Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-07 / 235. szám

Segítik a területfejlesztést Rendhagyó kiállítás Marcaliban A földalatti gyorsvasút és Bernáth Aurél MTESZ-program ­A műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Somogy me­gyei Szervezetének Végre­hajtó Bizottsága a múlt heten ülést tartott. Sugár Imre elnök vezetésével megvitatták az első felévi munka és a májusi mű­szaki és közgazdasági hó­nap tapasztalatait, elfo­gadták a jövő évi munka­tervet és a szervezet 1986- ig szóló' cselekvési prog­ramtervezetét. Az országos szövetség so­mogyi szervezetéhez tizenki­lenc tudományos egyesület tartozik, s az ezekbe tömö­rült mintegy háromezer-öt­száz szakember a gazdasági es állami élet minden terü­letén megtalálható. A most elfogadott és később az el­nökség elé terjesztendő program a jövő évtől kezdő­dően négy evre megszabja a szervezet, a tagegyesületek, illetve azok szakosztályainak főbb feladatait; ezekhez iga­zítják majd terveiket a ki- sebb-nagyobb létszámú cso­portok. Melyek azok a kiemelt tennivalók, melyeket a MTESZ megyei szervezeté­nek végrehajtó bizottsága négy évre szólóan fontosnak vél? Megyénkben is lezárult a gazdaságfejlesztés extenzív szakasza, s a továbblépés új követelmények teljesítését igényid: előtérbe került — és meghatározóvá vált — a minőségi alkotó­munka, a belső tartalékok szervezett kihasználása. A gazdasági ágazatokban je­lentős' — és több irányú — foglalkoztatási átrendeződés megy végbe; a piac a szük­ségletekhez való rugalmas alkalmazkodással egyidejű­leg a gazdaságosság, az ész­szerű takarékosság érvénye­sítését, az innovációs folya­mat gyorsítását sürgeti. A fejlesziásre fordítható anya­gi eszközök mellett szükség van a szellemi erők össze­fogására, ezek hatékonysá­gának a növelésére. S itt nem csupán a szellemi hát­tér növeléséről van szó, hanem arról, hogy ezek az erők közvetlenebbül, „kéz­zelfoghatóbban” járuljanak hozzá a gazdasági eredmé­nyekhez Somogybán. Kiala­kult — és gyakorlattá vált — megyénkben, hogy a tu­dományos egyesületek köz­vetlenül segítik a vállalati, az üzemi munkát, társadal­mi eszközökkel támogatják a megyei területfejlesztési tervek teljesítését — az üzemi munkában, a Somogy általános fejlesztésében kí­nálkozó lehetőségek azonban még nincsenek kihasználva! A cselekvési program ép­pen ezért ezeknek a „fehér foltoknak“ az eltüntetésére Lövik Károly, a század- forduló kitűnő prózaírója 1902-ben A Hét irodalmi hetilap hasábjain érdekes is­kolai „botrányról" számolt be, amely Somogyhoz fűző­dik. Kaposváron az 1901— 1902-ben érettségire készülő diákok álkulccsal behatoltak abba a terembe, ahol az érettségi tételeket őrizték. Az eset kitudódott: óriási port kavart fel tanügyi körök­ben, Somogy megyeben, és az egész országban egyaránt. Az akkori közvélemény sú­lyos szankciókat követelt: a bűnösök példás megbünteté­sét. Lövik — akkor már mint ismert író és közéleti ember — határozottan szembefor­dult az elszabadult indula­tokkal és óva intette az il­letékeseket, nehogy „mam- mut-üggye” dagasszák ezt « négy evre ösztönöz, amikor célul tűzi ki például, hogy tapaszta­latcserékkel, az élenjáró mű­szaki fejlesztési és szervezé­si eredmények bemutatásá­val — vagyis a MTESZ sa­játos eszKözeivel — kell meggyorsítani a műszaki­technikai haladást. A terület- es településfejlesztés komp­lex feladatainak megoldásá­ból úgy vallathatnak az eddiginél nagyobb szerepei, hogy részt vesznek a párt- es tanácsi szervek határo­zattervezeteinek vitáiDan, s közreműködnek az ott szüle­tett határozatok végrehaj­tásában. Ereamenyesnek bi­zonyult — ezért is indokolt a további ösztönzés — a szakmai egyesületek, az ese­tenként létrehozott célbi- zottsagok egy-egy témával kapcsolatos alapos, elemző munkája, javaslatok kidol­gozása. Jó példa erre a kö­zelmúltból a termáivíz-hasz- nositasi munkabizottság sok- öldaiú, számos területen hasznosítható tevékenysége. A megyei szervezet is kap­csolódik országosan kiemelt gazdasági és területi ejiesz- tesi célprogramok tervezésé­hez es kivitelezéséhez. Ilyen munkát végez — egyebek között — az anyag- és ener­giatakarékosság, a környe­zetvedelem — ezen belül különösen a Balaton vízvé­delme —, a másodnyers­anyagok és hulladékok hasz­nosítása érdekében. Segít abban is, hogy állandóan gyarapodjon a szakemberek ismerete, megújuljon szak­mai tudásuk. Továbbképzé­seket, úgynevezett hézagpótló oktatásokat szervez, s különféle szakmai tanfolyamok rendezésével is részt vallal a tájékozottság állandó növeléséből. Kapcsolataik, amelyeket tömegszervezetekkel, illetve külföldi, testvérmegyei tudo­mányos szervezetekkel ki­alakítottak, hasznosnak bi­zonyultak, s a jövőben az együttműködési kör szélesí­tésére, tartalmi erősítésére törekszenek. Nagy lehetősé­gek rejlenek ebben, s a szak­mai-tudományos együttmű­ködés előnyei még nincsenek kihasználva. .. A következő négy évre vo­natkozó tervezet a múlt heti vitat követően újabb pon­tokkal bővült, s még így is „nyitva maradt”, további ki­egészítésre várva: a MTESZ megyei szervezetének vég­rehajtó bizottsága ugyanis így kíván helyet adni jó öt­leteknek, célravezető javas­latoknak az elnökség által jóváhagyandó. 1986-ig szóló cselekvési programban. diák vétséget. Logikus érvei nem az érettségi tényét és komolyságát, hanem a fenn­álló nevelési rendszert tá­madták. Világosan látta, hogy az érettségi a század elejen nem annyira a tudást, mint inkább a fiatalok meg­félemlítését 'szolgálta. A to­vábbiakban rámutatott a társadalmi rend jóval súlyo­sabb vétkeire és mulasztá­saira. Az „álkulcs” fogalma kapcsán a diákokénál sok­kal nagyobb bűnök kerülnek felszínre a felnőttek világá­ban; „Nem az álkulcs mű­ködik a társadalomban, amely előre helyezi a gaz­dag ostobát és hátra a sze- gény bölcset? Nem álkulcs- csal járunk-e a különböző becsületek rekeszeiben . . .? Nem álkulesosok-e a tudo­mánya» pályázatok, a művé­szeti panamak, » pc&tftkm A freskóterr Bernáth Aurél A munkás­ság és sport című freskó ter­veit először láthatja a kö­zönség. Marcaliban, szülővá­rosában kedden délután nyílt meg a bemutató a múzeum­ban. A nagy érdeklődéssel kísért megnyitón reszt vett Bernáth Aurél leánya. Ber­náth Mária művészettörté­nész is. A kiállítás rendhagyó: úgy tetszik, témája túl szűk. Ber­náth Aurél egy freskótervét mutatja be a múzeum. Ha megvalósult’ volna, akkor is erdeim es lenne odafigyelni a korra, amelyik életre hívta a földalatti gyorsvasút épí­tésével kapcsolatosan kiírt freskopályázatot. 1950-ben hirdette meg a magyar állam a földalatti építését. Ez az időpont majd­nem egybeesik az I. magyar képzőművészeti kiállítással, melynek fogadtatásáról idéz­zük a Szabad Művészet 1951-es. januárt számat: „A polgári közepnemzedek fes­tészetének átalakulásán job­ban mérhető szocialista kul­túránk formáié ereje, mint a munikásszármazásiúakén vagy a negyvenöt ütánindul.t fiatalokén. Bernáth a ma életéből választottá témáit; a Munkáscsaladját, a Fel- vonulócsoportjal az egykori polgári zárkózottság övezi... Szó sincs disszonanciáról, tö­kéletes festői élményt nyújt ott, ahol megszokott világán belül marad: Muteremsarok című festményével. Bernáth az uj témák felé fordulásá­val tette meg az első lépést a szocialista-realista aorá- zolás feie”. Ugyanén bben a folyóirat- szamban tálalható az az írás. amelyik a Szovjet sport út­ja című budapesti kiállítási méltatja. Nem kerülheti el a figyelmünket ez sem, hi­szen a marcali kiállítás té­mája is a sport és a mun­kásság. Idézzük a' korabeli folyóiratot. „Most nyílt meg az Iparművészeti Múzeum­ban a Szovjet sport uija ki­állítás . . . Szeretjük a szov­jet sportot, és ez a szeretet helyzetek, a társadalmi kér­dések, a morál és minden egyéb . ..?" Az író a novelláiból jól is­mert, kemény hangon osto­rozza azt a hazug és álszent felfogást, amely egy tétello­pásért vérfagyasztó megtor­lást mennydörög, s közben a mindennapokat teletűzdeli az embertelenségek es a visszaélések özönével. Lövik néhány élesen fel­villantott képpel felrajzolja a diákok félelmekkel övezett útját, amelyet a későbbiek­ben is alig tudnak elfelejte­ni. Nyíltan rámutat, hogy a professzorok inkvizícióval kapcsolják össze ezt a vizs­gát és az állam kormány- biztosok egész sorát vonul­tatja ki, amit alig-alig tesz meg, ha erre az országnak árvizek vagy nagyobb ínsé­gek esetében szüksége lenne. Érdekes, figyelemre méltó sorok és gondolatok egy szá- zadeleji íro-publicista szelle­mi hagyatékában. Szeghalmi Elemer látszik a kiállításon, ahol a rendezőség mindent meg­tett, hogy dolgozóink széles tömegei ismerjék meg rét­jeiéiben is, mi van az ered­mények mögött és a .sport­od i eredményeken túl mit ad a sport a szocialista élet­nek.” Az egy évvel később kelet­kezett írás A sport művészi ábrázolásáról tesz megjegy­zéseket. „Az olimpián elért világ­raszóló sikereink újabb ha­talmas tömegek érdeklődését keltette föl a sport iránt. A szocialista realizmus kialakí­tásáért küzdő művészeink az új témák megválasztásánál szeretettel fordultak a dol­gozók mindennapos problé­mái felé, művészi alkotá­saikban bemutatták szocia­lizmust építő munkájukat, életüket. A tavaszi tárlaton — 1952-ben — találkoztunk már olyan festőkkel, akik felismerték, hogy sportnem­PÉNTEKEN: KEGYENC * Illyés Gyula drámája színpadon 1. Az, író Illyés Gyula, a mai ma­gyar iroda) om legnagyobb élő egyénisége 1902. novem­ber 2-án született Rácegres- pusztán. Tizenhat évesen a Tanácsköztársaság vörös ka­tonája. Az üldözések elől 1920-ban illegális úton emig­rál. Becs, Berlin után Pá­rizsba jut, ahol bányász, könyvkötő, tanító, s közben a Sorbonne hallgatója. Ver­sei párizsi magyar lapban látnak napvilágot. 1926-ban tér haza: kel év múlva már a Nyugatban publikál, Ba- bjts „védőszárnyai” alatt. Hamarosan az ifjabb nem­zedék vezéregyénisége lesz, s néhány évig szoros barátság fűzi József Attilához. Baum- garten-dijat kap. Egyszer röpirat-szövegezesért elíté­lik, egyszer a kommunista mozgalom több tagjával együtt letartóztatják. A népi írók mozgalmának egyik ve­zetője lesz. Az 1934-es moszk­vai írókongresszus küldötte­ként rokonszenvező, tárgyi­lagos müvet ír ottani tapasz­talatairól. Babits halála után átveszi a Nyugat irányítását és Magyar Csillag néven szerkeszti 1944-ig. A felsza­badulás után a Nemzeti Pa­rasztpart tagja, képviselő. Szerkeszti a Választ, kétszer kap Kossuth-díjat. A szemé­lyi kultusz idején egyre bi­zalmatlanabb, a tiltakozás verseibe is beszűrődik. A hatvanas évektől új, termé­keny időszak következik be munkásságában, mely ma is tart. Műveivel egyaránt fontos fejezetét alkotja a magyar lírának, epikának — még az irodalom peremvidékén elhe­lyezkedő szociográfiának is —, essaéírőként egyszerre zetté fejlődtünk. Ahhoz, hogy a sportot művészeink hite­lesen ábrázolják, természete­sen meg ’kell ismerniük és meg kell sezretniök a spor­tot Nem valószínű, hogy Myron, Palykleitos, Pheidias és az ókor számos művésze csak a műtermeikben tanul­mányozták a sport klasszi­kus mozdulatait. A művész­nek a .sportolók között, a pá­lyán kell tartózkodnia.” A budapesti földalatti gyorsvasát állomásának fres­kóterveiről a folyóirat eme évfolyamának egy későbbi számában olvashatunk: ,. Kép z ő rr^í vésze tünk fejlődé­sének gyorsuló tempójáról helyes keresztmetszetet nyúj­tott a földalatti vasút kép­zőművészeti díszítésére kiírt pályázatok gazdag eredmé­nye ... Talán a freskópá­lyázat bővelkedik leginkább tanulságokkal. Nemcsak azért, mert nyolc kitűnő fes­tőt hívtak meg a pályater­vek elkészítésére, hanem Jelenet a próbáról eurőpeer és magyar, drámái­val pedig tisztázó szándék­kal, felelősségteljesen szól a kor legégetőbb gondjairól, olykor a parabola eszközé­vel: Ozorai példa, Fáklya­láng, Dózsa György, Malom a Séden, Kegyenc, Különc, Testvérek, Tiszták, Dániel az övéi között, Dupla vagy sem­mi, Bölcsek a fán stb. Kaposváron egy évtizede játszották a Lélekbúvárt, a tavalyi évadban magyar népmese-feldolgozásából ké­szült játékot mutattak be Szélkötő Kalamona címmel. 2. A kegyenc „A darabnak, amely ■ az olvasó előtt fekszik, nines több köze az eredeti Ke- gyenchez, mint a Faust' nak. a Faust-legendához, a ren­geteg Oidipusznak, Tristan - nak, Jeanne d’Arcnak előző változataikhoz, illetve ősi történelemmagvukhoz. Így véltem — és így tudtam — legjobban Teleki [zászlót szolgálni” — írja Illyés Gyu­la az olvasóhoz drámáinak gyűjteményében. A tragikus sorsú múlt századi politikus, író Teleki „eszméi nyomán” Illyés 1963-ban írta a Kegvencet, s jelenttette meg az Oj írás­ban. Színpadot azonban itt­hon csak a hatvanas évek végén látott a mű; Párizs­adért, mert olyan, új felada­tokat vetett föl, amilyeneket ezeknek a szocializmus felé haladó társadalom adhat... A szocialista realista fres­kóstílus kialakítására mű­vészeinknek kevés támasz­pontjuk van, hiszen a pél­daképül vfett moszkvai met­ró* nem freskó, hanem mo­zaikdíszítéssel vagy márvány intarziával borított.” Előttem Bernáth Aurél eredeti (?) üres k ó tervének reprodukciója Duma-parti jelenet, táblaképeinek ih­letett vidéke. Az elöteribe* sportolók — a zöldben. Af­féle vidám majális ... A bí­rálat így hangzott róla; „Bernáth Aurél ugyancsak: vázlatos alakjai jellegtelenek, nem érezzük munkáján a feladathoz megkívánt alakok tipi kusságát, s nem érezzük ezáltal az élményszerűséget sem, nem tud lebilincselni, mert nem a valódi élethői indult ki, tipizálása önké­nyes.” A második (?) vázlart ön­magáért beszél — i ott lát­juk most a marcali mú­zeumban. Ide illőnek érzem Bemáüh Aurél egyik írását a Kisebb világok című kötetéből. Jo- ganson szovjet festővel foly­tatott beszélgetéséről így emlékezik meg: „Ez a talál­kozás létrejött a margitszi­geti Nagyszállóban. Elsőként arra tértem ki, hogy a ma­gyar művészet sajáto6 voná­sokat mutat föl, más hagyo­mányaink vannak ... így a jelenlegi eredményeink is más jellegűek . .. Kértem Jo- gansont, tegyen egy olyan nyilatkozatot valahol, hogy méltányolja művészetünk sa­játosságait ... Megagerte .. Bernáth Aurél freskófer- vén keresztül művészettör­ténetünk egy korszaka mu­tatkozik be a marcali kááUí- táson. ban előbb játsar^Wk. A 4rd ma a hatalom és a morál viszonyát elemzi; Valentim- anus császár kora azonban csak dátumozható ideje a történésnek, mely konflik­tusában általános ervényű- Meddig szolgálható a zsar­nok ... 3. A színház A kaposvári Csiky Ger­gely Színház Babarczy Lász­ló rendezésében mutatja be Illyés Gyula drámáját- A két változat közül az elsőt, a párizsi bemutatóval azo­nosat hozzák színre. A be­mutató gondolatával — amint azt a rendező elmond­ta — évek óta foglalkoz­nak, de arra a „fizikailag aktív és beszélő színházi stílusra, melyet a mű elő­adása megkövetel, most lát­ják a színház vezetői érett­nek a társulatot. A főbb szerepeket Lukáts Andorra, Jordán Tamásra, Lázár Ka­tira, Szűcs Ildikóra, Máté Gáborra, Csernáík Árpádra, Dórii f-y Sándorra, Szántó Györgyre és Tóth Bélára osztotta Babarczy Lásjdto. SOMOGYI NÉPLAP H F Álkulcs Harsrayi Barmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents