Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
IPARUNK SZÁMVETÉSE Közelkép Az idén már harmadik esztendeje, hogy január első napjaiban elkészült az ipari zárszámadás. Érthető a sietség : minél gyorsabban ösz- szegezni kell a tapasztalatokat, hiszen nehéz év vár rank 1983-ban, Az iparnak az idén az 1977. évinél kisebb beruházással, a gyártmányok importtartalmának csökkentésével kell a termelését növelnie s a konvertibilis elszámolású exportját mintegy öt százalékkal bővíteni. Az említett számok nyilvánvalóan csak átlagokat jelölnek. Lesz, ahol túlszárnyaljak az ipar elé tűzött célokat, s akad majd olyan vállalat is, ahol elmaradnak majd tőlük. Ahogy tavaly is történt. Az ipari vezetők legutóbbi országos tanácskozásán Mehes Lajos ipari miniszter elismerő hangon szólt például a szénbányászokról, hiszen 1982-ben 26 millió tonna fekete gyémántot küldtek a felszínre (annyit, amennyit a terv csak 1985-re tűzött ki célul). Az 1,2 milliónyi tonnával több szénnek azonban nagy ára volt, hiszen a föld alatt dolgozók átlagosan tizennyolc szabad napjukat áldozták föl energiagondjaink enyhítéséért. Számokkal az előzőnél kevésbé látványosan megjeleníthető. ám ugyancsak nagy súllyal esik a latba mérleg- készítéskor az energiatakarékos termékek bővülő sora. Ide kívánkozik jó néhány vidéki vállalat gyártmánya, köztük a pápai Eiekthermax hőtárolós' kályhája, a Hajdúsági Iparművek vízmelegítője és Energomat mosógépe, a salgótarjániak széntüzelésű kályhája és gáztűzhelye. Annak pedig igazán csak az állami gazdaságokban, szövetkezetekben dolgozók a megmondhatói, hogy a mezőgépipar 1982-es kiemelkedő teljesítménye mennyivel mérsékelte a hazai alkatrészellátás nehézségeit. .. Lám, nem nehéz az iparban is kiugró eredményekre találni! S még az előbbieknél is többet mond két szám: tavaly az állami költségvetés vállalatoktól és szövetkezetektől származó 206 milliárdnyi tiszta bevételéből 196 milliárd forintot az ipar adott. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a konvertibilis exporttervet ösz- szességében nem teljesítették az üzemek, sőt kivitelük az előző évihez képest csökkent. A kép azonban e területen is árnyalt. A könnyűipar például egészében visz- szaesett. ám de a Minőségi és a Szigetvári Cipőgyár, a Pápai Textilgyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, valamint a Soproni Ruhagyár a termelését és a konvertibilis exportját egyaránt növelte. Hosszasan szegezhetnénk meg egymással szembe a jó es a rossz példákat) am a leegyszerűsített „leltárral” manapság nem sokra megy az ember. A mennyiségi számvetésnél jóval izgalmasabb es előremutatóbb a gazdálkodás minőségi- vonulatainak vizsgálata. Ide tartozik egyebek között az iparban meglévő szellemi energiák hasznosítása, a külföldi erednieliy öiy ii j.71 OS ít ctiS-ä. A számvetéshez tartozik: alig akadt az utóbbi másfél évtizedben olyan esztendő, amelyben ne esett volna szó a munkaerő-gazdálkodás ellentmondásairól. Az iparban foglalkoztatottak száma állandóan »csökken, s a vállalatok vezetői szünet nélkül munkaerőhiányra panaszkodnak. Csakhogy — állapította meg Méhes Lajos is — számítások és nemzetközi összehasonlítások igazolják: a legtöbb gyárban a főtevékenység 20—30 százalékkal kevesebb emberrel elvégezhető lenne. Mi másról van hat szó, ha nem belső, k - használatlan és gyakran még mozdíthatatlan tartalékról. . A kiugró eredmények, a gazdálkodási hiányosságok egyaránt a nemzetközi összehasonlításra buzdítanak. A magyar ipari vállalatoknak a fejlett országok átlagával kell mérniük teljesítményüket. Ebben az összefüggésben derülhet fény például arra, hogy miért van még ma is 40—60 olyan vállalatunk (s ezek az ipar dolgozóinak 10—15 százalékát foglalkoztatják).. amely alacsony hatékonysággal, alaphiányo- san, iilétve veszteségesen gazdálkodik. Meglehet; azért, mert