Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK A novemberi szél felhőket kavar. A ház fölött, a hegyen belefütyül az égi zenébe egy fűrész. Ostdobként visszhangzik egy lebukó ía huppan ás a. Megered az eső, az imént fölszállni készülő köd ismét vastagon borítja a tájat, mintha igyekezne eltakarni az iménti képét... Nagy Ferencnél, a népművészet mesterénél vagyunk Tabon. Az udvarról, mint egy medence közepéből, szemléljük a tájat. A láthatárt apró somogyi dombok szegélyezik. Ez itt a Jaj-domb. Így ismerték régen, így mondják ma is az öregek. Alattomos. Észre sem veszi az ember, hogy lassan a háztetők fölé emelkedik az út, ám egyszercsak megszólal a tüdő, a szív, és azt mondatjuk: Jaj... A Gatyaillet felől lehet megközelíteni a dombot. Itt született 1 £>20. október 5-én Nagy Ferenc. Olyan ez az utca, mint a pai-asztga- tya derékrészeból kinyúló két nadrágszár Mai otthona címét már így jegyzik: Rákóczi utca. * A szülők — már nem élnek — cselédek, részes aratók, napszámosok voltak. — öregapám ellenben kanász volt: szara/., nagy ember. Volt neki egy cifraszúrje. sal- langos kostök dohánytartója és egy szép tükröse. A szüleim egy ideig őrizték, aztán any- nyiszar jöttek kölcsönkérni a műkedvelők, hoer egyszer csak eladták. Anyámtól hallót■ • I I • • t • • t! I Jaj-dombi oromok — Úgy tudom, igazából nem faragó, hanem szobrász szeretett volna lenni. Igv van? — De még mennyire! Élt itt Tábori egy pép, aki személyesen ismerte Kisfaludi Stróbl Zsigmondot. 1950 tavaszán fönn jártam Pesten, megnéztem az ipari vásárt. Vittem magammal néhány faragást, amit megmutathatnék Kisfaiudinák. Megismerkedtünk, szívélyesen megmutatta a műtermét. Kicsomagoltam az én kis szobraimat; volt köztük egy géniusz meg egy faragott doboz. A dobozt azon nyomban meg is vette. Azt mondta, jelentkezzem a főiskolán. — Mi történt ezután? — A főiskolán azt mondtak, menjek el egy előkészítő táborba. Pesti látogatásomnak volt egy másik állomása is. Dr. Zöld Józsefet, akivel Tihanyban ismerkedtem össze, szintén fölkerestem, s üzletet csináltunk a nálam levő faragásokból. Üjabb megrendeléseket adott. Azóta faragok .. . — Nem bánja, hogy füstbe meat szobrászálma? — Bánom hát — Miért? Ismert és elismert népművész. — Más szobrásznak lenni, mint népművésznek. Nagy Ferenc tabi otthona házi múzeum. A szobák és a különféle rendeltetésű helyiségek tele vannak faragásaival. Apró szobrocskák, faragott dobozok, kürtök, népművészeti alkotások ... Kitünte- iéseit is láttam. 1956-ban kapta a népművészet mestere elismerést, az egy évvel korábbi VlT-dijat, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a két Ka- poli-díjat, a Munka Érdemrend bronz fokozatát és Tab nagyközség elismerését — tevékenységéért. munkásságáért, közéletiségéért. Idegenforgalmi látványosságnak számít már az otthon. Nagy Ferenc tudta nélkül belekerült e£V ideßen torsa Imi Ikiadványba is a tan», hogy nagybátyám ügyesen faragott. Pásztórkészségeket ösinált magának. 1855-ben egy csapásra ismert ember lett az akkor harmincöt éves Nagy Ferenc. A varsói VIT népművészeti nagydíjat neki ítélték. — Megélte édesanyja, hogy híres ember lett a fia? — Mind a két szülémnek a tudomására jutott. Apám 1979-ben, anyám néhány évvel korábban halt meg. — Nevezhetjük különös mágnesnek ia azt. ami különféle pályákra vonzza az embert. Feri bácsi mikor kezdett először faragni? neve, a fényképe, néhány munkája. Azóta se szeri, se száma a külföldi érdeklődőknek. És a házi vendégkönyvben az elismerő bejegyzéseknek. — Néhányaa ugyancsak morózusan távoztak — böki ki. — Nem adtam el egyetlen munkámat sem, hiába kérleltek. A lakás többi helyiségében, meg egy fészerben csaknem ember nagyságú szobrok. Vallásos tárgyú parasztmadonnák, kétkezi munkát végző férfiak. Megmutatásukkal házigazdánk nem leplezte, hogy most ezeknek Őrül igazán. Ifjúi álmai beteljesedését látja bennük. Élete javát a népinúveszetnek szentelte. Nem tagadja meg, hiszen épp oly féltett kincsei otthonának ezek a faragások, mint a szobrok. — Nem tudom levetni, hogy népművész vagyok; ez adta a kenyeret. Nem is voltak anyagi gondjaim sosem. Meg kellett élnem valamiből. — Ezekbe a faragásokba nem tudta beleadni a szivét? — Első osztályú, munkákat csináltam, de sosem elégített ki a népművészeti faragás. Gondoljon csak bele: egy végiébe száz és száz dobozt megcsinálni, mit jelentett nekem! Ültünk a feleségemmel a konyhában, mint a kukák, én előfaragtam a mintákat, a feleségem pedig befejezte. A ház asszonya mindvégig figyelte beszélgetésünket. Csak most szólt közbe: — Szerettünk volna anyagilag függetlenné válni, ezért hajtottunk. A faragásokat elismerték. Dotnanovezky György szakíró így nyilatkozott a budapesti, Nemzeti Galéria-beli kiállításáról: — Nagy Ferenc, bár munkája folyamán megismerkedett a múlttal, indulásakor mégsem kapcsolódott szorosabban egyetlen elődhöz, egyetlen stílushoz sem. Faragókése alatt a növényi díszítmények s a közéjük ágyazott ember- es állatalakok egészen egyéni megfogalmazásban öltöttek formát. Kezdettől fogva tudatosan kereste egy sajátos formanyelv, ornamentumkom- pozíció kialakítását, amely csak őt jellemzi... Két technikát kedvel különösen, a domború faragást és a karcolozást, legszebb alkotásai az előbbi eljárással készülitek. Nagy Ferenc művészetének alakulása legjobban a domború faragású tárgyakon kísérhető végig. Domanovszkynak is észre kellett venni« már 1976-ban: Nagy Ferenc kifejezetten szobrász! látású művész. A faragástechnikái közül azokat alkalmazta és alkalmazza a legsikeresebben, amelyek plasztikus értékűek. A domború faragás mellett a teljes körplasztika már korán érdeklődése gyújtópontjába került. s az ötvenes évektől kezdve vissza-visz- szateröea foglalkozik az emberi alak ábrázolásával mint önálló témával. — Nyugdíjasként már csak a szobrászatnak él. — Csak legyen sokáig egészségem, annyi szobrot csinálok, mint a hétrosseb. — Segítik-e ebben a munkában? • — Megkapom az anyagot a termelőszövetkezettől. Tavaly úgy hozta a sors, hogy a téeszelnökkel megismerkedtem közelebbről. Érdeklődött a munkáim iránt. Elpanaszoltam, hogy nehezen jutok megfelelő fához. Másnap idejött értem, s azt mondta, üljek föl a kocsira, menjünk ki az erdőre és válogassak olyan fát, amilyet akarok. Szobrokkal vi- szonzom a szövetkezetnek. — Ügy látom, Medgyessy a példaképe. — A téeszelaök vitt el Debrecenbe, Medgyessy múzeumába. Tavaly Szentendrén jártunk Kovács Margit kiállításán ... — Munkái merre találhatók? — A VIT-es faragáso«n állítólag a belga királynál van. Szukámét is megajándékozták eggyel, Gagarin is kapott belőlük. Valaki, aki járt a Gagarin múzeumban, azt mondta, látta is ott az én faragásomat-i- Más múzeumokban nincs? — A budapesti Néprajzi Múzeumban vannak, meg a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum raktárában. Egerben ... Megfogadtam, többé egy faragás se kerülhet el innen; mindet a tabi közönségnek tartogatom. — 1941-ben vonultam be katonának. Unalmamban faragtam. Kirúgdostam a talpammal egy darab fát a földből, aztán hozzányúltam a késemmel. B’igurák lettek belőle. Sajnos, egy sem maradt meg belőlük, hogy most megmutathassam. Pozsony mellett hadifogságba estem, aztán Moszkvától háromszáz kilométerre egy tőzegbányában dolgoztam. Hamarosan kórházba kerültem, s ott igazán hasznát vettem íaragótudományomnak. Egy adag kenyérért jutottam megfelelő kés és rézcsőfoglalat birtokába, hogy dolgozni tudjak. Tölcsé- res szívhallgatót. nveivlefogó kanalat faragtam orvosaimnak egy tál levesért. 1946 őszén érkeztem haza Tabra. Várta a föld, a munka. De már fölszereléséhez, tartozott a taragókés. a bizsók is. — Gyerekkori jó barátom, Cserhalmi Sándor tanító elvitt egyszer Tihanyba, hogy ott nézzem meg, mit csinálnak. Ott láttam először népművészetet. Hímzéseket, cserepeket, faragásokat Működött ott egy műhely, három nyáron is do goztam Dombainénál. Keresethez is jutottam. Tíz forintért adtak el egy-, egy faragott barackmagot. Ezeknek a nyaraknak köszönhetem, hogy a népművészek szövetkezet« is fölfigyelt rám. Erről így beszélt Ladiszlay Emil rte-titkár — Nagy Ferenc Tabon született, tanácstagunk is volt. Tab nagyközségi tanácsa méltó helyre kívánja juttatni faragásait A Kossuth Hajos utcában, az autóbusztér melletti ház néhány helyisége rendelkezésére áll majd, hogy berendezze. Ehhez segítséget ígért a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága 1*. — Mikor lesz kész a bemutatóterem? — Az átalakítási munkák hamarosan megkezdődnek, Ha szerencsénk lesz, még ebben az évben elkészülnek vele az építők, s 1983- ban megnyitjuk a látogatók előtt — Eddig is látogatták Nagy Ferencet az idegenek. Mire számítanak a bemutatóterem megnyitása után? — Szomszédságunkban, Zalán egyre látoga- tottabb a Zichy múzeum. Sok külföldi fölkeresi. A tabi bemutatóteremre is fölhívjuk majd a figyelmet... Nagy Ferenc természeteses tud ezekről a tervekr ől Öröm lés várakozás tölti el. Összefogott a falu. hogy minél többen osztozzanak szép munkáinak látványában. Nagy Ferenc álma beteljesül. Hóraitj! Barna — Említett egy nevet, gondolom csak becenév. Ki az a Gyula pápa? — A téeszelnök, Kovács Ferenc. — És miért éppen, Gyula pápa? Csak fte« a híres mecénásra gondol? . — Éppen. Kovács Ferenc, a tabi termelőszövetkezet elnöke: — Megkedveltem Nagy Ferencet. Bemek embernek tartom, de * legfontosabb, hogy megbecsüljük tehetségét. Szükség van az ilyen értékekre, s a mi életünkben különösen. Ha nem lennének, nagyon hiányoznának. Közkinccsé kell tenni ezeket a faragásokat! Mondtam is neki egyszer: te, Feri, olyan vagy, mint az a zenész, aki egy bezárt szobában játszik; nem hallja senki... — A szövetkezet támogatása példás. — Kölcsönösségén alapul. A szövetkezet vezetősége állást foglalt, hogy a magunk módján segítjük Nagy Ferencet. Cserébe a fáért mi szobrokat kapunk. Támogatjuk a bemutatóterem létrehozását is. Segítünk az épület kivitelezési munkálataiban, együtt az építő és vegyesipari szövetkezettel. A termelési folyamatok mellett erre is kell jutnia időnkből, erőnkből. Bemutatóterem létesül Tabon, Nagy Ferenc munkáit együtt láthatja majd a közönség. Minden érdeklődő. t
