Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

(Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió kész olyan megállapodást kötni, amely­nek értelmében ugyanannyi közép-hatótávolságú raké­tával rendelkezne Európá­ban, mint Nagy-Britannia és Franciaország együttesen — jelentette ki hétfőn este Bonniban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azon a díszvacsorán elhangzott pohárköszöntőjében, ame­lyet vendéglátója, Hans-Di- etrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter adott tiszteletére. Azokat a rakétáinkat pe­dig, amelyek meghaladnák az előírt szintet, olyan tá­volságra vonnánk vissza Szi­bériába, ahonnan nem érné­nek el nyugat-európai cél­pontokat — mondta Gromi- ko, hozzátéve: a Szovjetunió kész arra is, hogy hasonló megállapodást írjon alá a közép-hatósugarú repülőgé­pek felső határáról is. Hajlandók vagyunk az ezer kilométernél kisebb ha­tótávolságú, harcászati ra­kéták mennyiségi korlátozá­sára is a kölcsönösség alap­ján — jelentette be a szov­jet diplomácia 'vezetője. Gromiko azt a meggyőző­dését hangoztatta, hogy ezek a javaslatok, amelyeket elő­ször Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára ismerte­tett, reális lehetőséget kínál­nak az európai nukleáris fegyverkezés korlátozására és az új amerikai közép­hatótávolságú rakéták nyu­gat-európai telepítésének el­kerülésére. Majd a szovjet külügymi­niszter így folytatta beszé­dét: a fegyverkezési versenyt mi nem akartuk, fiem akar­juk, ránk kény szeri tették. Az erőegyensúlyra épülő enyhülést az egyik fél most a katonai fölény megszerzé­se érdekében alá akarja ás­ni. Az Egyesült Államok ál­tal szorgalmazott úgyneve­zett nulla-megoldás a Szov­jetunió egyoldalú leszerelé­sét jelentené, ezért egy lé­péssel sem viszi előbbre a probléma megoldását. Az amerikai rakéták tele­pítését előirányzó 1979-es NATO-ha tár ozat és a milli­árdos amerikai fegyverkezé­si programok valóraváltá- sa a fegyverkezési verseny újabb fordulójával fenyeget­ne. Azt a tényt sem hagyhat­juk figyelmen kiyü-1. hogy az NSZK lenne az egyetlen állam, ahövá olyáh Per­shing—.2. rakétákat ■ telepí- - tenének, amelyek néhány perc glatt képesek fontos hadászati objektumok éléré­sére mélyen a Szovjetunió területén, belül. . Ebben a helyzetben saját és szövetségeseink biztonsága olyan megfelelő következte­tések levonására késztetne minket, äjnilyeneket a hely­zet' megkívánná. A Szovjetunió mind a kö­zép-hatótávolságú, mind a hadászati fegyverzet terüle­tén kész határozott csökken­tésre. Ezért a tárgyalások csak akkor vallhatnak ku­darcot, ha a másik félből hiányzik a megegyezési kész­ség. A megegyezés elmaradá­sa esetén azonban a felelős­séget annak kellene viselnie, aki nem kívánja a kérdés megoldását, az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. Javaslataival a Szovjetunió nem keres semmilyen előnyt önmaga számára. Változatla­nul érvényes az a kezdemé­nyezésünk is, hogy Európát végső soron tegyük mentessé az összes rövid- és közép- hatótávolságú nukleáris fegy­vertől. Azt szeretnénk, ha nyugati partnereink hasonló objekti­vitással és józansággal köze­lítenék meg a nukleáris fegy­verkezés problémáját. Mert az atomkorszakban a Szov­jetunió is, az NSZK is, a vi­lág valamennyi országa „egy csónakban ül”. Azonos biz­tonságot kívánunk magunk­nak, szövetségeseinknek, s a többi, államnak, beleértve az NSZK-t is. Válaszában Hans-Dietrich Genscher kijelentette: — A szovjet—nyugatnémet vi­szonynak az a pozitív fejlő­dése,, amely 1970 óta ment vegbe, előnyösen befolyásol­ta a kelet—nyugati kapcso­latok egészét is. A nyugatnémet -! külügymi­niszter megerősítette, hogy az NSZK kormánya „párbe­szédre és együttműködésre” törekszik a szocialista or­szágokkal. Hosszú távú po­litikánk ez, az elért eredmé­nyeket nemcsak megőrizni, de továbbfejleszteni is akar­juk — mondta. Bonnban tárgyal Andrej Gromiko „B” kategóriás vendéglátó vállalat fölvesz balatoni területi Igazgatót szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és legalább 5 éves vendéglátói gyakorlattal. Bérezés: megegyezés szerint. Érdeklődni a 344-953 budapesti telefonon, a személyzeti osztályvezetőnél lehet. ’ A genfi tárgyalások háttere II sas és a nap Észak-Amerika két nagy országával kapcsolatban Na­kaszone japán kormányfő ugyanazon a napon volt ven­déglátó és vendég. Hétfőn még a tokiói rezidenciájában fogadta Pierre Eilliot Tru­deau kanadai miniszterelnö­köt, majd nem sokkal ké­sőbb repülőgépe < elindult Washington felé. Vendéglátóként Ndkaszo- nénak összehasonlíthatat­lanul könnyebb dolga voft, mint vendégként — immár az Egyesült Államokban — van. Tokiónak Washington­hoz és a nyugat-európai fő­városokhoz fűződő kapcsola­taihoz képest az Ottawához való viszony csaknem fel­hőtlennek számít. Japán Ka­nada második legfontosabb kereskedelmi partnere, a két ország áruforgalma tavaly átlépte a nyolcmillióvá dol­láros határt. Ráadásul e gazdasági kapcsolatok jelle­ge olyan rendhagyóan kü­lönleges (Japán elsősorban nyersanyagot importál Tru­deau országából), hogy Ka­nada, a felkelő nap orszá­gával, egyetlen nyugati part­nerként, nem deficitet, ha­nem 1,2 milliárd dolláros többletet mondhat a magáé­nak. i Ugyanakkor a japán— amerikai gazdasági kapcso­latokban az ismert okok mi­att az amerikai sas IS mil­liárd (!) dollár deficittel a csőrében kénytelen lebegni. Ennek csökkentésére, egy­fajta japán „önmérséklet” elérésére az egymást köve­tő washingtoni kabinetek eddig egy sor eredménytelen lépest lettek. Ügy tűnik, az eddigi ja­pán kormányfők közül Na- kaszone tartja a legfonto­sabbnak a japán—amerikai viszony tehermentesítései, akár politikai és anyagi ál­dozatok árán is. Ha van gon­dosan előkészített utazás, a hat hété hivatalban lévő ja­pán miniszterelnök élsö wa­shingtoni utazása biztosan az. Ami az engedményeket illeti, Nakaszone a követke­zőket vitte utazótáskájában az amerikai fővárosba: 1. Közvetlen utazása előtt pontot tett egy másfél éves vita végére és a Tokióban lefolytatott kétoldalú tárgya­lásokon ígéretet tett az ame­rikai vendégeknek japán ha- ditechnologiai újdonságok (az alkotmány által egyéb­ként tiltott) átadására. 2. Első újévi sajtóértekez­leten olyan vám- és egyeb intézkedeséket jelentett be, amelyek alkalmasak az amerikai deficit nemi csök­kentésere. 3. Útja előtt a kormányfő Nyugat-Európába küldte kül­ügyminiszter ct, ezzel segítő kezet nyújtva a szovjetelle­nes összefogást szorgalmazó W aahing tonnák. 4. Közvetlenül washingto­ni látogatását megelőzően Nakaszone maga utazott Szöulba, hogy rendezze kap­csolatait Liei-Koreaval. 