termékeikbe harmadával több anyagot öntenek, szerelnek be, mint a fejlett tőkésvállalatok. Vagy talán épp amiatt, mert 'a külföldről megvásárolt technikával sem tudják ..hozni” azt a termelékenységet, amit saját gyárában elér az eladó. Ám a nemzetközi versenyképesség bármely vetületéről van is gzó, vállalati nagyságról az iránytű csakis egy Irányba ‘ tájolhat. Az alapvető cél a jövőben is- változatlan létbiztonságban, az elért életszínvonalat továbbra is lehetőleg őrizve dolgozzon-eljen az ország. Ehhez, a szocializmus építéséhez viszont nincs részletesen megírt kotta. Jó hallással, biztos kézzel, folyamatosan és közösen lehet csak megkomponálni, hogy minél kevesebb legyen a hamis hang az együttes muzsikálásban. ... M. A. Az irodában kattognak az írógépek, óriás kimutatásokon számoszlopok: rendeződnek. Következtetésre alkalmas tények... Készül a zárszámadás. Napról napra pontosabbá válik a kép, hogy a jákói Aranykalász szövetkezet közösségének egyévi erőfeszítése milyen eredményeket hozott, és mérhetővé válik: ki-ki a saját munkájával mennyivel járult hozzá a célok eléréséhez. Taruii Jánosné növénytermesztési. brigádvezető most tölti évi szabadságát. Pontosabban a múlt évit. — Tavaly nem sok olyan nap volt, amely ne talált volna munkában. Szoros volt az év. — És eredményes is? — Ügy gondolom, igen. Rengeteg krumplink, kukoricánk termett. És kevesen vagyunk. A mi kis szövetkezetünkben a mienk az egyetlen növénytermesztési brigád, összesen huszonötén vagyunk. Tíz asszony, a többi férfi. Csúcsidőben, bizony, nagyon nehéz. — Akad-e olyankor segítség? — A hívó, no meg a szép szóra mindig hajlanak az emberek. Minden elismerés a nyugdíjasainké, akik bizony igen derekasan kivették részüket a burgonya betakarításiből. — Mióta vezeti a brigádot? — Három éve. Azelőtt raktáros voltam; dolgoztam darálóban is, mindenütt, ahol szükség volt rám. így megy ez hetven októbere óta. — Azelőtt nem ide tartozott ? —, Eredetileg nőiszabó a szakmám. Eljártaim dolgozni, de a családi körülményeim arra késztettek, itt keressek helyet- Eleinte persze nehéz volt a nyolcórás ülőfoglalkozásról átállni a gyakran tizennégy órás mezei munkára. Most már nagyon szeretem, amit csinálok, és azt hiszem, ez minden ember számára nagyon fontos is. — Egy növénytermesztési brigádnak mi dolga van e januári napokon ? Elmosolyodik. — Van munka most is. A férfiak kinn dolgoznak az erdőn, az asszonyok a mag-' tári munkákat végzik, zsákokat varrnak, ' javítanak. — És a brigádvezető? — Ha szabadságon vagyok. varrogatok. Ez az az időszak, amikor van rá mód. — Új évet kezdtünk. Mit vár ettől? — Szeretnénk olyan megértésben dolgozni, mint eddig, hogy úgy végezzük nyolcvanhármat is, mint az előzőt. Tudom, ez nagy erőfeszítést kíván, de remélem, lesz hozzá erőnk. Vékony dongajú, piros arcú ember Bartal Endre. — Szabadnapos talán? — Dehogy! A hajnali műszak már lement. Csak. a tehenészetben úgy van, hogy osztott munkaidőben dolgozunk. Hajnali négykor kezdünk, aztán félnyolc- nyolcra érek haza, s délután háromkor kezdődik újra a munka. — Hány éve határozza meg ez a ritmus az életét? — Hat van kilenc óta, három év megszakítással. A megszakításról nem szívesen beszél. Egy kis vargabetű volt az életében, mikor hátat fordított a szövetkezetnek; de csakhamar rájött, hogy helytelenül. — Az idén tíz éve, hogy minden hajnal a telepen talál — kivéve, ha szabadságon vagyok vagy szabadnapom van. — Hányán vannak gondozók? — Hatan. Csak az a baj, hogy elég sűrűn változnak. És az nem jó a jószágnak. A jószágot ismerni kell! Uj cégtáblák Csurgón Kettévált a Napsugár szövetkezet Újak a cégtáblák Csurgón: január elsejével megszűnt a Napsugár Ipari Szövetkezet, s helyette megalakult a Napsugár Ruházati, illetve a Me- tallux Ipari Szövetkezet. Mi indokolta a változást? Az okok vizsgálata előtt idézzük a múltat. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezetét harminckét évvel ezelőtt alapította meg huszonnégy lelkes kisiparos. A szolgáltatáson kívül az első évben kétrészes munkaruhákat varrtak a kaposvári Textilnagykereskedelmi Vállalatnak. A következő évben Porrogon és Iharosbe- rényben cipőjavító-fiókokat nyitottak, a csurgói üzemből pedig már exportra is szállították : kétszáz férfiöltönyt küldtek Belgiumba. 1958-ban alakult meg a vasipari osztály, amely egy év kivételével rohamosan fejlődött. A ruhaipar mellett ez bizonyult a legéletképesebbnek. Az 1908-as ev nemcsak ezért jelentős a csurgói szövetkezét életében: fölavatták a konfekcióüzemet is, amely akkor korszerűnek számított (most azonban már nagy rekonstrukcióra szorul). Az üzemi krónikában lapozgatva nem találunk olyan esztendőt, amely valamiért ne volna fontos. 1964-ben például az országban első-; ként ők kezdték meg az or- kankabátok gyártását. Két évvel később a megyében elsőként elnyerték az ország kiváló .kisipari 'szövetkezete címet. A szövetkezet minden évet — s ezen belül minden negyedévet — nyereséggel zárt. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy megrendelés hiányában valamelyik üzemét le kellett volna állítani. Ruháit itthon legalább any- nvira kedvelik, mint Nyugaton. Két évvel ezelőtt Avatták föl új vasipari üzemüket, amely galvanizáló berendezéseket készít. Am a sokféle foglalatosság ' gondokat is jelentett. A szövetkezet vezetői már tiz évvel ezelőtt szóba hozták, hogy a vasipari és a ruházati részleget szét kellene választani. A feltételek azonban csak most értek meg. Minderről a következőket mondja Radnóti László, aki a szétválásig a csurgói szövetkezet elnöke volt, s most nyugdíjba készülve is tevékenyen segíti a két Szövetkezet vezetőit. — Kettes telepünk kialakításával megteremtettük a föltételét, hogy a két teljesen különböző munkaterületet szétválasszuk. Véleményünk szerint így sokkal hatékonyabb gazdálkodásra van lehetőség. Feltétlenül javítja majd a szövetkezetek készletgazdálkodását és csökken a költségszint, s ezen keresztül növelhető a piaci versenyképesség. A vezetőség figyelmének nem kell megosz- lania a két egymástól alapvetően eltérő szakma között, így több gondot fordíthatnak a legkorszerűbb technika és technológia bevezetésére, a minőség állandó javítására. Kiemelten tudnak majd foglalkozni az exportképesség növelésével és az exportgazdaságosság javításával. — A szétválás után hogyan rendeződnek az anyagiak, hiszen a két évvel ezelőtt föl- avatott fémipari üzemcsarnok nagy kölcsönből épült, azt pedig vissza kell fizetni? — A Pénzügyminisztérium kivételes méltányosságból, a szétválásra való tekintettel engedélyezte, hogy az 19®0-ig képződött tartalékalapot hí- telelőtörles-ztésre igen előnyös föltételek mellett igénybe lehessük a galváncsarnok hí telének előtörlesztésére: mintegy 4,2 millió forint ősz- szegben. Többször említettük már a galvánüzemet, amelynek elkészítése döntően közrejátszott abban, hogy a szövetkezet kettéválhasson. Ám a ru~- házati szövetkezetben közel sem ilyen egyszerű a start, hiszen, az 1958-ban felavatott üzem mielőbbi felújításira Nem ' is tudom megállni szó nélkül, ha valami olyat tapasztalok, ami nem helyes. Ezt meg nem veszi mindenki jó szívvel. — Hogy alakult a múlt évi tejtermelés? — A nyolcvanegyes jó eredményt sikerült negy-öt százalékkal megfejelni. Akkor egymillió-harmincki- lenceaer, tavaly egymillió- száztizenkétezer liter tejet termeltünk. Az előrelépés hátterére fordul a szó. Mindenről és mindenkiről beszél: a szakmai irányításról, a szervezésről, a takarmány minőségéről. — És g gondozó munkája? Csak annyit felel szerényen : — Hát az biztos, hogy a hözáállástól is sok függ. A számoszlopok az irodán következtetésre alkalmas összegezést adnak. Az már bizonyos, hogy a jákói Aranykalász szövetkezet közösségének egy évi erőfeszítése ismét szép 'eredményt hozott. Napról napra mérhetőbbé válik, ki-ki a saját munkájával mennyit tett ehhez az eredményhez. Borbély Sándor párttitkár mondta: — Nem vagyunk egyformák. Vannak, kevésbé és jobban igyekvő tagjaink. Szerencsére az utóbbiaknál sok nevet sorolhatnák, ott van például Tanai Jánosné, meg Bartal Endre ... Vörös Márta Aranygyűsxű és Okisz-plakeff Növelték a termelékenységet, a vá asztékot A Siófoki Háziipari Szövetkezetnek 19i&2-ben 13 százalékkal növekedett az árbevétele. A népművészeti termelés 15 Százalékkal, a dolgozók átlagkeresete pedig 6,4 százalékkal volt több, mint .1981- ben. A gazdasági fejlődés a termelékenység növelésének következménye, eredménye a szövetkezetnek. Külföldi piacokon 20 százalékkal több árut értékesítettek ugyan, mint 1981-ben, ám a tőkés exportjuk némileg csökkent. Az idén azonban nemcsak pótolni tudják a kiesest, hanem további növekedésre is számítanak; a külkereskedelmi vállalatok révén új piacokon fogjak értékesíteni termékeiket. Már eddig annyi áru szállítására kötöttek szerződést partnereikkel, mint amennyi az 1982. évi termelésük volt. A szövetkeszorul. s kisebb-nagyobb átalakításokra van szükség a vidéki üzemekben is. — Mikor várható valamilyen változtatás? — erről kérdeztük ifjabb Radnóti Lászlót, a Napsugár Ruházati Szövetkezel elnökét. — Spmogyszobon már dolgoznak az átalakításon, a csurgói üzem rekonstrukciójára várhatóan 19®5-ben kerül sor. A tervek készen vannak. Olyan üzemet hozhatunk majd létre, ahol egyetlen tető alatt lesz a nyersárurak- tár, a szabászat, a varroda, a készáruraktár. Korszerű körülmények között lehet majd dolgozni, csökken az anyagmozgatással járó költség. Gondoltunk modern gépek es berendezések beszerzésére is. A tőkésexport növeléséhez bérbe veszünk egy japan gépsort, ezt Berzencén állítjuk fői. A téliesített ba- lonkabáto-k gyártási idejét igv öt óráról két órára csökkenthetjük. Tavalyi bevételük 174 millió forint volt, s ebből 24,3 millió a tőkésexportból származott. Ezt az arányt mindenképpen tartani akarják, illetve a lehetőségekhez képest javítani. Nagy Jenő zet sokat tesz azért, hogy ki- nálatképességét növelje. A múlt évijén például a termékösszetétel 50 százalékban változott. A termékeik iránti bel- és külföldi kereslet teljes kapacitásukat lekötötte. A háziipari szövetkezet a múlt, évben bemutatkozott a BNV-n is, s hímzett gyermekruhájuk Okisz-plakettet kapott. Ezenkívül a népi iparművészeti tanács elismerő oklevélre méltatta néhány terméküket. 1982-ben beneveztek a divatintézet Arany- gyűszű-pályázatára, s a Centrum-áruházak nagydiját nyerték el. Ennek konkrét eredménye az a figyelemreméltó üzleti kapcsolat, amely a szövetkezet és a Centrum- áruházak között létesült. 1983-ban szintén gazdasági fejlődésre számítanak: a nettó árbevétel 8 százalékos, a nyereség 8—S százalékos növekedését tervezik. A tervezett 4—5 százalékos bérfejlesztést á hatékonyság növelésével kívánják elérni a szigorodó gazdasági körülmények között. A népművészeti s az összes termelést egyaránt 7—9 százalékkal tervezik növelni. A tőkés e .port 30 százalékos fejlődésével számolnak; az előzetes tájékozódás szerint erre van lehetőség. A termékösszetétel ,/j—40 százalékos változtatását tervezik. Evégett az idén házi pályázatot írnak ki, a Népi Iparművészeti Tanács anyagi és erkölcsi támogatásával. Ezzel lehetőséget adnak dolgozóiknak, hogy el- képze.eseiket megvalósítsák, másrészt a szövetkezet árukínálata minden bizonnyal szélesedik, minősége pedig javul. 1983-ban növelhetik a bedolgozók létszámát, s a bérezésük is kedvezőbb lesz a tavalyinál. A gves-en tartózkodó kismamák foglalkoztatását is megszervezik, ugyancsak a bedolgozói rendszerben, napi 4 órás munkaidőben.
