Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

Zelk Zokón* DAL Ozlábú, csöppnyi «BÄ szalad, olykor megáll s liheg. Nem tancol már, aludni ( kész M zöldszoknyás üget Bezzeg, déltájt, mutatta még nagy vaskos bábáit, szajtátva nézték, a szelek szerelmes táncait. Aludjon háti Borulj reá te ég! s ti fellegek! Tudok is néki altatót, egy régi éneket. Egy régi-régi éneket, kurta kis dal csupán s bolondos is: egy tzép legény meghalt egy lány után... Bárom másik siratta öt három nap — három éj. Kalapja a parton maradt, vitte vad téli szél. Aludj. Üget! A dal megül fáidnak ágbogán — egy kora-csillag b« «Ä az alkony hajlatán... (*88» •A kMH toteetbm ívMja meg nem jelent verse. Böiöni György emlékezete Sráz érre sztBeteto Szöágy- somlyón Böiöni György. A magyar közvélemény első­sorban iwmt Ady Endre ba­rátját ismerte meg. és mél­tán. Hiszen egyike vök azok­nak. adták Ady örökségeit már a két háború között a meg­felelő értékrendbe áflitot- ták. Az igazi Ady című könyve (Párizs, 1934) máig az Ady-szakírodalom egyik alapműve. A KöAcsegw«ä is twroJi ro­konságban léwő Balom György Zilaiion járt iskoiá- ba. Dzseratri-értélmíségi csa­lád já<vai fiatalon szakit Jo­got végez, de újságíróként dolgozik, így kerül ki Pá­rizsiba, ahonnan a hazai ra­dikális lapokat tudósítja, Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itfc. szövődik legen­dás barátságuk. Eknlített könyve azért is az egyik legfontosabb Ady-értelme­zés, mert Böiöni az egyes vensek keletkezesének szin­te szemtanúja. Elemzései, környezetrajzai hitelesen mutatják be a kort, a költő életrajzi részleteit, Böiöni a forradalmak ide­jén cselekvő részese lesz az eseményeknek, ezért a Ta- nacsközkársasag leverése után emigrációba kényszerül. A felszabadulás után tér ha- . za Magyarországra. Ekkor már hatvanöárom éves, igy a hazai irodalmi élet már „Bölóni bácsinak” ismerhet­te meg közelebbről. Diplo­máciái szolgálatot teljesít (Hágában követ), majd meg­alapítója, első igazgatója az Irodalmi Alapnak 1950-tól. Az irodain« ételben több funkciót is betölt; az el len - forradalom után meginduló Élet es Irodalom című poli­tikai, irodalmi hetilap fő­szerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke, s az irodalmi élet konszolidációját elindí­tó Irodalmi Tanácsnak is el­nöke az iroszövetseg ujjaaia- kulasarg. Böloni tevékeriységéved vé­gigkísérte a század első fe­lének haladó mozgalmait, s a radikális baioioalts ágtól eljutott a kommumsita párt eszméinek vállalásáig. Tán­csics Mihályiról írott köny­ve, irodalmi és képzőművé­szeti tanulmányai, publicisz­tikai írásai és műfordításai megbecsült értékei irodal­munknak. Munkásságáért — sok magas kormánykátuante- tés mellett 1— Kossuth-díjat kapott. Életműve, alkotásai szervesen beépültek szocia­lista kultúránkba, inadtá- manktoa. SOMOGY! NÉPLAP Vasárnap. Vörös Ferenc rajata. Gtriay István Barátnőm, a konyhatündér A barátnőm lassacskán úgy viselkedik, mini egy feleség ... Hat hirmé az ember, ezek ». vé­kony, fanmernadri^os lá­nyok nem csinálnák nagy ihűihőt abból, mát eszik a fiú­juk, de vele kifogtam. — Kicsi arany csillag — IsezcB, alighogy beállít hoz­zám. — Mit ennél? Bekukkant a konyhába, a kamrába, a hűtőszekrénybe, és mosogatni kezd ... Utánairoegyek a jéonyhába. — Kicsi, fészékrakó ma­dárkám — mondom fogcsi- korgatva. — Ha nem hagyod abba, moziba megyek. Azt feleE, hátra sem néz­ve: w, — Kicsi gyémánfenáckö, mice hazajössz, dvan vacso­rád lesz, hogy mind a fiz ujjad megnyalod utána? Lemegyek a moziba. Per­sze dühöngök. 0 meg oda­fent dudorásava kotyvaszt. Kinek van türelme ehhez? Két óra múlva hazaállí- tok. Némán eszem, nem di­csérem a főztjét, hadd fáj­jon a lelke. Nem állja meg, hogy aoeg ne kérdezze: — ízlik, kies! bérese*»? — Béres az öregapád! — vágom oda a vállát. Felpat­tanok, és otthagyom az ételt Becsörtetek a szobába, dü­hösen a szám sarkába lökök egy cigarettát (átkozott szen­vedély!). háborgók, es pöéé- kelek. Utánam jön, elem guggol, pityeneg. Szinte szet- reped a farmer a kerek fe­nékén, K=i tudnék ugrani a bő­römből. Nem sejti. Mert nem sejti... Huszadszor rsmnétlő- dik meg ez a jelenet, de ha századszor ismétlődik, sem fog rájönni, mitől teszek ilyenkor ideges. Ugyanez történik, amikor kirándulunk. Az ember a baráftnőjévai lehetőleg olyan helyekre vá­gyik, ahol kettőjükön kívül senki sincs. Erdei Betekre, patakpartokra... Beterítjük a pokrócot, «f- heveredünk rajta. A barát­nőm ölébe hajtom a fejem, varom, hogy suttogjon vala­mik. S megszólal: — Neki kellene látaí a fő­zésinek, mert sose lesz ké­szen az ebéd. Gyűjtsön ró­zsát, gazduraoH! — tréfálko­zik. — Rakjon tűzet, addig én hámozom a krumplit. .. És nem dót ró, nem üti agyőm egy vastag, jóságos fa! Föttápászkodom. Már ég a tűz. Táplálom, táplálom, hor­dom a rozsét, tördelem a térdemen, de ő még amdőg a hagyma fötvagásánál tart. — Nem. ez nem megy — egyenesedik hsL — Félek, egyszer megboácodukik . .. — *® baj, aorasfaőkásos? — néz ram. kdtoft, ha beüenésmtc. A számba dugok egy e*­ganeöát, hátha a füst megpyogtat... ördö­' nyugtafl Elém kupopodk Két ök­torrmyi feneke», megfeszül a nadrág. —,.Ne vétem flbrótá — för- mettek rá —, hanem halad­jon az a fűzés,! Perceken át cftnsztefi a bográcsban a hagymát. — Tedd már bele a húst! Jó az mar. Nincs türelmem a pepecse­léshez. — Ne taníts főzni? — sér­tődik meg. Ejnye, a kétszázát, még neká áJi följebb! Mondom: — Ha méHe Bten* akarsz maradni, ezután fconzerve- ket e®zür»K. Neon azért uta­zunk tízkllo*nete®eket a zöld­be, hogy aztán az erdő kö­zepén órákig főzőcskézzünk. Kemény vottam. SÉr. fNáta könnyen megy .) — Nem ízáák a főfatöm? Megsajnátesm. — Hftdd el — magyarázom erőt vébe magamon —, ugyanolyan jó a kotwerz is, ha te készíted el Kicsit megborsozod, sózod, papri­kázod, ahogy mé szeretjük. Neked nagyon jó érzéked van ehhez. És hamar meg­van. Sajnállak — tódítom vanssianufi. —, hogy ebben a gyönyörű erdőben főzesse! gyötrőd magad, hogy a ked­vemben jáirj. Nem akarom, hogy szakacsnérrmak erezd magad, mint egy katolikus pap mellett ... Sokkal töb­bet jelentése te nekem! Ezt elhiszi. Érti. Há9átswa odabújik hozzám. „Ó, nóte!” — bámulok a fák lomb ja közt kéklő égre. Jöm két nap rnüiava. Hova vezet első útja? A konyhá­ba! De hsába, mert konzerv­*él egyebet nem talá3. Ki­szalad, összeüti a tenyerét: — Mit fogsz emu? Átölelem a derekát, és visszaviszem a konzervek- hez. — Ne félj, aaért vem mit esinalj. Ránéz a v«agdaMhú»-koin­zenvre, és elpityeredik: — Vagdalt húst kenyérré!? — Annytwsú nem úsesod meg? Meleget eszünk: fóliá­ban sült vagdalt húst. .. Figyel, forgatja a lejét, m«t egy púk. — Négy szöglet«»»* vágod a fóliát, közepre vékony sza- lomnadanabokat teszel, arra meg néhány karika krump­li«. Megsózod, hagymakari­kát helyezel rá, arca egy szelei vagdalt húst, egy sze­let zöldpaprikáit, megunt kramptet. A ztán az egéseet be keM borítani még egy sze­let szalonnával. Ezt is részletesen elmondom. — Becsomagolod, és akár sütő­ben, akár kiránduláson pa­ra ásom öt-nyolc perc alatt megsütöd. Tíz perc az egesz. és finom. Aaatá, ragyog a Mente. A nyakamba ugrik. — Te szép, erős, okos em­berem! Belecsípek' a fenekébe, de meg sem érzi. Egy cipóval boldogabb lémmé, mint ve­lem. Sitkéi Béta Fiatalodom Ha ethéitmk., ha wm. « harminckét évemmel olykor már-már öregnek éreztem magam. Például amikor a szomszédom nagylánya még rendre ceakoiomot köszönt nekem. — Szervese — bótrmattam tiyenkor rezignálton, mert arra gondoltam, hogy érne, át van ez a tizenhat éves fruska a maga cipókanállal fölhúzható farmerében, an­tik nőszobrok idomait sejte­tő pólótrikójában, s a világ legtermészetesebb hangján azt mondja nekem, hogy csókolom. Mi ez, ha nem az öregedés biztos jele? lm ez mz időszak, sze­rencsére, viszonylag hamar ehnutt, a kislány ugyanis egy idd óta sehogyan sem köszön. Ez — fájdalom — nem atzt jelenti, hogy én let­tem fiatalabb, hanem annak a jeie, hogy ó érzi magát — szerintem teljes joggal — felnőtt nőnek, aioi méltán tartja méttadamnak. . hogy egy nálánál nem ta olyan sokkal idősebb (életkorom mindössze kötszere az öve- nekil) férfinak előre ét csö- kolomot köszönjön. Bevallom, örültem estnek a fordulatnak, s már csupán az volt a kérdés, hogyan kö­szönjek én előre szomszé­dom hovatovább eladó lá­nyának? E gondom azonban nemsokára megoldódott ama nagy jelentőségű rekonstruk­ciós fejlesztés revén, amely üzemünkben akkoriban folyt. A fejlesztéssel egy időben érettségizett lányok egész csapatat vették föl az üzem­be. A cswttelö leanysereg jött, látott, és győzött. Én a büfeaolaknál találkoztam először egyikükkel. Karcsú, magas, kisportoH aiakú, lány volt. Gondoltam, itt az ide­je, hogy megismerkedjünk. — Kezét csóktoloml — köszöntöttem ülendően. A szép lány ram nézett, Szépen magyarul —- szépen »mbertH Nyelvi lehetőségek Mindest nyelv — köztük a mienk is — sokol dallú, cso­dálatos hangszer. Több évez­redes fejlődésének eredmé­nyeképpen képes kifejezni mlndannyiunk gondolatait, érzéseit: örömét, bánatát, töprengését csakúgy, mint a koTtSk rejtettebb, gyakran csupán sejtető, (te annál többet mondó gondolatát; a legétvontabb filozófiai kö­vetkeztetéseiket és a termé­szettudós szigorú egyértej- möségiét követő bonyolult felfedezéseit; és tud ünnepé­lyes, komoly vagy éppen cse­vegő, tréfás, sőt, groBesak, esetileg durva lenni . ... Magon hogyan lehetséges ez? Röviden szólva úgy, hogy a nyelv lényegében ugyanazt a cselekvésit, tufaj- donságot, dolgot stb. többfé­le, árnyalatokban eltérő sza­vakkal. kifejezésekkel képes megnevezni. Aki például megszégyenüTten elmegy, el­távozik, arra a következőket mondhatjuk: elsúrran, ei~ sittyen, ettép, meglép, eésze- lel, meglóg, elinal, kámfort játszik, olajra lép, elhúzza a csikót stb. És mindehhez te­gyük hozzá, ezek az úgyne­vezett rokon értelmű sorok állandóan változnak, újul­nak: egyes elemek kihnBanak vagy régiessé válnak, illető­leg — természetes vagy mes­terséges úton — újak kelet­keznek, nagyon sokszor ma­gukon hordva a kor bélye­gét. Az előbbiekre a főispán, a méltőságos úr, a városhá­za lehet példa, az utóbbiak­ra az effélék: kár a benzi­nért, megtalálták a közös hullámhosszat, zöld utat kap, illetőleg presszó, labor (.la­boratórium’), kösz (.köszö­nöm’). Bár a nyelv nyelvtana nincsen olyan nyitott, mint a szó- és kifejezéskészieté, és — érthető okokból — lé­nyegesen lassabban is válto­zik, ,en.nek ellenene a szó­képzésben, az ige- és nevra- gozds területén, a mondat- szerkesztésben stb. szinten találkozunk két vagy több­féle változattal, megoldással. Nyelvünkben például a cse­lekvés gyakoriságának a ki­fejezésére hét egyszerű és több mint harminc öszetett képző taláBható; ezért tu­dunk annyi finom árnyala­tot érzékeltetni a szállong, száUdos, szálldogál, szállin­gózik alakokkal Vagy meny­nyi mindent „közölnék” az igei jelentésen kívül a kö­vetkező igék ötös formák: megfagy, lefagy, befagy, ki­fagy, átfagy, felfagy, szét­fagy. További példák: aludj és aludjál; mondta és mon­dotta; elmegy és el fog menni; legyen szíves meg­mondani . .., lesz szíves megmondani .. ., lenne szí­ves megmondani . . „ nem lenne szives megmondani...? íme, a nyelvi változatok, lehetőségek! De vajon be­széd és írás közben étánk é velük, s ha igen, helyesen-e? Az alte lanes szabály mt, hogy a beszéd tárgyától, közvetlen céfljáúH és a be­szédhelyzettől függően a ren­delkezésünkre álló nyelvi esn- közök (szavak és káfegezések, alak- és mondattana jelen­ségek, a hangos beszéd le­hetőségei, a szövegbeli meg­oldások stb.) közüli a iegoóa- illőbbet válasszuk ki. Vala­hogy úgy. ahogy Jóosef At­tila is Éhség címé versében az eszik, étkezik, táplálko­zik, fogyaszt stb., illetőleg fal, zabái, kajál, tömi a fe­jét stb. sonböi a közömbös eszik után éppen a nagyon jellemző erejű fal ige-ved éíte „A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, raátt «* fen köd meg pára. s raszátt az emberek hajlott nyakára, esznek most Átizzadt szennyes ing mE a wáilükra. Fai, fal egyre mind,. így tudta ugyan« éraekeiíet­mii a cséplőgiep melletti ké­mény, szinte embertedea munkáiban megfáradtaknak a viselkedését, 'lelkiállapotát, és közben a mindezzel kap­csolatos saját állásfoglalá­sát. A nyelv? lehetőségek közti választást azonban korlátoz­za a mindenkori társadalmi magatartás is, vagyis az, hogy bizonyos héiyzetben valamit illik vagy nem iliac mon­dani, írni. Ezenkívül «Évei a nyelv a szépségnek, esztétikai je­lenségeknek is a hordozója, általában kerülnünk kell be­széd köztien is azt, arm' a nyelvben nem szép. Ezzel a társadalmi magatartástól elérkeztünk a nyelvi maga­tartáshoz. A nyelvi maga­tartás ervényesülesemek öeg- ’foltosabb területei: a meg szólítás, a köszönés, az ud­variassági fordulatok hasz­nálata és — általában. — az érzelemmel telített, köztük a durva, sőt trágár szavak, ki­fejezések alkalmazása. Ismeretes, hogy napjaink­ban baj van egymás meg­felelő megszólításával, kez­dünk leszokni a köszönésről, nem sokat adunk az udva­riassági formulákra, de a legnagyobb baj, hogy nagyon terjed — fiatalok, sőt lányok között — a oéltaíaavud dur­va, trágár beszéd. A nyelvi lehetőségeket te­hát csak a helyes nyelvi ma­gatartás tudja Igazán ered­ményesen felhasználni. Mert nemcsak a költőkre, hanem minden beszélőre érvényes az, amit Nagy László, a köl­tő halála előtt nem sokkal mondott: „.. . megnyugtat a bizonyosság: hiszek a szó­ban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás es felelősség.” S*. L unottan végigmért, és aet mondta: — Szia! Meghökkenve fordultam hátra, hogy vajon kinek kö­szönt ez a lány, de nem állt a hátam mögött senki. Így hát meg kellett barátkoz­nom a gondolattal, hogy ne­kem szólt ez a szia. Bevallom, nem volt ne­héz. A szivem sarkát meleg­ség járta át, ámde még eleggé bizonytalan voltam. Másnap egy kis szőke hoz­ta a felvételi lapját aláírat­ni. — Sajnos nem írhatom alá — tártam szét a karóul. — Előbb még az aktatologató főosztályon kell magat nyil­vántartásba vétetni. — Most mit cikizel? — né­zett rám szemrehányóan a szőke. — Rajzold oda a ne­ved, és kész! Megdobbant a szivem. Ez már nem lehet véletlen. Lop­va végigtekintettem daliás alakomon, s egyetlen hatá­rozott mozdulattal odakanya- ritottam nevem a rubriká­ba... Ettől kezdve naponta ér­tek hasonló örömteli megle­petések. A lányok leerte les nélkül értésemre adták, hogy egy ' cseppet sem hatja meg őket éveimnek az övékénél némileg nagyobb halmaza, így történhetett meg, hogy egy szép napon nekidural- tam magam, és óvatos, am jól érthető sziával köszön­töttem szomszédom serdülő leányát, ű egy szemvillan- tásnyi ideig csodálkozva né­zett rám, aztán rögtön férfi­szívet megdobogtató mosoly fénylett föl szép szeme sar­kában. — Szia! — mondta mele­gen, és olyan érdeklődést véltem fölfedezni tekinteté­ben, mint meg soha ... Most ott tartok, hogy mt öltönyömet eladtam a bizo­mányinak, kopott farmert és pólótrikót hordok. Szépen serken a szakallam is. Már kiszámítottam, hogy ötven év> múlva én még csak nyolcvankét éves leszek, a szomszédom lánya viszont már hatvanhat, miszerint je­lentéktelenné zsugorodik a közöttünk itt-ott meg meg­levő korkülönbség. Egyre fokozodó tempóban fiatalodom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents