Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

poezis BARATOM, FIGYELSZ? Lelkes barcsi versbarátok G rakran panaszoljuk, •úgy elszegenyóuüek, iormálissa vádian emberi kapcsolataink. Már- rnar aj. igazi baratsag is ide­jét múlta, hiszen Áein. érünk ra, futtaoan kérdezzük egy­mástól. hogy mi újság, hogy vagy, es rohanunk tovaoo. Hová; tunt az önfeláldozásra késztető, az eielre szóló ne me, erzeitsrn? E sorok írója — tan alaptremeszetebói fa­kadóan — kevésbé borúlátó, Szemncse dolga is, de ta­pasztalja a barátság letel. A kérdés persze az, hogy mi­lyen barátságét. . . Tizenévesek sorolják bará­taik nevet Mit tudnak ró­luk? Sokszor nagyon keve­set. A csuínevet, külső is­mertető jegyeit, azt, bugy­itól szoktak találkozni, mi­ijén közős elíofcialtságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég volna a barátsághoz? Eilen- v ebesként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismeretség kell, netán vala­mi közös cél, a gondolkodás hasonlósága és így tovább. Mondjuk is, hogy az ilyen kapcsolat mindössze ha ver­ság. ami ugyebár lényegesen kevesebb. És említhetünk klasszikus példákat az igazi baratsagra: Petőfi es Arany, Goethe es Schiller, Marx és Engels . . . Nemes eszméktől vezerelt fegyvertársak. A tizenévesek pedig okkal ér­tét lenek: mit kezdjenek az eszményi peldakikai? Ha egy­szer nekik annyi is elegen­dő, hogy Jocóval jót lehet dumálni a zenekarokról, fe­livel a fociról, Julival a szerelemről, egyszóval arról, arm megélt, vagy megélhető élményük? Vajjna kévés si­kerrel kecsegtet a kioktatás. Nem lehet ktvülröü beiap- lalw senK,ibe az erzetmi igé­nyességét. Arra azonban val- lábk/wn arunk, hogy példák­ká! — elsődlegesen a ma­iunk pedajaval — bizonyít­suk, mely emberi tulajdon­ságok erdemel nek tiszteietet. Mert egyebek között a ba­rs tsag alapja is a kölcsönös bszteiet. Mellékesen meg­jegyzendő. hogy a rossz is lene* vonzó, ha nem így vol­na, aligha találnának társ­ra példának okáért a bűnö­zők. Barátra vagy csupán, cinkostársra ? És ha kitarta­nak egymás mellett, úgy - mond zsiványbecsületből, wifele jelzővel illessük ezt * rosszra szövetkezést? A közfelfogás szerint a barát­ság pozitív fogalom, követ­kezésképpen elválasztjuk tőit* a külsőségeiben azonos, ám tartalmában más érzel­mi megnyilvánulásokat. Egyfajta konvenció persze., hogy a barátságról szólva a' tizenévesek jutnak eszünk­be. Merthogy a nagy barát­ságok gyerekkorban, az is­kola non köttetnek. Igaz le­hetett. ez vaiaha, amikor a gyerekkori tarsak felnőtt- lré«t sem távolodtak el egy­mástól — térben sem, társa­dalmi hovatartozásban sem. Dehat az elmúlt évtizedek­ben igencsak mozgékony éle­tet éltünk. Egykori osztály­Amilcor a nagy levélzabá- lé hernyó — latin nevén — Antifolium magnum L. meg­kezdte kartételét a város parkjaiban, még a kutya sem figyelt rá. Pedig e sza­pora és igen falánk állat olyan vehemenciával vetet­te ra magat az ültetvények­re, hogy hajnalban, amikor a megnövekedett forgalom közel SO decibeles hangja meg nem nyomta el, az egesz lakótelep hallotta a herse- gest, ahogy a fenevadak rág­tak a leveleket. De ha még csak a herse­gés zavarta volna a köznyu­galmat! Ezek a rusnya jó­szágok azonban kíváncsi ter­mészetnek is voltak. Fel­másztak a falon, es tisztele­tüket tettek a lakásokban is. Raadasul szerencsétlen mó­dón nem is a padion közle­kedtek, hanem a plafonon, ami nekik olyan természetes közlekedési mod, mint ne­künk a padion lépkedni. így az tan estére jár va majd minden lakásban az asszo­nyok vettek okéi eszre előbb, társaim szétszóródtak az őr- szagban, mindenfele íoglal- kuzasu es erdesnóüe-vu Került ki Közülünk. lieoe-hoba lát­juk egymást, s íólemieget- juk kalandjaimrat. Am a barátságunk visszavonhatat­lanul, emlékké vált. Mar nem is mondjuk napi gondunkal- bajunkat. S ha mondjuk is, udvarias bóiogatas a válasz. Ha netán képeslapot kül­dünk egymásnak külföldi ü'azásröl, üdülésből, a meg­szólítás kedves barátom", u,<ii így jstízeiu-ekvo. ■ üj kapcsolatokat terem - tüiiK. uj OaiaioKat szerzünk, immár jóval a íéfno'iikor küszooen túl. Kevesebbet lérne ez a tóDunyire a közös eraekíódeseit, kedvle,e.ien, szakmai rokonságon aiapuio barátság? hegieijebb szü- kebo területre .szón mozik az egymás iránti kíváncsisá­gunk. Bővülhet aztan. bar nyilván nem gazdagítja a közös múlt. Hogy mennyire bizonyul tartósnak? Esete válogatja. Sok .minden tehe­ti próbára. Olykor elegendő a barauag „Kiuru.eaeuez ’ a pozíció-változás. Nem eppeu szívderítő tény, de lény, hogy gyakran semmivé lösz­ük szövetségünk, csak azért, mert a masiK na:u,nKnai ma­gasabbra tört, avagy jócs­kán elmaradt. Amire elfo­gadható mentséget is talál­hatunk: bizonyára eltávolo­dott egymástól felfogásunk, megváltoztunk, hiaba is ke­resnénk egymásban azt. ami korábban összekötött. No meg — tisztelet a kivételnek — a barátságról kiderül, hogy mindössze érdekszövetség volt. Fájó leltárt készíthetünk, hogy melyik barátunkat, miért vesztettük el. Tönkre­ment házasságoknak nem­egyszer a barátság is áldo­zatává válik. Mert férj is, feleség is elvárja, hogy a ráadásul a hernyófogásra teljesen alkalmatlan pilla­natban. A házak urai és nemtói vettek föl először a harcot a betolakodók ellen. Először a plafonról seperték le őket, majd■ a padlóról, kifelé az erkély irányába. Sajnos, a legtöbb hernyó élve úszta meg a kalandot, mert bar harapásuk az emberre tel­jesen hatástalan, dé senkinek sem volt kedve kezét a her­nyóval beszennyezni. Ehhez egyébként a gyer­kőcöknek sem volt ked­vük, pedig azok kévés­sé undurodosak. Viszont — élve a politechnikai képzés adta lehetőségek­kel — megfelelő célszerszá­mot barkácsoltak, amellyel agyon lehetett ütni a her­nyókat. Szüleiknek csak az tűnt fel, hogy csemetéjük gyanúson sokáig marad há­zon kívül. Sürgető kiáltá­saikra gyermekeik szinten csalad barátai neki adjanak igazat. Holott nem a bará­ti «női hiuegultek el, hanem égj mástol. Rendszerint mindiietien érzelmi válságot élnék at, kötelességünk lenne — hiszen bajban ismerszik meg. Ki az igazi baral — midkettójüik melle ailni, ha engednek, ha nem rivalizál­nának még ebben is. Hányszor kérdezzük: „ugye, a barátom vagy", felvételezve, hogy' az igenlő válasz után heiy®síe»t, biz­tatást Kapunk valamely tet­tünkre. elhatározásunkra. Csalódunk, ha más követke­zik, pedig örülnünk kellene. De 'mennyire vagyunk alkal­masak a szamunkra nem hí­zelgő vélemév elfogadására., vagy legalább tudomásul véreiére? Ismételgetjük per­sze. hogy a barátunktól fo­gadjuk el a legkemenyebb kritikát is, ám a valóságban a megértéssel együtt az egyeténest is megkívánjuk. Barátságunkban sem va­gyunk bölcsebbek. türelme­sebbek. okosabbak, mint ál­talában. Mindezt tudva, mi­ért állítottam fentebbi hogy tapasztalom a baratsag le­tet? R öviden azért, mert meggyőződésem, hogy nem tudjuk nélkü­lözni. Kell valaki — kelle­nek valakik —, aki figyel rank, és aki a mi figyel­münket igényli. Igen, az eszményi harálsagra kellene törekednünk. atn eközben nem mondhatunk le a kom promiaszu mok ka 1 nehe- zített.. ha ugv tetszik, gyar­lóságunkat híven tükröző érzelmi kapcsokról. Szüksé­günk van rá. hogy a ..Bará­tom. figvelkz?" kelesünkre kérdésünkre megértő hallga­tás legyen a válasz. Valakié, a,kit becsülünk, s a!ki meg­becsül. M D. kiáltásokkal feleltek: „Her­ny ózunk!” A hernyózás a lakótelepi gyerekek kedvenc szórakozá­sává vált. Szabályai igen egyszerűek voltak. Az győ­zött, aki kevesebb ütéssel tudta agyonvágni t beste hernyót az erre a célra ki­alakított szerszámmal. (Idő­sebbek bizonyara ismerik a rovarirtásnak eme módoza­tát, ha máshonnan nem, ab­ból a mccből, amely szerint X. rovarirtoszert arait, de az teljesen hatástalannak bizo­nyult. Amikor a felháboro­dott vevők visszavittek, hogy a fejere borítanák, azt mond­ta. rosszul hasznaitok a port. Meg kellett volna fogniuk a bogarakat, es úgy beszórni őket vele. ,J3e ha megfog­tuk a bogarat, akár agyon is üthetjük— kérdeztek a póraljartak. „Agyonütni.. — mélázott el X. — „Az is JoP'j Apropo, rovarirtás .., jag­Kedvező benyomásokat hagylak az emberekben azon a néhány nappal ezelőtti iharosberenyi könyvünnepen egy barcsi amatőr irodalmi színpad lagjai. A Poezu Em­berség — emberiesség című verses-zenes műsora jó szín­vonalon szólaltatta meg Go­ethe, Pablo Neruda, Gins­berg, Bella István és mások költeményeit. Ez adott al­kalmat a beszelgeteshez, melyet az együttes fiatal ve­zetőjével, Kövest Arankával folytattunk.. — Mikor alakult a Poe- zas? — Az együttes tulajdon­keppen a Szilagyi Janos ve­zette - Ifjúmunkás Színpad jogutóda. Mint Poezis kel eve dolgozik. Rendszeresen próbálunk, heti két alka­lommal. Most éppen nyolcán munkálkodtunk ezen a mű­soron. Tízen vagyunk: dol­gozók, tanulók, értelmisé­giek — együtt. — A heti két próba hány fellépést lesz lehetove? — Évente körülbelül hu­szonötször álltunk színpad­ra. Az afész vállalta, hogy támogat bennünket; évi húszezer forintot, fordítanak erre a kulturális célra. Az utazásainkhoz járművet biz­tosítanak, most ss így jutot­tunk ide. — A nézőtérről lelkes kis csapatnak hatott a Poezis . . . — Van olyan szmpadta- .gunk, aki Budapestről, s olyan is. aki Kaposvárról jár vissza. Szép Attila és Be­reites» Géza. Tavaly reszt vettünk az ötödik dunántúli, amatőr fesztiválon, ahol mai- vártak minket, íg,v a barát­ság légkörében lephettünk föl. Talán nem hat dicsek­vésnek, de önbizalomnövelő gal kérdezhetik a kedves ol­vasók, miért nem jött ki a Hernyópusztító Válallat, s miért nem vette el a her­nyók kedvét az elettól. Nos. amikor a helyi lapban meg­jelent a fák lekopaszitott kepe, a vállalat illetékese elmondta, tudnak a problé­máról, meg is rendeltek a hernyoölöket egy leesz mel­léküzemágától. de egyelőre csak a szerződet megkötese- neí tartanak. A hernyók erről mit sem tudtak, részben, meri nem olvasnak újságot, részben mert mar kezdtek beguboz- ni. Igaz, az emberek is. Zár­kózottá váltak, legalábbis, ami az erkelyajtókat et ab­lakokat illeti. Igaz, a nagy hőségben ez módfelett kelle­metlen dolog volt, de inkább ezt visellek el, mint az ér­deklődő hernyókat. A hernyókra pedig mar leselkedett a vég. No, nem a hampoolők kepeben, mert azoic mag vagy nem kötőt­Üjkőkori lakótelep maradványait tárták fel a régészek Hódmezővásárhely ha­tárában. Az idei ásatások befejeztével a mar feltárt ötezer eves hazra fóliái húztak, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. (MTI-foto: Tóth Béla íelv. — KS) A nagy her tenyezső, igy hát elmondom: az idei szövetkezeti meg; ea izaváloversenyéöl a szek­szárdi területire négyén is továbbjutottunk. Berancsi Géza. Szép Attila. Libor Margit es en Most pedig a KP\ DSZ-napokra készü­lünk. Vállalkozásaik figyelemre méltóak. Vaei Mihály Bü- rokronézia.iát, RozsgyeszP venszkij Requiemjet, az is­meretlen szerzőjü francia farce-ot, a Dézsát is kivá­lasztották előadásra. — Hogyan lesz valakiből ama törszi npad - vezető ? — ötéves gyakorlatom van az amatórmozgalomban: nép- táncos és versmondó voltam. Óvónőként dolgoztam majd közművelődési felügyelő let­tem. Az. Ifjúmunkás Szín­pad tagja léven, rám esett a vaia&ztas, hogy a Poézíst vezessem. De közösségként, igyekszünk irányítani i* a kisegítő iskola pinceklubjá­ban, ahol a próbákat tart­juk. Ügy véljük, feladataink vannak az aprófalvak köz­it! üvelodeseben. s szívese« lepünk föl a klubtalalkozó- kon is. — Tehát: „minden szép”? Hiányt nem érez semmiben? — A szakmai továbblépés a gondom. Érdeklődés hiá­nyában nem indult rendező képzés. Pedig . . . Mosolya pótolja ki a mon­datot. I* t,. Hazánk mezőgazdasága diákszemmel '83 Pályádat/ fölhívás A Magyar Mezőgazdasági Muzeum tizenkel evvel ez­előtt, 1970 őszen hirdette meg elsó alkalommal a Hazánk mezógazdasaga diak- szemmel című pályázatát az altaianos es a kozepiskolas tanulók reszere. Eoben a tanévben ismételten meghir­detik ezt a pályázatot. Az altaianos iskolák alsó •s teiso tagozatos tanulói egyaránt reszt vehetnek a versenyben. Az alsósoktól elsősorban a mezögazdasag- gai kapcsolatos. rajzokat, festményeket varnak. A fel­ső tagozatosok is pályáz­hatnák rajzzal, fest­ménnyel, gobelinnel, kis­plasztikával, textíliával —- de tőlük ezenkívül a követ­kező témakörökben dolgoza­tokat is varnak a pályázatot kiírók. A legfeljebb öt gé­péit oldalnyi dolgozat írásá­ra a hetedik es a nyolcadik osztályos diakok vállalkoz­zanak. Nyolc témakörben palvazhatnak. Dolgozatot ír­hatnak egy-egy növénycso­port vagy növényfaj terme­ték meg t szerződést vagy megkötöttek, de nem volt hernyoöló szer vagy volt hernryoóló szer, de nem volt hozzá pumpa. Pedig szerez­hettek volna a lakótelepiek­től, mert azokban meg ep- penhogy felment ez a nélkü­lözhetetlen eszköz. Mas fe­nyegette a szőrös állatokat. Az a. dolog, ami bennünket, földlakókat is, a tulnepese- des. lassanként több volt a hernyó, mint « level Ez volt a hernyó tragédiára. Ugyanis a nagy levelza bá­la hernyó (Anufohum mag­num L.), ha ne-m jut táplá­lékhoz, eheti döglik. Elfo­gyott a level, agonizálni kez­dett « hernyonemzetseg. De ez volt a szerencséjük. Mert ahogy lapusztult az utolso darab is közülük, megjelen­tek a hernyoólo szakembe­rek, s kíméletlenül vegig- permeteytek a letarolt bok­rokat. S állítólag a hemyo- öló szertől elpusztulná sok­kal rosszabb, must a stma ehenhaleu. Akt ne-m hsszn, járjon utá­na! CüN József le.senek alakuiasaról az el- myit harminc ev során, s kertészeti- nuvények regi es mai termeléséről, a kisaliat- lenyeszies gyakorlatára! es jelentősegéről a kisuzem- •ben, az erdészek, a vada­szok eleietöl, munkájáról, arról hogy mi tesxuj laooi; írhatnak a Mezogazdasagi Muzeum es a mezugazüasa- gt tájmúzeumok kiauUasai- rol, arról, Hogy mit szeret­nének ezeken látni; környe­zetükben végzett megfigye­léseit aiapjan feldolgozhat­ják, hogy mely mauarasra Hogyan nat a modem me zogazoasag, s pályázhatnák egy agrar eletkozusseg kap­csolatainak eiemzesevei. A középiskolások feldol­gozhatják ugyanezeket a té­mákat, de törekedjenek egyem eszi evetetekre, on- ailo kovetkeztelesekre. A bí­ráló bizottság előnyben ré­szesíti azokat a paiyamun- kakat, melyeket a pályázó agrarioneneti dokumentu­mokkal, totókkal, rajzzal vagy egyeb melléklettel lat el. A középiskolások pálya­munkáinak terjedelme lü— 2ő gépéit oldal lehet. Mind a közép, mind az általános iskolások egyéni­leg es csoportosan nevezhet­nek. Fontos, hogy palya munkáikat a vezető tanar ellenőrizze; az o nevet épp­úgy fel kell tüntetni a pá­lyázaton, mint a pályázó ne­vet. továbbá az irányi to- számmal ellátott pontos is­kolai címet, a témát, es azt, hogy egyéni vagy csoportos munka eredmenye a dolgo­zat. A pályázatokat 1983. már­cius 31-ig kell eljuttatni a Magyar Mezogazdasagi Mu­zeum Közművelődési es Igazgatási Főosztályára. A legjobb eredményt eiert kö­zép- es ailalanos iskolák, valamint a munkát irányító tanárok díjazásban es pénz­jutalomban részesülnek. Az ünnepélyes etedmenyhirde- tesre a jövő ev májusában kerül sói'. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents