Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
f Fejlődő tehenészet, növekvő tejtermelés A siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet szarvasmarha-tenyésztése a korábban önállóan gazdálkodó balatonszabadi téesz igencsak sikeres ágazatára épül. Az üzemben hungarofriz keresztezés folyik — ez a munka még. 1979-ben, a szabadiaknál kezdődött — a tejzsír növelése céljából. Az idén több mint ötven üsző eAését várják. A fajtaváltás, a tehenészete telepen végzett hatékony munka évről évre növekvő eredményeket hozott. Annak idején — 1975-ben — a balatonszabadi termelőszövetkezetben ötszáz tehénnel egymillió literes tejtermelést értek el, az idén ennél lényegesen kevesebb — 38« — tehénre csaknem kétmillió litert terveztek. Augusztus végén már megközelítették az 1,2 mi Mi ó litert (ez 80 ezer literrel több a múlt év PILLANATKÉP hasonló időszakának termelésénél). Elégedettek a 86 százalékos vemhesülessel is: nyolc hónap alatt 353 borjúval gyarapodott az állományuk. Javultak az elhelyezési, tartási körülmények a tehenészeti teiepen. A tavalyinál majdnem százzal kevesebb — 390 felnőtt állatot tartanak. annyit, ameny- nyi megfelel a férőhelykapa- citásnak. A karamokat. lebetonoztak, s emelkedett a törzsáliattenyesztói munka színvonala. Minden állatot azonosíthatnak, így a közte tlen tartási módban kialakíthatják a különböző termelési szintű csoportokat. A borjú- és nóvendéktne- velesi is korszerűsítettek az üzemben. Miután a kísérletek eredménnyel járták, általánossá vált a borjak egyedi ketreces, illetve szaóad- tartasos — itatásos — fölnevelése. Őszi csúcs idején A liBÖO hektáron gazdálkodó kapolyi termelőszövetkezet tayaly 12 millió forint nyereséggel zárta az évet. Az utóbbi negv esztendőben, négy minősítésük volt, s négy besorolásuk. Ahogy Pikli Béla tsz-elnök mondta: ezzel együtt ugyanennyi koncepció is. — 1970-tdl állandóan változunk. Voltunk kijeiölt, kedvezőtlen adottságú, aztán nem kedvezőtlen, majd mező gazdasági—ipari szövetkezet; most átmenetileg támogatottak vagyunk. — A változó minősítés nyilván összefügg a szabályozók változásával. Hogyan jellemezne röviden a szövetkezet munkáját? — Kökepes nagyságú termei ős zo \*etkezet vagyunk, hagyományosan növénytermelő, s csökkentett számban sertés- tenyésztés á profilunk. November elejétől a Hungaro- hybbai kötött szerződés alapján szerződéses tenyészkanokat is tartunk; ez megoldja majd sertéstelepünk kihasz naiasat. — Hallottam, hogy a napokban sok gondjuk volt a szállt tassak — Igen. a szállítással és ennek következetében az értékesítéssel is. Majdnem le kelleti: állítanunk a kukorica- kombájnokat. noha még csak telet végeztük el a munkának. A szállítás ugyanis elakadt a napraforgónál. E terményünknek harmada még mindig á tárólókban van, s foglalja a helyet. — Néhány gazdaságban panaszkodnak az üzemanyagellátásra is. — Az energiaracionalizálási programiba való bekapcsolódás — ez kétmillió forint beruh ázást jelent —. ■ remélem, belátható időn beiül megoldja ezt a gondot.. . . Cseng a telefon, többen ránk is nyitnak. Őszi csúcs idején nélkülözhetetlen a vezetői döntés. Jó mánkat kívánok. s nem tartom fel tovább az elnököt. B. J. FólsMáx év munkában Tisztelgés a tisztes iparnak Az ötvenéves kisiparos-munkásságért jaró aranygyűrűt és oklevelet kapta meg három somogyi iparos. Végh István kaposvári asztalosnak, Takács László mernyei férfifodrásznak és Kovács József mernyei asztalosnak a múlt héten adták át Kaposváron a Kiosz megyei szervezetének székházában a gyűrűt es az oklevelet. A három idős ember kezdetben kissé megiltetődöt- len üldögélt ott. Azuián egyre beszédesebbek lettek, s mindegyikük engedett az unszolásnak: sorban kibeszélték, hogyan alakult az eletük az első inasév óta. Figyelemmel hallgatták egymás történetét, néha-néha bólintottak, is időnként hangos megjegyzésekkel hagyták helyben az épp beszelő szavalt. Kovács József kezdte a sort: — Gyerekkoromban sokat vándoroltam. Somogy- szi libán születtem 1909 -ben Apám gépészkovács volt. Laktunk aztán Gesztiben, én visszamentem Szálba tanulónak. később lettem mernyei. Kovácstanone volt a bátyára, ő örökölte az apai mesterséget, és bognárnak akartam állni, de apám azt mondta: ha már a fát szeretem, legyek' asztalos:' az finomabb munka. 1924-ben lettem asztalosinas. 27-ben segéd, aztán 31-ben kiváltottam az ipart. Mennyén nyitottam műhelyt. — Volt már ott asztalos ? — Nem is egy, hanem három. Űgyhogy kezdőként pontos és jó munkával kelSOMOGYI KRÓNIKÁJA Kedvezett az idő a mező- gazdasági munkáknak; a betakarításnak csakúgy, mint a jövő évi termes megalapozásának. Igaz. az üzemeknek gondok sokaságával kell megküzdeniük — mindenekelőtt az alkatrészhiánnyal és szállítási nehézségekkel — a mindenütt tapasztalható erőfeszítés erednaenyekent a hét vegére mégis fontos állomáshoz erkezett a somogyi gazdaságok fcujnyomo többségé: befejezte a búza vetését. Igaz, e munkában meg nem működött közre a számítástechnika —: bár néhány gazdaságban közvetett módón mar segíti a szervezést —, de nehanv ev múlva talán ez a legkorszerűbb eszközrendszer is a mező- gazdasági termetes folyamatainak tartozéka lesz. Az ezzel kapcsolatos helyzettől es a tennivalókról tanácskoztak csütörtökön, pénteken Kaposváron; a neves szakemberek által tartott éiő- adások a számítástechnika széles köfű elterjedésének akadályait — megfelelő gépek, szakemberek, tapasztalatok hianya — elemezték, s a varható fejlődés irányát vázolták föl. A gondok között természetesen a pénzhiány is szerepelt. Azt azonban mindenki elismerte, hogy a kiadás viszonylag hamar megterülne az adatfeldolgozás és -felhaszna las gyorsasaga. pontossága révén, sőt később jelentős összegeket i» hozna a konyhára. Tulajdonkeppen ez is a takarékosság egyik módja, amelyről a múlt héten különösen sok szó esett. Megyénkben csütörtökön emlékeztünk meg a takarékossági világnapról. Ez alkalommal a Mezőgép kaposvári gyárában rendeztek ünnepséget. A takarékosság szerepelt — igaz, más oldalról vizsgáivá e követelmény érvényesülését — a Minisztertanács csütörtöki diesen is. A kormány áttekintette az energiagazdálkodási program végrehajtásának gyorsítását szoigalo intézkedések tapasztalatait és megerősítette, hogy a kiegyensúlyozott energiaellátásnak változatlanul elengedhetetlen feltétele a takarékosság fokozása, az ezzel kapcsolatban kitűzött feladatok megoldása. Aligha kéül bizonygatni, hogy e téren a somogyi gazdálkodó szerveknek és intézményeknek milyen. fontos tennivalói vannak. Elsősorban a Balaton-par- ti üdüiok tulajdonosai es az oda látogató kirándulok erdekuödésere tarthat sza3” mot minden olyan hír, amely az övezet fejlesztéséről tájékoztat. Ilyen szempontból krónikánkba kívánkozik egy fővárosi rémdez- vény. a csütörtökön tartott idegenforgalmi tanácskozás. Ott ugyanis szoba került a Balaton-part kereskedelmi ellátottsága is, amely. — mint tudjuk — az elmúlt evekben tapasztalt fejlődés ellenére sem tud lépést tartani a növekvő igényekkel. Ezzel kapcsolatban halottunk kedvező hirt a tanácskozásról, ahol elmondták, hogv az idegenforgalmi fejlesztési alapból jelentős ösz- szeget juttatnak a balatoni üdülőhelyek ellátási feszültségének enyhítésére., A napokiban sok városi, községi tanács tartott ülést megyénkben. A testületek -— egy kivételével — a héten befejezték az év egyik jelentős rendeletének megalkotását. Tartalma: az építési telkek elosztása, a lakásigények elbírálása, az építési hozzájárulás, és a hasznalatbaveteli díj megfizetésére adható kedvezmények módja, nagysága. A\ tanácsok a közelmúltban megjelent kormányrendeletek alapján, a helyi sajátosságok figyelembe vételével fogalmazták meg a szükséges jogszabályokat. Veget érték megyénkben a gyermeavedeLmi hetek. A gazdag program során előadások, ankétok,' kiállítások hívtam föl a figyelmet e fontos társadalompolitikai, nevelési terület számos gondjára és a tennivalókra. A megyeszékhelyen a pénteki zarorendezvépyen dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt lotitkar-neiyeUe- se tartott előadást a család szereperői, a családi életre nevelésről. F*á3 László lett vevőkört toborozni. El- enségeskedés nem volt köztünk. Azaz egyszer az egyik mester megorröit. mert egy állami megrendelést én vittem el előle. Azért adták nekem a megbízást. mert en adtam a legolcsóbb költségvetést. Emlékszem, az első nagyobb munkát egy gyógyszerész rendelte meg nálam, Sárdcn nyitott patikát, annak a berendezését kellett megcsinálni. Majdnem egy évet dolgoztam rajta. kilencszáz pengőt kértem érte, ha ' nem csalnak . az emlékeim. Ügy tudom, az a bútorzat ma is megvan. — Csaladja van ? — Ahogy önállósultam, meg is nősültem. Két fiam van, ők is asziaíosmeStérségét tanultak. De az . egyik áttért vasasnak. Én mindig megmaradtam a szakmámban, és mindig kisiparos voltam. Az ötvenes években is. Hetvenhatban mentem nyugdíjba, "de még ma is dolgozom. Azaz dolgozgatok; egy-két megrendelés mindig akad. Csak egyszer volt „munkaszünet”, a háborúban. amikor be kellett vonulni. — Legnagyobb munkája? — Mennyén volt a piarista rendház. A barátoknak csináltam egy 24 személyes ebédiőberendezést, szekrényeikkel, asztalokkal, vitrinekkel ... Az nagy munka volt. Földije. Takács László mesélt tovább: — 1904-ben születtem, parasztgyerek voltam. Szent- gáloskeren gyerekeskedtem. A tizennégy es háborúba elvitték apámat és bátyámat. Én maradtam a legidősebb „férfi” a családban, 13 évesen, nekem kellett ellátni a gazdasagot, a földet, a jószágot. Egyszer termenybe- gyűjtéskor nagyon megáztam egy viharban. Meg is faztam, és nagyon megbetegedtem. Nem Dirtam a földműves munkát, az orvos azt mondta: könnyebb dolog után keB nézni. így lettem fodrásztanonc. Igáiban voltam inas. Segédként jártam Simontornyán és Budapesten is. Aztán Mernyén váltottam ki az ipart. Mosit is ott dolgozom. Nyugdíjas vágyóit, de eljár ok. borotválni öregeket, akik már nem tudnak borbélyhoz menni. — Nem lett volna érdemesebb női fodrásznak menni? — Akkor falún még híre sem volt annak. Csak a férfiember járt borbélyhoz, azaz a borbély ment hozzá, mégpedig hajnalban, hogy a mezei munka eiótt elvégezze a beretválást, a hajvágási. Otthon akkor még csak a városiak borotválkoztak. — Utódja van a szakmában? — Egy lányom van, ő persze nem borbély. És már két dédunokám is van. De a mesterségemet egyelőre nem örökölte családtag. Én csinálom, amíg tudom. Most mar nemcsak az egyszerű munkát tudom elvégezni, megtanultam a modern dolgokat'is. De hát így hetvennyolc évesen már csak öregesen vagyok. Naponta egy keveset. Utoljára Végh István maradt a beszédben. Ö a korelnök. 1903-ban született: — Ös kaposvári vagyok. Apám fűtő volt a jéggyár- ban. Én már kicsi gyerekkoromban állandóan faragtam, anyám szidott is sokat, meri állandóan forgáccsal volt tele a lakás. Azután egy költözködés véglegesen megpecsételte sorsomat. A Kanizsai utcába mentünk lakni, s a ház tulajdonosa Si- micz Flórián asztalosmester volt. Észrevette, hogy mindig ott leskeiődtem a műhely ablakánál. Behívott, és apróbb dolgokat rámbízott. Aztán amikor fölcseperedtem, mondtam neki, hogy inasnak állnak, s azt válaszolta, hogy ő is úgy gondolta. Az inasévek után segédévek jöttek, meg a munkanélküliség. Egyszer aztán szólt egy idős. mérői mester, hogy antik bútorokat kellene felújítani. Nem volt munkáin, elmentem. S akikor beleszerettem a restaurálásba, azutan mar csak azt csináltam. Később Önállósultam. Ezt akkor döntöttem el, amikor egy neorokokó bútort kellett föiújitani. Egy csomó rész teljesen hiányzott a romos darabokból. Kipótoltam, es a megrendelő nem tudta megállapítani, hogy melyik az eredeti. Ügy gondoltam: most mar tudom a mesterséget, megnyithatom a saját műhelyemet. Ma is’ dolgozgatok. Került mar ki olyan darab a kezem alól, amilyen kevés van: nyilvántartott műkincs. —• Mennyi idejet kötötte le ez az aprólékos munka? — Aranyit, hogy agglegény maradtam. Beietemet- keztem a munkába, nosülni sem volt tetőm. S ma sem sokszor vagyok szabad. Most épp két neobarokk szenet veüem kezeíesoe . .. Három idős ember — hetven es nyolcvan között. A tisztes ipar lelkiismeretes képviselőinek tisztelegtek az aranygyűrűk atadoi. Kelten azonos szakmából, egyikük a kettőtől távoiiDói. Ami közös: munka nélkül meg most, óregen sem tudják eltölteni napjaikat. A legtöbb, amit ehhez hozzátehetünk: meg hosszú munkáseveket kivárnunk nekik. Lutháir Péter Olcsóbb cement — magánépítőknek A Cement- es Mészművek váci gyárában kísérletképpen mintegy kétezer tonnát állítottak elő újfajta — az eddiginél olcsóbb — kohósalak portland cementből, amelyet 25-0—KSPC—60 jelzéssé^ hoz forgalomba a vaiiaiat. Az új cement technológiáját a takarékoséig jegyeben dol2* rzLak ki. i .■ Az új cementfajta 60 százaléka kohosaiakgianuiátum, öt százaléka gipszkő, 3ö százaléka klinker, vagyis nagyobb mértékben alkalmaznak olyan kötőanyagokat, amelyeknek fölhasznalása révén 35—40 százalékkal csökken a cementgyártás energia-' szükséglété. Az így készült cement is tökéletesen meglétei ateeveteimenye&nek. Elismerés a tanácsoknak A csütörtökön Budapesten tartott országos idegenforgalmi tanácskozáson az OIH vezetőjétől, ugyancsak ezen a heten Siófokon egy szakmai rendezvényen pedig dr. Czegledi Jozsejtol, az Országos Idegenforgalmi Tanacs titkárától hallottuk: az idegenforgalom a korábbinál nehezebb feltételek közepette is valamennyi fontos célját elérte. Az ÓIT titkára a siófoki előadásában kiemelte: sokat javult az idegenforgalmi vállalatok, 'szervek munkája, a tanácsok az idegenforgalom tényleges gazdáivá váltak. E megállapítást kiegészítette azzal, hogy a tanácsokat dicsen egyebek között a szezonra való alapos fölkészülés, az üzletek nyitvatartásanak rugalmasabb alkalinazasa, az ellátásban korábban mutatkozó feszültség ék csökkenése. Összegezések készülnek a nyári ídegeníorgalrfii idényről itt is, ott is, értékelik a tapaszíaiaioKat, es tanulságokat vonnak le — hogy majd a jövő évi szezonra vaio előkészületek idejen hasznosítsák. A tanácsom, persze, addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarójuk ér. Ám ha ez a takaró nem is nyújtható tovább, az sem törvényszerű, hogy fázzunk alatta. Vagyis: a rendelkezésre álló pénzt okosan, a célnak leginkább megfelelően kell fölhasználni, s keresni kell az ésszerű hasznosítás módozatait. Ügy adódott, hogy az Országos Idegenforgalmi Tanacs titkárának elóadasa ‘ előtt épp arról beszélgettünk dr. Gáti Istvánnal, Siófok tanácselnökevei, amellyel a rendezvényen az előadó is foglalkozott: az ideyenforga' lomról. Véleményét az idei szezonról már többször es több helyütt elmondta — legutóbb peidaui a Népszabadságban nyilatkozott erről a kérdésiről. Nem is bocsátkoztunk ismétlésekbe, viszont színes diákon azt mutatta be az elnök, milyen értékmentő munkák folynak a város egyik utcájában: régi nyaralókat, a második világháború előtt épült villákat állítanak helyre eredeti formájukba ott, ahol valamikor Siófok élénk idegen- forgalmi élete zajlott. Ezek az épületek egyébként „elvesznének” a hatalmasra nőtt fák között, igencsak kikezdte őket az idő, s ha most nem gondoskodnak „átmentésükről”, bizony, nagy veszteség éri a várost. Termesze Lesen mindez — és még sok egyeb, nem új beruházásként testet öltó munka — költséggel jár. Ám a siófokiak úgy vélik: nem kidobott pénz az, amit erre költenek. S nem is maiadnak magukra. A tanácselnök megmutatta egyik legfrissebb, sok szép képpel illusztrált kiadványukat s abban a helyi kertészeti és mezőgazda - sági termelőszövetkezet elnökének, Boda Jánosnak az írását arról, miként vesz részt a közös gazdaság a településfejlesztési célok megvalósításában. Ugyanott színes kép tanúsítja, hogyan segíti ez a téesz például a parképítést. Zsúfoltság a ‘közlekedésben, a kereskedelmi es vendéglátóipari dolgozók átcsoportosítása a B a 1 a ton - partra g szezon idejére, köztisztasági elegtelenseg nemely területen — néhány gond azok közül, amelyeket az idén sem tudtak megszüntetni. S tudjuk, hogy a közeli jövőben nem is várhatjuk, hogy minden tekintetben zökkenőmentesen bonyolódjon le az idegenforgalom megyénkben. Ezért is örülhetünk annak — és jogos a tanácsok igyekezetének elismerése —, hogy ebben az évben előrelépés történt: az átlagosnál jobbam vizsgáztak azok. akik ezért a nagy munkáért felelősek. SOMOGYI NÉPLAP