Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
Híd a testvérországokba Nes» nrinden mérhető számokkal. Így van ez a nemzetiségi kultúra esetében is: jelenléte történelmi-művelődési szempontból is számottevő megyénk társadalmi életében. Pedig mindösz- sze ezerötszáz délszláv, há- romezer-nyolcszáz német anyanyelvű él Somogybán a két évvel ezelőtti népszámlálás adata szerint. Ez azt jelenti, hogy a megye népességének csak kis hányada a nemzetiségi lakosság. Minden jel arra mutat, hogy a beolvadás gyors. A megyei pártbizottság, tanács, népfrontbizottság az MSZMP lenini nemzetiségi politikájának szellemében állandóan szorgalmazza a hagyományok ápolását, a horvát és német nemzetiségi művelődés továbbfejlesztését. Most például a Hazafias Népfront megyei elnöksége tette mérlegre: miként segíti a mozgalom a nemzetiségi oktatás és a közművelődés fejlesztését a községekben. Elsősorban a nyelv építi a szellemi hidat Jugoszlávia és az NDK felé, épp ezért fontos annak napirenden tartása, hogyan lehet „ráépíteni” ezt a nyelvjárásokra. Még ha nem is könnyű. Szép gesztusként német nyelvű avatóbeszédet terveztek egyszer Szülök ban. Sajnos, a terv csak félig valósult meg; az emberek azt kérték, hogy az előadó a beszéd elejét meg végét mondja csak németül, a többit pedig magyarul, mert amúgy nem mindenki érti. A legfontosabb mozgalmi teendő épp ezért, hogy az aktívák állandóan bátorítsák a lakosságot: használja az anyamy elvét. Ebbe az irányba hathat az olvasómozgalom erősítése. Ezenkívül az is, hogy egyre többen hallgatják. nézik a rádió és a televízió pécsi stúdiójának nemzetiségi adásait. A testület tagjai nem hallgattak el azt sem. hogy számtalan a nehézség, hiszen az idősebbeket először az írásra kellene megtanítani. Biztató az a tapasztalat, hogy azok a gyerekek, alak az iskolában megtanulják a nyelvet, a könyvtárba is bekopogtatnak. Ezek mind jól ellátottak, egyre azonban szükség volna: több újságot kellene rendelni külföldről is. Sajnos, elenyésző azoknak a tanulóknak a száma, akik szerb-horvát gimnáziumba jelentkeznek. Többségük útja a barcsi szakmunkásképzőbe vezet. Elismerésre méltó, hogy ott nyelvi szakkört szerveztek nekik. Egyébként a kishatármenti kapcsolatok serkentően hatnak a nyelv megtanulására. A népfrontmozgakan lelkes aktívái sokat tettek annak érdekében, hogy fejlődjön a nemzetiségi hagyományok őrzése, ápolása, változzon az emberek szemlélete. Ök szintén reseesei annak a szép eredménynek, hogy a délszláv és a német nemzetiségiek kultúrája ma már a megye szellemi életének szerves része. A fonyódi tsz ordacsehi telepén sárgarépahegyek villáinak. A testesebbek nagy- magban a cukorrépát is lepipálják. E szemet örvendeztető teljesítmény a szakember számára csak fél siller. A Zöldért vagy kom zervgyár helyett a terményt ugyanis a gazdaságok állati takarmányozás céljából veszik át. Az első osztályú — megfelelő árarányos — répa testátmérő je ugyanis 2—4,5 ' centiméter. — Jelenleg a Kutasi Állami Gazdaság az egyik nagy szállítónk — mondja Dávid Ferenc csoportvezető. — A sárgarépát elsősorban a háztáji gazdaságokban termeljük; tagjaink szívesebben foglalkoznak ezzel, mint a kukoricával. — Régebben a kiszedett répát koptatva értékesítették. — Valóban. A koptatási munka azonban évről évié gazdaságtalanabbá vált.. Jelenleg csontozva eihékesit- jük. — Segit-e a tsz a fölszedés ben? — A sárgarépa közepesen munkaigényes növény. Vetés, ritkítás, vegyszerezés, kapálás . .. ; a fólszedés a nagy munka. A kis parcellákban viszont a mi cukar- répafölszedónkből átalakított gép a korlátozott mozgáslehetőség miatt nem érne el jó eredményt. De az embereit ragaszkodnak is ehhez a munkához. A tsz, egyébként két nap alatt végzi el a saját kilenc hek- taran a répa szedését. — Milyen áron vették át a termelőktől a sárgarépát? — Viszonylag nagy hozamú — hektáronként 200 mázsán felüli —, közepes minőségű termést takarítottunk be az idén. Tagjainktól egy nyolcvanért, kétfo- rintért vásároltuk meg a zöldséget. Az ordacsehi sárgarépahegyekből, no meg a piaci kínálatból is arra következtettünk :*az idén kellő meny- nyiségű zöldség kerül a levesbe. B. J. A nepf rontbi zottságok képviselői különféle fórumokon kiálltak azért, hogy javuljanak a nemzetiségi oktatás és közművelődés föltételei. Nagy tartalékok rejlenek még a tanácsok és a népfrontbizottságok eredményes együttműködésében. Biztató,-hogy a lakócsai művelődési ház felújításához az országos közművelődési tanács is hozzájárul, s így az nemzetiségi nevelési központként működhet majd. Nagy segítséget jelentene a társadalmi munka megszervezése. Megoldásra vár a szuloki nemzetiségi faluház kialakítása, a miklósi pávakor újjászervezése, a nemzetiségi együttesek közös fenntartása. Jó volna horvát és német nyelvű filmeket vetíteni, növelni a tudományos ismeretterjesztés szerepét, esetleg bevonva a nemzetiségi értelmiségieket is. Többet telhetnénk a néprajzi tényanyag bemutatásáért. Ebben a barcsi Dráva tájmúzeumnak nagy szerepe lehetne. Szükség van arra is, hogy a Dráva két partján megtalálják egymás kezét, s összehívják a határ menti regionális tudományos tanácskozást. Nagyon hasznos a testvérmegyei együttműködés Bjek>várral. ezt azonban erdemes tovább gazdagítani. Szóba került, hogy sokat lendítene az ügyön, ha művelődési küldöttség utazna Kágrabba a tudományos együttműködés szorgalmazása érdekében. Nagyon időszerű volt, hogy a megyei népfrontéi nökseg megtárgyalta ezt a témát, hiszen jövőre lesznek a nemzetiségi szövetségek kongresszusai. Jó hatású lehetne, ha a falugyűléseken már bemutatnák, amit a nemzetiségiek érdekeben tettek a megyében. U G. Az'Üjpesti Gyapjúszövőgyárba n- évente 4,8 millió négyzetméter fésűs gyapjúszövet kégsüL Az elmúlt években növelték a tiszta gyapjú alapanyag feldolgozási arányát, ezáltal kétszeresére nőtt tőkés exportjuk. Korszerű termékeiket keresik a világ minden táján. Űj piacuk az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Franci aorszag. Képünk a szövődében készült. Uj lehetőség a háztáji gazdaságoknak Országos kezdeményezés Somogybán A belföldön és külföldön egyaránt jól értékesíthető marhahús termelésének növelése népgazdasági érdek. Az országban elsőként Somogybán kezdődik figyelemre méltó kísérlet; ez mind a háztáji gazdaságoknak, mind a nagyüzemekben új lehetőségeket teremt. Eddig a háztáji gazdaságokból — és a nagyüzemekből is — a továbbtenyész- tésre alkalmatlan üszőket hízóként értékesítették. Az állattenyésztési felügyelőség és a húskombinát szervezésében induló új akció lényege, hogy a hizlalás, illetve a vágás előtt eszeket az üszőket egyszer megtermékenyítik, így a többletborjú révén több htzoalap- anyaghoz jut az ágazat. A háztáji gazdaságokban 330—360 kilós súlyban magyar tarkával vagy limou- sinnal termékenyítik meg a vágásra szerződött üszőket, ß ezeket a húskombinát 430—460 kilós súlyban veszi át a gazdáktól. A kellő érdekeltség megteremtésére ezeket a vemhes üszőket az extrém árnál két forinttal többért vásárolják föl. Az akció eredményessége érdekében kilencmillió-kétszázezer forint állami támogatást kapott megyénk, ebből az összegből három termelőszövetkezet — a kányái, a batéi és az osztopá- ni gazdaság — szarvasmarhatelepét rekonstrukcióval fejlesztették. A telepeket most a hónap vegén adják át, s ide kerülnek a háztáji gazdaságokból értékes®? vemhes üszők. Az akcióba természetesen bekapcsolódhatnak a nagyüzemek is, innen a magyar tarka, a vöröa holstein és a limousin Fl-ea vemhes üszőiket veszik át. 'Az új lehetőségről a feí- ügyeiőség és a húskombinát megbízottjai tájékoztatják részletesen a háztáji állattartókat. és aki élni kivan az alkalommal, már az idén lehetősége van a szerződés módosítására. A nagyüzemeket december végéig keresik föl a felügyelőség munkatársai, hogy megbeszéljék, milyen mértékben tudnak bekapcsolódni a mindenki számára hasznos, végsösoron a több hús előállítását szolgáló országos kísérletbe. Este a Kecelek A sötétségbe vesző domb- hajlaton már csak az utcai lámpasorok sápadt fényfü- zere látszik. Ez a vilagos- ságmorzsa az egyetlen, emberek közelségére utaló jel a dermesztő, távoli kutyaugatástól visszhangzó estében. Egyszerre eltűnnek a tények. Néhány rugonyűvő kátyú után mély horhóban vág utat a reflektor fény- csovája. Egy asszony tömött szatyorral baktat fölfelé, előtte piros overaliog kislány hátitáskával. Vajon honnan jönnek, s még hány kilométert .tesznek meg hazáig? Kaposváron járunk, de itt már nyoma sincs a város áldásos átkainak. Kecelhe- gyi út 83 — olvassuk végié a cimtabián. A mutatós családi ház alatt még üres a garázs. A férfi — viz- es fűtésszerelő kisiparos, — még nem ért haza vidékről; a két gyerekkel csak a fiatalasszonyt találjuk. — Nézzék el a rendetlenséget — szabadkozik —: alig fejeztük be a szoba tapétázását. minden a feje tetején áll. — Nem volt könnyű ma-guikat megtalálni — mondom, s közben arra gondolok, nem szívesen laknék ebben a kietlenségben. Talán öt kilométerre sincs ide a városközpont, s mégis' mintha fényévekre volna. . Hangosan azonban csak ' annyit: — Nem hittem, hogy ilyen messze van a Kecel ... Az asszony mégis kitalálja gondolatomat. — Ami a városból nézve hátrány, azt mi itt előnynek erezzük. Zömeben faluról jött emberek telepedtek le itt, olyanok, akik igénylik, hogy a ház mögött legyen egy kis kert, ahol ez-az megtelem, akik szerették és ma is szívesen vállalják a falusias életet, ugyanakkor számot tartanak az előnyre, amit a város közelsége jelent.. Mert köze! van ám a város, s egyre közelebb jön! Ha jól kilépek öt perc alatt leérek a buszhoz... — Nem túloz egy kicsit? Az iskola például legalább négy kilométerre van, s az út felet sartengeren kell megtennie. — Megszokták már a gyerekek. Tudja, a távolság csak először látszik nagynak, minél többször jarja végig az utat az ember, annál rövidebbnek érzi. A közel és távol nem ugyanazt jelenti Kecelben, mint a belvárosban. En semmi pénzért nem cserélnék a tízemeletesek lakóival. Itt nyugodtan kiengedhetem játszani a gyerekeket. Bent füstös falak közé zárt zseb- kendőnyi játszótereken tolonganak a kicsik ... — Hol dolgozik? — A ruhaipari szövetkezetnél vállaltam bedolgozód munkát. Most épp hálóín- geket varrók, darabonként tíz forintért. Ez a pénz nem sok. de legalább nem kell bejárnom, s el tudom látni a ház körüli munkai is. — Nem az anyagiakra gondolok, ha megkérdezem: kielégíti-e majd ez az itthoni munka egv-két év múlva is? Nem kiván-e majd egyszer en derek kör zé kerülni, tartozni valahová? — Nem tudom. Most még élvezem a kötetlenséget.. Ha mégis megváltozik az igényem, biztosan találok munkát. A Kecel-hegy lábánál a Micsurin utca 3'a az előbbi ház pontos mása. Hat óra körül már otthon van az egész család. A fiatalasz- szony — aki egyébként előbbi házigazdánk testvére — raktárosKént dolgozik az egyik nagyvállalatnál, férje ugyanott esztergályos. Harmadikos a kislány, bátyja az általános iskola utolsó évét járja. Kitűnő trombitás. Apja büszkén meséli, hogy komoly sikereiket arat az iskola luvószenekaraval. A beszélgetés észrevetlenül a kecellek ut panaszára terelődik. — Legszívesebben elmennék mai' innen; elegeim van ebből az istenhálamögötti világból. Belefáradtam már az útért folytatott harcba is. 1973-ban építettük ezt a házat. Akkor már reményünk volt, hogy a következő öteveg terv elején — 1975-ben vagy 19ítí-bain — megépül az út, vagy a járda. Tucatnyi fórumot kerestünk mar meg, mindhiába. ígéret volt, út ma sincs. A városi ember olykor hajlamos „juhszél "-nek 'vágy „világvégednek titulálni a szamara kultúrálatlannak látszó külterületet. Nyilván nehány hasoav ló korábban hallott megjegyzés késztette a hegytetőn élő asszonyt, I hogy elhallgassa vagy kicsinyítse a nehézségeket. Testvéréek már a nagyvárosi igényekből indulnak kd. s így árad a panasz. Különös módon változik hát a szerep.: mo6t a látogató érzi úgy, hogy meg kell védeni a hegyet és az „ígérgetőket” ... — Majdnem száz kilométernyi földút van Kaposváron. Beláthatja, hogy valamennyi útgond nem oldódhat meg egy csapasra. Hallottam véleményt, miszerint ha ma valaki a város határától két kilométerre egy üres rétre építkezik, két —három év múlva már reklamáló leveleket ír a közművesítés lassúsága miatt. . — Csakhogy itt száznál is több család él, és nem két, hanem tizenkettőnél is több éve. Azt mondja, rangsorolni kell? Belátom. Kérdem azonban, hogy a fontosságot megítélők előtt mi szól a Kecel mellett. Ez a terület nincs szem előtt, itt nem laknak olyan emberek, akik vezető fórumokon hallathatnák hangjukat. — Talán gyorsabb lenne a megoldás, ha az itt lakók társadalmi munkát ajánlanának föl... — Próbáltuk. Kiderűit azonban, hogy a társadalmi munka magaban édeskevés. Mélyen a bukszába kéne nyúlnunk, csakhogy erre az utcában lakók többségé képtelen. Sok az idős, kis jövedelmű ember. Egyszer, mikor az egyik tanácsi ember unta már a panaszainkat, azt kérdezte: ugyan miért kellett maguknak pont a Kecelben építkezni ? Mérgemben azt válaszoltam neki, hogy magam sem. ertem, miért nem a Kossuth téren építkeztem, mikor pedig ott út is van, járda is ... Vitatkoztam, és mégis megértettem a férfi tőreimet lenseget. Üjabb címet keresve biciklis gyeseket és • szerszámos kamrából kilépő férfit faggatunk. Kiderült, nem ismerik a pár házzal odébb lakót... Ügy látszik, Kecel-hegyen meg az emberek közti képzeletbeli utak sem épültek ki... A következő családnál az asszony már arról beszélt, hogy a minap látott néhány, az utat méricskélő embert. — Minket csak háromszáz méter választ el a keceli vasúti átjárótól, de az sem kis távolság, ha cuppogó sárban, féllábszárig éró tócsák közt kell botorkálni. Ha elkészül majd az út, irigyelt lakóhely lesz ez. Ismét a város felé fordulva meglep milyen közel vannak ide a Béke utca toronyházai. Ott, a színes fényű ablakok mögött azonban egész más ad okot di- csekvesre vagy panaszra, mint a keceli dűlőben, életformák, szemléletmódok határvonalán. Bíró Ferene Sárgarépa óriások
