Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-10 / 186. szám

Jorg© Ámado hetvenéves

Provance táncok

Húsz évvel ezelőtt Bőké László így köszöntötte a magyar olvasók neveben: „Most ünnepli a könyvolvasóvilág ötvenedik születésnapját. Akik valaha beszélhettek vele, vagy csak látták ot beszélni, azok tudjak, hogy ez a mosoly egy sugárzó derű áramiorrasaból táplálkozik, ez az energia delies-latinos szenvedélyből és mindig tett- rekész igazságszeretetbol arad: Jorge Amado sohasem közömbös, körötte vagy nevetés gyöngyözik, vagy vita kavarog."

Most — 1982. augusztus

10-én — Jorge Amado brazil író 70. születésnapját köszöntjük. Egyike ő a Magyarországon legismertebb dél-amerikai íróknak, számos regényét lefordították nyelvünkre; színes, olvasmányos, egyszerű, de sodró lendületű cselekmény jellemzi; a magyar olvasót is elbűvöli. Szegények, gazdagok, elesettek és feltörekvők közt játszódnak regényei, s Jorge Amado mindig a szegények, az elesettek oldalán álll

Brazil író, de Brazília, a Brazíliai Egyesült Államok („A jövő országa" — Stefan Zwfig szavaival) nagy ország, s egyáltalán nem elhanyagolható, hogy Jorge Amado észak-brazil író, bahiai. Ezen a vidéken Amado gyerekkorában fejezték be a nagy kávé- és kakaóültetvények-telepítését, s ő testközelből látta, tapasztalta a munkások nehéz küzdelmét a földdel, a parasztokét az ültetvényesekkel, amelyet később több regényben is ábrázolt. ..Kegyetlen, eposzba illő, feudális harc volt” — emlékezett ezekre az időkre. Gimnáziumban tanul, s már gimnazistaként rendszeresen cikkeket ír — valódi újságíró. Tizenkilenc éves korában jelenik meg első regénye, a Karnevál országa, szülőföldjének, Bahia munkásainak, halászainak bemutatója- Ettől fogva: író. Jogi egyetemre jár, s derekasan részt vesz a haloldal politikai küzdelmeiben: a kommunista vezetésű Nemzeti Felszabadulási Szövetség tagja. 1936-ban emigrálni kényszerül, s csak a II. világháború után térhet haza. Ekkor belép a kommunista pártba, képviselő lesz, de a pártot törvényen kívül helyezik, s Jorge Amadonak újra emigrálnia kell: Párizsban, s közelünkben, Prágában éL 1951-ben Nemzetközi Lenin- békedíjjal tüntetik ld, tagja lesz a Béke-Világtanácsnak.

Amikor hazájában, Brazíliában, kedvezőbbre fordul számára a politikai helyzet — pontosan ötvenéves korában —, 1962-ben véglegesen visz- szatér. Azóta fölváltva Rio de Janeiróban és Bahiában él: a Brazil Irodalmi Akadémia tagja, az Írószövetség elnöke, sőt egyidőben nagykövet is.

Regényeinek állandó színtere szülőföldje, a brazil Észak-Kelet, Bahia; hősei mindmáig az egyszerű ba- hiaiak: munkások, parasztok, csavargók, munkanélküliek. Amado — különösen végső visszatéréséig, az ötvenes évek végéig — rendkívül progresszív, haladó szemléletű. Már első jelentős regénye, a Jubiabá (1931), a brazil társadalom éles kritikája lágy, lírai mozzanatokkal, színes, gazdagon áradó folkloriszti- kus motívumokkal. A regénynek nemzetközi sikere volt, utána sorban fordították le műveit a világ nyelveire: a Holt tengert, a Szenvedélyek földjét, a Végtelen földeket, a Vörös vetést, a Gabriela.

Hímzők

Velemben

A Telem! népművészeti »tűdióban Vas és Győr-Sopron megye díszítőművész szakköreinek leendő vezetői előadásokat hallgatnak és gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt, melyeken az alapfokú népművészeti ismereteket sajátítják el. A képen: a népi hímzést gyakorolják a stúdió hallgatói.

CMTI-fotó: Czika László)

Pokoljárás a hómezökön

A katona erösködött, hogy őt errefelé irányították, itt kell valahol lenni a lősze- reskocsiknak. mert hogy hadbíróság elé állítja őt a hadnagy úr, ha nem visz lőszert. Azt hiszem, nem annyira a lőszer volt a fontos számára, mint inkább minél messzebb jutni a háborútól. Parancsomnak vé- gülis nem mert ellenszegülni. Megfordította a szánt, s mi felkapaszkodtunk rá. A domboldalban fölfelé csak lépésben tudtunk haladni, de így is egyre közeledtünk a harcok színhelyéhez. Végre egy háznál megálltunk. Bent, a priccsen feküdt a sebesült. Még ketten voltak a szobában. Valamit forgattak, nézegettek a kezükben, amikor beléptünk. Megmutatták ; féltenyérnyi éles szélű repesz volt, ezt találták a sebesült nadrágjában. Szegény fiú sápadtan, fölhúzott térdekkel feküdt, nyögdécselt. Amikor szét- nyitotlam kigombolt ruházatát, engem is meghökkentett a mintegy ökölmyi bél látványa, amely a hasából előbuggyant. Ügy látszott, hogy bélsérülése nincs, csak előestek a belek a hasfali sérülésen keresztül. Feltétlenül vissza kellett helyezni. De hogyan? Altatás nélkül? Kórházba küldeni nem tudom, ha itt nem segítek rajta, belehal a hashártya-gyulla- dásba.

Azt hiszem, sem ő nem állt ki még ilyen kínokat, sem én, amíg vissza nem tudtam helyezni, morphin- injekció és egy törölköző segítségével. Zoli addigra novocaint szívott föl a fecskendőbe, s előkészített néhány öltést. Bemosakodásra persze nem volt lehetőség. Jóddal kentük be kezeinket. Vigyázni kellett, nehogy az öltések behelyezése és mégcsomózása alatt újból kinyomjon mindent, mert akkor kezdődik elölről a kínlódás. Sikerült zárni a hasfali sebet.

Megyénkben szerepel a Boulei Dansaira népi együttes

szegfű és fahéj t. s ezzel csak egy részét soroltuk fel életművének, mert Amado termékeny alkotó, mint például a mi Jókaink.

1962-es hazatérése után kissé visszafogottabb a szemlélete: egyik interjújában elítéli néhány korábbi regényét, mondván, túl egyszerűen, sematikusan nézte a világot, alakjai vagy csak sötétek, vagy csífk világosak.

Magyarországon — túlzás nélkül mondhatjuk — népszerű író. (Magyarul csaknem minden könyve olvasható.) Munkásságának egésze mélyen emberi, joggal ünnepelhetjük ismét — ezúttal születésének 70. évfordulóján — a már klasszikus brazil írót, Jorge Amadót.

Egyik interjújában így vallott: „Brazíliában az emberek boldogtalanok, de sohasem szomorúak, különösen északkeleten nem. Félelmetes vidámság van bennük, és ez teszi lehetővé számukra, hogy az éhség és az igazságtalanság ellenére előrehaladjanak. (. . .) Ha mágikus elemeket alkalmazok regényeimben, éppen azért teszem, hogy kifejezésre juttassam Bahia népének költői képzeletvilágát. Mert ez a nép képes megteremteni egy olyan nagyerejű mitológiát, amelynek segítségével megőrizheti méltóságát. Egv olyan országban, mint Brazília. ahol a néprétegek a leg- n vomor usa gosab b feltételek közé kényszerültek, és ahol már önmagában az a tény is, hogy élnek, győzelem, a nép az életben maradás puszta tényével is nagy tettet visz végbe”.

(Gy. L.)

Franciaország szívéből, a Provance-vidéki Thiers városkából érkezett Balaton- szentgyörgyre Somogy megyei vendégszereplésre a hét végén a Boulei Dansaira néptáncegyüttes. A bala- tonmáriafürdői afész Kis- Balaton Táncegyüttese látja vendégül a csoportot annak viszonzásául, hogy a somogyi táncosokat a nyáron Thiers-ben fogadták. A francia újságok elismerően írtak a Kis-Balaton Táncegyüttes szerepléséről, a Boulei Dansaira népi együttes magyarországi bemutatkozását ugyancsak siker koronázta. Balatonszentgyör- gyön a vasárnap esti bemutató sok érdeklődőt vonzott a művelődési házba, s a nézők lelkesen ünnepelték a vendégeket. A, táncosok bemutatkozásul végigvonultak a falun, s a nálunk megszokott menettánccal köszöntöttek Balatonszent- györgy lakosságát. Érdekes látnivalóban volt részünk: a francia népviselet Provance-vidéki hagyományai elevenedtek meg előttünk. Faklumpában ügyesen mozgó táncosok, fityulás lányok, széles karimájú kalapos legények fehér lábszárvédőben ropták az utcákon a francia táncokat.

A Boulei Dansaira tánc- együttes egyre több európai országban szerzett elismerést Provance-nak. Robert Antoine, az együttes elnöke és Beái Didier műveszeti vezető egv nemrégen ala%

kult tánccsoportot mutatott be. Vidékükön a francia folklór legrégibb hagyományait őrzik. Városkájuk tizennyolcezer lakosú, a nép- tancegyüttes 1972-ben alakult. Nálunk ismert kifejezéssel élve, 1974-ben minősültek, azóta négy alkalommal szerepeltek külföldön: Hollandiában, Svájcban. Ausztriában és az NSZK- ban táncoltak, mielőtt magyarországi turnéra vállalkoztak.

— Együttesünk negyven- tagú, ebből hat zenész. Ketten játszanak dudán, ketten lekerölanton és ketten har- . monikán — mutatta be az együttest a csoport elnöke. — A népi viseletét, a táncokat múzeumokból gyűjtöttük össze. Ezeket a ruhákat ugyanis már nem hordják Provance-ban, s az eredeti táncokat is csak néhány idősebb ember ismeri. Táncaink a családi ünnepek, események sorába tartoztak, a fiatalok szívesen elevenítik föl őket. Hetente általában egy alkalommal jövünk ösz- sze, de szereplés előtt háromszor is próbálunk. A táncosok, a zenészek egymással is szívesen baratkoznak, rendszeresen találkoznak otthonukban.

— Hogyan tartja fönn magát az együttes?

— Együttesünk tagjai között vannak a mecénások, hadd említsem példának a harmonikást, aki malomtu- lafdonos. Sokat áldoz a csoportra. Egyébként arról is nevezetes, hogy magyar malmot építtetett Thiers-ben. Lemezfelvételeket is készítünk, az ebből származó bevételt szintén az együttes fenntartására fordítjuk.

A provance-i táncok és dalok különböznek a mieinktől, de nagyon sok a rokon vonás. A fő témája a francia táncoknak is a szerelem. a lányok széptevése, a férfiak virtuskodása a közös szórakoztató tánc leggyakoribb „tartalma”. A híres francia pikantéria sem csupán Párizs titka, a provance-i parasztok is tudták a módját — vallották a tánc nyelvén Thiers táncosai.

A hét végén Buzsákon

lathatja őket a közönség a búcsú folklór-műsorában, és fellepnek még Hévízen is.

Horányi Barna

Valamit sejtet Segesd

Vár állott,

de hol a kőhalom?

A kutatóárok kincsei

De mi legyen vele tovább? Kórházba kellett volna külde- ai, de hát az lehetetlen!

Ügy döntöttem, hogy fölrakjuk a szanra, s átvisszük a segélyhelyre. Igenám, de amíg a házban dolgoztunk, a csata közelebb került. Erős gyalogsági tűz hallatszott, most mar elég közel a segélyhely felöl. Elóreküldtem a tizedest, hogy derítse föl, merre juthatunk vissza a segélyhelyre. Csakhamar visszatért azzal, hogy nincs visszaút, az oroszok elfoglalták a segélyhelyet és környékét. Ezt erősítették meg abból az irányból menekülő katonák is. Egyre többen jöttek a sötétben puska, némelyik derékszíj nélkül, s mentek a dombnak fölfelé, amerrő] nem hallatszottak lövések. Némelyik megállt, s elmondta; mindenütt oroszok vannak; jönnek fehér lepelben, sítalpakon.

Szétverték, bekerítették a zászlóaljat. Teljes a zűrzavar, mindenki menekül, amerre tud.

Vissza a segélyhelyre tehát már nem mehettünk, viszont itt is aknatűzbe kerültünk. Úgy Játszik, észrevették a gyakori ajtónyitogatáskor kiszűrődő lényt, s arra gondolva, hogy valamilyen harcálláspont van itt, elkezdték aknával veretni. Szaporodtak a puskalövések is, egy-egy a közelben zizzent. Nem volt más választásunk, mint a sebesültet föipakolni a szánra, s elindulni észak felé, amerre a többiek is menekültek. Házat, ahová be lehetett, volna húzódni, nem találtunk.

Fölértünk a falutél északra elterülő fennsíkra. Fóitamadt

a szél. Kegyetlenül hideg volt. Az összes pokrócot ráterítettük a sebesültre; Zolival a szán mellett haladtunk. Hiába dörzsöltem a fülemet, arcomat. pillanatok múlva újból csípte a fagy. Jóformán nem is éreztem az arcomat, orrlyukaim szipogásra összeragadtak, talán kis jégcsapok is lógtak rajta.

Rajtunk kivül még kb. tíz árnyék követte a szánt. Senkinél sem volt fegyver; talán csak az én pisztolyom maradt az egyetlen. Előttünk, mögöttünk kisebb-nagyobb csoportok feketéllettek a hóban. Fölhajtóit gallérral, legyűrt, fül védés sapkában, zsebre dugott kézzel, előrehajolva taposták a havat.

De hová ? Senki sem tudta.

Innét, föntről le lehetett látni a falura. Megdöbbentő és félelmetes látvány volt A fegyverropogás csökkent, szórványos lövések, egy-egy géppisztolysorozat hallatszott, de 10—15 ház égett. Hatalmas lángnyelvek csaptak az ég felé. Lángra lobbantak a szal- matetők. Máshol már leégett a ház vagy szénaboglya, s csak parázslóit. Az a ház is égett, amelyikből eljöttünk. Telibe találta egy akna.

Éreztük a füst fanyar szagát. Nyugaton, a távolban vörös volt az ég alja, ott még dúlt a csata, A nehéz fegyverek egybeolvadó dübörgése mint távoli nyári zivatar morajlása hallatszott.

(Folytatjuk.)

A segesdi templom messzire látszik. A domb, amelyre építették, a környék legmagasabb pontja. Tiszta időben Bóhönyeről látni a külsőleg nem is olyan különleges építményt. Csoda-e, hogy középkori eleink is itt telepedtek meg? Aligha. Bar a régész szerint más is közrejátszhatott az akkori építkezésekben: a rómaiak hajdani útjainak többe-kevésbe épségben levő maradványai. ..

A segesdi vár krónikája kisebbfajta könyvtárra tehető, mégis keveset tudunk az egykori királynői mezővárosról. A turista hiába érdeklődik a romok után, vajmi keveset láthat Legföljebb lakóhazakba, pincékbe beépített középkori téglákat mutogathatnak a helybeliek. Segesdröl, ki tudja miért, megfeledkeztek a régészek. Pedig a krónikák szerint a maga nemében páratlan élet színtere volt ez a település. Sokszor sokkal kisebb jelentőségű ásatásokra is futotta. Most azonban végre megmozdult a föld. A szó legszorosabb értelmében is. Dr Magyar Kálmán vezetésével a múlt hónap végén meghúzták az első kutatóárkokat előbb a helybeli fiatalok, majd a Kaposvári Gépészeti Szakközépiskola tanulóinak segítségével.

— A históriából tudjuk, a legismertebb régészek többnyire egy életen át készültek legjelentősebb ásatásaikra. Henry Schlimann. aki Trója nyomait kutatta, már gyerekkorában kacérkodott a nagy felfedezés gondolatával. Magyar Kálmán mikor határozta el, hogy ásót fog Segesden?

— Ez is régi történet, ha nem is gyermekkori. A nemzetségekkel foglalkozom. így jutottam el i Ötvöskónyiba, ami nemzetségi falu volt. Az ottani leletek nyomán érlelődött bennem a kíváncsiság: ha ilyen volt egy kis település, akkor milyen lehetett a központ. Többször átjöttem Segesdre, ismerkedtem a környezettel. Végül lehetőséget kaptam a munkára. Elmentem a legkülönbözőbb múzeumokba, levéltárakba, és megnéztem a korabeli térképeket. okleveleket. Próbáltam összeállítani egy képet, amelynek alapján több-kevesebb biztonsággal az ásatáshoz is hozzáfoghattam.

A segesdi dombon árkok érnek árkokat. Itt kőrakások,

máshol a furcsa színű talaj.

A laikus aligha igazodhatna el. A régész segít. A kőlapok, amelyekre véletlenül rálépünk. egy középkori ház részei voltak. A finoman kovácsolt szög, amelyet felveszünk a földről, ugyancsak a múlt emléke. A bronzbol készült csat maradványa az arany középkorból való. A régész büszkélkedik: nagyon sok leletre bukkantak.

— Sikerült meglelnem a' földvárat — mondja Magyar Kálmán. — A királynői központról azonban még most is keveset tudunk. Azt hiszem, az lenne a legnagyobb szenzáció, ha az egykori palotát is megtalálnánk. Csakhogy ahhoz még nagyon sok földet kell megmozgatni. Akár tíz évig is elhúzódhat a munka.

— Az ásatásoknál — remélem, nem tévedek — két dolgot külön keli választanunk. Az egyik a régész érdeke: vallatora fogható leleteket keresni, amellyel hipotéziseket vethetünk el vagy erősíthetünk nv>° esetleg történelmi ismereteinket módosíthatjuk. Az utca embere azonban többet akar: látványt. Segesd esetében mire számíthatunk?

— A régésznek mindenképpen sokat mondanak a földből előkerülő kincsek, legyen szó patkoszögröl vagy elhul- lajtott érméről. Mindezek beszédes bizonyítékai annak, mikor éltek itt az első „honfoglalók". Talán Segesd is megcáfol majd néhány feltételezést, de erről korai lenne még beszelni. Alighanem a majdani látogatók kívánsága is teljesülni fog.

— Héjj Miklós, a visegrádi múlt neves faggatója szerint náluk az emberek félnek vízvezetéket építeni, mert ha az ásó megakad valamiben, jönnek a régészek, s egyhamar nem készülhet el a fürdőszoba. A segesdiek hogyan fogadták a régészeket ? Ahol dolgoznak, magánterületek, zártkertek vannak.

— Kissé bizalmatlanul. Mindenki félti a sajátját. De többnyire érzik, hogy amit keresünk, az az övék i».

Nagy Jenő

»

Dr. Viczián Antal