvári pénzügyi számvevőségen dolgoztam. A tanács megalakulásakor a Somogy megyei Tanács pénzügyi osztályára kerültem. Hogy pontos legyek: automatikusan. Az életfilmeket gépbe fűző gépész most újra tekercset cserél. Azoknak, akik nem is­merik köze­lebbről Karcsi bácsit, várat­lan fordulat következik: — Ezerki- lencszazöit- venegyet ír­tak, amikor meg választót - tak a Petőfi sportegyesület területi elnö­kének, So­mogy—Bara­nya—Tolna működési jog­gal. A közal­kalmazottak sportegyesüle­te volt a Pe­tőfi. S hogy miért éppen rám , esett a választás? Egész életem­ben sportoltam: szertornászként területi baj­nokságig vittem, ezüstérmem volt, ez a leg­magasabb fokozatot jelentette középiskolás koromban. Atlétizáltam, ezerötszáz méteren ! 942-ben országos vidék bajnok lettem. Ka­tonai síbajnokságot nyertem Borszékén. És később sem hagytam el magam; teniszeztem, futottam, rúgom a labdát is. így esett rám a választás 1051-ben, az elnöki posztra. A sízakszervezeti sportegyesületek. 1956 után feneklett az ügyünk. Az anyagot akkor már mozik vetítővászna mögötti térségekben ta­roltuk. Véletlenül tudtam meg, hogy a refor­mátus egyháznak gondjai vannak a kapos­vári gyülekezeti ház fenntartásával; a városi tanács segítségével indultak meg a tárgyalá­sok és sikerre vezettek. Ebben a múzeum is szerepet játszott. Az eredmény itt látható. Föl ballagunk az emelet re, ahol „őskori" vetítőmasinák, felvevögépek mellett a mozi- zásnak olyan szülői is jelen vannak, mint a wayang árnyjátek figurái, amelyek a pekingi opera' közönségét szórakoztatták. Minden tárgyhoz emlekek fűzik Torma Károlyt. Nyugdíjba készül. Ezt már akkor mondja, amikor újra a Vöröstelek utcai lakasban va­gyunk. — Ötéves voltam, amikor ez a ház épült. A kőműves simította a habarcsot az ablak­nál, es egy helyen belenyomta az ujját. Lá­tod, itt a hajdani mester ujjnyoma. Anyám azt mondta, hogy azért tette: a gonosz be ne jöjjön. Később olvastam, hogy ez a szokás úgy élt az ókori görögöknél, hogy szándéko­san hagytak valami hiányt az épületeken. „Mert ami be van fejezve, az a démonoké”. Én nem akarom befejezni, még nincs itt az ideje a démonoknak. Azt a bizonyos film- adattárt szeretném rendbetenni, vezetni nyugdíjas éveimben. Lrskó László — Weiser Nándortól kaptunk nagyon so­kat. aki Óbudán kéményseprőként kezdte, ma.id mozigépész es mozi tulajdonos lett. Szi­lágyi Attila, a Filmmúzeum akkori gépészé, a későbbi archív filmraktár vezető es múzeumi ■szakértő- ismertetett meg vele. előbb rövid- filmen, majd személyesen. Nandi örömmel fogadott, bemutatta, hogyan kísérte zongorán a némafilmeket. Két szobája volt, tele gé­pekkel. Eladogatott ezt-azt. Amikor ágynak dőlt, úgy rendelkezett, hogy a lanyaék ne­künk adjak el s. mozitörténet értékéit. A gé­pek többet jelentettek neki egyszerű keres­kedelmi árucikknél. Emlékét a targvakba'n megőrzi ez a muzeum. Mint ahogy más ajándékozók kinotechnikai eszközeit is szeretettel simogatja a látogatói pillantás. És a jelzesek egyre érkeznék: itt is. ott is értékek pukkannak föl a feledés homályából. Egyre gyarapszik a földszinti filmadattar is. mar több mint négyezer cí­met tartalmaz az adatokkal, es piakatgyűj- temény, kis­könyvtár egé­szíti ki. Be­kukkantunk a moziterembe is, amely min­dig vendég­váró tisztasá­gú, mindig 10 közérzetét biz­tosit a betérő­nek. Törzskö­zönség alakult ki röpke két év alatt. Karcsi bácsi már a tervek­ről beszél, mar a holnapot festi: — Kinőttük az épületet. Szerencsére újabb helyise­get kaptunk. Az egyikbe« a MOKÉP vi- deominta ter­met létesít. Ez huszonöt fős kiscsoportoknak teszi majd lehetővé ezt az új mozizási formát, előiskola-ként az elter­jedtebb videózáshoz. Dombóvári László igaz­gatóval azt tervezzük, hogy a masak tetem­ben kap helyet az adattár, amelynek a ter­vek szerint a tévében bemutatott fumek, a videokazetták jellemzőit is tartalmaznia kell, napra készen. Igazi lehetőséget szeretnénk teremteni ezzel mindazoknak, akik mélyeb­ben foglalkoznak a filmmel. megszűntek, ő még maradt egy évig a köz­alkalmazottak szakszervezeténél Onnan 19Ö8. január elsejével helyezték át a Somogy me­gyei Moziüzemi Vállalathoz. — A legalacsonyabb beosztásban kezdtem mint propaganda- es gazdasági ellenőr. Őszintén mondom, hogy nagyon örülök en­nek, hiszen följebb és följebb lépve megis­merhettem minden munkát a vállalatnál. Nemsokára csoportvezető lettem, majd ami­kor osztállyá nőtt a közössegünk, osztály­vezetővé neveztek ki. Minden tehetségével a film szolgálatába állt. Mert a film nem akkor válik művészi értékké, amikor elkészül, hanem amikor be­fogadják. Mozis Karcsi bácsi tudta ezt, és elkezdte hasznosítani a hadifogság idejen szerzett politikai előadói szeminárium ta­pasztalatait, megsokszorozva ezeket a TIT filmesztétikai-tórteneti szaktanfolyamanszer­zett ismeretekkel. Elvégezte a marxista— leninista esti egyetemet is. Ezerkilencszaz- hetvenhétben igazgatóhelyettessé nevezték ki; a vállalat kritikus hónapjaiban többször is ő irányította a somogyi mozizást. Megszer­vezte a felmérhetetlenül fontos autós körzeti mozikat, összefoglaló munkákban tette közzé szerzőtársaival a somogyi filmtörténet feje­zeteit. Lenin és a film című könyvecskéje egyaránt megtalálható a moszkvai Lenin Múzeumban és a washingtoni könyvtárban. Munkájáért kiérdemelte Á Szakma Kiváló Dolgozója, a Szocialista Kultúráért és a Mun­kaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést. Ta­lán nem sértünk titkot, ha minősítéséből idézünk: ta­pasztalatainak átadása nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat 1979-re az őrt szág hasonló vállalatainak él­vonalába kerüljön, s hogy ez a munkatársi gárda minisz­teri dicséretben részesülhes­sen. Torma Károlyt az or­szágban is a szakma kiváló ismerőiéként tartják számon, ehhez hosszú évek jó munká­ja adott alapot”. Mozis Karcsi bácsi teljes ember. Elfárad a „toll” annak jegyzetelésében, hány helyszí­nen élte' az életét: hosszú ideig tevékenykedett a szak­szervezeti bizottság reszort- felelőseként, majd elnökeként, társadalmi aktivistaként a Hazafias Népfrontban, a TIT- ben. a sportfelügyelősegen, az atlétikai szövetségben, a vá­rosi tanács népművelési szakbizottsága ban, az Ibusz— TIT világjárók baráti köré­nek elnökeként, az MHSZ lö­vészetvezető jeként .. . Bejárta a fél világot Finnországtól Angliáig, Most viszont csak egy rövid utat teszünk meg a Voroslelek utcától a Szabad­ság park sarkáig. Ott az az „angol stílusú” épület — sok évre bérlik —, a büszkesége. A mozimúzeum.’ Egyetlen ed­dig az országban .... — Egy kicsit a szüiőapja ennek az intézménynek Kar­csi bácsi. Hogyan kezdődött a vajúdás? — Hosszú idő óta gyűjtöt­tem a mozitörténeti relikviá­kat. Arra gondoltam, hogy valamiféle kiállításon lehetne bemutatni a kinotechnika fej­lődését. Nyolc eve nagyon kedvezőnek tetszett erre a célra a somogyién Bosnyák- kúria; Szántó igazgatóval az volt a véleményünk, hogy a Kunffy-hagyaték nem eléggé vonzza majd az idegent. El is jutottunk a tetőszerkezet rend. betete léig. amikor meg­Az életmű nem a démonoké

Next

/
Thumbnails
Contents