Somogyi Néplap, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
Az életszínvonal nem ajándék Karácsony és újév előtt dugig teltek megint a hűtő- szekrények. a lakások és a családi házak titkos zugaiban ajándékok rejtőztek, a zsebek és a pénztárcák pedig jó pár ötszázassal lettek könnyebbek. Mint az utóbbi időben mindig. Mert szokásainkról sem mondtunk le; senki ne szenvedjen hiányt semmiben, kapja meg mindenki, amire egész évben vágyott — erre kell lennie pénznek. És kellett lennie pénznek a nyári hétvégekre is. amikor magasabb benzinárak ide vagy oda. autócsodák csörtettek a Balaton és a többi fürdő- és kirándulóhely felé, s kellett lennie pénznek a többi hétvégere is, amikor minden odakerült a család asztalára, ami szem-szájnak kellemes. Pedig emelkedtek az árak, egy ötszázas már alig eleg, ha az ABC-áruházban szombat-vasárnapra meg akarja valaki tölteni kosarát. Kollégák, barátok egyre gyakrabban kérdezik egymástól; ti hogyan osztjátok be a pénzt. A tőkés világgazdaság válsága már korántsem elvont szakkifejezés. hiszen hatása hétköznapi életünkben is érezhető. Nálunk Sóik szó esik mostanában a szakmai képzésről, továbbképzésről, hiszen az előrehaladás alapja ez, különösen a gépipari üzemekben. A műszakiak, a munkások tudásától függ milyen gyorsan lehet átállni egy új termékre, mennyire javul a minőség és még sok minden más. Az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai bizottsága ebből kiindulva tárgyalta meg a szakmai képzés és továbbképzés helyzetét a Mezőgépnél és a Danuvia nagyatádi gyárában — a szakszervezeti titkárok tájékoztatója alapján. A tapasztalatok máshol is hasznosíthatóak, hiszen az eredmények és a gondok nem egyediek. Megnehezíti a segédmunkások fejlődését, hogy nem végezték el a nyolc osztályt, s közülük sokan nem is akarják. A betanított munkásokkal általában mindkét helyen sokkal könnyebb a helyzet. Például a Mezőgép vállalat kaposvári gyárának dolgozód közül évente öten-hatan sajátítják el a forgácsolószakismeretekkel, a Danuvia nagyatádi gyárában pedig évenként nyolc—tíz szerez szakmunkás-bizonyítványt. A szakmunkás-utánpótlás elsősorban a felszabaduló tanulókra épül. A Mezőgép száztizenhéL a Danuvia gyára nyolcvannégy fiatalt képez Érdekes a nagyatádi gyár módszere: forgácsolószakkört alakítottak általános iskolásoknak, s már ott megkedveltetik a szakmát a gyerekekkel. A szakkörre járó húsz—huszonöt tanuló többsége a Danuviába megy. Az érem másik oldalán is érdemes elgondolkozni. Az iskolaorvosok egy része rutinszerűen vizsgálja meg a tanulókat, így aztán sok baj másod- harmadéves korukban derül ki, a szakmának megfelelő szűrővizsgálatokon. Találtak már i degbe teget. ep i leps ziast, halláskárosultat közöttük; így ök egészségi állapotuk miatt nem gyakorolhatták a félig vagy már teljesen megtanult szakmát. Az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai bizottsága szerint sokkal alaposabb orvosi vizsgálatra — megfontolt javaslatira — van szükség pápaválasztáskor. Általában vitatéma, hogy milyen gyakorlati és elméleti ismereteket szereznek a fiatalok, s azokat hogyan is egyre többen kényszerülnek szigorú számvetésre, takarékosabb. feszesebb háztariásvezeiésre. S ez így van még akkor is, ha sokan változatlanul nem vesznek, nem akarnak tudomást yen- ni a realitásokról, s úgy élnek, úgy költekeznek, mintha semmi sem változott volna. Ám az utóbbi időszakban helyzetünk alapvetően megváltozóit. Évek óla mondjuk, írjuk, hogy „hazánk nem függetlenítheti magát a világgazdaságtól, a világpiactól. hiszen nemzeti jövedelmünk meghatározó része a külpiacokon realizálódik'’. A mondat úgyszólván közhellyé kopott, de értelme sokak számára talán meg ma sem teljesen világos. Jóllehet egészen egyszerű, a leghétköznapibb háztartási tapasztalatokban is tetten érhető, amiről hosszú ideje beszélünk. Aki arról panaszkodik, hogy egyre többet dolgozik, es bár többet is keres, mint néhány éve, a pénze mégis mind kevesebbre eléig, az tulajdonképpen közös gondjainkról is beszél. Mert az utóbbi időben, miközben idehaza széles körben bontakoznak ki kedvező gazdasági folyamatok, kamatoztatják a szakamtn- k ásbizomy ítvány átvétele után. A két gyár tapasztalatait figyelembe véve elsősorban olt lehetne változtatni, hogy a legmegfelelőbb szakoktatók keze alatt sajátítsák el a szakmai fogásokat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy némely idős szakmunkás épp azért nem vesz maga mellé tanulót, mert a fiatalok fegyelmezet- leryik, tiszteletlenek. Égy szakma ma már sok helyen nem szakma, ezért tűzték ki célul a szakmunkások többirányú képzését a Mezőgép vállalatnál. Évente nyolc—tíz esztergályos lesz marós, lakatos,, hegesztő, és fordítva. A Danuvia nagyatádi gyárában ugyanennyien szerzik meg a bizonyítványt a második szakmáról. Sok lehetőség van arra, hogy a szakmunkások előrelépjenek. beleértve a művezetői ismeretek megszerzését, a technikusi minősítést és így tovább. Annak is kialakult a rendszere, hogy mindenki korszerűsit- hesse, felújíthassa ismereteit. A fiatalok örömmel fogadják, ha arra ösztönzik őket, hogy végezzek el a középiskolát. A Danuvia nagyatádi gyára nagy energiát fordít erre. öt év alatt húszán érettségizlek le, s ezzel lehetőséget szereztek a technikus-minősítőre. A szakszervezeti titkárok szerint minden vton-módon ösztönzik a szakmai képzést, továbbképzést. Az egyszeri jutalom, a bérfejlesztés, a tanszer megvásárlása ezt szolgaija. Van azért még mit tenni. Például emelni kellene a középvezetők — művezetők — továbbképző tanfolyamainak , a színvonalát, a tapasztalatok szerint ugyanis nem sok úját ad. Az sem mindegy milyen időtartamú egy-egy tanfolyam, hiszen jó, ha a dolgozók minél kevesebb időre esnek ki a termelésből. Az is szóba került, hogy a kiképzett dolgozók közül többen nem tudják hasznosítani új ismereteiket. Nagyon fontos, hogy mindenhol figyelemmel kísérjék; a dolgozó a megfelelő munkakörben van-e. Ha például betanított munkás is dolgozhat az automata gépén, nem éri meg. hogy a legképzettebb szakmunkás álljon mellette. Lajos Géza miközben az ipar és különösen a mezőgazdaság teljesi- tőkepessége jelentősen javul, addig munkánk eredménye a világpiacon egyre kevesebbet ér. Versenyt futunk a piaci árakkal, szervezünk, takarékoskodunk, okosan újítunk, próbáljuk mérsékelni a termelési költségeket, de termékeink ára is gyorsan csökken — gyorsabban, mint a mi ráfordításaink. S ezt ellensúlyozni csak úgy tudjuk, ha minden eddiginél több árut szállítunk exportra. Erre szükség van, hogy fönntartsuk az államháztartás egyensúlyát. megőrizzük fizető- képességünket. Igen, többet kell exportálnunk, mint eddig bármikor. S ez egyben keserű pirulát is jelént; azt kell lenyelnünk. hogy most és a közeli jövőben itthoni fölhasználásra kevesebb jut, jövőnk érdekében a családi háztartásokkal együtt az államháztartás is szigorúbb számvetésre, feszesebb gazdálkodásra kényszerül. Ha szűkös idők járnak, beo&ztóbban kell élnünk, többet kell dolgoznunk. A „kétszer kettő: négy” logikája ez, legföljebb a fiatalabb. az utóbbi két évtizedben felnőtté vált generáció számára érthető nehezen. Mert az utolsó húsz év a fejlődés, az életkörülmények töretlen javulásának időszaka volt. Évről évre javult a gazdasági helyzet, az élet- színvonal, s ilyenkor ki gondol biblikus jóslatokra, a hét szűk esztendő eljövetelére. Ma már ne feszegessük azt, hogy nem megtermelt Sokan szóltak hozzá, sok kérdés hangzott el, hiszen a téma szinte mindannyiunkat érint: a kisiparosok szolgáltatásának színvonala, a lakossággal való kapcsolata megyénkben. Az a fórum, amely nemrég e kérdéskört tárgyalta, különböző foglalkozású és különböző korú emberekből tevődött össze. És sorsunkat érintő dologról volt szó. Manapság ugyanis — a központi elképzeléseknek megfelelően — egyre többen veszik igénybe azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek elsődleges célja az állami terhek csökkentése. A Kiosz érdekvédelmi szervezet, ám fő feladatai kozott szerepel a lakosság és a kisiparosság érdekeinek ösz- szehangolása is. Nemcsak a szolgáltatások gördüléjavaink fölélése, gyakorta túlzott és esetenként ésszerűtlen fölha-mozása volt-e az oktondibb magatartás — utólag könnyű okosnak lenni. Beszélnünk inkább arról kell, hogy mi a teendőnk. Az bizonyos — és a lehető legszélesebb körben kell ennek tudatosulnia —, hogy a lustálkodás, a dúskálás és különösen a pazarlás kora elmúlt. Nem lehet elégedett önmagával senki, aki a napi laza nyolc órai munkaimi- táció után lustán végignyű- lik kedvenc foteljében, s álmos újságolvasás közben arról meditál: mennyire tehetetlenek mások, milyen reménytelen, hogy ő maga javítson csaladja helyzetén. Mert ez a legtöbb ember számára korántsem reménytelen. Munkaalkalom, jó munkaalkalom változatlanul és mindinkább Van ebben az országban! A magyar gazdaság — ellentétben a világ számos országával — nem veszítette el működő- képességét. Nemzeti jövedelmünk, ha kismértékben is, de ebben az évben is növekedett, nincsen munkanélküliség, exportunk bővült, s megőriztük fizetőképességünket. Olyan eredmény ez a mai helyzetben, amit még a közepesen fejlett és a fejlett országok közül is csak kevesen könyvelhetnek el. Ha így marad — fohászkodnak most sokan, bár tudják, a fohász nem segít. Konkrét célokat kell elérnünk. Elsősorban azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk eredményét az idén a tavalyinak kétszeresére növeljük. Ez a fizetőképesség megőrzésének feltétele. Óriási felkenységére, a hiánypótlásra, hanem a tagok szakmai-politikai képzésére, továbbképzésére is ügyel. A mestertől a fogyasztók minőségi munkát várnak. Ez a szolgáltatások alaptétele. Mégis: mi az oka annak, hogy ebben az évben a Kiosz megyei szervezetének tizenkét fegyelmi ügyet kellett lebonyolítania? Az adathoz azonban hozzá tartozik, hogy Somogybán jelenleg több mint 5500 kisiparos tevékeny- kenykedik, a szervezethez a lakosság részéről az idén 99 panasz érkezett. Ebből 48 alaptalannak bizonyult.. . A valóban elmarasztalható munkát a szervezet bírálja, esetenként bünteti, ám az alaptalan bejelentések, panaszok száma mégis nagy. A legtöbb vtU az arak körül adat! Mert a világpiac nyújtotta eladási lehetőségek nem javulnak, s az sem valószínű. hogy kivitelünk szerkezete- egyik évről a másikra döntő módon megváltoznék. Ebben hinni dőreség; ha a tavalyinál néhány százalékkal több eladható árut tudunk előállítani, már az is nagy eredmény. Különösen ha nyolcvannégyben — nyolcvanötven még több ilyen árunk lesz. Ez azonban csak erőfeszítések, mi több: lemondás árán sikerülhet. Le kell mondanunk — társadalmi méretekben — a kényelmes életről. Felül kell vizsgálnunk korábbi igényeinket. S közben türelmesnek, belátónak kell lennünk. Be kell látnunk például azt, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb különbség lesz azok jövedelme között, akik gazdaságos exportterméket gyártva jelentősen hozzájárulnak a népgazdaság megszilárdításához és azoké között, akik épp csak dolgozgatnak vagy termékeik eladhatatlanok. Aztán le kell szoknunk arról, hogy saját eredménytelenségünkért mindig másokat tegyünk felelőssé. Egyén és társadalom célja egyaránt az, hogy mind többen és mind többet az eredményes vállalkozásokban dolgozzanak; s egyre kevesebb legyen a ráfizetéssel dolgozó emberek és munkahelyek száma. S remélhetőleg mind többen lesznek olyanok is, akik azt is tudják: mindez egyre inkább személy szerint rajtunk is áll vagy bukik. van. Előzetes megállapodással mindez elkerülhető volna. Ugyancsak vita tárgya a járulékos költség. Köteles-e kifizetni a fogyasztó a kisiparos esetleges utazási, étkezési költségeit? Előzetes — írásos — megállapodással ebben az esetben is csökkenteni lehetne a peres ügyek számát. — Milyen a kisiparosok közéleti tevékenysége Somogybán? — kérdezték a tanácskozáson. Figyelemre méltó adat, hogy évente három-négymillió forint értékű az a társadalmi munka, amelyet ők végeznek. A mozgássérültek megyei egyesületének irodája például teljesen a kisiparosok társadalmi munkájának eredménye, de a nyáron Marcaliban rendezett gyermektáborrá is mai kommentárunk Célok A tervezés napjait éljük. Feladatokat fogalmazunk meg celoi.at tűzünk magunk ele. Megszokott és mégsem egyszerű ez a tevékenység. Huietetíenul sok függ attól, hogy milyen is az a cél, amelyet szeretnénk elérni. A múlt év utolsó napjaiban jó par mezőgazdasági üzemi vezetővel beszélgettem, és az évzárással összefüggésben óhatatlanul szóba kerültek az induló óv feladatai. „A körülmények színié kényszerítik az embert, hogy évről évre körültekintőbben döntsön a tervezésnél. Mert az legalább annyira helytelen, ha a kitűzött cél könnyedén elérhető, mint az. ha szinte teljesíthetetlen’’ — ilyen megállapításokat hallottam. Milyen legyen hát a cél? Elérhető, de erőfeszítésre sarkalló. Mert kell az embernek az a hajtóerő, amely kizárólag a jól megválasztott célból ered. A szövetkezeti demokrácia elveivel összhangban ezért kezdődött — és folytatódik mostanában — felelős párbeszéd a vezetők es a dolgozók között. Rangsorolni ugyan nehéz, de a munkahelyi közösségek tanácskozásai közül talán a mostaniak a legmcghaláro- zóbbak. Most döntenek a feladatokról, és szinte személyre szólóan arról is, hogy az elhatározás valóraváltá- sa kitől milyen erőfeszítéseket kíván. Ez a megbeszéléseknek az egyik lényeges mozzanata. A másik, ezzel legalább egyenrangúan jelentős, hogy az adott munkahely lehetőségeinek ismeretében itt igyekeznek megkeresni azt, amit tartalékoknak szoktunk nevezni. Így válnak alkotó fórumokká a munkahelyi ülések, az egész közösség célja így válik az egyén legszemélyesebb céljává. Fontos ez a párbeszéd, mert most január elsejétől ismét változtak a mezőgazdasági szabályozók, és a feltételrendszer módosulása egyértelműen megköveteli a termelékenység, a hatékonyság növelését. Szigorúbbak a feltételek, a tegnapi munJtaritmus, szervezettség a mai célhoz nem elegendő. A munkahelyi közösségeknek szót kell váltani erről, s keresni kell azokat a gyakran egy filler befektetést sem igénylő megoldásokat, amelyekkel ki-ki a maga területén eredményesebben járulhat hozzá az üzem feladatainak megoldásához. Megannyi kezdeményezés, hasznos, jő javaslat hangzott már el ezeken a fóru- mokorn. Bizonyos, hogy a mostani megbeszélések ismét egy sor új ötletet elgondolást hoznak. És jól megválasztott célokat, amelyek buzdítanak, serkentenek, belső hajtóerőt jelentenek a most kezdett év dolgos hétköznapjain. V. M. csaknem negyvenezer forint értékű munkát vállalt egy kisiparos brigád. Az épp egy évvel ezelőtt életbe léptetett jogszabályok támogatják e szolgáltatásokat. Ugyanakkor szigorodtak a követelmények, es a feltételek js. S mivel mind a lakosság, mind a szolgáltatók részéről kölcsönös anyagi érdekeltségről van . szó, nem mindegy, milyen színvonalon történik a szolgáltatás elvégzése. A peres ügyek elkerülése ugyanis a szolgáltatónak és a fogyasztónak egyaránt érdeke. A. Á. SOMOGYI NÉPLAP Érettségiző munkások Jutalom a továbbtanulóknak a. i. Uj termékek. A kerepestarcsal Szilas-menti Termelőszövetkezet gyógynövény üzemében a hagyományos termékeken — pálinka, likőr, aromák és különböző gyógynö- vénycseppek — kívül az év utolsó negyedében kezdtek meg a különböző dezedorok, légtisztítók gyártását és szállítását. Képünkön a főágazat üzemének „boszorkánykonyhája” (MTI-fotó — Király Krisztina felv. — KS) Érdekegyeztetés a szolgáltatásban
