Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

Megújulás és innováció Távol a piactól Térjünk vissza ahhoz a megállapításunkhoz, hogy a K-f-F kapacitásunk megfe­lel a fejlett, ipari országok átlagának, az innováció in­tenzitása azonban — a ku­tatási eredmények hasznosí­tása a tömeggyártásban és a piacon — elmarad azoké- tól. Ennek egyik oka azon­nal kiderül, ha megvizsgál­juk, hogy e kapacitás legér­tékesebb része, a kiművelt kutatók gárdája hol, a ter­melésiéi (és a piáctól) mi­lyen távol dolgozik. Svédor­szágban a teljes kutatói lét­szám (ifi százaléka, az NSZK- ban a 77, Hollandiában, Bel­giumban az 57. illetve 59 százaléka, Jugoszláviában a 25J Lengyelországban a 30, Csehszlovákiában a 45 szá­zaléka vállalati kutatóhelyen alkot. Magyarországon a 70- es években a kutatói lét­számnak csupán 12 (!) szá­zaléka dolgozott vállalatnál, 49 százaléka az ágazati és egyéb, 28 százaléka akadé­miai, 11 százaléka pedig fel­sőoktatási kutatóhely alkal­mazottja volt Ez azt jelen­ti, hogy a kutatói létszám 88 százaléka (!) — nagyjá­ból napjainkig — közvet­lenül csupán a kutatási eredmény létrehozásában volt érdekelt, s legfeljebb csak közvetve érintette a kutatási eredmény nagyipa­ri alkalmazása, piaci sikere. A kutatói kapacitás jelen­tős hányada tehát az inno­vációs folyamaton kívül te­vékenykedett Így az alapve­tően csak tudományos in­formációkra alapozott ku­tatási program végeredmé­nyé neheze* illeszkedik a termelési—értékesítési folya­mat természetes rendjébe különöse® akkor, ha a ku­tatási eredmény semmiképp sem integrálható a vállalati technológiai rendbe, ha túl­ságosan fölötte áll a gazda­ság általános technológiai szintjének. A technológiai „szakadék” Az «többi é«ek egyik eej- n a űrt os példája jól szemlél­teti, hogy milyen fennakadá­sok származnak abból, ha a kutatás (persze alkalmazott kutatás) túlságosan messzire kerül a termelés realitásai­tól. A SZTAKI, a Számí­tástechnikai és Automatizá­lási Kutatóintézet 1976-ban hozzáfogott a Dialóg—CNC számítógép-vezérlés kidol­gozásához — egyidejűleg egy amerikai és egy japán céggel. A következő évben a magyar kutatóintézet a fejlesztést sikeresen befejez­te — megelőzve a két kül­földi céget. A Dialóg—CNC vezérléssel felszerelt első magyar szerszámgép (minta- példánya) 1978-ban a hanno­veri szerszámgép világkiál­lításon nagydíjat nyert Szá­mos megrendelést kapott volna a magyar ipar, sőt az árakat is diktálhatta volna, ha akkor megkezdődik a so­rozatgyártás. De nem kezdőd­hetett el. Tudniillik 1979 vé­géig nem akadt magyar gyár, amelyik vállalta, volna a gyártást. S ennek egysze­rűen objektív akadályai voltak. Mert a szerszámgép­r Újra terem a parlagföld Az első félévben 4500 hek­tár parlagföldet vontak mű­velésbe a gazdaságok, 70 szá­zalékkal többet, mint az elő­ző év első felében — állapí­totta meg' a MÉM országos földügyi és térképészeti hi­vatala a határszemlék ta­pasztalatait összegezve. Amint jelentéséből kitű­nik, a művelés alá vett te­rület csaknem fele belvíz miatt maradt tavalyról par­lagon, elsősorban Békés, Borsod. Hajdú és Szabolcs megyében sok még az ilyen terület. gyárak — nagyon helyesen — elsősorban szerszámgépe­ket akartak gyártani, ahhoz el lenek. A gépek CNC ve­zérlését' mástól akarták — specialistától — beszerezni. Computeres gépvezérlést azonban sorozatban. 78—79- ben meg egyetlen hazai gyár sem állított elő: erre akkor kezdtek felkészülni. E felké­szülés keretében az. Elektro­nikus Mérőműszerek Gyára (EMC) — termékszerkezete piegújítdsát szorgalmazva — 1979 második felében vál­lalta végül a SZTAKI mo­delljének a gyártását. A termelés nagyipari techno­lógiájának kifejlesztéséhez azonban két év kellett. S ehhez mindenütt a világon kell is ennyi idő, különö­sen.- ha új termelési kultúra meghonosításáról van szó. Az. amerikai és a japán cég végül 2 és fél évvel megelőzött bennünket Főleg azért — és ez a elöntő —, mert a konstrukciós kutatás és a technológiai kutatás- fejlesztés egy résre párhu­zamosan folyt: a kutatást a termelő vállalat koordinál­ta saját laboratóriuma és gyártó üzemei között. A ku­tatómérnökök és az, üzem­mérnökök egyetlen vállalat falai között dolgoztak. Ugyanazokat a helyi körül­ményeket és lehetőségeket ismerték,, ugyanazon szerve­zet fegyelme, rendje és ér­dekeltsége fogta össze mun­kájukat. Mindenki érdekelt volt abban, hogy komolyan vegye az idő múlását Kutatás és gyakorlat A* IMS például a« átesett dokumentáció „honosításá­val” egy évig birkózott: annyira különböztek a nagy­üzemi technika nyújtotta le­hetőségektől a kutatóintézeti megoldások. A mintadarab kezelőpultja például Becs­ből származott, egy-két pél­dánynál az import megen­gedhető — sor oeatgy árt ás­nál azonban természetes, hogy a „dobost“ itthon kell gyártani, ezt azonban ki kel­lett fejleszteni. Más: a be­rendezés részegységeinek, elemeinek méretei nem egyeztek a gyári szabvá­nyokkal: nem illeszkedtek a gyártósorokra, nem fértek a szerszámok alá. Következés­képp az egészet át kellett szerkeszteni és kidolgozni a jó, nóvumnak számító mű­ködési elvhez (a kevesebb nóvumot tartalma zó, de ol­csóbb) nagyüzemi techno­lógiát Ennek során például a SZTAKI-raak a berende­zésben megtestesülő találmá­nyaihoz a gyárban újabb technológiai találmányok születtek, s vagy két tucat újítás is. Az eredeti doku­mentáció gyártási költsége — a honosítás után — a meg­közelítően egymillió forint­ról félmillióra csökkent. E fejlesztés átfutási ideje a nemzetközi átlagnak meg­közelítően a duplája, mert a kutatási programot nem a termelő vállalat koordinál­ta! A kutatóintézeti ..vég­eredményből” hiányzott a hazai ipái' képességének, le­hetőségeinek számbavétele: zseniális konstrukció szüle­tett) de nem egy olcsón, nagy sorozatban gyártható és exportálható termék. Ez az eset is arra figyelmeztet, hogy a technológiai kutatá­sok egyre fontosabbak. A világ műszaki élvonalában az. innováció fő vonala egy­re inkább a gyártási megol­dások területére húzódik. Ez. így természetes, hiszen ma már fizikusok, biológusok, kémikusok számára aligha képzelhető el megoldhatat­lan probléma. Konstrukció helyett Vegyük a világ 5 nagy globális gondját: a kóruye- zetszenny erest, az anyag- és energiatakarékosságot, az élelníiszer termelést — vala­mennyi megoldásában (lega­lább 80 százalékban) e tech­nológiai kutatásoktól, az ipa­ri és mezőgazdasági műszaki színvonal fejlődésétől várha­tó az előbbrejutás: vizet, le­vegőt kevésbé szennyező anyagot, energiát kevésbé emésztő, rossz földeket ter­mékennyé tevő technoló­giák (és elsősorban nem konstrukciók) kidőlgocása a feladat A magyar gazdaságba* a technológiai kutatásoknak eddig kisebb figyelmet szem- telkek. Ez következett abból is, hogy nem a temvelőválla- lati K-j-F volt az innováció előterében. A korszerű tech­nológiák töbsége az iparfej­lesztés korábbi, főleg exten- zív jellegű szakaszában a termelési szerkezet változá­sává!. került a gazdaságba: új gyár — új technológia —1 új termék. A 70-cs évek második felétől azonban — amikor a fejlesztés fő útja már nem az új kapacitások létrehozása, hanem a kiépült ipar, vállalatonként!, belső, minőségi átalakítása — a gazdaság számára szükséges új technológiák és termékek túlnyomó többsége a válla­lati K+F keretében kell, hogy megszülessen. Gerencsér Ferenc (TotytatjukJ Harminchét év után A hős apa sírjánál Állunk * temetőben, a szov­jet hősök sírjai előtt. Senki sem tudja visszafojtani a könnyeit. Megrázó az élmény, ilyenben még egyikünknek -sem volt része. Egy kalmük család több ezer kilométert utazott, eljött Kaposvárra az 1945. február lfi-án hősi ha­lált halt Dorzs Otyinovics A mkyinov sírjához. Regénybe illő az is, hány évig nyomoz­ták, kutatták, hol van elte­metve az édesapjuk. Először a fia, Alekszej jutott el Ma­gyarországra, s elutazott Ka­posvárra is. Nem sikerült megtalálnia ezt a helyet. Ta­valy a hat gyereke közül a Kamszomol-bizottságon dol­gozó Gyena jött el megint egy Barátság-vonattal. Neki szerencséje volt, mert a váro­si pártbizottság segítségével sikerült kideríteni, hogy a Keleti temetőben nyugszik a nagyapja a katonák közős sfr- jában. A november 7-i koszo­rúzást ünnepség alkalmából ő is virágot helyezett el a sir elé. A sok testié búj weghorta a gyianolcsét: egy hétre itt van a bős apa fia, két lánya s az egyik unoka. A Kaposvári Cukorgyár MSZBT-tagcso­portja látja őket vendégül, gondoskodik a programjukról. Mi sem természetesebb, hogy a keddi reggeli, a gyár veze­tőivel való rövid találkozás után az első út a hősök teme­tőjébe vezet. Az első koszo­rút, amelyen cirUlbetűs a fel­irat, a család helyezi eL, az­tán a cukongyáriak koszorúz­nak. S utána következik a ránk olyan nagy hatást tevő kalmük szokások sora. A lá­nya, Nyina, aki ötéves volt, amikor az édesapja negyven­egy nyarán elment a háború­ba, a kezével tisztogatja le a katonák nevét megörökítő tabla alatti párkányt Marija, aki akkor már nyolcéves volt, most kibont egy kendőbe kö­tött csomagot Gyurmaszerű anyagból mécsest formál, va­lamilyen port önt bele egy üvegcséből, meggyújtja, én a két koszorú közé helyezi. Utána egy porcelántálkát tesz mellé, benne van a reggeli-, zés kökben félretett néhány alma, s az az aprósütemény, amelyet hetvenkilenc éves édesanyjuk küldött a férje sírjára, ö nem lehet itt Kora és betegsége miatt nem vál­lalhatta ezt az utat Viktor, az »»oka, Alekszej fia vodkás üveget bont Az el­ső kortyot a sir elé önti. Po­harak kerülnek elő, bonbonos doboz, mindenki iszik egy kortyot, elfogyaszt egy bon­bont Aztán, ami az üvegben marad, ugyancsak a sir elé öntik, a megmaradt bonbont is odateszi k. Alekszej Dorzarnoefei Am- nymop néma vigyázzban ált ö a legidősebb a három test­vér között Amikor kitört a háború, ő már tizennégy éves volt Mindnyájan Elisztában, a Kalmük ASZSZK-ban, fő­városában élnek, ö főgépész, a lánytestvérei boltban, étte­remben dolgoznak, A most vele lévő fia pilóta, s van. a gyermekei között a már emlí­A vetőmagellátás Somogybán Zavartalan, de... A vetőmagtermelés és -el­látás somogyi helyzetéről tá­jékoztatta tegnap a megye vezető szakirányítóit Szakái László, a Vetőmag Vállalat dombóvári területi központ­jának igazgatója. A hallot­tak alapján megyénk nem csupán a legnagyobb forgal­mat, de a legtöbb gondot is jelenti a Tolna és Baranya termeltetését és ellátását is szervező dél-dunántúli köz­pontnak. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya és a vállalat közt ki­alakult jó munkakapcsolat­nak köszönhető, hogy az előbbi mondat végre múlt időbe kerül . . . Első pillantásra is visszás, hogy a somogyi gazdaságok a dél-dunántúli vetőmagter- mő terület mintegy felén a termelési értéknek csak alig egyötödét állították elő, s azt is gyakran kifogásolható minőségben. Különösen ki­élezetté vált a helyzet a ka­lászos vetőmagvaknál, ahol alacsony szintű előállítás mellett egyre nagyobb arány­ba* végeztek a gazdaságok fajtafelújítást. A megye tavalyi — több mint 10 ezer tonnát kitevő — őszibúza-vetómagszük- ségletének csak negyedét ál­lította elő. Ha nem termel­ték meg itt, hát megtették máshol, csakhogy így más megyék gazdaságai tettek szert a vetőmag-előállítás többletjövedelmére is. Az ésszerűség és a megyei ér­dek is azt diktálta, hogy olyan gazdaságokat jelölje­nek ki vetőmag-szaporításra, ahol jók a természeti adott­ságok és megvannak a mi­nőségi munka tpchnológiai- müszaki feltételei. E szem­pontok alapján a barcsi, a siófoki, a somogyszili, a nagyberki, valamint a kéthe- lyi gazdaságokkal kötöttek megállapodást. Az utóbbi két nagyüzemtől már idén több mint 4 ezer tonna ve­tőmagot vásároltak föl. Jö­vőre a termelés megkétsze- rezödesevel számol a válla­lat, i azt követően Somogy várhatóan önellátóvá válik. A gazdasagok vetümagel­látását zavartalannak ítél­hetjük, ha csupán mennyi­ségről van szó. Sajnos a faj­taválaszték már hagy kí­vánnivalót. A tájékoztatón résztvevő egyik tsz-elnök tette szóvá, hogy borsóter­melésben az elért szintet nem képesek meghaladni, mert hiányoznak a magas termőképességű külföldi faj­ták. Az igazgató által emlí­tett, s több növényféleséget is érintő vetőmagimport­korlátozások szükségességét aligha van módunk vitatni, tény azonban, hogy megfe­lelő biológiai alapok nélkül az egyéb termelési feltételek javítása sem hozhat ered­ményt. Az eddigi tapasztala­tok alapján a jobb, újabb fajták ára mindannyiszor megtérül a termésátlagok növekedésében, az exportké­pesebb minőségben. A korábbi években nem­egyszer akadozott a lucerna- vetömag-ellálá.s. Várhatóan minőségi javulást is hoz majd a bal aszok i tsz es a KSZE termelési rendszer ál­lal kialakított társulás, melynek 26 taggazdasága kö­zött ott találjuk a zamárdi, stőifoki, balatonszárszói, sár­vári somogysamsom és nagyberki tsz-eket. A burgonya vetőgumó- •zaporításban és -ellátásban a Solánum-rendszer térhódí­tása idején megszakadtak a Vetőmag Vállalat somogyi kapcsolatai. Elgondolkodta­tó hogy négy nagy burgo­nyás gazdaság most ismét velük szerződött mintegy 5 ezer tonna vetőgumó átadá­sára. Figyelemreméltó változást mutat a hibridkukorica-ve- tőmagigény változása. A te- nyészidő és a termőképesség mellett fontos követelmény lett az energiaigényt befo­lyásoló vízleadó képesség... A lakossági ellátást a vál­lalat 294 boltja végzi a me­gyében. Idén már mintegy 2.5 millió csomag vetőmagot értékesítenek. Az ellátás így sem zavartalan. Tolmácsol­tuk az igazgatónak a kapos­vári kistermelők ezzel kap­csolatos minapi panaszát. „Hiánycikk a másodvetésre alkalmas uborka, zöldbab, retek és csemegekukorica...” Szakái László szerint a bol­tok túl óvatos rendelése okozhatta a zavart, a dom­bóvári raktárakban ugyanis rendelkezésre altnak a hiá­nyolt magok.... tett Gyermán Irfy-ffl pírtnstm­kás. mérnök, pedagógus, a legkisebb pedig most sorkato­na. A megható szertartás wtá* apa és fia megnézi a többi sírt is, nem találnak-e isme­rős nevet. Sokan keresik meg odahaza kívülük is a hoaza- tartozóikat. — Harminchét éve várjuk, hogy elérkezzen az a pillanat, amikor megnézhetjük édes­apánk sírját — mondja a sö­tét ruhába öltözött Alekszej meghatottam — Annak idején » bajtársai elmondták édes­anyámnak, hogy német repü­lőgép csapott le rájuk, ő so­főr volt a háború kitörésétől kezdve. Először a tiszt halt meg, aztán ö ... Kaptunk egy képet, ezen az látható, amint katonai díszszertartással bú­csúztatják. Ügy tudjuk, ez a Széchenyi téren volt 1945- ben. Elmennénk oda is. Miklós Ferencné, a cukor­gyári MSZBT-tagcsoport ügy­vezető elnöke már szervezi is a programot. Először egy-egy szál vörös szegfűt helyeznek a vendégek a Szabadság par­ki szovjet hŐ6i emlékmű ta­lapzatára, majd pedig ebne­gyünk a Széchenyi térre. Újabb megható pillanatok. Az unoka diplomatatáskájá­ból előkerül a kép. Sikerül azonosítani a helyet Igen, a fotón a 10-es számú ház a háttér. A család négy tagja szinte körülcirógatja az akko­ri katonai szertartás azóta alaposan megváltozott hely­színét. A gépkocsi Nagybajomba • induL Valahol erre ment ak­kor az édesapjuk Í6. A szov­jet hősök emlékművénél min­dent megnéztek, sőt beleke­rült a noteszbe néhány isme­rős családnév. Este a patcai szőlőhegyen élvezték a cukorgyáriak, ven­dégszeretetét tábortűz mel­lett Az asztalon álló gyertyák lobogó fényénél a harmonikás Szondi György hol egy orosz, hol egy magyar dalba kez­dett, s mindenki vele énekelt Knopp Károly igazgató még fotóriporternek is felcsapott, hogy megörökítse a találko­zót Alekszej ismét megkö­szönte a gyár vendégszerete­tét, Laki László, a pártveze­tőség titkára azonban azzal hárította el, bogy ez köteles­ségük. — Ha -majd otthon tesztünk, pontosan beszámolunk édes­anyámnak, mindhármunk gyermekeinek, az ismerősök­nek mindenről... Elmondjuk, milyen szeretettel gondozzák a szovjet hősök sírjait Lép- ten-nyomon érezzük a barát­ságot. Csak egyet, kívánha­tunk mi, akik tudjuk, mi a háború .,. Ezután is béke le­gyen! Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents