Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
Kincsünk az erdő Szüntelen műszaki fejlődés dolgozni, és megint más meredek domboldalon, szárai vagy esős időben. Ezen a tea-ületen 25—30 köbmétert kell teljesítenie négytagú brigádunknak egy műszakban. Külön prémiumot kapunk a minőségi rönkökért és a papíríáért — Mi köti ehhez s mun kához ? — Hogy ismerem a fogásait és hogy bírom erővel. Végigcsináltam a nehezebb éveket, miéit mennék ed most, mikor jobbak a munkafeltételek, mikor már itt kint az erdőin is érezzük a gondoskodást. Hajmáson lakom. Naponta hoz és visz a gazdaság kocsija. Míg beszélgettünk, társa újra töltötte benzinnel a gép tartályát Egy perccel később már vijjogott a fűrész, s felhangzott a szokásos kiáltás: „Vigyázz, dől a fa!” A zsebei erdészet néhány tekintetben igencsak eltérő képet mutat az átlagtól. Itt van például az évi negyedmilliárdos termelési érték: ezzel a 150 miHio forinttal — mely az egész gazdaság termelési értékének mintegy egyötöde — jelentősen befolyásolja a Se- fag éves gazdálkodásának alakúi ását. A többi erdészethez képest fokozott íel- I adatot rónak emberre, gépre a Zselicre jellemző terepviszonyok — ilyen körülmények között évente 90 ezer köbméter bruttó fa tömeget termelnek, ki a brigádok — köztük számos szocialista közösség — a ti zen három kerületben. — Tizemhétezer hektárnyi üzemi területünk Lapót- fától Kapospuláig, Magyar- atádtól Somogyhárságyig terjed — tájékoztatott Béna József, a Sefag zselici erdészetének igazgatója. — Ezen belül több mint tizenötezer hektár az erdő, a többi szántó és vadföld. A három legfontosabb fafajunk a tölgy, a bükk meg a hárs, ebből kerül ki a 90 ezer köbméternyi bruttó fatömeg zöme. Bőszénfai fűrészüzemünkben két műszakban folyik a munka — Borsod után Somogy az ország legtöbb erdővel rendelkező megyéje. Joggal szoktak úgy mondani, hogy megyénk agrárágazatában meghatározó jelentősége van a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak. Takács László igazgatóval helyzetükről, munkájukról, feladataikról beszélgettünk. ■— Felbecsülhetetlen értékű természeti kincsünk az erdő, a megye területének mintegy huszonhét százalékát borítja. Mikent részesedik ebből a gazdasag? — Nyolcvanhétezer hektár tartozik hozzánk, az erdők hatvan százalékán gazdálkodunk. Az értékesebb fajták miatt viszont a megye élőfakészletének hetven százaléka a miénk. Szervezetileg tizenhárom erdészetre, két faipari gyáregységre és egy műszaki erdészetre tagozódik a gazdaság. Napjaink folyamatban levő törekvése az erdészetek átszervezése, xneg- nagyobbítása. — Maradjunk a gazdaság számszerű jellemzőinél. Milyen érték kerül ki innen? — Egymilliárd-hétszáz- millió forint termelési értéket állítunk elő, egymiliiárd- kötszázmillió forint árbevétel mellett. Az idén tervünknek' megfelelően, a bruttó fakitermelésünk hatszáztiz- eaer köbméter lesz, s ebből százhatvanezer köbmétert saját magunk dolgozunk föl. Bár eléggé kedvezőtlenek a piaci viszonyok, az idén a tavalyinál egy-két százalékkal többet, mintegy kétszázötvenmillió forint* értéket tőkés exportra szál Utunk. A nagyságot jól érzékelteti, hogy ötszáz rendszámmal ellátott járművünk van, ezzel kell megoldani az anyag- mozgatástól kezdve az ötezer ticigozó szállításáig mindent. — Az erdőkkel való gazéáBkodás nemcsak nagy fe~ ielősséget jelent, hanem meglehetősen összetett feladatkört is. i — A kitermelt erdők he- íyébe újat kell telepíteni. Igen nagy gondot fordítunk arra, hogy sohase legyünk hátralékban, igv az erdőfelújítás lépést tart a kitermeléssel. Emellett évente ISO—160 hektárnyi új ér dót is telepítünk. Jövőre még többet szeretnénk, mivel a megszűnt Simonjai tsz egy része hozzánk került, és ott ötszáz hektár olyan terület van, amelyet feltétlenül erdősíteni kell. — Embert próbáló, kemény munka volt valamikor az erdei munka. — Valamikor igen. De folyam kit an és az utóbbi néhány évben fokozottan sikerült mérsékelni a fizikai munkát. A technikai fejlesztés olyan feladat, amely minden év programjában az elsők között van. Az anyag- mozgatást teljesen gépesítettük, jelentős mértékben a fakitermelést is. a hasított fa kivételével a kérge/.és is géppel történik. — A műszaki fejlődéssel is összefügg egy gond; az egymástól távol, elkülönülten dolgozo brigádok körülményesen tudnak kapcsolatot teremteni egymással vagy az erdészettel, ha valami baj va n. — Igen. es egy nagy teljesítményű. nagy értékű eszköz meghibásodása, az információáramlás körülményessége miatt nagy veszteség. Ezért is határoztunk úgy, hogy megbízzuk a postai kutató intézetet egy olyan távközlési rendszer kidolgozásával, amely árban is elfogadható. és megszünteti ezt az egyre nyomasztóbb problémát. Nem csak a műszaki hiba gyors elhárítása végett, legalább ilyen fontos az ember védelme például egy balesetnél. — A technika fejlődése az ember munkáját megkönnyíti, viszont nagyobb szakmai felkészültséget kivan. — A felsőfokú szakemberVigyázz, döi a fa! Korszerű technika ide vagy oda, az erdei munka ma is átlagon felüli fizikai esőt kíván. S jóllehet fejszét legföljebb kisebb részműveleteknél használnak, a mai „favágók” tenyere is kérges ... Balogh István gépi fűrészes több mint 20 éve keresi a kenyerét a zselici erdőkben. E héten a „8 A” jelű e&erénfai er dór észen találtuk. — A mostani gépem már csak afféle játékszer. Alig 8 kiló. A korábban használt „Kontrát” megtartani is elég volt, 19 kilót nyomott. — A hozzá nem értó a fadöntést roppant veszélyes munkának látja ... — A dólés iránya általában centire kiszámítható. 20 év alatt még sohasem fordult elő, hogy felém dőlt volna ... — Egy ismeretlen motor - fűrészes munkáját látva meg tudná-e mondani, hogy rutinos szakember vagy épp kezdő az illető? — Persze, hiszen a legkisebb mozdulat is árulkodik A vágásfelület minősége is megmutatja, hogy a fűrésze* érti-e a dolgát. — Mennyi a normájuk? — Az nagyon változó, hiszen nincs két egyforma erdő, de még fa sem. Van, ahol szalad a fűrész, máshol meg a legnagyobb igyekezet mellett is csak erőlködve ugrál. Más sík terepen Meleg étel az erdei munkahelyeken A Kvnogy-i Bf ágnál is gazdasági szükségszerűséggé lett a szociális gondoskodás. A tapasztalat megmutatta, hogy a mostoha körülményeket egyre kevésbé lehet bérrel „megváltani’. A fokozódó munkaerőhiányt pusztán gépesítéssel már nem lehetett ellensúlyozni, így a gazdaság 1975-től egyre több, országban is fi gy elmet keltő példáját adta az emberekkel való törődésnek. Csupán idén 41 millió forintot fordítanak szociális célokra. Jelenleg már kétszáznál is több gördülő őltözö-ebed- ló „épülettel” rendelkeznek. U gyancsak val ámen n y i munkahelyen, biztosítják a meleg étkeztetést. Van, ahol üzemi konyháról hordják ki az etelt. egyszerűbb és praktikusabb azonban a kész.- étélkonzerves megoldás. A 2104 Mabndóan dolgozo közül 1100 él ezzel a lehetőséggel. Az emberek maguk melegítik meg a brigád kocsi tűzhelyén a kiválasztott — átlagosan 15—16 forintba kerülő keszetelkon zervet. Munkásszállításra évente 28 milliót költ a gazdaság. Egyetlen ember havi munkába szállítási költsége 1000 forint. Ez nyilvánvalóan túl borsos ár, a szabályzás mai keretei között nem könnyű azonban megtalálni a dolgozók és a gazdaság számára is kifizetődőbb megoldást i A cserén faj erdőben a nzses lecsó es kolbászom babfőzelék volt az ebéd, a nádasdi erdőben viszont csak szalámi és húskonzerv került elő a tarisznyából. Ez a kritika ékes bizohyíték arra. hogy az igenyekkel a/, erdőn sem kony- nyü lépést tartani. ellátottságunkban nincs gond. A középfokú képzés viszont már elmarad a mai igényektől; rendkívül kevés műszaki ismeretet kapnak a hallgatók, ezért a művezetők nem úgy értenek a gépekhez. ahogy kellene. Nem erdész-, hanem erdész gépész- képzesre lenne szükség. A megyében levő két szakmunkásképző intézet dunántúli beiskolázású, az. igényeket képtelen kielégíteni. Folyamatos és állandó feladatunk a felnőtt szakmunkás- képzés, ami nem olyan egyszerű, mert az esetek többségében először a hét-nyolc általánost kell elvégezni dolgozóinknak. ■— Aki végül is idejön a gazdasághoz, az kötődik-e a munkahelyéhez? Takács László elmosolyodik: — Az ötezer dolgozónk kétharmada törzsgárdalag. de úgy, hogy tíz évnél hosz- szabb ideje van itt Azt hiszem, ez mindent elmond. A falon oklevél: 1980-ban Kiváló vállalat címet kaptak. Egyszer talán mellé kerül egy másik. A taszári sarangbirodalom A taszári vasútállomáson jókora terület áü kizárólag erdészeti használatban. Teherautók, vontatók hordják ide a fát az erdőfői, a félkész és készárut a fűrészüzemből. Évente 40—45 ezer köbméter fát raknak vagonokba úgy, hogy az emberre csak a gépek irányításánál van szükség, és akkor, ha a rakományt el kell rendezni a vasúti kocsiban. Ezeket a munkákat viszont időjárástól függetlenül el kell végezni, sót akkor is, ha a naptár pihenő- vagy szabadnapot mutat. Ha a vasút kiállította vagont nem rakják meg időre, fizethet az erdeszet. .. Nagy István rakodókezeló erdész a taszári állomáson. Ottjártunkkor ötszáz köbméternyi vegyes választékú fa várt berakásra; a munkások két vagont raktak meg a fűrészáruval. — Ha megteltek a kocsik, a munka itt akkor sem áll le — mondja az erdész. — Állandóan érkezik az erdőkből a fa, amit aztán itt sa- rangokba, illetve máglyákba rakunk. Tizenhármán vagyunk : darukezelők, gépkocsi- és traktorvezetők, kétkezi rakodómunkások. A vagonkiállítás ismeretében szervezem a szállítást, de nemcsak a kocsik száma, hanem a tipus is meghatározza, mit rakodhatunk. A mi munkaidőnk is a vagonokhoz meg az erdeinkből érkező szállítmányokhoz igazodik, így aztán előfordul, hogy túlórázunk, vagy. az egyébként szabad hétvégeken is dolgozunk. Állandó, összeszokott közösség a miénk, Batéból, Kaposvárról, Ka- poskeresztúrról és Kaposho- mokról jönnek reggelente az emberek. Bizony nehéz hétvégi munkára fogni a brigádot, ha a vasút az utolsó munkanapon jelzi: ennyi és ennyi vagont állít ki szombatra, vasárnapra... A mosdós! Gaál Gyula mar több mint fél évtizede dolgozik ZIL-lel, Hiab-daru- ’ val a taszári rakodón. Hosz- szú volt az út, amíg „nyeregbe” került... — Több mint huszonöt éve dolgozom az erdészetben. Fát raktam, motorfűrészt kezeltem. .. Általában reggel hétkor kezdem a munkát, naponta 140—160 köbméter fát emelnek a vagonokba. Fürgén, szinte „otthonosan” közlekedik a ZIL-lel a sarangok, máglyák között. Igyekezete több okból is érthető. A bágyadt napsütésben még szaporán mehet a munka — nem így ködben, téli zimankóban, amikor síkosak az utak, rosszak a látási viszonyok. Sürget a vasút is, hiszen ha késnek a rakodással, vagonállást kedl fizetni. A közelgő tél egyébként csak a munkakörülmények rosszabbodásával fenyeget, ami az ellátást illeti: nincs ok panaszra. 250 millió a zselici erdőkből ,, egyebe* mellett íróssaergyé- rí alapanyagot készítünk itt Nagyok a feladatok, s a kitermelés, a szállítás szempontjából most következik a legnehezebb évszak. Az igazgatóval az erdőt jártuk a hét elején; megfordultunk azokon a helyeken, ahol most még viszonylag könnyen boldogulnak a favágók, a rönvkszállító teherautók, de ha vastag hótakaró borítja a vidéket, bizony szigorúbbá válnak a körülmények. Márpedig a munka akkor sem állhat le .„ — A domborzati viszonyok indokolják, hogy idejében és alaposan fölkészüljünk a télié. A szállítás könnyítésére ilyenkor több fát hordunk biztonságos, egyszerűen megközelíthető helyekre. A döntést, a kiközelítést, illetve a kiszállítást — speciális traktorokkal, darukkal — külön egység végzi az erdészetben. Saját teherautóink mellett — szerződés alapján — a Volán gépkocsijai is részt vesznek a fahordás- ban. Enyhít majd a gondunkon, ha Simonfán felépül a műhelyünk. Az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet egyik szakemberétől hallottam, hogy a szervezésnek rengeteg még a tartaléka az erdei munkahelyeken, * azt ia, hogy a normákat legtöbbször úgy állapítják meg, hogy azt akár 20—30 százalékkal is túl lehessen teljesíteni... Mikor megtudtam, hogy Páncél László vágásvezető erdész egy éve még az ÉRTI dolgozójaként stopperral a kezében járta az erdei munkahelyeket, nem hagyhattam ki a „szembesítés" lehetőségét. — Tény, hogy az ottani vizsgálati eredményeket most egészen más nézőpontból látom. Tapasztalnom kellett, hogy a gyakorlat nem mindig bírja el az elméleti követelményeket. Az optimális munkaintenzitás — melytől valóban távol vagyunk — csak optimális feltételek között volna elképzelhető. Ha csak egy-két ember hiányzik, ha csak egy-két gép meghibásodik, borulnak a számítások. Látni kell azt is, hogy például egy kétórás záporeső nem csupán két óra munkakiesést okoz. Az emberek teljesítőképessége, munkafegyelme sem egyforma. . . Bosztonics József motorfű- reszest a szociális feltételekről kérdeztem, ő azonban gyorsan témát váltott: — Szabadban dolgozok ennél jobb -szociális ellátást aligha kívánhatnak. Sok javítanivalót látok viszont a munkászei v ezesben. Ha nem étkezik meg idejében a rönköket kihúzó LKT, legalább felnapi kényszerpihenőt okoz, mire csupán lisztázhatjuk, hogy mi a késedelem oka. Órákon át járom kocsival az úttalan erdei utakat, mire egyáltalán jelezni tüdőm a fennakadást. Ha végre találok egy intézkedni tudó munkairányítót, újabb órákba telik az átcsoportosítás. Máskor egy filléres alkatrész híján kell vesztegelni... Más volna a helyzet, ha lenne CB-rádiónk vagy URH-rvk ha az elszigetelt erdei munkahelyek közt állandó lenne a kapcsolat. A kényszerű to ■ tojazas bizony zsebre megy Elég két ilyen „rossisul sikerült” nap, és máris észrevehetőén soványabb a boríték! Szembesítés
