Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

Kati és a „gyerekek Amint a nevét hallja, már boldogan rohan Kiss Ist­vánhoz, etetőjéhez, gondozó­jához Kati, a • négyéves szarvastehén. Kicsi kora óta a nagysalléri vadgazdálko­dási telepen nevelkedik, s viselkedéséből arra lehet kö­vetkeztetni : nem is szándé­kozik onnan elmenni. Ősszel, a barcogás idősza­kában kiengedték a közeli erdőkbe, hogy párt válasz- szón magának, ám estén­ként rendre visszatért meg­szokott otthonába. A csaló­dott udvarlók pedig bőgő­sükkel verték föl a vadász­házban pihenő külföldi va­dászokat. Többször előfor­dult, hogy az er­dőbe tartó kül­földi vadász kí­séretében levő is­merős erdészhez szaladt ez a ked­ves állat, és ba­rátságosan üdvö­zölte — orrát hí­zelgőén ruhájá­hoz dörzsölgetve. Az még bi-- zonytalan, hogy lesznek-e Katinak utódai, de az bizonyos: ha lesznek, azok is ott jönnek világra, ott nevelődnek föl majd a. emberek közelében. Amott a szarvastehén mel­letti elkerített részben hat — most már jól kifejlett — vadmalac-„gyerek'’ nevelő­dik. Nem sokkal világrajöt-. tűk után találták meg az erdőben a magányos jószá­gokat; hat hónapja gondoz­zák ókét. Bizony, ha vala­melyikükkel most találkoz­nának az erdőben sétálga­tok, könnyen inukba szállna a bátonráguk. A malacok éktelen visítás­sal, röfögéssel fogadják Kiss Istvánt s máris habzsolják a kukoricát. Egy fiatal vad­kan ilyenkor tisztes távol­ra húzódik testvéreitől, fü­leit hegyezve, fejét előre­szegezve vár, amíg az em­berek eltűnnek. Amióta Kati és a vadma­lacok a nagysalléri telepen vannak, Kiss Istvánnak nincs szombatja, vasárnapja. Lábodi otthonából ilyenkor is kimegy kedvenceihez. Sz. L. Előtérben az ifjúság nevelése Ülést tartott a Vöröskereszt megyei vezetősége Uram, nem annyi volt az! — Mennyire számít? — Három év. Ez tuti! — Ilyen biztos benne? — A BTK 316. paragrafus 3., 4. és 5, pont. Fesztelenül viselkedik, mintha nem is a tárgyaló­teremben ülne börtönőr fel­ügyeletével ítéletre várva, hanem valamelyik füstös presszó üvegektől zsúfolt asztalnál. Mondom, ripor­tot szeretnék írni. Elkomo­rul ta arca: „írtak rólam éppen eleget, az sem volt mind igaz.” Hivatkozhatnék korábbi ítéleteire, tanúval­lomásokra, vádiratokra, de hallomásból ismerem már annyira, hogy tudjam, hiá­ba lenne. Nézzük, méreget­jük egymást... v . — No, mi lesz? — for­med rám. — Tán az asztal­ra akar írni? Hozzon papírt meg ceruzát! A bírónő, drr KaUaí Ist­vánná a tárgyalásra készül. Előtte iratok kötege. — Hirtelenjében már azt sem tudom, hogy hány tár­gyalást tartottunk ebben az ügyben... IA vádlott nevét — ké­rem — ne keressék. Egyez­ségünk szerint: ő vállalja az őszinte beszédet, de a ne­vét nem írhatom le). — Nehéz ügy? — A vádirat hatvankilenc pince és nyaraló feltörésé­ről szól. Sohasem vitt el na­gyobb értéket, csak aprósá­gokat, amit el tudott adni: fejszét, bort, kerek part és élelmiszert. Forgatom a korábbi tár­gyalások jegyzőkönyveit. A beszélgetéskor két dolgot jegyzek fel: a második íté­let után kényszer elvonó kezelésre kötelezték, az or­vosszakértő véleménye sze­rint enyhébb fokú gyenge­elméjűség tapasztalható ná­la ... na mennem temetésre, de nem volt pénzem buszra. A gazda nem adott, — Mennyit kapott? — Egy év három hónap. — Egy kerékpárért? — Volt egy télikabát is. — Ruhát sem kapott? — Abban a napban esett az eső, kellett valami, hogy ne ázzak meg. A huszonhat éves fiatal­ember egyvalamiről hallgat. Az egy év három hónap büntetését összbüntetésüi szabták ki. Két évvel ko­rábban a barcsi járásbíróság négy hónap felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtot­ta. Amikor rákérdeztem, til­takozott. Váltig állítja, hogy nem volt ott a ladj kocsma feltörésénél. Csak az édes­anyja, de ráfogták. S egyéb­ként sem ivott a lopott ital­ból, meg a kolbászból sem evett, amit elhoztak. Ült, de abban nem bűnös. Sze­rinte a somogyszobi boltot sem ő rabolta ki. Azt is rá- 1 fogták. Hogy voltak bizonyí­tékok? Hát az is tévedés. Ám a hókamalmi rablást elismeri. Igen, élelmiszert lopott, mert nem kapott en­ni. Aztán egy rádiót is el­vitt. Nyolc hónapig keres­ték. Közben kerékpárokat emelt el, eladta őket. Két év hat hónapot kapott. Sza­badulása után pincéket tort fel, ismét a börtönbe jutott. Legutóbb január harminc- egyedikén szabadult. .. — Nem lett volna ereje megálljt parancsolni? — Hát gondoltam arra, hogy elmegyek dolgozni ... — És? — Február elsején be­mentem Nagyatádra a sze­mélyigazol vány ómért. Egy betörés miatt bentíogtak, pedig volt alibim Este en­gedtek el. Reggelre feltör­tem tizenöt pincét. És jött a többi! — A vádiratban az 4U, hogy a nagyatádi és a mar­cali járásban hatvankilenc pincét, illetve nyaralót tört föl. — Uram, nem annyi volt az! Háromszázötven. Én csak tudom, huszonöt spi­rálfüzet telt meg a leírá­sukkal. De nem érkezett hatvankilencnél több följe­lentés. En meg nem adom a füzeteimet. Az magánügy. Az utódomnak tartogatom, hogy megtudja majd, ki Is volt az apja. — Nem azért mondja, hogy . — Annyi volt és kész! — De így többet kaphat. — Egyért ugyanannyi jár, mint többért! Ez a három­száztizenhatos. — Ettől tekintélye lesz odabent? Rágyújtott a cigarettára, amivel megkínáltam, s né® a füstkarikákat. Nem tévedett. — A Népköztársaság ne­vében ... Három évre ismét becsu­kódott mögötte a nehéz vas­kapu, De mi lesz három év múltán? Nagy Jené Segítik a kishatárforgalmal Számvetés és felkészülés az új feladatokra — így jel­lemezhetjük a Magyar Vö­röskereszt Somogy megyei vezetőségének pénteken tar­tott ülésén elhangzottakat. Dr. Ujsághy Erzsébetnek, a megyei vezetőség elnökének megnyitója után Honfi Ist­vánná, a szervezet megyei titkára fűzött kiegészítést a VI. kongresszus határozatai nyomán készített megyei munkatervhez, mely ezúttal először öt évre szól. A főbb feladatokra irányította a vezetőség tagjainak figyel­mét, akik a tervezet előze­tes ismeretében szintén ki­fejtették, mit tartanak fon­tosnak a kővetkező évek­ben A lakosság egészségi álla­potának javítása a Vörös- kereszt kongresszusi határo­zataiban az eddigieknél , is nagyobb hangsúlyt kapott, az ilyen teendőkre nagyobb erőkkel igyekszik mozgósí­tani a megyei szervezet is. A csecsemőgondozás mellett többet kell foglalkozna a 14 —18 évesek egészséges élet­módra nevelésével — álla­pította meg Honfi Istvánné. Kozmetikámat megnyitottam Ro.ltay Csabánr MARTA Kaposvár, Somogy, pavilonsor * (A Múzeum park mellett) j (3933) A szervezet a róluk való gondoskodás terén még sok tartalékkal rendelkezik. — fűzte hozzá. Míg a fiatalok­nál a neveles a legfőbb te­endő. az aktiv keresőknél az egészség megőrzése, a bal­esetek elleni küzdelem, a káros szenvedélyek elleni harc. A megyei vezetőség javaslatára ösztönzik, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben több vö- röskeresztes alapszervezetet hozzanak létre. Megyénkben az időskorú­ak száma évről évre nő á lakosság többi korosét ályá- hoz képest. Ná-kík a gondo­zómunkát kell előtérbe he­lyezni — foglalt állást a megyei vezetőség. Ehhez hozza kell fűznünk az 1983. évi munka terv egyik fontos meghatározását; — Az egészségnevelő munkát ja­vítani j fokozottabban tá­mogatni kell a társközsé­gekben. Olyan gondozói há­lózat kiépítése szükséges, amely segíteni képes a rá­szorulókon. Már ebben az évben is nagy figyelmet szenteltek az idöskoruskról való gondos­kodásra Somogybán, elkez­dődött a házi betegápolási tanfolyam. A Vöroskereset tapaszta­latai szeri nt a meg növeke­dett szabad idő valóságosan érzékelhető mind a fiatalok­nál, mind az időskorúaktnál. A lakótelepeken működő szervezeteknek ezt az eddi­gieknél jobban figyelembe keld venniük. A megyei ve­zetőség hosszú távú prog­ramja magaba foglalja azt az igényt is. hogy az egesz- ségnevelésd feladatokat han­golják össze a lakóhelyi és munkahelyi közművelődési tervekkel. A megvalósítást A Kaposplast Kefe- és Műanyagipari Vállalat felvételre keres BETANÍTOTT munkásokat harommuszakos és foiyamaios munkarendbe RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT, szakmásitott jogosítvánnyal rendelkező TA RGONCAV EZETÖT, GÉPKOCSI RAKODÓT, TAKARÍTÓNŐT és vegyipari szakközépiskolát végzett kezdő LABORÁNST, kaposújlaki telepére SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT. (87830) — az együttműködést — különösen Kaposváron in­dokolt jobban figyelemmel kísérni. A Vöröskereszt fej­leszteni igyekszik a kapcso­latát az ifjúsági szerveze­tekkel is. Humánus mozgalom indult el a rokkantak nemzetközi évében Somogybán a barcsi egészségügyi gyerekotthon bővítése érdekében. A szervezet a fogyatékos gye­rekek szülei számára me­gyei érdekvédelmi szerve­zet létrehozását támogatja — olvastuk a Vöröskereszt vezetőségének. munka tervé­ben. A véradómozgalom szer­vezésében Somogy megye országosan az élen áll. A vezetőségi ülésen megfogal­mazódott, hogy ezért a szép eredményért nagyon sokat tettek megyénk lakosai és a munkahelyi vezetők. H. B. Nem várja meg a kérdé­semet. — A gyermekkoromra kí­váncsi? Hát mostoha volt. Az anyám megszült, es ott­hagyott a kórházban. Ne­velőszülőkhöz kerültem Mo­hácsra Meghalt a nevelő­apám, intézetbe vittek. Pécs, Nagykanizsa, Kapos­vár, Sopron, Kőszeg, Győr .és újból Pécs. Nyolc kise­gítő osztályt végeztem, az­tán értem jött az anyám. Azt mondta, régen kere­sett ... Hazavitt és ivott, ivott, s megint ivott. Ott­hagytam őket. Elszegődtem egy pásztorhoz, vele mentem mindenfelé. — Mi volt az első ügye? — Hetvenhatban jogtalan behatolás útján elkövetett lopás. — Vagyis betörés? — Ügy is lehet mondani. — Mif vitt el? — Egy kerékpárt Lábod- ról. Csokonyába kellett vol­Ti zenkét község tar­tozik a csur­gói takarék- szövetkezet­hez. A terü­letükön élő 16 ezer lakos közül csaknem minden harmadik tagja a szövetkezetnek, pénzügye­iknek intézését öt kiren­deltség végzi. A megyében itt a legmagasabb, 200 fo­rint az egy tagra jutó rész­jegy alapösszege. November végéig 4,5 millióval gyarapodott, ösz- szesen 69 millió forint betét gyűlt össze. A betétnöveke­dést a csurgói körzetben se­gítette, hogy október else­jétől a húskombinát megbí­zásából ők fizetik a háztáji állatok árát, az áfésszel kö­tött megállapodás alapján a felvásárolt termények, ter­mékek nagy részét. Több mint kilenc és fél millió forinttal segítették a hozzájuk fordulókat. Ennek nagyobb hányada, 4 millió forint építési, 1,2 millió pe­dig termelési célokat szol­gai, Szélesednek a szolgál­tatásaik is. Az állami bizto­sító megbízásából november 30-ig 3,1 millió forint biz­tosítási díjat szedtek be. és ebben az évben 1127 bizto­sítási ügyletet kötöttek. Az áramdíjak beszedése révén kapcsolatba kerülnek vala­mennyi itt élő családdal. Újszerű a szövetkezet életé­ben a valutavásárlás. A Pénzügyminisztérium enge­délye alapján Berzencén ez év második felétől vásárol­hatnak, illetve értékesíthet­nek jugoszláv fizetőeszközö­ket. Erre az egyre bővülő kishatármenti forgalom adott lehetőséget. A szövet­kezet a háromnegyedév alatt teljesítette az éves, 420 ezer forintos nyereségtervét. 5 tudósítónktól Pintér István dokumentum riportja Meséjüket azonban nem adhatták elő Budapesten. Az a német különítmény, amely hétfőn, március 20-án rájuk tőrt, rá sem hederített, ami­kor az amerikaiak a gen.fi egyezményre hivatkoztak, hanem rabomobilon azon­nal a Keleti pályaudvarra, onnan pedig vonattal Belg- rádba szállította az ameri­kaiakat, Ott székelt a Luft­waffe balkáni hírszerző és kiértékelő irodája Krüger őrnagy hallgatta ki őket (jóval később az új nyugat­német hadseregben tábor­nokká és az új német légi­erő vezérkari főnökhelyeite- sévé lépett elő), s eleg ud­variasan viselkedett. Kihallgatójcuk úgy tett, mintha elhitte volna az élő- adottak At, és a genfi kon­venciót tiszteletben tartva, hadi fogolytáborba küldené a csoportot. A három ameri­kai fellélegzett: legszebb reményeik látszottak valóra válni, megúszhatják a iehe- ‘ tő legkisebb rosszal Szinte boldogan foglaltak helyet azon a katonai autóbuszon, amely a környéken lelőtt angol és amerikai repülő­ket gyűjtötte össze, s amely a hadifogolytábor felé in­dult. Alig iramodott meg azonban a katonai busz, hir­telen fékezett. Egy bőrkabá­tos Gestapo-tisztviselő tépte fel az ajtót, Duke, Suarez és Nunn nevet kiabálta, akik kénytelen-kelletlen je­lentkeztek. Leszedték őket a buszról. Nem a Luftwaffe fogdájá­ba, hanem a Gesta.Ro belg­rádi épületébe szállították őket. Itt már kevésbé ud­varias volt a bánásmód, mint amilyet Krüger őr­nagy tanúsított. Duke és társai újra és újra elmond­ták a Tito-mesét, de ennek kihallgatóik nem adtak hi­telt. A foglyok mindeneset­re tartották magukat eredeti vallomásukhoz, s még a pestvidéki fogházban, a bu­dapesti Fő utcai börtönben is azt ismételgették. Belg­rádiból ugyanis ideszállítot­ták. őket. teljesen elkülönít­ve a többi letartóztatott-tói. Időnként felszáilították őket a Sváb-hegyre, ahol a Ma­jestic nevű lux ússza Hóban rendezkedett be a Gestapo egyik magyarországi részle­ge. Klages SS-alezredes fog­lalkozott az ügyükkel. Egy alkalommal, miután Duke ismét csak azt mondta, amit addig, az asztalra csapott: — Ezredes, hagyjuk a me sót! ön is szakmabeli, te­gyük az asztalra kártyáin­kat: miért jöttek Magyaror­szágra? — Nem tudom, miről be­szél. Én Ti tóhoz a kartam élj ütni, * Klages eléje tett egy szé­pen legépelt angol nyelvű jegyzőkönyvet: — Olvassa el, Űjszászy vallomása! Duke — az ő előadása szerint — azutan sem val­lott, hogy kénytelen volt meggyőződni róla; a német titkosszolgálat a szintén le­tartóztatott magyar partne­reitől már mindent tud. Űjszászy verzióját — nem sokkal a háború után meg­halt — nem ismerhetjük, de Kádár Gyulának módja volt megírnia, és kiadnia emlék­iratait. És ő vjszont azt ál­lítja: mindaddig tagadott, ameddig kihallgatója, a ma­gyarul tökéletesen beszélő Dománszky háromnapos éheztetés után egy tányér levest és egy darab kenye­ret adott neki, majd nyu­godt hangnemben az arcá­ba vágta; — Kérem, hagyjon árt ezekkel a mesékkel, az ame­rikaiak sokkal értelmeaeb- bek, mint ön. nem hagyták magukat gyötörni. Tessék, felolvasom magának • val- ’< másukat (folytatjuk.) /I Veré is akció ö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents