Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

f Fejlődő tehenészet, növekvő tejtermelés A siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertésze­ti Termelőszövetkezet szar­vasmarha-tenyésztése a ko­rábban önállóan gazdálkodó balatonszabadi téesz igen­csak sikeres ágazatára épül. Az üzemben hungarofriz ke­resztezés folyik — ez a munka még. 1979-ben, a sza­badiaknál kezdődött — a tejzsír növelése céljából. Az idén több mint ötven üsző eAését várják. A fajtaváltás, a tehenésze­te telepen végzett hatékony munka évről évre növekvő eredményeket hozott. Annak idején — 1975-ben — a ba­latonszabadi termelőszövet­kezetben ötszáz tehénnel egymillió literes tejtermelést értek el, az idén ennél lé­nyegesen kevesebb — 38« — tehénre csaknem kétmillió litert terveztek. Augusztus végén már megközelítették az 1,2 mi Mi ó litert (ez 80 ezer literrel több a múlt év PILLANATKÉP hasonló időszakának terme­lésénél). Elégedettek a 86 százalékos vemhesülessel is: nyolc hónap alatt 353 borjúval gyarapodott az ál­lományuk. Javultak az elhelyezési, tartási körülmények a te­henészeti teiepen. A tava­lyinál majdnem százzal ke­vesebb — 390 felnőtt álla­tot tartanak. annyit, ameny- nyi megfelel a férőhelykapa- citásnak. A karamokat. lebe­tonoztak, s emelkedett a törzsáliattenyesztói munka színvonala. Minden állatot azonosíthatnak, így a köz­te tlen tartási módban kiala­kíthatják a különböző ter­melési szintű csoportokat. A borjú- és nóvendéktne- velesi is korszerűsítettek az üzemben. Miután a kísérle­tek eredménnyel járták, ál­talánossá vált a borjak egye­di ketreces, illetve szaóad- tartasos — itatásos — föl­nevelése. Őszi csúcs idején A liBÖO hektáron gazdálko­dó kapolyi termelőszövetke­zet tayaly 12 millió forint nyereséggel zárta az évet. Az utóbbi negv esztendőben, négy minősítésük volt, s négy be­sorolásuk. Ahogy Pikli Béla tsz-elnök mondta: ezzel együtt ugyanennyi koncep­ció is. — 1970-tdl állandóan vál­tozunk. Voltunk kijeiölt, ked­vezőtlen adottságú, aztán nem kedvezőtlen, majd me­ző gazdasági—ipari szövetke­zet; most átmenetileg támo­gatottak vagyunk. — A változó minősítés nyil­ván összefügg a szabályozók változásával. Hogyan jelle­mezne röviden a szövetkezet munkáját? — Kökepes nagyságú ter­mei ős zo \*etkezet vagyunk, ha­gyományosan növénytermelő, s csökkentett számban sertés- tenyésztés á profilunk. No­vember elejétől a Hungaro- hybbai kötött szerződés alap­ján szerződéses tenyészka­nokat is tartunk; ez megoldja majd sertéstelepünk kihasz naiasat. — Hallottam, hogy a na­pokban sok gondjuk volt a szállt tassak — Igen. a szállítással és ennek következetében az ér­tékesítéssel is. Majdnem le kelleti: állítanunk a kukorica- kombájnokat. noha még csak telet végeztük el a munká­nak. A szállítás ugyanis el­akadt a napraforgónál. E ter­ményünknek harmada még mindig á tárólókban van, s foglalja a helyet. — Néhány gazdaságban pa­naszkodnak az üzemanyagel­látásra is. — Az energiaracionalizálási programiba való bekapcsoló­dás — ez kétmillió forint be­ruh ázást jelent —. ■ remélem, belátható időn beiül meg­oldja ezt a gondot.. . . Cseng a telefon, többen ránk is nyitnak. Őszi csúcs idején nélkülözhetetlen a ve­zetői döntés. Jó mánkat kí­vánok. s nem tartom fel to­vább az elnököt. B. J. FólsMáx év munkában Tisztelgés a tisztes iparnak Az ötvenéves kisiparos-munkásságért jaró aranygyűrűt és oklevelet kapta meg három somogyi iparos. Végh István kaposvári asztalosnak, Takács László mernyei férfifodrász­nak és Kovács József mernyei asztalosnak a múlt héten ad­ták át Kaposváron a Kiosz megyei szervezetének székházá­ban a gyűrűt es az oklevelet. A három idős ember kez­detben kissé megiltetődöt- len üldögélt ott. Azuián egy­re beszédesebbek lettek, s mindegyikük engedett az unszolásnak: sorban kibe­szélték, hogyan alakult az eletük az első inasév óta. Figyelemmel hallgatták egymás történetét, néha-né­ha bólintottak, is időnként hangos megjegyzésekkel hagyták helyben az épp be­szelő szavalt. Kovács József kezdte a sort: — Gyerekkoromban so­kat vándoroltam. Somogy- szi libán születtem 1909 -ben Apám gépészkovács volt. Laktunk aztán Gesztiben, én visszamentem Szálba tanuló­nak. később lettem mernyei. Kovácstanone volt a bátyára, ő örökölte az apai mester­séget, és bognárnak akar­tam állni, de apám azt mondta: ha már a fát sze­retem, legyek' asztalos:' az finomabb munka. 1924-ben lettem asztalosinas. 27-ben segéd, aztán 31-ben kivál­tottam az ipart. Mennyén nyitottam műhelyt. — Volt már ott asztalos ? — Nem is egy, hanem három. Űgyhogy kezdőként pontos és jó munkával kel­SOMOGYI KRÓNIKÁJA Kedvezett az idő a mező- gazdasági munkáknak; a be­takarításnak csakúgy, mint a jövő évi termes megalapo­zásának. Igaz. az üzemek­nek gondok sokaságával kell megküzdeniük — mindenek­előtt az alkatrészhiánnyal és szállítási nehézségekkel — a mindenütt tapasztalható erőfeszítés erednaenyekent a hét vegére mégis fontos állomáshoz erkezett a somogyi gazdasá­gok fcujnyomo többségé: be­fejezte a búza vetését. Igaz, e munkában meg nem működött közre a szá­mítástechnika —: bár né­hány gazdaságban közvetett módón mar segíti a szerve­zést —, de nehanv ev múl­va talán ez a legkorszerűbb eszközrendszer is a mező- gazdasági termetes folyama­tainak tartozéka lesz. Az ezzel kapcsolatos helyzettől es a tennivalókról tanács­koztak csütörtökön, pénteken Kaposváron; a neves szak­emberek által tartott éiő- adások a számítástechnika széles köfű elterjedésének akadályait — megfelelő gé­pek, szakemberek, tapaszta­latok hianya — elemezték, s a varható fejlődés irányát vázolták föl. A gondok között termé­szetesen a pénzhiány is sze­repelt. Azt azonban min­denki elismerte, hogy a ki­adás viszonylag hamar meg­terülne az adatfeldolgozás és -felhaszna las gyorsasaga. pontossága révén, sőt ké­sőbb jelentős összegeket i» hozna a konyhára. Tulaj­donkeppen ez is a takaré­kosság egyik módja, amely­ről a múlt héten különösen sok szó esett. Megyénkben csütörtökön emlékeztünk meg a takarékossági világ­napról. Ez alkalommal a Me­zőgép kaposvári gyárában rendeztek ünnepséget. A takarékosság szerepelt — igaz, más oldalról vizs­gáivá e követelmény érvé­nyesülését — a Miniszterta­nács csütörtöki diesen is. A kormány áttekintette az energiagazdálkodási prog­ram végrehajtásának gyor­sítását szoigalo intézkedé­sek tapasztalatait és meg­erősítette, hogy a kiegyen­súlyozott energiaellátásnak változatlanul elengedhetet­len feltétele a takarékosság fokozása, az ezzel kapcso­latban kitűzött feladatok megoldása. Aligha kéül bi­zonygatni, hogy e téren a somogyi gazdálkodó szer­veknek és intézményeknek milyen. fontos tennivalói vannak. Elsősorban a Balaton-par- ti üdüiok tulajdonosai es az oda látogató kirándulok erdekuödésere tarthat sza3” mot minden olyan hír, amely az övezet fejlesztésé­ről tájékoztat. Ilyen szem­pontból krónikánkba kíván­kozik egy fővárosi rémdez- vény. a csütörtökön tartott idegenforgalmi tanácskozás. Ott ugyanis szoba került a Balaton-part kereskedelmi ellátottsága is, amely. — mint tudjuk — az elmúlt evekben tapasztalt fejlődés ellenére sem tud lépést tar­tani a növekvő igényekkel. Ezzel kapcsolatban halot­tunk kedvező hirt a tanács­kozásról, ahol elmondták, hogv az idegenforgalmi fej­lesztési alapból jelentős ösz- szeget juttatnak a balatoni üdülőhelyek ellátási feszült­ségének enyhítésére., A napokiban sok városi, községi tanács tartott ülést megyénkben. A testületek -— egy kivételével — a hé­ten befejezték az év egyik jelentős rendeletének megalkotását. Tartalma: az építési telkek elosztása, a lakásigények elbírálása, az építési hozzájárulás, és a hasznalatbaveteli díj megfi­zetésére adható kedvezmé­nyek módja, nagysága. A\ tanácsok a közelmúltban megjelent kormányrendele­tek alapján, a helyi sajátos­ságok figyelembe vételével fogalmazták meg a szüksé­ges jogszabályokat. Veget érték megyénkben a gyermeavedeLmi hetek. A gazdag program során elő­adások, ankétok,' kiállítások hívtam föl a figyelmet e fon­tos társadalompolitikai, ne­velési terület számos gond­jára és a tennivalókra. A megyeszékhelyen a pénteki zarorendezvépyen dr. Ka­posvári Júlia, a Magyar Vö­röskereszt lotitkar-neiyeUe- se tartott előadást a család szereperői, a családi életre nevelésről. F*á3 László lett vevőkört toborozni. El- enségeskedés nem volt köz­tünk. Azaz egyszer az egyik mester megorröit. mert egy állami megrendelést én vit­tem el előle. Azért adták nekem a megbízást. mert en adtam a legolcsóbb költ­ségvetést. Emlékszem, az első nagyobb munkát egy gyógyszerész rendelte meg nálam, Sárdcn nyitott pati­kát, annak a berendezését kellett megcsinálni. Majd­nem egy évet dolgoztam raj­ta. kilencszáz pengőt kértem érte, ha ' nem csalnak . az emlékeim. Ügy tudom, az a bútorzat ma is megvan. — Csaladja van ? — Ahogy önállósultam, meg is nősültem. Két fiam van, ők is asziaíosmeStérsé­gét tanultak. De az . egyik áttért vasasnak. Én mindig megmaradtam a szakmám­ban, és mindig kisiparos voltam. Az ötvenes években is. Hetvenhatban mentem nyugdíjba, "de még ma is dolgozom. Azaz dolgozgatok; egy-két megrendelés mindig akad. Csak egyszer volt „munkaszünet”, a háború­ban. amikor be kellett vo­nulni. — Legnagyobb munkája? — Mennyén volt a piaris­ta rendház. A barátoknak csináltam egy 24 személyes ebédiőberendezést, szekré­nyeikkel, asztalokkal, vitri­nekkel ... Az nagy munka volt. Földije. Takács László mesélt tovább: — 1904-ben születtem, pa­rasztgyerek voltam. Szent- gáloskeren gyerekesked­tem. A tizennégy es háborúba elvitték apámat és bátyámat. Én maradtam a legidősebb „férfi” a családban, 13 éve­sen, nekem kellett ellátni a gazdasagot, a földet, a jó­szágot. Egyszer termenybe- gyűjtéskor nagyon megáz­tam egy viharban. Meg is faztam, és nagyon megbete­gedtem. Nem Dirtam a föld­műves munkát, az orvos azt mondta: könnyebb dolog után keB nézni. így lettem fodrásztanonc. Igáiban vol­tam inas. Segédként jártam Simontornyán és Budapesten is. Aztán Mernyén váltot­tam ki az ipart. Mosit is ott dolgozom. Nyugdíjas vá­gyóit, de eljár ok. borotválni öregeket, akik már nem tudnak borbélyhoz menni. — Nem lett volna érde­mesebb női fodrásznak men­ni? — Akkor falún még híre sem volt annak. Csak a fér­fiember járt borbélyhoz, az­az a borbély ment hozzá, mégpedig hajnalban, hogy a mezei munka eiótt elvégez­ze a beretválást, a hajvá­gási. Otthon akkor még csak a városiak borotválkoztak. — Utódja van a szakmá­ban? — Egy lányom van, ő persze nem borbély. És már két dédunokám is van. De a mesterségemet egyelőre nem örökölte családtag. Én csinálom, amíg tudom. Most mar nemcsak az egyszerű munkát tudom elvégezni, megtanultam a modern dol­gokat'is. De hát így hetven­nyolc évesen már csak öre­gesen vagyok. Naponta egy keveset. Utoljára Végh István ma­radt a beszédben. Ö a kor­elnök. 1903-ban született: — Ös kaposvári vagyok. Apám fűtő volt a jéggyár- ban. Én már kicsi gyerekko­romban állandóan faragtam, anyám szidott is sokat, meri állandóan forgáccsal volt tele a lakás. Azután egy költözködés véglegesen meg­pecsételte sorsomat. A Ka­nizsai utcába mentünk lak­ni, s a ház tulajdonosa Si- micz Flórián asztalosmester volt. Észrevette, hogy min­dig ott leskeiődtem a mű­hely ablakánál. Behívott, és apróbb dolgokat rámbízott. Aztán amikor fölcsepered­tem, mondtam neki, hogy inasnak állnak, s azt vála­szolta, hogy ő is úgy gon­dolta. Az inasévek után se­gédévek jöttek, meg a mun­kanélküliség. Egyszer aztán szólt egy idős. mérői mester, hogy antik bútorokat kelle­ne felújítani. Nem volt munkáin, elmentem. S akikor beleszerettem a restaurálás­ba, azutan mar csak azt csináltam. Később Önállósul­tam. Ezt akkor döntöttem el, amikor egy neorokokó bútort kellett föiújitani. Egy csomó rész teljesen hiány­zott a romos darabokból. Kipótoltam, es a megren­delő nem tudta megállapí­tani, hogy melyik az eredeti. Ügy gondoltam: most mar tudom a mesterséget, meg­nyithatom a saját műhelye­met. Ma is’ dolgozgatok. Ke­rült mar ki olyan darab a kezem alól, amilyen kevés van: nyilvántartott műkincs. —• Mennyi idejet kötötte le ez az aprólékos munka? — Aranyit, hogy aggle­gény maradtam. Beietemet- keztem a munkába, nosülni sem volt tetőm. S ma sem sokszor vagyok szabad. Most épp két neobarokk szenet veüem kezeíesoe . .. Három idős ember — het­ven es nyolcvan között. A tisztes ipar lelkiismeretes képviselőinek tisztelegtek az aranygyűrűk atadoi. Kel­ten azonos szakmából, egyi­kük a kettőtől távoiiDói. Ami közös: munka nélkül meg most, óregen sem tud­ják eltölteni napjaikat. A legtöbb, amit ehhez hozzá­tehetünk: meg hosszú mun­káseveket kivárnunk nekik. Lutháir Péter Olcsóbb cement — magánépítőknek A Cement- es Mészművek váci gyárában kísérletkép­pen mintegy kétezer tonnát állítottak elő újfajta — az eddiginél olcsóbb — kohósa­lak portland cementből, ame­lyet 25-0—KSPC—60 jelzéssé^ hoz forgalomba a vaiiaiat. Az új cement technológiáját a takarékoséig jegyeben dol­2* rzLak ki. i .■ Az új cementfajta 60 szá­zaléka kohosaiakgianuiátum, öt százaléka gipszkő, 3ö szá­zaléka klinker, vagyis na­gyobb mértékben alkalmaz­nak olyan kötőanyagokat, amelyeknek fölhasznalása ré­vén 35—40 százalékkal csök­ken a cementgyártás energia-' szükséglété. Az így készült cement is tökéletesen meglé­tei ateeveteimenye&nek. Elismerés a tanácsoknak A csütörtökön Budapesten tartott országos idegenfor­galmi tanácskozáson az OIH vezetőjétől, ugyancsak ezen a heten Siófokon egy szak­mai rendezvényen pedig dr. Czegledi Jozsejtol, az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanacs titkárától hallottuk: az ide­genforgalom a korábbinál nehezebb feltételek közepet­te is valamennyi fontos cél­ját elérte. Az ÓIT titkára a siófoki előadásában kiemel­te: sokat javult az idegen­forgalmi vállalatok, 'szervek munkája, a tanácsok az ide­genforgalom tényleges gaz­dáivá váltak. E megállapí­tást kiegészítette azzal, hogy a tanácsokat dicsen egyebek között a szezonra való ala­pos fölkészülés, az üzletek nyitvatartásanak rugalma­sabb alkalinazasa, az ellá­tásban korábban mutatkozó feszültség ék csökkenése. Összegezések készülnek a nyári ídegeníorgalrfii idény­ről itt is, ott is, értékelik a tapaszíaiaioKat, es tanulsá­gokat vonnak le — hogy majd a jövő évi szezonra vaio előkészületek idejen hasznosítsák. A tanácsom, persze, addig nyújtózkodhat­nak, ameddig a takarójuk ér. Ám ha ez a takaró nem is nyújtható tovább, az sem törvényszerű, hogy fázzunk alatta. Vagyis: a rendelke­zésre álló pénzt okosan, a célnak leginkább megfele­lően kell fölhasználni, s ke­resni kell az ésszerű haszno­sítás módozatait. Ügy adódott, hogy az Or­szágos Idegenforgalmi Ta­nacs titkárának elóadasa ‘ előtt épp arról beszélgettünk dr. Gáti Istvánnal, Siófok tanácselnökevei, amellyel a rendezvényen az előadó is foglalkozott: az ideyenforga' lomról. Véleményét az idei szezonról már többször es több helyütt elmondta — legutóbb peidaui a Népsza­badságban nyilatkozott erről a kérdésiről. Nem is bocsát­koztunk ismétlésekbe, vi­szont színes diákon azt mu­tatta be az elnök, milyen ér­tékmentő munkák folynak a város egyik utcájában: régi nyaralókat, a második vi­lágháború előtt épült villá­kat állítanak helyre eredeti formájukba ott, ahol vala­mikor Siófok élénk idegen- forgalmi élete zajlott. Ezek az épületek egyébként „el­vesznének” a hatalmasra nőtt fák között, igencsak kikezdte őket az idő, s ha most nem gondoskodnak „átmentésük­ről”, bizony, nagy veszteség éri a várost. Termesze Lesen mindez — és még sok egyeb, nem új beruházásként testet öltó munka — költséggel jár. Ám a siófokiak úgy vélik: nem kidobott pénz az, amit erre költenek. S nem is maiad­nak magukra. A tanácselnök megmutatta egyik legfrissebb, sok szép képpel illusztrált kiadványukat s abban a he­lyi kertészeti és mezőgazda - sági termelőszövetkezet el­nökének, Boda Jánosnak az írását arról, miként vesz részt a közös gazdaság a te­lepülésfejlesztési célok meg­valósításában. Ugyanott szí­nes kép tanúsítja, hogyan segíti ez a téesz például a parképítést. Zsúfoltság a ‘közlekedés­ben, a kereskedelmi es ven­déglátóipari dolgozók átcso­portosítása a B a 1 a ton - partra g szezon idejére, köztisztasá­gi elegtelenseg nemely terü­leten — néhány gond azok közül, amelyeket az idén sem tudtak megszüntetni. S tudjuk, hogy a közeli jövő­ben nem is várhatjuk, hogy minden tekintetben zökke­nőmentesen bonyolódjon le az idegenforgalom megyénk­ben. Ezért is örülhetünk annak — és jogos a taná­csok igyekezetének elismeré­se —, hogy ebben az évben előrelépés történt: az átla­gosnál jobbam vizsgáztak azok. akik ezért a nagy munkáért felelősek. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents