Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
Szovjet—amerikai gazdasági targyaiásek Á fejlesztés új lehetőségei Gustáv Husák- Ausztriába látogatott A szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztése előtt igen nagyok a iehetoeegek. arra van azonban szükség, hogy ne állítsanak mesterséges akada.yokat a szerződések teljes résének útjába. Erre a következtetésre jutottak a szovjet—amerikai kereskedelmi -gazdasági tanács Moszkvában szerdán veget ért ülésszakán, amelyen mintegy 250 amerikai üzletember, gazdasági szakértő vett részt. A tanácskozás résztvevőt állásfoglalásukban leszögezik: a két ország közötti kereskedelmi -gazdasági kapcsolatok fejlesztését akadályozó korlátozások ellenére rövid idő alatt jelentős növekedés érhető el a forgalomban. WtUtam Verity, a tanács amerikai társelnöke, utalt arra. hogy az amerikai kormány lépese, amellyel feloldotta a szovjet gázvezetékre vonatkozó szankciókat, most megnyitja az utat a fejlesztő» előtt. Vlagyimir Szuskov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes, a tanács szovjet társelnöke jó irányban lett lépésnek nevezte a szankciók feloldását, hozzátette azonban, hogy a részletes rendelkezéseket még tanulmányozni kell. Megfelelő feltételek esetén a Szovjetunió kész jelentősen növelni vásárlásait az Egyesült Államokban, beleértve a gabonavásárlásokat is. Ugyanakkor nagy lehetőség nyílik például az amerikai vállalatok szamara a szovjet élelmi- szerprogram megválás itasa során. Verity ezzel kapcsolatban derűlátásul nyilatkozott a kereskedelem és a gazdasági együttműködés kilátásairól. Mint mondotta: George Shultz amerikai külügyminiszter, aki egyébként 1963- ban kereskedelmi miniszterként a tanács létrehozásáról szóló megállapodás aláírója volt, a moszkvai ülésszak. előtt biztosította az amerikai résztvevőket: a jövőben az amerikai kormány nem fogja leállítani a már aláirt szerződések teljesítései. Ami a Reagan elnök által kilátásba helyezett közös nyugati szabályozást illeti, a szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes kijelentette : számos nyugat-európai ország haladéktalanul közölte. hogy egyelőre nincs szó ilyen megallapodaeról és az amerikai szankciók feloldásának ellenében nem tettek ígéretet valamiféle kötelező szabályok elfogadására. Vil- liam Verity ugyanakkor hozzáfűzte: az amerikai gazdaság a jövőben biztositeko-, kát kér a kormánytól arra, hogy nem léptetnek életbe a most felő.botiakhoz hasonló rendelkezéseket. A tanácskozás részvevői egyöntetűen igen hasznosnak es eredményesnek minősítették a négyéves szünet után felújított munkát. A résztvevők tiszteletére a szovjet konrnany ma fogadást ad. Az utóbbi időszak pozitív fejleményeinek következme- nye, hogy Moszkvában magas szintű szovjet—kínai megbeszelesre került sor — mutatnak rá Pekingben azzal kapcsolatban, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden a kínai lapok megfogaimazasa szerint „nyílt, békés légkörben” eszmecserét folytatott Huang Hua kínai külügyminiszterrel az „akadályok felszámolásáról a kínai—szovjet kapcsolatok javulásához vezető út egyengetése érdekében.” Huang Hua ezúttal ismét mély részvétét nyilvánította az országos Népi Gyűlés állandó bizottsága, a kínai kormány és a kínai nép nevében Leonyid Brezsnyev haiala miatt. Szovjet részről mások között jelen volt Az osztrák szövetségi elnök meghívására, szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Becsbe érkezett Güstét? Husák, Csehszlovákia Kommunista Partja Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök. A magas rangú vendéget a repülőtéren — államfőnek kijáró tiszteletadással — fogadta vendéglátója, Rudolf Leonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes. az októberi pekingi konzultációkon részt vett szovjet küldöttség vezetője is. Pekingben rámutatnak arra, hogy Moszkvában 18 év után került sor ilyen magas szinten eszmecserere Kína és a Szovjetunió között: utoljára 1964-ben, Csou En- laj vezetésével járt magas szintű kínai küldöttség Moszkvában. A kínai tömegtájékoztatás ugyancsak közölte, hogy Huang Hua találkozott George Bush amerikai alelnök- kel és Shultz külügyminiszterrel, Nicolae Ceausescu román és Ziaul Hak pakisztáni alelnökkei, valamint Pak Szong Ciol-lal, a KNDK alelnökével. Kirchschläger, valamint az osztrák kormány több tagja. A délutáni órákban a Hofburg ban megkezdődnek az osztrák—csehszlovák államfői megbeszélések, majd Gustav Husák látogatást tesz a bécsi városházán. Szerda este Kirchschläger szövetségi elnök díszvacsorát adott a csehszlovák államfő es kísérete tiszteletére^ Az osztrák államelnök újólag hitet tett a beké- és enyhülési politika folytatása mellett. Hangsúlyozta, hogy Ausztria ily módon akar hozzájárulni a közep-europai térség békés jövőjének biztosításához. Az osztrák államfő utalt a ma alairasra kerülő különböző kétoldalú egyezmények jelentőségére, hangoztatva, hogy a jövőben is törekedni kell a gyümölcsöző jószomszédi viszony fejlesztésére, a közvetlen emberi kapcsolatok elmélyítésére. Vaiaszaban a csehszlovák köztársaság, elnök aláhúzta, hogy a két szomszédos ország közös érdekei megfelelő alapul szolgálnak a kapcsolatok bővítéséhez és a párbeszéd folytatásához. Hangot adott reményének, hogy jelenlegi látogatása újabb lendületet ad az együttműködés elmélyítéséhez. A háromnapos hivatalos látogatáson Becsben tartózkodó csehszlovák államfő ma folytatja megbeszéléseit az osztrák vezetőkkel. Kínai értékelés 18 év után 1932—1982 Botrányba fulladt a Fehér Hajiban tartott ünnepség, amelyen Reagan elnök, fogadta George Stigler professzort, a közgazdasági No- bel-díj idei nyerteset. Az elnök és a tudós beszélgetése után ugyanis — amelyet megelőzően Reagan éppen arról biztosította amerikai üzletemberek egy csoportját, hogy „látja mar a napfényt” a gazdasági élet horizontján — az új Nobel-díjas találkozott a sajtó képviselőivel a Fehér Házban. Stigler professzor a többi közt kijelentette: „Válságban vagyunk, s ez olyan méretű, mint a 30-as évek válsága”. A Fehér Ház helyettes sajtófőnöke azonnal közbelépett, jelt adott a sajtókonferencia befejezésére, es az ünnepeltet levezették a szónoki emelvényről. Nem mutatható ki, menynyire befolyásolta a profesz- szor nyilatkozata a kormányon levő Republikánus Párt szavazatveszteségét az öt nappal később tartott időközi választáson, az azonban cáfolhatatlan, bogy szavai megalapozottak: a válságjelenségek ma az egész tőkés világban súlyosabbak, mint bármikor voltak az 1929—1933-as gazdasági válság óta. A nagy válság árnyékában A New York-i tőzsde előtt 1929. október 29-én, a hírhedt „fekete pénteken” több száz ember ryúlt össze a világgazdasági válság kirobbanásának hírére A mukanélküliek száma például az idén eléri a 28 milliót, egyedül az Egyesült Államokban 11 millió (10 százalék fölött van már, jövőre pedig előreláthatóan 31 millióra növekszik, vagyis azonos lesz az 1929 október végén t kirobbant. válság mélypontján mért adattal. Igaz, hogy akkor kevesebb, mint fele volt a Föld lakossága a jelenleginek, ez azonban nem vigasztalja a munkanélkülieket es családtagjaikat. akiknek már Amerikában is csak 41 százaléka kap segélyt, míg az első olajár-robbaná» után, 1974- ben még 66 százalékuk kapott. A megszigorított hitelfeltételek és a fogyasztás csökkenése miatt bekövetkezett csődök száma is megközelíti már a Nagy Válság idején tapasztalt mértéket: 24 000 amerikai vállalat ment tönkre az idén (1930-ban 27 000). A Nemet Szövetségi Köztársaságban, ahol a télre 2 millió munkanélkülire számítanak, az idei év első felében 50 százalékkal több vállalat jelentett csődöt, mint a tavalyi év megfelelő időszakában. Még rosszabb a helyzet Nagy-Britanniaban. ahol jövőre több mint 4 millió munkanélkülivel számolnak. • Vajda Gábor (Folytatjuk.) > SOMOGYI NÉPLAP Fanfani öröksége Sas István, az MTI mun- katársa írja: Megoldatlan gazdasági gondok tömegét örökli a 11 hetes vergődés után távozó második Spadolim-kormány tol Olaszország új miniszterelnöke. A növekvő munkanélküliség, a gyorsuló infláció, a költségvetés és a kereskedelmi mérleg aggasztó hianya, a líra krónikus gyengesége mind a mélyülő gazdasági válság jele. Kétségtelen, hogy az olasz gazdaság gondjai már Giovanni Spadolind első miniszterelnöki kinevezése előtt, a kereszténydemokrata irányítású kormányok idején is sokasodtak. A válságot azonban tovább súlyosbította, hogy Spadob- ni ötpárti kommá nyait megbénította a belső megosztottság A kabinet azokat a legalább tünet, keaelest ígérő gazdasági intézkedéseket — a költségvetési kiadások csökkentését és az adóemelést — sem tudta megvalósítani, amelyeket pedig elvileg mind az öt párt szükségesnek és elkerülhetetlennek tart Az olaH gazdasag — és ezzel összefüggésben az olasz tarsada- lom — átfogó reformjára, a válság alapvető okainak kiküszöbölésére a kabinet még csak kísérletet sem tett A helyzet még rosszabbodhat jöVöre, különösen ha — mint azt sokan gondol-: ják — elkerülhetetlenné vái- lik a rendkívüli parlamenti választások kiírása. Ez ugyanis gyakorlatilag további hónapokkal elodázná a legsürgősebb feladatok megoldását is. Az olasz gazdaság mutatói közben folyamatosan romlanak. Talán a legtöbb tár-; sadahni feszültséget a munkanélküliség okozza, az aktív lakosság mintegy 18 százalékának nincs állása. Az infláció üteme jelenleg több mint 17 százalék és egyes borúlátó pénzügyi szakértők véleménye szerint jövőre a 27 százalékot is meghaladhatja. A költségvetési deficit becslések szerint az idén 50 milliárd dollárnak felel majd meg, ez a hazai össztermék 15 százalékát jelenti. Befejezte amerikai látogatását % nyugatnémet kancellár. Helmut Kohl (a képen jobbra) ntolsó megbeszélését New Yorkban Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral folytatta Börtönben az első számú közellenség Halálos csapás: Gombaszedők kószáltak a Majna menti Frankfurt közelében fekvő Offenbach városka erdejében. Találtak gombét és még valamit: egy jól álcázott, titkos fegy- vecnaktárt. A gombaszedők értesítették a rendőrséget, amely óvatosan átvizsgálta az erdei rejtekhelyét. A fegyverek, robbanóanyag mellett volt egy értékes tervrajz is, rajta két másik erdei fegyverraktár p>on- tos helye. Idegtépő, napokig tartó várakozás kezdődött. A legnagyobb titokban rendőrök vették körül mindhárom arzenált — köztük az egyiket Hamburg környékén. Christoph Klar, 36 éves nyugatnemet terrorista — évek óta az „első számú közellenség” — kedden mit sem sejtve érkezett a Hamburg környéki rejtekhelyhez. A rajtaütés egy pillanat müve volt. Kijárnák, aki egyébként villámgyorsan és azonnal lő, nem volt ideje arra, hogy használja a nála lévő nagy kaliberű revolvert. „Egyszerűen megdöbbentő, hogy egy ilyen profi bűnöző, akinek szinte külön érzéke fejlődött ki a rendőrök kisza ma tolására, ekkora hibát kövessen el” — mondta az eseményt kommentálva Kurt Rebmann f6ál lam ügyész, aki szerint Klar elfogásával a hírhedt és gyászos hírnevet szerzett nyugatnémet ter- rorszeryezet, — a Vörös Hadsereg Frakció — katasztrófáds csapást szenvedett. A rendőrség fel tételezése szerint ugyanis Christoph Klar Andreas Baader és Ulrike Meinhof egyik utóda volt: annak a szervezetnek a jelenlegi vezetője, amely gyilkosságok, robbantások. re p u lőgépel téri tesek sorozatát követte el. A szervezet akciói felkavarták a nyugatnémet belpolitikai életet, véget nem érő es piáig is tartó vitát robbantottak ki a terrort»- mus gyökereiről, okairól, m fogyasztói társadalom válságáról és ennek a társadalomnak a jövőjéről. A Vörös Hadsereg Frakció — kezdeti „bizonylat- lanság” után — nem habozott. Az áruházak felgyúj- tását sorozatban követték a rablások, rendőrgyilkossa- gok, merényletek. Ám a robbantásoknak főképpen a kisemberek estek áldozatul amerikai közkatonák, rendőrök. munkások, járókelők. A józan nyugatnémet átlagpolgár es a józan nyugatnémet munkás — akj kezdetben csak ösztönösein tartotta távol magát az „urbánus gerilláktól”, egyszerre tudatosan fordult velük szembe. Nem kellett sok hozzá, hogy felismerjék: a terrorizmus azoknak a hangját erősítette fel, akik a „rendcsinálás” ürügyén rosszemlékű korokat sírtak vissza. Ulrike Meinhof annak idején még attól sem riadt vissza, hogy időlegesen talán a fasizmusnak is van létjogosultsága. Siegfried Buback főáHam- ügyesz, Hanns-Martin Schleyer, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének el nőiké, Jürgen Ponto, a nyugatnémet pénzember, a rendőrök és a gyűlölt „egyenruhások” a hatalom képviselői voltak, de értelmetlen haláluk inkább a terrorszervezet bukásának időpontját hozta közelebb. lehetséges, hogy erre rájött Ulrike Meinhof, Andreas Baader és a szervezet többi vezetője is, akik saját maguk vetettek véget életüknek. A kérdés csak az, hogy vajon mennyire helytállóak Rebmann fóállamügyész szavai a „katasztrofális csapás™!” ? A terrorizmus gyökereit nem sikerült kiirtani *— igaz, ezek a gyökerek mások az NSZK-ban, mint Olaszországban, Spanyolországban és a világ sok országában^
