Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

A

kkor már két hete álltunk a Kikötőben. Ax ég sárga voll mint a sivatag, és a szemünk szomjas pusztult Legalább negyven fok, mondta Perne te, és dugott Snőblt Nyertéit A képeslap-kék vízbe köpött Hazudik a lé is.

Amikor lekötöttünk, mondták, ott vannak a barzsák, indite haza. De alacsony a víz. Elvitte egy kisebb merülésű hajó • az uszályainkat. Két hete állunk a Kikötőben. Nem vagyunk jó üzlet. Mire ránk kerül a sor, elnyerem Pemete összes pénzét. Talán.

Alacsony a víz. A tengeri hajók horganyra kényszerültek. Kikötő — kettős őrség, vizsgálatok, dögunalom. Ha lehetne se fényképezné senki. Kimenő.. Ivászatok. Ulti, lórum, snóbli. Híd. összeköti ezt az egészet azzal, ami nincs.

HIDAK — a hajósok utakból összeálló életének mérföldkövei — hidak — arany- hidak — és a hídfő másik oldalán égi óránk csak egy újabb napot számlál, egy otthon nélkülünk eltelt hiábavaló napot — hidak — szemeinkből a kedvesig ívelő hidak, amelyeken át naponta hazaszaladtunk el nem küldött leveleinket szorongatva — szeretsz még? — áloméi dák — álamölelések.

Esténként, ha föltárnád a parti szél, megélénkül a vérünk: viharokhoz szokott lábunk táncolni viszi gondolataink kísérteiét. Otthon ki táncol nélkülünk ? Kivel táncolnak nélkülünk? Besöpröm a pénzt; legalább hívj meg egy pofa sörre, mondja Pemete. Kettős őrség, vizsgálatok, kikötő.

KIKÖTÖK — tekintetünk

házakba ütközik, megtorpan, a víz akadálytalanságát vágy- ja — hangunk, amit meged- zett a szél, szavak, amik ugyanazt jelentik, és mégsem visszafogva — áhitat, lépéseink áhítata — lépéseink tétovasága a biztos talajon — kocsmák, ahol ugyanazt mondjuk annyi nyelven a viz ősközösségébe forrva.

Aztán tíz éra, a Kikötőben éjfél, és hazaraegyünk. Zártan, fegyelmezetten dülöngélünk, leszakadni, nőhöz menni itt nem tanácsos. Villog a hold a szemekben, ahogy az indulat villogta ina a késeken. Pemete menet közben a vállamra dől, elalszik, léptei hozzám igazodnak, motyog, álmában talán hidat épít

ORSZÁGOK — országok,

amik üres nevek — kikötők, amik az országokat jelentik — országok — különbségüket csupán az adja, hogyan vették el a kötelünket, és milyen pénznemben kapj uk a napidíjat — milyen hosszú a híd, ami hazavezet

%

Aznap leszakadtam, egyedül mentem haza. Blanche kérte, maradjak véle. Nem véltem; szemében csak magamat láttam, megtisztulva. Egy pillanatra zavaros lett a tekintete, összeborzolta vágya, aztán csendesen pihe- gett az idegenszagú éjszakában, s a csillagok -pislákoltak szemében. Néztem, szeretni kéne talán; a Lányra gondoltam, aki azt ígérte, várni fog, s felhorzsolta ujjaimat a simogatás.

SZIKLÁK — sziklák, amik

megkeményítik a mozdulatokat — sziklák, amik felhorzsolják a tekintetet — sziklák, amik- láthatatlanul mál- lanak a kielégítetlen vágyak forróságában — sziklák, s csak a magányuk miénk, elutasító, durva pajzsként.

Ottani idő szerint fél négykor indultam vissza, a hajóra. Szeparát, uszályok, rakomány nélkül, ahogy a pontonról imbolyogtunk le — hajó jön! — s vissza — kösd meg hátul is. Nem volt semmi árnyék, a csend megkötözte a tárgyakat. Nem féltem,,dudorásztam magamban, s a nótácska nem verődött vissza semmiről. Amikor beugrottam a hajóra, föllélegeztem mégis.

Még nem aludtak. Az asztalon ott állt az üres literes Johnny Walker és a Red Label. A kétliteres Black &

White ‘üvegében még kotyogott egy kis lötty, de a Pemete, ahogy meglátott, kivágta a *vízbe.

Megszédülteim — újra gyerek voltam egy pillanatig —; álltam a magas labilis létrán ,— ne mozogj, mondta nagyapám, le ne ess — egész életünk zuhanás a semmiből a semmibe. Itt állok a létráin, itt felejtódtem a Kikötőben, és csak egyetlen ember tud rólam, egyetlen ember tud lesegíteni, egyetlen ember tudja, milyen labilis a létra alattunk: Az érzések védőhálójából a köDEÁK MÓR

Levél

kikiiüél

zöny pókja kirágta a keresztszálakat — s nem tudom * mi lesz, mert zuhanok, nem keresztbe esem, csak üt rajtam egyet a háló, ahogy kérész t ü tvá gódok a réseken.

Egész úton nem vásároltam semmit, csak Anyámnak ezt a pár üveg whiskyt Anyám azt mondta, vigyek neki whiskyt, sokat, beszélgetni akar velem, de másképp már nem tud, csak ha a whisky segít neki eltemetett szavaimat kiásni Nagyon ránk fért volna már* az a beszélgetés... hiszen én 6em hiszem most már, hogy azért maradtam egyedül, mert egész ember tudok lenni igazolás nélkül Bizonyítani akartam, magyarázkodni — esténként elképzeltem, irályén lesz — legalább eny- nyit igazolnia kellett volna belőlem; már csak nekem maradt meg szépnek öregségére, és örömünk egy-egy hónapos volt, háromszor akkora kihagyásokkal Talán ez lett volna az utolsó alkalom hazugság nélkül le- hántani a megkocsonyásodott éveket az érzelmekről, mint mikor még gyerek voltam, és éreztük egymást

PARTOK — közeli partok, de könnybelábad a szem, és elfárad, míg eléri — távoli partok — és állandóan látjuk a partokat, a távolia- kat — és fut a szem, lelassul az időtlen idő — távoli partok közelsége kényszerít bennünket hazatérni.

Szép volt fiúk, tapsoltam nekik egy kicsit, a Kikötőt megúsztam, benneteket nem

lehet * Bulldog azt mondta, oké, oké, ne haragudjak, a Pemete lehajtotta a fejét, Okapi elhámyta magát, Tábla elaludt — csak a Golyó kezdett el káromkodni, és nagy pszichológiai érzékkel szidni anyámat Neki vettem, mondtam, kifizetitek, és nem csinálok balhét. Nem fogja megtudni senki, csak hagyjatok, és józanodjatok ki. Nagyon fáradt voltam, alig tudtam elkapni a fejemet ahogy a Golyó megpróbált lekopni, úgy káromkodott hogy öreg, nyugdíjas fedélzetmesterek szájtátva hallgatták volna, neked van a legtöbb lóvéd, fröcsögte, sajnálod, te... Még akkor sem : ütöttem meg, tudta ő is, hogy a turnuspihenőkön is dolgozom, csak ne kelljen otthon lennem, olyankor nem is nagyon iszom. Megfordultam, vetkőzni kezdtem, és csendesen azt mondtam: én csak ezt vettem, nem is magamnak, nem vettem tök- gyalut meg klsfejsizét, csak mert olcsó, és kvarcórákat sem zsákszámra. Megpattant benhem valami, mintha léket hasított volna belém a csendes aljassággal kipattanó rugós kés. Villámgyorsan fordultam meg, ugrottam, és ütöttem is, gondolkodás nélkül A kés beieállt az asztalba az Okapi mellé, a Golyó felbukott székestül, orrából dőlt a vér. Az újabb ocsmányságok miatt már ugrottam volna megint, de a Bulidog lefogott, és segített neki a Pemete is, ahogy dulakodni kezdtünk. Éppen lehajoltam, hogy kiszabadítsam a karjaimat, amikor betakart a Golyó. Aluról fölfelé ütött, két kézzel iszonyú erővel, és vérbefordult előttem a világ.

OTTHON — távoli partok közelségét álmodjuk hazánkra — hidak — mérföldkövek — aranyfhidak — órák — kikötő — kocsma — tétova léptek — csók — megérkeztünk. ,

Nana hajózhatok soha többé, megvakultam a bal szememre. A Golyó sírt, amikor kihajóztak. Kezet fogtunk.

Vonattal jöttem haza. csendes biztonsággal haj-igáltam ki a whiskysüvegeket az ablakon. Vettek vagy kétezerannyit, amennyit megittak; a vonat sokáig állt az állomáson, elküldtem őket, ne búcsúzkodjunk. Egy ideig nem tudtam térben érzékelni a dolgokat, ezért is verhetett meg az a fiatal srác, akit a Lánynál találtam, merthogy későbbre vártak.

Minden szabad időmet a parton töltöm. Ha a Golyó- ék- meglátnak, tisztelegnek a lobogóval. Olyankor föltartom a jobb öklömet, a Pemete is; mindig üres snóblit mutatok neki, s bármennyit dug, úgy csinál, mintha én nyernék.

Szépen magyarul — szépen emberül

l

Cinterem, hóit dög és társai

Szóalkotásunknak egyik — még ha nem is gyakori — módja a népetimológia. Állatában idegen szavakat szólítunk „magyarítani” akképpen, hogy az eredeti szóalakot értelmesítjük. Ha jobban szemügyre vesszük a dolgot: torzítás történik. Pontosabban: az idegen, a nem (vagy kevésbé) ismert szóba értelmet viszünk, míg az alkalomszerű torzítás épp az értelmet veszi el a szóból.

Népetimológiával már elődeink is éltek, a latin coe- meteriumból .temető’ cin-terem, a capitoliumból káptalan vált. Nemcsak a latinból átvett szavakra vojt jellemző a népetimológia. Például a török kenesu .higany’ kissé bizarrá alakult nyelvünkben: kéncsö; a kárókatonának sincs köze a hadászathoz, mivel a török kara katna .fekete madár’ szóból keletkezett. Sokszor humorról is árulkodnak a népetimológiával létrejött szavak:

a német Durchdefelct nyelvünkben a járművek gumijának kilyukadásakor keletkezett hangot utánozva durr- defekt-té vált; a népmesékben szereplő hoppmester a Hofmeister •,udvarmester’ ér- telmesítése; az argóízú cije- rázik igének semmi köze . sincs a hangszerhez, hanem a német zittern ,fél’ ige átvétele. A kintorna összetett szónak látszik, ám sem a kínnal, sem a tornával nincs kapcsolata, hanem a latin quinterna szóval, amely elő- • ször egy húros hangszer neve volt, majd a verklit jelentette. A francia eredetű, de hozzánk német közvetítéssel eljutott Ingenieur ,mérnök’-ből, inzsellér vált. Napjainkban igen erős az angol' nyelv hatása, Az eddigiekből világos, hogy a népetimológia, az érteimesí- tés itt sem maradhat el. Például a hot dog rövid idő alatt hótt dög-gé, a disc

• ■

Öröme, bánata az agyag

Kovács Margitra emlékezve

Nyolcvan éve, 1902. november 30-án született Kovács Margit keramikusművész, a modem , magyar kerámia nemzetközi hírű alkotója. A művész már öt éve elhunyt de gazdag munkássága szentendrei és győri múzeumában látogatók tízezreit vonzza, hódítja meg. A szentendrei Vastagh-ház, ahová halála után lakószobáját is elhelyezték a művészre oly jellegzetes használati tárgyakkal együtt, ma az ország .leglátogatottabb múzeuma.

A kerámia minden ágában

jelentős életműve korszakot jelöl a műfaj hazai történetében. Érzelmektől reflexióktól erősen átfűtött, jellegzetesen egyéni, sajátosan magyar stílusa páratlanul áll korunk kerámiaművészetében, Kiérett alkotásai a képző- és iparművészet határ- mezsgyéjén állva' csak az élet lényeges dolgairól, a születésről, halálról, az alapvető emberi kapcsolatokról, szerelemről, házasságról,

anyaságról, őrömről, bánatról, fájdalomról, szenvedésről, gyászról vallanak mai nyelven de a múlt hazai és nemzetközi hagyományaiból kinőve.

Keze alól figura és edény,

falicsempe és relief pazar bőségben került ki. Művészete olyan természetes és mindendinek élményt adó, mint a madárdal vagy a virágok illata.

Győrött született, művészeti tanulmányait előbb Budapesten, majd Becsben, utána Münchenben, Koppenhágában, és rövid ideig Sevres-ben folytatta. Korán érett művésszé a nagy gazdasági válság idején már kiállított, s a 30-as évektől kezdve jelentős hazai és nemzetközi sikereket mondhatott magáénak.

Korai műveire a népművészet és a koraközépkor világa hatott erőteljesen, a 40-es években pedig a francia gótika megnyúlt szentjei és a bizánci mozaikok deko- rativitása ragadta meg képzeletét. Szentendrei múzeumának alagsorában láthatók ebből az időszakból való, egykori műtermében maradt remekei, mert az akkori mostoha idők nem kedveztek az iparművészeteknek. Kovács Margit is kevés munkáját tudta eladnj. Nagy nélkülözések közepette haladt a maga számára kijelölt úton, megbízásai ritkán akadtak. Híres szobrainak sorát a harmincas években kezdte el karongolni.

jockey diszzsoké-vá, a soft ware szaftvár-rá módosult

A népetimológia útján létrejött szavak többé-kevéstaé beilleszkedtek szókincsünkbe. A népetimológiának van egy ikertestvére, a tudákos etimológia, amely a tudományosság látszatával (sokszor az igényével) lép fel. A nyelvújítás korában például a német Renntier .rénszarvas’ szót iram szarvasnak fordították, mivel úgy gondolták. hogy a rennen .futni’ igéből származik; valójában skandináv jövevényszó a németben. Dugonics András író ugyancsak buzgólko- dott. A finn, illetve a lapp szót úgy magyarázta, hogy a magyar finom, illetőleg a láp szavakkal függenek öszsze. A nemzeti romantika korában sok helynevet igyekeztek a magyarból megmagyarázni : lstókhalma (Stockholm), Kappanhágó (Koppenhága), Kardhágó (Karthágó); személynevek: esetében;

Ádám (ad+ám), Dareiosz

(tarajos) és a legmulatságosabb: Kanbiizész (kan*-|-biz-(-ez; hivatkozva arra, hogy a perzsa uralkodónak sok felesége volt).

Azt mondanánk, hogv mindezek kuriózumok. Sajnos a tudákos etimológia jó pár helynevünket hivatalossá tette. A Hegykő helynévben nem hegy volt eredetileg, hanem a már elavult egy .szent’ szó (ennek emlékét őrzi az egyház kifejezés). Vagy miért lett boldog Boldogkő? Onnan, hogy egykor Bódvakőnek, Boldókőnek mondták. Így például Jasz- fényszaru község sem a fényről, hanem a föveny-ről kapta a nevét, a baranya. Helesfa nem függ össze a helyes szóval, hanem a magyar Ehellös személynév (Akhilleus) név nyelvünkben kialakult ejtése.

Mindezeket látva, óvakodnunk kell a felületes magyarázatoktól hiszen nagyon sok szó (főként a tulajdonnevek) csak igen alapos kutatások során fejthető meg. S azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tudorra nyosság látszatával nevetségessé váljunlc.

M L.

Figuráit a felszabaduld*

utáni években fejlesztette tökélyre. Megbocsátó humoü> .ral figurázta ki a kisvárosi polgárság ‘"jeliegzefSsS-^képvi- selőit, a pipiskédé dámát, a kényes gavallérokat, á fényképésznél magát feszesén kihúzó jegyespárt. Hagyományainkat, népszokásainkat óvó szeretettel örökítette .meg, a nagy művészet rangján mutatta be a paraszti élet azóta már félédesbe ment jelenetéit falképein, figuráin (Fonó. Lakodalmas, Szüret). A technika virtuóza volt. Figurái, a Madonnaarcú paraszt Iá svak, a bámész tekintetű, ártatlan, kék szemű falusi haj adónak, a népviseletet hordó Ko-, nyérszelő. megnyúlt szentjei, bumfordiságukban is kecses állatalakjai, sötétbe öltözött öregasszonyai nemcsak,» közelmúlt visszahozhatatlanul elsüllyedt világának megindító őszinteségű ábrázolásai; hanem az európai kerámiaművészet technikai bravúrja is. Szobrai, festett és mintázott falképei az ötvenes évek realista stílus eszmén vét. testesítették meg. Alkotásai minden jelentős hazai és nemzetközi kiállításon kimagasló sikerek«* arattak. Elsők között vette át az alkotómunka máig legnagyobb kitüntetését, a Kos-i suth-díjat is.

A hatvanas években és a

megváltozott korízlés érinté- -ére mintázása leegyszerűsödött. Samottfig urai ban át-1 tért a darabosabb, összegező formaadásra, a szaggatott felületkezelésre. Témavilága is átalakult, már csak azejft- beri élet megváltoztathatatlan tényei, a születés, a szerelem, a család, a szenvedés, az elmúlás foglalkoztatták.

Alkotói pályája haláláig töretlen ívű volt. Utolsó percéig dolgozott, mert az „agyag” saját szavai szerint „mindennapi kenyere, oromé, bánata” volt.

B. I.