Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

A vértanújelölt

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

.. — - .'BSB————Mg—B—agEBH«»'-'. II £

Négyszer dördült el sortűz azon a borzalmas hajnalon az aradi várban, négyszer jelentette elégedetten a kivégzőosztagot irányító tiszt a várparancsnoknak: az ítéletet végrehajtottuk, S a jól végzett munka után reggelizni indult a különítmény. Nyugodtan falatozhattak a Becsből, Karintiából vagy a Stájerföldröl érkezett katonák: a birodalom négy esküdt ellenségének kezéből örökre kihullott a fegyver. S a többi kilencnek is csupán percei voltak hátra a mindent eldöntő csigolyatörésig. A kamasz császár és a fejfájásé« táborszernagy bosszúja beteljesült. Aulich l^ajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kuss Ernő. Knézich Károly, lethner György. Lázár Vilmos, Leiningen-Wester- bvrp Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác ég Vé- caey Karoly holttestét úgy földelték el hamarjában a kivégzés tríán. ahogyan a hanyag mezőőr a veszett róka tetemét. Néhány nap múlva ugyanerre a sorsra jutott Hauk Lajos, ■Kazinczy Lajos és Ormot* Norbert is. A nagybajuszai táborszernagy elégedetten bólintott, a tizenkilenc éves uralkodó nemkülönben. Országaik nyugalmát nem zavarta többé rebel Hó zsivaja. Csend voK, halálos csend mindenütt

A kegyeleten «tókor mintha feledte volna, hogy október hatodik* neomyú hajnalán egy tizennyolcadik rab is sorsának végezetét várta az' aradi vár sötét kazamatájában. Egy alig harmincnyolc esztendős, testes fiatalember. A Habobu rg - hadsereg, majd a honvédő ármádia talán legképzettebb térképésze, a tehetséges sereggzervező, a kitűnő festő, a megátalkodott köztárseságpárti: Tóth Ágostom Rafael honvédezredes.

Nem tudjuk, hadtudományi munkáiba mé- Jyedt-e el ezen az utolsónak hitt éjszakán, mint török Ignác, ifjú feleségét vigasztalta-e hosszú búcsúlevéllel, mint Leiningen, vagy politikai végakaratát jegyezte-e föl, mint Ve- esey. Bizonyítékunk egyik feltételezésre sincs. Azt tette hát, amit a halálraítéltek töl^Jzsége: végiggondolta rövid életét, számvetést készített sikereiről és ugyancsak nem csekély számú botlásairól? Nos, Bem tábornok egyik legkedvesebb tisztje, akiről — német nyelven készített naplója és egyetlen, évtizedek^ kel ezelőtt kiadott életrajza alapján — azt kell hinnünk: maga volt a nyugalom, az ész- szerüség szobra, aligha tehetett mást.

Bizonyára fölrémlett neki a marcali tágas polgárház amelyben akkor látta meg a napvilágot, amikor Napóleon átkelt a Nyemanon és Moszkva felé irányította világverő seregét. A mindig kiegyensúlyozott apa, Tóth József ügyvéd, Haydn muzsikájának szenvedélyes hive, a „fontolva haladás”, a felvilágosult liberális eszmék elkötelezettje, aki jellegzetes Ferenc-kori tudathasadással Párizs bukott forradalmának eszményeit igyekezett fiába plántálni, ugyanakkor a Habsburg-ház iránti engedelmességre nevelte, s a német nyelv tökéletes elsajátítására ösztönözte — a magyar helyett is. Nyilván eszébe jutott a halálraítéltnek kedves-csendes édesanyja, Márlony Johanna, s a vadóc kis marcali paras/.tköly- kök, akik — magyar nyelvismeretének tökéletlenségei miatt — ..sváb gyerekének csúfoltak a teher harisnya# ki* polgárlurkot, at10. ábra.

Berzsenyi Lénárd egykorú rajza Tóth Ágostonról az olmützi vár- ____börtönben, 1850.

M

ai szemmel nézve ram valami lebiftncaeJő abban, hogy ez a sokat szenvedett ember ötvenöt éves korában szinte egy húsaéves lendületénei kezdett új életet. Igaz, or,nach» sonlithatattanul nagyobb «öli szerencséje is, mint netnaedékbeli társai többségéinek. A kiegyezés napjaiban a közlekedésügyi mimsafcé- rtum főmérnökévé »evezték ki és * topográfiai oeztály -veretesével bízták meg, kesőbá visszakapta rangjai az újoanaji fötaflrtett császári és királyi honvédségben; taneaékve- zető lett a főváros egyetemén, 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia teveleeö tagjava választották. Hatalmas tekintetyi vívott ki magának egész Európa tudományos életébe*, es elismert tudósként hatt meg 1880-ben — egyszóval a sors valamelyest kárpótol*» tt- lagosért, Aradért, Ofcmützert Könyvei ma is alapműnek számítanak a katonai terkepésaet- ben.

Taraad-aJmi helyzetének változásával azonban nem változott világnézete. Néhány ekő- adásának, beszédének fennmaradt szövege taráiéit ja: elete végéig fennen hangoztatta

köztársasagparti mivoltát. Naplója bizonyítja; szülőföldjéhez éppúgy ragaszkodott, mint elveihez. Szülőföldje pedig mintha megfeledkezett volna Tóth Ágoston Rafaelről, a feledhetetlen érdemű negyvennyolcas honvédezredesről, a tehetséges festőművészről, a térképészét tudományának egyik magyarországi u itoröjerol.

Kengyel Antira*

r-....i

w az osztrákok és a szerbek eJőn.vomuíAsát; végül Vetter seregének vezérkari főnökeként próbálta menteni a menthetőt. Tudjuk, hiába ..,

A rab itt bizonyára fájdalmasan sóhajtott. Az éjszaka sóletjében, amikor társainak már *z utolsó kenplet. adtak föl, ismét maga előtt laita a világosi síkot Kétségbeesetten zokogó hajtarsait A nem is oly regen meg győzte» fegyvereket egyetlen óriási halomban. Hatt« a marcona, öreg hadfiakat es a meg suttyókat, amint erejük végső megteszitesevel ö«®- rzetórik kardjukat, nehogy az ellenseg kezébe kerüljön. Hallotta a lovak iszonyatos ha- lalhórgeset: őket kedves gazdájuk ítelte pusztulásra — nehogy új, teller egyenruhás gazdát legyenek kénytelenek hátukon cipelni ... Es flölrémJett a rabnak Ernst hadbíró alakja. Halott» saját .bünlajtsromát”, s a kerdee-t: Helyeselte ön a Habsburg-ház trónfosztását’ Igen, természetesen, hiszen magyar vagyok! ön republikánus? Igen! Majd fölhangzott, mimt egy vastag fal mögül, nehány mondat - foszlany. .A felséges császár... hűtlenség... dezertálás... hazaárulás ... halál, k-otél által.*

A hóhérok azonban csak tázerihatezor Hitt- tethettek ki magukat októberben az ararb várban. Lenkey János kivégzését elhalasztottak, To«th Ágoston büntetései — hala a migréntől időközben félhiilyévé váK táborszernagy istem kegyelmének — üzenyok évs várfogságra változtattak.

Itt egy új fejezet kezdődik. Hat es M ev Olmütz kazamatáiban, ahol — a szakadatlan önképzés mellett — arra is maradt ideje * lefokozott honvédezredesnek, hogy fogolytar- sai-rói több mint nyolcvan portiét készítsen finom ízléssel és finom kézzel, majd a szabadulás 1866-ban, s a vidéki gazdálkodás méla unalma, a mellőzöttség keserűsége tizenegy esztendőn át, a kiegyezésig. A regény itt válik tudománytörténetté.

villant agyán a soproni gimnázium emberséges paptanárainak kepe, újra latta kiskamasz önmagái, amint nekiindult a nagyvilágnak a nádpálca réme elől. Nem maradhattak ki a maganzárkájaban föl-ala járkáló honvédtiszt .emlékleltárából a ««ínyek sem.

Melyik volt a legizgalmasabb? Termésveie- sen az a nagy összeesküvés 18CK) karácsonya és 1881 január vége között a bécsi hadmérnöki akadémián! Híre jött, hogy Varsó nepe fegyvert fogott a cári rémuralom ellen, majd fölkelt egész Lengyelország, s a tisztiiskola magyar és lengyel hallgatói, összedugván kamaszfejüket, elhatározták, hogy megszöknek, s beállnak a forradalmi seregbe. Az útiköltséget Tóth Ágostonnak kellett előteremtenie, s ő annak rendje-módja szerint katonásan „elrekvirálta” az intézmény több tucatnyi ezüst evőeszközét — csakhogy szökni már nem volt miért... A szelíd Konsztantyin nagyherceg csapatai végzetes csapást mértek Osztrolenkánál a lengyelekre... A tizenkilencedik esztendejében járó magyar tisztjelölt aligha gondolhat tagakkor, hogy szűk. két

évtized múltán nem más lesz parancsnoka az

erdélyi seregben, mint maga „Osztroienko véres csillaga”.

S jött a esapateaoJgálat Undorítóan magyargyűlölő, koronás istenüket egy ostoba rabszolga alázatával imádó osztrák tisztek Stájerországban; a magyarságtudat ébredése Kassán — hála a kor istennőién szép bálványának, a nemzet csalogányának, az imádni vak) Déryné Széppataki Rózának. Gyötrő, fojtogató unalom Szaunarban: szerenádok részeg mámorban a porfészek ügyeletes szépasszonyainak, kártyapartik, nőügyek, adósságok, párbajok. Íme, a magyar «fölösleges ember”! A szívdöglesztő tisztecske mit sem sejt arról, hogy Széchenyi — akinek birtokán egykor apja szolgált jogászként ‘ — időközben számos alapítványt tett hazájának fölvirágoz- tatására; hogy a megyegyűlésen hun kozzák az aulikusokat; hogy Szatmárban egy Kölcsey nevű földesúr lazító verset írt Himnusz címmel; hogy a sárszientlőrinci oskolában egy vézna fiúcska — Petrovicsnak hívják — elhatározta: nagy költő lesz, nagyobb, mint a koszorús Vörösmarty!

Vagy ... valami nemes mégis maradt • lélek mélyén? Egy angyalka irányít onnan a megismerhetetlenből ? Mert amikor az ifjú Ágost tűzparancsot kap egy kis galíciai településen, majd Lembergben, katonáival együtt lábhoz ereszti a puskát és konokul kijelenti; lengyelekre nem lövünk. Beosztják hát a hírhedt bécsi Saltz-Griesen-i kaszárnyába.

A letetcaefc; m * hémmaxm

fei- es Kiismerhetetlen angyal

kaja azonban itt sem alszik.

Tóth Ágoston szorgalmasan látogatja a császárváros egyetemének előadásait, elsősorban a

természettudományiakat, tökéletesíteni igyekszik elhanyagolt magyar nyelvtudását, s a politikai eszmecseréket sem hanyagolja eL Legfelkészültebb és leghatározottabb ellenfele — ki hinné’ — egy hor- vát születésű, már kopaszok) százados, akit ügy hívnak: Jellacic ... Hogyan is sejthetnék, hogy másfel évtized múlva halálos ellenségként kerülnek egymással szembe?

Csapatsaolgalat iámét. Nagyszombat; idegösszeroppanás a k. u. k. drill tői; pihenés Olaszországban, festészeti tanulmányok Fii-erűében és Velencében — mert ne feledjek, hősünk sokszor dicsért földrajza tudásához és razjkészségéhez remek ízlés is társult —, majd a nagy alom beteljesülése 1843-ban : térkepeszi alkalmaztatás, négy even át, a törzskarban. De mindez csupán karrier. Semmi több. Az életpálya kiszélesedését, mint oly sok, a császári seregbe besorozott, de önálló gondolkodású tiszt es katona számára 1848 gyönyörű nyara ígéri Tóth Ágoston Rafaelnek.

A harminchat éve* fótiad. nagyot a harminenegyedik gyalogezred állományában — a császári ármadia «leggyamé- sabb* alakulatában — érik az események. S ő is, mint sok tiszttársa — így Knézich Károly ezredes, a későbbi aradi vértanú — hazájának érdekeit részesíti előnyben a birodaloméval szemóen. Magyarán: átáll. Erdélybe vezénylik, ahol egyaránt tartani kell Puchner császári generali« erős hadától és Aurám láncú bordáitól. s ahol számítani lehet a cári seregeik betörésére. Bem tábornokot hozzáértésével és merészségével kenyerezi le 1848 decemberében a fiatal térképész.

Ami itt, a hegyes bagó« vidéken törtést Totó Ágoston Rafaellel egy kurta fél esztendő alatt, valóságos regény. Elő- «aor Zilahon, a szép Szilágyságban biaonvitja egy hoavéd- zászlóafi toborzásával: nemcsak stratégiai ismereteivel és topográfiai tudásúval emelkedett ki társai közül, hanem szervezőkészségével is. Később Kolozsvár, majd Beszterce városparancsnokaként igyekszik biztosítani a harcoló sereg hátországát. Közbe« utazik, mér, éjszakánként térképek tucatjait, talán százait készíti. Nélkülük bizony aligha járhatott volna oly tökéletes eredménnyel a csaták sora 1948 telétől 19tí> tavaszáig, nélkülük aligha vezethetett volna győzelemre Bem hatalmas hadászati fölkészültsége; Czete János vezérkari főnök higgadtság» — jegyezzük itt meg: ez az örmény származású, kiváló tiszt, később a Buenos Aine6-i katonai akadémia megalapítója és az első ütőképes reguráli® argentin hadsereg „atyja" volt akkoriban Tót* ezredes legközelebbi barátja —, s talán Petőfi is hiába írta volna lelkesítő költeményeit az erdélyi seregről. Abban, hogy Nagyszeben alatt, a brassói havasokban és Píeki mellett szinte teljesen megsemmisült a császári ármádia, hogy Guyon ezredes harcosai egyetlen förgetege*» szurony rohammal elfoglalhatták a branviszkói hágót, oroszlánrésze vo>t ennek a megtermett, a kor divatja szerint magyaros szakállt és bajuszt viselő hadmérnöknek. Májusban már Görgey hadaban tüntette ki magát Budavár viszavételekor, majd — ismét összekülönbözvén atyai pártfogójával, Bem tábornokkal — a déli negyedik hadtest élén követett el mindent, hogy naegaüitf-S