Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

Széllovasok Zamárdi partjai mentén is nagy népszerűségnek örvend a szörfözés. A kezdő széllovasok azonban még nem merész­kednek a mély vízre. Fürdözők és csónakázók között — partközeiben — igyekeznek rutint szerezni. Meghajlás a játék előtt Vasárnap este: a Csiky Gergely Színház utolsó elő­adása a bogiári Kápolna­dombon. Ez a magyarázata, hogy sokan voltunk. Jöttek a „rendes” nézők, a szombati eső miatt póruljártak és azok, akik az utolsó sanszra vártak. Kilenckor megkezdődött az előadás. Hol egy szál fehér ingben, hol rojtos alsónadrág­ban játszottak a színészek, ahogy a szerep megkívánta. Először csak dörgött, villám- lőtt, azután csepegni kezdett az eső. Egy-két néző kezében megjelent az esernyő. Tíz perc, és nagy cseppek - ben zuhogott már. Esőfüg­göny. Mihályi és Lukács a színpadon. Több néző felállt, majd az egész nézőtér meg­bolydult, mindenki futott va­lami alkalmi fedél alá. Mikor Körülbelül fiú embert si­került összeszedni. Talán tíznek volt fegyvere. Ezek álltak az elejére, a három szánkó a végére került. Zo­lit is fel kellett rakni az egyik szánra, mert nagyon fájt a lába, alig tudott men­ni, úgy látszott, hogy elfa­gyott a lábujja. Bekötni nem lehetett, mert ha le­húzza a bakancsát, esetleg nem tudja újból fölvenni, es több ujja is elfagy. A főhadnagy kiállt a csa­pat elé és beszélni kezdett. Eleinte még hallgatták, de amikor hazaszeretetet, kato­nai esküt, meg hasonlókat felugrottam, a művészek naég a színpadon voltak, és ját­szottak. Negyedóra telt el, az eső csillapodott. Bementünk a nézőtérre. Lesz folytatás? A padok vi­zeseik voltak, sok nézőnek nem volt plédje, hogy ráte­ríthesse a padra. A nézőtér telis-tele kinyitott esernyők­kel. Mindenki vacogott. Be­ázott a cipőm, a pulóverem vizes. A színész mosolyogva penderült ki a színpadra, és játszott tovább. Mintha roi sem történt volna, öt-hat perc, és újból vízfüggöny, ítéletidő. A ruha rájuk tapadt, ha­jukról folyt a víz. A nézők sem mozdultaik. Verekedése jelenet. Pocsolyában verték egymást, egy száraz folt se volt már a színpadon. Jobban esett, mint amikor félbesza­kezdett emlegetni, az embe­rek türelmetlenné váltak, topogtak, egyesek kiálltaik a sorból és elindultak. Végül sikerült elhallgattatnunk, megmagyarázva neki, hogy a helyzet nem alkalmas „he- gyibeszód” tartására. Elindult a menet De nem az úton, mert ott a németek vonultak, hanem az út mel­lett, a mezőn. Itt nehezebb volt a gyaloglás, taposni kel­lett a havat. Többszöri pró­bálkozással sem sikerült a német menetoszlopoik közé besorolni. Egyszerűen nem engedtek a letaposott útra. Hóadösódés, szitkozodás lett belőle. Egy óra sem telt bele, és fölbomlott az alakulat. Hiá­ba futkosott a főhadnagy, bogy helyxeattÜM a rémiét, kactt az előadás. Már nem hagyták abba, játszottak ... Azt éreztem, valami csoda történik. Mi, nézők, már egyek voltunk, és egyek a színészekkel. Egy parányi kö­zösség Egyik fele bolondo­zott a deszkaalkotmányon, a másik fele nézte. Zuhogó eső­ben, hideg éjszakán. Játszot­tak meleg ruha, gumicsizma nélkül, mintha sütött volna a nap. Most éreztem igazán, hogy mit jelent a színésznek a já­ték, és milyen fantasztikus erőt tud adni. Köszönöm, hogy láthattam rajtuk a já­ték örömét, az erőt, amely összefogja ezt a kis csapatot Tapsolt a kötrönség. Hála volt a tapsokban és meghaj­lás az „örök játék” előtt K. K. BsAwfcnAt nnettt ahogy és ahol tudott Mentünk, egész nap. A hideg alig mérséklődött. Le­ülni, pihenni továbbra is veszélyes volt. Aki leült, nem engedtük sokáig pihenni; ha kezdett bóbiskolni, föl­ráztuk. Ha szét is bomlott az alakulat, azért összetar­tottak, segítették egymást az emberek. De egyre kínzób- bá vált a szomjúság. Itt nem voltak. gémeskutak, mint otthon a mezőn. Sehol lakott terület, csak a havas pusztaság A havat rágtuk, szopogattuk. Kezdett aíkonyodni, ami­kor egy falu házai tűntek föl. A pihenés reménye új erőt adott Voronyezs felől sem lehetett már robbaná­sokat hallani, minden csen­des volt A táj szinte be­késnek látszott volna, ha az út szélén nem fekszenek szétlőtt gépkocsik, föl bor ült ágyúk, döglött lovak, meg mindenféle eldobált roncs, feleslegessé vált fölszerelés. Bent a faluban is a harc nyomait lehetett látni. Egyik-másik ház összedől­ve, leégve, Ht.-ott még pa­rázslóét is. Füstölögtek a ge­rendák. A házak között el­pusztult, elhagyott fölszere­lés, összeroncsolt járművek. A bizonytalanság, A fá­radtság, m éhség újból ösz­Folytatják a víztisztító rendszer építését Kampányra készül a cukorgyár A cukorrépa még a földe­ken, de a Kaposvári Cukor­gyár már készül az őszi kam­pányra. A karbantartási mun­kák a hálóterv szerinti prog­ramnak megfelelően halad­nak, és a vége felé közeled­nek. Olyan elmaradás, amely az üzem indítását veszélyez­tetné. nincs. Nemrég — ami­kor a karbantartás felénél tartottak —: úgy látszott, hogy problémák lesznek: létszám- hiánnyal küszködik ugyanis a gyár. Átszervezéssel, szocia­lista brigádok felajánlásaival túljutottak ezen a kritikus helyzeten. Az 1894-ben emelt régi üze­mi épületek folyamatos fel­újítása, a gépsorok karban­tartása ebben az évben több mint hatvanmillió forintba kerül. Az üzemi főpróbára augusztus végén kerül sor; ez lesz a vizsgája a karbantar­tásnak. Üzemszerűen kipró­bálják — egyelőre üresen, il­letve ahol kell, vízzel — a be­rendezéseket. A főpróba és az üzemeltetés között még ma­rad idő a felmerülő, esetleges rejtett hibák kijavítására. A gyár szeptember elején fo­gadja az első répaszállítma- nyokat. Elkészült az idei kampány­ra az új vasúthálózat és a ré­pafogadó állomás, valamint a korszerű vízsugaras vagonürí­tő. Az idén folytatják a ta­valy elkezdett víztisztító rendszer építését, amely 74 millió forintba kerül. Eddig 10 ezer köbméter vizet hasz­náltak fel a Kapósból. Az új víztisztító — az ülepítővel, a törmelék- és homokfogóval — alaposan lecsökkenti ezt a nagy vízfogyasztást. Bővül az úthálózatuk is, mintegy 700 méterrel, ehhez kapcsolódik a csapadékcsatorna és a térvi­lágítás megépítése. Sok gondot okozott idáig a cukor raktározása: az évi 50 ezer tonnás termelésből, 12 ezer tonnát bérraktárakba kellett elhelyezni. Az áldatlan raktározási helyzeten segít a most épülő 900 négyzetméte­res csarnok, amely 6 millió forintba kerül. Csajághy Károllyal, a gyár főmérnökével járjuk a raktá­rakat: szinte üres mindegyik, lesz hely az új cukornak. Most nyolcszázan dolgoznak a gyárban, a karbantartás mel­lett az automata gépsorokon a mokkacukor és az egykilós kiszerelés folyik. Ha megkez­dődik a répaszedés Baranyá­ban, Tolnában és Somogybán, emelkedik a gyár létszáma a jelenlegiről láOO-ra. Az idén egy új berendezést is kipró­bálnák: az úgynevezett tör­nie] ekszepará tort — a sűrűség különbségen alapuló rendszer lebegteti a répatörmeléket, ezzel elválasztja az idegen anyagoktól. A berendezés az anyagtakarékossági program­ba illeszkedik, a másodlagos anyagnyerés szolgálatába ál­lítják. A nagy hagyományokkal rendelkező cukorgyár nyolc­vannyolcadik kampányára készül. Ha a termelők folya­matosan tudják betakarítani a cukorrépát, akkor nem lesz fennakadás a termelésben. K. L. Valami megváltozott^) Zsolt egy éve került el a faluból. Szerény. rendes, nagy munkabírású közösségi embernek ismerték. A leg­többen szerették — bár ter­mészetesen akadt néhány rosszakarója is. Magasabb beosztásba, „feljebb” került, a Városba, de gyakran haza­látogatott, és igyekezett to­vább ápolni a régi kapcso­latait az otthoniakkal. Még­is: valami megváltozott, va­lami más lett. Péter, az egykori baráti kik tagja: — Nem hittem volna, hogy egy ember ennyire megtud­jon változni, ilyen kis idő alatt! Zsolt elkerült közü­lünk, s azt hiszi magáról, hogy egyből nagyobb ember lett, mint mi vagyunk. Szin­te rá sem lehet ismerni a viselkedésére. Azelőtt csen­des. szerény srácnak látszott, akivel el lehetett viccelőd­ni, aki értette a tréfát,' de ha komoly dolgok kerültek terítékre, akkor sem jött za­varba, Barátunk volt, a szó legnemesebb értelmében. Most meg néha megjelenik, nagyképűen leereszkedik hozzánk egy kicsit beszél­getni, de öt perc múlva már rohan, mondván, hogy ren­geteg a dolga. Marika, szintén a baráti körből: «rehozta a magyar „száza­dot”. Nem volt ennek sem­miféle kincstári alakzata, de nem is erőltette most már senki sem. A főhadnagy ve­zetésével néhányat» elmen­tek fölvenni a kapcsolatot a németekkel, szállás és ellá­tás érdekében. A halálosan elfáradt katonák lerogytak, ki hová tudott: kormos ge­rendára, rőzserakásra vagy csak a puszta földre, a hó­ba. Kút itt sem volt a kö­zelben : szomjunkát tovább­ra is hóval próbáltuk oltani. Sok hó kell ahhoz, hogy az ember oltani tudja a szomját! Ahogy kezdett sö­tétedni, a hideg is fokozó­dott. Valamit tenni kellett a hideg ellen. Mint otthon Zalában, a téli erdőn, tüzet raktak. Nem is kellett meggyújtani, csak a meg parázsló, leé­gett ház maradványába rá­dobni a fát. Az emberek a tüzek köré gyülekeztek, to­pogva, forogva, hol szem­ben, hol háttal melegedtek, dörzsölve kezüket, arcukat, így szokták ezt otthon is, akik az erdőre jártak fát termelni, csak hát ott a ta­risznyából szalonna meg ke­nyér is előkerült... — Én nagyon nagyra tar­tom Zsoltot. Volt ereje meg­újulni, szakítani a kénye­lemmel, a megszokással, ba­rátaival, és a magasabb cé­lok eléréséért új, ismeret­len életet mert kezdeni. Szerintem ez nagyszerű do­log, mert ha nera mernénk soha föladni a biztonságos középszerűséget a bizonyta­lan, de nagyobb lehetősége­ket rejtő előbbreiepesert, akkor soha nem haladna előbbre a világ. Zsoltban pedig megvan az energia: igazi egyéniség, s így igaza volt, amikor elment. Persze, az érzelmi szálakat 5 sem tadja, s talán nem is akarja elszakítani. Gyakran haza­jön, és szívesen beszélget a régi barátokkal. Hogy nagy­képűvé vált volna? Nem hi­szem ! Szerintem emberileg olyan maradt, amilyen volt. János, a legjobb barátja: — A nagyképűség ma is távol áll tőle. Az bizonyos, hogy érzelmileg — s ez tör­vényszerű is — kissé eltávo­lodott tőlünk, de ez nem nagyképűség. Még mostaná­ban is szeretettel elbeszél­getünk, fölelevenítjük a réJ gi, közös emlékeket. 0 ki­emelkedett közülünk, és büszkék vagyunk rá. Lega­lábbis mi, akik őszintén szeretjük. Mert akadnak olyanok is, akik irigységből ellene fordultak. Szerintem ez abból adódik, hogy ezek az emberek érzik önmaguk korlátáit, tudják, hogy ők soha nem lesznek képesek ennyit elérni, mint Zsolt, így aztán a régebben termé­szetesnek vett viselkedést ma már rosszindulatúan fogják fel. F. Zsolt, az érdekelte — Nem hiszem, hogy megváltoztam volna. Sőt, az utóbbi időben fokozottabban igyekszem ügyelni arra, hogy még véletlenül se le­hessen rámfogni,- hogy le­nézem az itthoniakat. A ki­lométerekben és az életvi­telben mérhető távolság per­sze befolyásol bennünket Kapcsolatom a régi bará­tokkal — én is érzem — nem olyan, mint azelőtt volt De ez érthető. Hiá­nyoznak ugyanis a hétköz­napok az együttlétben, a mindennapi küszködések, a közös élmények, amelyek új és tej színt hozhatnának a kapcsolatunkba. Nekem is szükségem van arra, bogy néhány embert a barátom­nak tudhassak. Űj helyemen már nem tudok barátságo­kat kötni. Ilyen, gyermek­korból kinövőket legalább­is nem. Ezért szeretek haza­járni. Zsoít egy éve került «9 a faluból. Külsőre szinte sem­mit nem változott. Csak a körülmények és a szemlélet változott meg körülötte. Ez okozza, hogy némelyek sze­mében „más ember” lett. Gyarmati László Most vásároljon! Zefir lanvkaruhak 72—126 Ft Női otthonka 10«—180 Ft Nyári női ruhák M2—20« Ft Fehér vászon nadrág 28« Ft Nőt pulóver 149 Ft-ért érkezett a Bizományi Áruházba, Kaposvár, Noszlopy G. n. 7. A Kaposvári Közúti Építő Vállalat fölvételre keres 4 építőipari gépszerelő és 4 általános lakatos szakmunkást. Jelentkezni lehet a vállalat gépészeti osztályán, Kaposvár-Császárrét (Gorkij u. 2.) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents