Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
/I könyörtelen író Alberto Moravia 75 éves ^ Alberto Moravia, az olasz regény megujttoja tálán a legolvasol.taob író hazájában és a legolvasottabb olasz író külföldön — hazánkfián is. Első regényétől kezdve minden művénedí megjel enése eséinényszámbá ment, a legkükinböz ób visszhangot váltva ki. A Vatikan egy időben indexre lelte könyvest. Nyilatkozataival is sokszor fölborzolta a kedélyeket. Ellentmondásos megnyilatkozásai ellenére, aligha ismerünk egységesebb, következetesebb írói életművet, mint Mőraviáét. Az eiier.t- mondast a világban kell keresni, amelyben élt, s ahr.e- lyet művei témájául választott. . Jómódú polgári családba* született, apja Róma egyik legkeresettebb építészé volt. Gyermek- es ifjúkorában a súlyes betegség, a csortlu- berkulózás ágynoz kötötte. Huszonkét éves korában' jelent meg — .óriási sikert hozva számára — első regénye, a Közönyösök, amelybén ifjúkori élményeit, az őt körülvevő világ, a polgári család válságát ábrázolta. Ezzel a regényével új hang, új szemlélet jelentkezel az olasz irodalomban, ahogy Simo Jenő írja: „Elsőkért dokumentálta, hogy a régi polgári eszmék és kötelékek nem átalakulnak, hanem véglegesen felbomlanak. A társadalom atomokra hullott, a közönyben megnyilvánuló önzés robbantotta szét. Az ember elidegenedett a társadalomtól, és véglegesen elvesztette az összefüggéseik fonalat.” Az ember magáramara- dottsága, elidegenedése a társadalomtól Moravia életművének alaptemajavá lesz, egyre sorjázó regényeinek már a címed is erről árulkodnak. Moravia hősei azt példázzák, hogy a magány a mai világban feloldhatatlan, az emberi kapcsolatok elvesztették hitelüket, hazuggá, tartalmatlanná váltak. Az írót leginkább a férfi—nő viszonya foglalkoztatta, polgári-értelmiségi ősei a szerelemben keresnek feloldódást, magányból való kitörési kísérleteik azonban itt is" kudarcba fulladnak, vagy nevetségességbe torkollnak. Moraviát gyakran vádolták pesszimizmussal, ő azonban tiltakozik ellene: „Nem vagyok az. Realista vagyok, esetleg keserű, néha tragikus, de sohasem szkeptikus. A realista talán könyörtelen, mert szókimondó, és nem eszményíti a valóságot.. ' az én szemléletem azonban nem egyszerű belenyugvás a megvaltozta.tha- tatlanba. csupán az élet nehézségeinek elismerése és ábrázolása.” Bárhogy is ítéljük meg Mora’via filozófiájának végső kicsengését, kétségtelen, hogy a XX. századi világirodalom egyik meghatározó sZelletne. A. J. Falu Somogybán V5r8s Ferenc rajza. Aczé'. Gábor RANDEVÚ Íz 1500 éves Kijev „Az orosz városok anyjaw Egy írógép volt a kirakatban, egy táska, meg néhány golyóstoll. Az öregasszony ,-megcsóválta a fejét. Drágák ezek az írógépek, gondolta, ipedig most fordult elő először, hogy megnézte egy írógép árát. Hirtelen összerezzent, mert úgy érezte, figyelik. De nem figyelte senki. X férfi háttal állt meg a ■papírboltnak, körülnézett, aztán mint aki csak ezért állt meg, odalépett a sarki ú jsá g (»bódéhoz. ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erősnek látszik. Ellépett a ■kirakattól, de amikor a férfi újsággal a kezében megfordult, ő megint összerezzent, s megtorpant. A férfi észrevette. Közelebb jött. A szemével kérdezett, s a néni alig mert bólintani. — özvegy Gerz&on Pál né? A néni nem válaszéit, nem tudott megszólalni. Torkában dobogott a szíve. De a férfi így is ráismerhetett valamiről, mert bemutatkozott: — Földi József vagyok. A néni fölnézett rá, és igyekezett mosolyogni. Aztán őszintébb lett a mosolya, mert észrevette a félrevasalt ingnyakat. A férfi is mosolygott, s nyakkendőjével babrált. Szép nyakkendője volt; mintás. — Űj? — kérdezte a néni. — Igen — mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy erre az alkalomra vette, de meggondolta magát, és így folytatta: — Egy kicsit fiatalos hozzám, nem ? — Dehogyis — hazudott a néni, és elpirult. — Drága volt? A férfi legyintett: — Mi olcsó manapság? — De jó minőségű; ez látszik rajta. — Az áruházban vettem... Sétálunk ? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lépett, a férfi lassabban járt. A férfi nadrágján parányi, parázs égette lyuk volt. — A levélben ... — kezdte a néni, de elhallgatott A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt irta, hogy nem dohányzik. — Nem is... Ja, ez? Leszoktam. No, nem mintha valami bajom lenne az egészségemmel, de megvagyok nélküle is ... Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott —. Mikor? Hogyismand- jam .. . mióta ...? — öt éve ment ei ... Pedig olyan egészségesnek látszott . — A feleségemet tavaly temették. — Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet — Itt nyugszik? — Itt — Az uram nem. Hazavitettem szegényt... Sóhajtottak. — Leülünk? — kérdezte a férfi, és a közeli eszpresszóterasz felé intett — Hát nem jön fel? — Hová? — Hozzám. — A néni megint csak elpirult. — Hogy megnézze a lakást Főznék egy jó teát A férfi zavarban volt — Leülhetnénk itt — nyögte. — Süt a nap. — Erkélyes a lakásom, hiszen tudja. Beletétettem a hirdetésbe is» — Igen — mondta a férfi, és viccelni próbált: — Alig fért bele az a hirdetés az újságba. — Hát... — a néni most úgy érezte, mintha megdicsérték volna. Drága volt az a hirdetés, de megérte. Már a nyelvén volt, hogy menynyibe került, de mégsem mondta ki, megakadt Biztosan azt hinné, ‘ hogy dicsekszem, gondolta. — Tudja, azért válaszoltam magának, mert olyan rendesen irt. Olyan... — kereste a szót — tisztán... Az uram is pedáns ember volt A férfi a torkát köszörülte: — Megmondaná a keresztnevét? — Ibolya. Tudom, nem Iliik hozzám, akihez takarítani járok, nem is tud hogyan szólítani... — Bejárok én is az üzembe... — Tudom, hiszen megírta... — A néni nevetett — Elfelejtette? — Maga — mondta a férfi — kedves asszony. — Néhány másodpercig hallgatott, aztán hozzátette; — Ibolya. — Ugyan — mondta halkan a néni —, ugyan már. Fölnézett a másikra, de most nem mert mosolyogni. Álltak egymással szemben, aztán egyszerre fordították el a fejüket, és elindultak. — Messze lakik? — Nem. *De nem errefelé kell menni... Az a ház ott; látja? A harmadikon lakom, de nem magasak az emeletek... Feljön? Ugye, fel jön ? ... Látja ? Az az erkély az enyém. Ott, középen! Most már tudom, hogy feljön; meg kell néznie a lakást. Két szobám van. Tudja, egymásba nyílnak, sajnos, es eieg rosszul záródik az' ajtó; megvetemedett majd meg kell csináltatni, de nagyok a szobák. Albérlőt is csak azért nem fogadtam, mert rossz dolog idegeneket kerülgetni... Jaj, nem magára értettem! Ugye, feljön? Olyan finom teát tudok főzni, majd meglátja... Az öregasszony ragyogott. — Jó — mondta a férfi, de félrenézett. — Fölmegyek ... Az idén ünnepelték a szovjet emberek „az orosz városok anyjának” nevezett Ki- jev alapításának 1500. évfordulóját. ■ A régi orosz évkönyvek szerint ugyanis 482- ben Kij, Scsek, Horiv és Líbegy várost emeltek a Dnyeper partján, aiflelyet a legerősebb szláv törzs, a poljánok székhelyivé tettek. Kijev gyors felemelkedését a VI—VII. században elsősorban kedvező földrajzi fekvésének köszönhette, hiszen fontos kereskedelmi útvonalak csomópontjában feküdt, de közvetlenül mellette haladt el a Skandináviából Bizáncba vezető kulcs- fontosságú víziút is. A virágzó kereskedelem eredményeképpen a 9. század elejére a város szerepe és jelentősége egyre nőtt a különböző szláv törzsek (poljánok, drevijá- nok, vjaticsok, uücsok, sze- verjánok, radomicsok stb.) között, -ezért nem véle den, hogy a 860-as évektől a kialakuló kijevi orosz állam (az ún. Kijevi Rusz, amely nevét a Rósz folyóról kapta) központja lett. Az orosz évkönyvek szerint ugyanis a novgorodi törzsi vezetők 862-ben a varég (skandináv) eredetű Rurik zsoldosvezért (konung) hívták meg városukba, a belső rend biztosítása céljából. Rurik (az első orosz dinasztiateremtó) halála után közvetlenül fia. Oleg 882-ben Kijev ellen vonult, ahol megölette Asz- kold es Dir fejedelmeket (Rurik fejedelmi kíséretéhez, ún» druzsinájához tartoztak), s maga foglalta el a kijevi trónt, amelyet ettől kezdve nagyi ejédelemségk ént kezdtek emlegetni a kortársak, így jött létre tehát 1100 évvel ezelőtt a kijevi állam, amelynek 10. századi uralkodói (Igor, Olga, Szvjatosz- láv és Vlagyimir) valóban sokat tettek az erős fejedelmi hatalom kiépítéséért. Az egységes állam létrehozásának évszázados folyamata azonban számos leküzdhe- teílennek látszó akadályba ütközött, de a fejedelmeknek következetes politikával sikerült ezeket felszámolni. Oleg (879—912) sikeresen harcolt az országra törő nomad kazárok ellen, Igor (912—945) pedig eredményesen lépett fel a bizánci expanziós politika ellen, amelynek során katonai es kereskedelmi szerződések elfogadására kötelezte a konstantinápolyi uralkodókat. Igor a Uamszervezö munkáját felesége, Olga (945—964; a bizánci keresztenységet 957- ben vette fed) és fia, Szva- josziav (984—972) folytatták, akik eredményesen harcoltak a bolgár, kazár és bizánci támadások ellen. A fejedelmi hatalom virágkora Kijevben Vlagyimir (980—1015) uralkodásával kezdődött, aki elűzte a normann eredetű (varég) fejedelmi kíséretet, a Dnyeper folyóba dobatta a pogány istenek (Horsz, Dazsgybog, Sztribog és Perun) szobrait, s államát 988-ban a bizánci kereszténység felvételére kötelezte. Vlagyimir halála után előbb Szv ja topáik, majd Bölcs Jaroszláv (1019—1054) került- a fejedelmi székbe, akinek uralkodását békés építőmunka, s á korafeudális orosz állam virágkora jellemezte. Jaroszláv kormányzata alatt épült ki az orosz egyház végleges szervezete. ekkor jött létre a híres kijevi barlangkolostor, amely hosszú időn keresztül Oroszország kulturális életének központja volt. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy innen jöttek orosz szerzetesek Visegrádra és Tihanyba I. András (1046— 1060) királyunk uralkodása alatt, aki Jaroszláv egyik leányát, Anasztáziát vette feleségül. (A kijevi fejedelem leányai — Erzsébet és Anna — egyébként Herald norvég, ill. I. Henrik francia királyokhoz mentek feleségül, fiai közül Izjaszláv Kázmár lengyel, Vszevolod pedig Konsztantin Monomachos, bizánci uralkodó leányaival léptek frigyre!) Jaroszláv idejében készült el az első orosz törvénygyűjtemény is, a „ftusszkaja Pravda”, amely a régi orosz szokásjogot és az új fejedelmi törvényhozás eredményeit egyaránt összefoglalta. A XII. század elején Vlagyimir Monomahnak (1113—■ 1125) még egyszer sikerült helyreállítania az egysége« fejedelmi hátaimat, de utódai alatt feltartóztathatatlan nül bekövetkezett a kijevi állam végleges szétszakadás sa, széthullása. Ehhez az utolsó kegyelemdöfést a mongol-tatár támadás és hódítás jelentette az 1230-as évektől, amellyel párhuzamosan egy új fejedelmi központ, Moszkva felemelkedése figyelhető meg. Kijev a későbbi évszázadokban is viharos történelmet élt át: 1362-ben litván, majd később lengyel uralom alá került, amely ellen a 17. század közelién Bogdan Hmelnyickij vezetésével bontakozott ki népi, felszabadító háború (1648—1654). Ennek győzelme után, 1654 ja>- nuárjában ünnepélyesen deklarálták Ukrajna csatlakozását Oroszországhoz Ettől kezdve új korszak kezdődött Kijev és az ukrá- ni nép történetében, amely töretlen gazdasági és kulturális felvirágzást eredményezett. Az Ukrán SZSZK több mint 2 millió lakosú fővárosa napjainkban a Szovjetunió kétségtelenül egyik legszebb városa, amelynek építészeti és művészettörténeti emlékei a turisták százezreinek nyújtanak felejthetetlen élményt. V. Molnár László Katalinhoz Bencze József TERVEZZÜK A JÖVŐT Bátyámmal szőjük, fonjuk sorsunknak jövő bársonyát, nyakunkban az élet-kantár, együtt fogjuk a gyeplőszárt. Tervek suhannak át rajtunk a gond-rajt versenyszámai, pöfögő traktorral szántunk, mérgesek nagyapám lovai. Kicsi házunk keble duzzad és Levedli a csúnyaszínt, a vaksötét is megolvad és a tánczene íze édesít. Veranda lesz házunk előtt s felfutja majd a sűrű lugas, itt pihenek, mint agg költő, .hogyha toliam nem lesz , szuvas. Az alanyi költő egy napilap szerkesztőségé ben dolgozott, amely időnként verseit is közölte. Egyik ilyen ünnepi alkalommal történt, hogy a szerkesztő nem v°l{ megelégedve soros költeményével, s újat kért volna tőle. A feltételes mód használata azért indokolt, mert — noha a leadás határideje a szerkesztő nyakán volt — költőnket sehol sem lehetett elökeríteni. Mivel azonban versre mindenképpen szükség volt, a szerkesztő — tanúk jelenlétében — kihúzta a költő fiókját, s válogatni kezdett az életműben Közben hírnök jött, s pihegés nélkül szólt: a költő munkatárs saját házassága ügyében igazoltan van távol a szerI kesztőségből, az anyakönyv- vezetövel már csak a részleteket kell megbeszélnie. A hírre a szerkesztő örömmel csapott le a versre, amely a kupacban volt: „Katalinhoz” — viselte a büszke címet a költemény. — Gyerekek — mondta a szerkesztő —, meglepjük a fiút! Az esküvő napján közöljük tőle a menyasszonyához írt verset... Senki sem akarta elrontani a meglepetést. A költő is oly lázban éget\ a közelgő nagy esemény miatt, hogy nem lehetett szóba állni vele. Így a nagy nap reggelén megjelent a lapban a vers:, „Katalinhoz”. Nagy napot írtam ... Pedig utóbb kiderült, nem is volt olyan nagy. A boldog ara ugyanis nem jelent meg a házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt, Tálán azért, mert Mártának hívták... fríz József | Simon Ottó így múlik el ebben a szelíd őszben sárgában vörösben ellobbansz műló nyárban rózsában jegenyében ökörnyál úszik bízva a szélben szállnál Te is kék végtelenbe gleccser morajláshoz tenger siimiláshoz • a drótokon már fecskék fáznak alattuk futnak a hírek maradni kéne még menni kéne már szemükben .villanásnyi Nyár- Magyarország szétszóródik a Déli-Világban ők érzik igazan akár a kivándorlók maradni nem lehet de végleg elmenni sem lehet
