Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
Bálint Endre: Szodoma és Gomora — Fotómontázs Tandori Dezső „Hogy legyen valaki miatt...” Mindig lényeges, hogy legyen valaki,miatt* Különben nincs igazi lényeg. Ni'kunic.esook hatan, ezek a lények, megmentett madaraik» !y!i<ítt.U:K'—^ de csak ne mentegetőzzünk! Olyatklennesaz, mint a büszkélkedés. Hogy miről morsctonkTe, és így tovább. Utazás, nagyobb lakás, "több mozgás szabadsága. Kitavaszod 'k, aitogy ezt írom, zöldek odakint a Iák, beborítják téli*etetőedényeimet. A párkányra még járnak kukoricactaosára a szemközti parkból a verebek; és fölfedezünk egy zöldikefészket. Mindig lényeges, hogy legyen lényeg. Megyeik, bevásárolni, szatyromban háztartási hulladék: még mindig nekik, a kintieknek. Valaki megmutatja a bokrok tövében a kikelt rigófiókákat. Kutyákat terelünk arrébb, gazdáik készségesek. Reméljük, lesz utánpótlás; megdolgoztunk érte a télen. Lesznek rigók, egyebek. Itt bent, most, hogy ezt írom, harmadéves verebünk udvarol: bárminek, ami az útjába kerül. Micsoda apa lenne (ha igaz)! Megyek, megnézem kalitkáikban a többieket. (Már röpültek ma, elpihennek, vagyis kaszinóznak egymással; Pipi Néni, a vak verébtojó, részt vesz a társalgásban.) S/.pérónak, ő az idén lesz öt éves — mennyi idő múlt el! mi közelít? —, ujjat nyújtok a rácsok közt, rá(B, tollászkodik a kezemen. Bízom benne, sokáig játszhatunk még így. S hogy ez nem játék: ma, az első igazán hihető tavaszi napon, felkerestem egy madársírt, egy halottunkét, és nem. tudom, a hihetetlen volt hihető, vagy a hihető hihetetlen. Gőbölös Sándor Nincs fogódzó Nagy mélység választ el minket, a szakadék szélén hiába toporgunk; halott köveken kongnak a léptek, az űrt átkiabálni nem tudjuk, öleléseink kihűlt ágya vakít fehéren, s mi holtan rázuhanunk majd. Vlagyimir Barszov — Viktor Dalszkij Ki a csodagyerek apja? O claii óztam egy székei az ágy fejéhez — halkan, tolvaj módra, hiszen loptam az álmát —, s úgy {.Stem le, hogy arcomat simítsa majd végig első, védtelen pillantása. Az ablakon, túl már mocorgott a kiismerhetetlen, rossz szándékú óriás, egy új nap — de ő még nem hallotta a cöKjpverők robbanásait, bár azok (apró rebbenés- kénft befészkelték magukat a szemhéja alá. Dalán lépteknek' Álmodta őket, valaki várva v&t lépteinek.: — a háborút nem ismerte, csak a várakozás háborúját — s ebben a háborúten elképzelt arcok estek szét szilánkokká, bőr alá tokosodó xe- peszként őrizve az igaznak hitt hazugságokat! s a titkok, sebezhetősége titkai nyugtalanná tették az álmát. Bekapcsoltam a rádiót — talán oratóriumot váriam, a kinti zajokat' «Snyamwa visz- szaringatoi titkai közét de az óriás már teljesen felébredt, s szájából pattogó ritmusok tőitek elő. Akkoriban sem dolgoztam; olyan munka nem volt, amit szívesen csináltam volna, a pénz meg nem érdekelt Albérleti szobácskámat tél évre előre kifizettem — s magamnak hazudni megtanultam nagyon, hiszen ez a szegények fegyvere. Legkisebb fiúiként ábrándoztam az óriásoktól, akikéi én fcgok majd legyőzni — s erőt gyűjtöttem, legalább hazudni eleget Amikor megmoccant, megijedtem. Az ébredés már kikezdte az aknát, s öntudatlanul ringatta magát, hogy legyűrje, akár a kisgyerekek. Ébredni olyan, mint megszületni — és megszületni kín. Az ablakhoz léptem, leengedtem a rolót — így a sivárság sejtelmessé vált, mint valami be nem fejezett, önként vállalt bűn, vagy büntetése. Nem, előtte nem szégyelltem a szobámat — csak valahogy bántott: többet szerettem volna nyújtani neki, többet magamnál is. De a hazugságaim, mint a titkok, egyszemélyesek voltak — hogyan mondhattam volna el neki, hogy ez a szoba a kis herceg otthona js? Félt tőlem, amikor gyenge voltam -— hát erősnek mutattam magam mindig, mintha már túl lennék csatáimon. A sötétítő zésein átfénylő sugarak rácsokat kenték az arcára — akárha beszélőre jött volna, az álom börtönéből. Pedig nem tudtunk beszélgetni. Ami történik, bennem történik: meg ne zavarjon. ami nincs. S ő félt megbolygatni látszólagos fölényemet — talán érezte, milyen mélyre zuhannánk. Ha nem veszik észre, ha nekem kell bizonygatnom, már nem is igaz, hogy győzni tudók. S mit ér, ha erőmet lehetséges magamra ed pazarlóm? Révész Napsugár raj*» Néha lányokat vittem fél magamhoz, s olyankor soha nem láttam. Csak egyetlenegyszer bukkant fel — igaz, akkor nem szabadott volna. Nagyon szerettem őt — de csak ahogy az ember a hazáját szereti, megfoghatatlan sóvárgással. Edit más volt. Más lett volna. Neki talán még nem létező csatákról is tudtam volna beszélni. Amikor belépett a szobába, nem nézett körül — s hirtelen úgy éreztem, sejti, ki vagyok. Az u.Íjaim előre tudták teste titkait, s arra gondoltam, vele végre jó lesz, Deák Már Eiem lÉüaiii soha többé mint kamaszálmaimban. Még az ágy is örült neki — máskor méltatlankodó rugói engedelmes sóhajjal adták meg magukat. Az ajtóra pillantottam, be van-e zárva — és ott állt ö, félszegen, mint akit el is küldhetek. Edit furcsállotta: — miért bámulod olyan mereven az ajtót? — de képtelen voltam bármire is. Pedig ö soha nem adott nekem örömet — csak a jelen idejű kapcsolatok tettek képessé feloldódni engem is; s Vele nem tudtam csak a pillanatra összpontosítani. Edit pedig elment, mint más hazákba induló gondolataim. Visszaültem a székre — arcán újra letisztult az ákwn hullámverése. Tudtam, hogy ez a kapcsolat most már örökre szól, hiszen akkor halt meg, amikor legjobban szerettem, és féltem a jövőtől. Féltem a vele valp harctól, amiben talán soha nem sikerül eldöntenem, győznöm kell? Veszítenem? Ha csak magam miatt féltem, az erőssé tett: képes leszek-e mégis megvívni csatáimat? De felelősséget vállalni másért úgy, hogy a saját életemet sem látom, nem tudtam. Megbénított, mellette fekve, a kudarc félelme. S Volzsinék lakásában késő este éles csengőszó hallatszott. Szemjon Ivanovics kitárta az ajtót, és látta, hogy ott áll Kandibin, laboratóriumának dolgozója, és karján egy alvó kisgyermeket tart. — M estét, Szemjon Ivanovics! Fölébresztettem? — kérdezte idegesen Kandibin. — Nem... A feleségem már alkszik, én pedig dolgoztam. Csak nem történt valami? — Alszik a felesége? No, jól is van. Egy nagyon fontos és komoly kérdésről kell önnel beszélnem. — Jöjjön be! — mondta szívélyesen Volzsin. — De miért van magával ez a kisgyermek? — Mindjárt megmagyarázom — mondta Kandibin, miközben levetkőzött. A gyereket már előbb óvatosan a fotelba tette. — Mit jelentsen mindez? — kérdezte nyugtalanul Volzsin. — Kié ez a gyermek? — Ügy mondják, az enyém — mondta csendesen Kandibin, és az álmában édesen cuppogó csöppségre mutatott. — Miért mondja, hogy úgy mondják...? — húzta fel Volzsin a szemöldökét. — Hát azért, mert valójában nem az enyém! — suttogta éles hangon Kandibin. — Ez a gyerek ugyanis csodagyerek. Mindössze egyéves és már beszél, de olvas is. Most képzelje el, mi lesz vele a továbbiakban! El sem fogja hinni, én az egész családfámat ellenőriztem, végig. végig ... Sehol egyetlen zseni. Érti? Mi az, hogy zseni? Meg csak tehetsége tttmaradna-e azután, hogy a legrejtelmesebb — mert utolsó — lehetőséget kihasználjuk? Gyereket szerettem volna tőle — akinél gyengébb az ember, azt igyekszik megalázni, hogy magához köthesse. De lehet-e következménye meg nem történt dolgoknak? Körbepillantottam a szobán, próbáltam az Ö szemével látni, s hirtelen kietlennek tűnt, hazugságaim híján. Az ö titkai a szemhéja alatt mocorogtak — az enyémek köröttem, szanaszét. Éreztem hogy a mai nap óriása már reggel legyőzött, keserű számban a vereség rossz ízét hagyva. S ha felébred, harcolni bíztat? Tudtam, hogy nem — meghagyja a választás jogát, s ezzel kényszerít veszíteni. Szerettem. Bár — ha Editet szerettem, neki más szó való. Ügy volt szükségem rá, ahogyan a hazugságaim erőt adtak. Ha kenyérre sem maradt pénzem, nem ettem — de nélküle iszonyút kor- dult a gyomrom. Ha nem volt mit olvasnom, hanyatt feküdtem az ágyon — de nélküle éreztem, milyen kevés a tudás józansága. S a mesék ereje az Ö hiányán megtört, motyogássá változtatva a csatakiáltást. hogy felnyitotta a szemét, úgy maradt meg bennem örökre. A tenyerem ismeri az arcát, fülem a sóhajtását — de Ű csak így maradhatott meg. Az emlékezet sötétkamrájában elmosódnak a rosszul exponált képek — ujjaim már hazudták őt más bőrét simogatva —, de ennyi megmaradt, végleg, céltáblapon- tosan. Felnyitotta a szemét, rám mosolygott —, de ez a mosoly csak az álom idegen tájairól hazavetődött mosolya volt egy régi ismerősnek, — rám mosolygott, megdörzsölte a szemét. Hirtelen annyi mindent szerettem volna tenni érte, hogy nem tudtam ülve maradni — tehetetlenségemben kinyitottam az ablakot, s elfelejtve a játékszabályokat, elfelejtve, hogy ilyenkor nem szabad az üres ágyra pillantanom, amikor nem vagyok képes odaképzelmi, a győztes mosolyával, hogy tettem valamit, hátrafordultam, s ném láttam. Soha többé. sem volt egyiknek sem — csupa szürke egérke. Címzetes tanácsos, kocsis, titkárnő. S egyszer csak itt van ez a fiú, csodagyerek! Ez a genetika vonatkozó törvényei értelmében egyszerűen lehetetlenség. Nem az én fiam. Volzsin szigorúan végigmérte Kandibint és azt mondta: — Hát kié? — Hát éppen ez az! Ugye, emlékszik rá, hogy az ön felesége meg . az enyém ugyanazon a klinikán szültek.. . — No és? — sápadt el Volzsin. — Hát csak az — s a kései vendég sokatmondóan felemelte mutatóujját —, hogy ön egyszer azt mesélte: a nagyapja is meg az apja is csodagyerek volt. Hétéves korukban integrált számítottak, harmincévesen akadémikusok lettek. Hiszen még ön is, ugye, az akadémia le- levező tagja, pedig csak harminchét ... En meg? Negyven. És? Laboráns. Bárki bármit mondjon is, az örökölt tulajdonságok ereje hihetetlenül nagy. — Szóval, azt akarja mondani ... — motyogta hitetlenül Volzsin, — Hát persze — csillant föl a szeme Kandibinnak. — A gyermekeinket összekeverték a szülészeten. Aki önnél van vagyis az enyém, eddig meg nem jár, nem beszél. Tisztara, akárcsak én. Én is csak hároméves koromban kezdtem járni. Beszélni meg hatévesen. Erre mi történik? Odacsempészik nekem az ön csodagyerekét. Én már a szülészeten is voltam. Azt hiszi, meghallgattak, megértették, miről van szó? — legyintett Kandibin. — Nézzen csak ide! A kis homloka? Tisztára az öné, éppen olyan magas. A kis gödör az arcocskáján? A magáé. — Tényleg, tényleg... — mondogatta Volzsin, miközben az alvó kisfiún járt a szeme. — Tényleg hasonlít. Homlok, gödröóske... Vagyis a kisfia, azaz, hogy az en kisfiam... — Ez az! Mindjárt köny- nyebb az egész — mondta Kandibin. — Most szép csendben visszacseréljük őket, s minden a maga normális módján megy tovább. — Vagyis hogy a magáé, izé, az enyém, már beszél? Azt mondta, ugye? — kérdezte óvatosan Volzsin. — Nemcsak hogy beszél, de olvas is — kiáltotta lelkesen Kandibin, és nagyot cuppantott a kicsi felé. — Mondom, hogy csodagyerek! — És a feleségemnek hogyan fogom ezt megmagyarázni? Eddig még nem szólalt meg, azt an halnapra már olyan gyerekünk lesz, aki ráadásul olvas is. — Hogyan, hogyan? Hát úgy, hogy a zseniknél ez a törvényszerű. Egyik pillanatról a másik**. — És a maga felesége nem fog ellenkezni? — Vele majd elintézem valahogy — mondta Kandibin. — Kérem ugye, a fejlődés útja néha kiszámíthatatlan.. cikcakkos, hogy úgy monjam. Környezeti feltételek. külső faktorok, miegymás. Majd elhiszi. — Ha jól értem, azt javasolja, hogy cseréljük el őket minden hivatalos írás, feljegyzés nélkül — kérdezte Vdbzsin, miközben vörös foltok ütöttek ki a homlokán. — Hiszen érti, miről van szál — fortyant fel Kandibin. — Az én gyerekem nem lehet csodagyerek. A magáé, nos, az már más... Most, amíg nem késő, addig kell kijavítani a hibát. Az enyémmel egy kínlódás lenne az élete. Az én gyerekem, nekem kell törődnöm vele. Ami pedig az ön csodagyerekét illeti, hát hároméves korában iskolás lesz, tízévesen befejezi az egyetemet, aztán kandidátus lesz. Az előre kijelölt úton! Ahogy a genetikában meg vast írva. — Ez így is van — mondta némi kétséggel Volzsin. — De azért mégis kellene beszélni a feleségemmel... —• Eszébe ne jusson! — emelte föl két tengerét Kandibin. — Nagy dolgokban soha nem szabad nőktőlJcér- m tanácsot. Az asszony ahogy <r tégiek mondták maga a megtestesült elleniPéntek Imre Feletőáen dal Bár a fegyveres világ acsarkodik: azért Szeress! Kontinenseken iűzveszétges ,j gyűlölködés ragyog befiiggöngözziik az ablakopi^r^f Nem a rSStőt, tested híreit hallgatom, utolsó mindenbe alkalom, A képernyő tükrében mezítelen játszadozunk, atombiztos óvóhelyen. Túlélők vagyunk szüntelenül: megmaradni halálunkig talán ha sikerül. Pap Gábor Magaslesen Magaslesen állok, kúsznak felém bősz, vicsorgató évek. Puskám csőrétőltött, néha mégis félek ... Most várok, amíg végképp magamra maradok és kitűzi az ég galléromra — krumplivirágokból — a kápTSrcsillagot. mondás. Haszontalan dolog velük tanácskozni. Hanem gyerünk csak, férfiasán, aztán egy kézfogás, és ... Ebben a pillanatban föl- tárult az ajtó, és félénken bejött a szomszéd szobából Vitalij, a professzor kisfia. Huncutul forgatta szemecs- kéit^és azUkérdezte: —r-GS mrtSl beszélgettek itt? — Nini. megszólalt!!! És járkál. Hiszen ez is megy — kapott a szivéhez Volzsin. — Apu — mondta Vitya és Volzsinra nézett. — Csodagyerek, ez is csodagyerek — suttogta Kandibin. Volzsin egyszerre csak megragadta Vitya » kezecskéjét, és azt kiáltotta: — Nem adom oda! Ez az én kisfiam! Az en kis zsenim! — Hiszen látom én azt magamtól is —■ mormogta Kandibin. VUcratlanul gyorsan felöltözött, karjára vette az alvó kisfiút, &. távoztában még odavetette: — Nem hagyom ennyibent Megkeresem az igazi apját. Már a lépcsőn haladt lefelé, s így dünnyögött:-i- A csuda érti ezt. Rám sóztak egy csodagyereket, s azt hiszik, hogy minden rendben van. No de várjátok csak, nem ismeritek ti még Kandibint. Megkeresem én az egér kémet... Fordította: Konczek József \