5. Amerikai partnereinek kilátásba helyezte a fegy­verkezést valójában megtil­tó alkotmány felülvizsgálatát és ezzel a korábbinál sokkal nagyobb anyagi-katonai ter­hek vállalását a Csendes- óceán tagabb térségeben. Ennek ellenére a megfi­gyelők nem jósolnak köny- nyu tárgyalásokat. Reagan amerikai elnök ugyanis igyekszik majd még többet követelni vendégétől, Kis­singer egykori tanítványá­tól, aki viszont tudja: hazá­jában mar az eddigi enged­mények is népszerűtlenek. H. E. Az ankarai repülőtéren hóviharban próbált leszállni ez a török repülőgép, s a betonhoz csapódott, ahol darabokra tört. A halottak száma: 39 (Telefoto — AP—MTI—KS) Szabad kapacitással rendelkezünk februárban, márciusban, áprilisban. Üdülők, múzeumok BÚTORAIT a helyszínen tetú/ítfuk Cím: MIKLÓS JÓZSEF kárpitos Tatabánya V.. Mártírok u. 52. Telefon: 12-260, reggel 6—8 óráig, este 18 órától. (006737) RKP a VSZ-ről A Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottsága, az Államtanács és a kormány együttes ülé­sén jóváhagyta a beszámo­lót a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó testületének prágai ülésé­ről, valamint a Nicolae Ceausescu által vezetett kül­döttség tevékenységéről. Az ülésről Bukarestben kiadott közlemény szerint a román vezető testületek nagyra értékelik a szocialis­ta közösség által a politikai nyilatkozatban megfogalma­zott új békekezdeményezé­seket. A Prágában elfogadott dokumentum — hangoztatja a közlemény — a szocialista orszagblíhak a béke iránt támúSított felelősségéről, va­lamint arról az elszántságáról tanúskodik, hogy munkál­kodjanak az atomháború ve­szélyének elhárításán, az enyhülés fenntartásán és megszilárdításán, a leszere­lés előmozdításán, a bizton­ság ■ megszilárdításán, vala­mint az együttműködés fej­lesztésén Európában és az egész világon. napirendre. A hét hónappal később, 1982. június 29-én ugyancsak Genfben megkez­dődött másik tanácskozás középpontjában a hadászati támadófegyverek és fegy­verrendszerek korlátozásá­nak, csökkentésének kérdéséi állnak. Jóllehet a két, párhu­zamos fórumon nem egészen ugyanarról a dologról van szó, a témák összefüggnek, hiszen mindkét területen stratégiai jellegű megállapo­dásoknak kellene születniük. Az úgynevezett eurörakéták — különösképpen a nyugat- európai telepítésre szánt Pershing—2-k és a robot- repülőgépek — ugyanis épp­úgy hadászati réndeltetésűek, akárcsak az Egyésült Álla­mok területén elhelyezett in­terkontinentális ballisztikus rakéták. Ezt a fegyVertechni- kai „azonosságot” azért indo­kolt hangsúlyozni,, mert az említett rakétanukleáris csa­pásmérő eszközökkel a Szov­A SALT—2. szerződés aláírási aktusa 1979-ben A SALT-folyamat leg­újabb szakaszát a washingto­ni iiiietésű START, illetve a SALART rövidítések fémjel­zik. Fogalmilag ezek már nemcsak a hadászati fegyve­rek korlátozását, hanem „csökkentésüket” is előirá­nyozzak. Amerikai felfogás szerint a korlátozás és a csökkentés természetesen el­sősorban a szovjet felet érin­tené, míg az USA részéről a SALART egyáltalán nem je­lentené a meglévő hadászati rakéta-nuklearis rendszerek mennyiségi és minőségi be­fagyasztását, fejlesztésük be­szüntetését, az új típusú tá­madó eszközök, szolgálatába állításának tilalmát. Teljesen világos, hogy így csupán az Egyesült Államok számára lenne kedvezd. Serfőző László alezredes Elhunyt Vladimir Bakancs Vasárnap hajnalban 71 éves korában súlyos betegségben zágrábi otthonában meghalt Vladimir Bakarics, a Jugo­szláv Államelnökség alelnö- ke, a JKSZ KB elnökségének tagja. A zágrábi jogi karon szer­zett diplomával ügyvédként tevékenykedett, 1932-től vett részt a forradalmi munkás­mozgalomban. 1933-tól volt tagja a Jugoszláv Kommu­nista Pártnak. 1941-ben ő volt az egyik megszervezője horvátországban a felkelés­nek, és ő volt a népfelszaba­dító háború ottani egyik irá­nyítója. a horvátországi fel­szabadító hadsereg és parti­zánosztagok főparancsnoksá­gának politikai biztosa. 1944 októberétől a Horvát KP . KB titkára volt. A felszabadulás után magas párt- és. állami funkciókat töltött be a Hor­vát SZK-ban és a JSZSZK- ban, így 1945-től 1954-ig a horvát kormány elnö­ke. 1954-től 1963-ig a horvát parlament elnöke volt, és betöltötte a Hor­vát KSZ KB elnöki tiszt­ségét is. .A JKSZ valamennyi háború utáni kongresszusán a központi bizottság tagjává választották, tagja volt a JKSZ KB végrehajtó bizott­ságának, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának, a 10. és a 11. kongresszustól pedig a JKSZ KB elnökségének is. A JSZSZK elnökségének tagjává 1974-ben és 1979-ben választották meg. 1982. má­jus 14-én választották meg a jugoszláv államelnökség ál- elnökévé, .a JKSZ 19@2 jú­niusi kongresszusán pedig a kb elnökség: tagjává. Vasár­nap délelőtt Belgrádiban a jugoszláv államelnökség és a JKSZ KB elnöksége együttes rendkívüli ülésen emlékezett meg Vladimír Bakaricsról, méltatva az elhunyt forradal­már politikus kimagasló ér- .derrteii. ... Tegnap Jugoszlávia-szerte gyászgyűléseket tartottak Vladimir Bakancsra emlé­kezve. Belgrádhan a szövetségé szervek és szervezetek em­lékülésén Mit ja Ribicsics, a JKSZ KB elnökségének elnö­ke az elhunyt életútját, mun­kásságát méltató beszédében a többi között kijelentette: Bakarics, mint Joszip Broz Tito egyik legközelebbi mun­katársa, a jugoszláv forrada­lom kiemelkedő harcosa, minden erejét a munkásosz­tály és élcsapata nagy esz­méinek és céljainak—a jobb és emberibb életért, Jugo­szlávia nemzetei és nemzeti­ségei testvériségéért és egy­ségéért, a szocialista önigaz­gatásért folyó harc — szolgá­latába állította. Zágrábban, a Horvát Szá- bor -előcsarnokában hétfőn délelőtt felravatalozták Ba­karics földi maradványait. Itt vettek búcsút tőle Zágráb dolgozói, valamint a Horvát­országból és Jugoszlávia más területeiről érkező küldöttsé­gek. Vladimír Bakaricsot ma temetik el Zágrábban. jetunió, s az egész szocialista közösség védelmi mélysége egyformán elérhető. A Varsói Szerződés tagállamainak szempontjából ennélfogva a külső fenyegetettség — mondhatni — kettős, ezért is látnak szoros összefüggést a két genfi tárgyalási csatorna között A szovjet—amerikai kap­csolatok a Reagan-kormány- zat konfrontációs politikája miatt jelenleg mélyponton vannak. Mivel a két vezető nukleáris hatalom viseli a fő felelősséget a béke megőrzé­séért, az atomkonfliktus el­kerüléséért, a nemzetközi közvéleményt joggal aggaszt­ja, hogy a kétoldalú genfi tárgyalások még mindig nem mozdultak el a holtpontról. Az egyhelyben topogás oka kizárólag az Egyesült Álla­mok magatartásában kere­sendő: egyoldalú katonai fö­lényre törekvésével, az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság követelményeit figyel­men kívül hagyó „kettős nulla megoldás” erőltetésével mindeddig gyakorlatilag le­hetetlenné tette a másik fél számára is elfogadható kompromisszum kidolgozását. Az 1982-es év végén, az új esztendő elején elhangzottak valamivel „hajlékonyabb”, a megegyezési készség látszatát keltő hivatalos amerikai nyi­latkozatok- ugyan, de a sza­vak hitelét csakis a tettek alapján lehet majd megítélni. A két genfi tárgyalási csa­torna egyikét 1981. november 30-án nyitották meg, ezen az európai közép-hatótávolságú atomharceszközök korlátozá­sának problémáját tűzték SOMOGYI NÉPLAP Hadászati nukleáris rakéták (Folytatjuk.) (879871

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents