Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
A szülök f ap úton NyíTt tekintetű ember ül velem szemben: kezét a? asztalon pihenteti, s csak akkor emeli föl, ha nyoma- tékot kíván adni történeteinek. Kovács Jánosnak hívják. A textilművekben a harminekettedik évét tapossa: főszerelő a tmk-ban. Abban a részlegben dolgozik. amelyről azt mondják: neki'k köszönheti a gyár aranyfedezetét, a megbízható, jól működő gépparkot. — A műhelyben nincs „babér”-tisztelet: ha bejön az igazgató — márpedig gyakran megfordul nálunk —, páncélt hoz magával: az érveit. Az emberek azt szokták meg, hogy mindent pontosan számon kérnek: a munkát is, az ígeréteket is. Az „úgy volt...” kezdetű meséket nem lehet beváltani. Egy helyre öfvgRgn A főszerelő textiles története akkor kezdődött, amikor a kukoricaföldön már emelkedtek a gyár falai. 1950 októberében jelent meg az újságban, hogy az új gyár munkásokat keres. — A mozgósításra jöttem. Volt egy szakmám — Szigetváron mechanikai műszeresznek tanítőtt ki a mester —, és egy álmom, hogy dolgozzam a szakmámban. Szülőfalumban, Barcson akkor nem kínáltak munkalehetőséget; a gyár Szegedre küldött, az ottani textilművekbe. Egy évig tanultam a gépeket, aztán visszajöttem művezetőnek. Előbb jöttem, mintsem a termelés megkezdődött. Toborozni mentünk a falvakba: fon ónőket kerestünk, s akik jöttek, azokat tanítani kezdtük. A technikai minimumból mindenkinek vizsgát kellett tenni. Vagyunk még néhányan itt azok közül, akikkel együtt kezdtem... Itt ismertem meg a feleségemet is: vízhordó kislány voit. Aztán elmentőm katonának, s mire leszereltem nagylány lett belőle __ A bban a korban ez volt a gyár Kaposváron: ha egy ember kellett, ötvenen is jelentkeztek. Mostanra megfordult a helyzet: ötven helyre akad egy jelentkező. Miért van ez így? Nem tudom. Nekem a gyár, ma is olyan kedves, mint akkor volt: a családomhoz tartozik. Itt építettem házat abból a pénzből, amelyet a gyár a munkámért adott. A kerítésen át figyeltem, hogy a bölcsődében hogyan játszik a fiam, s ha tehettem, átdugtam a drótok között egy szelet csokoládét. Amikor a második gyereket vártuk, a fiam már tízéves volt: a portások látták, hogy jön at az úton, s már szóltak is, hogy hívjam a mentőt... Tőlük tudtam meg azt is, hogy lányom született... A feleségem 22 évig dolgozott három műszakban ... Hívtak engem is már gyárakba, több pénzért. Mindig olyan munkahelyet szerettem volna, • ahol csak a saját tevékenységemért vonnak felelősségre. Amikor az Izzóban megindult a termelés, kimentem én is megnézni .. . Összeakadtam azokkal; akik innen búcsúztak el: beszélgettünk, és lekéstem a buszt. A második buszt már azért késtem le, mert én következtem a körrel. A harmadik vagy a negyedik járattal értem haza, s azon gondolkodtam: hiába keresnék ennél többet, egy ötszázasom havonta biztos elmenne, amíg a buszra ,várok. A főnököm persze megtudta, hogy ott jártam. Azt mondta : téged itt tisztelnek a munkádért és az életet nem lehet biztosítani, de történjen bármi veled, te itt a Kovács Janos leszel. Szakmai „fertőzés" — Mi erre a gyárra a legjellemzőbb ? — A pontosság. Még soha nem változtatták meg a brigádgyűlés v^gy a műszaki értekezlet időpontját, napirendjét, es a termelésben »sem volt késés. Ezt a fegyelmet meg akkor vezették be, amikor egy munkahelyre ötven jelentkező is akadt, s viszik tovább azok, akik akkor megszokták vagy a régiektől tanulták. Tudja, sok gondunk van kicsiben is. nagyban is. Az egyiknek a forrása, szerintem, a személyes jo példa hianya. Tűzbe jött. Közbekerdezek: — Van haragosa? Meglepődik. — Nem . .. Nem hiszem ... Nincs . .. Nem is volt. A fia. aki ma huszonkét évesen a gyár dolgozója, s ott ül az asztalnál, közbeszól : — Ezt te nem erzed. En mögötted élek, es tudom hogy nincs. — És irigye? — Hááát... azt sem hiszem ... Nincs mit irigyelni rajtam. Amit elertümc — a házat itt a gyár mellett — az asszonnyal, két kezünkkel hoztuk össze. Oncsa- telepi lány volt: tizenhárom éves korában azért ment el vízhordónak, mert kellett a pénz a nagy családnak. Nekem sem volt utánpótlásom Barcsról. fl gyárral együtt A gyár — amely elsőnek épült itt, a varos szélén a felszabadulás után — közben négyszer „megöregedett”. Ez egyúttal négy rekonstrukciót is jelentett: korszerűbb, termelékenyebb gépeket, s új, nagyobb feladatokat az itt dolgozóknak. A gyárral együtt „lépni kellett” az itt dolgozó embereknek is. Volt, aki iskolapadban tanulta tovább a mesterséget, és olyan is, aki itt, a gépek között, a napa problémák, megoldása kapcsain. Közéjük tartozik Kovács János is. A műhelyben az évek során változtak az emberek. Volt, akit szakmai tekintélye emelt magasabb beosztásba a gyáron belül, s olyan is, akit nagyobb feladattal bíztak meg a gyáron kívül. Elmentek, dg a szál nem szakadt meg. Ha erre járnak, mindig benyitják néhány szóra a műhelyajtót, s nem hiányoznak a névnapokról, brigádünnepségekről sem. A szakma megfogja az embert. Sokaknak — köztük Kovács Jánosnak is — a szakma lett a szórakozása. ' — Annyira — mondta —, hogy a fiamat már csecsemő korában „fertőztem” vele. Tizenhat eves volt meg csak, amikor amatőr rádió adó-vevő készüléket szerkesztett. Nem volt osztályelső az iskolában, de fölvettek a gépipari technikumba.1 Léérettségizett, és tv-műsze- resznek készült; aztan abbahagyta, mert megnősült, pénzt kellett keresni a csáladnak. fl pénzért tenni kell A fiue a szó: — Engem a sors hozott a textilművekbe. A VBKM- ben dolgoztam. kapcsolószekrényeket szereltünk a szalagon. Aztan megszületett a kislányunk, s az albérlet mellé új gond is társult: bölcsődét kellett keresni neki. Bölpsödeje ennek a gyárnak volt. Az apa mondja: — A fiamnak jó „edzőtábor” volt az előző munkahelye. Megtanulta, hogy mindent, csak a kezével es az eszével erhet el. Ha itt a gyárban kezdi az eletet, mindenki úgy kezelte volna, hogy az en gyerekem: talán többet is elnéztek volna neki. Ide neirh en hoztam be: úgy hívták. — És...? — Huszonkét éves koromban nagyon jól meg vagyok fizetve — mondta a fiú. — Igaz, a pénzért sokat kell tenni, de azt csinálhatom, amit szeretek. A textilipart most érte el az irányítás- technika forradalma; olyan a műhelyünk fölszerelése, hogy bármelyik elektrotechnikai szerviz megirigyelhetné. Apámnak nagy előnye van: úgy ismeri a gyár minden zugát, mint a tenyerét. Nekeni nagy könnyebbséget jelent, hogy mindenről tájékoztatnak a műszerek. KÜLDETÉSBEN Boldogulás A gyárban névsort tesznek elém. E listán az szerepel. akinek a fia vagy a lánya is itt dolgozik. A mesterség nem aparol fiúra száll, de a gyár boldogulást kínál a szülők után a gyerekeknek is. A lista ma még nem hosszú, de — mondjak — ahogy múlik az idő, egyre több név kerül rá. A szülők taposta úton elindulnak a gyerekek. Űr. Kerm Imre Régi fényképek, oklevelek, kitüntetések fekszenek előttünk. Egy pártmunkás küzdelmes életútjának ..jelzőkövei”. Nézem a Múnka Érdemrend most kapott arany fokozatát, majd kezembe veszem első párttagkönyvét. ,1945, június 29-én állították ki Pestújhelyen. A belépés időpontja azonban április elseje. Tizennyolc éves volt akkor Bodó Ferencné, a marcali városi-járási pártbizottság nyugalomba vonult titkára. A légi képről mosolygós, vállig érő hullámos szőke hajú.lány néz rám. — Akkor már az MKP pestújhelyi szervezetének irodáján dolgoztam gépíróként Apró Antalné ajánlására, s ezt a könyvet saját magam állítottam ki. Engem — mert akkor az ú kellett — korkedvezménnyé, vettek föl a pártba. Az akkor még önálló Pestújhelyen jól ismerték a családjait, őt is. Édesapja nyomdász volt. Segédkezett a Vörös Üjság első szántának kinyomtatásakor, a Tanács- köztársaság idején pedig vöröskatonának állt. — Túl sokat nem beszélhetett erről a két lányának — mondja Bodóné, miközben itallal, süteménnyel kínál bennünket — Ösztönösen megéreztem, hogy nekem a kommunisták között van a helyem. Sokat köszönhet annak, hogy elvégezve a négy polgárit középfokú terv- és pénzügyi végzettséget szerzett a háború idején. A fel- szabadulás után nagy lehetőségek nyíltak előtte is. Nem sokáig maradt a pártszervezet * irodájában, személyzetis lett a textilipari dolgozók áruházában. Később párttitkárként tevékenykedett a Kálvin téri áruházban, majd pedig a gyapjúfonó és -szövőgyárban. Közben tanfolyamokat végzett, pártiskolákat, s ó is ment tanfolyamot vezetni. Nem egy helyen meglepődtek, hogy ez a fiatal nő az előadó. — Eseményekben gazdag évek voltak azok! Madiszos- kérrt plakátot ragasztottunk, saját újságot nyomtattunk, színdarabot játszottunk, sőt pénzt kerestünk a pártszervezetnek. Akkor ugyanis még ilyen is volt. Falujáróként vasárnap elindultunk a környékbeli falvakba. Házi agitátorként bekopogtunk a lakásokba. Legtöbb helyen behívtak, megkínáltak, de olyan is volt, hogy elzavartak ... Annyira elégedettek voltak a párttitkári. munkájával, hogy bevitték munkatársnak a IX. kerületi pártbizottságra. Aztán 1954 tavaszán több társával — Mandik Bétával, Süveges Sándorral. Dómján Sándorral — együtt vidéki pártmunkára jelentkeztek. Őket Somogyba küldték azzal. hogy segítsenek a szövetkezetek megalakításában, a munkásszemlélet erősítésében. Egy évig dolgozott Hétköznapi tudomány Alkotói díjat kapott a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás A megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás munkatársai, vezetői nem tartják magukat tudósoknak, jóllehet a szaklapokban rendszeresen jelennek meg kutatási eredményeiket, vizsgálódásaikat ismertető cikkeik. Igaz, nem találtak föl — nem is ez a dolguk —egyetlen „a mezőgazdaságot forradalmasító” vegyszert vagy módszert sem, a megye gazdaságai szempontjából fontosabb azonban, hogy több tucatnyi kutatási eredmeny helyt alkalmazásának es hasznosításának feltételeit teremtették meg. A nagybetűs TUDOMÁNY aligha válhatna termelőerővé a „ Világvégi” megfigyelőhelyeket gumicsizmában járó növény- védősök vizsgálatai nélkül. Több, máshol erényeit bizonyító szerről derült márki, hogy például a humuszban szegény somogyi területeken nem vagy csak újszerű módon alkalmazható. A megyei állomás alkalmazastech- nológiai eredményei országosan is figyelmet keltettek. E munka szakmai elismerésének legfrissebb példája, hogy az állomás analitikai laboratóriumának vegyész- mérnökét meghívták: tartson előadást Kyotóban a növény- védőszer-íuialitikai világ- kongresszuson. T öbb üzemi szakembertől hallottam mar: „Ha a növényvédő állomástól jón meghívó valamilyen szakmai rendezvényre, mindig elmegyünk. Olyankor, biztosak lehetünk abban, hogy újat hallunk és hasznos! thatót.” Valóban példaadó a kaposvári állomás kezdeményezőkészsége es szakmai nyitottsága. Az országban elsők között készült el — háromévi munkával — Somogy talajainak „tapanyagterképe”. E kartogrammok alapján a szakemberek pontos képét kapnak talajaik tápanyagel- látottsagáról, s így ésszerűbbe es „okszerűbbé” válik a megyében 500 millió forintot is meghaladó értékű műtrágya fölhasználása. E térképek irányították a figyelmet a különféle nyomelemek pótlásának fontosságára, s ezek alapjan szerzett Somogy „kiváltságokat” a nem savanyító hatasú műtrágyák beszerzésében. Úttörő szerepet vállalt az állomás az úgynevezett le- vélanalizisek módszerének kipróbálásában és alkalmazásában is. Korábban több példa volt arra. hogy a tápanyagban gazdag táblákon sem voit mindig kielégítő a növények fejlődése. A .eveitek vizsgálata — egyre több gazdaság szakemberei igénylik már ezt — fényt derít arra is, miért nem tudja a növény hasznosítani a drágán kijuttatott tápanyagokat. Végülis e vizsgálatok eredményeként a kevesebb több lehet. Ez a mottója azoknak a szőlonövényvédeimi kutatásoknak, amelyeknek eredményeit tavaly a bogiári gazdaságban rendezett országos tanácskozáson ismertették. Ott mondta el az egyik szakirányító: az állandó védettségre való törekvés a leendő termés túlbiztosításához vezet. Ezért a bizonytalan biztonságért azonban egyre borsosabb árat kell fizetnünk. A növényvédelmi szakemberek háromévi munkával 40 hektáros területen végzett kísérleteikkel bebizonyították, hogy a korábbi 16— 18-szori permetezés helyett 10—12-szeri is elég lehet, ha a rendszeres növényvédelmi előrejelzésekből pontosan tudjuk, mely területeken és mikor jelentkezik a kártevő. Hektáronként csupán szerköltségből 350—700 forintnyi megtakarítást ettek el, ha csák akkor és csak ott védekeztek. ahol valóban indokolt volt. E cikk kereteit a legkiemelkedőbb kísérletek és kezdeményezesek puszta fölsorolása is meghaladná. Pedig hogyan hagyhatnánk szó nélkül Markó András környezetvédelmi . szempontból is jelentős. folvékonyműtrá- gyazasi vizsgálatait Dr. Schweiger Andrásné és Nagy József a burgonyacsavázashoz talált ki egyszerű , és eredeti módszert, Tar Jenő a zöldbab gyomirtásában próbált új utat... Ami mindben közös: segítségükkel jelentős megtakarítás érhető el; valameny- nyi kísérlet a termelés napi gondjainak orvoslását szolgálja. A felsoroltak rangot szereztek az állomásnak, van azonban valami, ami az üzemi szakemberek körében talán ennél is nagyobb megbecsülést vívott ki. A megyei környezetvédelmi és agrokémiai állomásnak számos hatósági feladatköre is van, munkájában azonban nyoma sincs a „hatosagosdi- nak”. A szó legjobb értelmében partnere a termelőüzemeknek. Mindenekelőtt se* giteni akar még olyan esetekben'is, amikor a jogszabály betűje csupán a büntetésről rendelkezik, mert pontosan tudjak, hogy az üzemekben „hol szorít a cipő”, mi az, ami elvárható, s mi, amit a büntetés sem változtatna meg. A kaposvári növényvédelmi és agrokémiai állomás szakemb'erközössége augusztus 2ü-a alkalmából alkotói díjat kapott. Aligha akad az ágazatban, aki e megalapozott döntésén csodálkozna. B. F. Nagyatádon: onnan került 1-955 őszén Marcaliba. — Voltam én minden agitpropostól a párt- és tömegszervezeti ügyek intézőjéig... Helyettesítettem .tót-, kárt is, mikor mire volt szükség. Az utolsó öt évben pedig a pártbizóttság titkáraként tevékenykedtem ... A pesti politikai iskola. a! gazdag tapasztalat jó alapot adott neki. hogy megállja a helyét. Huszonnyolc év távlatából is örül annak, bogv be tudott illeszkedni, htózen többen visszamentek a fővárosba, különösen az ellenforradalom után. Ö maradt, mert sokat jelentett a megbecsülés, a szeretet, a bizalom. — Valahogy mindig a sűrűjében, az emberek között éreztem jól magam. Ilyen az egyéniségem, hiszen így kezdtem a pártmunkat negyvenötben. Már a kezdet kezdetén megtanultam, az is fontos, ahogyan mondja az ember. Márpedig itt, Marcaliban szinte karnyújtásnyira voltunk egymástól, az utcán megbeszélhettük a dolgokat. Huszonnyolc évet töltöttél partmunkában — egy megszakítással, amikor az ,afész- nei dolgozott — Somogybán. Mozgalmas élet volt ez: tsz- szervezés, az ellenforradalom után a párt újjászervezése, a munkásőrség felállítása, ismét tsz-szervezes, ' Marcali fejlesztése, iparosítása, aztán' a várossá avatás. Bodóné behozza a frissen főzött kávét, majd kikeresi a többi kitüntetés közül a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát. — Erre nagyon büszke vagyok... ezt a párt újjászervezéséért kaptam 1957. november 7-e alkalmából. .. Emlékszem, elsőnek a marcali területi partszervezetet alakítottuk meg, aztan mentünk a járás falvaiba. Nem sajnáltuk akkor az időt, nem éreztük a fáradtságot. Úgy szólt az utasítás, hogy öt orara be kell jönni, mert ott vannak az elleniorradalma- rok a somogyíajszi erdőben. Nem féltünk, mi csak jártuk a környéket. . . Együtt szerveztük a pártot és ra munkásőrséget. Ekkora, munkánk ezután már csak a tsz-szervezes voit. Megesett, hogy egy hétre is kiköltöztünk a falvakba. Néhány évvel ezelőtt egyik munkatársa, aki-t éppen búcsúztattak, megjeg'yVzte: „Megvárom, Módi (gyermekkora óta így becézik), amikor otthon marad!” — Hat nem maradok itthon — mosolyog. — Egyrészt továbbra is tagja vagyok a pártbizottságnak, az agitációs és . propagandamunkabizottságnak, másrészt megbíztak azzal, hogy lendítsem föl a propagandisták klubjának a munkáját. Körbe vezet szépen . berendezett, tágas családi házában. Megmutatja első házasságából született lanya es unokája fényképet. — Van mar utánpótlás is — mondja büszkén. — Á lányomat most vették föl. a pártba, a vöm pedig a Budapesti Pártbizottság munkatársa lett... Ez olyan jó érzés ... Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP
