Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

Szovjet—amerikai gazdasági targyaiásek Á fejlesztés új lehetőségei Gustáv Husák- Ausztriába látogatott A szovjet—amerikai ke­reskedelem fejlesztése előtt igen nagyok a iehetoeegek. arra van azonban szükség, hogy ne állítsanak mestersé­ges akada.yokat a szerződé­sek teljes résének útjába. Erre a következtetésre ju­tottak a szovjet—amerikai kereskedelmi -gazdasági ta­nács Moszkvában szerdán veget ért ülésszakán, ame­lyen mintegy 250 amerikai üzletember, gazdasági szak­értő vett részt. A tanácskozás résztvevőt állásfoglalásukban leszöge­zik: a két ország közötti ke­reskedelmi -gazdasági kap­csolatok fejlesztését akadá­lyozó korlátozások ellenére rövid idő alatt jelentős nö­vekedés érhető el a forga­lomban. WtUtam Verity, a tanács amerikai társelnöke, utalt arra. hogy az amerikai kormány lépese, amellyel fel­oldotta a szovjet gázvezeték­re vonatkozó szankciókat, most megnyitja az utat a fejlesztő» előtt. Vlagyimir Szuskov szovjet külkereskedelmi miniszter­helyettes, a tanács szovjet társelnöke jó irányban lett lépésnek nevezte a szankciók feloldását, hozzátette azon­ban, hogy a részletes rendel­kezéseket még tanulmányoz­ni kell. Megfelelő feltételek esetén a Szovjetunió kész jelentősen növelni vásárlá­sait az Egyesült Államok­ban, beleértve a gabonavá­sárlásokat is. Ugyanakkor nagy lehetőség nyílik pél­dául az amerikai vállalatok szamara a szovjet élelmi- szerprogram megválás itasa során. Verity ezzel kapcsolatban derűlátásul nyilatkozott a kereskedelem és a gazdasági együttműködés kilátásairól. Mint mondotta: George Shultz amerikai külügymi­niszter, aki egyébként 1963- ban kereskedelmi minisz­terként a tanács létrehozá­sáról szóló megállapodás alá­írója volt, a moszkvai ülés­szak. előtt biztosította az amerikai résztvevőket: a jö­vőben az amerikai kormány nem fogja leállítani a már aláirt szerződések teljesíté­sei. Ami a Reagan elnök által kilátásba helyezett közös nyugati szabályozást illeti, a szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes kijelentet­te : számos nyugat-európai ország haladéktalanul közöl­te. hogy egyelőre nincs szó ilyen megallapodaeról és az amerikai szankciók feloldá­sának ellenében nem tettek ígéretet valamiféle kötelező szabályok elfogadására. Vil- liam Verity ugyanakkor hoz­záfűzte: az amerikai gazda­ság a jövőben biztositeko-, kát kér a kormánytól arra, hogy nem léptetnek életbe a most felő.botiakhoz ha­sonló rendelkezéseket. A tanácskozás részvevői egyöntetűen igen hasznos­nak es eredményesnek minő­sítették a négyéves szünet után felújított munkát. A résztvevők tiszteletére a szovjet konrnany ma fogadást ad. Az utóbbi időszak pozitív fejleményeinek következme- nye, hogy Moszkvában ma­gas szintű szovjet—kínai megbeszelesre került sor — mutatnak rá Pekingben az­zal kapcsolatban, hogy And­rej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kedden a kínai lapok megfogaimazasa sze­rint „nyílt, békés légkörben” eszmecserét folytatott Huang Hua kínai külügyminiszter­rel az „akadályok felszámo­lásáról a kínai—szovjet kap­csolatok javulásához vezető út egyengetése érdekében.” Huang Hua ezúttal ismét mély részvétét nyilvánította az országos Népi Gyűlés ál­landó bizottsága, a kínai kormány és a kínai nép ne­vében Leonyid Brezsnyev haiala miatt. Szovjet részről mások között jelen volt Az osztrák szövetségi el­nök meghívására, szerdán háromnapos hivatalos látoga­tásra Becsbe érkezett Güs­tét? Husák, Csehszlovákia Kommunista Partja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök. A magas rangú vendéget a repülőté­ren — államfőnek kijáró tiszteletadással — fogadta vendéglátója, Rudolf Leonyid Iljicsov külügymi­niszter-helyettes. az októberi pekingi konzultációkon részt vett szovjet küldöttség veze­tője is. Pekingben rámutatnak ar­ra, hogy Moszkvában 18 év után került sor ilyen magas szinten eszmecserere Kína és a Szovjetunió között: utoljára 1964-ben, Csou En- laj vezetésével járt magas szintű kínai küldöttség Moszkvában. A kínai tömegtájékoztatás ugyancsak közölte, hogy Huang Hua találkozott Ge­orge Bush amerikai alelnök- kel és Shultz külügyminisz­terrel, Nicolae Ceausescu ro­mán és Ziaul Hak pakisztá­ni alelnökkei, valamint Pak Szong Ciol-lal, a KNDK alelnökével. Kirchschläger, valamint az osztrák kormány több tagja. A délutáni órákban a Hofburg ban megkezdődnek az osztrák—csehszlovák ál­lamfői megbeszélések, majd Gustav Husák látogatást tesz a bécsi városházán. Szerda este Kirchschläger szövetsé­gi elnök díszvacsorát adott a csehszlovák államfő es kí­sérete tiszteletére^ Az osztrák államelnök újólag hitet tett a beké- és enyhülési politika folytatása mellett. Hangsúlyozta, hogy Ausztria ily módon akar hozzájárulni a közep-europai térség békés jövőjének biz­tosításához. Az osztrák államfő utalt a ma alairasra kerülő kü­lönböző kétoldalú egyezmé­nyek jelentőségére, hangoz­tatva, hogy a jövőben is tö­rekedni kell a gyümölcsö­ző jószomszédi viszony fej­lesztésére, a közvetlen embe­ri kapcsolatok elmélyítésére. Vaiaszaban a csehszlovák köztársaság, elnök aláhúzta, hogy a két szomszédos or­szág közös érdekei megfele­lő alapul szolgálnak a kap­csolatok bővítéséhez és a párbeszéd folytatásához. Hangot adott reményének, hogy jelenlegi látogatása újabb lendületet ad az együttműködés elmélyítésé­hez. A háromnapos hivatalos látogatáson Becsben tartóz­kodó csehszlovák államfő ma folytatja megbeszéléseit az osztrák vezetőkkel. Kínai értékelés 18 év után 1932—1982 Botrányba fulladt a Fehér Hajiban tartott ünnepség, amelyen Reagan elnök, fo­gadta George Stigler pro­fesszort, a közgazdasági No- bel-díj idei nyerteset. Az el­nök és a tudós beszélgetése után ugyanis — amelyet megelőzően Reagan éppen arról biztosította amerikai üzletemberek egy csoportját, hogy „látja mar a napfényt” a gazdasági élet horizontján — az új Nobel-díjas találko­zott a sajtó képviselőivel a Fehér Házban. Stigler pro­fesszor a többi közt kijelen­tette: „Válságban vagyunk, s ez olyan méretű, mint a 30-as évek válsága”. A Fe­hér Ház helyettes sajtófőnö­ke azonnal közbelépett, jelt adott a sajtókonferencia be­fejezésére, es az ünnepeltet levezették a szónoki emel­vényről. Nem mutatható ki, meny­nyire befolyásolta a profesz- szor nyilatkozata a kor­mányon levő Republikánus Párt szavazatveszteségét az öt nappal később tartott időközi választáson, az azon­ban cáfolhatatlan, bogy sza­vai megalapozottak: a vál­ságjelenségek ma az egész tőkés világban súlyosabbak, mint bármikor voltak az 1929—1933-as gazdasági vál­ság óta. A nagy válság árnyékában A New York-i tőzsde előtt 1929. október 29-én, a hírhedt „fekete pénteken” több száz ember ryúlt össze a világgazdasági válság kirobbanásának hírére A mukanélküliek száma például az idén eléri a 28 milliót, egyedül az Egyesült Államokban 11 millió (10 százalék fölött van már, jö­vőre pedig előreláthatóan 31 millióra növekszik, vagyis azonos lesz az 1929 október végén t kirobbant. válság mélypontján mért adattal. Igaz, hogy akkor kevesebb, mint fele volt a Föld lakos­sága a jelenleginek, ez azon­ban nem vigasztalja a mun­kanélkülieket es családtag­jaikat. akiknek már Ameri­kában is csak 41 százaléka kap segélyt, míg az első olajár-robbaná» után, 1974- ben még 66 százalékuk ka­pott. A megszigorított hitelfel­tételek és a fogyasztás csök­kenése miatt bekövetkezett csődök száma is megközelí­ti már a Nagy Válság ide­jén tapasztalt mértéket: 24 000 amerikai vállalat ment tönkre az idén (1930-ban 27 000). A Nemet Szövetségi Köztársaságban, ahol a télre 2 millió munkanélkülire számítanak, az idei év első felében 50 százalékkal több vállalat jelentett csődöt, mint a tavalyi év megfelelő idő­szakában. Még rosszabb a helyzet Nagy-Britanniaban. ahol jövőre több mint 4 millió munkanélkülivel szá­molnak. • Vajda Gábor (Folytatjuk.) > SOMOGYI NÉPLAP Fanfani öröksége Sas István, az MTI mun- katársa írja: Megoldatlan gazdasági gondok tömegét örökli a 11 hetes vergődés után távozó második Spadolim-kor­mány tol Olaszország új mi­niszterelnöke. A növekvő munkanélküliség, a gyorsuló infláció, a költségvetés és a kereskedelmi mérleg ag­gasztó hianya, a líra króni­kus gyengesége mind a mélyülő gazdasági válság jele. Kétségtelen, hogy az olasz gazdaság gondjai már Gio­vanni Spadolind első mi­niszterelnöki kinevezése előtt, a kereszténydemokra­ta irányítású kormányok idején is sokasodtak. A válságot azonban tovább súlyosbította, hogy Spadob- ni ötpárti kommá nyait meg­bénította a belső megosz­tottság A kabinet azokat a legalább tünet, keaelest ígérő gazdasági intézkedé­seket — a költségvetési ki­adások csökkentését és az adóemelést — sem tudta megvalósítani, amelyeket pedig elvileg mind az öt párt szükségesnek és elke­rülhetetlennek tart Az olaH gazdasag — és ezzel össze­függésben az olasz tarsada- lom — átfogó reformjára, a válság alapvető okainak ki­küszöbölésére a kabinet még csak kísérletet sem tett A helyzet még rosszab­bodhat jöVöre, különösen ha — mint azt sokan gondol-: ják — elkerülhetetlenné vái- lik a rendkívüli parlamen­ti választások kiírása. Ez ugyanis gyakorlatilag to­vábbi hónapokkal elodázná a legsürgősebb feladatok megoldását is. Az olasz gazdaság mutatói közben folyamatosan rom­lanak. Talán a legtöbb tár-; sadahni feszültséget a mun­kanélküliség okozza, az ak­tív lakosság mintegy 18 százalékának nincs állása. Az infláció üteme jelenleg több mint 17 százalék és egyes borúlátó pénzügyi szakértők véleménye sze­rint jövőre a 27 százalékot is meghaladhatja. A költ­ségvetési deficit becslések szerint az idén 50 milliárd dollárnak felel majd meg, ez a hazai össztermék 15 százalékát jelenti. Befejezte amerikai látogatását % nyugatnémet kancellár. Helmut Kohl (a képen jobbra) ntolsó megbeszélését New Yorkban Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral folytatta Börtönben az első számú közellenség Halálos csapás: Gombaszedők kószáltak a Majna menti Frankfurt kö­zelében fekvő Offenbach vá­roska erdejében. Találtak gombét és még valamit: egy jól álcázott, titkos fegy- vecnaktárt. A gombaszedők értesítették a rendőrséget, amely óvatosan átvizsgálta az erdei rejtekhelyét. A fegyverek, robbanóanyag mellett volt egy értékes tervrajz is, rajta két má­sik erdei fegyverraktár p>on- tos helye. Idegtépő, napokig tartó várakozás kezdődött. A legnagyobb titokban rendőrök vették körül mind­három arzenált — köztük az egyiket Hamburg kör­nyékén. Christoph Klar, 36 éves nyugatnemet terrorista — évek óta az „első számú közellenség” — kedden mit sem sejtve érkezett a Ham­burg környéki rejtekhely­hez. A rajtaütés egy pilla­nat müve volt. Kijárnák, aki egyébként villámgyorsan és azonnal lő, nem volt ideje arra, hogy használja a nála lévő nagy kaliberű revol­vert. „Egyszerűen megdöbben­tő, hogy egy ilyen profi bűnöző, akinek szinte kü­lön érzéke fejlődött ki a rendőrök kisza ma tolására, ekkora hibát kövessen el” — mondta az eseményt kommentálva Kurt Reb­mann f6ál lam ügyész, aki szerint Klar elfogásával a hírhedt és gyászos hírnevet szerzett nyugatnémet ter- rorszeryezet, — a Vörös Hadsereg Frakció — ka­tasztrófáds csapást szenve­dett. A rendőrség fel tételezése szerint ugyanis Christoph Klar Andreas Baader és Ulrike Meinhof egyik utó­da volt: annak a szerve­zetnek a jelenlegi vezetője, amely gyilkosságok, rob­bantások. re p u lőgépel téri ­tesek sorozatát követte el. A szervezet akciói felka­varták a nyugatnémet bel­politikai életet, véget nem érő es piáig is tartó vitát robbantottak ki a terrort»- mus gyökereiről, okairól, m fogyasztói társadalom vál­ságáról és ennek a társa­dalomnak a jövőjéről. A Vörös Hadsereg Frak­ció — kezdeti „bizonylat- lanság” után — nem habo­zott. Az áruházak felgyúj- tását sorozatban követték a rablások, rendőrgyilkossa- gok, merényletek. Ám a robbantásoknak főképpen a kisemberek estek áldozatul amerikai közkatonák, rend­őrök. munkások, járókelők. A józan nyugatnémet átlag­polgár es a józan nyugatné­met munkás — akj kezdet­ben csak ösztönösein tartot­ta távol magát az „urbánus gerilláktól”, egyszerre tuda­tosan fordult velük szem­be. Nem kellett sok hozzá, hogy felismerjék: a terro­rizmus azoknak a hangját erősítette fel, akik a „rendcsinálás” ürügyén rosszemlékű korokat sírtak vissza. Ulrike Meinhof an­nak idején még attól sem riadt vissza, hogy időlege­sen talán a fasizmusnak is van létjogosultsága. Siegfried Buback főáHam- ügyesz, Hanns-Martin Schleyer, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének el nőiké, Jürgen Ponto, a nyugatnémet pénzember, a rendőrök és a gyűlölt „egyenruhások” a hatalom képviselői voltak, de értel­metlen haláluk inkább a terrorszervezet bukásának időpontját hozta közelebb. lehetséges, hogy erre rá­jött Ulrike Meinhof, And­reas Baader és a szervezet többi vezetője is, akik sa­ját maguk vetettek véget életüknek. A kérdés csak az, hogy vajon mennyire helytállóak Rebmann fóállamügyész szavai a „katasztrofális csa­pás™!” ? A terrorizmus gyökereit nem sikerült kiirtani *— igaz, ezek a gyökerek má­sok az NSZK-ban, mint Olaszországban, Spanyolor­szágban és a világ sok or­szágában^

Next

/
Thumbnails
Contents