Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

Kortársak . Illyés Gyuláról

A magunk jobb emberségének; ünnepét ütjük lilyes Gyula napjan.

Szocializmus és demokrácia, fcommiuinistaság és népiséig, nemzeti' és errtberi, együttélés és közös kelet- európaiság arányegyemiegét oövassuk ki írásaiból, ezért áll oiy közel hétköznapjainkhoz is. Tévedhet esetenként, amiképpen mi is, de Illyés Gyula szamunkra századok gondját, pnóféto- : rójnk hagyornámyláncol«- tának korszerű folytatását, a környezetűn,khoz való ueá- lis alkalmazkodás és egészséges megmaradás, a közös dunai fejlődés eadcölcsisé@ét jelenti. Poétasága szláv— magyar—román közügy,

múltat jövővel kapcsod népi incKtékaiink szüksége szerint.

AdéRg ál jen, taig a népnek éL Örökké.

[Balogh Edgár)

kettőnk közöl JRyés volt az, aki író módjaira élte meg a maga s az emberiség viszontagságait: tollal a kezében. Amit nyelnie kellett, azt a tolla emésztette meg.

Egyetlen nagy kiruccanásáról, a párizsi emigrációból történt hazatérte utón, végképp megtelepedett az országban s a civil létben, s hátát a minden ízében ismerős viszonyoknak támasztva, nézett eztán körül a világban. Hic Rhodus, hic sáltól

(Déry Tibor)

A húszas évek Párizsaiban

eljövendő, vágy már éppen zakatoló világnagyságok köréből rúgta el magát — hazafelé, számba venni kicsi vonalokon a bolyongó jövőt. ö lehetett volna pedig a- magyar Ionesco, a Dunántúl költö-Picassója, egyike mindenképpen a Nagy Elszármazottaknak. S kivált, hogy a haza széfjei ven kaptáraiból még mindig zabalta lépestül-méhestül zsákmányát az ellenforradalom. De- hát épp ezert a sietség, néhány magaslati keringés után a gyors visszaszállás az otthon szikes talajára; da- daiste—kubista szómutatvá- n vök zsibvásáréból a véres látványok földjére.

(Sütő András)

Halmozhatnék a kifogásokat, de mit jelent minden kifogás az örömhír mellett, hogy Erdélyi és Tamási után megint egy költő, akinek minden szavára figyelni kell. Illatokkal sűrűsödik a levegő. tehetsegének új fürtje hányja virágait. ,(...) Rakosgatom a neveimet: Erdélyi, Tamási, Illyés. Mérőrudak, amelyekkel egy új, /készülő világot mérek, irányok, amelyek szerint tájékozódom.

... Illyésre úgy nézek, mint a csillagra, aki- ott jelent meg, ahol kiszámítottam. Most itt a csillag, az én tökéletlen csillagom, lélegzetvisszafojtva lesem, arra fut-e. amerre naiv képleteim szerint futnia kell.

(Németh László Illyés Gyula első verseskötetéről)

Illyés Gyula rám a feífe- * dezők erejével hatott. A magyar föld kültelkét U*®gamfoan így neveztem a Puszták népét) mutatta meg, s benne önmagát, feledhetetlenül; versekben, prózában.

Azt. hogy a magyar föld küllőikének nepe emberekből áll, olyan rokon-rokonszenves tulajdonságokkal, amelyeket a feudális uraktól, a nagy- es kis- es lumpen- polgárságtól meggyötört magyar világ . .. sem tudott kilúgozni belőlük.

Igen: ez az emberszabású plebejusság kötött mánkét össze mindjárt az elején és később.

(Hidas Antal)

Illyés Gyula nagy költő. Bonyolult költő: amilyen bonyolult az élete, ugyanolyan a költészete is. Életmódjának és külső megjelenésének egyszerűsége, akárcsak a költői kifejezéseiben tapasztalható egyszerűség, ne tévesszen meg senkit, mert igen sok bennük a legyűrt nehézség...

A világ költői érzékelésének: teljessége és ereje a heves vermerséklet s a kép mélyén mindig ott rejlő optimizmus teszi Illyés Gyulát korunk egyik legkarak- terisztikusabb költőjévé, s ezektől töri át költészete azokat a kereteket is, amelyekbe olykor ő maga próbálja beleszorítani. E költészetben egy nyugodt, dolgos, s a szó legjobb értelmében emberi lét átélésé daaoat- mesikodsk, annak érzése, hogy természetes. teljes értékű az ember természettől fogva szép

__

(

David Számoljov)

Dübörgő vülódaás, ahol az antagomsztikus elemek, hol egybemosódnak, hol szétválnak, míg csak össze nem állnak egyetlen borzongjó tárggyá Egyetlen mikrokozmosszá, amelynek hatakna van rá, hogy eszméljen és páni egységében megértessen valamit a v&agból, ha az olvasó hagyja, hogy a vers gépezete magával ragadja.

(André Frénaud)

A nemzeti és az általános emberi mindig fontos probléma marad Illyés számára. Különben az is lehet, hogy ez egyáltalán nem is probléma. Fontos, hogy megállapodjunk abban, mit értünk ezeken a szavakon. Minél többet olvasom a műveit, annál világosabban látom, hogy nincs két — egy paraszt és egy kifinomult értelmiségi Illyés. Egyetlen Illyés létezik — a .népi író, ennek a kifejezésnek a legteljesebb értelmében. (. . .) Illyés tudja, hogy csak a saját történelmét élő nemzet művészei emelkednek arra a szintre, ahol a „nemzeti” már rendelkezik az európai és a világkultúra tekintélyével. Ezért tartja természetesnek, hogy költőként. íróként népe szellemiségét fejezze ki.

(Vlagyimir Ognyev)

Illyés helyét az irodalomtörténet régóta kijelölte, a népi írók mozgalmában. De ... ha a magyar irodalmi viszonyokkal nem ismerős olvasó egyvégtében végigolvasná Illyés egész lírai és prózai életművét, néha erősebbnek érezné intellektua- lizmusát, mint népiességét, néha pedig közelebb érezné őt az európai líra áramlataihoz, mint a sajátos magyar hagyományokhoz.

Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemaeti költészetért, olyan körülmények közt, midőn magának a nemzetinek értelme is at- változóban van. Ha Illyés utolsó koi-szakában nagynak érzünk valamit, úgy azt a drámai küzdelmet, mely a nemzeti új ■ értelmének tudatosításáért, új szenvedélyek felmutatásáért folyik.

Hátér tstvan)

Ut az emberek szívéhez

A magyar jrodaCrwi étet.

a magyar szellemi élet, kivételes pillanata: Illyés Gyula nycflcvanéves. Ha voltaik is irodalmunknak már eddig pátriárkád kort megért — kévés számú — alkotói, meg aligha mondhattuk el, hogy bár deres hajú férfi, de szellemileg téliesen friss, alkotóereje teljében élő, nyolcnanéves műveset kosz ónth etünk. akinek elmeseikráztató gondolatait képernyőre tapadó szénáméi ha ügetjük, figyeljük, aki most is új meg új versekkel ajándékozza meg olvasóit, s színház készülődik 'legújabb drámájának bemutatására.

Az ünneplésre, a köszöntésre nem a költőnek; nekünk van szükségünk. Az ünnep csak akkor igazi, ha közösségi együttiéíose, találkozásra alkalom.

Hisszük, hogy ez a msá

nap ilyenféle találkozásira ad lehetőséget: a magyar anyanyelvűek közösségét készteti számvetésre, önvizsgálatra, és a magyar népnek a nagytelagban saetszoróóott fiait fűzi szorosabb egységbe.

Gondoljuk el: micsoda hatalmas ívű pálya az övé! Illlyés Gyula századunk első évtizedében, a magyarországi nagy aratósztrájkok, az első nagyarányú munkás- megmozdulások, a kormányzati válság idején, 1902. november 2-án született egy Tolna vármegyei nagybirtok uradalmi központjában, Fel- sőrácegreapusztán. Tizenhét éves fejjel reszt vesz Ady Endre temetésén, fiatalon Párizsba kerül, ahöi kijárja a szürrealista képzelet iskoláját; . Aragonnnal, Éluaid- ral, Tristan Tzaxávai indul együtt, kapcsolatba kerül a magyar avanfgarde mű vészét tett'Is, KááS&k" folyóiratai ban publikál, és azon tűnődik, ne franciául írjom-e. Ha Párizsban marad, ma talán híres francia költőként ismerhetne a világ a bevét. De IHyés dönt. 1926-ban hazatér, szülőföldjére látogat, es a két háború közti magyar társadalom legégetőbb, leginkább megoldásra váró kémeseinek a vonzásába kerül.

Ha igaz — az 5 gondolatát idézzük szabadon —, hogy külföldön járva akkor latunk legtöbbet, ha • nem veszítjük el a hazai szem- mérteket, ugyanígy a hazai élet sajátszerűsége akkor mutatkozik meg leginkább, ha a külhoni tapasztattatok - hoz viszonyítjuk. Ahogy Andre Gide Kongóban, úgy néz szét a Párizsból, a Szent

Lajos szigetéről a frame!a munkásmozgalom és az avan/tgarde műveszet ismeretével hazatérő Illyés a pusztán, a magyar falvakban. a hazában. Babits bizalmasa, a Nyugat közli masait; József Attila barátja; tiltakozik a társadalmi és politikai igazságtalanság

minden formája ellen. A harm me as es a negyvenes években a szegénypairasztság sorsa, élete, vágyai, reményei, elfojtott indulatai az ő műveiben szólalnak meg a legnagyobb erőveL írói pályájának útjelzőire azt írhatjuk: a pusztatol Párizsig, Párizstól a pusztáig. Babits halála után Ady szellemében és a humanista elkötelezettség jegyében szerkeszti tovább a Nyugatot Magyar Csillag címmel. Lapja a háború idején — az önken/tes megszűnésig — a legtjélen- tősebb és legtisztább őrhelye az emberi értékeknek, az írói tehetségnek és tisztességnek. Illyés hű maradt eszméihez akkor is, amikor támadás és üldözés járt értük.

Mint minden jelentős életmű, Illyésé is szintézis: ósz- szefogial és kezdeményez, lezár és elindít folyamatokat, általánosít és új távlatok felé nyit utat. Párizsból indul és a hazán, a magyar pusztákon es falvakon keresztül! belenő a huszadik század európai kultúrájába. Életművében a megtett út óeszes állomása, a Tolna megyei puszta, ahol született, a Szajna rakpartja, ahol dolgozott, a PEN Club New York-i értekezlete, ahol az írói függetlenségről beszélt, egyetlen harmóniába olvad. Munkásságába belesimulnak az anyanyelv legtisztább ízei, a magyar irodalom hagyományai, a világi ma legmodernebb . formái. Folytatja Petőfi. Arany és Ady örökségét, de szakít is mind a szilaj puszta,

mind az alázatos puszta, mind a „magyar ugar” képéved. Az idős kettő képverset ír, új múfomaáikat vesz birtokba (legújabb versesköte- á te, a Táviratok például csupa epigramma!, de munden „újításának” formai előképére, szellemi gyökerzetére is rámutathatunk.

Az ünnepi köszöntés nem arra atkajom, hogy akár fel- soioiásszierüetn szamba vegyük műveit, ezt a terméseben roppant gazdag, műfajilag igen vattoza ios írói munkásságot. Étetrúftvének egyetlen — tállá» Legalapvetőbb — vonásarái azonban nem feledkezhetünk meg: ez Híves Gyula erkölcsi erje, műveinek etikus tartalma. Nyolc évtized a huszadik század történetéből roppant nagy idő. S Illiyés Gyuláról ej mondhatjuk, hogy annyi torténekni fordulat, társadalmi és politikai változás, közösségi tragédia után ma is teljes életművét vállalhatja. A legveszedelmesebb években is megőrizte tisztességét. Erkölcsi elköteiezettseg vezette akkor is, amikor a harmincas években. Kun Béláról irt, amikor az ötvenes években a magyar szabadságiharc és Kossuth, vagy a parasztforradalom és Dózsa emlékét idézte, és erkölcsi elkötelezettsége miatt emeld fői a szavát ma is, ha bárhol a világon a diszkrimináció, a nemzeti, a faji vagy a vallási megkülönböztetés valamilyen formájával kefl találkoznia. Születésnapján olyan írót Köszönthet ün k, akiben a nagy mű mindvégig tiszta erkölcsiséggdi párosul.

Aki csak a sors ajándékára, a nyolc évtizedre, a meglllyés Gyufa

A tél ellen

örök forradalomban

Látom a lelkem: itt a fagy; szemmel látom a telkemet, ahogy mellemből ki-kicsap.

Kardként kűzd értem, úgy szeret.

Töményebb lettem, igazibb, hogy a fény s meleg itthagyott.

Minden szervem viaskodik.

Szüntelen diadal vagyok.

Ölni akart? Éltei a Téti

Rám rontott? Hátrál a Halál?

Kard volt? — Most — ha ni a Veszély'. — tűzkigyót vet az orr, a száj.

Egész szívemmel dohogok és forrongok és porolok.

Mint a teleírt szalagok, szentek szájából libegők, dől belőlem az érv örök melegért, mihelyt vacogok.

És páncéltoronyként forog

szivem a hó és a jég fölött

isten-jussunkért, emberek:

ne hatjem sose meg, ki egyszer a világra jött.

Harangiák.

írt művek sokaságára. * pályát kísérő hazai és nemzetközi elismerésre, a rangos kitüntetésekre gondol, és arra a következtetésre jut, hogy ez az író a körülmények kegyeltje, minden bizonnyal téved. Ez a kívülről derűsnek, kiegyensúlyozottnak és szerencsésnek látszó írói pálya valójában belső drámák sorozata: ismeri a belső kínt, a szenvedést, ismeri az emberi sors kopár és kietlen fennsíkjait is. Ami kívülről simának, tragédiáktól mentesnek látszik, az belülről lelki válságokkal, önmarcangoló kínnal barázdált. Emberségét, műveinek fénylő tisztaságát szenvedések árán, a csapdáik veszélyeit megismerve szerezte meg. Illyés életműve nem sima, világító üvegbúra, hanem sok lapra csiszolt, éles szögletekkel tagolt kristály- rendszer. Művei nem kényelmes látványt kínálnak; csak azoknak adják meg magukat, akik a viharos kilátóik metsző hidegét, zord fenségét is válllalják.

Ennek a belső fcíomafk —• ne hallgassuk el ezt sem az ünnepen — az egyik okozói mi vagyunk. A legnagyobbaktól, íróelődeitől örökök: gondja: megérti-e szavát as a közösség, amelyért a magyar szót váMalta, meghallják-e gondolatait azok, akikért élt és alkotott. A torténeimá példáik hosszú sorát kell majd megcáfolni, hogy ne teljék be rajta is a keserű tanuttság: a legköny- nyelműbben azoktól fordulnak el a kortársak, akik nevükben és értük szóltak; legnehezebben azok találnak utat az embereik szívéhez, akik a közösség életének föl- őerüléséért válailják a kint és a szenvedést.

A műkor még a műit esztendő végén új könyve, a válogatott verseit tartalmazó kötet. a Konok kikelet megjelenése előtt fölkereste egy újságíró, és közelgő nyolcvanadik születésnapjára emlékeztette, Illyés Gyula azt mondta, hogy tapintatos fel- köszöntésben reménykedik: „Én, személy szerint — minden tiszteletet megadva a műfajnak — nem szeretek közszerepelná. Nem kedvelem a színpadra lépést, vi- szolygofc attól, ha fényképeznek, és —. elnézést — nem szívesen adok interjúit sem. S nem is valamiféle szerénység gátol, zavar ezekben, Megtiehet, inkább túl igényes vagyok. Ez nem* a költészet, nem az irodák*» területe. A költő ne az arcával, a termetével nyerjen, toborozzon olvasókat magának, hanem a munkásságával, az eszméivel. Ezért — remélem, nem sértem meg az ünneplő akaratot, ha ezt megválnám — kerek esztendőm idejene legszívesebben messzire utaznék, vagy bevenném magam egy tihanyi pincébe...”

Legyen meg a költő akarata: legyem ereje távok tájakra utaznia, legyen bor a poharában és a íjnienkbem is, hogy egészségére koccinthassunk, és legyen tapintatos, hozzá és munkásságához méltó a felköszöntés, az ünneplő akarat.

Ami ezt a megemlékezést, ezt a méltatást mentheti, talán az, amit a köszöntő elején már leírtunk: erre az ünnepié nem a költőnek; nekünk van szükségünk. Az ünnep arra alkalom, hogy életművével, gondolataival szembenézzünk. Legméltob- bak akikor leszünk hozza, ha a könyvespolchoz lepünk, könyveiért nyúlunk, ha az ő szavat olvassuk es hallgatjuk.

Tűskés Tibor

SOMOGYI

hí £PLAP

Hlyés Gyula portréja.

(Lengyel mjss