Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

ÜLÉST TARTOTT AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) illetve az azok alkalmazásá­ra való készséget tegyék — hargsúlyozta Jurij Andro­pov. Az imperializmus agresz- sziv tervei arra' kényszerí­tenek bennünket és a test­véri szocialista országokat, hogy komolyan gondoskod­junk védelmi képességünk megfelelő szinten tartásáról. De -— mint azt Leonyid Brezsnyev nem egyszer hangsúlyozta — mi nem va­gyunk hívei a katonai ver­sengésnek. A szocializmus célja a fegverek nélküli bé­ke. Pártunk továbbra is a legnagyobb gondot fordítja a szocialista közösség erősí­tésére. Egységünk jelenti számunkra az erőt és annak zálogát, hogy a legsúlyosabb megpróbáltatásokból is győztesen kerülünk ki. Arra törekszünk, hogy a testvéri országok elvtársi együttműködése és szocialis­ta kölcsönös segítségnyújtá­sa még mélyebben meggyö­kerezzen és hatékonyabbá váljon többek között a tu­dományos—műszaki, terme­lési, szállítási, energetikai es egyéb feladatok. közös megoldása terén. Az SZÉP és a szovjet ál­lam őszintén fejleszteni és javítani kívánja kapcsolata­it valamennyi szocialista or­szággal. Kölcsönös jóaka­rat, egymás jogos érdekei­nek tiszteletben tartása, a szocializmus és a béke ér­dekeinek kölcsönös szem előtt tartása esetén helyes döntéseknek kell születniük ott is, ahol különböző okok miatt még nincs meg a kel­lő bizalom és a kölcsönös megértés. Ez vonatkozik nagy szom­szédunkra, a Kínai Népköz- társaságra is. A Leonyid Brezsnyev taskenti és ba- kui beszédeiben megfogal­mazott gondolatok, a józan megfontoltságon és az előíté­letek elvetésén alapuló ma­gatartás jelentőségének aláhúzása egész pártunk meggyőződését fejezte ki. Nagy figyelemmel fogadunk minden, kínai részről erre adott pozitív választ — mondotta Jurij Andropov. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban kitért arra, hogy a nemzetközi életben megnőtt az el nem kötele­zett országok moz.galmához tartozó államok fontossága. Jelentős részükkel a Szov­jetunió sokoldalú, baráti kapcsolatokat tart fenn. E kapcsolatok hozzájárulnak a nemzetközi helyzet na­gyobb stabilitásához. Jó pél­dája ennek a Szovjetunió és India közötti viszony. A Szovjetunió kész a nyílt, becsületes együttmű­ködésre minden olyan or­szággal, amely szintén ér­dekeltnek tekinti magát ebben. A társadalmi rend­szerek közötti különbség e szempontból nem jelenthet akadályt Meggyőzően bizo­nyítja ezt a Szovjetunió és sok nyugat-európai ország békés együttműködésénei-: számottevő fejlődése. Mély meggyőződésünk — hangsúlyozta Jurij Andro­pov —, hogy az enyhülés jegyében eltelt hetvenes évek nem jelentettek vélet­len epizódot az emberiség küzdelmes történelmében. Az enyhülés korántsem túl­haladott szokás, az enyhülé­sé a jövő. A béke és az enyhülés megóvásában mindenki egyformán érdekelt. Ezért enyhén szólva komolytala­nok azok a kijelentések, amelyek a Szovjetunió által a legkülönbözőbb területe­ken teendő engedmények­hez kötik a kapcsolatok nor­malizálásának készségét. Ebbe mi nem egyezünk be­le és nincs is mi változtat­nunk politikánkon: szank­ciókat senkivel szemben sem alkalmaztunk, aláírt szerződéseket és megállapo­dásokat nem mondtunk fel, megkezdett tárgyalásokat nem szakítottunk félbe. A Szovjetunió a megállapodá­sok hive, de a megállapodá­sokra kölcsönösen kell tö­rekedni. Az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal elsősorban a fegyverkezési hajsza megfékezéséről foly­tatott tárgyalások értelmét nem abban * látjuk, hogy a nézeteltéréseket rögzítsük. Mi a tárgyalásokat olyan eszköznek tekintjük, amel­lyel minden fél számára hasznos eredmények eléré­se érdekében egyesíteni le­het a különböző országok erőfeszítéseit. Mi arra tö­rekszünk, hogy ésszerű, va­lamennyi fél számára elfo­gadható megoldásokat ta­láljunk a legbonyolultabb problémákra és elsősorban a nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverkezési hajsza megfékezésének problémá­jára. De senki se várjon tő­lünk egyoldalú leszerelést. Nem követelünk egyolda­lú leszerelést a nyugattól. Az egyenlő jogok, hívei va­gyunk, azt akarjuk, hogy vegyék figyelembe mindkét fél érdekeit A Szovjetunió kész arra, nogy a leendő szerződés megKötésehez ve­zető első léprésként mindkét léi „befagy assza'1 ilyen fegyvertárát, s ezzel a meg­levőnél kedvezőbb feltétele­ket hozzon létre a kölcsönös csökkentésről megindult tárgyalása* íolylatasanoz. Ma minden eddiginél in­kább a népek kerültek a történelem színpadának elő­terébe. A nép>ek olyan bele­szólási jogot szereztek, ame­lyet senki sem fojthat el. Készek arra, hogy aktív és céltudatos lep>eseakel hárít­sak el a nukleáris kataszt- róiát, megőrizzék a békét es ezzel az eletet is földünkön. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy így is történjél:. Beszéde további részében Jurij Andropov a pártnak a nyolcvanas évekre szóló, hosszú távú stratégiájáról szólt. Ez a stratégia arra irányul, hogy a szovjet em­berek évről évre jobban él­jenek, munkájuk mind je­lentősebb eredményeket hozzon, hogy a szocialista társadalmi rendszer mind jobban kibontakoztassa hu­mánus lényegét, alkotó le­hetőségeit. Andropx>v alá­húzta : feltétlenül növelni kell a dolgozó tömegek ak­tivitását, mert ez ma a leg­fontosabb feladat A legszé­lesebb értelemben tovább kell fejleszteni a szocialista demokráciát, vagyis bizto­sítani kell azt, hogy a dol­gozó tömegek mind aktí­vabban vegyenek részt az állam és társadalom ügyei­nek intézésében. Mindig és állhatatosan hűek maradunk a leniim normákhoz és elvekhez — hangsúlyozta befejezésül Andropov — nagy és bo­nyolult feladatok állnak előttünk, de pártunk képes arra, hogy megbirkózzék ve­lük. Az ülés jóváhagyta az előterjesztett javaslatokat és részletes határozatot ho­zott Jurij Andropov referá­tuma alapján a terv- és költségvetési előirányzatról. Az ülésen a központi bi­zottság a politikai .bizott­ság tagjává választotta Gej- dar Alijevet, az Azerbajd­zsán SZSZK KP KB első tit­kárát, aki eddig a pb pót­tagja volt. Alijev 1932. május 10-én született, 1945 óta az SZKP tagja. 1950-től az azerbajd- zsányi minisztertanácsnál dolgozott. 1965-ben alelnö- ke, 1977-ben elnöke lett a köztársaság minisztertanácsa mellett működő állambizton­A függetlenség első évfordulója Libanon minden rendelke- ésére átló erővel megőrzi üggetlenségét és területi gységét — hangoztatta Imin Gemajel államfő az ■í-szág függetlenségének 1. vfordulójan, amelyről hét­ön katonai díszszemlével miékeztek meg Bejrutban. — Libanon nevében csu­mm pán az állam folytathat tár­gyalásokat és hozhat dönté­seket —• folytatta Gemajel. majd hozzáfűzte, hogy kor­mánya nagymértékben szá­mít az arab testvérek, vala­mint a nyugati nemzetek, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatására. A továbbiakban kiemelte, hogy az államvezetés elsőd­leges feladatának a hadsereg újjászervezését, megerősíté­sét tekinti, s ezért néhány hónapion belül bevezetik a kötelező katonai szolgálatot Közben Philip Habib ame­rikai különmegbízott folytat­ta bejrúti tárgyalásait a ke­resztény és a mohamedán vallási közösség vezetőivel, előtérbe helyezve a falangis- ta milíciák és a haladó szo­cialista párthoz tartozó druz fegyveresek k Szőtt kirob­bant konfliktus • megol­dását. Egyebek között Va­lid Dzsumblatt druz vezető­vel, a haladó szocialista párt elnökével is találkozott. sági bizottságnak. lMto-bcu mefeválasztották az Azerbajd- zsányi KP KB első titkárává. Gejdar Alijev 1976-ban lett a politikai bizottság póttagja. A központi bizottság ülése felmentette Andrej Kiriten- kót 'politikai bizottsági tag­sága és központi bizottsági titkári tiszte alól, megrom­lott egészségi állapota mi­att, saját kérésére. Jurij Andropov ezzel kapcsolat­ban megállapította: Andrej Kirilenko hosszú éveken át akti,van dolgozott a helyi pártszervezetekben és az SZKP Központi Bizottságá­ban. Elismerjük érdemeit, amelyeket a párt és az or­szág szolgálatában szerzett. A központi bizottság tit­kárává választották Nyiko- laj Rizskovot. Nyikolaj I vanovics Rizs- kov eddig a Szovjetunió Állami Tervbizottságának első elnökhelyettese volt. 1956 óta tagja az SZJÍP- nak, a XXVI. kongresszuson választották be'a központi bizottságba. Az 53 éves Rizskov mérnök,. hosszú éveken át az uráli gepa pár­ban töltött be fontos mun­kaköröket, igazgatója volt a nevezetes uralmaszavodi gépgyárnak, majd a gép­gyárból létesített egyesü­lésnek. 1975-tól 1979-ig a nehézipari és közlekedési gépi pori miniszter első he­lyettese volt, 1979-ben lett az állami tervbizottság első elnökhelyettese. Behatóan foglalkozott a tervgazdálko­dás időszerű kérdéseivel. A határozat teljes egészé­ben 'jóváhagyja az SZKP KB Politikai Bizottságának a piárt XXVI. kongresszusán elfogadott bel- és külpoliti­kai irányvonala megvalósítá­sa érdekében kifejtett tevé­kenységét, amely a kommu­nista építés feladatainak megoldására irányuL Ugyancsak jóváhagyja azokat a megállapításokat és következtetéseket, amelye­ket Jurij Andropovnak, a KB főtitkárának az ülésen elmondott beszéde tartalma­zott. A pártszervezetek szá­mára ezek jelentik a munka központi feladatait A kü­lönböző pórt- és állami szer­vezeteknek, a minisztériu­moknak megfelelő szervező és kezdeményező munkát kell kifejteniük az időszerű politikai és gazdasági fel­adatok végrehajtása, a Szov­jetunió gazdasági és védel­mi potenciálja növelése ér­dekében, elő kell segíteniük az . idei tervben foglalt fel­adatok végrehajtását, meg­felelően elő kell készíteniük a jövő évi tervet A jövő évi tervnek — állapítja meg a határozat — különösen nagy jelentősége van az egész ötéves terv végrehaj­tása szempontjából. Ezért a Központi Bizottság arra hív­ta fel a párt-, a társadalmi, a tanácsi és a gazdasági szervezeteket, intézménye­ket, hogy összpontosítsák erőfeszítéseiket a terv ma­radéktalan végrehajtására, az SZKP XXVI. kongresszu­sán megjelölt célok teljesíté­sére. A terv intenziíikáiásának meggyorsítása, a hatékony­ság növelése, a KB határo­zatában rendkívül fontos feladatnak minősül. Maxi­málisan ki kell használni a meglevő lehetőségeket a gazdasági tevékenység meg­javítására, a műszaki-tudo­mányos haladás meggy őrs í- tására, a munka termelé­kenységének növelésére a népgazdaság minden ágaza­tában. Növelni keli a ter­mékek mennyiségét, javiiani kell minőségüket. Különösen nagy figyelmet keli fordítani a beruházási tevékenység megjavításara, a fűtőanyag-, nyersanyag- és energianor- mak megtartására, a pénz­ügyi es m unkaerő- tar tájé­kokkal való takarékoskodás­ra. Meg kell javítani a ter­vezői munkát, a gazdaság irányítását, javítani kell a munkastílust es a munka­módszereket Elsőrendű fi­gyelmet kell fordítani az élelmiszerprogram megvaló­sítására, a fűtőanyag- és energiabázis fejlesztésére, a szovjet emberek anyagi és szellemi jólétének emelesére, A határozat felhívja a fi­gyelmet a munkafegyelem, az állami fegyelem, a pénzügyi fegyelem megszilárdításának fontosságára, a munkaver­senyre, a tartalékok kihasz­nálására, 'a szigorú ellenőr­zésre. Ugyancsak növelni kell a külgazdasági kap>csolatok hatékonyságát, szélesíteni és elmélyíteni kell az együttmű­ködést a szocialista országok­kal Határozat Leonyid Brezsnyev emiékének meg­orokifesere A központi bizottság jóváhagyta a kb, a leg­felsőbb tanács elnöksé­ge és a minisztertanács közös határozatát Leo- nyid Iljics Brezsnyev emlékének megörökíté­séről. A határozat a töb­bi között kimondja: Na- berezsnyije Cselni váro­sát — ahol a Kamaz te­herautógyár működik — Brezsnyevvárosnak ne­vezik el. Moszkva Cser- jomuski kerületét Leo­nyid BrezsnyevTŐl neve­zik el. Ugyancsak Brezs- nyevről neveznek el egy kerületet Dnyeprodzer- zsinszk városában, több más gyárat és üzemet is róla neveznek el, köztük az Atommas-gyárat és a blureki erőmüvet, vala­mint egy szűzföldi szov- hozt. Leonyid Brezsnyev nevét viseli ezentúl Csil- i tagváros, valamint az t Arktyika atomjégtörő. Róla nevezik el azt a i tankhadosztályt is, ahol annak idején katonai jj szolgálatát töltötte, s szülővárosa, Dnyeprod- zerzsinszk egyik közép­iskoláját. Moszkvában, Beningrádban, Kijevben és Alma-Atában, vala­mint Dnyepropetrovszk- ban egy-egy új tér is Leonyid Brezsnyev nevét viseli majd. Az ő nevét veszi fel a hadiflotta egy hajója és egy új sze­mélyszállító hajó is. Több egyetemen Brezs­nyev-ösztöndíjat hoznak létre, s felállítják em­léktábláját a Dnyeprod- zerzsin&zki kohászati kombinátba*, ahol an­nak idején dolgozott, D ny eprod zers zims zk ben a kohászati iskolán, ahol tanulmányait folytatta és Moszkvában a Kutu- zovszkij sugárúton azon a házon, amelyben la­kott A Kreml falánál levő sírján elhelyezik mellszobrát. Szellem a palackból Stefan Zweig, a fasizmus elől Brazíliába menekült német író a „jövő országá­nak" nevezte ezt a nyolc és félmilliót.') négyzetkilomé­teres, ma már százhúsz millió lakosú, irdatlan föld­darabot. Csakhogy a jövő meglehetősen tág fogalom. És a legújabb jelek arra vallanak, hogy erre a jövő­re — még jócskgn várni kell. A legfrissebb hírügynöksé­gi jelentésekből lassan ösz- szeáll a kép a brazíliai vá­lasztásról. Az ország túlsá­gosan nagy és némely te­rülete — például a „zöld pokol” dzsungeljeivel borí­tott Amazónia vagy az or­szág szegényházának tartott észak-keleti bozótos övezet, a száraz Sertao — túlságo­san messze van ahhoz, hogy minden körzet eredménye rendelkezésre álljon. De a lényeget már tudjuk: a kormányt támogató mozga­lom, a demokratikus és szo­ciális párt győzött ugyan, ám számos fontos területen tért nyert a négy engedé­lyezett ellenzéki párt. Az ötvennyolcmillió vá­lasztó csaknem ötvenhétezer kisebb-nagyobb politikai tisztségre adta le. voksát. Az öt párt jelöltjei nem indul­tak egyenlő eséllyel. A vá­lasztási törvény hatalmas támogatást jelentett a kor­mánypártnak. Mégis egy­hangú a vélemény — és erre a TASZSZ is felhívja a figyelmet —, hogy a mos­tani szavazás jelentős lépés egy demokratikusabb brazil rendszer kiépítése felé. Tudjuk, hogy Brazíliában, az 1964-es államcsíny óta, katonai diktatúra van. Hosszú esztendőkön át szin­te nem létezett belpolitikai porond. A mindenkori tá­bornok-elnök rendeletekkel kormányzott. A hatalmas pénzen épített új főváros, sci-fibe illően modern par­lamenti palotája kongott az ürességtől. Az ország és a világ rea­litásai a mostani államfő. Fígueriedo tábornok elődjét, Ernesto Geisel tábornokot rákényszerítette egy óimtos „abertura” (nyitás) elindítá­sára. Mindkét generális fő gondja volt — és maradt —, hogyan engedje ki a de­mokratizálás szellemét a palackból úgy, hogy azt azért „szükség esetén” visz- szatuszkolhassa oda. A feladat amolyan fábál- vaskarika feladvány, és ezt a mostani eredmény igázol- ja. A kormánypárt megsze­rezte a többséget a hatal­Joao Figuelredo tábornok:, ál­lamfő, az utolsó választási gyűlésen a biztos győzelem tudatában emeli magasba ke­zét. (Telefotó—AP—MTI—KS) más közigazgatási apparátus jó részében. A huszonkét tagállam közül a legfonto­sabb, legfejlettebb három­ban viszont ellenzéki jelölt került a kormányzói bár­sonyszékbe, Újra komoly politikai erővé vált a szak- szervezeti mozgalom. Figye­lemreméltó, hogy az egyik győztes új kormányzó az a Leonet Brizola, a demokra­tikus munkáspárt vezére,’ aki, 1964 óta a mindenko­ri katonai rezsim legveszé­lyesebb ellenfe'ének számí­tott. A képlet tehát egyértel­mű. A tábornokok — polgá­ri ,.hajtószíjuk”, a kormány­párt segítségével — tovább kormányoznak, de a szel­lem félig-meddig már kibújt a palackbolt II. E.

Next

/
Thumbnails
Contents