Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

Három óra a bűnnel „Csaszí' a főpilóta Máskor motorok dübörgésétől hangos o koposújlaki repülőtér, most azonban csönd van. Ott sorakoznak egymás meíiett a téli pihenőre vonult gépek, várva a tavaszra, hogy meginduljon a földeken a munka, s ők újra levegőbe emelkedjenek. Császár Károly főpilóta, a MÉM Repülőgépes Szolgá­lat ‘ kaposvári üzemegységé­nek vezetője végigtekint a gépék sokaságán, majd éle­téről, hivatásáról vall. Szép, ám nem veszélytelen ez a mesterség, ő pedig rajong­va szereti. — Gyermekkori álmom valósult meg ezzel. Heteves leltettem, amikor kapcso­latba kerültem a repülés­sel. Szombathelyi ottho­nunk közelében. ifjúsági modellezőklub működött, es en akkor határoztam el: ha felnövök, pilóta leszek. Annyit álmodoztam erről, amíg sikerült... Amikor a vasi megye- szekheiyen megalakult a vi- torlázdkiub, Császár Károly jelentkezett. Sosem felejti el azt a napot: 1948. május lk­at, amikor vitorlázógépével, a Tücsökkel, először emel­kedett önállóan a magasba. Egy ev múlva bevonult. Hova mehetett volna más­hová, mint repülőtiszti is­kolára? Háromévi tanulás, ismerkedés a repülő techni­kával, majd amikor felavat­ták: vadaszrepülő lett. — Egy napsütéses februá­ri napon gépemmel 11 ezer méter magasság fölé emel­kedtem, s láttam a távolban az Adriát. Ma sem tudok ennél szebbet elképzelni... A hadseregből előbb a honvédelmi szövetséghez került oktatónak, majd negyedszázada a repülőgé­pes növényvédő szolgálat­hoz. Kezdetben Hajdúban, két évtizede pedig Somogy­bán végzi ezt a munkát; az állomásnak tizennégy esz­tendeje lett a vezetője. Sok­felé dolgozott gépével a megyében: Lábod és Barcs, Kadarkút és Kaposvár kör­nyékén jól ismerik őt az állami gazdaságokban, ter- meiószövetlkezetekben. Most 26 repülőgépes brigád mun­káját szervezi, irányítja, nemcsak Somogybán, ha­nem a szomszédos Tolna, Baranya, sőt még Fejér me­gye egy részében is. Éven­te 1,1 millió hektár föld művelésében vesznek részt. Az első felszállást, az el­telt 34 esztendő alatt meg 47 ezer követte, eddig ösz- szesen 5500 órát töltött a le­vegőben. Amíg nem nyitot­tá« meg Nyíregyházán a MÉM repülőiskoiáját, addig ők képezték ki Kapo.su j la­kon a pilótákat és repülő- gépszerelőket. Az elmúlt évek során 200 pilótát és 300 szerelőt neveltek. Most a pilótákat képzik tovább. — Sok tehetséges fiatal nevelődött itt nálunk, akik az ország különböző részé­ben segítik a mezőgazdasá­gi munkát pilótaként. Kö­zülük is kiemelkedett tudá­sával, tehetségével Sebők Győző, aki szolgálatunk egyik legjobb pilótájává vait Negyvenhétezer felszál­lás, 5500 levegőben töltött óra. Bizony nem egy alka­lommal került nehéz . hely­zetbe, amikor pillanatok alatt kellett döntenie, mit tegyen, s cssak hajszálon, múlott, hogy nem történt végzetes tragédia. — Szerencsém volt — jegyzi meg egyszerűen. Tucatnyi történetet idéz föl, amikor a téli liavas esőben ráfagyott a jég a gép ablak ara, nem műkö­dött a sebességimutató, va­kon, csak ösztönére, tapasz­talatára alapozva repült. Eltörött a beitzinvezetek, ki­gyulladt a gép, de még a levegőben sj került eloltania. Kényszerleszállások. rizs­földön, tanyaudvarban, gép­törések — sok olyan ese­mény, amelyet a kívülálló, a pilóta hivatását tisztelő ember utólag is boraongva haUgat. A szolgálathoz érkező gé­pek berepülései, tesztelését Császár Károly végzi. Hosz- szú evek óta jár Lengyelor­szágba az új gépek átvéte­lére. Pilótakörökben ország­szerte jól ismerik, tisztelik, es legtöbben csak így em­legetik: „Csaszi”. Az MHSZ kaposvári vitorlázóklubjá­nak megalakításában segí­tett, és sok fiatallal szeret­tette meg a repülést ­Egykori tanítványai, piló­tatársai együtt örültek vele, amikor november 7-en ki­emelkedő munkájáért, a növényvédő repülőgépes * szolga .«t eredményes ellátá­sáért megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatai — Mit jelent számomra a repülés? Ez tölti ki élete­met Pedig nem volt köny- nyű. Amikor brigádban dol­goztam, hetekre távol vol­tam feleségemtől, két fiam­tól. A nagyobbik, Karcsi repülőgépszerelő, a kisebbik, Attila B-vizsgás vitorlás ugyan, de építészmérnöknek készül... Nem követik az én hivatásomat Amikor gé­pemmel a magasba emelke- dek, a gondok, bosszúsá­gok a földön, maradnak, s mindent elfelejtek. Ezért vagyok nagyon boldog, hogy teljesülhetett gyermekkori vágyam. Szalai László — Jól érzi magát Szege­den — kapott a szón Tamás. — Ágota néni kellemes asz- szony és Emmike imádja a városi nyüzsgést. Nem is tudom, hogyan szokj a majd meg az itteni életet... Az igazgató krákogott, de nem szólt. Csak akkor, ami­kor a tanár már indulni ké­szült. — Egyszer csak meglep, amikor nem is várod ... — Nem valószínű ... Előbb biztosan megírja, hogy várjam ... Nem kedveli a meglepetéseket. Egyébként a múltkor mondtam neki, maradjon csak, ha jól érzi magát. — Azért nem jó az, ha olyan sokáig távol van az asszony — dörmögte az igaz­gató, s aztán másról kezdett beszélni. Tamás pedig siet­ve indult a bölcsőde felé a tanítás után. Estig hat csa­ládnál tett látogatást, ezek közül négyen megígérték, hogy segítenek az építkezés­nél. Természetesen csak a hét végén, mert élni is kell valamiből. És jön a nyár, te­le vannak munkával. Az asz- szonyok a szövetkezet kerté­szetében dolgoznak. Szedik már a gyümölcsöt, érik a cseresznye, a meggy. És mindenkinek van kertje, zöldségféléje a háztájiban, mindenki tart baromfit, hiz­lal disznót. — Doktor úr, nem vállal­nád a titkárságot? — kér­dezte este sörözgetés közben a falusi orvostól, aki várat­lanul meglátogatta. — Akkor mit csináltok ti, tanárok, tanítók? Hiszen azért vagytok, nem? — Látod', Endre bácsi, min­denki azt hiszi, hogy a pe­dagógusoknak kell minden társadalmi munkát vállalni, holott az agronom usoknak, orvosoknak, patikusoknak éppen úgy vállalniuk kelle­ne belőle. — Csakhogy aaok nincse­nek olyan közvetlen kapcso­latban a lakossággal. A ta­nító minden gyereket ismer. És a gyerekek révén minden családot. — Az orvos nem? — Ne vitatkozzunk. Én nem húsom ki magam a munka alól. Ossz ki rám valami szerepet, Tamás. El­végzem, ígérem. De titkár nem leszek. Az neked való. — Én se vállalom. Sok gonddal jár. S abból így is van elég. — A falu gondját is vi­selnie kell valakinek, nem? Nálunk még istenes a hely­zet, de a kisközségekben el­szomorító. Itt van Kislak például. Társközség. Nincs tanácsa. Feáe pedagógusa el­költözött. Ott látod, nem kell tantermet építeni, üre­sen áll a fél iskola. De nincs a faluban értelmiségi, nincs pezsgés, nincs művelődésre lehetőség. Emellett még jár­da sincs minden utcában. — Miért nem szervezi meg ott is valaki a társadalmi munkát? — Könnyű azt mondani. De ki? Te megszerveznéd? Itt is húzódozol tőle. Az ám, mi van a bájos Emmikével? Remélem, hogy már vidá­mabb a kedélye. — Hogyne, hogyne. Éppen most jártam nála. Egészen Fizetésnap poharakkal Fizetésnap volt. Sötétedés­kor már egyre sűrűbben koccantak a borospoharak, ürültek a sörösrekeszek, fogytak a féldecik, mert a szokás így kívánta. .. Este hét órakor valamivel több járőrkocsi gördült ki a nagyatádi városi és járási rendőrkapitányság kapuján, mint máskor. Utasai közbiz­tonsági akcióra indultak. Koller József rendőr száza­dos csoportjához csatlakoz­tunk. Az útirány: Ötvöskó- nyi, Segesd, Somogyszob. A tapasztalt, kömyékisme- rő autósok úgy mondják, hogy sötétedés után óvato­san kell keresztülhajtani a falun. Nem mintha rossz lenne a közvilágítás, de ugye ott a szőlőhegy, s ki tudja, mikor botorkál ki va­laki dülöngélve az átszeli árokból vagy a bokrok kö­zül. Itt az ujbor, tisztessége­sen kínálják a gazdak hol barátságból, hol súlyos fo­rintokért. Hát lépésben ha­ladunk mi is. Alig Kezdődik meg az igazoltatások sora, máris utasítások szállnak az éterben: az akciócsoport ve­zetője újabb gépkocsit kér, hogy ügyfelünket előállíthas­sak. A fiatalember, akivel összeakadtunk, mentegetőd- zik: „Tulajdonképpen csak egy rágógumiért rúgtak ki. Aztán nem találtam újabb állást. Mert ugye nem kel­lek sehová. Szóval: ezért nincs munkám.” Éppen há­rom hete. S ez meg csak a dolog kisebbik része. Ütitár- saim mondják, más is van a füle mögött, ezért az előállí­tás. , Mire a kocsmához érünk, már kiürült a terem, mint­ha csak hírét vették volna annak, hogy érkezünk. Az ital már nem itt ömlik. Ügy mondják, házaknál jönnek össze, öregebb itát fiatalt, fiatal öregebbet — ájulásig. Ifjonc barátunk még tizen­hét sincs, de a kevertektől alig áll a lábán. A rokon el­ismeri, ő itatta. Hogy ezért feljelentik? No és aztán! Fi­zetésnap volt;.. Segesd. Már zárnak a ven-j déglők. Az utcán itt is, ott is feltűnik egy-egy támolygó, de ez a falu valahogy már a csendesebb énjét mutatja. Rendőrségi felügyelet alatt álló fiatalember ajtaján zör­getünk. Szó nélkül nyújtja igazolványát, bár szemmel láthatóan nem tetszenek ne­ki az éjszakai látogatók. Ga­vidám. Semmi haja, úgy lá­tom. Meg is ígérte, hogy rö­videsen hazajön... Igen vá­gyakozik már haza. — No, ennek örülök. Mondtam én neked, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. A kedélyállapotával volt egy kis rendellenesség. Elő­fordul ilyesmi az asszonyok­nak Idősebb korára majd el­múlik. — Idősebb korára? — ne­vetett keserűen Tamás. Az orvos megütközve né­zett rá, aztán nem szólt, ki­itta a sörét és távozott. A lanár egyedül maradt, és magaba roskadva ült a lám­pa fénykörében, ahol min­den este olvasni szokott. De most nem ment az olvasás... 14. ■ Az óvoda bővítésére szer­vezett társadalmi munka fel­rázta az egész községet. Olyanok is jelentkeztek mun­kára. akiknek nem volt óvo­dás korú gyermekük. Össze­fogtak a kisiparosok, vállal­ták a bútorok elkészítését, a termelőszövetkezet elnöke két rakomány sódert vitetett a helyszínre. Megjelentek az ácsok, sőt két cigánycsalád is jelentkezett, hogy segít vályogot vetni. Amikor meg­tudták, hogy arra nincs .szük­ség, vállalták a maitcrkeve- rést és a téglahcrdást. (Folytatjuk.) rázdaságért hat hónap javí­tó-nevelő munkára ítélték még a fővárosban. Nem so­kat használt a büntetés! Ki­tiltották Budapestről és a környékéről is. Itt talált újabb otthonra. Ahogy nyújt­ja a beborított személyi iga­zolványt, meglátom a KISZ- tagsági igazolványát. A rendőröknek is feltűnik. Ér­vényes 1982-re — a rendőr­ségi felügyelettel együtt! Az utakon rajtunk kívül alig haladnak Somogyszob felé. Elmúlt már tíz óra, a hűvös éjszakakon jobb a me­leg lakásban. A szélső házak valamelyikénél állunk meg először. A rendőrök egyik ré­gi ismerősét keressük, egy felügyelet alatt álló veszé­lyes bűnözőt^ Nincs itthon. A szomszédos ajtón perle­kedve lép ki az édesanyja: — Csináljanak vele már valamit! Vigyék el a kijóza­nítóba, vagy mit tudom én, hová. .. (A férfit egyébként nagyon jól ismerik a kapos­vári szőlősgazdák. Néhány évvel ezelőtt társával a kör­nyékbeli pincéket törte föl, s ha nem tetszett az itóka, szétverték a hordókat.) Senki sem tudja, hogy hol keressük. Már\ lemondunk róla, amikor Nagyatád és Somogyszob között egy ke­rékpárosra leszünk figyelme­sek. A két útszél között dö-. löngél. Szonda sem kell ah-/ hoz, hogy megmondják: nem két fröccsöt ivott. Ahogy, mellé érünk, kiderül, ő a ke-; resett ügyfelünk. Majd le-' esik a kerékpárról. Nem tud­ja, honnan jött, hová megy, azt sem, hogy hol törte ösz- sze a kerékpárt, s arra sem emlékszik, övé-e a kormány-; ra akasztott táska. Üticéljá- ról a rendőrök döntenek: irány a kapitányság! . Mindössze három óráig tartott az akció. A három óra alatt 14 személyt állítot­tak elő. Nyolcat szabálysér­tésért jelentettek föl. Két férfit rabláson értek tetten,' Egy fiatalkorú intézeti szö­kött is kézre került, s egy másik kis csavargót pedig intézetbe kell utalni. Ketten rendőrhatósági, tizenhatan helyszíni figyelmeztetésben részesültek. Mert fizetésnap volt, hát folyt a bor, a sör, a pálinka... Nagy Jeni Első alkalommal a megyében Személyzeti vezetők továbbképzése A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság So­mogy megyei Szervezete 197/-ben hozta létre Kapos­váron az azóta önteveske- nyen működő személyzeti vezetők klubját, amely a vállalati, intézményi sze­mei yzeu se k szakmai fóru­ma. 1 tt vetődött fel annak a gondolata, hogy a szerve­zet a néhány eve személy­zeti munkában dolgozó ipa­ri, építőipari vállalatok, szövetkezeteik és gazdálkodó szerveik vezetőinek, előadói­nak szervezzen továbbképző tanfolyamok A megyében edső ízben indított tanfo­lyamról Tápi József, a Ta- nep személyzeti es oktatá­si osztályvezetője — a tan­folyam egyik felelőse — a következőiket mondta: — Július elején a megye valamennyi munkahelyére felhívást küldött az SZVT. A jelentkezést lapok alap­ján csaknem húszán kezd­ték meg október utolsó napjaiban a továbbképzést, melynek célja es feladata: a személyzeti vezetők poli­tikai és szakmai ismereted­nek bővítése, a gyakorlati tapasztalatok átadásit, a személyzeti munka haté­konyságának növelése, va­lamint a káderpolitikái el­vek és a gyakorlat össze­hangolásának elősegítése. — Milyen témákkal fog­lalkoznak? — Huszonöt órában fog­lalkozunk ideológiai, politi­kai, káderpolitikai kérdé­sekkel. Több mint harminc órán át a személyzeti veze­tés gyakorlati tudnivalói a tananyag. Ekkor dolgozzuk föl a vezetőkkel szemben támasztott követelménye­ket, a kiválasztással, terv­szerű utánpótlás-biztosítás­sal, képzéssel kapcsolatos feladatokat a munkások, fiatalok, nők vezetővé ne­velésének folyamatát; a sze­mélyzeti munka gyakorla­tát, módszereit, hogy csak néhány témát említsek. A harmadik nagy terület az általános vezetéselmélet és munkajogi ismeretek. — Honnan járnak a tan-, folyamra? — Kaposváron kívül * megye nagyobb települései­ről, így Siófokról, Nagy-, atádról, Csurgóról, Tabrói, Összesen 18 munkahelyről. — Eddigi tapasztalataik?, — Még csak két foglalko­zás volt, de azt máris lát-, juik, hogy a kollégák a szii-; ne beket is kihasználva mi­nél több gyakorlati ismeret­re kívánnak szert tenni. — Mikor fejeződik be a továbbképzés? — Az elkészített üte terv alapján tíz foglalko­zást tartunk. A tanfolyam zárására 1983. április 29-én kerül sor, de előtte a hall­gatóknak megadott témák­ból szakdolgozatot kell ké­szíteniük. Az eredményesen szereplők a tanfolyam el­végzéséről bizonyítványt kapnak. K. J. A Kadarkút és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzemeltetésre meghirdeti 1983. január 1-től 1985. december 31-ig terjedő időszakra — három évre — III. OSZTÄLYÜ, melegkonyhás FALATOZÓT, CSÖKÖLY. A pályázatokat 1982. december 10-ig kell benyújtani az Áfész központjába: Kadarkút, Petőfi u. 2. 7530. A versenytárgyalás 1982. december 20-án 10 órakor az AKÁC Vendéglőben lesz. Tájékoztató adatokat ad az áfész főkönyvelője. Telefon: 29. r ___________________________________________________(870>|)

Next

/
Thumbnails
Contents